Kedves Olvasó, az a megtiszteltetés ért, hogy saját blogot indíthatok a Bikemag hasábjain, elsőként egy wattméréssel támogatott edzőversenyről, a Bianchi Félsziget Kupáról lesz szó és a jövőben is hasonló módon szeretnék betekintést nyújtani a kulisszák mögé a blog keretein belül. Itt tehát nem csak a mountain bike-kal kapcsolatos érdekességekről, versenyekről írok, hanem azokról a versenyekről is, amiken részt veszek az év során, vagy olyan technikai finomságokról, amivel kapcsolatban már több a személyes kötődés, mint egy szokványos cikkben. Remélem írásaimmal sikerül néhány kellemes percet szereznem.
Üdvözlettel:
Tóth András
(Bikemag szerkesztő, a VKE-Nelson versenyzője, bringasandras.hu)
Ritkán járok országúti versenyekre, nagyjából eddig csak a Tihany kupán – vagy éppen ahogy hívják – szoktam tavaszi felkészülésként elindulni. Nem tudom, hogy csak én nem választom jól meg a versenyt vagy már hozzászoktam a hegyikerékpár versenyek jól szervezettségéhez, de megint sikerült belefutni egy bakiba, szerencse, hogy a tervünket ettől függetlenül sikerült megvalósítani.
Mezőnyben fotó: Kezso
A versenyen edzésként indultam, valamint azért, hogy edzőmmel, Blazsó Marcival egy kísérletet hajthassunk végre. Mindketten azonos wattmérővel hajtottunk és ennek az eredményét hasonlítottuk össze. Az országúti versenyekre legalkalmasabb kerékpárom egy cyclocross bringa, így ezzel indultam. Országúti gumikat és a keszthelyi Greenzoneból kölcsön kapott wattmérős hátsó kereket szereltem fel rá.
„Kellemetlen” közjáték: A rajtunk elvileg 11.00 órakor volt. Gyakorlatilag már fél 11 előtt kicsivel rohantunk a mezőny után a felvezető (fél)körre. A félsziget nyugati felén levő rajtkaputól már mindenki versenytempóban hajtott, de csak a kör közepéig, épp mikor felértünk a pálya legmagasabb pontjára. Itt a felvezető motoros/autós megfordult, mondván nem kezdődhet el a verseny, mert az előző futam nem ért még célba. Kész káosz! Visszatereltek minket a parkolóba, majd a rendezők mindenkit lehülyéztek, hogy benyaltuk a kamu rajtot és röhögve hozzátették, hogy legalább bemelegítettünk… Több helyen, sok vélemény olvasható erről, én nem szeretném tovább ragozni a kérdést.
fotó: Kezso
A célom az volt, hogy minél tovább az élbollyal tudjak maradni. Ez a negyedik körig sikerült is, de ekkor a révtől felfelé levő emelkedőnél sajnos kiszakadtam a bolyból. Egy fél kört kellett egyedül mennem, hogy újra fel bírjak kapaszkodni. Ez annyi erőt kivett belőlem, hogy a következő körben újra magamra maradtam. De ekkor már nem volt esélyem újra szépíteni. Az utolsó körben találtam csak segítőtársat magamnak, így 2:11:30-as idővel érkeztem a célba, az F5 kategória 20-30. helyezettjeként.
Blazsó Marci és a saját diagramomból az első igazi rajttól számított két kört vettem ki, hogy összehasonlíthassam az adatokat.
Wattok összehasonlítása
Andris teljesítmény függvénye
Az ugye teljesen egyértelmű, hogy nem vagyunk egyforma erősek, ez a wattokból és az eredményeinkből is látszik.
Marci teljesítmény függvénye
Marci diagramjában jóval több kiugrás van, ami a gyakoribb és erősebb megindulásokból van. Én lehetőségeimhez mérten igyekeztem a boly közepén megbújni, hogy minél kevesebb energiát pazaroljak. Az első „felvezető” kör úgyis sokat kivett belőlem, mert a boly legvégéről próbáltuk felverekedni magunkat az első sorokba, ami nagyon felesleges volt…
Időtartamra vonatkoztatott maximális átlagos teljesítmény
Az alábbi kettő, a program által kiértékelt diagramban van a magyarázat a fenti különbségekre. (A diagramokon kékkel kijelöl mezők mindkettőnknél ugyanazt a szakaszt jelentik.)
Az érdekesség a diagramok jobb oldalán bújik meg. A csúcsok (Peak) egy-egy adott intervallumra.
A program megkeresi az edzésben azt az 5 másodperces intervallumot, ahol a legnagyobb volt a teljesítmény. Ez az 5 másodperc alatti maximális átlagos teljesítmény. Ugyanezt vizsgálja 10, 20, 30 másodperces, 1, 2, 5, 10, 20, 30 és 60 perces intervallumokra.
Andris teljesítményének kiértékelése
Korábbi tapasztalataink alapján tudjuk, hogy robbanékonyabb vagyok, mint Marci, tehát az én 5-10-20-30-60 másodperces értékeimnek elméletileg nagyobbnak kell lennie. Ezek a mostani alacsonyabb értékek azt erősítik, hogy én nem próbáltam meg szökni, kevésbé ugrottam a sprintekre.
Ha csak a teljesítményünk száraz adatait hasonlítjuk össze, nem kapunk teljesen valós képet a teljesítményünkről, amit ezen a versenyen produkáltunk.
