A meglepően széles Shimano cipőpalettán majd minden szakághoz és felhasználási típushoz kapható speciálisan hölgyek számára tervezett modell. Ezek az anatómiai sajátosságokat is figyelembe veszik, tehát nemcsak megjelenésükben vagy méretükben térnek el a férfi kerékpárosok számára kínált változatoktól. Az új cross country felhasználásra tervezett WM64 modell megannyi magas szintű technikai megoldásával versenyzésre is bőven alkalmas lábbeli.
A Dynalast például a legmagasabb szintű Shimano cipők esetében alkalmazott, a pontos illeszkedést elősegítő fejlett technológia, amely idén már a középáras WM64 esetében is elérhető. Lényege, hogy a talp és talpbetét tökéletes illeszkedésével párhuzamban a felsőrész a lehetőtő legprecízebben borítja a lábfejet. Mindez lábformától függetlenül, az alapanyagok rugalmasságát, formafelvevő képesség figyelembe vételével valósul meg. A hölgyek számára tervezett sorozat esetében természetesen a női lábanatómia sajátosságai egytől egyig beépülnek a Dynalast rendszerbe.
Miben más egy női cipőmodellje a férfi változatokhoz képest? – kérdezhetnénk. A hölgyek talpa eltérő területen érintkezik a talpbetéttel, formája is kissé más, így maga a talpforma, annak íve, illetve a talpbetét kialakítása, tulajdonságai is eltér a férfi modellektől. Például a sarok keskenyebb és mélyebben fekszik, a középrész magasabban tart, és így tovább. Pontosan ez okból a Shimano cipőkínálatában a legtöbb kerékpáros cipő nem szerint elkülönül. Az unisex modellekhez képest – főleg ha egy olyan fejlett rendszert kerül alkalmazásra, mint a Dynalast – a nemspecifikus modell minden esetben pontosabb illeszkedést, nagyobb fokú kényelmet és hatékonyabb hajtást biztosít.
A WM64 a pontos illeszkedését és a stabilitást a mikroállítós, alacsony profilú Cross X-Strap rögzítőrendszer egészíti ki. A merev, magas szintű erőátvitelt biztosító üvegszál-kompozit talp viszont a középrészen a csavaró erőhatások számára enged némi mozgást, így elősegítve a kerékpár testsúllyal történő irányítását. A technológia neve TORBAL, és döntően a lejtmenetekben, illetve a singletrack ösvényeken kap szerepet. A speciális versenymodellekhez képest a Shimano WM64 gyaloglásra is bőven alkalmas, ezt segíti elő a könnyű de agresszív talpmintázat.
Az új WM64 modell a felsorolt technológiai arzenált egy kellemesen diszkrét, elegáns megjelenéssel párosítja: nem pink, nem rózsás, de mindenhez jól illeszkedik, egyben kommunikálva, hogy a funkció a kerékpáros számára fontosabb, mint a cicoma.
Jellemzők:
haladó MTB cipő hobbi- és versenyfelhasználásra hölgyek számára
speciális női anatómiára hangolt Dynalast illeszkedés
alacsony profilú Cross X-Strap rögzítőrendszer
pontos illeszkedést biztosító felsőrész
merev üvegszál-kompozit talp
TORBAL középtalprész a kerékpár-irányítás elősegítésére
stabilitás és kényelem egyensúlya
könnyű, agresszív mintázatú járófelület
diszkrét, stílusos megjelenés
maximális funkcionalitás, a legfejlettebb technikai alapanyagok alkalmazása
Másodszor jártunk a négynapos mountain bike maratonon, az AlpenTour Trophy-n, idén a páros-versenyzéssel kapcsolatban is gyűjtöttük a tapasztalatokat…
A helyszín a hegyikerékpározás egyik európai központja az Alpokban, a sípályáiról is ismert Schladming. A bringasportban jártasak számára nyilván beugrik a Planai csúcsa felől ereszkedő downhill pálya, most azonban a maraton szakágról lesz szó, mégpedig Európa egyik legismertebb többnaposáról. Záray Lacival mindketten először indultunk párosban mountain bike versenyen, tavaly én már teljesítettem a Trophy-t egyéniben.
Az AlpenTour Trophy a komolyabb technikai tudást és felkészültséget igénylő mountain bike maratonok közé tartozik. A mezőny döntő részét férfi indulók teszik ki, de néhány női versenyző is teljesíti a kemény alpesi emelkedőket és lejtőket.
A főszervező, Gerhard Schönbacher így nyilatkozott a mezőnyről:
Az AlpenTour-on az Elit sportolók és a Sportklassen kategóriában az amatőrök is együtt versenyeznek. Az Elit kategória a legjobbakat jelenti, világbajnokok, olimpiai bajnokok is akadnak a mezőnyben. Utánuk jönnek a legerősebbek a Sportklassen besorolásban és az amatőrök. Hozzá kell tennem, hogy a verseny színvonala a tavalyi évekhez képest megnövekedett. Elég összehasonlítani az utolsónak célba ért, leglassabb versenyző eredményét: az idei sereghajtó 1 órával gyorsabb volt most, mint a két évvel ezelőtti utolsó versenyző eredménye. Ez azt jelenti, hogy a mountain bike-osok többet edzenek, komolyabban veszik a sportot és a színvonal az amatőr versenyzőknél emelkedik.
UCI-világranglista pontszerző egyéni, valamint „Adventure” páros kategóriákban zajlott a küzdelem, utóbbiban segíteni tudják egymást a duó tagjai, akár a tempózásban, akár probléma esetén. Nálunk hamar kiderült, hogy Laci egyértelműen erősebb, amit kicsit nehéz volt kiegyenlíteni. Kezdetben gyakorlatilag az ő tempója gyilkolt meg a szakasz elején, de aztán hamar rájöttünk, hogy jobb, ha a gyengébb betartja a saját küszöbeit, a teljes távot csak így lehet teljesíteni hatékonyan. A végére aztán mi is alkalmaztuk azt a technikát, mint minden más páros, vagyis amikor valaki még úgy érzi, gyorsabban tudna menni, egy kis tolással a másik gyorsítására használja az energia-különbözetet.
Az AlpenTour Trophy-n az alapvető nehézséget a négynapos terhelés jelenti, itt nincs rövidtáv kezdők számára, mint sok egynapos rendezvényen. A további kihívást az alpesi terep biztosítja, a pálya nyomvonala minden nap felkapaszkodik 2000 méter környékére. Eközben sziklás, köves, gyökeres, technikás terepen kell tekerni a bringát, vagy éppen tolni, mert néha akad 100 méter kerékpározhatatlan szakasz is. A korábbi években jellemző volt a bringát havas hegyen toló versenyzők képe is, de a főszervező, Gerhard Schönbacher a májusi időpontot júniusra változtatta.
3 évvel ezelőtt a utolsó etapot rossz idő miatt le kellett mondani, hóesés és árvíz miatt. Ahogy a német mondja „sau Wetter” – disznó egy idő volt. Akkor átraktuk Juniusra az Alpentour Trophy-t és ez egy nagyon jó döntésnek bizonyult… – kommentálta Gerhard a döntést.
Így már tavaly is kimondottan szép idő várta a kerekeseket és idén sem nyomta rá a bélyegét az AlpenTour Trophy-ra havazás, bár az első és a harmadik napon is esett az eső. Persze napsütésben se gondolja senki, hogy száraz a talaj…
szakasz:
A bringásoknak némi szerencséjük volt, hogy az első napon szakadt végig az eső, ugyanis ez a szakasz volt papíron a legkönnyebb, nem csak a legrövidebb, de a terep is a legkevésbé technikás. Ezen az etapon 53 kilométert kellett teljesíteni, főleg apró kavicsos, úgynevezett „schotteres” utakon. A folyamatos eső így nem különösebben befolyásolta a versenyt, nem tette különösen veszélyessé a nyomvonalat. Egy kétezres hegyre, a Hauser Kaibling-ra azért fel kellett mászni, és aki nem készült melegebb ruházattal, könnyen átfagyhatott lefelé az alig néhány fokos hőmérsékletben.
Az első napon főleg a downhill pálya volt veszélyesen csúszós, a néhány perces előnyért nem volt érdemes kockáztatni az egész versenyt. A legjobbak között ekkor még nem alakultak ki számottevő különbségek. Mi az elit felnőtt párosok között a 7. helyen végeztünk, aminél jobb helyezésben reménykedtünk a verseny előtt, de ahogy Gerhard is mondta erősödött a mezőny. A maximumot sikerült kihozni a napból, tehát elégedettek lehettünk.
