Fejes Gábor (Bátorfi AKTK) nyerte ma az időfutam országos bajnokságot Felsőzsolcán, de még neki is meggyűlt a baja az iszonyú hőséggel és a széllel, nem úgy haladt a bringa, ahogy tervezte…
Az árvízkárok után talpra álló község, Felsőzsolca mellett remek pálya várta az igazolt és amatőr kerekeseket, felnőtt és utánpótlás korosztályokban. A Kerékpársport 2000 Alapítvány szervezésében lebonyolított időfutam pályája a 37-es főúton lett kijelölve, tökéletes aszfalton, egy hét kilométeres szakaszon, két felüljáróval (a legfiatalabbaknak 7 km, az idősebb utánpótlás versenyzőknek, a nőknek és az amatőröknek fordítóval 16,2 km volt a penzum, az elit és U23 versenyzőknek pedig két kört kellett hajtani utóbbiból).
A 37 fokos hőségtől sokan szenvedtek, az elit rajtidőpontok egy óra után lettek megállapítva, ráadásul erős oldalszél is nehezítette az időfutamot, pillanatra sem lehetett kiengedni. Fejes toronymagas esélyesként indult, hiszen sem Kusztor Péter, sem Lovassy Krisztián nem vállalta a kronót a vasárnapi mezőnyverseny előtt. Ennek ellenére kemény dolga volt: „Nem sikerült igazán kihajtanom magam, csak szenvedtem, a pulzusom sem ment fel annyira, ahogy kellett volna és a 45-ös átlagnál is jobbat szerettem volna menni.” – mondta a Bátorfi AKTK versenyzője a beérkezést követően, aki a múlt héten élete eddigi legjobb nemzetközi eredményét érte el a Szerb Körversenyen.
A hölgyek között igen szoros csatát vívott Zelinka Gabriella, Kenyó Anita és Dósa Eszter, mindhárman 18 másodpercen belül voltak a végelszámolásnál!
Az új 650B kerékméret megjelenése óta folyik a találgatás, hogy ki lesz az első gyártó, aki felvállalja az úttörő szerepet és szériágyártásba kezd. Az új trendet a világkupa siker után a Scott az elsők közt lovagolja meg.
Nemrégiben az internetre felkerült néhány katalógus fotó, amin az új 27,5″-os kerekű 2013-as Scott Genius kerékpár látható. A fotó valószínűleg egy dealerkatalógusból származik, ebből sejthető, hogy jövőre már szériagyártásban kerül a piacra.
foto: mtb-forum.it
A képen látható, hogy a hátsó felfüggesztésnél a Sparknál is alkalmazott rendszert vették át. A Genius eddigi felfüggesztési rendszerénél a rugóstag a hátsó kerék és a nyeregvázcső közt helyezkedett el, ami a 27,5″-os keréknél túl nagy tengelytávot eredményezett volna. A felfüggesztési rendszer majd a gyakorlatban vizsgázik, hogy mennyire alkalmas a nagyobb akadályok leküzdésére.
foto: mtb-forum.it
A bringa 150 mm-es hátsó rugóutat biztosít a felhasználók számára, míg a 29″-os „nagytestvére” csupán 130 mm-t mozog. Ebből is látható, hogy a 29″-os kerékméretet nehezebb felhasználni a hosszabb rugóúttal rendelkező vázaknál.
Míg a merevfarúak és a rövidebb hátsó rugóúttal rendelkező vázak piacát kezdi teljesen elfoglalni a 29″-os kerék, addig a nagyobb rugóútú vázaknál a helytakarékosság miatt inkább a 27,5″-os mérettel lehet hódítani.
A nemrégiben felröppent a pletyka, miszerint a Scott kínálatában 2014-től már nem szerepel a 26″-os kerékméret talán mégis igaz lehet. Ennek az első jele pedig ez a Genius modell. Más gyártó háza tájáról pedig olyan főkonstruktőri értekezésről halottunk, hogy hosszabb távon teljesen eltűnik majd a 26-os kerék a minőségi XC/Maraton/All-Mountain kategóriákban, és a jövőben testméret alapján választ majd ki-ki 29-est vagy 650B-t. Meglátjuk…
Mala Lucivna, itt valami mindig történik, hogy ne tudjuk megmutatni mire is vagyunk képesek ezen a meredek és hosszú pályán. A most következő hétvégén ismét nekifutunk, hogy betörjük ezt a lovat és ne a hegy győzzön le minket.
Mala Lucivna
Miért mumus? Háromszor jártunk már itt versenyezni (és ha az eredmények néha egész jók is), de sose jött ki a lépés, mindig közbejött valami. Az azonban biztató, hogy a tendencia javuló. Nézzük röviden végig, miket sikerült itt összeszedni:
1. Lázas betegség: Liszi Attila sem az időmérőn, sem a döntőben nem tudott rajthoz állni, valamint nekem (Gács Péter) is sikerült a futamomban átlépni a kormány felett.
2. Csoportos döntős lesújtás: Ettingshausen Máté a futamának elején nagyot esett, a versenye elment. Lukács Rajmi 9. volt az időmérőn, a döntőben azonban az utolsó erdőből kiérve lefordult a hátsó gumija, nem ért célba. Liszi Attila harmadikként kvalifikálta magát, de a döntőben ő se jutott sokkal tovább mint Rajmi, az utolsó előtti kanyarban elfogyott alóla a bicikli. 8. hely.