Marci teljesítményének kiértékelése
Mivel a nagyobb testtömeg, nagyobb izomtömeggel is jár, ezért ahogy az autóknál is szokás a teljesítményt kilogrammokra kell vetítenünk.
Az alábbi táblázatban ez látható. Az utolsó oszlopban saját teljesítményem százalékos formában látható Marciéhoz képest.
Időtartam alatti maximális átlagos teljesítmények
Az 1 percnél rövidebb intervallumokban nekem elvileg magasabb értékeknek kellene lennie, de a verseny alatti helyezkedésem és taktikám miatt ezek az értékek alacsonyabbak. A hosszabb időtartamra számított teljesítményem pedig hűen tükrözi a köztünk levő különbséget.
Ha valakit részletesen érdekel, mi történt a versenyen, felkerült egy vágatlan videó a youtube-ra, melyen az is látszik, amikor Marci megpróbál felugrani a szökevénycsoporta: KATTINTS IDE!
A hét végén megrendezendő Ronde van Vlaanderen országúti kerékpárverseny egyike az öt Monumentumnak, az öt legnagyobb presztízzsel rendelkező egynapos versenynek. A versenyt minden év áprilisában rendezik meg, és része az UCI World Tournak. A verseny rajtja sokáig Gentben volt, de manapság már Brügge környékéről indulnak a versenyzők, a cél pedig Oudenaarde. Az útvonal során 16 emelkedőt kell megmászni, amelyeknek nagy része kockaköves és igen meredek.
Az első világháború előtt még nem volt megengedett a külső segítség, így a tartalékszingót a versenyzők a mezre tekerték.
A Ronde van Vlaanderen, azaz a Flamand Körverseny ötlete 1913-ban Karel Van Wijnendaele, a Sportwereld sportnapilap társalapítójának fejében fogant meg, célja a Tour de France mintájára a kiadvány népszerűsítése volt. Egészen a második világháborúig egy napon rendezték az olasz Milánó-San Remo klasszikus tavaszi szezonnyitó versennyel, annak egyfajta észak-európai változataként. Népszerűsége ebben a korszakban elmaradt a „nagy testvérétől”, a neves versenyzők inkább a melegebb éghajlatú tengerparti üdülőhelyhez igyekeztek.
A háborút követő évek lökést adott a Ronde népszerűségének az UCI a Pro Tour előfutáraként számon tartott Challenge Desgrange-Colombo versenysorozat részévé tette, így minden nagy versenyzőnek illett a Flamand „körön” megjelenni. Olyan nagy nevek győzedelmeskedtek, mint a belga Achiel Buysse, Eric Leman, Eddy Merckx és Johan Museeuw, illetve az olasz Fiorenzo Magni – ráadásul mind három győzelmet zsebelhetett be.
A fiatal Eddy Merckx 1969-ben útban a győzelem felé.
A Ronde van Vlaanderen flamand verseny. Ezt azért fontos megjegyezni, mert Belgium kétnyelvű ország, a francia ajkú délieknek már ezt megelőzőleg volt neves versenyük, a Liege–Bastogne–Liege. A Ronde kihívást jelentett a gazdagabb, tőkeerősebb versenyszervezőkkel szemben, ezzel erősítve a flamand nemzettudatot az északi lakosságban. Az alapító 15 gyermekes szegény családban nevelkedett, lenszövőként kezdte, majd kalandos és egyben szerencsés körülményeknek köszönhetően vágott bele a sportújság bizniszbe. A lenfeldolgozás jól jellemezte az akkori flamand ajkú belga lakosság fő kenyérkeresetét: az északiak közül sokan éheztek, a kerékpársport kitörést jelentett az általános nyomorból a két világháború között.
A napilap a flamand emberekhez szólt, az északiak sportéletét követte. A Ronde ötlete is ebből fakadt: Karel Van Wijnendaele már az első verseny útvonalát úgy alakította, hogy lehetőleg minden várost érintsen, amely szerepet játszott a flamand belga nép függetlenségének megteremtésében. Az első befutó a Mariakerke velodrómban volt, amely Gent külvárosában található. Az 330 km-es (!) útvonal főbb állomásai Saint-Niklaas, Aalst, Oudenaarde, Kortrijk, Veurne, Ostend, Torhout, Roeselare és Bruges volt. 27 versenyző ért célba a genti fapályán, a győztes a 25 éves Paul Deman volt, aki két évvel azelőtt a Bordeaux-Párizs versenyen is első volt.
Paul Deman az első győztes, mellesleg katonai felderítő...
Deman története is megér egy misét: az első világháborúban kerékpáros felderítő volt, német fogságba került, kis híján ki is végezték, de megszökött, és mint ahogy egy klasszis versenykerékpároshoz illik, szökése a semleges Hollandiáig kitartott. A legendás Ronde győzelem után 1920-ban még a Párizs-Roubaix-n, majd 23-ban a Párizs-Tours-on is első tudott lenni.
A második Flamand „körön” már 47-en indultak, de a későbbiekben gondot jelentett, hogy egy ilyen volumenű verseny megrendezéséhez már nem volt elegendő a sportnapilap tőkéje és szakértelme. A harmincas években a flamand nacionalizmus jegyében sikerült társakat szerezni a szervezéshez, a mezőny tartósan 100 felett volt, motorosok és autók kísérték a kerekeseket, és a győztes a svájci Henri Suter kivételével a helyi versenyzők közül került ki. Miután az UCI a versenyt besorolta a Challenge Desgrange-Colombo sorozatba, sokkal több volt a neves külföldi induló, ennek ellenére a flamand belgák a mai napig a magukénak érzik, így a győzelmek döntő része még mindig az ő nevükhöz fűződik.
