Gyerek bukósisakot gyerekekkel lehet teszteltetni. Ez azonban nehezebb, mint elsőre gondolnánk. Nem könnyű információkat kiszedni a kicsikből, viszont teljesen más szempontok alapján „választanak” bukósisakot, mint ahogy azt mi felnőttek gondoljuk. A Smiley 2.0 a 3-5 éves kor közöttieket célozza meg, ebből pedig egy lány állt rendelkezésre itthon.
Kétféle mintázattal rendelkező modellt kaptunk tesztre. Az egyiken kis krokodilok tucatjai láthatóak, a másik pedig rózsaszín pillangós. Komoly oddsot a fogadóirodák sem adtak volna arra, hogy a krokodilost választja, de amikor a lányom meglátta a pillangósat, akkor olyan szinten ignorálta a krokodilosat, mintha ha soha le sem gyártotta volna az ABUS. Mikor megpróbáltam egy fotó erejéig ráadni, akkor egy „de apaaaa….nem rózsaszín” félmondattal világossá tette ezt ismét.
A gyerek mindig mintákat követ, ezért nálunk evidens a buksisak használata bringázás közben, hiszen mi is csak abban kerékpározunk. Így ők is automatikusan veszik fel amikor felülnek a gépre, akár a kertben is. Igenám, de a gyerekeknek nem könnyű sisakot választani, hiszen nem hatja meg őket a gondosan tervezett EPS hab, vagy a szellőző csatornák kialakítása. Nálunk három dolgon dől el a felveszem/nem veszem fel kérdése. Első és mindent felülíró a szín és minta. Mivel lányról van szó, ezért neki csak a rózsaszín létezik, minden más szín ráerőltetése felér a normandiai partraszállás nehézségével. A második, de már valóban fontos szempont a fejméret állító rendszer kialakítása. Ha egy gyereknek egyszer meghúzza a haját, azt még kimagyarázod. A második után viszont többet nem veszi fel. Szerencsére a Zoom állítórendszer nem tesz ilyet, sőt párnázott a tekerőgomb hátoldala is. A harmadik a szellőzés, mert ha már tavasszal izzadtságban úszik és a haja összeragad, akkor szintén hamar elindulnak a harcok. A Smiley 8 szellőzőnyílással rendelkezik, és elöl a két középső bogárhálót is kapott.
Persze minket szülőket inkább érdekel az, hogy inmold kialakítású a héjszerkezete, vagyis az ütéselnyelő EPS hab és a kemény külső héj egy egységet képez. A tarkó és a halánték is kiemelt védelmet kapott. Illetve a sisak front részét meghosszabbították egyfajta napellenzőnek. Tarkó része lapított, ami a gyerekülésben jön jól, hiszen nem tartja el a gyerek fejét, ezzel nem kényszerít rá kényelmetlen tartást. Persze ettől még célszerű olyan gyerekülést választani amiben van mélyedés a sisaknak.
Azóta sem lehet lerobbantani a gyerekről, tehát láthatóan kényelmesnek érzi, szereti. Most majd jöhet a harc a visszaadás miatt 🙂 Természetesen nem csak kétféle színben kapható, hanem kilenc különböző kivitel áll rendelkezésre S (45-50 cm) és M (50-55 cm) méretben.
Szépségével és könnyedségével is kilógott a sorból tavaszi teszthétvégénk bringái közül a Colnago Impact, amiért csak azért nem vívtak közelharcot a srácok, mert a legkisebb méretben kaptuk meg tesztelésre…
A Colnago Impact tulajdonképpen a patinás olasz műhely „crosstrekkingje”, de szerencsére Cambiagóban nem sikerült előállítani valami olyasmit, amit a világ másik 500 gyártójának könnyen megy: egy átlagos egyenes kormányos bringát mindennapi használatra. Nem átlagos. Nagyjából mindenki a babakék Colnagót kezdte el méricskélni először a társaságban, pedig ez nem egy csillagászati összegekért kapható C60, hanem egy 325 000 Ft helyett most akcióban 290 000 Ft-ért elvihető aluvázas járgány.
Az Impact könnyű aluváza azért megér egy misét. A duplán húzott csövek 6000-es sorozatú alumíniumból készülnek, és a cég hagyományait követve a treff emblémára hajazó keresztmetszettel húzzák őket, így minden irányban kiváló szerkezeti merevséggel büszkélkednek. A váz és a villa tárcsafékes kialakítású, emellett felszerelhető sárvédő, sőt, csomagtartó is, bár őszintén szólva kíváncsi lennék, hányan fogják felszerelni az utóbbi kiegészítőt. Bár láttam már képen Ferrari tetején is éppen Colnago kerékpárt…
A villa alumíniumból készül, ami a specifikációra pillantva elbizonytalaníthatja a leendő vásárlót, de szerencsére nem az olcsó, rideg modellek közül való, összhangban van a vázzal, s hozzájárul a kedvező árhoz. Ami érdekes, a férőhely, ugyanis a gyári 28 mm-es guminál sokkal ballonosabb – akár 44 mm-es – gumit is fogad az Impact, ezzel pedig megnyílik a terep és az erdő is eme különleges Colnago előtt.
A geometria szerencsére nem a sok gyártónál megszokott országúti – értem ezalatt, hogy sokszor csak egyenes kormányt szerelnek egy országúti vázra – itt figyelembe vették a bringás kormánypozícióját, ugyanakkor azt is, hogy a leendő Impact tulajdonosok kicsit sportosan, de azért kényelmes testtartásban akarnak majd bringázni egy versenybringához képest. A méretválasztékért viszont nem illeti dicséret az olaszokat. Az rendben van, hogy ebben a kategóriában előfordul, hogy csak 3 méretből választhatunk, de Colnago kerékpár szerintem még nem készült ilyen kevés verzióban…
Az alkatrészek gerincét a Shimano Claris országúti szett adja, egyenes kormányhoz passzoló fékváltókarral, amire panasz nem lehet. Tette a dolgát, az áttételtartomány még egy alkalomszerűen túrázó bringás lánynak is elegendőnek bizonyult. Elöl 46-34, hátul 11-28 nyolc fokozattal. Ami érdekes, hogy a tárcsafékes kialakítás ellenére is viszonylag könnyű a gép, 10,5 kg, ez azt jelenti, hogy a Formula agyas, Alexrim felnis kerekek sem lehetnek borzasztó nehéz darabok.
