A korábbi évekhez hasonlóan idén is részt vesznek magyarok a kerékpározás „legflúgosabb futamán”, a Race Across America  versenyen, ahol a hivatalos elismerésért az indulóknak 3.000 mérföldet (4.828km) kell teljesíteniük maximum 12 nap lefolyása alatt, ami minimum 250 mérföldes átlagot jelent naponta…

A Californiai Oceanside-tól a Maryland-beli Annapolis-ig tartó összesen 52.000 méter szintemelkedést magába foglaló verseny útvonala rengeteg kihívást tartogat. Kezdve az arizonai sivatagi melegtől, a Colorado-hegység havas csúcsain keresztül, a Kansas állam sík vidékének szinte csak szelet tartogató monotóniájáig.

Mi most Járvás Tamás szemszögéből élhetjük át az előkészületek és az első napok történéseit:

Race Across America 2012 – A felkészülés utolsó napjai, és az első megpróbáltatások

Rendszeres megbeszélések zajlottak a csapaton belül az indulást megelőző hetekben, hónapokban. Kihívás volt a leginkább költséghatékony utazási opciók megválasztása. Ehhez a következőkre kellett figyelnünk:

• Repülőjegy megvásárlása a bringaszállítási feltételek, és a jegyárak folyamatos figyelése mellett (figyelni az átszállásokra, az időeltolódás miatt a legjobb érkezés miatt).
• Segítőautók bérlése. Vajon 2 minivan, vagy 1 lakóautó és 1 minivan a jobb megoldás? Végül a 2 minivan mellett döntöttünk, mert az útvonal a lakóautókkal csak kerülőkkel megoldható.
• Biztosítások megkötése, különös tekintettel Tamás speciális igényeire, és az értékes eszközeinkre.
• Végül, de nem utolsó sorban a kerékpárok, ruházat, kiegészítők listájának összeállítása. Minden technikai eszközt a szabályzatnak megfelelően kellett összekészíteni, például csak amerikai és CE szabvány sisakokkal lehet menni.

Indulásunk már célegyenesbe ért, amikor egy rutinvizsgálat során Csóka Gergőnek 1-es típusú cukorbetegséget diagnosztizáltak. Gergő egészségének érdekében nem engedhettük meg, hogy veszélyeztesse magát, ezért néhány nap alatt Fürnstall Balázs vette át a helyét.

Június 6-án, reggel 6:15-kor indultunk frankfurti átszállással, és helyi idő szerint 12:00-kor Los Angelesben „ébredtünk”. A bérelt autók, és a szállás elfoglalása játszi könnyedséggel ment, egy kicsit persze meglepődtünk, hogy itt minden hatalmas! Autók, utak, távolságok (a sarki bolt is ~10 mérföldre van).

Az első napok az akklimatizációval teltek: közlekedési szokások felvétele (piros lámpánál jobbra szabad kanyarodni, és gyorshajtásért, lassan haladásért az autós társak szólnak a sheriffnek), ételek próbálgatása (különféle kekszek, sütemények, pudingok, gyümölcsös tejberizsek, gyümölcsök, italok kóstolása, a későbbi kellemetlen pillanatok elkerülésére, időeltolódáshoz való igazodás, eltérő klíma (száraz forróság).

A RAAM egyik leghírhedtebb erőpróbája a sivatagi meleg a táv első ötödében. Útra keltünk hát a verseny előtt 6 nappal, hogy minden nap tudjon Tomi tekerni néhány órát, hogy szokja a meleget. Sorra vettünk néhány igazán nagyszerű amerikai látványosságot (Las Vegas, Zion National Park, Antelope Canyon, Grand Canyon), és mindegyik között volt idő néhány óra tekerésre a melegben.

10-én este megérkeztünk egy rajthoz közeli városba, Vista-ba. Itt készültünk három napig a rajtra. 11-én izgatottan regisztráltunk a versenyre, a rendezők hatalmas lelkesedéssel, segítőkészséggel és kedvességgel fogadtak minket.

Az autók, és bringák felkészítése simán ment, a szabálykönyvnek megfelelően dolgoztunk, külön meg is dicsértek minket. Néhány részlet a szabályokból:

• Nappalra 1 watt-os hátsó lámpa kell, folyamatos működésben.
• Láthatósági mellény a segítőknek éjszakára, persze bokapánttal.
• A kísérő autót sárga villogóval kell ellátni, amely csak hátsó irányba világíthat.

Eljött aztán a nagy pillanat: Június 13-án helyi idő szerint 12:34-kor elindult Tomi a 3000 mérföldes kalandra. Felemelő érzés volt a kísérő autóból nézni a nagy felhajtást, amit kapott, vettünk egy nagy levegőt amikor elindultunk. Természetesen itt mindenkit ünnepeltek, kivétel nélkül.

Az első 40 mérföld „bemelegítés” jellegű, kísérő autó nélkül kellett mennie. Vitt magával minden szükséges eszközt, ha esetleg defektet, vagy láncszakadást szenvedne. Ezután az első napon a szabály értelmében csak „leapfrog” támogatást élvezhetett, azaz nem követhettük közvetlenül, hanem folyamatosan megvártuk az út szélén, és álló helyből frissítettük. A verseny során sok ilyen kötelező „leapfrog” szakasz van a biztonságos haladás érdekében. Ezt a szervezők előre közlik velünk.