Ahogy a verseny mezőnye egyre nagyobb lett, megjelentek a kísérőautók is.
Mint tudjuk, a győzelemhez a helyismeret sem árt: aki megszokta a rövid, de rettentően meredek kockaköves emelkedőket, az ún. Muurokat, illetve ismeri a keskeny utak szövevényes hálózatát, az kétségtelenül gyorsabban halad, mint az idegen. És akkor még nem is említettük a gyakran tomboló széllökéseket, a rossz időjárást, amely a Ronde-ot igen gyakran jellemzi. No de ugorjunk vissza a versenytörténet korai szakaszaihoz!
A második világháború előtt – a Tour de France mintájára – a Ronde is külső segítség nélküli volt, azaz minden meghibásodást magának a versenyzőnek kellett megoldani. A korabeli képeken látható, hogy a „porfelhőlovagok” meze körül nyolcas alakban feszültek a tartalékszingók, a vázon pumpa, a nyereg mögött pedig szerszámtáska. Érdemes megjegyezni, hogy az akkori szingók közel fél kilót nyomtak, így mindent összeadva komoly súlyt kellett felcipelni a Muur-ök 20-25%-os kaptatóin. Éppen ezért normális üzemmód volt a kerékpártolás. A 30-as évek második felében már megengedett lett a segítség elfogadása: az esőkabátot már nem kellett zsebükben cipelni, hanem szükség esetén kérhették a kísérőautóból. Kerékcsere még nem, de a váz-, villa- vagy kormánytörés esetén a kerékpárcsere lehetséges volt. Érdekes szabályok mai szemmel!
A második világháborúban a legtöbb kerékpárverseny szünetelt, de nem a Ronde! A német megszállást követően is megrendezték, ezzel felmerült a kollaboráció gyanúja. Ráadásul a háborús években egyenesen a náci katonák biztosították az utakat. Ennek hátterében az állt, hogy 1939-ben a legnagyobb flamand belga napilap, a Het Nieuwsblad bekebelezte Van Wijnendaele Sportwereldjét, így az irányítás is kicsúszott az alapító kezéből. Habár versenyét a nácibérencek folytatták, ő maga brit ejtőernyősöket rejtegetett csűrjében, így a háború után a belga kerékpáros szövetség úgy döntött, hogy érdemei miatt folytathatja kompromittált belga körversenyének rendezését.
Mindazonáltal a rivális Hel Volk napilap 1945-ben indított egy hasonló flamand belga területen megrendezett versenyt Omloop van Vlaanderen néven. Van Wijnendaele tiltakozott a „névlopás” miatt (az omloop szinonimája a ronde-nak), így az új versenyt átkeresztelték Omloop Het Volkra. A két verseny a mai napig rivális maradt, mindkettő népszerű, de az eredeti „ronde” azért sikeresen megtartotta elsőségét.
A Muur-Kapelmuur lábánál ezrek kísérik figyelemmel a csatát...
A népszerűséggel kapcsolatos, hogy kevés olyan hely van a világon, ahol ennyi ember áll és szurkol az utak mentén. Már a 60-as években félmillióra volt tehető a közönségszám, az egyik tudósító már akkor megjegyezte, hogy az utolsó 100 km-en nem látott néző nélküli útszakaszt. Elbeszélése szerint a közönség által alkotott fal egy tengeri hullámalagútra emlékeztette. Mára a nézőszám már ennek duplája, nem beszélve a televíziós közvetítéstől, amely Belgiumban felér egy Forma 1 futaméval, 4-5 szakkommentátorral, több helyszínnel, riportokkal, érdekességekkel. Természetesen az utóbbi két évtizedben világméretűvé duzzadt a nézőtábor, köszönettel az Eurosport és más csatornák élő közvetítésének.
Mint ahogy a bevezetőben szerepelt, a kezdetekben Gent adott otthont a versenynek. Később a szervezőség változásával St-Niklaas, majd 1998-tól Brügge vette át a stafétabotot. A cél sok helyen volt már, 1973-tól 2010-ig az apró észak-flamand település, Meerbeke jelentette célt. 2011-ben Oudenaarde írt alá egy kétéves szerződést a szervezőkkel, így idén ott végződik a Flamand kör. Ezzel sajnos az egyik legmeghatározóbb emelkedő, a Muur-Kapelmuur kimarad. Ezzel akkor el is érkeztünk a versenyútvonalhoz, amelynek döntő momentumai a meredek, kockaköves kaptatók.
Melyik kerékpárrajongó ne ismerné fel a Muur-Kapelmuur tetején álló kápolna látványát, ahogy valamely legendás versenyző óriási tempóban, nyeregből kiállva megkerüli az aprócska kegyhelyet. További ilyen látványosság a rendkívül meredek Koppenberg, ahol még az autók sem tudnak mindig feljutni. Az ún. falak kiváló lehetőséget nyújtanak a támadásra, szökésekre, amelyből a Ronde-on általában nincs is hiány. Ahogy a Párizs-Roubain-n, itt is ritka a mezőnybefutó: a 16 kaptató megteszi hatását. Lássuk ezeket sorjában!
Ha a Koppenbergen bukás van, mindenkinek fel kell tolni a kerékpárt.