A tárcsafékeken kénytelen volt spórolni a gyártó, hiszen hidraulikus országúti fékváltókar egyenes kormányra ezen az árszinten nem létezik. Lehetett volna variálni hidraulikus fékkel, plusz valami régi 8-as MTB váltókarral, de ezt gyártóként merész lett volna megtenni, persze a leendő tulajdonosnak szíve-joga így tuningolni később a bringát. A Shimano R317-es mechanikus tárcsafékek működésére nem volt panasz és kétségtelenül menőbb így a kerékpár, plusz egy átlagos V-féknél jobb is a teljesítménye.
Menet közben a legtöbb tapasztalatot Szabolcs Zsebi szerezte a Colnago Impact-tal, aki a tábor után meg is vásárolt a bringát, álljon itt végszóként az ő véleménye:
Nagyon jó volt vele túrázni, valódi felüdülés, azt hittem, hogy a többiekhez képest nem is tudok biciklizni, és ezzel olyan volt, mintha én lennék a bringázás királya… Tökéletes volt, nagyon meglepődtem, milyen jól haladt az emelkedőn is a kilátóhoz. 164 centi vagyok, a legkisebb méret pont passzolt hozzám.
Ami eleinte fura volt, hogy vékonyabb volt sokkal a gumi, mint amihez hozzá vagyok szokva, de néztük, hogy belefér a szélesebb is. Negatívumként azt tudnám mondani, hogy felfelé váltásnál kicsit hosszabban kellett megnyomni a kart, de egyébként minden nagyon jól működött. A markolat volt még kényelmetlen, a túra végére már fájt is a kezem, persze lehet csak azért, mert nem vagyok hozzászokva hosszabb távokhoz.
A forgalmazó Bikeexpress kerékpárüzlet elérhetősége e-mail-en: info@bikeexpress.hu; cím: Budapest, III. kerület, Bécsi út 121.; telefon: 70 314 5003
Vannak dolgok a bringás életében, amit egyszer mindenképpen ki kell próbálni. Tekerni egy 6 kilós Lightweight Urgestalt csúcs országútival, lezúzni a schladmingi vk pályán egy Demo nyergében, 40 km/h-val száguldani fölfelé a köves ösvényen egy Spitzinggel, vagy éppen kipróbálni a fixizést, mondjuk egy Merida Reacto Track nyergében. Kinek-kinek habitusa szerint. Ez az utolsó még hiányzott a bakancslistámról….
Stílus, technológia, perfekcionizmus
Le kell, hogy szögezzem, az egész divatfixi sztájlos, városis, hülyesapis, underground bohóckodástól feláll a szőr a hátamon, és alanyi jogon csuknék börtönbe bárkit, aki fék nélküli bringát közúton használ, még mielőtt balesetet okoz. De a világ legnagyobb hülyeségei általában őrült mókák is szoktak lenni, talán ezért is lopnak bulizó fiatalok cirkuszi lámát, vagy mászkálnak toronydaruk tetején egyesek. Illegális, baromság, életveszélyes, de hatalmas adrenalinfröccs. Na pontosan ilyen a fixizés is, már ha nem egy velodrómban történik, ahová történetesen a kipróbálásra kapott Merida Reacto Track 500-ast is szánta a gyártó. Persze itthon a pályasport csak papíron és pps-eken létezik, ellenben a városban több tucatnyi olyan pályagép szaladgál, amitől megnyaljuk mind a tíz ujjunkat.
Nem egy klasszikus design, de pont ezért tetszik!
Ellenben valami olyan szentségtörés lehetett ezzel a Meridával a fixisek közé keveredni, mint amikor amerikai autós találkozóra akar valaki egy Toyota Tundrával bemenni… A srácok akik „beavattak”, inkább a klasszikus stílust képviselik, és többségében ezeket is látni az utakon. Bianchi Sei Giorni-k, Cinelli Vigorellik és Mash-ek, Aventon Diamondok és Cordoba-k, és még sorolhatnám a legkedveltebbeket. Ezek között elég feltűnő a Reacto Track 500-as. Én viszont imádom a feltűnő dolgokat, ami kicsit megbotránkoztató, vitákat szülő. Hát ez biztosan az volt! No de ne szaladjunk ennyire előre! Életemben nem mentem fix hajtással, fék nélkül meg főleg. Ezért a megbeszélt pesti sörözős délután előtt kipróbáltam a gépet biztonságos körülmények között a Dunaparton. Szerintem éveket öregedtem a kiszaladó kutyák és gyerekek között 12 km/h-val imbolyogva, de volt valami diszkrét bája a dolognak.
Bármilyen környezetbe illik, de a nagyváros az élettere
No meg persze brutálisan gyorsul a mindössze 7.7 kilós gép, és meg sem nyekken gyorsításkor, csendesen suhan mint a Hattori Hanzo a Kill Bill-ben. Igaz, mindkettő Távol-Keleten készül. Ott meg sokat tudnak a pengékről. Most az egyszer jól jön, hogy nem 50 kilós szúnyog vagyok, így jelentős fékező erőt tudok kifejteni a testsúlyommal egy-egy pedálfordulat alatt is. Ettől még persze napokat öregedtem a röpke egy órás bejáratás alatt is 🙂 Teljesen új dimenziója nyílik meg a közlekedésnek ha nincsen féked. Átértékelődnek a féktávok, folyamatosan születnek a fejedben a vészforgatókönyvek, sokkal jobban koncentrálsz a forgalom lüktetésére. Ez jobban ki is fáraszt, de álszent lennék, ha azt mondanám nem volt kurvajó. Valahogy más dimenziója a bringázásnak. Se nem jobb, se nem rosszabb mint más bringával, egyszerűen más.
