Giro d’Italia 2018: Elia Viviani negyedszerre is

By

-

2018.05.24.

A szerdai 155 kilométeres 17. szakasz Riva del Garda és Iseo között az utolsó előtti alkalom volt a sprinterek számára a 101. Giro d’Italián önmaguk megmérettetésére. A lehetőséggel újfent – immáron negyedszerre az idei olasz körverseny során – Elia Viviani (Quick Step Floors) tudott legjobban élni.

Míg múlt hét csütörtökén, a 12. szakaszon a heves eső is közrejátszott abban, hogy Elia Viviani az utolsó 50 kilométeren belül leszakadt a főmezőnytől, a 17. szakaszon csupán könnyed tavaszi zápor fűszerezte az utolsó kilométereket, s szemmel láthatóan ez nem jelentett az olasz olimpiai bajnoknak (pályakerékpár/omnium) akadályt.

Ám míg a sprinterek számára ez a szakasz az utolsó előtti lehetőség volt, addig a szökni szerető, de a nagy hegyeket már kevésbé kedvelő versenyzők számára a végső alkalom volt valamit is mutatni magukból. Csupán 155 kilométeres volt a szakasz, és az eleje dimbes-dombos, így többen gondolhatták úgy, talán meg lehet lépni a főmezőnytől és hazaérni. Próbálkoztak is sokan, többek között Luis Leon Sanchez (Astana) volt az egyik legaktívabb, ám ahogyan ilyenkor lenni szokott, épp a nagy számú vállalkozó kedvű bringás nehezíti a szökevénycsoport kialakulását. A Bora-Hansgrohe valamint az UAE Team Emirates üldözőmunkája következtében ráadásul a szakasz elején szétszakadt a mezőny is, a hátrébb sorolódó összetett top 10-es versenyzők persze nem nagyon idegeskedtek emiatt.

Érdekesség, hogy a Sky versenyzői is „szabadnapot” kaptak, a szökevényekkel tartott Woult Poels, David del la Cruz, Salvatore Pucchio és Kenny Ellisonde is. A nap különösen aktív versenyzői közül LL Sanchezen túl Alessandro De Marchit (BMC) és Ben Hermanst (Israel Cycling Academy) is érdemes megemlíteni.

Az utolsó 10 kilométeren belül is még támadási kísérlet követett támadási kísérletet, megmutatta magát többek között Gianluca Brambilla (Trek-Segafredo) is, de végül úgy alakult a szakasz, ahogyan az előzetesen várható volt: a sprinterek döntötték el egymás közt az elsőséget. Vivianit végigvitték felvezető emberei, majd nagyjából 100 méterrel a cél előtt indította a hajráját Danny van Poppel (LottoNL-Jumbo). Végül ez okozta a vesztét, hiszen Vivianinak több sem kellett, a holland riválisa mögül vágódott ki, és bírta aztán a célig. Második Sam Bennett (Bora-Hansgrohe), harmadik Niccolo Bonifacio (Bahrain-Merida) lett.

Az összetettben a helyzet változatlan, Simon Yates (Mitchelton-Scott) az élen.

Összefoglaló videó a szakaszról:

Top 10 a szakaszon

1	Elia Viviani (Ita) Quick-Step Floors	3:19:57
2	Sam Bennett (Irl) Bora-Hansgrohe
3	Niccolo Bonifazio (Ita) Bahrain-Merida
4	Danny van Poppel (Ned) LottoNL-Jumbo
5	Jens Debusschere (Bel) Lotto Fix All
6	Kristian Sbaragli (Ita) Israel Cycling Academy
7	Jean-Pierre Drucker (Lux) BMC Racing Team
8	Sacha Modolo (Ita) EF Education First-Drapac p/b Cannondale
9	Andrea Vendrame (Ita) Androni Giocattoli-Sidermec
10	José Gonçalves (Por) Katusha-Alpecin

Összetett top 10 a szakasz után:

1	Simon Yates (GBr) Mitchelton-Scott	69:59:11
2	Tom Dumoulin (Ned) Team Sunweb	0:00:56
3	Domenico Pozzovivo (Ita) Bahrain-Merida	0:03:11
4	Chris Froome (GBr) Team Sky	0:03:50
5	Thibaut Pinot (Fra) Groupama-FDJ	0:04:19
6	Rohan Dennis (Aus) BMC Racing Team	0:05:04
7	Miguel Angel Lopez (Col) Astana Pro Team	0:05:37
8	Pello Bilbao (Spa) Astana Pro Team	0:06:02
9	Richard Carapaz (Ecu) Movistar Team	0:06:07
10	George Bennett (NZl) LottoNL-Jumbo	0:07:01

(kép forrása)

Cube SL Road Race – a leggyorsabb túragép

By

Zoltán Kaposi

-

2018.05.23.

Bár életemben csak egyszer egy évig volt fitneszbringám, mindig szívesen ülök ezekre a tesztgépekre, és nehéz szívvel adom vissza őket, mert olyan sokoldalúak és élmény velük tekerni városban és országúton egyaránt. Az SL Road sem volt kivétel, sőt az egyik legmeggyőzőbb bringa volt a kategóriájában, amit valaha próbáltam.

