2025. Július 12-én rendezik meg a 28. Salzkammergut Trophy-t, Ausztria legnagyobb MTB eseményét, ahol évente közel 4000 kerékpáros méreti meg magát különböző távokon. A szervezők gyakorlatilag mindenki számára kínálnak az erőnlétének megfelelő távot, akár a 22 km-es távon is rajthoz állhatunk vagy a legkeményebb 209 km-es távot is bevállalhatjuk. Ha az utóbbiban gondolkozunk akkor lassan ideje elkezdeni a felkészülést, mert a 209 km bőven tartogat kihívásokat!
Fotó: Erwin Haiden
A Salzkammergut Trophy szinte már fogalommá vált a montisok között Európában, az Alpok legnagyobb MTB rendezvényén minden évben közel 30 ország 4000 kerékpárosa vesz részt, köztük számos magyar bringás is. A Hallstatti-tó mellett fekvő Bad Goisern ezen a hétvégén teljesen megtelik kerékpárosokkal, sőt mozdulni sem lehet tőlük az utcákon. A környék gyönyörű, rengeteg turista látogat el ide a versenyen kívül is és persze az óriási hegyek tökéletes helyszínt adnak egy MTB maraton számára. Egyébként pár éve már nemcsak a montisokat várják az eseményre, hanem külön a gravel bringásoknak is csináltak egy 67 km-es 2000 méter szintemelkedést tartalmazó távot, tavaly mi kipróbáltuk ezt a távot és idén is tervezzük, hogy visszamegyünk. A tavalyi beszámolónkat ide kattintva tudjátok elolvasni.
Ez az esemény elsősorban a montisokról szól, az igazi sztárok azok, akik a 209 km-es távot teljesítik. Minden célbaérkező hatalmas tapsot kap, óriási élmény lehet így befejezni a versenyt, tavaly végignéztük kívülről. Fontos megemlíteni, hogy az igazán edzetteknek is kihívást jelent az "A táv", például kollégánk 2022-ben sikeresen teljesítette a 209 km-t, melynek történetét itt tudjátok elolvasni, de például tavaly nem sikerült neki végigmenni a versenyen.
Természetesen a többség rövidebb távokon indul és azok is mind hatalmas élményt jelentenek, és nem mellesleg nagyon jó képek készülnek a versenyen, ami nem meglepő, hiszen gyönyörű a táj és a szurkoló ördög is feldobja a hangulatot.
A Salzkammergut Trophy családbarát esemény, mert míg a szombat a felnőttek versenyéről szól, addig vasárnap a gyerekek kerülnek a középpontba, számukra rendeznek versenyt. Ezenfelül e-bike túra és több változatos program is vár a részvevőkre.
A fotón a decemberben átadásra került Argentinierstraße piros burkolatú kerékpárútja és Martin Blum, Bécs kerékpáros közlekedésért felelős városi megbízottja.
Fotó: Stadt Wien/Christian Fürthner
Új év, új sikertörténet: Bécs városa rekordévet tudhat maga mögött a kerékpárutak bővítése terén. 2024-ben közel 53 millió eurós befektetéssel és több mint 23 kilométer új kerékpárúttal sikerült fejlesztenie a város „zöld” közlekedési hálózatát.
A fotón a decemberben átadásra került Argentinierstraße piros burkolatú kerékpárútja és Martin Blum, Bécs kerékpáros közlekedésért felelős városi megbízottja. Fotó: Stadt Wien/Christian Fürthner
Az osztrák főváros 2024-ben újabb mérföldkövet ért el a kerékpáros infrastruktúra fejlesztésében. Közel 53 millió eurós befektetéssel és így több mint 23 kilométer új kerékpárút létrehozásával, amit a fő közlekedési hálózatba is becsatlakoztattak, a város egyértelműen jelezte elkötelezettségét a környezetvédelem és az egészséges életmód mellett.
Az elmúlt időben összesen 60 projektet valósítottak meg, közöttük a nevezetes kerékpárutat az Argentinierstraße-n, amely holland mintára épült. Az út kivitelezésénél fontos szempont volt a jól látható, egyértelműen elválasztott piros burkolat, a forgalomcsillapítás, és a zöldítés. Hasonlóan sikeres megoldásnak bizonyult a bécsi Herndlgasse új, kétirányú útszakaszának kiépítése, amely a Karlsplatz-tól az Argentinierstraße-n és a főpályaudvaron keresztül, 9 kilométer hosszan egész a városhatárig tart.
„Az elmúlt év óriási siker volt Bécs számára, messze túlszárnyaltuk az elvárásokat. A kerékpáros hálózatunk fejlesztésében hatalmas előrelépést tettünk, és jó úton haladunk afelé, hogy egy biztonságos és kényelmes kerékpárúthálózatot hozzunk létre, amely minden bécsi számára előnyös lesz. 2025-ben továbbra is nagy igyekezettel dolgozunk azon, hogy Bécs a fenntartható és élhető városok példaképe maradjon” – mondta Ulli Sima, Bécs mobilitásért felelős városi tanácsnoka.
Ezekkel a fejlesztésekkel a város egy olyan közlekedési rendszert hozott létre, amely minden korosztály és társadalmi csoport számára biztonságos és könnyen használható.
„A célunk, hogy a lehető legnagyobb biztonságot és kényelmet kínáljuk minden kerékpárosnak, legyen szó munkába járókról, családosokról vagy idősekről” – hangsúlyozta Martin Blum, Bécs kerékpáros közlekedésért felelős városi megbízottja.
Mi az a SALOMON GOLDEN TICKET sorozat?
Egy három állomásos terepfutó versenysorozat Magyarországon, ahol olyan értékes nyereményeket nyerhetsz, mint például a GOLDEN TICKET, Salomon terepfutócipő és Salomon futómellény.
Mi az a GOLDEN TICKET?
Egy jegy a SALOMON GOLDEN TRAIL sorozat döntőjére, ahol együtt versenyezhetsz a világ legjobb terepfutóival. Ez a jegy tartalmazza a nevezést, az utazást és egy egyedi GOLDEN TICKET övcsatot.
Kik nyerhetik meg az ingyenes jegyet a GOLDEN TRAIL sorozat döntőjére?
A három állomásos sorozat végén a legtöbb pontot elérő női és férfi terepfutó. A három versenyen szerzett pontok összeadódnak és ezek végeredménye adja a végleges eredménylistát.
Mi lesz az amatőr futókkal?
Titeket sem hagyunk ki a buliból! Ha legalább két versenyen elindultok, részt vesztek a tombolán, ahol értékes ajándékokat sorsolunk ki. De ez még nem minden! Ha mind a három futamon részt vesztek, lehetőségetek nyílik megrendelni a GOLDEN TICKET sorozatra készült egyedi övcsatot is.