Liszi Attila és az utolsó előtti kanyarja
3. Új pálya, de folytatódó balszerencse: Attila többször is szerencsétlenül esett a kezeire, így örülnünk kellett, hogy egyáltalán rajthoz tudott állni vasárnap. Sok értékes edzésidő kihagyás után és nagy fájdalmakkal a 6. helyig vitte, ami gyönyörű eredmény abban a helyzetben, de tudjuk ott sokkal többre volt képes.
Gács Péter
Ezek után a mai nap immáron negyedjére indulunk útnak és vesszük célba az eldugott Mala Lucivnát. A pályáról tudni kell, hogy egy olyan síhelyen van, ahol a lift mellett egyetlen sípálya található, ami fekete. Ebből kiderül a meredekség, 500 méter szintet jövünk le, reméljük idén már megtörve az „átkot”.
Idén kik próbálják meg „ledöfni” azt a mumust?
Liszi Attila (LiMiT Racing Team)
Lukács Rajmund (LiMiT Racing Team)
Gács Péter (LiMiT Racing Team)
Igyekszünk majd beszámolni a helyszíni történésekről, most pedig irány az országút.
Crosskovácsi - a lejtőn csak gurul-gurul... (Fotó: Hostya Zoltán)
A Crosskovácsin egy egészen más jellegű pályán is kipróbálhattam új 29-es kerékméretű versenygépemet, mint a Szilvásvárad Maratonon, így most venném a bátorságot, hogy összefoglaljam a tapasztalataimat a 26-osról 29erre átállásról, és a versenykörülmények között tapasztalt különbségekről, talán segíthet az esetleges döntésben más maratonozóknak is.
Amiért váltottam: A korábbi években mindig 26-os merevfarúm volt, közben nagyon sok fully megtetszett, de egy pillanatig sem gondolkoztam azon, hogy saját részre ilyet rendszeresítsek. Mindkettőnek megvannak az előnyei, most nem is fogom túlmagyarázni, főleg mert egyénenként változik, kinek, mi a fontosabb. Valahogy a terepen is eltöltött évek során számomra a ballonos Tubeless gumik alacsony nyomáson hozták meg a várva várt kényelmet és biztonságérzetet, nem a különböző felfüggesztések.
A 29-es méret megjelenése azonban azonnal gondolkozóba ejtett, ahogy először kipróbáltam. Ez még 2008-ban volt, egy acél Haro volt a tesztalany, és ámulatba ejtett, hogyan kapaszkodik a legrosszabb minőségű talajokon, s hogyan gördül, s jön lendületbe lefelé bármilyen terepen. Na persze nehéz volt. Ez megint ízlés és megszokás kérdése, emlékszem Sass Józsiék akkor már rég 29ereken nyomultak, ráadásul egész jó eredményekkel, nem zavartatva a nagyobb össztömegtől. Engem zavart. Azt viszont elhatároztam, rajta tartom a szemem a fejlesztéseken, és ha adódik jó lehetőség könnyű 29-erre, akkor lecsapok.
29erre átülve (Fotó Zudor Imre, Crosskovácsi)
A tavalyi Eurobike tesztnapját tulajdonképpen már főleg a 29-esek feltérképezésének szenteltem, sikerült kipróbálni 6 bicót, melyek közül a Merida Big Nine és a Specialized Stumjumper tetszett a legjobban vázgeometria és menettulajdonságok szempontjából. Mily kegyes a sors, ugyanezt a két modellt idén újra sikerült tesztelni, A Big Nine-t Mallorcán sikerült újra szemügyre venni, a 29-er Specit pedig a szilvásváradi tesztbázison. Újra mindkettő nagyon bejött. Végül a Merida CST Team tagjaként egy remek ajánlat döntött a Big Nine javára, ami egyben a csúcsmodellt, a SRAM XX-vel és a csúcs DT villával szerelt Team változatot jelentette.
A választás – Merida Big Nine Team Carbon:A Szilvás előtt pár nappal érkezett, így már nem maradt idő sok próbálgatásra, egyvalamit tudtam, a stucnival gond lesz. Megint csak olyan dologról van szó, ami bringásonként változik, nekem elöl nagyon magas egy átlagosan pozícionált 29er, főleg, hogy még országúton is az alacsonyabb homlokcsövet és kormányfogást szoktam meg. Szóval villanyak levág, mínusz 16 fokos stucni be, és a bringa kezdte elnyerni sportosabb formáját.
A Merida Big Nine Carbon Team eredeti formájában
Ha már a geometria alakításánál tartunk, érdemes szót ejteni arról is, ki milyen méretet válasszon. Érdekes, hogy papíron én (179 cm) még vaciláltam volna a 17-es (60 centis felsőcső) és a 19-es (62 centis felsőcső) között, ráülve viszont egyértelmű volt, hogy 19-es. A 29-esekhez rövidebb kormányszár illik, szerintem így természetesebben irányítható, így ha valaki nem tud dönteni, mindenképpen a nagyobb méretet javasolnám, rövidebb, 90-es vagy 100-as stucnival.
A Szilvás közben azonban kiderült, még lejjebb kerül majd a pilótafülke, a végső megoldás a mínusz 18 fokos 90 mm-es kormányszár lesz. Érdekes, hogy nem a rettegett, meredek Ördögoldalon, hanem a Szarvaskő utáni ritmusosabb mászás közben derült ki, hogy jobban esne, ha a 26-osnál megszokott, alacsonyabb kormányt fognám. Gyorsan hozzáteszem, hogy mountain bike-on szocializálódott riderek számára szerintem a gyári kormányszár megfordításával és a DT villa 70 milliméterre ültetésével tökéletes mászópozíciót ad ki a Big Nine (tehát ebben a kérdésben én vagyok a bibis).