Continue

GranFondo Zagreb – Országúti maraton mustra 1. rész

By

Márkus János

-

2018.05.23.

Városnézés, óriási hegy, izgalmas lejtő, olasz egynaposokra emlékeztető szakaszok, kalandos városi forgalom, erős amatőrök, ez mind, amire a Zágrábban rendezett országúti maratonon számíthatunk.

Continue

Giro 2018: Dennis nyerte az időfutamot, Yates marad rózsaszínben

By

Anita Pethő

-

2018.05.22.

34,2 kilométeres egyéni időfutammal kezdődött a Giro d’Italia harmadik hete. A 16. szakaszon Trento és Rovereto között kevésbé a szakaszgyőztes kiléte volt a nagy kérdés, sokkal inkább az, hogy mennyiben változik majd a nap végén az összetett élmezőny versenyzői között a helyzet.

Mennyit ver Tom Dumoulin (Team Sunweb) Simon Yatesre (Mitchelton-Scott) foglalkoztatott a szakasz előtt mindenkit a kérdés, olyannyira, hogy még a csapatok szakvezetőinek is feltették, akik aztán többségében 1:20 és 1:45 közötti időt saccoltak. Vagyis – lévén 2:11 a két versenyző közt a különbség – a mezőny úgy számolt, hogy nem változik az időfutam után sem a rózsaszín trikós kiléte.

A szakaszt végül Rohan Dennis (BMC) nyerte, aki nagyon jól tartja magát az idei Giro d’Italián, s ha végigmegy a versenyen, messze a legjobb egyéni eredményét hozhatja a háromhetesek tekintetében. Bár viselte már a sárga, a piros és a rózsaszín trikót is – értelemszerűen jó időmenői képességének köszönhetően a versenyek kezdeti fázisában – eddig mindössze kétszer tudott befejezni egy Grand Tourt: 2014-ben a Vuelta a Espanát 84. helyen, míg 2015-ben a Tour de France-t a 101. helyen.

A sokáig az élen álló Tony Martin (Katusha-Alpecin) lett a második, Tom Dumoulin pedig a harmadik. Simon Yates a 22. helyen ért célba, 1 perc 37 másodperccel rosszabb idővel, mint Dennis, azaz 1 perc 15-öt kapott csak Dumoulintől. Jól ment még a nap során Fabio Aru (UAE Team Emirates) is, bár összetettben már sokat nem osztott-szorzott ez a mai 6. helye.

Chris Froome (Team Sky) nagyjából hozta a kötelezőt, s feljött az összetettbeli negyedik helyre. A szakasz nagy vesztese közben Thibaut Pinot (Groupama-FDJ) volt, aki a győzteshez képest 3 perc 19 másodperc hátránnyal a 66. helyen ért célba, bár az ő szemszögéből sokkal fontosabb, hogy ezzel a teljesítményével még Simon Yatestől is több mint két percet kapott.

Szerdán a szakasz elején lesz némi dimbes-dombos kaland, de alapvetően mezőnyhajrá várható, majd következik három komoly hegyi szakasz, hogy végül vasárnap ismét a sprinterek kerülhessen kicsit reflektorfénybe.

Összefoglaló videó a szakaszról:

Top 10 a szakaszon:

1	Rohan Dennis (Aus) BMC Racing Team	0:40:00
2	Tony Martin (Ger) Katusha-Alpecin	0:00:14
3	Tom Dumoulin (Ned) Team Sunweb	0:00:22
4	Jos van Emden (Ned) LottoNL-Jumbo	0:00:27
5	Chris Froome (GBr) Team Sky	0:00:35
6	Fabio Aru (Ita) UAE Team Emirates	0:00:37
7	Alex Dowsett (GBr) Katusha-Alpecin	0:00:40
8	Diego Ulissi (Ita) UAE Team Emirates
9	Chad Haga (USA) Team Sunweb	0:00:47
10	David De La Cruz (Spa) Team Sky	0:01:01

Összetett top 10 a szakasz után:

1	Simon Yates (GBr) Mitchelton-Scott	66:39:14
2	Tom Dumoulin (Ned) Team Sunweb	0:00:56
3	Domenico Pozzovivo (Ita) Bahrain-Merida	0:03:11
4	Chris Froome (GBr) Team Sky	0:03:50
5	Thibaut Pinot (Fra) Groupama-FDJ	0:04:19
6	Rohan Dennis (Aus) BMC Racing Team	0:05:04
7	Miguel Angel Lopez (Col) Astana Pro Team	0:05:37
8	Pello Bilbao (Spa) Astana Pro Team	0:06:02
9	Richard Carapaz (Ecu) Movistar Team	0:06:07
10	George Bennett (NZl) LottoNL-Jumbo	0:07:01

(kép forrása)

Idén lesz utoljára csapatidőfutam az országúti világbajnokságon

By

Márkus János

-

2018.05.22.

Az UCI bejelentette, hogy az innsbruck-i világbajnokságon láthatjuk utoljára az UCI csapatok időfutam versenyét és idén a férfiak és a nők is azonos pénzdíjakat fognak kapni az osztrák VB-n.