SALOMON GOLDEN TICKET sorozat állomásai:
Fedrid Császta Trail Időpont: 2025.03.22.
Táv: 28,6 km
Szintemelkedés: D+ 617 m
Nevezés: 2024.12.15. – 2025.03.10.
Ismerd meg, és fusd be az edelényi Császta-szőlőhegy panorámás lankáit, izzasztó emelkedőit! A Fedrid Császta Trail legújabb távja a Tailwind Rudai-tó kör (28,6km, +610m) egy jól futható erdei földutakon és dózer utakon kijelölt útvonalon halad, érintve Magyarország legmélyebb tavát és a csorbakői várromot. A versenyen az Ötpróba és az ITRA pontjaidat is gyarapíthatod!
Triton Trail Időpont: 2025.05.11.
Táv: 22,8 km
Szintemelkedés: D+ 1022 m
Nevezés: 2025.01.06. 20:00 – 2025.05.08. 20:00
A Triton Trail a vadregényes Börzsöny kalandos ösvényein kanyarog. A 23 km hosszú táv 1022 méter szintemelkedést tartogat. A Tolmács-hegy, a Nagy-Sas-hegy és a mesés kilátásáról is híres Nagy-Koppány hármasa jó kis kihívást biztosít minden terepfutónak. A célban pedig a szokásos frissítésen túl, rengeteg friss gyümölcsből és házi sütiből válogathatsz. A versenyen tovább gyűjtheted az ITRA és az Ötpróba pontjaid számát.
Garmin WTF Spartacus Időpont: 2025.08.24.
Táv: 31 km
Szintemelkedés: D+ 1050 m
Nevezés: 2025.05.28-tól
A Garmin WTF Spartacus egy 7 állomásos hibrid eseménysorozat nyárvégi versenye a Visegrádi-hegységben. A 31 km-es útvonal végigmegy a mesés Spartacus-ösvényen, de áthalad Vöröskőn, Borjúfőn és a Pap-réten is. Az útvonalon technikásabb és könnyebb szakaszok váltakoznak gyönyörű panorámával. A verseny ITRA és Ötpróba pontokat is ad.
Díjazás és nyeremények:
– A férfi és női összetett első helyezettjei nyerik: GOLDEN TICKET a Golden Trail döntőjére (utazás, szállás, ellátás és nevezés), valamint egy egyedi GOLDEN TICKET övcsatot.
– Tombola nyeremények: 2 pár Salomon terepfutócipő, 2 db Salomon ADV Skin 5 futómellény, 2 db Garmin WTF nevezés, 2 db Edelényi Futók Egyesülete nevezés, 2 db Trailrun.hu nevezés, és különböző kisebb Salomon ajándékok.
Nemrég írtunk róla, hogy „Minden, ami kerékpár” néven egy új kerékpáros sorozat indul, melynek első alkalommal egy különleges család volt a témája, most viszont már el is érkeztünk a sorozat második előadáshoz, melyet január 24-én Boronkay Péter 10x-es világbajnok és 9x-es Európa-bajnok paralimpikon fog tartani. Péter a világ legjobb paratriatlonistái közé tartozik, sokat készül az épekkel és volt rá példa, hogy a parakerékpár válogatottat is kisegítette.
MOZGÁS!- korlátlanul az előadása címe, ami frappánsan rövid, mégis sokat sejtető cím:
Péter tabuk nélkül fog beszélni saját történetéről, arról, hogy hogyan lehet hátrányból előnyt faragni, hogyan lehet mentálisan és fizikálisan is felkészültnek lenni, illetve mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres legyen. Mindezt nem elméleti alapokra támaszkodva fogja bemutatni nekünk; kemény munkával kiépített út vezetett a válaszokhoz és egyben Péter sikereihez is.
Humorral fűszerezett előadása után a közönség kérdéseire is hagyunk időt, hiszen nem csak a fenti nagyon érdekes és fontos kérdések vethetnek fel gondolatokat bennünk, hanem akár edzéstervezéssel kapcsolatos egyedi kérdéseinkre is választ kaphatunk Tőle. Várunk Mindannyiótokat szeretettel január 24.-én! Az előadáson való részvétel ingyenes. Regisztrációhoz nem kötött.
A részletek:
A második előadás időpontja: 2025. január 24. (péntek) 17 óra
Előadás címe: MOZGÁS!- korlátlanul
Előadó: Boronkay Péter
Helyszín: Petőfi Sándor Városi Könyvtár Kiskunfélegyháza
A facebook eseményt itt találod: https://www.facebook.com/events/2456834714656856
A szervezők: Bringabarátok Sportegyesület és a Bringabarát Kerékpárbolt és Speciality Kávézó.
Újévkor az emberek mindenféle dolgot meg szoktak fogadni, melyek között bőven található fogyással és sporttal kapcsolatos is. Sokszor nem konkrét célokról van szó, hanem csak az étkezési szokások megváltoztatásáról vagy arról, hogy lejárnak innentől rendszeresen edzeni, de ezeknél a céloknál nem ritka eset, hogy a lendület csak pár hétig maximum egy hónapig tart, aztán visszaállnak a régi kerékvágásba. Viszont vannak olyanok is akik kijelölnek egy célt, amit el szeretnének érni, mint például körbetekerik a Balatont (a keményebbek a KK400-on), futnak egy maratont vagy éppen teljesítenek egy ironman távot, ezekhez a célokhoz sokszor a fogyás és a több edzés is társul „mellékhatásként”, ráadásul motiváltabbak is maradhatunk ha így választunk célt.
Januárban a konditermek mindig brutálisan tele vannak, sokszor megmozdulni is alig lehet a sok ember miatt, akik megfogatták Újévkor, hogy az új évben edzeni fognak. Ez a legrosszabb hónap azok számára, akik egyébként rendszeresen járnak edzeni, de ilyenkor nehezen megy a tömeg a miatt. A különféle aerobik (spinning, TRX, stb) órák is közel telt házon pörögnek, mindenki edzeni akar. Aztán februárra már fogynak az emberek, márciusra pedig visszaáll a régi rend. Vannak páran, akik kitartanak és akár életmódot is változtatnak és innentől fogva rendszeresen sportolnak, de ők tényleg nagyon kevesen vannak.
A nagy lemorzsolódás nemcsak a kitartás hiánya, az akaratgyengeség vagy a rohanó világunk miatt van, hanem jellemzően rosszul választanak célt maguknak az emberek. Ha nincs jól meghatározott célunk akkor nehéz hozzá tartani magunkat, lehet mindig kicsit csalni, aztán a végén elengedni az egészet. De ha ott van előttünk egy cél és tudjuk, hogy miket kell érte tenni, hogy elérhessük akkor inkább végig fogjuk csinálni. Szóval érdemes kitalálni egy konkrét célt, amit el szeretnénk érni és amikor arra gondolunk, hogy éppen miért kell kimenni edzeni vagy valamiről lemondani akkor azt tudjuk válaszolni magunknak, hogy ezért a célért. Kis kitérőként megemlíteném, hogy sokszor mondják, hogy a cél maga az út, ami szerintem is egy találó mondás, érdemes rajta elgondolkodni.