Igényli a jó aszfaltot, mert merev és gyors
Persze Esztergom és Budapest között van némi különbség, mind a forgalom sűrűségében, mind a gyalogosok számában. Éppen ezért főleg bringautakon haladtunk, kis forgalmú utcákban, kivéve ahol nem sikerült… Hozzájuk képest úgy mozogtam mint elefánt a porcelánboltban, de hát ehhez sok év rutin kell mire lendületesen tudod venni az akadályokat. Bárhol megálltunk, komoly feltűnést okozott a Reacto, főleg a kinézetével, hiszen az hogy nincsen rajta fék (előre egyébként szerelhető), és fix a hajtás (flip flop az agy, tehát SS-ként is használható), csak a hozzáértőbb nézelődőknek tűnik fel. Nem meglepő, hiszen az aero csövekből épített váz a karbon villával nem feltétlenül olvad bele a környezetébe.
Megosztó, harsány, letisztult
Van egy barátom aki azonnal felvágja az ereit ha szóba kerül az „életérzés szó”, nem is keresztben. Hosszában. Mégis a legjobb szó ez a fixivel való közlekedésre. Egy igazi baromság, hiszen ha lendületben vagy és kinyitják a kocsiajtót előtted, vagy lelép valaki a járdáról akkor megállni nem tudsz, max próbálod kikerülni. A KRESZ tiltja, a rendőr főbelő érte, mégis több százan űzik. Utálom őket, de most már mégis valahogy megértem. Napi közlekedési eszköznek el tudnám képzelni a fixit, mert örökhajtóssal menni egész jó. De fék kell rá és pont.
Mi kell még?
Mikor a nap végén kiültök a Duna partra egy sörrel, megfejtitek az élet nagy dolgait, közben nézitek az egyetem előtt grasszáló csajokat, akkor azt ott kell megélni. Nem lehet a Hármashatárhegy tetején, a Stelvio hajtűkanyarjaiban, de még a schladmingi gyökeres meredélyen sem. Ott más a szitu. Persze, ugyanezt megteheted egy trekkinggel, de az nem adja. Azzal béna turista leszel. Meg kell rakni egy Reacto Track-el a belvárost, és máris érteni fogod amiről eddig írtam.
A Merida Reacto Track vélhetően tökéletesen alkalmas pályaversenyzésre. Ha egyszer lesz végre egy velodrómunk ahová meló után le lehet ugrani a kollégákkal, haverokkal edzeni egyet, vagy csak hobbiból gurulni pár kört, akkor vélhetően ott fog gurulni ahová tervezték. Addig viszont örömmel fogják használni a városi vagányok, a fixisek, a single speedesek, hiszen erre is jól használható. Arról nem beszélve, hogy a komplett gép annyiba kerül, mint egy menőbb vázszett.
Cross és trekking tesztként hirdettük meg a RideHard.hu szervezésében Balatonföldváron lebonyolított csoportos kerékpártesztünket, ahol nem csak mi, szakírók, hanem a valódi célközönség is kipróbálhatta, véleményezte a forgalmazók által biztosított több mint 20 bringát.
A RideHard.hu ötlete igazán sikeresnek bizonyult, a balatoni környezetben az április végéhez képest hűvös idő ellenére is mindenki jól érezte magát a változatos teszttúrákon. Ráadásul a nagyobb társaságban sokkal több információ cserélt gazdát a kerékpárokról, mint amikor mi visszük ki egy körre a bemutatásra szánt modelleket.
Sikerült kizökkenteni minket a kicsit befásult szemszögeinkből, kiderült, hogy a hétköznapi vásárlók számára mi az, ami valóban fontos egy kerékpáron, mi az, ami egyáltalán nem, érdekesek voltak például az elektromos kerékpárokról megoszló vélemények. Kaptunk utóbbiak táborából is tesztpéldányokat a géppark egyébként is túlmutatott a szűken vett cross és trekking kategóriákon.
Az első észrevétel mindjárt a kategória elnevezését illeti, talán meglepő, de sokan pont a cross és trekking elnevezést tudják a legkevésbé hová tenni, pedig a legtöbb kerékpár-vásárlónak pont ezen bringák közül érdemes kiválasztani a számukra ideális modellt. Ezen felbuzdulva idén folytatjuk kategória-választó sorozatunk, és a „hajlított kormányos”, illetve az mtb kerékpárokat bemutató cikksorozatok után sorra kerülnek az „egyenes kormányos” vasak is…
A társaságban mindenki rendszeresen túrázó bringás volt, mellesleg akadt az extrém szakágból származó tesztelő, mountain bike-os, illetve a bárhol kakukktojásnak számító „Bakter”, aki szakértelemben mindenki fölött áll Magyarországon minden kategóriát tekintve. Nagy örömünkre jelentős női szekció is részt vett a teszttáborban, így az ő szemszögükből is véleményezve lettek a kerékpárok.