Bringadolgok:
Egy ilyen sáros szakaszon a kerékpár is komoly megpróbáltatásnak van kitéve, ráfér a gondos ápolás minden nap végén. Egy jó maratonbringa nincs annyira végletekig könnyítve, mint az olimpiai számban használt kerékpárok, fontos, hogy bírják a strapát a kerekek, alkatrészek. Persze azért fontos az alacsony tömeg, a karbonváz és a karbonkerekek jó szolgálatot tesznek, meg természetesen a tubeless gumik is. Alattam a Specialized Sutmpjumper HT Carbon Expert hibátlanul működött, hálás lehetek az égnek, hogy a sáros körülmények sem fogtak ki rajta.
Mások az ideális áttételek is, jókat röhögtünk az igazán meredek mászások közben az erejükkel elkészülő 1×11-et használó bringásokat előzve, miközben tolták a gépet. Maratonozáshoz, ha szerepelnek a penzumban igazán hosszú, igazán meredek mászások, a 2×11 sebességfokozat az ideális és kell a 24×36.
2. szakasz:
Nem esett az eső és a táv sem a leghosszabb volt, de végül a második etap bizonyult a legnehezebbnek és döntőnek az összetett szempontjából. Az 1840 méter magas Hochwurzen mászásával indult az 58 kilométeres penzum, de ez még csak bemelegítés volt a 2000 méteren fekvő Giglach tavai előtt.
Az emelkedő utolsó kilométerei nagyon meredekek voltak, kavicsos, nedves terepen, hóakadályokkal tűzdelve. Miután az emelkedő nagyjából mindenkinek leszívta az energiáit, következett a tavak között egy sziklakertekkel és mocsárhoz hasonlító talajjal tarkított rész, ahol bizony sokszor kellett le majd felugrani a bringára. A határterhelés után nagyon könnyen görcsbe rándul ilyenkor az izom…
És ha még ez sem lett volna elég, jött az AlpenTour Trophy legfárasztóbb lejtője, folyamatosan meredek, köves tereppel, ahol bizony a féket is sűrűn húzni kellett, kapaszkodva a kormányba, a változatosság kedvéért a felsőtestet terhelve. Legalább a lábizmokat és a görcsöket valamennyire szétrázta a köves lejtmenet. A szakasz végén az ugratókkal tarkított, ezúttal száraz downhill pálya tulajdonképpen már felüdülést jelentett a célba érkezés előtt. Hatodik hely, összetettben maradtunk hetedikek.
Következhetett a szokásos verkli, energiapótlás, a kerékpár karbantartása, pihenés…
Regeneráció…
Az AlpenTour Trophy annyiban különbözik sok többnapostól, hogy ez a verseny egyetlen versenyközponttal működik, ami nagyon fontos a regeneráció szempontjából. A legtöbb szakaszversenyen városról városra hurcolkodnak a bringások, ilyenkor a transzferek, pakolás még jobban megnehezítik a pihenést.
Szerencsére Schladmingban a legtöbb versenyző szállása néhány száz méterre van a rajt-cél területtől, szintén közel van mindenkinek a közös étkezde, aminek egy konferenciaterem ad otthont, ugyanúgy, mint az eredményhirdetésnek. A vacsora bőséges, fehérje- és szénhidrátdús fogásokkal, bőségesen fel lehet tölteni az energiaraktárakat másnapra.
Egy ilyen többnapos kerékpárversenyen kulcsszerepe van a táplálkozásnak, amire már napokkal a start előtt érdemes figyelni. Tévhit, hogy ilyenkor töménytelen mennyiségben kell fogyasztani a szénhidrátot, ilyenkor is meg kell tartani az ideális fehérje-szénhidrát-zsír arányt. Figyelni kell a nyomelemek, vitaminok, antioxidánsok bevitelére is, valamint a megfelelő folyadékháztartásra. Ha valaki már kiszáradtan vagy valamilyen hiánnyal küzdve kezd el egy többnapost, esélye sincs helyrejönni.
Fontos a bőséges reggeli, de közvetlenül a szakasz előtt már nem esznek a versenyzők. Folyadékot viszont folyamatosan kell fogyasztani, és menet közben is előkerülnek az energiaszeletek, sűrítmények. Szerencsére az AlpenTour Trophyn a szervezők által biztosított frissítőpontokon nagy a választék. Akik nem az első helyekért csatáznak és megállnak harapni valamit, találnak sütiket, energiaszeletet, banánt, egyéb gyümölcsöket, energiaitalokat, vizet, szívélyes kiszolgálással.
A célba érkezés után szintén vár a frissítő a folyadék-háztartás helyreállításához a dinnye az egyik legjobb természetes táplálék, de a szállásra érve ilyen sorozatterhelésnél már elő kell venni a fehérjeport és minél hamarabb bekeverni az első turmixot. Túl sokat enni nem szabad közvetlenül szakasz után, viszont a folyamatos folyadékpótlás nagyon fontos, többet kell inni, mint amit kívánunk.
A harmadik napon már bizony érezték a folyamatos terhelés fárasztó hatásait azok, akik nem tettek meg mindent a regenerációért. Ilyenkor már megnő a szerepe szakaszok után a masszázsnak, rajt előtt a bemelegítésnek, minden apróság dönthet.
3. szakasz:
A 67 kilométeres, leghosszabb etap hasonlóan indult, mint az első nap, nem sikerült megúszni az esőt. Az első rövidebb dombok után a Dachsteint vettük célba, helyenként technikás, meredek mászással. A lejtmenet után már nem szerepeltek a penzumban kétezresek, de több hosszú, igen meredek emelkedő és élvezetes lejtők tették változatossá a szakaszt. Nekünk ez a nap tetszett a legjobban, ez a pálya hasonlított leginkább egy klasszikus maratonhoz. Laci itt kicsit elrontotta a gyomrát, hányt, de ennek ellenére is a legjobb etapnak szavazta meg. Más kérdés, hogy helyezésben ez lett a legrosszabb, kilencedikek lettünk, összetettben visszacsúsztunk a 8. helyre.
4. szakasz:
A negyedik napon egy kegyetlen hegyi időfutamra került sor a Planai sípálya tetejére, több mint 1800 méter magasra. Az összetett szempontjából tavaly óriási tétje volt ennek az egyenként indításos versenyszámnak, amikor mindenki az óra ellen teker, nem mezőnyben. 2015-ben az olasz Tony Longónak végül rendkívül szoros küzdelemben, négy nap után mindössze egy másodperccel sikerült nyernie a világbajnok osztrák Alban Lakata előtt.
Most a második szakaszon mutatott kimagasló teljesítményének köszönhetően Longo megnyugtató előnnyel várta az időfutamot, és a harmadik idő elég is volt az összetett sikerhez. A nők között az osztrák Christina Kollmann kimagaslott a mezőnyből, minden szakaszt megnyert, így természetesen az összetettet is. Magyar részről Bogár Gábornak az egyéni elit master kategóriában sikerült befejeznie a versenyt, a 6. helyen. Így nyilatkozott az AlpenTour-ról:
Nagyon szép a környék, a pálya csodálatos. A legnagyobb nehézséget a sziklás részek okozzák más versenyekhez képest. Én indultam már négyszer a TransAlp-on is ami 8 napos, de mivel itt csak 4 napig megyünk, sokkal intenzívebb, nehéz különbséget tenni, melyik a nehezebb. Tavaly egy kicsit jobban ment a verseny, de nem vagyok elégedetlen most sem.
Lacival mi az időfutam előtt még azt gondoltuk, megyünk ahogy tudunk, megnyomjuk, beérünk. a 7. hely már 5 percre volt, ezt nehéz ledolgozni 14 kilométeren egy olyan párossal szemben, aki előttünk áll az összetettben. Aztán miután elrajtoltunk, végül valami összeállt és kőkeményen odatettük magunkat. Én többször a halálomon voltam a több mint egy órás menet során, de Laci ilyenkor megtolt kicsit, aminek következtében a lehetséges maximumot hoztuk ki, és 6 perccel lettünk jobbak, visszaszerezve a 7. helyet.
Végül közel félszáz bringás teljesítette a 18. AlpenTour Trophy-t, harminc országból érkeztek versenyzők, hogy megküzdjenek a 200 kilométeres össztávval és a 8000 méternyi szintkülönbséggel. A főszervező, Gerhard így értékelt:
Ez egy nagyon gyors verseny volt, valószínű minden idők leggyorsabb versenye. A versenyzők sokat kockáztattak, de aminek örülünk és pozitív számunkra, hogy nem történt nagyobb baleset.