A verseny 55 állomásra van osztva, ahonnan telefonon be kell jelentkezni az érkezési idővel. Ilyenkor minden útvonalmódosítást közölnek velünk telefonon. Ebben az az érdekes, hogy az AT&T sok helyen nem nyújt megfelelő térerőt, ezért néha kihívás telefont találni. Az indiánok kifejezetten húzzák ilyenkor a szájukat, de például ellenfeleink segítői szó nélkül segítenek, ha kell.

Az alvást nagyon ki kell számolnunk, nem mindegy melyik szakaszon milyen friss lábakkal teker, előre kell gondolkodnunk néhány 4-5 szakasszal (egy szakasz átlagban ~70 mérföld hosszú). Az elején 33,5 órát tekert alvás nélkül, mi segítők aludtunk 2-3 órát felváltva egy benzinkút parkolójában. Nagyon fontos, hogy kipihentek legyünk, ezért ha Tomi alszik, igyekszünk szállást találni. Mi segítők beérjük egy hálózsákos földön alvással a csillagos ég alatt (a tejút rendszert is tisztán lehet itt látni, annyira nincs fényszennyezettség).

Az eredményekről csak annyit, hogy az eltérő alvás-stratégiák miatt folyamatosan változik, hogy ki hanyadik. Emiatt a végére nagyon ki kell számolni, hogy mikor aludjon Tamás. Stabilan tartjuk a TOP 8-as helyezést, persze ingadozunk az 5. és 8. hely között. A 4. hely szerintünk könnyedén elérhető távolságban van, annál előrébb nem is célunk kerülni. Jelenlegi 16. szakasz után átlagsebességünk az alvásokkal együtt 12,71 mérföld/óra.

Kiemelkedő nehézséggel szembesültünk a sivatagos szakaszokon (Arizona, Utah államokban), ahol a forró szél a csontig párolja a versenyző izomzatát. Ilyenkor 10 percenként adtunk kellesen hűvös (nem hideg) kulacsokat. Elektrolitokat, és szénhidrátot tartalmazó porokkal, valamint nagyrész könnyen emészthető zselékkel, és hasonló késztermékekkel etetjük a versenyzőnket. Emellett a lelki segítség is nagyon fontos, tartani kell egy olyan emberben a lelket, aki tisztában van vele, hogy még 2300 mérföld hátra van, de már most szívesen abbahagyná. Folyamatosan felállított közeli célokkal tartjuk benne a motivációt. Sötétedés után szinte mintha felébredne csipkerózsika álmából, és beindul a motor a lábában. Hegyre láthatóan imád menni, ezért mindig jó előre felkészítjük a hegymenetekre, hogy legalább ott tudja a maximumot nyújtani. Emelkedőkön mindig „leszed” néhány 1-2 vetélytársat, akik ezt lelkileg nehezen dolgozzák fel. Volt rá példa, hogy inkább félreálltak, és hagyták távolodni, mert kínzó volt erejének látványa.

A szabályok betartása a verseny egyik legfontosabb feltétele. 6 szabálysértés után kizárással jutalmazzák az újabb vétséget, ezért mi nagyon figyelünk erre. Persze a versenybírókat sem kell félteni. Egy hegyi szakaszon Tomi nappali hátsó világítása lemerült. 5 perc múlva már figyelmeztettek is minket a bírók, hogy javítsuk meg, különben büntetés lesz a vége. Mi nem késlekedve javítottuk a hibát, és utólag kiderült jól tettük. 2 kanyarral később ott vártak a bírók, gondolatban kitöltött büntető nyomtatvánnyal, de ezúttan nem nyertek. Azért is nehéz hegyi szakaszon ilyen gyorsan reagálni, mert kevés félreállási lehetőség van a szűk utak mentén, és ha nem állunk le 1,5 méterre az úttól (szabályban megszabott biztonságos érték), akkor azért is büntetést kapunk.

Tomi túl van a forró szakaszokon, amit szerencsére a hideg törölközős módszerrel sikerült napszúrás nélkül megúszni. Ennek meglett a böjtje, egy kis torokfájással küzdött a következő fél napban. Ezt két gyulladáscsökkentő tablettával megoldottuk, és fél óránként fújtuk a torkát torokfertőtlenítővel, hogy ne essen vissza.

A Wolf Creek-i hágó volt a nagy vízválasztó, a szó szoros értelmében. Viszont Tomi simán leküzdte, de egy pillanatra már sikerült összehoznia egy filmszakadást. Erővel jól bírja, az emésztése rendben, az alvását is jól irányítjuk, ezért nem volt nagyobb gondja itt sem. A 961 megtett mérföldhöz képest csodás állapotban van.  Nemsokára jön a hurrikánok földje, hullámzó utakkal, reméljük a természet kegyes lesz hozzánk.

Kövessétek blogunkat a következő címen: http://veloprima.freeiz.com/

Az eredmények folyamatosan frissítve elérhetők itt: http://www.raceacrossamerica.org/raam/rcrank.php?s_N_category_group=1&s_N_Race_ID=1