Ezen cikk írásakor már január második felébe léptünk, többeknél már fogy a lendület, kezdenek kételkedni magunkban az újévi fogadalmuk kapcsán, de nem kell megijedni, még nincs késő egy jól meghatározott célt választani, ami egész évben motiváló tud lenni. Sőt ha már a motiváció szóba került akkor akár érdemes lehet szakember segítségét kérni aki a cél megtervezése mellett a célhoz vezető úton is sokat tud segíteni, azaz eredményes tud lenni ha egy edzővel együtt dolgozunk. Például nem fog olyan célt javasolni, melynek teljesítése irreális volna. (Erről éppen egy videó jutott eszembe, amit egy általam nagyra tartott edző készített karácsony előtt, amiben arról volt szó, hogy nehogy felüljünk azoknak a hirdetéseknek, ahol például olyanokat írnak minthogy ajándékozz edzéstervet karácsonyra. Ennél nagyobb büntetés nincs 🙂 , a tervet mindig az adott egyénre, az egyén céljainak megfelelően tervezi meg egy rendes edző).
Na, de milyen célt válasszunk magunknak erre az évre? Ebben próbálok segíteni ezzel a cikkel és még jó párral a következő hetekben. A fenti elméleti fejtegetés után mesélek a saját céljaimról hátha tud valaki ötletet meríteni belőle, a későbbi cikkekben pedig különböző „eseményekről”, teljesítményekről is fogok még írni. Elsőként kezdjük velem!
Ősz óta már tudom, hogy az idei év másmilyen lesz, mint a többi, a multisportoló énem jobban ki fog teljesedni, az országúti bringázás, a gravel kerékpározás és a cyclo-cross mellett újra nagy szerepet kap az életemben a terepfutás és a futás. A kerékpározás mellett egyszerűen tölt engem a futás, főleg az ősztől-tavaszig tartó szezonban, szeretek órákat erdőben futni. Ennek az eredménye az egyik idei célom lesz, hogy futok legalább egy ultrát még idén tavasszal (valószínűleg a VTM lesz), bár már január 5-én túl voltam az első idei terepmaratonom a Sunset eTrail-t teljesítve. Emiatt lesznek futós cikkeim is idén – jellemzően blogolós stílusban – , remélhetőleg érdekelnek majd valakit, ugyanis az olvasóink jelentős része fut is a bringázás mellett. 😉
A gravel kerékpározás is megmarad az életemben (szakági vezetőként még szép 🙂 ), ami a régi maratonozós énemre emlékeztet kicsit keverve az országútizással. Fogok indulni a hazai sorozatban (három Magyar Kupa és egy OB) és egy UCI gravel (lengyel) verseny is tervben van, plusz jó lenne eljutni még egy külföldi versenyre ha az időmbe belefér, a Salz gravel távján revansot szeretnék venni. Általánosságban elmondható, hogy élvezni szeretném versenyzést. Idén biztosan többet fogok ülni a gravel bringámon, mint az elmúlt évben, már mennek fejlesztések, amikről lesznek majd tesztek is. Esetleg a KK400-at bevállaljuk barátnőmmel két nap alatt, mondjuk az egy nap is nagyon piszkálja a fantáziámat.
Az országút örök nagy szerelem, az igazi versenyzés. Itt biztosan meglesz a kedvenc granfondóm, a régiónk legnagyobbja a Franja, ahol meg kellene javítanom az eddigi legjobb időmet. Aztán talán 1-2 szomszédos ország kisebb granfondója is sorra kerül, de nagyban függ a szabad hétvégéktől. A hazai versenynaptár nagyon sűrű, kevés versenyző jut a sok versenyre, egyelőre nincs egyik sem tervben, de mivel minden közel van ezért bármikor beeshet pár verseny, bár idén próbálok inkább edző lenni, mint versenyző. A Mátra Challenge még ott lebeg a szemem előtt fél-országúti, fél-gravel túraként, jó lenne visszamenni és jobb időt menni, mint tavaly, de kicsi az esély, hogy ne ütközzön más programmal.
Láthatjátok, hogy nálam inkább a saját magam legyőzése, új jobb idő elérése a cél, egy-két kivételtől eltekintve szóba sem jön az, hogy valamit ne tudnék teljesíteni a kitűzöttek közül. Viszont ahogy olvasóink jelentős része úgy én is abban a szerencsés (vagy szerencsétlen) helyzetben vagyok, hogy sportfüggőként nem kell extra motiváció ahhoz, hogy kimenjek bringázni vagy futni, egyszerűen élvezem az utat, ami már maga a cél, egyik verseny után sem érzem azt, hogy itt a vége. Sokan esnek abba a hibába, hogy csak egy dolgot akarnak teljesíteni és utána soha többet nem foglalkoznak az adott sporttal, tipikus példa erre az ironman, amit sokan csak egyszer csinálnak meg és vége, ők láthatóan nem élvezték a oda vezető utat és az életüket nem változtatta meg a sport.
Január 12-én rendezték a Cyclo-cross Országos Bajnokságot Kazincbarcikán, ahol igazán változatos körülmények között vívtak meg a szakág versenyzői a bajnoki címekért. Az elit kategóriában a fiatalok taroltak, a nőknél Bruchner Regina, a férfiaknál Vas Barnabás szerezte meg a bajnoki mezt.
Kazincbarcika a hazai cyclo-cross élet egyik stabil helyszíne, az idei országos bajnoksággal együtt már 13 alkalommal rendeztek itt versenyt, nem véletlen, hogy ebben a szezonban megkapták a legrangosabb esemény rendezési jogát. Nekem is már a 4. alkalom volt, hogy versenyre jöttem Kazincbarcikára, szimpatikus a pálya, a helyszín, a rendező csapat, annak ellenére, hogy nem az ország leggazdagabb régiójáról van szó. Számomra a legemlékezetesebb esésem is itt történt, amikor 2019-ben jó pár karót sorban kidöntöttem egy végtelen hosszú elcsúszással a sáros pályán. 🙂
A 2025-ös ob-t is a megszokott helyen, a Csónakázó-tó mellett rendezték, ami már sok versenynek adott otthont az elmúlt években. A pálya alapját a 2023-as szezonnyitó verseny nyomvonala adta, azaz már meg kellett kerülni a teljes tavat és természetesen a homokbánya sem maradhatott ki a pályából. A kazincbarcikai pálya jellemzően még sárosan is a jól tekerhető, ezért most is gyors versenyre lehetett számítani.