1 Taaienberg 115.2 kilométernél; 530 méter hossz; 6,6% meredekség, max. 10%; kockakő 1200 m
2 Eikenberg 121.6 kilométernél; 1300 méter hossz; 6,2% meredekség, max. 10%; kockakő 1200 m
3 Molenberg 135.7 kilométernél; 463 méter hossz; 7% meredekség, max. 14,2%; kockakő 300 m
15 Oude Kwaremont 239.3 kilométernél; 2200 méter hossz; 4% meredekség, max. 11,6%; kockakő 1500 m
16 Paterberg 242.7 kilométernél; 360 méter hossz; 12,9% meredekség, max. 20,3%; kockakő 360 m
Sajnos az új befutó helyszínével, Oudenaarde városával kötött kétéves szerződés miatt az idei útvonal nem a hagyományok szerint lett kijelölve, így kimarad az ikonikus Muur van Geraardsbergen, azaz a kápolnájáról híres Kapelmuur. Hiányozni fog, továbbá érdekesen befolyásolhatja a verseny kimenetelét, hogy az utolsó „fal”, a Paterberg után még bő 13 km-t sík úton tesznek meg a versenyzők az Oudenaarde-ben lévő célig. Ráadásul a Kapelmuur hosszabb volt, mint Paterberg: közel 1 km-en keresztül kínozta a megfáradt versenyzőt, rövid szakaszon 20% feletti meredekséggel.
Egyes versenyzők, mint a kétszeres győztes Stijn Devolder egyenesen a verseny megtépázásának tartják az útvonal-változtatást, mások, mint az ugyancsak legendás, háromszoros győztes Johan Museeuw szerint így is bőven marad versenyzőt próbára tevő nehézség a 2012-es Ronde-ban. A tavalyi győztes Nick Nuyens pedig egyenes osztja a szervezők véleményét, miszerint az új befutó megkönnyíti a nézők számára az útvonal megközelítését, és remélhetőleg érdekes taktikai csatát hoz.
Küzdelem a meredek kockaköveken...Még egy kanyar, és jön az emelkedő végét jelentő kápolna... sajnos idén a Kapelmuur nem képezi az útvonal részétAz új útvonal a Muur-Kapelmuur nélkül, Oudenaarde-i befutóval
Versenyzői szemmel
De hogyan jellemzi a verseny modern kori specialistája Peter Van Petegem az emelkedőket? Íme egy néhány interjúrészlet:
– Molenberg: Minden versenyző elsőként akarja megkezdeni a Molenberget, óriási verseny van azért, hogy a csapatok az esélyeseket a mezőny élére hozzák. A nagy csata így már a hegy lába előtt megkezdődik, a hegyen csak tovább fokozódik. Ha egy esélyes a mezőny közepén ragad, lassabban tud feljutni, a lemaradást pedig csak igen nagy erőfeszítéssel lehet behozni – már ha nem fúj ezután oldalszél, mert akkor egyenesen lehetetlen a feladat. Ha a mezőnyben valaki elesik, a többiek kénytelenek leszállni, és tolni felfelé a masinát. Ennek ellenére a Molenberg csak egy próbatétel, a verseny még nem itt dől el.
– Oude Kwaremont: Itt is kész verseny folyik a hegy lábához érésért, aki kimarad, az lemarad. Nagyon ideges, könyöklős a küzdelem, aki nem bírja a test-test elleni küzdelmet, annak győzelmi esélye már ezen emelkedőn elszállhat. Itt már mindig van egy-egy döntő jelentőségű támadás, amelyből nem érdemes kimaradni.
– Paterberg: Edzések során simán fel lehet menni a leaszfaltozott vízelvezető vájatban, de a versenyen itt a nézők állnak, tehát csak a kockaköves rész szabad. Emiatt az emelkedő sokkal nehezebb, sokkal több erő kell leküzdéséhez.
– Koppenberg: Régebben oly nagy volt a kockakövek közötti hézag, hogy a kerékpár kereke sokszor el is akadt benne, a versenyző felborult és ez láncreakciót indított el a mezőnyben. Ha ez a mezőny elején történt, akkor mindenkinek fel kellett tolni a kerékpárt, mivel nyeregben elindulni a meredekség miatt nem lehet. 2006 óta, amikor a kockaköveket újrarakták, már nincsenek akkor a rések, de ha a kő nedves, akkor még mindig gyakori a tömeges bukás. Az emelkedő inkább látványos, mint sorsdöntő.
– Taainberg: Még távolról sincs itt vége a versenynek, így aki itt szökik meg, pár heggyel odébb még beérhető. Így járt Laurent Jalabert is: szökése mindössze a Berendiesig tartott, ott már nem bírta szusszal. A tanulság, hogy a Ronde-hoz az erő mellett taktika, türelem és megfontoltság is szükséges.
– Eikenberg: A verseny végén az egyik sorsdöntő kaptató, amelyet sajnos nem minden évben iktatnak be. Szerintem az Eikenbergnek mindig ott a helye, valódi vízválasztó a nehéz kockaköves felületével. A Ronde legyen egy olyan verseny, amelyet kockaköves és nem egy aszfaltos emelkedő dönt el.
– Leberg: 200 km megtétele után 2 km kockakő döntő lehet, tehát itt már az első 10-ben kell lenni ahhoz, hogy valaki győztesként kerüljön ki. Itt kezdődik az igazi verseny!