Míg az országúti kerékpársport iránt rajongók a Giro-ra koncentrálnak azalatt fontos bejelentést tett a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség. David Lappartient tavaly szeptemberi nyilatkozatával szemben, jövőre Yorkshire-ben az UCI csapatok már nem állhatnak rajthoz, egy évvel hamarabb száműzik őket a világbajnokságról, helyettük viszont megvan annak a lehetősége, hogy nemzeti válogatottak mutathassák meg magukat a világ szeme előtt.

Az UCI 1962 és 1994 között már rendezett csapatidőfutamot nemzetek számára, akkor négy fős csapatok számára a táv 100 km felett volt. 2012-ben került vissza ez a szám a világbajnokságokra, viszont a nemzeti válogatottak helyett UCI licenccel rendelkező (Worldtour, pro-kontinentális, kontinentális) csapatok vehettek részt rajta. Viszont az UCI most újra végiggondolta a VB programját és inkább a nemzeti válogatottak felé szeretne nyitni.

A csapatidőfutam az UCI csapatok számára is komoly anyagi megterhelést jelent, erre jó példa a dohai világbajnokság, ahol pl a Lotto Soudal költségei 40000-50000 Euro között voltak. A másod- és harmadvonalbeli csapatok számára viszont kitűnő megjelenési lehetőséget jelentett az időfutam, az idei VB-re pl mind a hat osztrák kontinentális csapatot meghívták.

A 2018-as világbajnokságon a nemek közti kiegyenlítődés tovább folytatódik, ugyanis Innsbruck-ban a nők és a férfiak azonos pénzdíjakat fognak kapni.

Rudy Project Protera fejvédő teszt: közel tökéletes

By

Tamás Bognár

-

2018.05.22.

Nagyon hiányzott már a Rudy Project palettájáról egy igazi montis modell! Oké, ott a Windmax, a Sterling és társai, de ezek inkább napellenzővel is ellátható országútis kivitelek. Ennek most vége, a Protera egy ízig-vérig hegyikerékpáros bukósisak.

Persze eddig is vidáman bringáztam terepen a Racemasteremben, de azért ideje volt, hogy legyen trail/enduro fejvédőjük is. A Protera ütős kinézetű, teljesen illeszkedik a mai trendekhez, szerencsére azonban a harsány színek mellett kapható „sima” fekete, szürke és fehér is. Nyilván a kék/narancsot választottam, hiszen illik a Bikemag csapatmezhez!

Az eddig Rudy Project sisakok kényelmével sem volt gondom, de a Protera olyan, mintha a fejemre öntötték volna. Ehhez nem árt tudni, hogy az olasz cég modelljeinek nagyobb része a keskenyebb „ovális” fejekre illeszkedik a legjobban, nem a nagy kerekekre, mint az enyém. A Protera viszont öblösebb, jobban beleül a fejem, nagyobb tarkó és halánték védelemmel rendelkezik. Sok innováció megtalálható benne, az extra lapos Divider Pro pánt állító hevedertől az Adjustable Comfort Fit fejméret állító rendszeren át a cserélhető (színű) Strap Quick-Change pántokig, de aki izzadós mint én is, annak az Airframe szivacs lesz a megváltás.

Mi is ez? A homlokod feletti részen a szivacsozás nem közvetlenül az EPS habhoz, vagy a fejméret állító rendszerhez csatlakozik mint más fejvédőknél, hanem műanyag rácshoz, ami jelentősen eltartja a szivacsot a héjtól. Így a szellőzés zavartalan alatta és sokkal jobban szárad, vagyis később telik meg izzadtsággal, mint a hagyományos rendszerű szivacsok. Eddig nem sikerült annyira megizzadni benne, hogy annyira megteljen izzadtsággal, hogy az arcomra folyjon, pedig ez nem volt ritka eset előtte.

Héjszerkezete Triple In-Mold technológiával készül, ami azt jelenti, hogy nem csak a felső és a tarkó/halánték részen van „egybesütve” az EPS hab és a külső kemény héj, hanem a sisak alsó részén is, ami sokkal szebbé teszi a kinézetét. Arról nem beszélve, hogy az EPS hab elég érzékeny az UV sugárzásra és a sérülésekre is, így tartósabb lesz a fejvédő ezzel a technológiával.

Érdekes, hogy mára teljesen elmaradt a „lyuk csata” a gyártók között, így senki sem közli, hány szellőzőnyílással látták el, de ezt azért nem nehéz megszámolni. Nem kevesebb, mint 18 nyílás található rajta, melyek egy rendszert képeznek, hiszen hiába áramlik be elöl a levegő, ha nincsenek kiképzett csatornák, és hátul nem tud távozni a meleg és a pára.

Pántjai nagyon könnyen és gyorsan állíthatóak és a már említett Strap-Quick-Change-nek köszönhetően nem csak mosáshoz tudod levenni egy mozdulattal, hanem más színűre is cserélheted, így könnyen illeszthető a bringád, vagy ruháid színéhez. Lehet, hogy valakinek ez úri hóbort, másoknak viszont reális megoldás. Napellenzője állítható, sőt szükség esetén cserélhető. Érdemes viszont a csavarok nyomatékát vásárlás után ellenőrizni, mert nekem az első bringázás közben fellazult, és nagy tempónál „felnyílt”. Azóta nem volt vele gond, tehát húzd meg jól, és ennyi.