S ha már a DT csúcs villájáról esett szó… A hihetetlenül jó mozgás mellett (amit most nem ragoznék, lévén ez nem teszt) 29er bringákon feltétlenül rendszeresíteném ezt a leültetés opciót, mondom ezt úgy, hogy 26-os XC bicókon sosem éreztem szükségét ennek, sőt, még a kormányról vezérelt LockOutnak sem. A BigNine-on viszont nagyon jó szolgálatot tesz. Egy maratonversenyen – és ez igaz mind a Szilvásra, mind a Crosskovácsira – jóval többet használtam beültetve, kizárólag a lejtőkön ugrasztottam fel 100 milliméterre. Ekkor viszont a bringa maga a Kánaán, átgurul mindenen, tökéletes elöl a csillapítás, tökéletesek a vázszögek a gyors haladáshoz, ráadásul a karbonváz is rengeteget csillapít, mondhatnám „remekül mozog”. Emelkedőkön és lankákon viszont elég a rövidebb rugóút, hatékonyabban „rá lehet feküdni” a bringára, könnyebb megtalálni egy nyomatós ritmust.
Először 29eren, a Szilváson (Fotó: Fenyvesi Tamás)
Fontos még megemlítenem, hogy a 29er bringák szerintem az „izmosabb” stílushoz passzolnak, jobb őket kiállva gyötörni, akár keményebb áttétellel, igazi erőkerékpár a Big Nine is. Ha 29erre teszünk szert, semmiképpen se cseréljük a széles kormányt a megszokottra, próbáljuk ki először mindenképpen ebben a stílusban, csak később döntsünk. Nekem a 660-as enyhén visszahajló kormány a tökéletest adta
26” vs. 29” élesben: A Crosskovácsin Táncos Sanyival meccseltünk, aki szintén egy Sram XX-s karbon bringát hajt, 26-os Scottot, és további összehasonlítási alap, hogy a Vértes Maratonon is egymás társaságát élveztük, akkor még én is egy 26-os kerekű XT-s karbongéppel. Így eléggé szembetűnő volt néhány különbség, amit verseny után Tánci is megerősített.
Az egyenetlen talajú lankás mászásokon iszonyúan megindult alattam a gép, mihelyst sikerült megtalálni egy jó ritmust, fordulatot, előnybe kerültem, s ugyanez igaz a kimondottan gyors lejtőkre is. A legmeredekebb mászásokon már elenyésztek a bringából adódó különbségek, a CrossKovácsi csikicsuki utolsó lejtőjén pedig a fürge 26-os került kicsit előnybe.
A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy az első, nem túl meredek, köves talajú mászás során én kerültem némi előnybe, a nagykör első húzós mászás-sorozat közben viszont utolért Tánci és Hasenfratz Peti, utóbbi tempójából le is szakadtam a legnehezebb részen. A következő lejtő után azonban ismét látótávolságba kerültek, a dimbidombi szakaszon rendeztem magamban a sorokat és a hosszú, gyors lejtős részen mondhatni könnyedén felzárkóztam, s ebben biztosan szerepe volt a nagykeréknek.
Crosskovácsi (Fotó: KeZso)
Telkitől a Nagy Kopasz felé már egyértelmű volt, hogy amikor sikerül jó ritmusban beforgatni a lankásabb emelkedőket, az rosszul esik mindenkinek, ráadásul ezt azért is meg kellett tenni, mert HP közben lemaradt. Tánci mindig a legmeredekebb mászós részeken közeledett, ahol ugye kevésbé számított a nagykerék és a lendületből kiváló gördülés. A kiskörbe is beletartozó lejtő előtti gyors, helyenként köves részen szintén – viszonylag könnyedén – meg tudtam húzni, de nem eléggé ahhoz, hogy az ekkor már mindenáron tapadó ellenfelem le tudjam rázni.
Az utolsó lejtőre fordulva aztán kijött a 26-os előnye, Tánci szűken befúrta mellém a bringát belső íven, hogy elsőként kezdje az ereszkedést – na jó, csak viccelek, ez természetesen a rutinos BMX versenyzői múltnak köszönhető. Hozzáteszem, a hajtűkanyarba azért elég lomhán kanyarodott be a 29-es, emlékszem, a Vértesben még én csináltam meg majdnem ugyanezt a manővert 26-ossal a cél előtt. A lejtőn – hozzávéve a „forgalmat” – nem igazán lehetett előzni, ráadásul a fák között kígyózó csikicsukin hibáztam is, túl volt a bringa lendülete, csak szinte nullára fékezve sikerült menteni az egyik kanyart. Ezzel Tánci előnye pillanatok alatt lett vagy 100 méter, amivel meg is nyerte a versenyt.
Crosskovácsi - a lejtőn csak gurul-gurul... (Fotó: Hostya Zoltán)
Személyre szabás: Váltók, fékek terén igénytelen vagyok, vannak kedvencek, de általában jó, az, ami a bringán van, persze esetünkben egy SRAM XX esetében azért amúgy sem lenne illendő elégedetlenkedni. Ami viszont lényeges pont, és a 29eren máshogy számolódik, mint a 26-oson, az áttételezés (ezt részletesebben taglalta nemrég Tóth Andris, akit érdekel, KATTINTSON IDE). Kicsit féltem először a 38-24-es tányéroktól, hogy versenyen kevés lesz a 38 elöl, de a 11-es foggal működik még a hosszú nyomatós lejtőkön is. Mondjuk nekem tervben volt egy 12-32 rendszeresítése a finomabb átmenetek miatt, de sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy a nagy kerék miatt a 36-os fogra szükségem van. Szóval inkább nem bolygatom. (Háromtányérosnál érdekes lehet a 40-32-22 kiosztás egy 12-32-es sorral, de ez megint ízlés és erőnlét kérdése.)