Van Petegem és Fletcha küzdelme
Győztesek:
1913 Paul Deman (BEL)
1914 Marcel Buysse (BEL)
1915 elmaradt
1916 elmaradt
1917 elmaradt
1918 elmaradt
1919 Henri van Lerberghe (BEL)
1920 Jules Van Hevel (BEL)
1921 René Vermandel (BEL)
1922 Léon De Vos (BEL)
1923 Heiri Suter (SUI)
1924 Gérard Debaets (BEL)
1925 Julien Delbecque (BEL)
1926 Denis Verschueren (BEL)
1927 Gérard Debaets (BEL)
1928 Jan Mertens (BEL)
1929 Jef Dervaes (BEL)
1930 Frans Bonduel (BEL)
1931 Romain Gijssels (BEL)
1932 Romain Gijssels (BEL)
1933 Alfons Schepers (BEL)
1934 Gaston Rebry (BEL)
1935 Louis Duerloo (BEL)
1936 Louis Hardiquest (BEL)
1937 Michel D’Hooghe (BEL)
1938 Edgard de Caluwé (BEL)
1939 Karel Kaers (BEL)
1940 Achiel Buysse (BEL)
1941 Achiel Buysse (BEL)
1942 Briek Schotte (BEL)
1943 Achiel Buysse (BEL)
1944 Rik Van Steenbergen (BEL)
1945 Sylvain Grysolle (BEL)
1946 Rik Van Steenbergen (BEL)
1947 Emiel Faignaert (BEL)
1948 Briek Schotte (BEL)
1949 Fiorenzo Magni (ITA)
1950 Fiorenzo Magni (ITA)
1951 Fiorenzo Magni (ITA)
1952 Roger Decock (BEL)
1953 Wim van Est (NED)
1954 Raymond Impanis (BEL)
1955 Louison Bobet (FRA)
1956 Jean Forestier (FRA)
1957 Fred De Bruyne (BEL)
1958 Germain Derijcke (BEL)
1959 Rik van Looy (BEL)
1960 Arthur De Cabooter (BEL)
1961 Tom Simpson (GBR)
1962 Rik van Looy (BEL)
1963 Noel Foré (BEL)
1964 Rudi Altig (GER)
1965 Jo De Roo (NED) Televizier
1966 Edward Sels (BEL) Solo Superia
1967 Dino Zandeg? (ITA) Salvarani
1968 Walter Godefroot (BEL) Flandria
1969 Eddy Merckx (BEL) Faema
1970 Eric Leman (BEL) Flandria-Mars
1971 Evert Dolman (NED) Flandria
1972 Eric Leman (BEL) Bic
1973 Eric Leman (BEL) Peugeot
1974 Cees Bal (NED) Gan Mercier
1975 Eddy Merckx (BEL) Molteni
1976 Walter Planckaert (BEL) Mars Pils
1977 Roger De Vlaeminck (BEL) Brooklyn
1978 Walter Godefroot (BEL) Ijsboerke
1979 Jan Raas (NED) TI-Raleigh
1980 Michel Pollentier (BEL) Splendor Admiral
1981 Hennie Kuiper (NED) DAF Trucks
1982 René Martens (BEL) DAF Trucks
1983 Jan Raas (NED) TI Raleigh
1984 Johan Lammerts (NED) Panasonic Raleigh
1985 Eric Vanderaerden (BEL) Panasonic-Raleigh
1986 Adri van der Poel (NED) Kwantum
1987 Claude Criquielion (BEL) Hitachi Marc Rossin
1988 Eddy Planckaert (BEL) AD Renting
1989 Edwig van Hooydonck (BEL)Superconflex
1990 Moreno Argentin (ITA) Ariostea
1991 Edwig van Hooydonck (BEL)Buckler Colnago
1992 Jacky Durand (FRA) Castorama
1993 Johan Museeuw (BEL) GB-MG Maglificio
1994 Gianni Bugno (ITA) Team Polti-Vaporetto
1995 Johan Museeuw (BEL) Mapei-GB-Latexco
1996 Michele Bartoli (ITA) MG Maglificio-Technogym
1997 Rolf S?rensen (DEN) Rabobank
1998 Johan Museeuw (BEL) Mapei-Bricobi
1999 Peter van Petegem (BEL) TVM-Farm Frites
2000 Andrei Tchmil (BEL) Lotto-Adecco
2001 Gianluca Bortolami (ITA) Tacconi Sport-Vini Caldirola
2002 Andrea Tafi (ITA) Mapei
2003 Peter van Petegem (BEL) Lotto-Domo
2004 Steffen Wesemann (GER) T-Mobile Team
2005 Tom Boonen (BEL) Quick Step-Innergetic
2006 Tom Boonen (BEL) Quick Step-Innergetic
2007 Alessandro Ballan (ITA) Lampre-Fondital
2008 Stijn Devolder (BEL) Quick Step
2009 Stijn Devolder (BEL) Quick Step
2010 Fabian Cancellara (SUI) Team Saxo Bank
2011 Nick Nuyens (BEL) Saxo Bank-SunGard
Következő flamand kisváros, következő kockaköves kaptató...
Buruczki Szilárd (Merida Kőbánya TC) a világbajnok Jaroslav Kulhavy mögött 8,5 perc hátránnyal a 27. helyen zárta az ausztriai Langeloisban rendezett nemzetközi (UCI C2 kategóriás) mountain bike olimpiai-krossz versenyt.