Nagyon kényelmes sisakkal volt dolgom, illetve van, hiszen tartós tesztet készítünk róla, a szellőzése az eddig próbált trail sisakok közül a legjobb, a színe pedig telitalálat. Ehhez képest ami a legmeglepőbb, hogy tudásához képest meglepően kedvező árú, bár ezért lehet kapom majd az ívet, de tény, hogy egy csúcs trail sisakért a 39 900 forintos vételár egyáltalán nem sok! A színes pánt pedig 5 900-ért vehető meg hozzá. Természetesen hozzá illő montis szemüveg is érkezett Sintryx néven, aminek a tesztjét szintén hamarosan olvashatjátok!

Forgalmazó: Eyeland Kft.
Elérhetőség: www.rudyproject.hu
Ajánlott fogyasztói ár: 39 990 Ft

XCO világkupa Albstadt: a világbajnokok domináltak!

By

Bence Kuntár

-

2018.05.21.

Első európai versenyéhez érkezett az XCO világkupa-sorozat. A hétvégi eső miatt csúszóssá vált pályán izgalmas versenyeket láthattunk. Beszámoló a magyarok eredményeivel!

Stellenbosch után hosszabb szünet következett, több mint két hónapot kellett várni az elkövetkezendő világkupára, melynek a németországi Albstadt városa adott helyet.

Itt debütált az új elv is, miszerint a pénteki XCC verseny első 16 helyezettje indulhat a vasárnapi elit XCO futam első két sorából. A Cross Country Short Track formátumról a következőket érdemes tudni:

~25 perces futam
UCI pontok az első 5 helyezettnek (10-6-4-2-1)
Első 16 helyezett sorrendben az XCO verseny első két sorát adja
Ugyanazt a kerékpárt kell használni az XCO versenyen, amivel XCC-n indultak

Az albstadti XCO pálya 4,2 km hosszú és körönként 190 méter szintemelkedést tartalmaz. Alapesetben nem tartozik a legtechnikásabb nyomvonalak közé, viszont a versenyt megelőző napokban rengeteg eső esett, így még vasárnap is sáros pályán zajlottak a versenyek.

Nők

Az XCC futam nem hozott nagy meglepetést, Annika Langvad (Specialized) nyert, ezzel megszerezve a „pole pozíciót”. Benkó Barbara (Ghost Factory Racing) remekül versenyzett, 5. helyen zárt, így vasárnap az első sorból indulhatott. A top versenyzők közül egyedül Helen Grobert (Cannondale) hiányzott, visszatért viszont komoly sérüléséből a tavalyi évben sikert-sikerre halmozó Yana Belomoina (CST Sandd American Eagle).

Jolanda Neff – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

Az 5 körös verseny felvezető körében Kate Courtney (Specialized) állt az élre, őt Gunn-Rita Dahle (Merida), Jolanda Neff (Kross Racing Team) és Pauline Ferrand-Prévot (Canyon-SRAM) követték. A csúszós talaj sokakat már egyből az elején megtréfált, hátracsúszott Annika Langvad és Sabine Spitz (Wiawis) is. Utóbbi még kerekeket is cseréltetett a depóban, abban bízva, hogy a komolyabb mintázatú gumikkal még menteni tudja a versenyt, de végül feladta a küzdelmet. A mezőnyből abszolút kiemelkedett Jolanda Neff, már az első körre fél perc fölötti előnnyel fordult, innentől kezdve megközelíthetetlen volt. Felfelé talán még páran tudták volna tartani a tempóját, de lefelé olyan magabiztossággal haladt, hogy senkinek sem volt esélye felérni rá, így világbajnokhoz méltó rajt-cél győzelmet aratott.

Női dobogó: 2. Belomoina, 1. Neff, 3. Tauber – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

A második helyen sokáig Alessandra Keller (Thömus) haladt, annak ellenére, hogy két horrorisztikus bukást is bemutatott egymást követő két körben. Az utolsó körben aztán hatalmas csata alakult ki a dobogós helyekért Keller és a CST Sandd American Eagle csapat két versenyzője, Belomoina és Anne Tauber között. Végül mindketten megelőzték a fiatal svájcit, Belomoina visszatérő versenyén 2. lett, míg Tauber megismételte az első világkupán elért 3. helyet. Az 5. pozíciót a hazai pályán élete versenyét teljesítő Elisabeth Brandau (EBE-Racing Team) szerezte meg.

Benkó Barbara az 56. helyen zárt.

Férfiak

Julien Absalon (Absolute Absalon) visszavonulása az albstadti világkupa előtt került bejelentésre, annak ellenére, hogy előzetes információk szerint korábban még teljes szezont tervezett.

Az XCC verseny itt egyből komoly meglepetéssel indult, ugyanis Nino Schurter (Scott-SRAM) technikai probléma miatt egyből a mezőny végére került, majd fel is adta a versenyt. Nem tisztázott, hogy a prototípus stádiumban levő Eagle Etap váltó hibázott-e, vagy egyszerűen csak leesett a lánc, de a világbajnoknak így meg kellett elégedni a 17. rajthellyel. Az új Cannondale FSi nyergében Manuel Fumic (Cannondale Factory Racing) leesett lánc miatt került hátra. Az XCC futamot Mathieu Van der Poel (Corendon–Circus) nyerte, annak ellenére, hogy sajkacsont-törés miatt a hét elején még gipszben volt a keze, másodikként az első világkupát nyerő Sam Gaze (Specialized) zárt.