A különálló tesztek során majd részletesen sorra vesszük az egyes kerékpárokat, most pár tanulságot, általánosságot írnánk le. Amiben a bringákat váltogatva például testületileg megegyeztünk, hogy főleg aszfaltos használat mellett ezeken a bringákon nincs szükség teleszkópra. Érdekes tapasztalat volt ez, mert a kereskedők is sokszor osztják a gyártók álláspontját, miszerint a telóval jobban eladható a kerékpár, mert a vásárlóknak „tetszik”…
Nos, a táborban többen kiemelték – még a lányok közül is – hogy a túrák során a „rugósvilla” fölösleges volt, illetve amiben szintén egyet értettünk, hogy az olcsóbb, kotyogós modellek egyenesen elronthatnak egy bringát, nehezebb is lesz a gép és az irányíthatósága is romlik. Persze a terepen tett túrán már némileg változott a kép, de általánosságban levonhatjuk azt a tanulságot, hogy sokkal több bringába szerelnek manapság telót, mint kellene.
Amelyik bringába viszont jó villát építettek – ilyen volt a Kross Trans Global trekkingkerékpár – ott megmutatkozott a különbség az irányításnál és a csillapításnál is. A Rock Shox Paragon pont egy szinttel magasabb minőséget képviselt, mint a több tesztpéldányban is szolgálatot teljesítő Suntour NEX. Teljesen más úgy kormányozni egy bringát, ha nincs semmi kotyogás, mintha egy silányabb villának nem kívánt „mozgása” is van, ami a tárcsafékek behúzásakor is megmutatkozik, olyan érzés, mint amikor az autóban az ABS akadozik…
A legtöbb kerékpáron manapság már tárcsafékkel találkozunk, mindössze a tesztgépek egyharmadára szereltek felniféket és ebből a szempontból jelentősen „rontották” az arányt a Neuzerek. Mi a Bikemagon belül sokszor beszéljük egymás közt, hogy bizonyos felhasználás mellett fölöslegesek a tárcsafékek, ennek ellenére a legtöbb résztvevőnek tetszettek ezek az alkatrészek, a nagyobb fékerő, a biztonság, még akkor is, ha bőven elég lett volna a V-fék is, és annak ellenére is, hogy a tárcsás szett nehezíti a kerékpárt. Ami üdvözítő, hogy ha már tárcsafék, a legtöbb gyártó próbál egy alacsonyabb, Shimano Altus-szintű felszereltséghez is hidraulikus tárcsaféket társítani, nem akarnak spórolni mechanikus tárcsafékkel.
A tesztelők hamar rájöttek, hogy bringa és bringa között nagy különbséget képez a tömeg. Voltak a kerékpárok között „fitness bike”-nak becézett példányok is, a Neuzer Courier és a Colnago Impact, amúgy mindkettő Claris váltórendszerrel, de két különböző minőségi szintet képviselve. Érdekesség, hogy ez a két bringa azok között volt, melyek a tábort követően elkeltek kedvezményes áron, vagyis kipróbálásukat követően nem volt nehéz meghozni a döntést a vásárlónak: nekem pont ilyenre van szükségem.
A Colnago Impact-tal kapcsolatban szembetűnő volt, hogy mennyivel gyorsabban lehet vele haladni, a Földvár-Világos túrán, és a Zamárdi-kilátóra vezető meredeken is kiderült, hogy az alacsony gördülési ellenállású könnyű gumi, a karbonvilla és az alacsony össztömeg jelentősen kiütközik a teljesítményben. Az Impact tipikusan az a bringa volt, amibe bele lehet szeretni, de például a Neuzert pont azért vitte haza újdonsült tulajdonosa, mert „szürkébb”, visszafogott, kint meri hagyni bárhol lelakatolva, és tudja mindazt, amit elvár tőle.
Ha már tömegnél tartunk, általánosan elmondható a trekkingekről, hogy a sok szereléknek, olcsó telónak, tárcsafékeknek köszönhetően bizony meglehetősen nehezek. Az üdítő színfolt a KTM Life Lite volt, ami agydinamóval, világítással, teljes sárvédelemmel, csomagtartóval is kimondottan könnyű volt. ebben nagy szerepe volt a könnyű merevvillának és annak, hogy jó minőségű V-fékekkel szerelték, ami őszintén szólva untig elég fékerőt biztosít ebben a kategóriában.
A KTM kerékpárokról egyébként elmondható – és a KROSS-t, a Giant-et, valamint a CTM márkát is ide kell sorolni, hogy nagyon jól átgondolt specifikációkkal találkoztunk, ráadásul az összeszerelés minősége is kiváló volt. A Kellys-eknél az ár/érték arány talán még jobb lett volna mondjuk merevvillával, de a „nagymamis” hajlítású kormányt a lányok sem kultiválták a csapatban. A specifikációk és az összeszerelés minőségét illetően igazából a Neuzereket illetheti komoly kritika, sajnos bármennyire szolidárisak vagyunk a magyar termékekkel, ki kell mondani, hogy akadtak hiányosságok.
Az e-bike-ok közül kiemelkedtek a Scottok, melyek egy szinttel drágábbak is a konkurenseknél, de testületileg megegyezett a vélemény, hogy ha már kiad valaki amúgy is 7-800 ezer forintot egy ilyen bringára, akkor inkább fizet többet, és egy olyan járgány tulajdonosa lehet, ami minőségét tekintve egy Mercedes a többihez képest. Az igényesebb váz, kiegészítők, stucni, kormány, de még a sárvédők, világítás is ezt támasztják alá, a Scottok egyszerűen gusztusosabbak voltak a Baddognál és a Neuzer-nél, sőt, a Herculesnél is, pedig utóbbi hasonló áron kapható.
Érdekes, hogy – bár többen élvezték az elektromos rásegítés nyújtotta előnyöket – senki nem gerjedt rá a tesztelők közül úgy a pedelecekre, hogy vágyjon egy ilyen kerékpárra. Amit többen kifogásoltak, hogy a 25 km/h-nál való korlátozás nagyon nem jó, mert síkon ettől a ponttól kezdve nagyon nehézzé válik a bringa, miután a motor már nem ad hozzá a hajtáshoz. Vagyis jó-jó, de legyen inkább 40 km/h-nál korlátozva a rásegítés. Nyilván magyar pénztárcával az ár jelenti még a fő gondot az e-bike-oknál, akinek tetszett is a koncepció, ilyen áron nem vásárolná meg, még ha megéri akkor sem, mert nincs rá keret.