A Topeak Tribag L egy speciális kerékpárra szerelhető táska, amelyből könnyedén elővarázsolható az energiaszelet, a mobilkészülék, a pénztárca: akár menet közben is. Eredetileg ezt a rendkívül praktikus táskatípust triatlonversenyzésre fejlesztették ki, mindazonáltal sokak számára megváltást jelent a Tribag L által biztosított kényelem és biztonság.
A Topeak több évtizedes tapasztalattal rendelkezik a kerékpáros kiegészítők gyártása terén, kiváló pumpáik, szerszámaik a kerékpárosok nagy becsben tartott eszközei. Most a váztáskák közül mutatunk be egy rendkívül innovatív kialakítással rendelkezőt, amely sokak számára jelentheti az ideális megoldást az apróbb, gyakran szükséges tárgyak kerékpáron történő tárolására. A Topeak Tribag L akár mindennapos közlekedésre, akár túrákra is ajánlható. Több változatban elérhető, a „sima” Tribag és az azt kiegszítő Drybag kisebb kapacitással rendelkezik, bár a kerékpár felsőcsövén is kevesebb helyet foglal. A „megnagyobbított” háromnyegyed literes „L” változat új távlatokat nyit e téren.
Mesteri kidolgozás, praktikus használat, könnyen fel- és lecsatolható…
A Tribag L váztáskát eredetileg versenyfelhasználásra tervezték, célja, hogy a triatlonisták ezt a tartót a könyöklőről is tudják kezelni, nem kell a testhelyzeten változtatni, így az folyamatosan áramvonalas maradhat. A versenyzők általában élelemmel töltik meg, de a szivacsbélésnek köszönhetően felhasználása ennél többrétűbb: semmi nem akadályozza meg az amatőr kerékpárost, túrázót hogy mobiltelefonját, fényképező gépét, zenelejátszóját, szemüvegét, iratait, vagy bármilyen egyéb szükséges holmiját a Topeak Tribag L-ben tárolja, de a nagyobb méretűben akár egy összehajtott széldzseki is simán elfér.
Tehát mindenki maga döntheti el, hogy mire használná legszívesebben a Topeak Tribag L váztáskát. A kerékpár irányítását nem befolyásolja, stabilan „ül” a váz tetején, ráadásul többlet légellenállást sem képez, mint mondjuk egy hagyományos kormánytáska (Triatlonversenyzőknek például ez is fontos szempont!) Rendkívül magas szintű kidolgozás jellemzi, fedele könnyen nyitható, zsanéros, a rögzítés pedig tépőzáras rendszerű, bombabiztos, gyorsan le- vagy felszerelhető.
Speciális kerékpárra szerelhető táska, amiből könnyedén elővarázsolható az energiaszelet, a mobilkészülék, a pénztárca, ráadásul akár menet közben is
Jellemzők:
méretét tekintve nagyobb, mint egy átlagos nyeregtáska, de a kezelés egyszerűbb, praktikusabb
könnyed mozdulattal nyitható, zárható, akár kerékpáros kesztyűt viselve is
speciális tépőzáras pántjainak köszönhetően gyorsan és stabilan rögzíthető a kerékpár felső csövére
kipárnázott belseje megfelelő védelmet nyújt az érzékeny műszaki kellékeknek is
akár 6″ méretű okostelefonok számára is megfelelő
két különálló belső zseb áll rendelkezésre
a táska anyaga rendkívül ellenálló 420/600/840 Denier poliészter
vízhatlan változatban is elérhető
0,72 L űrtartalom
ellenálló 420/600/840 Denier poliészter alapanyag
magas frekvenciával hegesztett varrások
szivacsbéléses belső kialakítás – sérülékeny tartozékok tárolására is alkalmas
alkalmazható fejcső-átmérő: ø34 – ø75 mm
alkalmazható felsőcső-átmérő: ø38 – ø52 mm
méretek: 18 X 4 X 10,2 cm
tömeg: 72 g
Javasolt fogyasztói ár: 4500 Ft (vízhatlan borítás nélkül)
Már ismerősként tértünk vissza a Vargánya vendégházba, ami legutóbbi cikkünk óta még tovább fejlődött, ami főleg a kényelmi extrákat érintette. Nem véletlen, hogy a montis tesztünk központjának ezt választottuk!
Akár ennyi bringa is könnyen elhelyezhető!
A Vargánya vendégház ideális helyen fekszik a montisok számára, főleg akkor, ha kezdő kerékpárosokról van szó. Miért? Mert a környező hegyekben számtalan legálisan bringázható, és igazán izgalmas ösvény található, és az 5 km-estől az 50 km-esig bármilyen kört ki tudsz alakítani. Esetünkben délelőtt is és délután is megyünk egyet elképzelés tökéletes helyszíne volt.
A bringák szervizelése sem probléma
Egy szerkesztőségi bringateszt és egy baráti társaság hosszú hétvégéje nem sokban különbözik: sok kerékpárt kell tudni lekezelni és sokféle beállítottságú bringásnak kell tudni kielégíteni az igényeit. A Vargánya tökéletesen megfelel erre a célra. Egyrészt komplett szervizzel rendelkezik, ahol minden szerszám, állvány, kenőanyag, mosó rendelkezésre áll ahhoz, hogy az esős napok után is újra menetkészek legyenek a bringák. Sőt még bringát sem muszáj hoznod, mivel azt is tudnak biztosítani különböző kivitelben.
Egy fárasztó nap után szauna és jacuzzi?
Másrészt legutóbbi tartózkodásunk óta a wellness részleg jelentősen továbbfejlődött. Az 5 személyes szauna mellett már egy fullos jacuzzi is beépítésre került legnagyobb örömünkre! Egy fárasztó tekerés után este nincs is jobb mint egy üveg borral levonulni, és közösségi helyiséggé avanzsálni az alagsort.
A nyári konyha
Persze a szabadban sem csak a kerékpármosást lehet elvégezni, hanem a fedett nyárikonyha akár 10 fős csapatnak tud helyet biztosítani, ami egyébként a maximális férőhely a házban. Külön megfizethetetlen extra a vendéglátók Zsolt és Reni hozzáállása a bringásokhoz. Bármivel is kerestük meg őket, mindig volt megoldás, még a térkép problémára is, ami elég jelentős, hiszen a Karancs-Medves nem a turisták által leglátogatottabb környék, így nagy felbontású, részletes térkép nem kapható róla. Reméljük hamarosan ez is megoldódik a Cartographiának köszönhetően. Persze maguk is aktív kerékpárosok, így meg tudják mutatni a legszebb helyeket, sőt túravezetést is tudnak biztosítani!
Kell ennél több?
Az apartmanok fullosan felszereltek, tényleg minden van ami a főzéshez szükséges és elegendő élettér marad a közösségi beszélgetésekhez, vagy éppen részünkről az esti munkához, amikor fényképezőgépek, töltők és laptopok borítják be a házat 🙂 A nagyobbik apartman gyerekes családoknak lehet ideális, mert a hatalmas nappalinak köszönhetően a kicsiknek is megfelelő élettér marad, bár a környék adottságai miatt rossz idő esetén sem kell a házban maradni.
Mindegy, hogy munka vagy szórakozás, a várak biztos hátteret nyújtanak mindkettőhöz!
Elvégre várak veszi körbe minden irányból. Somoskő vára, Salgó vára, vagy éppen a Füleki vár szlovákiában. Emellett a Medves-fennsík, és a Karancs csúcs is kedvelt célpontja gyalogosoknak, bringásoknak. Ami a legjobb az egészben, hogy nem kell komoly erőnlétű és technikai tudású montisnak lenned a környék bejárásához, mert mindig találni fogsz olyan ösvényt ami teljesíthető. Persze aki a várakhoz fel akar jutni, annak nem árt némi izom vagy kitartás, lefelé pedig a biztos kerékpárkezelés.
Bár a motokrosszsport koronázatlan királya csak nemrég vette fel széles palettájára a kerékpáros cipőket, a KTM modellek technikai színvonala, kidolgozása meglepően kiforrott. Ebben nincs semmi meglepő, hisz a motoros csizmák terén az osztrákok egyáltalán nem számítanak „zöldfülűnek”. A Factory Team MTB Carbon pedig egyenesen a KTM bicajos „zászlóshajó”, méltó kiegészítője az ugyancsak csúcskategóriás, a nemzetközi tesztekben kimagasló eredményeket elért KTM kerékpároknak.