Érdemes Schurter-t figyelni a jobb szélen

Az XCO futamon Schurter egyből bebizonyította, hogy a 3. sorból is tud olyat rajtolni, hogy egyből a mezőny elejére kerüljön. London olimpiai bajnoka Jaroslav Kulhavy (Specialized) már az első körben feladta a versenyt technikai gondok miatt, majd a Specialized csapat balszerencséjére Samuel Gaze sem bírta a legjobbak tempóját, majd defekt is hátráltatta.

Mathias Flückiger az élről állt ki kereket cserélni

Szintén defekt vetett véget Mathias Flückiger (Thömus) dobogós álmainak, aki vezető pozícióból volt kénytelen kiállni kereket cserélni.

Schurtet a mezőny élén – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

Schurter győzelmét egyedül Stéphane Tempier (Bianchi) veszélyeztette, de a franciának ismét meg kellett elégednie az ezüstéremmel. A harmadik helyre Van der Poel érkezett, megelőzve Maxime Marotte-ot (Cannondale). Ötödikként Jordan Sarrou (KMC EKOÏ SR Suntour) zárt.

Férfi dobogó: 2.Tempier, 1. Schurter, 3. Van der Poel – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

Parti András (Waberer’s TREK) 56. lett.

Magyar eredmények:

Benkó Barbara (Ghost Factory Racing) – Elit nők 56.
Parti András (Waberer’s TREK) – Elit férfi 56.
Dina Márton (Magyarország)– U23 férfi 17.
Palumby Zsombor (Magyarország) – U23 férfi 64.
Valter Attila (Magyarország) – U23 férfi 72.

Képek:
RedBull Content Pool – Bartek Wolinski
RedBull TV

Giro d’Italia 2018: Simon Yates tovább szárnyal

By

Anita Pethő

-

2018.05.21.

Harmadik szakaszgyőzelmét aratta az idei Giro d’Italián a rózsaszín trikós Simon Yates (Mitchelton-Scott). A 176 kilométer hosszú 15. szakaszon az utolsó 17-18 kilométeren gyakorlatilag senki és semmi nem veszélyeztette az elsőségét.

A becenevek adásában mindig oly lelkes olasz sajtó az „Il Sanguinaccio Volante”, azaz „A Szárnyaló Fekete Puding” néven kezdte nemrég emlegetni Simon Yatest. A fekete puding Yates szülővárosa, Bury miatt van, amely részben e tipikus angol ételnek egy speciális fajtájáról is ismert, a szárnyalást pedig az elmúlt két hétben látottak alapján valószínűleg nem nagyon kell magyarázni. A 15. szakasz előtt két győzelme és két második helye is volt már, magabiztos előnnyel vezeti az összetettet, s megroggyanni, holtpontra jutni se nagyon láthattuk még eddig a verseny során.

A Giro d’Italia második teljes hetét záró 15. szakasz (Tolmezzo-Sappada) 176 kilométer hosszú volt, és egy 3. és három 2. kategóriás emelkedő várta a versenyzőket, valamint egy szintén emelkedő befutó, amely azonban nem kapott kategóriabesorolást. Ez volt az idei Giro egyetlen igazi Dolomitok-szakasza, kevésbé ismert hegyszínekkel.

Nagyjából 70 kilométer után állt végleg össze a nap szökevénycsapata, egy 24 fős csoport, melyből a 2. kategóriás Tre Croci emelkedőjét már csak öten élték túl: Dayer Quintana (Movistar), Giulio Ciccone (Bardiani-CSF), Giovanni Visconti (Bahrain -Merida), Niko Denz és Mikael Cherel (Ag2R). A következő emelkedő a Passo di Sant’Antonio volt, nagyjából 30 kilométerrel a szakasz vége előtt, s itt a legfontosabb eseményt kétségkívül Fabio Aru (UAE Team Emirates) leszakadása jelentette. Aru végül 19 és fél perc hátránnyal ért célba.

Simon Yates a Costalissoio emelkedőjén, 18 kilométerrel a cél előtt támadott először. Ekkora a nagyjából két tucatnyi versenyzőből álló főmezőny kettészakadt, elöl tekert az összetett első hét versenyzője közül hat, azaz Yatesen kívül Tom Dumoulin (Team Sunweb), Domenico Pozzovivo (Bahrain-Merida), Thibaut Pinot (Groupana-FDJ), az aktuális fehér trikós Miguel Angel Lopez (Astana) és a korábbi fehér trikós Richard Carapaz (Movistar), s csupán a szakasz előtt 5. helyen álló Chris Froome (Team Sky) hiányzott innen. Ő a második csoportban tartózkodott további top20-as versenyzőkkel egyetemben. A szökevények közül ekkor már csak Niko Denz bírta, de ő sem sokáig, nagyjából akkor fogták be a többiek, amikor Yates másodszorra is megindult.