Amiről szólni kell még, a cross kerékpárok univerzális használhatósága. Ezek ugye a túra-city felszereltség nélküli 28-as kerekű bringákat jelentik, mondjuk a gumi ballonossága néha már közelíti a 29 collt. Egy hétvégi bringásnak bőven elegendőek „terepezésre”, aszfalton viszont nagyságrenddel jobban gurulnak és fürgébbek, mint a hasonló árkategóriában kapható mountain bike-ok. A kritikus pont általában a villa, ami ahogy durvul a terep, úgy jönnek ki a hiányosságai. Hozzá kell azonban tenni, hogy adott ársávban a mountain bike-okat is gyenge telókkal szerelik még. Miután elmentek a vendégek, Bencével hétfőn bringáztunk a környező repceföldeken és kis forgalmú aszfaltutakon a Giant Roam és a CTM Tranz 2.0 nyergében és nagyon jól éreztük magunkat.
Konklúzióként elmondható, hogy a hétköznapi bringások, túrázók 90%-ának ezekben a kategóriákban érdemes kerékpárt keresni. Nyilván fel kell mérni, kinek van szüksége sárvédelemre, világításra – amikor eleredt az eső, jól jött a sárvédő, és a szombat este már a világítást is be kellett kapcsolni, miután kimaxoltuk a napot… Persze aki inkább csak sportol, rekreációs céllal teker, jobban jár a fürgébb cross gépekkel, vagy ha főleg aszfalton bringázik majd, akkor a gyors fitness bike a tökéletes választás.
Nyilván a fentiek alapján nehéz lenne még eldönteni, hogy a 20 bringa közül melyik, de miután végére értünk az országútiknak, most már futószalagon érkeznek majd a cross/trekking tesztek a Bikemagon!
A 3000 fős létszámkeret már az előnevezések során betelt, így a balatoni bringás idény egyik legnagyobb kerékpáros túrájára, a McDonald’s BringaMánia Tour de Balatonra a helyszínen már nem lehetett nevezni. A hatalmas érdeklődés mellett zajló eseménynek a nyárias idő is kedvezett, így egész nap verőfényes időben tekerhettek a bringások.
A Tour de Balaton határozottan nem verseny, hanem egy kellemes bringatúra, amelyet ebben az évben is öt távon rendezett meg a Vuelta Sportiroda. A nagyobb távokon ezernél is több kerékpáros tette meg a kilométereket, nem mindennapi látványt nyújtva ezzel azoknak, akik ezt a napot a Balaton partján töltötték. A túrázók saját tempójukban tették meg az általuk választott távot.
A legbátrabbak – összesen 1175-en – a 206 kilométeres, embert próbáló túrát választhatták, mely szombaton reggel (pontosabban hajnali) 6 órakor, délnyugati irányban indulva kerülte meg a tavat. A többség késő délutáni, kora esti órákban érkezett vissza a balatonföldvári Keleti Strandon létesített célterületre, de akadtak olyanok is, akik már délután fél kettőkor befutottak.
Reggel 6 órakor, 305 bringással indult az ugyancsak komoly kihívást jelentő 146 kilométeres tekerés is a nyugati medence körül, amit a Tihanyi Révnél egy közös kompozás tett még emlékezetesebbé. A Tour de Balaton azon ritka alkalmak egyike, amikor kompok szinte kizárólag kerékpárosokkal telnek meg.
A családoknak, baráti társaságoknak szánták a szervezők a szintén kompátkeléssel színesített 86 kilométeres, valamint egy családi lovas programot is magában foglaló 32 kilométeres túrát. A legkisebbeknek egy 6 kilométeres városi tekerési lehetőség is rendelkezésre állt Balatonföldvár belterületén. A 86 kilométeres távon 1070-en, a családi távokon összesen 450-en indultak. A balatonföldvári célterületre visszaérkezőket a jól megérdemelt érem mellett gulyásparti, salátakóstoló és gyermekprogramok, köztük freestyle foci bemutató, zöldség- és gyümölcsfaragás várta. A McDonald’s Bringamánia sátorban színező és arcfestés szórakoztatta a kicsiket, a megfáradt bringásokat pedig képzett sportmasszőrök segítették a lazításban és felfrissülésben.
Az idén harmadik alkalommal jótékony bringások is indultak a Tour de Balatonon. A 19 jótékonysági nagykövet közel 4 millió forintot gyűjtött össze a Ronald McDonald Gyermeksegély Alapítvány javára. Az alapítvány az általa fenntartott 2 hazai Ronald McDonald Házában és a pécsi Ronald Szobákban olyan családok számára biztosít otthoni körülményeket térítésmentesen, akiknek beteg gyermeke elhúzódó, az otthontól távol eső kórházi kezelésen esik át. Az idén összegyűlt összeget a miskolci Ronald Ház 12 apartmanjának korszerűsítésére fordítják majd.
Korábbi cikkünkben bemutattunk néhány Casco fejvédőt, amelyek „életüket“ adták az őket viselő kerékpárosok életéért. A német sisakmanufaktúra fejlett technikával megtervezett és legyártott „bukói” a biztonságra helyezik a fő hangsúlyt, így egy esetleges baleset során tervezett módon nyelik el a becsapódás erejét. Megsemmisülnek, viselőjük viszont komoly fejsérülés nélkül „ússza meg“ a balesetet!