Fotó: Farkas Milán
Országos bajnokság lévén sokan már egy nappal hamarabb megérkeztek a verseny helyszínére, mi is délután érkeztünk és elkezdtünk ismerkedni az olvadó a pályával. Az éjszakai fagy után lassan olvadt a pálya, de gyakorlatilag nem volt benne olyan rész, ahol ekkor a sár miatt le kellett volna szállni. Bíztunk benne, hogy másnapra is ilyen lesz és akkor élvezetes versenyünk lesz. A vasárnap reggeli pályabejáráson az utánpótlás gyerekekkel teljesen fagyott talajon próbálgattuk a pályát, az első rajt indulói kapták ebből a szempontból a legjobb körülményeket.
Fotó: Farkas Milán
Idén úgy alakult az ob, hogy az elit férfi futamot kivéve az összes futamot végignéztem, mert mindenhol indult versenyzőm. Érezhető volt, hogy országos bajnokságon vagyok, mert az átlagnál több néző követte a versenyeket. A kicsit rövidre sikerült gyerek pálya a rajtból teljesen belátható volt, nem kellett rohangálni a pálya bizonyos pontjai között. Bár a talaj még nem olvadt ki, bőven lehetett látni eséseket a cél előtti rézsűn az U11-U13 futamban, mindenki keményen dolgozott ezen a szakaszon. A következő futamban már az U15-U17-esek álltak a rajtban, akik már a teljes pályán versenyeztek és az olvadó talaj időközben megnehezítette a dolgaikat, az eleinte még végig tekerhető nyomvonal időközben csúszóssá vált és az oldalsó rézsűn már tolni kellett a kerékpárt. Verseny közben rohangáltam a depó és a homokbánya kijárata között, ami egyébként bringával nagyon könnyen megoldható volt a pálya mellett menő kavicsos útnak köszönhetően, a verseny nagy részét így lehetett követni. A verseny második felében már komoly küzdelmeket lehetett látni és nemcsak az ellenfelekkel, hanem a pályával is.
Fotó: Farkas Milán
A felnőtt versenyek előtti pályabejárásra sokat változott a pálya reggelhez képest, ekkor még bíztam benne, hogy az utolsó futamra (az én futamomra) hátha felszárad, de nem igazán így történt. 🙂
Pontban délben rajtoltak az U19-es fiúk és az elit nők, az utóbbi kategóriában mindössze négyen álltak rajthoz, ami talán negatív csúcs az elmúlt időben. A sár nem volt akadály a mezőny elejének, nagyon komoly tempót mentek, az első két ifi csak az utolsó körben döntötte el egymás közt a versenyt addig együtt haladtak. A nőknél gyorsan beállt a végleges sorrend, papírforma szerint Bruchner Regina rajt-cél győzelmet aratott.
Az elit férfiaknál is szoros versenyt lehetett látni, az előzetes várakozásoknak megfelelően az idéntől egy csapatban versenyző Vas Barnabás és Takács Zsombor küzdött meg az első helyért, melyet az előbbi nyert meg, így már mindhárom Vas rendelkezik cyclo-cross ob elit győzelemmel.
Itt már nem forgott a kerék – Fotó: Farkas Milán
A nap végén a master futamra került sor, kivételesen én is itt álltam rajthoz, a napi feladatok közé így jobban befért (bár így utólag nem volt annyira jó ötlet bevállalni torokfájósan, de ha már ott van az ember akkor nem hagyhatja ki). A mi rajtunk volt a második legnépesebb a nap folyamán, de az eltolt rajtoknak köszönhetően szerintem bőven elfértünk a pályán a futam elején is. Kb fél kör után ért engem az első meglepetés verseny közben, amikor az oldalsó rézsűn tolás közben megálltak a kerekeim, arra számítottam, hogy csúszni fog ezért inkább futok, de arra nem, hogy nem fog forogni a kerék. Nemcsak én küzdöttem ezzel a problémával, körülöttem mások is a sár kitépkedésével voltak elfoglalva. Szerencsére felszállás után elkezdtek forogni a kerekek, de olyan érzés volt menni, mintha a fékek folyamatosan fogtak volna. Ilyenkor nem bántam volna ha van tartalék bringám a depóban és van segítség aki mossa nekem körről körre, de szerintem én ettől sem lettem volna ezen a napon gyorsabb 🙂 . A harmadik körömben már sejtettem, hogy ez nekem egy rövid verseny lesz, Hajagos Pista bácsi (master4 győztes) érkezett a bányában Cser Gabi és Burgermeister Balázs hátulról és megkaptam a körömet, ami azt jelentette, hogy a kör végén már nekem is befutó lesz.
Fotó: Farkas Milán
A sárról még egy gondolat. Nem tudom, hogy milyen talaj volt helyenként, de a bringamosóban többen azt beszéltük, hogy a nagynyomású mosó is alig viszi le a gumiról, pedig a STIHL mosókból tényleg erősen jött a víz.
Mindannyiunknak ismerős lehet az érzés, amikor a tükörbe nézve kellemetlenül érezzük magunkat a felső ajkunk felett megjelenő szőrzet vagy éppen a sötét árnyék miatt. De van rá megoldás? Igen, és most utánajárunk, hogyan lehet ezen a területen válaszokhoz jutni és akár végleg búcsút inteni ennek a problémának.
Miért alakul ki a nem kívánt szőrzet?
Az egyik gyakori ok, amiért a felső ajak területén nem kívánt szőrzet jelenhet meg, a hormonális egyensúly megbomlása. Az androgének, azaz férfi hormonok túlsúlya előidézheti a szőrnövekedést ezen a részen. Ezt hormonális zavarok, mint például a policisztás ovárium szindróma (PCOS) is okozhatják, ami gyakori probléma a nőknél. De nem csak a hormonok játszanak itt szerepet. A genetikai hajlam is befolyásolhatja a szőrösödést, így nem meglepő, hogy ha a családodban van, aki ezzel küzd, Te is tapasztalhatod. Válaszd az Aesthetica Orvosi Központ lézeres szőrtelenítését, hogy végleg megszabadulj a nemkívánatos szőrszálaktól! Lássuk, mit takar ez részletesen!
Hagyományos és modern szőrtelenítési lehetőségek
A szőrnövekedésnek három szakasza van: növekedési, átmeneti és nyugalmi. Ha csak borotvát használsz, a szőr gyorsan visszanő, míg a gyantás vagy epilálós módszerek bár fájdalmasak lehetnek, tartósabb eredménnyel szolgálnak. Azonban ezek a módszerek sem garantálják a végleges szőrtelenítést, és gyakran okozhatnak bőrirritációt vagy akár hiperpigmentációt, különösen sötétebb bőrtónus esetén.