A készülő új cipőmodelleket ugyancsak nem meglepő módon a KTM által szponzorált élversenyzők tesztelik, visszajelzéseiket a sorozatgyártáshoz beépítik. Az idén bemutatott Factory Team sorozatban szereplő karbontalpas modell a tavalyi csatos/tépőzáras rögzítést egy részben damilos rendszerre cseréli, amely nemcsak könnyebb, hanem pontosabb, biztosabb és nyomáspontoktól mentes rögzítést tesz lehetővé. A mikroállítós csatrögzítés alacsony profiljával pedig elkerülhető az óhatatlan ütések, horzsolások miatti meghibásodás.
KTM Factory Team MTB Carbon egyértelműen csúcskategóriás, versenyhasználatra bőven alkalmas MTB lábbeli, tömve technikai vívmányokkal. A gyártó mindent elkövetett annak érdekében, hogy a modell ne „egynyári” hanem jellemzően „évelő” cipő legyen. A szintetikus felsőrész könnyű, mindazonáltal ellenálló, a kritikus pontokon megerősített, továbbá hatékony védelmet nyújt a lábnak, ráadásul a hálós alapanyagnak köszönhetően még kellő szellőzést is biztosít. Az integrált orr- és sarokvédelem egyszerre védi a lábat, illetve növeli a cipő tartósságát.
A technikai jellemzők között csemegézve megtalálható a Bootdoc Factory Team 3D talpbetét, illetve a csúszkálást – következésképp a kidörzsölést – megakadályozó bélés, amely minden lábfejforma esetén optimális tartást és kényelmet biztosít. A megoldás egyben fokozza a hajtáshatékonyságot is, amely egy versenyorientált cipőmodell esetében soha nem hátrányos. A karbon talpszerkezet alsó felületéhez hőpréseléssel rögzül a TPU gumírozott, csúszásmentes, mindazonáltal rendkívül könnyű járófelület. A ritkás gumibakok kellő tapadást biztosítanak, a cipő tömege a fejlett gumiösszetételnek köszönhetően alacsony marad.
A már említett damilos rögzítésmegoldás a modern kerékpáros cipőtechnológia csúcsát képviseli. Mind a megszorítás, mind a kioldás pontos, finom lépésekben történik, ellenben a reteszmechanika egy mozdulattal kioldható, így a fel-és levétel ugyancsak a pillanatok műve. A csatrendszer pillekönnyű, alig áll ki a cipőfelsőrész síkjából, kezelése gyors, praktikus és ergonomikus. A mozgatáshoz használt damil a vitorlázás területén már bőven bizonyított alapanyag.
A KTM Factory Team MTB Carbon tehát egyértelműen vérbeli MTB versenycipő, amely a kemény terepviszonyoknak és a nagy erőkifejtés kihívásainak egyaránt megfelel. Természetesen nemcsak a tempót képes fokozni: a kényelmet számos technikai megoldás segíti elő, mint például a minőségi Bootdoc Factory Team 3D talpbetét. Ezen felül a fényvisszaverő elemek alkalmazása a biztonságot fokozza, amely az esti edzések során kap fontos szerepet. A KTM Factory Team MTB Carbon megjelenése elegáns, a KTM-től elválaszthatatlan narancs színvilág diszkréten mutatja a „hovatartozást”, mindemellett a Factory Team MTB Carbon nemcsak az osztrák márka kiváló bicajait hajtók számára ajánlható.
Ez az olasz mánia egy érdekes dolog az országúti kerékpározásban. Én magam nem tartozom a fanok közé, sőt talán tudatosan is próbálom elhárítani az érzést, mégis akárhányszor olasz gépen ülök, felveszek egy másik „szemüveget”. Pedig ez a Bianchi is csak fém, meg alkatrész, meg némi gumi mint bármelyik német vagy amerikai versenytársa.
Gyönyörű környezet, és bringa
Nem véletlenül építi nagyon sok (főleg olasz) cég a „heritidzs” meg „trödisön” szavak köré a marketingjét. Ahogy egy Ferrari sem kerülhető meg a sportatók terén, vagy az Ermenegildo Zegna a ruházatban, úgy a Bianchi sem ha kerékpárról van szó. Persze mára nem kell illúziókat kergetni, semmilyen öreg bácsika nem reszelgeti a hegesztési varratokat a toszkán műhelyben. Ha egy cég fent akar maradni, akkor sokat kell eladnia, ami magával hozza a tömegtermelést, a robotokat és a betanított munkások hadát. Amit 1885-ben, amikor a Bianchit megalapították, még meg lehetett tenni, azzal ma már maximum a wikipediába lehet bekerülni egy tól-ig évszámmal.
Elegáns megoldás
Ettől függetlenül van egy maroknyi gyártó, aki dacolva a gazdasági körülményekkel, a gyorsan változó vevői igényekkel, és sokszor a trendekkel képes valódi minőség előállítására. Bár érdekes módon a Bianchi fő piaca sem Olaszország már (ők most valamiért éppen az amerikai márkákat fogyasztják) mi azért mindig várjuk tőlük az újabb tesztgépeket. Jelen esetben az Intrepida mellett lehet elsétálnál, ha nem a híres celeste színben pompázna, hiszen nem egy feltűnő Oltre XR1 szintű géppel van dolgunk, hanem egy itthon is megfizethető, karbon vázass Campa Veloce szettes kerékpárral.
Hagyományos menetes, de masszív felépítésű középrész
Mivel ez a belépő karbon a Bianchinál, ezért célcsoportnak a gyártó a lelkes amatőröket választotta, és a váz geometriáját is ehhez igazította. A tapered fejcső magasabb építésű, és a felsőcsőhossz is rövidebb a klasszikus verseny kategóriás vázaknál, viszont így kényelmesebb az üléspozíció rajta, és nem kell annyira mélyre hajolni alsó fogásban. Szintén nem elhanyagolható, hogy a hézagoló hegyekre sincsen szükség amivel emberi magasságba emelheted a kormányt, így sokkal esztétikusabban néz ki a bringa. A celeste zöld szín egyébként rengeteget „komolyít” az Intrepidán, mert mindenkinek az a nagybetűs Bianchi árnyalat.
Mert ha stílus, akkor olaszok!
A kábelezés integrált, a középrész még a hagyományos BSA szabványú (akinek recsegett már a press fit az ezt inkább a pozitívumhoz írja), viszont a komplett váz súlya csak 1230 gramm. Mielőtt valaki azt írná, hogy „há’ de ennyi egy alu is”, az inkább ne bontson szét mai alu vázas bringát 🙂 A fejcsövön ott a szép fém logó (Valóban fém? Elfelejtettem megnézni, írjátok már meg!), és a Campagnolo felszereltség, hiszen mégiscsak olasz!
A váltórendszer 2×10 sebességes Veloce, amihez FSA MegaExo Compact hajtóművet társítottak 50/34-es lánctányérokkal. Hátul 12-27-es sort találsz, így átlagos erőnléttel is fel tudsz menni vele a hegyre, de mégsem csúfoskodik valami 32-es lánckerék hátul. Azt meghagyjuk a trekkingeseknek! Aki szereti a Campa váltásérzetet és akinek bejön az Ergopower kar kialakítása, az imádni fogja. Én úgy vagyok vele, mint a zsiráffal. Viszont tény, hogy olasz bringán jobban mutat valamiért az olasz szett. Pontosan, határozottan és hallhatóan működik, a váltókarok helyzete mondjuk megszokást igényel a Shimanosoknak. A Veloce tulajoktól mindig azt hallom hogy nagyon tartós a szett, és ha bármi lesz vele akkor is minden eleme cserélhető, ami azért a Shimanoról nem mondható el. Ha mégsem vagy kibékülve a Campával, akkor meg tudod venni Tiagrával és 105-össel is az Intrepidát, így ez a probléma is megoldva.
Szó szerint satu!
A fékrendszer Reparto Corse névre hallgat, és előre szólok, nehogy le „noname-ezze” valaki. Olyat fognak, hogy beszarsz! Konkrétan veri a legtöbb féket ami a piacon van, akár sokszoros árban. A féket imádtam, bármilyen tempóról könnyedén megállította nem kis súlyomat.
Mondjuk ennél a gyorszárnál láttunk már szebbet…
Ebben az is benne lehet, hogy Reparto Corse Road Runner kereket tettek a bringába, és ugye tudjuk, hogy a fékerő leginkább azon múlik milyen viszonyban van a fékgumi a felni fékfelületével. Tehát ide is pipa kerülhet.
A Reparto Corse alkatrészek a kokpit alkatrészeken is visszaköszönnek, a compact kormány, a stucni, és a nyeregcső is erre a névre hallgat. Ez utóbbinál sajnos 31.6-os átmérőt alkalmaznak, pedig sokan már 26.0-ig lementek a komfort növelése érdekében. Kényelmesebb lett volna a kisebb méret, elég érezhetően továbbadja a váz felől a rázkódásokat. A nyereg rajta Selle San Marco, nekem kényelmes volt.