A Casco sisakok védelmét a Frameworx belső merevítés is fokozza…
Cikkünk mindenképpen időszerű. Egyre többen ülnek kerékpárra, ami üdvözülendő, mindemellett a kerékpáros balesetek száma is sajnos emelkedik. Idén tavasszal több olyan esetről kaptunk hírt, amikor egyértelműen a sisak védte meg a kerékpáros életét. Fejünk épsége döntően a sisakon múlik: egyéb testrészünk begyógyul, összeforr, de ha a fejet sérülés éri, az a legtöbb esetben maradandó.
„Ők” mind életüket adták az életért!
Az alábbi két példán keresztül szemléltetnénk a sisak fontosság, miként óvta meg a kerékpáros fejét a súlyos sérüléstől. Az első eset Buruczki Szilárddal történt a múlt hétvégén. Hallgassuk a részleteket egyenesen lábadozó montis bajnokunk szájából!
Szilárd a Casco Speedairo sisakra bízza életét – a mostani baleset tükrében nem rossz választás!
„A Bakony Maratonon indultam, jó erőben éreztem magam, végig az élmezőnyben haladtam, de sajnos a második körben defektet kaptam, amit a tömítőfolyadék nem tudott „kezelni”. Meg kellett állni pumpálni, így az élbolyról leszakadtam. A patronból belenyomott levegőt nem tartotta meg mind a tömítő, így kb. másfél Bar nyomással folytattam a versenyt. Ez még féltávnál volt, a frissítő állomásnál ismét fújtam rá, így indultam neki a verseny végén szereplő 30 km-es körnek.“
„Az utolsó lejtőn a cél felé jó 45 km/órás tempóban haladtam az egynyomtávos ösvényen, amikor a pedálom beakadt egy rejtőző facsonkba. Nem tudtam korrigálni, majd egy pillanat alatt a földre kerültem. Olyan gyorsan történt minden, hogy nem is tudom felidézni az esést, fejjel előre szabályosan a földbe fúródtam. Az ütés nagy volt, de eszméletemnél maradtam, mindenre emlékszem. Körbenéztem, ellenőriztem a végtagjaimat, szerencsére semmi nem tört. Észrevettem, hogy az orrom vérzik, de ettől függetlenül visszapattantam a nyeregbe, folytattam a versenyt. Így be tudtam érkezni a 4. helyre, és nem is veszítettem helyezést.“
„A célban levettem a sisakot (Casco Speedairo típus), láttam, hogy összetört, főleg a homlokrésznél. Az ütés döntő részét „felfogta”, az erős héjszerkezet megvédte a fejem, roncsolódott, de egybe maradt. A szemüveg Carbonic lencséje sem tört el. A sisak mentette meg az életem, és még a versenyt is be tudtam fejezni!“
Szilárd szerencsés kimenetelű bukása után íme egy újabb példa arra, hogy a fejvédő életet ment. A baleset „elszenvedője” Juhász Tibor.
„A hétvégén részt vettem a Törökszentmiklóson megrendezett IX. Óballa Maraton futó- és kerékpárversenyen. Erős szembe- és oldalszél volt, és mivel a mezőtúri országútis srácok is „tiszteletüket tették”, a rajt után egyből nagy volt a tempó. Oldal-szembeszélben kezdtünk és szépen összedolgozva haladunk.“
Belül a Speedster TC végigrepedt, így nyelte el a becsapódás erejét…
„Az óballai befutó közelében egy kereszteződésnél balra fordultunk, így még jobban kellett figyelni az oldalszél miatt. Mindenki a szélárnyékot kereste, és közben a kátyúkat is kerülgetni kellett. Helyezkedés közben az első kerekem összeért az előttem lévő hátsó kerékével, csak egy pillanatig, de ez pont elég volt, hogy egyensúlyom elveszítsem. Nem tudtam már korrigálni, és sajnos a földön találtam magam. Először a fejem ért földet, erre határozottan emlékszem. Olyan érzés volt, mintha valami puha felületre esnék, ami gondolom részben a sisaknak (Casco Speedster TC típus) köszönhető . Miután felálltam, majd a bringát is arrébb vonszoltam, levettem a sisakot, mert éreztem hogy lötyög a fejemen. A Disk fit Vario állítórendszer a SPEEDmask csatlakozással együtt kiugrott a helyéről, tüzetesebben megvizsgálva láttam, hogy az egész sisak végigrepedt, belül pedig szabályosan darabokra tört. A Speedster lényegében minden feszültséget elnyelt – mondanom sem kell, hogy a fejem helyett. Szerencsére kobakom semmilyen sérülést nem szenvedett, még enyhe agyrázkódásom sem lett, pedig 38-40km/h-s tempónál estem el.“
Természetesen az esetben szereplő mindkét bukó „pályafutása” ezzel véget ért. Ahogy egy nemrég közzétett írásunkban szerepel: bármilyen ütés éri a fejvédőt, az cserére szorul!
A Cuda legérdekesebb technikai tulajdonsága, hogy három darabból álló Monocoque in mold plus szerkezetet kap. Úgy kell elképzelni ezt a forradalmi, töréstesztek tapasztalatait felhasználó technológiát, hogy a három EPS egységet, illetve a Frameworx hálós merevítést összedolgozzák, erre In-Mold eljárással kerül rá a külső héjszerkezet. Bukás eseten a két oldalsó és egy középső részből álló sisakszerkezet az egyes elemek közötti illesztésnél szétnyílik, így elvezetve az ütés erejét.
Az említett hajmeresztőnek tűnő balesetek szerencsés kimenetelűek voltak, köszönhetően a gyártó lelkiismeretes tervezésének. A Casco egyértelműen a fejvédő-technológia élvonalában áll, saját tesztlabort létesített, emellett a cég igazgatója részt vesz az új tesztmódszerek kidolgozó nemzetközi bizottság munkájában. A sisakok a nemzetközi tanúsítványok mellett a gyártó lényegesen szigorúbb normáinak is megfelelnek. E nélkül nem kerülhet kereskedelmi forgalomba: legyen szó kedvező árú mindennapos közlekedésre szánt modellről, gyermeksisakról vagy a versenyorientált Casco-kínálatról.