A 120 induló közül az erős, nemzetközi mezőnyben Csielka Márk 64., Szatmáry András 74., Bogár Gábor pedig 77. helyen végzett (mindhárman az EuroOne Waberer’s tagjai). Buruczki az osztrák versenyen élesben tesztelte az új, 26”-os Meridáját, ami 8 kilogrammjával közel egy kiloval könnyebb, mint Dél-Afrikában használt 29”-es karbon gép. Szilárd elégedett volt ausztriai teljesítményével: jó formában versenyzett, és optimistán várja a folytatást.
Buruczki Szilárd 27. Langenloisban
Április 1-jén az olimpiai kvalifikációs versenyek következő állomásán, Szerbiában vesz részt a magyar válogatott. Az újvidéki (Novi Sad), C2 kategóriás Salcano Kupán már nem csak az olimpia pontokért, hanem egymás ellen is versenyeznek a női és a férfi keret tagjai. Ugyanis a következő hetekben egy szerbiai (Újvidék), egy romániai (Kolozsvár), és egy osztrák (Stattegg) versenyen egymás ellen elért eredmények alapján dől el, hogy a 3-3 fős válogatott keret tagjai közül kik utazhatnak a Londoni Olimpiára.
Lassan féltávhoz érkezik az ABSA Cape Epic mountain bike megamaraton: ma már a harmadik szakaszon is túl vannak a versenyzők. A Robertson és Caledon közti 147 kilométeres szakasz 2900 méter szintkülönbséget tartogatott és a tegnapi bronzérem után ma megint a 36One-Songo-Specialized csapat volt a leggyorsabb.
fotó: Gary Perkin/Cape Epic/Sportzpics
Burry Stander és Christoph Sauser 5:31:04 másodperc alatt tették meg a szakaszt, őket mindössze három másodperccel lemaradva követte Kevin Evans és David George (360Life).
„Minden szakasszal közelebb kerülünk az összetett győzelemhez, legyen az akár egy rövid vagy a leghosszabb szakasz. Ma nemcsak megnyertük a futamot, de nagyot léptünk előre az összetett időket nézve is. Gyönyörű helyeken tekertünk, a hegy tetején igazán különleges volt a táj. Majdnem meg is álltam, de a győzelem fontosabb számomra.” – mondta Sauser a szakasz után.
fotó: Greg Beadle/Cape Epic/Sportzpics
A női mezőnyben befészkelte magát az első helyre a Bigham – Süss páros.
Süss így nyilatkozott a futam után:
„Nagyon boldog vagyok, hogy az első helyen érkeztünk be ma is. Igazán nehéz napunk volt, úgy tűnt, hogy országúti verseny lesz, akkora mezőnyben mentünk. De aztán csak jöttek az emelkedők és lejtők.”
A Wheels4Life női csapat összetettben már több, mint 34 perc előnyt gyűjtött a Theresa Ralph – Nina Gässler alkotta Biogen Britehouse előtt.
Mai szakasz eredményei:
1. Christoph Sauser – Burry Stander (36One-Songo-Specialized) 5:31:04
2. Kevin Evans – David George (360Life) 0:00:03
3. Hannes Genze – Andreas Kugler (Multivan Merida Biking) 0:08:43
4. Thomas Dietsch – Tim Boehme (Bulls) 0:08:44
5. Kevin Van Hoovels – Sébastien Carabin (Versluys – Craft) 0:08:45
Edzések Cipollini módra a Garda-tónál (Fotó: Mario Reggiani)
Mario Cipollini nem sokkal azután, hogy visszatérését rebesgette, most a női csapata edzéseiről készült fotókkal és videóval „terhelte meg” a kerékpáros szaksajtót.
Lehet szeretni, nem szeretni, de az olasz Mario Cipollini bármivel rukkol elő, még most is nagyobb érdeklődésre tart számot a kerékpársport-rajongók körében, mint az aktuális „sztárok” többsége, legyen az csak közös edzés „lányaival”…
Edzések Cipollini módra a Garda-tónál (Fotó: Mario Reggiani)
A 45 éves sprinterkirály korábban az orosz Katyusa csapatának sprintereit segítette szakmai tanácsadóként, tavaly viszont saját csapatot alapított, profi női kerékpáros csapatot, MCipollini-Giambenini-Gauss néven.
Edzések Cipollini módra a Garda-tónál (Fotó: Mario Reggiani)
Cipollini jelenléte valószínűleg több megjelenést garantál a csapatnak, mintha a női világranglista első tíz helyezettje tekerne együtt, ennek megfelelően tevékenyen részt vesz a történésekben, megjelent a lányok edzésein is, a Garda-tó térségében fekvő Bardolino városában.
Edzések Cipollini módra a Garda-tónál (Fotó: Mario Reggiani)
Legjobb, ha közös reggelivel indul a nap, Cipo étkezési tanácsaival, így nem maradhatott ki a menüből a térségre jellemző kiváló szőlő és gyümölcskínálat a szokásos bringás ételek mellett.
Edzések Cipollini módra a Garda-tónál (Fotó: Mario Reggiani)
Az Oroszlánkirály szakmailag a sprinthajrák felvezetéséhez, különböző praktikák elsajátításához tett hozzá, lévén együtt haladhatott a lányokkal edzés közben, testközelből ellenőrizve, hogyan oldják meg a feladatot.
Edzések Cipollini módra a Garda-tónál (Fotó: Mario Reggiani)
Természetesen elméleti előadásra is sor került, Super Mario igazi tanár bácsi módjára vázolta fel a táblára, hogyan kell összeállnia a vonatnak a hajrá előtt. Utána pedig kerékpárra pattanva következhetett a gyakorlati foglalkozás, és az apróbb finomítások a kivitelezésnél.