A rózsaszín trikós első kísérlete tehát még nem járt sikerrel, Tom Dumoulin vezetésével felértek hozzá a többiek, másodjára azonban már eredményesnek bizonyult a támadás. Nem volt ez olyan látványos, mint a korábbi esetekben, ám eredményes mindenképp, végül újabb 41 másodpercet vert (+időjóváírások) közvetlen riválisaira. Érdekesebb volt a verseny szempontjából, hogy az öt együtt tekerő kerékpáros mit kezd egymással. Volt egy pillanat, amikor úgy tűnt, Dumoulin és Thibaut Pinot (Groupama-FDJ) otthagyja a többieket, később Dumoulin diszkréten jelezte, hogy másoknak is ki kellene vennie a vezetésből a részüket. Végül Dumoulin volt az, aki (átmenetileg) leszakadt a többiektől, de aki azt hitte, hogy itt vége a címvédő napjának, az nem ismeri őt eléggé. Természetesen, az utolsó pár száz méterre visszaküzdötte magát a másik négy versenyzőhöz, végül harmadik helyen ért be. Abban, hogy az összetettben 3-6. helyen álló versenyzők is stabilizálni tudták a helyüket a hátrébb helyezkedőkkel szemben, nem kevés érdeme volt a hollandnak.

Az összetettben tehát annyi változás, hogy Chris Froome, aki végül 1 perc 32 másodperccel később ért célba a szakaszgyőzteshez képest, visszacsúszott a 7. helyre. Simon Yates 2 perc 11 másodperc előnnyel megy a a pihenőnapra, hogy aztán egy 34,2 kilométeres egyéni időfutammal folytatódjon kedden a verseny.

Összefoglaló videó a szakaszról:

Top 10 a szakaszon:

1	Simon Yates (GBr) Mitchelton-Scott	4:37:56
2	Miguel Angel Lopez (Col) Astana Pro Team	0:00:41
3	Tom Dumoulin (Ned) Team Sunweb
4	Domenico Pozzovivo (Ita) Bahrain-Merida
5	Richard Carapaz (Ecu) Movistar Team
6	Thibaut Pinot (Fra) Groupama-FDJ
7	Alexandre Geniez (Fra) AG2R La Mondiale	0:01:20
8	Davide Formolo (Ita) Bora-Hansgrohe
9	Pello Bilbao (Spa) Astana Pro Team
10	Sam Oomen (Ned) Team Sunweb

Összetett top 10:

1	Simon Yates (GBr) Mitchelton-Scott	65:57:37
2	Tom Dumoulin (Ned) Team Sunweb	0:02:11
3	Domenico Pozzovivo (Ita) Bahrain-Merida	0:02:28
4	Thibaut Pinot (Fra) Groupama-FDJ	0:02:37
5	Miguel Angel Lopez (Col) Astana Pro Team	0:04:27
6	Richard Carapaz (Ecu) Movistar Team	0:04:47
7	Chris Froome (GBr) Team Sky	0:04:52
8	George Bennett (NZl) LottoNL-Jumbo	0:05:34
9	Pello Bilbao (Spa) Astana Pro Team	0:05:59
10	Patrick Konrad (Aut) Bora-Hansgrohe	0:06:13

Előkelő 23. helyet hozott el a Kőbánya Cycling Team a Balti Körversenyről

By

sajtóközlemény

-

2018.05.20.

Kontinentális csapatunk, a Kőbánya Cycling Team az ötnapos Balti Körversenyen vett részt Lengyelországban, ahol olasz légiósunk, Alberto Marengo az előkelő 23. helyet szerezte meg összetettben.

A verseny nem kezdődött jól, sajnos az előző hétvégén rendezett norvég kupafutamon Erik Vevatne Øverland kulcscsonttörést szenvedett így a Stubán Ferenc sportigazgató által dirigált csapat az Alberto Marengo, Lovassy Krisztián, Czéh Balázs, Lóki Bence, Bernárd Bendegúz, és Bjørnar Vevatne Øverland összeállításban érkezett meg a Balti-tenger partjára. Az UCI 2.2 kategóriás Baltyk-Karkonosze Tour-on kemény mezőnyben kellett helytállni, többek között a múlt hétvégi V4 Kerékpárversenyen brillírozó CCC Sprandi Polkowice és az ugyancsak Pro Continental besorolású orosz Gazprom-Rusvelo is rajthoz állt.

A Balti Körverseny egy 173 kilométeres szakasszal kezdődött, az ötnapos verseny első etapján Kołobrzeg és Trzcianka között komoly tempót diktált a nemzetközi mezőny, a hivatalos statisztika szerint 45 km/h fölötti átlaggal. A győzelmet egy négyfős szökés élén a német Fabian Schomair (Team Lotto – Kern Haus) szerezte meg. A Kőbánya Cycling Team-ből Alberto Marengo a 62., Bjørnar Vevatne Øverland a 75., Lovassy Krisztián a 98. helyen ért be a főmezőnnyel 21 mp hátrányban, Bernárd Bendegùz a 109. helyen 46 mp hátránnyal, míg Lóki Bence a 152. helyen 2:41 perc hátránnyal. Czéh Balázs nem fejezte be értékelhetően az 1. szakaszt.