A már taglalt stucni-kormánymagasság mellett nekem a kerekekkel gyűlt meg a bajom, bebizonyosodott, hogy nem lehet a végletekig könnyíteni. A Meridában gyárilag egy 400 gramm alatti Alex scandium felnit fűztek a királyi 240-es DT agyra, nos, ez már a Szilvás alatt brutális nyolcast szedett össze, kifűzve is szemmel látható volt a komoly deformáció. Helyükre 500 grammos maxtal Mavicok kerültek, a Crosskovácsi után elégedetten konstatáltam, hogy zéró kilengést nem mutatnak. Vár még a kerekekre egy Tubeless átalakítás, ugyanis az általam preferált 2 bar körüli nyomások felütésveszélyesek, de ezzel és a hamarosan érkező stucnival szerintem nagyon jól döntöttem a 29-es mellett!
A volt Csepel Fémmű területén júniusban megkezdődött az első hazai kerékpáros rendezvénycsarnok és fedett akadálypálya, a Pedál Aréna építése. A 2300 négyzetméter hasznos területű attrakcióközpont beruházója a 2006-ban alapított, generálkivitelezéssel foglalkozó Angria Kft.
A biciklisek akcióterepe 1900 négyzetméteres lesz, 400 négyzetméteren pedig a kiszolgáló helységek; vizesblokkok, öltözők, raktárak és a büfé kapnak majd helyet. Az Angria a beruházás 204 millió forintos költségéből 61 milliót uniós pályázaton nyert el, a fennmaradó részt saját forrásból biztosítja.
A folyamatosan formálódó versenynaptárban hazai és nemzetközi rendezvények egyaránt helyet kapnak majd, a csarnok leggyakoribb használói azonban a fővárosi és környékbeli kerékpárosok lesznek.
Június 23-án, szombaton, Vértesbogláron folytatódik a TakarékPont Mountainbike Challenge sorozat a Bringabanda MTB Piknikkel. Az idei versenysorozat negyedik állomásán 20 és 50 km-es táv közül választhatnak az indulni vágyók. Az elmúlt évekhez képest mindként útvonal kisebb módosításokon esett át, így még változatosabb pálya várja majd a bringásokat.
A MTB Piknik jellege – a szervezők megfogalmazásában -, versenyszerű teljesítménytúra, amivel azt kívánják hangsúlyozni, hogy itt nem vérre menő küzdelemről, sokkal inkább jó hangulatú vetélkedésről van szó. Ezzel együtt a pálya kialakítása és kijelölése a versenyezni vágyók igényeit is ki fogja elégíteni.
A hazai versenyszervezésben egyedülálló módon a MTB Pikniken a 18 éven aluliak számára ingyenes a részvétel, azonban nevezni a fiataloknak is kell. A nevezés mindenki számára a Mountainbike Challenge nevezési felületén, a hegyibringa.hu oldalán történik, valamint a helyszínen, pénteken 18 és 20 óra között, illetve a verseny reggelén, korlátozottan 9-től 9.30-ig.
A fiatalok számára a névadó szponzor is tartogat meglepetést, ugyanis a leggyorsabb 14 és 18 év közötti versenyző különdíjként egy tetszőleges TakarékPont számlát – 1 éves ingyenes számlavezetéssel és díjmentes TaPassz mini bankkártyával – nyer.
Természetesen a vértesboglári verseny védjegyéül szolgáló piknik hangulat sem maradhat el és a célba érkezést követően minden résztvevő megtapasztalhatja a vértesi falu lakóinak vendégszeretetét, ahonnan a legendás fánk sem maradhat el.
Tovább folyatódik a „versenygyűjtés” is, hiszen a legtöbb Challenge eseményen rajthoz állók értékes ajándékokért küzdenek, többek között a TakarékPont jóvoltából egy értékes CATEYE V2C Double Wireless pulzusmérős sebességmérőért és egy Drift 720 sisakkameráért, amit a MyActionCam ajánlott fel a legkitartóbbak egyikének.
A piknik a verseny végeztével nem ér véget, ugyanis a szervezők szombat esti programról is gondoskodtak: a vértesboglári horgásztó partján ingyenes Wetwood koncerttel és különböző vadételekkel várják a kikapcsolódni vágyókat, így érdemes szállást foglalni a településen.
Nagyon örültem, mikor kiderült, hogy ismét egy KTM bringát tesztelhetek, csak most egy 120mm-t mozgó Lycan 2.0 landolt nálam. A vázon elhelyezett matrica és a kormányszarv egy sportos túra bringára utal. Már első ránézésre megtetszett, majd miután jobban szemügyre vettem, már alig vártam, hogy elindulhassak vele és jó alaposan kipróbáljam.