Edzések Cipollini módra a Garda-tónál (Fotó: Mario Reggiani)
Profi szinten persze mindennek optimálisan együtt kell állnia a sikerhez, ezért Cipo odafigyel lányai hajtástechnikájára is, görgőre ültetve a versenyzőket finomítgatták a pozíciót, tartást, az izmok helyes használatát.
Edzések Cipollini módra a Garda-tónál (Fotó: Mario Reggiani)
Ahogy a képekből kiderült, Cipollini csapatánál hangsúlyt fektetnek a bázisizomzat erősítésére is (amivel mi is foglalkoztunk edzés-rovatunkban), és a mentor személyesen felügyelte a statikus erősítő gyakorlatok kivitelezését.
Edzések Cipollini módra a Garda-tónál (Fotó: Mario Reggiani)
Az elmúlt hétvége sem szólt másról, mint amiről ilyen szép időben kell, a biciklizésről. Teszteltünk egy Mondraker enduro gépet, gyakoroltunk, bicikliztünk a barátokkal és még egy háziverseny is belefért.
Pénteken kezdődött, kigurult a tesztalany, a Mondraker endurozásra szánt Zenith-je. A lejtőzősebb fajtából való, ám a felfeléken fel sem tűnik, hogy mit is tud lefelé. Nagyon jól tekerhető, a DH pedig a „zsigereiben van”, folyamatosan mosolyt csal az ember arcára.
Gács Péter
A háziverseny igen jó hangulatban telt, Liszi Attila pedig az idei versenygépét próbálgatta, elég eredményesen. Meggyőző különbséggel tudott nyerni, mind az időmérőn, mind a döntőben.
Liszi Attila
Rohamtempóban közeledik a szezon, egyre több a downhill-ezés, de persze az enduro sem marad el, ráadásul a hazai terepviszonyok tökéletesen megfelelnek neki. Kezdenek kinyitni a bikeparkok is, a következő biciklizéses, edzéses bejelentkezésünk már lehet az egyikből lesz!
A Mondraker Zenith-ről készült tesztet a Standmag következő számában olvashatjátok.
A tízszeres downhill világbajnok Nicolas Vouilloz még mindig gyűri a lejtőket, és igen intenzív edzéseket tart. A videóban dél-Franciaország csodaszép helyein biciklizik kisebb csoportjával, mely ízelítőként szolgál nyári táboraihoz, ahova bárki jelentkezhet.
Nico Vouilloz
Visszavonulása után versenyezett a Rally Világbajnokságban (WRC), majd az IRC-ben szerzett bajnoki címet. A biciklit azonban sose tette le, ez látszik is azon, hogy mit művel enduro gépével:
A győztes Bikák - fotó: (cyclingnews.com) Shaun Roy/Sportzpics
A dél-afrikai nyolc napos maraton harmadik napján az eddigi legsűrűbb eredménylistát produkálták a versenyzők. A mai nap kicsivel könnyebb volt, mint a tegnapi, „csupán” 1650 méter szintkülönbséget tartogatott a tegnapinál 4 kilométerrel hosszabb, 119 kilométer hosszú pálya.
A győztes Bikák - fotó: (cyclingnews.com) Shaun Roy/Sportzpics
A legsűrűbb eredménylista alatt egy mountain bike versenyen szokatlan méretű élboly értendő: az első helyezett Bulls csapatot alkotó Karl Platt és Stefan Sahm után 6 másodpercen belül még további 5 csapat érkezett be.
Sahm így nyilatkozott a győzelmük után:
Nagyszerű nap volt ez számunkra! Mintha telepatikus úton tudtunk volna kommunikálni, annyira jól egymásra tudtunk hangolódni, tudtuk mit akar a másik. A célnál az időzítésünk tökéletesre sikerült, a lábainkat is jónak éreztük. Most még motiváltabbak lettünk, de még sok van hátra.
A már 12 Cape Epicet teljesített Karl Platt a győzelem után így nyilatkozott:
Nem tudom leírni az érzést, hogy két év után újra szakaszt tudtunk nyerni, végre a szerencse a mi oldalunkra állt. Stefan pontosan úgy cselekedett, ahogy elgondoltam: megfelelő pillanatban támadott. Megcsináltuk!
Esther Süss: az éllovas hölgycsapat egyik fele - fotó: cyclingnews.com/Sportzpics
A hölgyek kategóriájában Sally Bigham és Esther Süss alkotta Wheels4Life csapat továbbra is az összetett első helyen.