Gondos tervezés, a legmodernebb tesztmódszerek és a rejtett Frameworx belső merevítés!
Következésképpen nemcsak az esetleírásokban szereplő Speedairo és Speedster TC modell feltétlen védelmére számíthatunk. Az itt látható képeken a Hajtás Pajtás kerékpáros futárszolgálat „kiszolgált” Casco Cuda Mountain sisakjai láthatók, amelyek ugyancsak sokat tettek annak érdekében, hogy a városban csomagokkal rohangáló „pajtisok” az óhatatlan baleseteket komoly sérülés nélkül megússzák. A város dzsungelében megannyi veszély fenyegeti a kerékpárost, fontos, hogy a fej épségét a legmagasabb szintű védelmet nyújtó – a nemzetközi tanúsítványokat messze felülmúló – sisakra bízzuk. Ezt a Hajtás Pajtás vezetői jól tudják, a „céges” egyensisakok kiválasztásakor ezért esett a választás a Casco eme népszerű modelljére.
Nemsokára megjelenő cikkünkben ez utóbbi témát folytatjuk. Bemutatjuk az új „hajtipajtis” sisakot, amely összetéveszthetetlen narancs/fehér/fekete színben megannyi pesti futár fején látható lesz. A Casco sisakokat keresd a jobb kerékpár-kereskedésekben!
Álomszerűen kezdődött Benkó Barbara számára az albstadti mountain bike XCO világkupa futam, a Focus XC Team versenyzője az ötfős élbolyban haladt az első körben…
Barbi remekül kapta el a rajtot, majd bírta Sabine Spitz gyilkos (mint később kiderült öngyilkos) tempóját is, elmondása szerint nagyon jó formában érezte magát. Az első körben Spitz mellett a világbajnok Annika Langvad, a korábbi világbajnok Maja Wloszczowska és az idén bombaformában versenyző Linda Indergand társaságában haladt, miközben távolodtak a többiektől.
Sajnos közbejött egy szerencsétlen malőr, Barbi csapatfőnöke az egyik veszélyes lejtős szakasznál közbeordított, hogy lezárták az A-vonalat, válasszák a kerülőutat, azaz a chicken way-t. A hirtelen irányváltoztatás után megcsúszás és bukás lett a vége, majd a technikai zónában is meg kellett állni szerelni. Sajnos a kormány mélyen megütötte Barbi combját, gyakorlatilag két kört „fél lábbal” tekert, szinte csoda, hogy így is a 23. helyen be tudta fejezni a versenyt.
Később a világbajnok Langvad is bukott, sokan estek a versenyen, ez benne van a sportban. Kesergésre most nincs ok, hiszen élete legjobb formájában láthattuk a közvetítés elején Barbit, felnőtt világkupán top5 helyezésért még soha nem volt meccsben! A bukás pedig nem túlvállalás, vagy koncentrációvesztés eredménye volt, hanem egy nagyon váratlan szituációt volt kénytelen lereagálni, aminek csak a szerencsén múlott a végkimenetele. A versenyt végül a nem túl erősen kezdő, de folyamatosan feljövő ukrán Yana Belomoina nyerte Maja Wloszczowska előtt.
A férfiaknál is egy bukás szólt közbe a verseny alakulásába, miután a korábbi cyclocross (és U23-, U19 országúti) világbajnok Mathieu Van Der Poel alaposan ráijesztett a világ legjobb mountain bike-osaira. A holland fiú a belga körversenyen a héten még szakaszt nyert Philippe Gilbert előtt, majd átutazott Albstadtba, ahová nyerni jött… Állva is hagyta a mezőnyt az elején, de később bukott, és ekkor a világbajnok Nino Schurter el tudott szakadni tőle. Van Der Poel már nem tudott visszazárkózni, Schurter nyert előtte 26 másodperccel. A futam magyar indulója, Parti András 55. lett 8:52 perc hátránnyal.
A mindent eldöntő milánói időfutamon a holland Tom Dumoulin (Sunweb) legerősebb versenyszámában leiskolázta összetett ellenfeleit és megnyerte a 100. Giro d’Italiát!
A rendkívül szoros összetett állást egy 29 kilométeres időfutam volt hívatott eldönteni, ami a monzai autóverseny pályáról indult majd Milánóban is kellett még kanyarogni kicsit. Nairo Quintana (Movistar), Vincenzo Nibali (Bahrain-Merida), Thibaut Pinot (FDJ) és Dumoulin egy percen belül voltak.
A szakaszgyőzelmet Jos Van Emden (Lotto NL-Jumbo) szerezte meg, 15 másodperccel honfitársa, Dumoulin előtt, ami annak is köszönhető, hogy Milánóban ő némileg kockáztatott a kanyarokban, Dumoulin viszont itt már biztonságosabban közlekedett, hiszen a részidők alapján a Sunweb kísérőautójában ekkor már tudták, hogy meglesz a rózsaszínű trikó, ha semmi nem jön közbe.
Bár a számok alapján simának tűnhet a meccs Dumoulin és Quintana között, azért meg kell jegyezni, hogy a kolumbiai magához képest nagyon jól ment, 50 km/h feletti átlagot hajtott, 1:39 perccel maradt el a győztes idő mögött, a 27. helyet megszerezve. Nibali 13. lett 1:09 perces hátránnyal, a misztikus szám nem hozott szerencsét, összetettben nem tudta megelőzni Quintanát. Pinot a csalódást keltő 28. helyen érkezett, 1:42 perc hátránnyal, így nem állhatott dobogóra Milánóban.