Ktm Lycan 2.0 kerékpárteszt
A váz
6061-es alumíniumból, Hydroforming eljárással alakított csövekből készült, túrázásra alkalmas geometriával. A homlokcső természetesen taper rendszerű, azaz felül 1 1/8″ alul pedig 1,5″. A középrész normál BSA tipus. A felfüggesztés PDS2 azaz Pro Damping System névre keresztelt fejlesztés. Azt jelenti, hogy a rugózó elem alsó csatlakozása nem a váz első háromszögén van rögzítve, mint általában, hanem a láncvillára, így független az első háromszögtől. Gyakorlatban kiválóan működik, de erről később. A link amely felülről nyomja a tagot, egy igényesen kivitelezett, a gyártó nevével fémjelzett merevítő darabbal bír. Szép és egyedi megoldás. A hátsó papucsok normál gyorszáras, 135mm sarutávolságú agyakkal kompatibilisek és IS tárcsakonzollal rendelkeznek. A gyártó szerint a váz 2800 g, a komplett bringa pedig 12,5 kg.
Ktm Lycan 2.0 kerékpárteszt
Rugózás
A rugózó elemekből Fox 32 Float 120mm-t mozgó taper nyakas, 15mm-es átütős telót és egy szintén Fox Float RP2 levegős tagot találunk a kerékpáron. Jó választás mindkét termék, bár szívesen kipróbáltam volna, hogy mit tud a bringa 150/120mm-es Fox 32 Talas-szal, hiszen a nagytesókat azzal szerelik. Gyanítom úgy még nagyobb élmény lehet a bringával lejtőzni.
A tagon a Propedal kapcsolóval 2 állás között választhatunk. Vagy be van kapcsolva a Propedal, vagy nincs. A visszautat illetve a tag keménységét tudjuk még állítani. Apró észrevétel, hogy ha a visszaút csillapítást lassítom, akkor maga az odaút csillapítás is állítódik. Érzéketlenebb, lomhább lesz a tag, így érdemes eljátszani vele és megkeresni az arany középutat. Az első teló is levegős, 15mm-es átütő tengellyel rendelkezik. Az eddig általam próbált Fox 32-es telókon, ha elforgattam a lock-out kart, akkor a villa szinte teljesen „bemerevedett”, ellenben ezen a bringán inkább a hátsó tagon lévő Propedalra hasonlított a dolog. A tekerés nem, de a talaj felől érkező ütések megmozgatták. Nekem így jobban tetszett, mivel jobban összhangban van a két rugózó egység.
Ktm Lycan 2.0 kerékpárteszt
Hajtás
A Shimano XT alkatrészek mindig népszerűek a montisok köreiben. Elérhető árú és könnyű. No meg univerzális, hiszen a trekking bringáktól kezdve az enduró bringákig, mindenen megállja a helyét. A Lycan-on sem volt ez másképp. A hajtómű, hátsóváltó, első váltó és a váltókarok képviselték az XT csoportot. Szépen határozottan válthatunk, gyorsan, késlekedés nélkül pakolgatja a láncot mind elől, mind hátul az új XT. Személy szerint azt sajnálom, hogy nem 2×10-es a bringa, hanem 3×10. Bár tény és való, hogy így túrázósabb a felszerelés, de szerintem felesleges a 3 lánckerék előre egy ilyen stílusú bringán.
Kerekekből gyárilag fűzött Shimano MT 65 pörög a bringában. Igényesen összerakott egyenesfejű küllőkkel fűzött kerék. Használhatjuk belsővel, vagy anélkül is. Mivel a köpenyek is használhatóak akár belsővel, akár belső nélkül, ezért a leendő tulajdonos eldöntheti, hogy hogyan is szeretné. Ha a belső nélküli megoldás a szimpatikusabb, akkor be kell szerezni 2db szelepet, meg ajánlatos egy adad defektgátló folyadék és máris suhanhatunk az erdőben, belső gumik nélkül.
Ktm Lycan 2.0 kerékpárteszt
Fékezés
Első ízben próbáltam a Shimano SLX tárcsaféket, amely az XT kistestvére. Az utóbbihoz már volt szerencsém, egy hasonló kerékpáron. Az SLX nagyrészt abban tér el az XT-től, hogy a nyomáspontot nem tudjuk kívülről csavarral állítani, csak a fékkartávolságot. Ettől függetlenül nagyon meglepődtem, mikor először kipróbáltam. A Servo wave rendszer, (amely a fékkar útjának az elején gyorsabban nyomja a betéteket a tárcsához) jól működik, ezáltal mind kis, mind nagy sebességnél egy jól adagolható, de harapós fékkel van dolgunk. A fékkarja számomra már nagyon filigrán, de szép formatervezés és nagyon kényelmes érzés.
Mindenféleképpen szuper az SLX tárcsaféke, sehol sem tudtam kihozni a sodrából, bár ehhez hozzá járultak az alu-bakos Shimano 180mm-es tárcsák is, amelyek centerlock- rögzítéssel kapcsolódnak az agyhoz.
Ktm Lycan 2.0 kerékpárteszt
Irányítás
Ritchey Pro. Ennyivel el is intézhetném, de nem fogom. Tehát, nem spórolva a minőségi alkatrészekkel, egy 670mm széles lowrizer kormányt szorít magához szorosan a 100mm hosszú stucni. Gyönyörű és szépen passzol a gépre. A pontot az i-re nálam az Ergon markolat tette föl. Először furcsálltam a szarvas megoldást, de ha már teszt, gondoltam nem cserélem ki egy saját, szintén Ergon, csak az enduro verzióra. Szóval azt tudtam eddig is, hogy kényelmesek az Ergon markolatai, de, hogy ennyire jó tud lenni egy kis szarvval kombinálva, azt nem sejtettem. Igazából, mivel a Lycan egy vérbeli túra gép, nagyon illik rá ez a markolat. Több fogás pozíció, kényelmesen tudjuk pihentetni is a tenyerünket, illetve némileg védi a szarvacska a kezeinket, csak bele ne akadjon abba amitől megóvna:). Még annyit megemlítenék, hogy kesztyű nélkül annyira kényelmes, hogy nem akartam ezt az érzést elrontani.