A 2. etapon továbbra is 45 km/h fölötti átlag jellemezte a Baltyk-Karkonosze Tour-t, a második napon Zbąszynek városa körül kellett teljesíteni 121 kilométert. A sík terepen ismét nagy tempóval száguldott a két Pro Continental csapattal is megerősített mezőny. A német Jeremy Lendowski sprintbefutón nyerte a versenyt a városi körözés végén, a Kőbánya Cycling Team-ből mindenki beérkezett, a legjobb helyen az olasz Alberto Marengo, aki 17. lett. Bjørnar Vevatne Øverland a 65., Lovassy Krisztián a 70. helyen érkezett a győztessel azonos idővel, Bernárd Bendegúz a 145. lett 45 mp hátránnyal, míg Lóki Bence a 151. helyen ért célba 3:03 perc lemaradással.

A 3. szakaszt Kożuchów és Kowary között 164 kilométeres távon rendezték, immár emelkedőkkel a táv utolsó harmadában. Már.a szakasz elején 50 km/h-s tempóval haladt a mezőny a szűk, helyenként kockaköves utakon, az oldalszélben az út szélére is többször leugrottak a legerősebb csapatok. Végül egy ötfős szökés alakult ki, akiknek sikerült is hazaérni a német cyclocross sztár, Philipp Walsleben vezetésével. Az emelkedőkön végleg szétszakadt a mezőny, mintegy harminc-negyven fő maradt elöl. A Kőbánya Cycling Team-ből Alberto Marengo, Lovassy Krisztián és Bjørnar Vevatne Øverland is ebben a bolyban jött, végül Alberto a 18., Krisztián a 27., Björnar az 55. helyen végzett. Bernárd Bendegùz és Lóki Bence 18:40 perc hátránnyal a 137., illetve a 133. helyen érkeztek.

A 4. etap egy 11,6 kilométeres hegyi időfutam volt, mely során ismét Alberto Marengo teljesített a legjobban, a 34. helyet szerezte meg a győztes lengyel Mateusz Taciak mögött, 2:40 perc hátrányban. Bjørnar Vevatne Øverland a 65. lett (3:52 p. h.), Lóki Bence a 82. (4:15 p. h.), Bernárd Bendegùz a 90. (4:44 p. h.), Lovassy Krisztián pedig a 124. (6:32 p. h.). Sajnos Krisztián a rajt utáni 300 méteres macskaköves szakasz végén defektet kapott és kísérőautó hiányában közel 8 kilométert ment felnin, amíg a neutrálautótól kereket kapott.

Az 5. szakaszon egy kemény hegyi körözéssel zárult a 26. Balti Körverseny, mely során a Kőbánya Cycling Team-ből ismét Alberto Marengo érte el a legjobb eredményt 21. helyével, 4:45 perc hátrányban a győztes lengyel Mateusz Taciak (CCC Sprandi Polkowice) mögött. Bár a táv csak 120 kilométer volt, a Piechowice térségében kijelölt hegyi körben hétszer kellett teljesíteni egy emelkedőt, a mezőny ennek megfelelően hamar darabjaira szakadt. A 40 km/h-s átlag ilyen terepen nagyon komolynak számít, a lengyel CCC csapata még az összetett győzelemre is megpróbált rámenni, de a hegyi időfutamot is megnyerő Taciaknak meg kellett elégednie az összetett második hellyel, a dobogó harmadik fokára csapattársa, Pawel Cieslik állhatott, míg az ötnapos UCI 2.2 kategóriás Baltyk – Karkonosze Tour győztese a többszörös német cyclocross bajnok Philipp Walsleben lett. Az 5. etapon a Kőbánya Cycling Team-ből Lovassy Krisztián a 33. helyen végzett 7:31 perc hátránnyal, Bjørnar Vevatne Øverland 62. lett ugyanennyi időkülönbséggel. Bernárd Bendegúz és Lóki Bence sajnos nem tudta értékelhetően befejezni a zárószakaszt. Az összetettben Alberto 23. lett (8:40 perc hátrány), Björnar 50. (12:38 p. h.), Krisztián 63. (15:18 p. h.).

Jövő héten a Kőbánya Cycling Team Magyarországon áll rajthoz az UCI 2.2 kategóriás Gemenci Nagydíjon, szívesen látjuk Szekszárdon a szurkolókat!

Giro d’Italia 2018: Chris Froome utolérhetetlen volt a Monte Zoncolanon

By

Anita Pethő

-

2018.05.19.

Chris Froome (Team Sky) a legendás Monte Zoncolanon hozta vissza magát az összetett top 10-be. Egyedül csak a rózsaszín trikós Simon Yates (Mitchelton-Scott) tudott lépést tartani vele, igaz ő is csak tisztes távolságból követve a négyszeres Tour de France győztest.

186 kilométer hosszú volt a 13. szakasz San Vito al Tagliamento és a Monte Zoncolan között. Az 1. kategóriás hegyi befutó előtt azonban még összességében három 3. és egy 2. kategóriás emelkedő várt a mezőnyre. Volt hét szökevényünk is: Matteo Montaguti (AG2R), Enrico Barbin (Bardiani CSF), Laurent Didier és Mads Pedersen (Trek-Segafredo), Valerio Conti (UAE Team Emirates), Francesco Gavazzi (Androni Giocatolli Sidermec), valamint Jacopo Mosca (Willier Triestina-Selle Italia). Pedersen és Mosca a Passo Duron emelkedőjén szakadt le, a többiek egysége az utolsó előtti hegyen, a Sella Valcaldén tört meg. Legtovább Conti bírta, őt már a Monte Zoncolanon fogták meg.