A lézeres szőrtelenítés viszont hatékony megoldást nyújt abban, hogy végleg megszabadulj a szőrszálaktól. A lézer energiája elpusztítja a szőrtüszőt, így nem nő újra a szőr. Emellett a villanófényes kezelések a bőr hiperpigmentációját is csökkenthetik, mivel képesek a bőr mélyebb rétegeiben lévő pigmentált részecskéket is lebontani. Az ilyen komplex lézeres kezelések során speciális gépeket alkalmaznak, amelyek célzottan dolgoznak a problémás területeken.
A sötét bőr okai és megszüntetése
A pigmentáció különféle tényezők miatt jelenhet meg, mint például a hormonális változások, a szőrtelenítés vagy éppen az UV-sugárzás. A bőr sötét árnyalatának megszüntetése érdekében érdemes otthon is tenni valamit: használj fényvédőt és rendszeresen radírozd a bőrt. Emellett a halványító krémek és szérumok segíthetnek világosítani a bőrt.
Szabadtéri programok során is fontos a fényvédelem!
Akár futásról vagy kerékpározásról van szó, mindig fontos a bőr védelme, hiszen az egész napos napsütés közben a felső ajak felett található bőr különösen érzékeny lehet. Tehát a fényvédő krémek rendszeres használata nemcsak a mindennapokban, de sportolás közben is kiemelten fontos. Ráadásul a bőr irritálódását megelőző bőrápolás is jótékony hatással bír a bőr szerkezetére és megújulására.
Amit nem szabad elfelejteni, az a megfelelő bőrápolási rutin követése, mert bármely sport, így a kerékpározás közben is fontos, hogy a bőr egészséges maradjon.
Amennyiben Te is szenvedsz a felső ajkad felett megjelenő szőrzet vagy pigmentáció okozta kellemetlen helyzettől, tudnod kell, hogy nem vagy egyedül. A modern technológia és a gondosan megválasztott bőrápolási rutin segítségével a probléma kezelhető, hogy végre nyugodtan mosolyoghass a világra!
Korábban a Nagy kerékpáros lámpa teszt 2024 keretei között már teszteltük a Fenix BC30 V2.0 fényerejét, illetve külön itt foglalkoztunk vele, azonban a következőkben egy valós körülmények között végzett kis teszt anyagát olvashatjátok. Mivel a korábbiakban a lámpa fényereje le lett tesztelte, és a tulajdonságai is maximálisan ki lettek vesézve, ezért igyekeztünk nektek a használat oldaláról bemutatni a lámpát. A teszt két körben zajlott, egy kb 3 órás éjszakai, sík, nagysebességű országúti tekerésen, és egy késődélutáni, de korom sötét estébe hajló hegyikerékpár edzésen, mindkét alkalommal -2,5 és -3°C között volt a hőmérséklet.
Előszóban annyit jegyeznék meg, hogy amikor hozzám került a lámpa, és először a kezembe vettem, eléggé meglepő volt a mérete, mert ez a lámpa nem kicsi, ellenben nagy, sőt kifejezetten nagy. De milyen más is lehetne ha két darab lencse mögött egy-egy led bújik meg, az amúgy kiválóan összerakott házban, amiket két darab 18650-es akkumulátor táplál energiával. Csak az összehasonlítás végett, nagyjából 10 évvel ezelőtt a Kellys Beam, ami egy külső akkumulátoros (4db 18650-es akkumulátorral szerelt akkupakkal) 4db cree ledes lámpa volt, tudott a Fenixhez hasonló, 1600 lumen fényáramot. Innen nézve a BC30 V 2.0 ezt két leddel, és két akkumulátorral teszi ezt a Kellys lámpával hasonló akkumulátor élettartammal. Nagy kudos az aksi és led fejlesztők munkájáért.
Kezdjük az országúti teszttel:
Ami elsőnek feltűnt, az az a száraz tény, hogy nem fogom tudni feltenni a lámpát a koskormány bandázs nélküli részére anélkül, hogy az részben az előrenyúló tartón elhelyezett az amúgy nem jelentős terjedelmű Garmin 540 óra ne takarja a ki a fényáram egy részét, vagy másik szemszögből nézve a lámpa ne világítsa meg az óra bal felét. Ezt megpróbáltam azzal elhárítani, hogy az órát a stucnira tettem, viszont így nem volt hozzáférésem a bal oldali gombsorhoz.
Így tehát az első verziónál maradtam, elvégre olyan mértékű fényáram, és olyan széles megvilágított terület állt rendelkezésemre, ami nem túlzottan volt zavaró menet közben. A lámpa két lencséje közül az egyik egy közeli, a másik egy távolabbi pontra fókuszálja fényt, tehát az előttünk lévő terület nem csak egy jól meghatározott pontban kerül megvilágításra, hanem a közelitől egészen a távoli fókuszú fénypontig kifejezetten jó a megvilágítás. Erre rosszabb útviszonyok, rázós, kátyús utak esetén, ami lássuk be, idehaza azért nem ritka, kifejezetten nagy szükség van, főleg magasabb sebesség mellett. A lámpa 4 db+1 fényerővel rendelkezik, ebből haladósabb, 30 km/h körüli tempóhoz kiváló minőségű aszfalton nekem már a 200 lm is elég volt, de a 600 lm volt a kifejezetten optimális, kátyúsabb útszakaszokon jól jött az 1500 lm is, amit a kormányra szerelt kis kapcsolóval szerencsére kifejezetten könnyen lehet váltogatni. A távvezérlőn kapott még helyet egy reflektor gomb is ami a „Burst” módot aktiválja 2200 lumen fényerővel, amolyan reflektorként, sajnos csak 30 másodperc erejéig. Ez viszont akkor tud jól jönni, amikor egy szemből érkező gépjármű vezetője, vagy az automata világítás szabályzó nem veszi vissza a távolsági fényszórót időben. Ilyenkor egy villantás elég volt arra, hogy jelezzem, hogy már zavaró közelbe érkezett a távolsági fényszóróval. A legkisebb fényáram az 50 lm városban vagy egyéb jól kivilágított útszakaszokon jött jól, hiszen itt a sem a látáshoz sem a látszáshoz nem nagyon kellett több, és így az akkumulátor élettartam is kitolható, hiszen a vezeték nélküli vezérlővel kényelmesen tudjuk kiválasztani a megfelelő fényerőt akár hüvelykujjal anélkül, hogy a kormányt el kéne engednünk egyik kezünkkel.
Mivel a lámpa nagyon könnyen, minimális erőfeszítéssel levehető a tartó konzolról, a legkisebb fényáram akár útközbeni szereléshez, táskában való kutakodáshoz vagy csak a korom sötét udvaron a kulcslyukba való betaláláshoz is kiváló segítség lehet.