Ktm Lycan 2.0 kerékpárteszt
Nyeregcső
Természetesen Ritchey Pro, így passzol a kormány-stucni kombóhoz. Gyönyörű felületkezelés, jó súly, szép darab. Viszont, ha a leendő felhasználó kényelmes kerekes, akkor javaslom az út-állítós nyeregcső beszerzését. Ezzel még lehetne fejleszteni a bringát.
A nyereg Selle Italia XR XC Flow. Nekem bevált. Betét nélküli nadrágban teszteltem a bringát és egyáltalán nem volt kényelmetlen. Kellemesen keskeny is, így könnyű hátra helyezni a súlypontunkat, nem akad bele még a lazább szabású nadrág sem.
Ktm Lycan 2.0 kerékpárteszt
Menet közben
Szombat reggel csörgött a telefonom. Egy cimborám invitált egy kis bringatúrára. Gondoltam pont jó, felöltöztem, majd a Lycan nyergébe pattantam.
Szemerkélő esőben róttuk a kilométereket, majd Mátraházára érve kisütött a nap és eltűntek a felhők. Kis pihenő után folytattuk utunkat. Mentünk egy kört, érintve a Mátra legöregebb fáját is. Frankó kis túra útvonal, gyönyörű kilátással.
A terep változatos volt, turistaúton és dózer utakon haladtunk. Mindenhol kifogástalanul dolgozott alattam a kerékpár, szinte úgy éreztem magam, mintha egy repülőszőnyegen ülnék és a talaj felett lebegek. A rugóstag felfüggesztése véleményem szerint teli találat. A fékezés nem befolyásolja és érzékenyen mozog. Persze tekerés közben himbálózik a rendszer, de a Fox Float RP2 tagon, ha bekapcsolom a Propedal funkciót, akkor csak a talaj felől érkező nagyobb ütésekre reagál, hatékonyan segítve a pedálozást.
A bringán egy picit egyenesebb háttal ültem, mint egy sportosabb 120-as fully-n, de mivel a túrázásra van kiélezve, ezért ez nem zavaró, inkább kényelmes érzés. Ha mászni kellett vele, akkor a szarvakba kapaszkodva jobban ráfekhetünk a vázra, de itt a kényelmes túrázáson van a hangsúly, nem feltétlenül a maraton verseny megnyeréséről. A sportosabb kerekeseknek azt javaslom, hogy a stucnit fordítsák lefelé és vegyék ki az alátéteket alóla. Így egy jobb mászóképességekkel megáldott bringát kapunk.
Ktm Lycan 2.0 kerékpárteszt
Ajánlani olyanoknak tudom, akik szeretnek kényelmesen élni és az erdőben bringázni is így szeretnének. Egy kiváló társ bármilyen hosszú útra, legyen az széles dózer út, vagy sziklás ösvény, komfortosan haladhatunk, egy precízen összeállított bringán. Igazi Mountain bike! Az itthoni adottságok mellett, ha nem az eszeveszett száguldozás felé kacsingatunk, akkor egy megfelelő választás lehet a Lycan. A felfeléken és a lejtőzések közben is repülőszőnyegen érezhetjük magunkat, hála a felfüggesztésnek és a minőségi rugózó elemeknek.
Pozitívumok:
+Rugózási rendszer
+Eltalált geometria
Negatívumok:
-futhatnának a vázon belül a bowdenek
-lehetne Post Mount a hátsó tárcsafék rögzítés is
InfoBox:
Forgalmazó: www.ktmteam.hu www.ktm-bikes.hu
A kerékpár a hazai forgalmazó honlapján IDE KATTINTVA tekinthető meg.
A kerékpár a gyártó honlapján IDE KATTINTVA tekinthető meg.
Származási hely: Ausztria-Tajvan
Vázgarancia: 5 év
Vázméretek: 38 cm; 43 cm ; 48 cm; 53 cm
Alkatrész-garancia: 1 év
Ajánlott fogyasztói ár: 755 250 Ft
Specifikáció:
Váz: Lycan alumínium, hydroforming F&R, 4 forgáspontos
Rugóstag: FOX Float RP2 ProPedal
Villa: FOX 32 Float RL 120mm, 15QR, tapered 1,1/8-1,5″
Első váltó: Shimano Deore XT
Hátsó váltó: Shimano Deore XT M780
Váltókar: Shimano Deore XT-10/XT-3
Fékek: Shimano SLX Disc
Fékkar: Shimano SLX Disc
Hajtómű: Shimano Deore XT 42-32-24
Középcsapágy: Shimano BB-Set
Lánc: Shimano Deore XT
Lánckeréksor: Shimano HG81-10 11-34
Agyak: Shimano MT 65 e: 15/100, h:10/135
Felnik: Shimano MT 65 Tubeless ready
Küllők: Shimano MT 65
Külsők: Schwalbe Nobby Nic 2.25 Evo Tubeless ready
Kormány: Ritchey Pro Lowrizer 670 mm
Kormányszár: Ritchey Pro 4-axis 44 Ahead 6°
Kormánycsapágy: Ritchey Pro Logic Zero Drop-In tapered
Nyeregcső: Ritchey Pro 350/30.9
Nyereg: Selle Italia XR XC Flow
Markolat: Ergon GS2
Pedál: Shimano M520
Súly: 12,5kg
2012-ben is Visegrádról rajtol el a bringás évad egyik legnagyobb hazai maratonja! Idén még a megszokott „Duna pályával” (32, 68, 92 kilométeren) várnak Benneteket a szervezők, de jövőre már egy új pályán gyűjthetitek a kilométereket!