Bele lehet szeretni könnyedén!
Ahogy már az elején is írtam, próbálom magam kivonni a mágia alól, de ez a bringa akkor is nagyon egyben van. A komfort geometria ellenére nagyon jól fordul, ami nem meglepő, hiszen a fejcsőszög megegyezik az Oltre XR1/XR2 csúcsmodellekkel. Nagy tempónál nem izgága köszönhetően a 413 mm-es láncvillahossznak (az Oltre 407-es), de azért függőlegesen eléggé merev. Ha szereted a klasszikus verseny váz érzetet, ahol minden rezdülést érzel, akkor szeretni fogod, én viszont elvártam volna kicsit több függőleges komfortot. A kanyarokba nyugodtan bele lehetett ereszteni a már említett kiváló fékek, és a szintén jól teljesítő Vittoria Zaffiro Pro gumik miatt. Ez utóbbiak még a fehér aszfalton is jól tapadtak, volt bennük tartalék.
Mi lehet szebb egy Bianchinál? Kettő 🙂
Igazából amikor megnéztem az árakat, akkor gondolkodtam el, hogy melyiket is választanám? 10-es Veloce szettel az Intrepida 569.900 forintba kerül. A 11-es 105-össel csak egy 20-assal drágább, és a 10-es Tiagrával meg egy 20-assal olcsóbb. Nehéz kérdés. A 105-ös azért más liga a Campához képest, és alig drágább, viszont hiába jó az új Tiagra, lehet elgondolkodnék a Veloce-n. A lecke fel van adva neked is!
Különböző hőmérsékletben különböző ruházat: a tethőmérséklet szinten tartása a réteges öltözködéssel biztosítható...
A kerékpáros ruházat óriási fejlődésen ment keresztül az elmúlt két évtizedben, a minőségbeli ugrás egyértelműen megelőzi a kerékpártechnika egyéb területeit. A gyapjúnadrágok és -mezek helyén a boltokban hi-tech alapanyagokból készült kényelmes, kellemes tapintású, könnyű, praktikusan tisztítható, az időjárással dacoló, és még szellőzést is biztosító biztosító modellek sorakoznak. Nézzük mi alapján válasszunk a kerékpározáshoz elengedhetetlen öltözékek közül!
A kerékpározás speciális ruházatot igényel. Az utcai ruházat néhány kilométeres könnyed gurulás során még elviselhető viselet, viszont a hosszabb távok teljesítése, a kellemes közérzet, a fokozott sebesség vagy éppen farkasordító hideg bizony a kerékpározás igényei szerint tervezett ruházatot feltételez. Először vegyük sorra a legfontosabb ruhadarabokat, majd belevágunk a modern technikai alapanyagok ismertetésébe!
A beszerzés fontossági sorrendjében a kerékpáros nadrág áll az első helyen. Rugalmasságának és a belül elhelyezett betétnek köszönhetően egy kedvező áron beszerezhető rövidnadrág kora nyártól őszig nyújt önfeledt kerékpáros élményeket, hatékonyabbá téve a pedálozást, illetve megoldva az altáji kellemetlenségek kérdését. A higiénikus szivacsbetét megakadályozza a kidörzsölést, illetve a sajgó nyomáspontok kialakulását. Alsóneműt nem kell a nadrág alá venni (!), továbbá mind női-, mind férfiszabású betéttel kapható. A kantáros kialakítás praktikus a lecsúszás megelőzésére, de ha a testhez feszülő szabás mégsem nyeri el tetszésed, a kerékpáros nadrág kapható lezser kialakítású változatokban is, tetszőleges színvilágban, feliratokkal.
A másik fontos kontaktuspont a kéz: speciális kerékpáros kesztyűben a bringázás során kisebb nyomás nehezedik a tenyérre, amit egy puha, párnázott, esetleg zselés, és emellett kiválóan szellőző igényes modellel még tovább tudunk mérsékelni, egyben az általános komfortérzetet is fokozva. Egy jól megtervezett kesztyű még biztonságodat is szolgálja: a tenyérfelület a markolaton jobban tapad, illetve egy esetleges bukás során megvédi kezed a sérüléstől. Kapható nyári ujjatlan, átmeneti évszakhoz vékony alapanyagból készült hagyományos kivitelben, illetve speciálisan a téli fagyokhoz kialakított hőszigetelt, szélálló változatban egyaránt.
Szerintünk a bevásárlólista harmadik helye a kerékpáros cipőnek jár, amelyről egy korábbi Trendelő körképünk szólt. A legtöbb sportcipő talpa sajnos túl rugalmas a kényelmes és hatékony pedálozáshoz, és bizonytalan kontaktus nem tesz jót a biztonságérzetnek sem. Ráadásul a pedál fémkerete tönkre is teszi a drága divatos sportcipőt, így nem pénzkidobás, hanem inkább megtakarítás a merev-, erős talpú, kerékpározáshoz tervezett lábbeli beszerzése. Mindenképpen patentpedál-rendszerekkel kompatibilis cipőmodellt javaslunk. A hagyományos gumitalppal ellátott cipőtípus a kerékpárról leszállva könnyed gyaloglásra is alkalmas, így első beszerzésnek az SPD-rendszerű modellek jelentik az ideális megoldást. Célszerű emellett zokniból is sportolásra tervezett, hatékony nedvességelvezetést biztosító, pontosan illeszkedő típust választani.
A kerékpáros mezek hátul hosszabbak az előre dőlt testhelyzet miatt, illetve rendszerint hátsó zsebeket is kínál, amelybe a legfontosabb kellékeinket helyezhetjük…
A felsőrész, azaz a kerékpáros mez esetében mindenképpen előnyös a testhez álló kialakítás, amely nemcsak gyorsabb haladást tesz lehetővé, hanem hatékony nedvességelvezető tulajdonságokkal is „felruházható”. A kerékpáros mezek legtöbbje feszes szabású, a cipzár lehet rövid vagy akár teljes hosszúságú, amely a szellőzést is szabályozza. A bicajos mez rendszerint hátsó zsebeket is kínál, amelybe a legfontosabb kellékeinket helyezhetjük.
Ha a kellemes nyári időjárásban megszeretted a kerékpározást, és szívesen hajtanál tavasszal, ősszel is, mindenképpen melegebb ruházatra is szükséged lesz. Az utcai pulcsi helyett sokkal praktikusabb a hosszú ujjas, bélelt, modern szélálló anyagból készült felső. A hátán megtalálod ugyanazokat a kis zsebeket, mint a nyári változaton, így az apróbb dolgokat, kellékeket bármely évszakban magaddal viheted.
Eső bármikor jöhet, útközben is elkaphat az égi áldás…
Természetesen nadrágból is létezik hosszú, bélelt, szélálló változat, általában kantáros szabással. A kényelem érdekében ebben is szivacsbetétet találsz, ha késő ősszel vagy kora tavasszal is szívesen bicajoznál, egy ilyen változattal is érdemes kiegészíteni a ruhatárt. Eső pedig bármikor jöhet, útközben is elkaphat az égi áldás. Manapság tenyérnyi méretre összehajtható eső- és széldzsekit is lehet kapni, amely minden évszakban a mez hátsó zsebében lapulhat. Ez után már csak egy jó tapadást biztosító hosszú ujjas meleg kesztyűre van szükség, és március elejétől október végéig komfortosan hajthatsz!
Végezetül a sportszemüveg ugyancsak hasznos kellék. Bármilyen szabadtéri tevékenység során védi szemet a káros UV-sugaraktól, a repkedő bogaraktól és a portól. Bicajozáshoz válassz olyan típust, amely a szemet körülöleli. A vékony keretes vagy keret nélküli kialakítás biztosítja a maximális periférialátást, a nagy lencsés típus fokozott védelmet nyújt. A cserélhető lencsés modellek lehetővé teszik, hogy ne csak napszemüvegként használd, hanem a szürke téli napokon vagy az erdő mélyén is hű társad legyen. A sportszemüvegekről részletesebben a következő Trendelő körképünkben olvashatsz.
Milyen a megfelelő kerékpáros ruházat?