Ahogyan elkezdődött a hegy, Igor Anton (Dimension Data) indult meg. Ő már egyszer, 2011-ben nyert itt, most a főmezőny is engedte, helyzete az összetett szempontjából nem volt érdekes (a szakasz előtt 154. volt több mint két óra hátránnyal). Ekkor egyébként a Bahrain-Merida és az Astana ügyködött a peloton élén, Miguel Angel Lopez, illetve Domenico Pozzovivo érdekében. Igor Anton előbb Enrico Barbint, majd Valerio Contit is beérte, de nem sokkal utána megérkeztek a hátuk mögé a fő esélyesek. Ekkor még 6,7 kilométer volt hátra a szakaszból.

Legközelebbi próbálkozó Michael Woods (Team EF Education First Drapac) volt, de ő nem jutott tovább annál, minthogy a főmezőny előtt tekerjen pár méterrel (ahogyan előtte csapattársa, Hugh Carthy is kísérletezett), igaz azt egész sokáig bírta. Ekkor már Wout Poels (Team Sky) vitte az esélyesek csoportját, mögötte pedig ott tekert csapattársa, Chris Froome. Közben top 10-es versenyzők is elkezdtek leszakadozni, úgy tűnt, Tom Dumoulin (Team Sunweb) sem bírja, Richard Carapaz (Movistar) is elvesztette a kapcsolatot, valamint az összetettben hátrébb helyezkedő Fabio Aru (UAE Team Emirates) és David Formolo (Bora-Hansgrohe) is. Legelöl Wout Poels, Chris Froome, Simon Yates, Domenico Pozzovivo, Miguel Angel Lopez és a két Groupama FDJ-s, Thibaut Pinot és segítője, Sebastien Reichenbach tekertek.

Chris Froome 4,3 kilométerrel a cél előtt indult meg, s csak Yates, Pozzovivo és Lopez tudott tisztes távolból lépést tartani vele. Dumoulin közben közel járt a felzárkózáshoz, később mögé csatlakozott be Pinot, s szinte majdnem a célig utazott is rajta. Az összetettbeli második helyét csak nagy erőfeszítések által megtartani képes címvédő az utolsó pár száz méteren rátett még egy lapáttal és leszakította az összetett negyedik franciát.

Froome már a célban, Yates ennyire jött mögötte

3,1 kilométernél hagyta ott aztán Yates Pozzovivót és Lopezt, s nagyjából ki is alakult a szakasz végeredménye, a kérdés csak annyi volt, ki hány másodpercet (esetleg percet) nyer vagy veszít. Yates a hátralévő útszakaszon rendre 10-12 másodperces hátrányban tekert Froome mögött, csupán az utolsó kilométeren belül kezdett ez a különbség csökkenni, olyannyira, hogy fél kilométerrel a cél előtt egészen biztosan sokan fogadtak volna arra, hogy a rózsaszín trikós utoléri és le is előzi honfitársát. Végül Yates 6 másodperccel később ért célba Froome-hoz képest.

Chris Froome mai teljesítményével feljött összetettben az 5. helyre, s jelenleg úgy tűnik, Simon Yates is jól járt a második hellyel, hiszen növelni volt képes előnyét közvetlen üldözőivel szemben.

Top 10 a szakaszon

1	Chris Froome (GBr) Team Sky	5:25:31
2	Simon Yates (GBr) Mitchelton-Scott	0:00:06
3	Domenico Pozzovivo (Ita) Bahrain-Merida	0:00:23
4	Miguel Angel Lopez (Col) Astana Pro Team	0:00:25
5	Tom Dumoulin (Ned) Team Sunweb	0:00:37
6	Thibaut Pinot (Fra) Groupama-FDJ	0:00:42
7	Wout Poels (Ned) Team Sky	0:01:07
8	Sébastien Reichenbach (Swi) Groupama-FDJ	0:01:19
9	Pello Bilbao (Spa) Astana Pro Team	0:01:35
10	Michael Woods (Can) EF Education First-Drapac p/b Cannondale	0:01:43

Összetett top 10

1	Simon Yates (GBr) Mitchelton-Scott	61:19:51
2	Tom Dumoulin (Ned) Team Sunweb	0:01:24
3	Domenico Pozzovivo (Ita) Bahrain-Merida	0:01:37
4	Thibaut Pinot (Fra) Groupama-FDJ	0:01:46
5	Chris Froome (GBr) Team Sky	0:03:10
6	Miguel Angel Lopez (Col) Astana Pro Team	0:03:42
7	Richard Carapaz (Ecu) Movistar Team	0:03:56
8	George Bennett (NZl) LottoNL-Jumbo	0:04:04
9	Pello Bilbao (Spa) Astana Pro Team	0:04:29
10	Patrick Konrad (Aut) Bora-Hansgrohe	0:04:43

(képek forrása)