A pontversenyt a ciklámen-színű trikóért a négy szakaszt nyerő kolumbiai Fernando Gaviria (Quick Step) szerezte meg, a kék hegyi trikót – végre valóban a Giro egyik legjobb hegyi menőjeként – a spanyol Mikel Landa (Sky) vihette haza, míg a fehér trikóért a luxemburgi Bob Jungels (Quick Step) remekül hajtott a mai kronón, ma a 8. helyen végezve visszaelőzte Addam Yates-t (Orica-Scott)
Az utóbbi időben sajnos kevés UCI-ranglista-pontot tartottak itthon a hazai rendezésű UCI Europe Tour viadalokon a magyar versenyzők, ma a 43. Alisca Bau Gemenc Nagydíjon végre megtört a jég!
A Tour de Hongrie-hoz hasonlóan UCI 2.2 kategóriás viadalon a magyar válogatott (Kusztor Péter és Pelikán János – klubjuk: Amplatz-BMC) és a Mugen Race Team Veloki (Filutás Viktor) bringásai több mint 50 UCI pontot szereztek, utoljára ilyenre az azóta megszűnt Central European Tour-on volt példa. Lássuk mi történt a 2. szakaszon:
Május 27-én, 105 km-es sík szakasszal zárult a 2017-es Gemenc Nagydíj, a mezőny a Szekszárd – Őcsény – Decs – Sárpilis – Várdomb – Szekszárd körpályán teljesített három kört. Várható volt, hogy a sárga trikós Tagliani csapata kézben tartja majd az eseményeket, de a magyar válogatott tagjai megpróbálták megfordítani az összetettet.
Az első körben szökésbe került Kusztor és Pelikán is, de ezeket az elmenéseket nem engedte el a mezőny. Az első részhajrát elvitte a sárga trikós, majd a második körben kialakult egy két fős szökés, benne Pelikán Jánossal és az osztrák Kopfauffal (WSA Greenliffe). Előnyük a kör végére másfél percre nőtt, így a magyar versenyző virtuálisan át is vette a sárga trikót, hiszen a napot csak 41 mp hátrányban kezdte összetettben,
A Delio Gallina viszont nem kegyelmezett, az utolsó 10 km-en nagyon begomboltak és 3 km-re a céltól megfogták a két szökevényt és az előző két szakaszhoz hasonlóan megint nekik jutott a napi elsőség Alessio Brugna révén. A szakasz legjobb magyar eredménye ezúttal Rózsa Balázs (Magyar válogatott) nevéhez fűződik, aki ötödik lett a mezőnyhajrán.
Az összetettben Tagliani megőrizte első helyét, sőt, a sárga trikó mellett a zöld trikót is hazavihette. Számunkra jó hír, hogy Kusztor második lett a végelszámolásnál és rajta kívül Pelikán és Filutás is a legjobb 10-ben maradtak, előbbi a hatodik, utóbbi a hetedik helyen. Kusztor az összetettben legjobb magyar versenyzőnek járó Arató Vilmos-emlékdíjat is hazavihette. A hegyi trikót Marco Friedrich (WSA-Greenlife), a legjobb 25 év alatti versenyzőnek járó fehér trikót Jodok Salzmann (WSA-Greenlife) szerezte meg.
A hosszú évek óta most először UCI-kategóriás versenyként szereplő Gemenc Nagydíj a magyar nemzetnek több, mint 50 Europe-Tour ranglista pontot is hozott, mely nagy előrelépést jelent a világbajnoki kvalifikációért folytatott harcban.
A 100. Giro d’Italia 20. szakasza sem okozott csalódást, nagyszerű versenyt vívtak az esélyesek a Monte Grappán és a Foza csúcsára is. A szakaszsikert ismét olyasvalaki szerezte meg, aki nagyon megérdemelte a Girón mutatott teljesítménye alapján: Thibaut Pinot (FDJ).
Ma szökevények nem tudtak számottevő előnyt kiharcolni a végjátékra, az igazi verseny a főmezőnyben folyt, Steven Kruijswijk (Lotto NL) nélkül, aki betegség miatt feladta a Girót az összetett 10. pozícióból. Bár a Monte Grappáig a Movistar kontrollálta a napot, a meredek hegyen a Katusha csapata szaggatta szét a sort, olyannyira, hogy Ilnur Zakarinon kívül minden favorit segítő nélkül maradt, 10-en maradtak elöl, leszakadt többek között Yates és Mollema is. Később a második sor még visszazárkózott, és így – egy bő 20 fős csoportban – abszolválták a lejtmenetet.
Az utolsó 1000 méteres szintkülönbségű hegyen aztán mindenki támadni kezdte Tom Dumoulint (Sunweb). Hiába Nairo Quintana (Movistar) viseli a rózsaszínű trikót, az esélyesek tudták, hogy a minimális előny kevés lesz a hollanddal szemben a sík időfutamon. Először Zakarin szakadt el Domenico Pozzovivo-val (Ag2R), aztán Quintana és Nibali, majd Pinot is meg tudott lépni Dumoulin csoportjától. A Sunweb kapitányán azonban nem tudtak nagyon kifogni, saját tempójában látótávolságon belül tartotta ellenfeleit.
A rövid lankásabb utolsó 10 kilométerre összezárt a Pinot-Nibali-Zakarin-Pozzovivo-Quintana sor, hátrébb 15-20 mp hátrányban jött Dumoulin, akinek Bob Jungels (Quick Step), Bauke Mollema (Trek-Segafredo) és Adam Yates (Orica-Scott) is be-besegített a vezetésbe. Végül Pinot nyerte a hajrát Zakarin és Nibali előtt, Dumoulin csoportja 15 mp hátránnyal érkezett. Az összetettben Nibali és Pinot is bejött Dumoulin elé, de csak minimális előnnyel. A papírforma szerint ez a Giro most a hollandnak áll, a rózsaszínű trikós Quintana pedig könnyen lecsúszhat a dobogóról is a holnapi kronó után.