A legmodernebb géppark áll a ruhagyártók rendelkezésére…
Az általános utcai viselethez viszonyítva a kerékpáros ruházatnak több elvárásnak kell egyszerre megfelelni. Rugalmassága révén biztosítsa a láb lehető legszabadabb mozgását, nagy melegben vezesse el az izzadtságot, a széles, csapadékos, hideg időjárásban pedig hatékony védelmet kínáljon. A testhez álló szabás csökkenti a légellenállást, illetve fokozza a nedvesség elvezetését. A kerékpáros ruházat tömege legyen alacsony, és mivel kültéri tevékenységről lévén szó, célszerű, ha véd a káros UV-sugarak ellen is. Az összes felsorolt igényt csakis a legfejlettebb technikai alapanyagok képesek kielégíteni, legyen szó rövid- vagy hosszú nadrágról, mezről, dzsekiről, téli kesztyűről, sisak alatti sapkáról vagy zokniról, kamásliról.
A technológia és a fejlett alapanyagok alkalmazása szükségszerűen magas árszínvonallal párosul, de mindenképpen üdvözítő, hogy az utcai ruházattal szemben a „felár” nemcsak a divatról szól. Persze felmerül a kérdés, hogy a kedvezőbb árú mezek, nadrágok, dzsekik vagy aláöltözet, illetve a prémium kategóriát képviselő, a versenyzőkön is látható csúcsmodellek között igazolható-e a többszörös értékkülönbség. A modern ruházatban alkalmazott technológia ismertetése talán segít ennek megválaszolásban…
A kerékpáros viselet a réteges öltözködésről szól. Hiába szerezzük be a legigényesebb ruhadarabot, ha az nem a megfelelő funkciót tölti be, ne várjunk tőle csodákat! A korszerű technikai alapanyagok egy adott feladatra készülnek, és egymást kiegészítésére szolgának. A testtel közvetlenül érintkező réteg minden esetben a nedvességelvezetést célozza meg. Ez lehet a mez alatt viselt aláöltözet vagy maga a mez vagy nadrág. Feladata, hogy a nedvességet – amely általában saját izzadtságunk – a bőrfelületről elvezesse, ezzel fokozva a kényelemérzetet, nyáron hűtve a bőrt, télen pedig a szükséges hőszigetelést biztosítva. A hálós vagy speciális szálakból szőtt technikai alapanyag hatékonyan végzi feladatát: a kapilláris mechanizmus révén a vízpára azonnal a külső felületére kerül, ahonnan elpárolog. A külső mez egyik feladata feladata pedig a nedvesség „továbbszállítása”. A megnövelt felület és a csekély fajsúly egyben azt is jelenti, hogy az aláöltözet sok levegőt tartalmaz, így kiválóan szigetel mind a hideg, mind a meleg levegővel szemben. Az izzadtság gyors elvezetése mindenképpen a testhőmérséklet-szabályzás leghatékonyabb eszköze.
Hogy ne csak általánosságokban beszéljünk, a DuPont által gyártott, és megannyi ruhakészítő márka által előszeretettel alkalmazott Coolmax alapanyag tömegarányosan mindössze 0,4% vizet képes megtartani, a többit magából egyszerűen „kidobja”. Ez az érték az utcai viselethez előszeretettel alkalmazott pamut esetében a tömeg többszöröse is lehet: a szokványos póló ebben a tekintetben leginkább szivacsként viselkedik. A technikai poliészterek ideálisak sporthasználathoz, következésképpen utcai pólóban nem is nagyon érdemes hosszabb, intenzívebb testmozgást végezni.
Számos gyártó alkalmaz ú.n. merinó gyapjúszálat az aláöltözetben vagy a mezben, amely természetes alternatívája a szintetikus poliészternek. Rendkívül vékony, finom szálról van szó (a legfinomabb a merinó fajták gyapja mindössze 16–30 μm átmérőjű), amely a bőrrel érintkezve kellemes, puha érzetet kelt. A merinó gyapjút általában szintetikus szálakkal keverik, így hatékonyabb nedvességelvezetéssel, illetve antibakteriális és szagsemlegesítő tulajdonságokkal látják el. A rugalmasság az egyetlen tulajdonság, amiben a merinó nem érheti utol a szintetikus alapanyagokat. Aláöltözet esetében a probléma nem eget verő, viszont egy merinó anyagból készült mez jellemzően lezser kerékpáros viseletet biztosít.
Az aláöltözet kifejlesztése, gyártása fejlettebb technológiát igényel, a kényelem szempontjából mindenképpen meghatározó…
A szakemberek véleménye szerint a testtel érintkező rétegre érdemes többet is költeni, mint mondjuk a mezre. Az aláöltözet kifejlesztése, gyártása fejlettebb technológiát igényel, a kényelem szempontjából mindenképpen meghatározó. Érdemes még egyszer leszögezni, hogy a nedvességelvezetés feltételezi, hogy az anyag a testtel érintkezik, tehát elengedhetetlen a pontos illeszkedés biztosítása, azaz a megfelelő méretválasztás és a szabásforma. Az alulméretezést ugyancsak kerülni kell, mivel a kényelmetlen szorító érzés mellett a túlzott nyúlás miatt a ruha technikai tulajdonságai is csorbát szenvednek. A kerékpáros ruhadarabot mindenképpen célszerű a boltban felpróbálni, nem tanácsos „vakon” katalógusból/netről rendelni!
A külső ruharéteg nyáron általában maga a mez és a nadrág. Az átmeneti évszakokban, illetve téli viselethez viszont ismét egy speciális technikai alapanyag szükséges, amely véd a szél és a csapadék viszontagságaival szemben. A test felső részén fokozottabb hőszegetelést kell biztosítani, mivel az kevesebb mozgást végez. Emellett kívülről a szél és a csapadék ellen is védenie kell, az alsó rétegek által elvezetett nedvességet pedig el kell juttatnia a belülről a külső felületre. A ruhatervezőknek itt aztán tényleg fel van adva a lecke: kizárólag a legfejlettebb alapanyagok képesek az összes felsorolt kritériumnak megfelelni.
A fenti listához még hozzáadhatjuk a tömeg minimalizálását és a rugalmasság biztosítását, amit kizárólag a csúcskategóriás dzseki- vagy „thermomezek” tudnak. Az alapanyagok tekintetében a Gore, a Polartec vagy a Schoeller márkát érdemes keresni a ruha logóján. A megfelelő tervezés és kialakítás során eltérő alapanyagok, szálirányok kerülnek a test különböző részeire. Például a lapocka feletti rész, illetve a kar szabása rugalmasabb alapanyagot feltételez, a hát – mivel kevésbé éri a csapadék vagy a menetszél – jobb szellőzőképességgel bíró, akár hálós kialakítású szövetet kap. A mellrésznek viszont mind a szél, mind a csapadék ellen hatékony védelmet kell biztosítani, ezért általában membránréteggel impregnált szövetalapanyagot alkalmaz. Látható, hogy a ruhafejlesztők kötéltáncot járnak, ha sikeresek, akkor egy igazán jó külső réteget ölthetünk magunkra, amely az időjárás viszontagságaitól megvéd, kellemes és kényelmes viselet. Ha pedig megtaláljuk az igazit, garantáltan nem fogunk egyéb ruhadarabot viselni kerékpározáshoz!
[divider scroll_text=”Öltözz kerékpározáshoz!”]
Miben különbözik a szél és a nedvesség elleni védelem? Érdekes módon a vízmolekula a kisebb a kettő közül (hozzávetőleg másfélszeres a különbség), így a szövetszálakat ebben az esetben sűrűbben kell elhelyezni. További előszeretettel alkalmazott „trükk”, hogy a gyártó egy alapanyagon belül több réteg alkalmaz: a legkülső réteg az úgy nevezett Windstopper, amely alatt a következő réteg másképp pozicionált, eltérő méretű nyílásokat alkalmaz, így befele mind a szél, mind a nedvesség megállítható. Hatékony módszer, ha a nedvesség a felületi feszültség szabályozásával a ruha felületén nagyobb molekulákká, azaz vízcseppekké „hizlalható”, így behatolása eleve nehezebbé válik. Kifele viszont a kapilláris hatás révén az izzadtság apró vízmolekulái képesek áthatolni az egyes rétegeken. A technikai ruházat esetén például megfigyelhető, hogy a nagynyomású mosó porlasztott vízsugara mindkét irányból képes áthatolni, míg a slaggal fröcskölt víz a külső felületről visszaverődik! A vízhatlanság kérdése tehát a vízmolekula nyomásának és méretének függvénye, a kerékpárost pedig leginkább az érdekli, hogy az égi áldás áthatol-e a felsőrészen vagy sem.