Ízelítőként már idén is lesz egy-két apróbb módosítás is (főleg hosszú távon). Például benne lesz a dobogókői sípálya (fel)…
A rendező megújult honlapján friss pályainformációk, nyomvonalak, szintrajzok találhatók. Továbbá az eredeti határidőhöz képest tovább lehet kedvezményesen előnevezni, 2012. június 20-ig 6000 Ft-ért. (Június 21-26 között már 9000 Ft a nevezési díj!) A helyszínen nevezésre már nincs lehetőség! Csak külföldiek számára.
PROGRAM
A mountain bike XCO női futamon is lesz magyar induló Londonban Benkó Barbara személyében, ugyanis a nemzetközi szövetség levele értelmében volt olyan kvalifikáló nemzet, melynek szövetsége lemondta a részvételt, így UCI-ranglista eredménye alapján Magyarország kapott lehetőséget!
A továbbiakban a Magyar Mountain Bike Szakági Szövetség sajtóközleménye olvasható:
Hegyikerékpár: Női kvóta Magyarországnak, Benkó Barbara utazhat Londonba!
A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) levélben értesítette június 18-án a Magyar Olimpiai Bizottságot (MOB), a hazai szövetséget, és a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot (IOC), hogy Magyarország egy női kvótát kapott a londoni olimpia hegyikerékpáros viadalára. A hazai szövetség által kiírt válogatók alkalmával már korábban kiderült: kvóta esetén Benkó Barbara utazik a nyári ötkarikás játékokra.
Katona Kálmán, a Magyar Mountain Bike Szakági Szövetség elnöke hétfőn személyesen is egyeztetett a női kvótáról Molnár Zoltánnal, a MOB főtitkárával.
A férfi mezőnyben is lesz magyar induló, ezt az UCI már korábban, május végén jelezte a magyar szövetség felé. A három válogató alkalmával Parti András (EuroOne Cube Pro MTB Team) érdemelte ki a londoni szereplést.
A magyar női eredmények tekintetében minimális volt a lemaradás a kvótát még éppen szerző nemzetekhez képest, a magyar szövetség ez ügyben levélben fel is vette a nemzetközi szervezettel a kapcsolatot. Vélhetően akadt olyan versenyző, aki lemondta a londoni szereplést, így a felszabadult, kvótát érő helyre léphetett előre magyar sportoló: a válogatók alapján Benkó Barbara, a Focus MIG Team versenyzője.
Mountain Bike-ban az elmúlt két esztendő eredményeit vették figyelembe, a kvalifikációt a nemzet szerezte meg. A pontgyűjtő magyar válogatottat Benkó mellett Dósa Eszter és Módos Gabriella alkotta.
Benkó megérdemelten került a legjobb versenyzők közé, akik indulhatnak az olimpián; 2008-ban, juniorként világbajnoki ezüstérmes, 2009-ben, az U23-asok között világ- és Európa-bajnoki hatodik, 2010-ben Eb-ötödik, vébé-hetedik helyet szerzett, 2011-ben többszörös világkupa-dobogós, összetett második; az olimpiai szám sokszoros magyar bajnoka.
Barbara a közelmúltban szerzett bokasérüléséből gyógyulóban van. „Amerika, Kanada, majd franciaországi világkupa szerepel a programomban, és természetesen szeretnék egy újabb magyar bajnoki címet szerezni még a londoni utazás előtt az olimpiai számban. Mindent megteszek a sikerért, de az biztos, az olimpia miatt vigyázni fogok magamra, kevesebbet fogok kockáztatni!” – nyilatkozta a magyar kerekes.
Hegyikerékpárban a két kvóta jelentős sikernek és előrelépésnek számíthat a sportág megítélése szempontjából. Athénban Vinczeffy Zsolt, Pekingben Parti András állt rajthoz; Londonban Parti és Benkó személyében egy-egy férfi és női kerekes képviseli majd Magyarországot.
A hétvégén véget ért a június 9-étől 27-éig tartó WorldTour viadal, a Svájci Körverseny, amit a Criterium Dauphine mellett a Tour de France másik főpróbájaként szokás emlegetni. Nos, ha a Dauphine-t a Sky uralta egyértelműen, akkor Svájcban a Movistar mutatta meg, hogy milyen nagyszerűen képes csapatként dolgozni…
Svájci hegyi etap "messziről" (Fotó: Vass László)
Adósak vagyunk még azonban a két záró hegyi szakasz összefoglalójával:
A nyolcadik szakaszon a győzelmet az idei Katalán Körversenyt nyerő Michael Albasini szerezte meg, így a svájci közönség végre hazai sikernek örülhetett 148 kilométer megtétele után. A GreenEdge kerekese szép sorban mindhárom szökevénytársát lerázta az utolsó 20 kilométeren, a kiemelt kategóriás arosai hegyi befutón.
Michael Albasini (Fotó: Vass László)
Világszerte azonban sokkal többen voltak kíváncsiak arra, hogyan döntik el a favoritok egymás között a helyezéseket a két keményebb részt lankásabb nyereggel összekötő utolsó emelkedőn. A Rabobank csapata támadott, és sikerült is leszakítani a sárga trikós Rui Costát, aki még a nyereg részen visszazárkózott.