A két lencsés kialakítás előny és egyben hátrány is, ugyanis így sajnos a Fenix előrenyúló konzolokra tervezett Gopro tartójára nincs értelme felrakni a lámpát fejjel lefelé, mert a vetítési kép megfordul, és kvázi használhatatlan lesz.
Hegyikerékpáros teszt:
Egy rövid, de kifejezetten késő délutáni órában indultam neki a tesztelésnek egy XC edzés keretein belül. Sötétedés előtt indultam, és már a dombok között ért a farkasordító hideg, jó kis felhős koromfekete éggel fűszerezve. Az MTB egyenes kormánya tűnik nekem a lámpa igazi otthonának, Ide bármilyen zavaró körülmény nélkül fel tudtam tenni, elég távol a stucnitól, hogy ne a fejegységet világítsa meg. Főleg annak a tükrében jó az egyenes kormányon, hogy a tartó konzol szöge állítható, így tudom horizontálisan állítani a lámpa fényét, adott esetben a kormány bal oldaláról a fénycsóva irányítható az út jobb szélére is és fordítva. Az első ereszkedésen jött ki a lámpa igazi előnye, a széles és hosszú megvilágított terület 1500 lm mellett lehetővé tette, hogy egész bátran engedjem lefelé a bringát, ahol kellett rásegítettem a Burst mód 2200 lumenjével, de elárulhatom, hogy nem sokszor kellett alkalmaznom. Változó terepen a fényerő pl mászások közben visszább vehető volt akár 200- vagy nagyon erős emelkedőn akár 50 lm-ig is, az alacsony tempó miatt, amit pár gombnyomással azonnal vissza lehetett állítani a haladós 600 lm-re. A Hungarian Divide óta az nálam nagyon nagy bónuszt jelent, ha egy lámpát így és ilyen könnyen lehet a fényerő kimenetek között állítani, hiszen hosszú távon nagyon takarékos tud lenni, ha mindig az épp optimális vagy ahhoz közeli fényerőt tudod használni. Ha már a hosszú távnál tartunk, hadd jegyezzem meg, hogy a lámpát kifejezetten alkalmasnak találom a Divide-hoz hasonló őrületekre, hiszen a jól szigetelt lámpa házból egy mozdulattal eltávolítható az akkumulátor, amit vagy cserélünk 2 db feltöltöttre vagy a meglévőket egy kétágú USB kábel segítségével a táskánkban tudunk tölteni. Igen jól érted! Magát az akkumulátort töltöd egy micro usb port segítségével. A -3°C fok melletti akkumulátor kapacitást nem sikerült sajnos (vagy nem sajnos? ) tesztelnem, mivel a Sokoró-dombságban sikerült belefutnom egy éjszakai vadászatba, nem kifejezetten örültek az úriemberek az 1500 lm fényerőnek a domb aljában, úgyhogy másztam is vissza a domb túloldalára és hazafelé vettem az irányt.
Összességében szívesen látnám ezt a lámpát a kormányomon egy többnapos ultra endurance eseményen, országúti felhasználásra fenntartásokkal ajánlom főleg ha előrenyúló tartón van a fejegységed, de koskormányra is léteznek már olyan aero kiegészítők (RideFarr Carbon/Alloy Aero Bolt-on), amikre pl simán felszerelhető úgy, hogy az előrenyúló tartón lévő órád nem takarja ki a fényáramot.
A lámpa összeszerelési minősége kiváló a lámpaház szigetelésévél együtt, a fényerő bőven elég, az akkumulátor élettartam bőséges, kérdés, hogy az ára belefér-e neked. Ha igen, erősen ajánlott kategória.
Amikor tényleg beköszönt a tél akkor nem mindenkinek van kedve kimenni bringázni, sokan inkább a beltéri edzést választják, ami egyre jobban érthető, hiszen az okos edzőeszközök rengeteget fejlődtek az elmúlt időszakban, már messze nem a fal nézésről és a görgő bugásának hallgatásáról szólnak a görgős edzések, hanem az interaktív trénerek különféle kiegészítőkkel nagyon valósághű kerékpáros élményt biztosítanak a szobában is. Legutóbb a görgőiről is híres olasz gyártó, az Elite teljes edzőszettjét tesztelhettem, melyben az újdonság Justo 2 okosgörgő mellé egy Rizer emelkedőszimulátort és egy Aria menetszélszimulátort próbáltam ki.
Az Elite márkáról nekem mindig a kulacstartók és az okosgörgők jutnak eszembe, egyik sem véletlen mert az elmúlt jó pár évben minden bringámon csak az olasz márka kulacstartóit használom, és Elite okosgörgőből pedig egy teljes flotta van az egyesületi edzőtermünkben, melynek köszönhetően a Suito és Direto modelleket nagyon jól ismerem és a myETraining app-ot szinte már csukott szemmel kezelem.
Az Elite évről-évre lépked előre, folyamatosan fejleszti az okosgörgőit és a hozzátartozó kiegészítőket, már messze nemcsak a belépő kategóriában van jelen, hanem látványosan a felső kategóriában is megjelent, amire jó példa a tesztünk alanya a Justo 2 okosgörgő és a kiegészítők, a Rizer emelkedőszimulátor és az Aria menetszélszimulátor, amik még valósághűbbé és élvezetessé teszik a beltéri edzést, mellyel egy olyan réteg igényeit elégítik ki, akik télen a hideg és/vagy a sötét miatt nem mennek ki kerékpározni, viszont szívesen hódolnának kedvenc sportjuknak ebben az időszakban. Illetve akár egy olyan csoportot is megcéloznak, akik a valóságban lehet nem is bringáznak, de mint e-sport a kerékpározás tetszik nekik.
Elite Justo 2 okosgörgő
Elsőként kezdjük a száraz adatokkal, bár gyakran megesik az okosgörgőknél, hogy a gyártói számok a valóságban kicsit másképp festenek. Az Elite-et ebből a szempontból kedvelem, mert nem egy hatalmas watt adattal kezdik, hogy mennyit tud az adott görgő, hanem azt jelenítik meg, hogy milyen meredekséget képes szimulálni a görgő, ami szintén egy sok tényezős adat, de messze nem tűnik akkora parasztvakításnak mint egy halandók számára elérhetetlen teljesítményérték mutogatása miközben a valóságban messze lehetetlen kicsiholni az adott okosgörgőből azt a számot.