Márkaneveket említve a Gore-Tex az élenjáró a vízhatlanság és a megfelelő szellőzés biztosítása terén. A szintetikus politetrafluoretilén (ePTFE) mikroszkopikus nyílásokat alkalmazó, egyben rendkívül vékony réteg, amely az alapanyagba integrálva csodákat művel. Négyzetcentinként 1,4 milliárd nyílása elképesztő érték, de magas költsége miatt a már-már elképesztő árfekvésű dzsekikben és speciális „termomezekben” keressük. Sajnos a rendkívül fejlett alapanyagnak nincs valódi alternatíva: a korábbi technológiák még a leggondosabb ruhatervezés mellett sem biztosítanak csúcsteljesítményt.
Mindazonáltal kedvezőbb árfekvésben is nyújthat a ruházat szél és eső elleni védelmet, de korábban felsorolt követelmények – így mondjuk a nedvességelvezetés vagy a rugalmasság – minden bizonnyal alacsonyabb színvonalon valósul meg. Érdemes még megemlíteni, hogy a fejlett alapanyagokat kizárólag a gyártó által pontosan meghatározott módon lehet tisztítani, ehhez gyakran speciális mosószert kell beszerezni. Ha nem tartjuk be az utasításokat, 1-2 mosás után elveszhet a drága pénzen megváltott védő és „lélegző” képesség.
A rugalmasság és a szín kérdéséhez érdemes még visszatérni. Az utóbbi esetében most nem a divatos, trendi megjelenésre gondolunk, hanem a ruhagyártók legújabb fejlesztésére, a fényvisszaverő bevonat alkalmazására. Megfigyelhető, hogy a profi országúti versenysportban a legtöbb csapat évről évre egyre sötétebb színben szerepel, ma már a fekete vagy sötét tónus a jellemző. Józan paraszti ésszel gondolhatnánk, hogy a csapatvezetők meghibbantak: a 40 fokos hőségben a sztárkerekesek a fekete szerelésben menten gutát kapnak! A dologban természetesen van egy csavar: a mezek és nadrágok felületét a fejlesztők hőtükröző réteggel látják el, amely – a tükörhöz hasonlóan – feltételezi a sötét alapanyag használatát. Ez a vadiúj technológia a legnagyobb melegben akár 5 fokkal képes csökkenteni a testfelület hőmérsékletét. Természetesen a hőtükrözős technológiát se a legkedvezőbb árfekvésű ruhadarabok közt keressük!
A ruházat fokozott rugalmasságának kérdése ugyancsak az utóbbi időben került előtérbe, az aerodinamikát hívatott elősegíteni. A mezek és nadrágok szabása összetett, többféle típust, illetve szálirányban elforgatott paneleket alkalmaz, így biztosítva a lehető legpontosabb illeszkedést. Az integrált alsó- és felsőrész – azaz nadrág és mez – már nemcsak időfutam viadalokon bukkan fel, hanem mezőnyversenyeken, illetve az MTB szakágban is.
A rugalmasság maximalizálása egyben a lábmozgást is megkönnyíti, újabb értékes wattokat takarítva meg a kerékpáros izommunkájából. Ismét hangsúlyozzuk: a bicajos ruházat megvásárlása próbát feltételez, csakis így lehetünk biztosak a pontos illeszkedésben, amelynek érdekében a gyártók ennyit fáradoznak. A lezser ruhaviseletet kedvelők, a hobbikerékpárosok vagy montisok számára a feszes illeszkedés nem életbe vágó, ellenben a hatékony nedvességelvezetés érdekében az aláöltözet viselése ebben az esetben fokozottan ajánlott. Jó hír, hogy manapság a laza szabású bicajos nadrágokban is alkalmaznak fejlett szivacsbetétet, amely növeli a kényelmet, illetve megakadályozza a kidörzsölődést.
A nadrágbetét egyébként már-már külön „iparágnak” minősül, lévén mindössze néhány gyártó foglalkozik vele magas technikai színvonalon. Többrétegű, eltérő sűrűségű alapanyagok alkalmazásával biztosítják a lehető legjobb csillapítást, a szabad mozgást, az antibakteriális tulajdonságot, amely a maximális teljesítményt és a kényelem alfája és omegája. Tükrözve az anatómiai sajátosságokat külön női és férfi betétkialakítások kaphatók. Ezt mindenképpen vegyük figyelembe vásárláskor: az „unisex” betétek messze nem nyújtanak optimális teljesítményt.
Különböző hőmérsékletben különböző ruházat: a testhőmérséklet szinten tartása a réteges öltözködéssel biztosítható…
A mostani bevetető írást nemsokára a hazai piacon kapható ruházati termékek bemutatója követi, amelyben értékeljük az itt vázolt technikai megoldásokat, az egyes ruhadarabok tervezését és kialakítását.
Nagyjából 13 éve használok Rudy sport és utcai szemüvegeket, előbbiből a Rydon nevezhető a konstans társnak. Most egy Tralyx került hozzám tesztre, ami sajnos minden tekintetben űberelte a kedvencet. Mitől ennyire jó? Olvasd el!
Elsőre egy kis tech: Minden termékkel úgy vagyok, hogy szeretem ha érezni lehet ha „van benne anyag” de a szemüveg pont ennek az ellenkezője. A nehéz modellek nyomják az orrot és hamar kényelmetlenné válnak. Na ilyen gond nem lesz a Tralyx-szal, mivel mindössze 28 grammot nyom lencsével együtt. Ez a súly főleg a PowerFlow száraknak köszönhető, ami maga a mérnöki csoda. Ha kézbe veszed, akkor érzed, hogy a Grilamid alapanyagú szárak rugalmasak, de nem kis mértékben. A Rydon keretem merevebb ennél. Ezt elsőre sokan negatívumnak tartanák, viszont ez csak a boltban történő tapizáskor tűnik annak. A fejeden már teljesen más a helyzet. Egy léptékkel kényelmesebb amikor a fejeden van. És nem mellékesen az sem veszélyeztet, hogy eltörjön.
A keret 12 szellőzőnyílást tartalmaz, ami kiváló szellőzést biztosít a marketing anyagok szerint. Még a puha és jól tapadó Adaptive Tips szárvég gumi is üreges, méghozzá azért, mert így az aero Boost sisakba rakva nem akadályozza a szellőző rendszer működését. Na ilyen az amikor komplett rendszereket terveznek a gyártók! Persze más sisakot használva is profitálsz belőle, mert kevésbé izzad alatta a bőröd, és az Ergonose IX orrnyereg is természetesen állítható.
A szellőző rendszer
Persze lehet bármilyen jó a keret, az orrnyereg, vagy a szárvég gumi, ha a lényeg a lencse nem sikerül jól. Mivel azonban a Rudy Project a gyártó, ez nem fordulhat elő. Sokféle márkájú sportszemüveggel rendelkezem, illetve ahogy írtam, több Rudy is van a polcon, de az új ImpactX 2-es lencse előtt leborulok. Hogy nem torzít a széleken sem, azt nem is említem, mert számomra nem szemüveg az, amin egy minimális torzítást is érzékelek. Volt amikor azt kaptam válaszként, hogy „csak tudod ilyen hajlított lencsét nem egyszerű készíteni” -hát nem, valóban nem könnyű. Mint ahogy egy hétköznap is használható teljesértékű sportkocsit sem. A Porsche mégis megcsinálja ezt a 911-essel, és a Rudy Project is a törhetetlen, és torzításmentes lencséivel. A többieknek marad a „csak…”. Az ImpactX 2-es lencse a teljesen átlátszó víztiszta „színből” sötétedik villámgyorsan a feketéig.
Gyorsan sötétedik, és világosodik
Mivel dioptriás szemüveget kell hordanom, ezért sportoláskor kontaktlencsét hordok, és „szerencsére” fényérzékeny is a szemem. Az eddigi fényre sötétedő lencséimmel az volt a gond, hogy ugye a sötétedést nem a napsütés „fényessége” befolyásolja, hanem az UV sugárzás. Ez két gondot is okoz. Az egyik amikor felhős időben (főleg magashegyek között) fullra besötétedik, mivel magas az UV sugárzás, pedig a fényviszonyok nem is tennék szükségessé. A másik pedig a kerékpárosokat kevésbé érintő dolog. Én napszemüveget hordok motorozás, és autóvezetés közben is. Viszont a bukósisak plexije, és az autók szélvédője is UV szűrős ma már. Mivel nem jut UV sugárzás a szemüveg lencséjére ezért nem is sötétedik be. Motoron még meg tudod oldani, mert felhajtod a plexit, és lassabb tempót veszel fel, de autóban max az Ace Ventura megoldás működne, azaz kidugod a fejed az oldalablakon 🙂 Az új ImpactX 2 viszont már a nap fényére is sötétedik, és tudtommal ez a világon az első ilyen lencse. Tökéletesen működött autóban és motoron is!