Majd az újabb meredeken Steven Kruijswijk ismét meghúzta a sort, amiből azonban Frank Schleck támadott, akivel a baszk Mikel Nieve és az amerikai Levi Leipheimer tudott elmenni. Kruijswijk és Robert Gesink pár másodpercre követték őket, Rui Costát pedig csapattársa, Alejandro Valverde istápolta a célig, megmutatva, hogy a Movistar sztárjaként is milyen alázattal tud dolgozni csapattársáért. Végül sikerült egy percen belül tartani a portugál hátrányát a befutón Schleckékkel szemben, s 14 másodperccel megőrizni a sárga trikót.
A 8. szakasz eredménye:
1. Michael Albasini (Swi) Orica GreenEdge Cycling Team 3:45:39
2. Mikel Nieve Ituralde (Spa) Euskaltel-Euskadi 0:01:15
3. Levi Leipheimer (USA) Omega Pharma – QuickStep
4. Frank Schleck (Lux) RadioShack-Nissan
5. Robert Gesink (Ned) Rabobank Cycling Team 0:01:36
6. Thibaut Pinot (Fra) FDJ-Big Mat
7. Thomas Danielson (USA) Garmin-Barracuda
8. Steven Kruijswijk (Ned) Rabobank Cycling Team 0:01:39
9. Roman Kreuziger (Cze) Pro Team Astana 0:01:57
10. Jakob Fuglsang (Den) RadioShack-Nissan
Schleck, Nieve, Leipheimer (Fotó: Vass László)
Másnap, Näfels-Lintharena és Sörenberg között már 215 kilométer várt a mezőnyre, két kiemelt kategóriás heggyel és egy lankásabb hegyi befutóval. Frank Schleck ezúttal nem a befutó előtt, hanem a kiemelt kategóriás Glaubenberg-en támadott, és ismét sikerült zavarba hozni Rui Costát, a luxemburgi el tudott szakadni.
Azonban sok volt még hátra a célig, több mint 40 kilométer, és a Movistar nagyot ment, Valverde ismét kidolgozta a lelkét Rui Costáért, s az utolsó emelkedőre már összezártak ismét a favoritok, s így is értek célba, kis különbségekkel, a portugál megtartotta a trikót, megnyerve az összetettet. A szakaszgyőzelmet egyébként ismét szökevények meccselték le egymás között, akik közül az észt Tanel Kangert aratott sikert.
A 9. szakasz eredménye:
1. Tanel Kangert (Est) Pro Team Astana 5:54:22
2. Jérémy Roy (Fra) FDJ-Big Mat 0:00:02
3. Matteo Montaguti (Ita) AG2R La Mondiale 0:00:31
4. Robert Kiserlovski (Cro) Pro Team Astana 0:01:46
5. Steven Kruijswijk (Ned) Rabobank Cycling Team
6. Mathias Frank (Swi) BMC Racing Team
7. Chris Anker Sörensen (Den) Team Saxo Bank
8. Frank Schleck (Lux) RadioShack-Nissan 0:01:48
9. Robert Gesink (Ned) Rabobank Cycling Team
10. Rui Alberto Faria Da Costa (Por) Movistar Team
Az összetett végeredmény:
1. Rui Alberto Faria Da Costa (Por) Movistar Team 35:54:49
2. Frank Schleck (Lux) RadioShack-Nissan 0:00:14
3. Levi Leipheimer (USA) Omega Pharma – QuickStep 0:00:21
4. Robert Gesink (Ned) Rabobank Cycling Team 0:00:25
5. Mikel Nieve Ituralde (Spa) Euskaltel-Euskadi 0:00:40
6. Roman Kreuziger (Cze) Pro Team Astana 0:00:47
7. Thomas Danielson (USA) Garmin-Barracuda 0:00:48
8. Steven Kruijswijk (Ned) Rabobank Cycling Team 0:00:59
9. Alejandro Valverde Belmonte (Spa) Movistar Team 0:01:42
10. Nicolas Roche (Irl) AG2R La Mondiale 0:01:52
Rui Costa, Valverdével (Fotó: Vass László)
Fontos dolgok derültek ki tehát a Tour de France szempontjából. A Movistar nagyon erős, ha összegyúrják a Dauphine-en látott csapatot az itt győzedelmeskedő sorral, egyértelműen ott lesznek az öt legerősebb gárda között. Ráadásul Valverdének most Rui Costa személyében olyan segítsége lesz a Touron, aki cserébe ezért a munkáért akár keresztre fog feszülni kapitányáért, de ez az egész spanyol gárda moráljáról elmondható.
Látszott az is, hogy Frank Schleck „méltó helyettese” lesz öccsének, még az sem kizárt, hogy eredetileg is az idősebb Schleck lett volna a kapitány a Touron. Szintén erőt demonstrált a Rabobank, Gesink egyre jobb és jobb, ha kicsit még javít formáján a francia körversenyig, szintén dobogóesélyes, pláne olyan segítőkkel, mint Kruijswijk vagy Mollema. Akit nehéz hova tenni, az Nieve. A baszk fiú nagyon erős, de vajon Giro utáni kitolt jó formáról van szó, vagy komoly szerepet fog vállalni a Touron is? (Időközben kiderült, nem indul a francaia körversenyen) S ugyanez a kérdőjel merül fel Kreuziger esetében is.