A Justo 2 okosgörgő 24 %-os emelkedő szimulálására képes, ami elég lábletörős élményt jelent már még a Zwift virtuális valóságában is, kevés ember bringázik ilyen helyeken országútival, de ez a szám mindenképpen azt mutatja, hogy az Elite a Justo 2-vel nem szeretne kompromisszumot kötni és „mindenre is elég” görgőnek fejlesztette. Az utóbbi állítást támasztja alá a +-1 % pontosságú wattmérés, ami a lényeges szempont lehet azoknak, akik edzésterv szerint készülnek a görgőn. Ráadásul automatikusan kalibrálja magát a görgő, nem igényel rendszeres kalibrációt. Újdonságként megérkezett a wifi a Justo 2-be, melynek köszönhetően gyorsabb és stabilabb kommunikációra képes, ami nem utolsó szempont például a virtuális versenyek során. Természetesen továbbra is ANT+ és bluetooth kompatibilis is, ráadásul dual bluetooth csatornákkal rendelkezik azaz két eszközhöz és képes csatlakozni a görgő. A Shimano Di2 rendszereivel is kompatibilis, ha beállítjuk a váltó gombjait akkor tudjuk velük a görgő ellenállását vezérelni vagy egy szünetet kérni edzés közben. Szerintem fontos tulajdonság még, hogy a Justo 2 lábain cserélhető gumitalpak találhatóak, amik engedik kicsit jobbra-balra dőlni a görgőt kerékpározás közben ezáltal is növelve az edzést valóságérzetét. Kétféle „talp” jár hozzá az egyik 4,5 fokos, a másik pedig 7 fokos oldalirányú mozgást engedélyez.
A covid alatti alkatrészhiány után ismét kapunk lánckeréksort bizonyos Elite görgőkhöz, melyre a Justo 2 egy jó példa, ehhez a modellhez egy 12 sebességes országúti sor jár, tehát ennyivel beljebb vagyunk ha ezt a görgőt választjuk.
Elite Rizer emelkedőszimulátor
A Rizer nevéből sejthető, hogy egy emelkedőszimulátorról van szó, ami a virtuális kerékpározás során az éppen futó programban (amihez hozzá van csatlakozva) az ottani meredekségnek megfelelően emeli, illetve ejti a bringánk elejét. Természetesen ehhez ki kell venni az elsőkerekünket és a kerék helyére kell rögzíteni a Rizert. Egyébként nemcsak a program képes vezérelni az eszközt, hanem manuálisan is tudjuk emelgetni a kerékpárunk elejét. Maximálisan 20 %-os emelkedőnek megfelelően tudja felemelni és 10 %-os lejtőnek leengedni a bringa elejét. Ezenfelül a Rizer minimálisan képes előre-hátra mozgást engedni, illetve lehetőségünk van a kormányunkat jobbra-balra forgatni, mellyel a valós kiállva tekerést segít szimulálni.
Elite Aria menetszélszimulátor
Az Elite Aria gyakorlatilag egy okos ventilátor, ami akár képes a virtuális sebességünknek megfelelő levegőt ránk fújni, azaz a menetszelet szimulálni. A sebességen kívül teljesítményhez, pulzushoz vagy testhőmérséklethez is köthetjük a kifújt levegő erősségét. Ezenfelül használható manuális módban hagyományos ventilátorként is, ahol mi határozzuk meg a levegő sebességét. Amit fontos megemlíteni, hogy nem kell hozzá okos program, hanem közvetlenül összeköthető szenzorokkal, így például Zwift nélkül is tökéletesen használható.
Összeszerelés
Mivel a három eszköz a dobozával együtt akkora helyet foglal el, ami a mi lakásunkban csak nehezen fért volna el, ezért levittem az edzőterembe és ott raktam össze. (Na, meg az sem mellékes, hogy így nem kellett felcipelnem a nehéz dobozokat a 2,5 emeletre, hanem mindössze pár métert kellett vinnem őket az autó csomagtartójától síkon 🙂 .)
A kidobozolással együtt kb 15 perc volt a készre szerelés, ami abszolút nem nagy idő, dobozolás nélkül 5 perc sem lett volna az egész, egyébként a helycsinálás önmagában továbbtartott, mint az előbbi procedúra. Majdnem minden egészben van a dobozban, csak egy takaróelemet kellett feltenni a Justo 2-re, kivenni a kábeleket és beledugni az eszközökbe. Ezenfelül még az adapterek kiválasztása volt a feladat, mert gyakorlatilag mindenféle tengelyszabványhoz kapunk adaptert a Rizernél és a Justo 2-nél is.
A nagy tömeget már említettem, de a dobozból kivéve a Justo 2 nem volt annyira nehéz, ami a rajta található fogantyúnak köszönhető. Egyébként ez minden Elite görgőre igaz, kis méretre összehajthatóak és könnyen cipelhetőek (ellenben 1-2 konkurenciával), és ezt saját tapasztalatból mondom.
Ami még meglepő volt számomra, hogy minden alkatrész nagyon igényes kidolgozású a fenti eszközöknél, nem ehhez voltam szokva például a Suito-nál, bár őszintén, ott is hibátlanul ellátja minden a feladatát.
A párosítások gyorsan mentek, egyedül a Zwift gondolkodott kicsit sokáig mire felismerte a görgőt, amit nem igazán tudok hova tenni, de utána hibátlanul működött vele.
Használat közben
Egy okosgörgő tesztelése mindig szubjektív dolog, sok múlik azon, hogy mit érez egy tesztelő. Én próbálom két részre bontani, az egyik az, hogy milyen érzés tekerni rajta, mennyire hasonlít a valódi kerékpározáshoz, a másik pedig az, hogy pakolja-e a wattokat rá a görgő és ezt milyen gyorsan, illetve milyen pontosan teszi.
Elsőként kezdeném az érzettel: Az Elite görgők között a Justo 2 a valaha volt legjobb görgő érzetre, kevésbé zajos (halk), szépen fut és érezhető némi jobbra-balra mozgás is, bár egy szabadgörgőtől vagy a valódi kerékpározástól ez az oldalirányú mozgás még messze van, de kevés okosgörgő van a piacon, ami ezen a téren ennél többet tud. Ami még fontos nekem, hogy stabil, nagyobb odalépésre sem nyeklik-nyaklik vagy mászik el alattunk a görgő, ami nagyobb intenzitású edzéseknél egy lényeges szempont.
A teljesítményt Zwift közben freeride módban és az Elite alkalmazásával ERG módban teszteltem miközben egy másik wattmérő is volt a kerékpáron. Pontosság tekintetében sokat javult a Justo 2 az elődökhöz képest, nagyjából tényleg tudja a +-1 %-ot, de mivel a hátsó agyon méri az ellenállást, így a hajtáslánc elemein fellépő veszteséggel nem tud mit kezdeni, mint ahogy egyik görgő sem. A kistányéros alacsony fordulatos feladattal sem sikerült elvéreztetnem, szóval tényleg van benne erő, versenyzők is nyugodtan használhatják, bármilyen edzést meg lehet rajta csinálni és persze a Zwift legmeredekebb emelkedői sem fogtak ki rajta. A gyorsasággal sem volt probléma, ERG módban gyorsan pakolja vagy veszi el az ellenállást, kíméletlenül rákényszerít a kitűzött tartományra. Persze durván egyeletlen hajtással, konkrétan kiállva rugdosással azért ki lehet rajta fogni és meg lehet kicsit „kattogtatni”, de remélhetőleg senki nem akarja így használni.