Erdőben is kontrasztos képet ad
Szintén nagy különbség a Rydon szemüvegemben használt Laser Red ImpactX lencsével szemben, hogy annak van egy aránylag sötét alapszíne és onnan sötétedik tovább. Viszont szürkületben, vagy sűrű erdőbe érve nekem kicsit sok a fényszűrése. A Tralyx ImpactX 2-ese viszont ahogy már írtam víztisztáról sötétedik, ami teljesen más liga! Lehet placebo, de mintha kicsit kontrasztosabb képet is adna a Tralyx lencséje, de ami biztos, a rengeteg szellőzőnyílásnak köszönhetően nekem eddig nem párásodott be. A már említett 12 szellőzőnyíláson kívül a lencsében is 4-et találunk! Durván izzadós vagyok, nekem sokat számított ez a tudás.
Utcai szemüvegnek kissé karakteres, de minden más területre simán hordható
Persze meg tudod venni a fényre sötétedő 2Black, és 2LaserBlack lencséken kívül Smoke Black, Transparent és Multilaser Orange lencsékkel is. Kapsz hozzá két év garanciát is, ami szintén nem mindennapos. Ha szereted a színeket akkor tiéd a pálya. Négyféle keretszín, és ehhez társítható nyolcféle színű szett, amiből kb bármit „kikeverhetsz”. A szemüveg ára 39 900-ról indul, az általam is tesztelt csúcsmodell 64 900 Forintba kerül. Ez nem kevés pénz. Sőt inkább sok, hiszen a legtöbben ennyiért vesznek bringát. Nyilván nem is ők a célközönség, viszont demagóg bár pengeéles a kérdés, hogy mennyit ér meg neked a szemed világa? Azt tapasztaltam, hogy aki nem szemüveges alapból, az nem érzi annyira lényegesnek ezt a dolgot. Akinek viszont „veszélyben van” a látása, az másként gondolja. Ha rám hallgatsz akkor nem az alapmodellt veszed. Ok, a keret tudása ott is megvan és a Smoke Black lencse is optikailag patent, de ez a szemüveg akkor adja ki igazán a tudását, ha a fényre sötétedővel veszed. Ahol 40-van, ott 60 is akad 🙂
A Rudy Project nap és sportszemüvegeket keresd a Rudy Project Magyarország weboldalán, vagy személyesen a bemutatótermükben, ahol a szakmai tanácsokon felül a dioptriás megoldások kiválasztásában és kivitelezésében is segíteni tudnak.
Elképesztő, amit a világbajnok Peter Sagan művelt a június 11. és 19. között tartó Svájci Körverseny mai szakaszán, aki nem látta érdemes megnézni a videót…
A regnáló világbajnok már a tegnapi szakasz hajráján is letette a névjegyét egy győzelemmel, de amit a svájci WorldTour viadal 3. etapján művelt, az ritkán látható egyéni teljesítmény a modern kerékpársportban. A Grosswangen és Rheinfelden közötti 192 kilométeres távon szakadó esőben sokáig az Orica-GreenEdge keverte a kártyákat. A dombos terep kedvezett is a helyi hős, Michael Albasininek, akinek sikerült bekerülnie a nap szökevénycsoportjába, ráadásul a csapatból Matthew Hayman is a segítségére volt. Az idei Paris-Roubaix győztese rengeteget segített a svájcinak, diktálta a tempót a szakadó esőben az elmenés élén, a mezőny pedig nem nagyon tudott fél percnél közelebb kerülni.
Egészen az utolsó emelkedőig, amikor Sagan támadott, és a dombtetőre senki nem tudott vele menni a pelotonból. A szlovákok sztárja utolérte Albasinit és a még kitartó szökevénytársát, a szintén svájci Silvan Dillier-t (BMC). Ezek után 10 kilométert kellett még hajtani teljes gázzal a célig, a mezőny egyre közeledett, de nem volt egyetértés. Az Orica megpróbálta előre küldeni sprinterüket, Michael Albasini-t, de ez sem sikerült. Sagan végül kiénekele a sajtot a szájukból, Albasini hiába próbálkozott, nem volt esélye a sprinten a világbajnok ellen. A mezőny végül 3 másodperc hátrányban érkezett, így ismét gazdát cserélt a sárga trikó. Az első napi 6,4 kilométeres időfutam után Fabian Cancellara (Trek) húzta fel, tegnap Jurgen Roelandts (Lotto-Soudal) vette át a hajrán mutatott jó teljesítményének köszönhetően, ma pedig Sagan vette át a vezetést az összetettben.
Ha a rendelkezésre álló legmagasabb szintű technikai megoldásokat egytől egyig mind bevetjük, hozzátesszük a kerékpáros cipők gyártásában az évtizedek alatt megszerzett know-how-t, az eredmény borítékolhatóan a legkönnyebb, leghatékonyabb hajtást biztosító, a legpontosabban illeszkedő kerékpáros cipő. A cross country szakág igényeit maximálisan szem előtt tartó Northwave Extreme XC csúcsmodell pontosan ilyen csillagzat alatt született!
A technikai jellemzők közt csemegézve megtalálható a BioMap Technology, amely a legtöbb lábfejforma esetében optimális tartást és kényelmet biztosít. A BioMap egyben fokozza a hajtáshatékonyságot is, amely kétségtelenül a szakág alfája és omegája. A 100%-ban UD karbont alkalmazó Hyperlight XC karbon talpszerkezet minden idők legkönnyebb és legmerevebb konstrukciója, az alsó felületéhez hőpréseléssel – az olasz gyártó terminológiájában Thermowelded konstrukcióval – rögzül a Michlein által tervezett és szállított kettős gumiösszetételt alkalmazó járófelület. A ritkásan elhelyezett gumibakok a lágy keveréknek köszönhetően kellő tapadást biztosítanak, a sártól könnyen megszabadulnak, a cipő tömege pedig rendkívül alacsony marad.
Az SLW2 (Speed Lace Winch) csatrendszer a rögzítés csúcsát képviseli – véleményük szerint gyártótól függetlenül. Mind a megszorítás, mind a kioldás finom de határozott lépésekben történik, ellenben a reteszmechanika egy mozdulattal kioldható, így a be- és kibújás is pillanatok műve. Az SLW2 mikrometrikus csatrendszer emellett pillekönnyű, és alig emelkedik ki a cipőfelsőrész síkjából. Az Extreme XC-n a nyomáspontok megfelelő eloszlatása céljából két SLW2 csat található, kezelése gyors, praktikus és ergonomikus, a mozgatáshoz használt damil pedig a vitorlázás területén már bizonyított alapanyag. A kiegészítő tépőzár pedig a lábujjak feletti rész pontos illeszkedését biztosítja.
A Michlein által kifejlesztett speciális gumimegerősítések ugyancsak Thermowelded konstrukcióval kapcsolódnak az anatomiailag kialakított felsőrészhez, ennek mikroperforált alapanyaga pedig a szellőzést hivatott fokozni. A cipő csúszásmentes sarokcsészéje biztosítja a tökéletes tartást, a stabilitást, következésképpen a maximális hajtáshatékonyságot – és mindezt természetesen a lehető legcsekélyebb tömeg mellett. Ráadásképpen a cipőhöz Extreme Air minőségi perforált EVA talpbetétet is kapunk, így azt biztosan nem kell néhány használat után amortizáció vagy kényelmetlenség miatt lecserélni.
Az Extreme XC egy vérbeli versenymodell, degeszre tömve hi-tech technikai megoldásokkal, tehát akár az XC szakág legmagasabb szintű kihívásainak is megfelel. Nem véletlenül látjuk számos profi sztárversenyző lábán a nemzetközi viadalokon!
A Dynalast például a legmagasabb szintű Shimano cipők esetében alkalmazott, a pontos illeszkedést elősegítő fejlett technológia, amely idén már a középáras WM64 esetében is elérhető. Lényege, hogy a talp és talpbetét tökéletes illeszkedésével párhuzamban a felsőrész a lehetőtő legprecízebben borítja a lábfejet. Mindez lábformától függetlenül, az alapanyagok rugalmasságát, formafelvevő képesség figyelembe vételével valósul meg. A hölgyek számára tervezett sorozat esetében természetesen a női lábanatómia sajátosságai egytől egyig beépülnek a Dynalast rendszerbe.
Az új WM64 modell a felsorolt technológiai arzenált egy kellemesen diszkrét, elegáns megjelenéssel párosítja: nem pink, nem rózsás, de mindenhez jól illeszkedik, egyben kommunikálva, hogy a funkció a kerékpáros számára fontosabb, mint a cicoma.