Wesley Augustyn-nak az Alpha et Omega csapat tagjának még mókázni is volt ereje - fotó: Sportograf
Rövid videó a befutóról:
Szakaszeredmények:
1. Bulls – 4:21.13 – Karl Platt – Stefan Sahm
2. Multivan Merida Biking Team 4:21.13 – Hannes Genze – Andreas Kugler
3. 36ONE-Songo-Specialized 4:21.15 – Christoph Sauser – Burry Stander
4. 360Life – 4:21.15 – Kevin Evans – David George
5. STÖCKLI Pro – 4:21.16 – Urs Huber – Konny Looser
6. Topeak Ergon Racing – 4:21.17 Alban Lakata – Robert Mennen
7. MTN Qhubeka – 4:23.19 – Adrien Niyonshuti – Jacques Jansevan Rensburg
8. SONGO-SPECIALIZED – 4:24.29 – Max Knox – Kohei Yamamoto
9. VERSLUYS – CRAFT – 4:25.23 – Kevin Van Hoovels – Sébastien Carabin
10.Bulls 4:25.25 – Thomas Dietsch – Tim Boehme
Férfi összetett a harmadik szakasz után:
1. 10:06:30 – Christoph Sauser & Burry Stander – 36One-Songo-Specialized
2. 10:15:57 – Urs Huber & Konny Looser – Stöckli Pro
3. 10:16:20 – Alban Lakata & Robert Mennen – Topeak Ergon Racing
4. 10:19:16 – Karl Platt & Stefan Sahm – Bulls
5. 10:20:32 – Thomas Dietsch & Tim Boehme – Bulls
A tavalyi év sikeres debütálása után, 2012-ben ismét Tour de Velencei-tó országúti verseny, országúti és montis maraton és tókerülés túra tempóban. A Tósport Kft. idei nyitó eseményére május 12-13-án kerül sor a Velencei-tónál. A futamok kiírásai (kivéve a montis futamokét) és az internetes előnevezés is elkezdődött és az előnevezési díj természetesen kedvezményeket is tartogat!
A rendezvény életében több jelentős változás is történt. A rajt és célterület marad a tavalyi helyen, de a velencei kemping új tulajdonost kapott, aki a kempinget Drótszamár névre keresztelte és egy igazi bringás kemping kiépítésén fáradozik. A rendezvény résztvevőit a tavalyihoz képest sokkal bővebb parkolási terület, még több mellékhelyiség, rendezettebb park, aktív kikapcsolódást nyújtó közösségi termek (mely elsősorban a kísérőknek nyújthat aktív kikapcsolódást) és természetesen a tópart gyönyörű látványa fogadja.
Tour de Velencei-tó
A turisztikai régióval is igen szorosra fűződött a kapcsolat, így a rendezvény indulói kedvezményes szálláscsomagokhoz juthatnak a térség két legszínvonalasabb szállodájában, a Velence Resort&Spa és a Villa Hotel Nautis kínálatában. A szálláscsomag kihasználóinak lehetőségük nyílik a 2012-es Cube és Capriolo kerékpárok kipróbálására és a Shimano szerviz állomás ingyenes igénybevételére. Ezek mellett mindkét hotelben követhető lesz május 11-12-13-án, a Giro d’Italia verseny élő közvetítése is.
A szervezők célja, a sportolni vágyó, versenyző vagy maratonozó célközönség minőségi kiszolgálásán túl, a legnagyobb létszámú hazai kerékpáros túra megteremtése, így a PORT.hu Velence túra első 2.000 előnevezőjének ingyenes részvétel biztosított. Ez a túra végig a kerékpárúton halad, mindenki számára teljesíthető, könnyű terepen és mindössze 30 km-es távon. Az ingyenes nevezési csomagban helyet kap a rajtszám, három ponton felállított frissítés (étel és ital) és az emlékpóló is.
A különböző futamokra kapott rajtszámok az idei évben is tombolaként (is) funkcionálnak, mely során 500.000 Ft értékben kerülnek bringás ajándékok kisorsolásra. A rendezvény egyetlen igazi „versenye’, a Shimano Kupa során az idei évben már pénzdíjazással is jutalmazzuk az abszolút 1-3. helyezetteket.
További információ, részletes futam kiírások, előnevezés és szállásfoglalás megtalálható a www.tosport.hu honlapon.
Tour de Velencei-tó
A Tour de Velencei-tó 2012 dei programja:
2012. 05. 11., Péntek:
– 12’00 – 20’00 között: regisztráció és rajtszám átvétel a Tour de Velencei-tó minden futamára a Drótszamár Kempingben 2012. 05. 12., Szombat:
– 08’00 – 20’00 : regisztráció és rajtszám átvétel a Tour de Velencei-tó minden futamára a Drótszamár Kempingben
– Velencei-tó Kupa, Maraton, Kör és Túra futamok teljesítése 2012. 05. 13., Vasárnap:
– 08’00 – 10’00: regisztráció és rajtszám átvétel a vasárnapi mountain-bike futamokra a Drótszamár Kempingben – Velence MTB Maraton, a Velencei-hegység legszebb részein Szombati nap futamai:
• SHIMANO Velencei-tó Kupa – versenyzőknek (országúton, 110 km) : Velence, Drótszamár Kemping – Nadap – Vereb – Pázmánd- Velence – Nadap – Lovasberény – Csákvár – Vértesboglár – Bodmér – Felcsút – Alcsútdoboz – Vértesacsa – Lovasberény – Széchenyi u. – Kossuth út – Vereb – Pázmánd – Velence
Amióta másodfokon, a lausanne-i bíróság döntése nyomán is jogerőre emelkedett, hogy Alberto Contador nem versenyezhet a 2010-es Tour de France-on elkövetett doppingvétsége miatt, a spanyol GT-menő nem hordja csapata, a Saxo Bank mezét…
Különböző szponzorfelirat nélküli szerelésekben láthattuk eddig, most azonban a Sportful jóvoltából elkészült egyedi „edző szettje”, melyen a fő motívum a kerékpárján és autóján is visszaköszönő pisztolyt formázó kéz.
A mezre rányomták azokat a twitter- és facebook üzeneteket is, melyek „erőt és motivációt adnak a kétszeres Tour-győztesnek az edzéshez, hogy augusztus 6. után legjobb formájában térhessen vissza a mezőnybe.