Ennyit el tud fordulni a kormány
A Rizer brutálisan jó lett, azzal hogy engedi jobbra-balra forogni/mozogni a kormányt nagyon élethű, és mindezt úgy, hogy nagyon stabilan áll, egy pillanatig sem éreztem azt, hogy el akarna dőlni vagy mászni valahova. Túl sok emelkedőszimulátort még nem használtam, de az eddigi kettő közül számomra egyértelműen ez a jobb. Nem is azt éreztem igazán jónak, hogy felemelkedik a kerékpár eleje, hanem azt, hogy valamennyit tud mozogni a villa, de valószínűleg ez egyéni preferencia is. Virtuális kerékpározás közben a pályának megfelelően emelkedett, ereszkedett a bringám eleje, sokszor nem is vettem észre, annyira finoman lépett egy picit, aztán az igazán meredeken vettem észre, hogy fent van a kerékpár orra. Persze manuális állítással lehetett a végleteket kihozni a Rizerből, és fotózni is ekkor lehetett. Konkrétan a 20 %-os emelkedőn már kényelmetlenül éreztem magam, sokkal durvábbnak éreztem, mint a valóságban. A lejtés egy érdekes kérdés, itt inkább azt éreztem hogy alsó fogásba kellene átfognom. A lényeg, hogy a Rizer nagyon fel tudja dobni a beltéri edzéseket.
Az Aria tesztelésére lehet nem én vagyok a legjobb alany, mert a normál ventilátort is maximumon nyomaton magamra görgőzés közben, de a funkcióit végigpróbáltam. A párosítás ennél sem volt bonyolult, mindegyik szenzorral összekapcsolható gyorsan, csak követni kell az útmutatóban leírtakat. Nekem a pulzushoz kötött szélerő vált be legjobban, mert nálam az jobban mutatja a hűtésigényt, mintha a teljesítményhez kapcsolnám. Testhőmérséklet szenzorom is van, de az nem feltétlenül megbízható és nincs is mindig rajtam, ezért azzal nem használnám fixen, egyébként az lenne a legjobb választás. Alaptempón (pulzuson, teljesítményen, stb) kellemes mennyiségű levegőt fúj az Aria és ahogy növekszik az intenzitás úgy egyre több hűtést biztosít. Szóval tényleg működik és biztosan sokan szeretik, de én szívesebben használnám úgy, hogy én vezérlem manuálisan, ha melegem van akkor felnyomom, ha hűvösnek érzem akkor lejjebb veszem és nem feltétlenül kapcsolnám szenzorhoz, egyébként így is használható. Azt fontos megjegyezni, hogy nekem mint izzadósnak is bőven elegendő levegőt fúj maximumon, sőt a teszt során nem kellett felnyomnom maxra annyira erős ez a 19. századi ágyúkra emlékeztető mini szélgép. 🙂
Összefoglalva
A Justo 2-vel sokat lépett előre az Elite, a felsőkategóriában is ütőképes okosgörgő nagy tudással rendelkezik és komolyabban kerékpározók számára is jó választás. Az oldalirányú mozgást engedő gumitalpak segítenek a valódi bringázás szimulálásában, mindamellett komoly technikai tudás található a Justo 2 belsejében. A Rizer használata sokat dob a beltéri edzés élményén, egyrészt kapunk vele egy olyan eszközt, ami a virtuális edzés során a meredekségnek megfelelően emelgeti a kerékpár elejét, másrészt az első villának szabadságot ad kiállva tekerés közben, ami tényleg nagy élmény. Az Aria menetszélszimulátor a szenzorokkal összekötve az adott intenzitásnak megfelelő mennyiségű levegőt fúj ránk, ami optimális hűtést biztosít számunkra, vagy ha úgy akarjuk akkor a virtuális tempónak megfelelő menetszelet fúj.
Itt az új év, új célok, új kihívások, melyeknek az elérésében segíthet egy ilyen beltéri edzőszett ha te nem vagy az a fajta aki télen a hidegbe is kimegy edzeni.
2025. január 10-én indul a Minden, ami kerékpár előadás-sorozat, melyen első alkalommal a kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Városi Könyvtárban Mirkóczi Péter fog mesélni egy háromgenerációs kerékpáros család életéről.
Egy új, 5 alkalomból álló kerékpáros előadás-sorozatra szeretnénk felhívni a figyelmet, melynek első előadása január 10-én lesz a kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Városi Könyvtárban. Az előadások célja a jó téma megosztása és így a „nagyérdemű’ szórakoztatása mellett a sport és főleg kerékpáros közösség építése. Az előadások után kérdésekre, majd kötetlen beszélgetésre lesz lehetőség, ahol remélhetőleg sokan megismerkedhetnek hasonló érdeklődési körű sporttársakkal, későbbi akár edzés vagy túra partnerekkel.
Az első előadás – témája miatt – kifejezetten a családoknak szól, így a szülőknek és gyermekeknek is: egy háromgenerációs kerékpáros család életébe nyerünk majd betekintést, ahol nagypapától unokákig mindenki hobbi kerékpár versenyző. A pályán és az edzésen megtett kilométereik száma megsüvegelendő. Mindennapjaik példaértékűek lehetnek sokunknak, mind menedzselés, mint motiváció és elhivatottság tekintetében. Kellhet ehhez genetika, belső elhivatottság, megfelelő környezet és még ki tudja, hogy miből egy csipet. Mirkóczi Péter ezt igyekszik majd elmesélni nekünk.
Az életükbe kapott betekintés megoldásokat, utat mutathat sokunknak, akik a mindennapok taposómalmában keressük a lehetőséget sportolásra, kerékpáros vagy más eseményeken való részvételre, de valahogy a menedzselésnél elakadunk.
Ez első előadás a youtube-on visszanézhető lesz és kísérleti jelleggel live stream is lesz róla.
Az első előadás időpontja: 2025. január 10. (péntek) 17 óra
Előadás címe: Egy háromgenerációs kerékpáros család élete
Előadó: Mirkóczki Péter
Helyszín: Petőfi Sándor Városi Könyvtár Kiskunfélegyháza
A facebook eseményt itt találod: https://www.facebook.com/events/491339103425600
A szervezők: Bringabarátok Sportegyesület és a Bringabarát Kerékpárbolt és Speciality Kávézó.
