A történet a L’Auto sportújsággal kezdődött, a versenyt pedig Henri Desgrange alapította, aki az előbb említett igen sikeres és népszerű folyóirat főszerkesztője volt. Célja, hogy a konkurens lap – Le Petit Journal – versenyét túllicitálják ugyanis azok rendezték a Párizs-Brest-Párizs versenyt. A szponzorok hada kezdett reklámozni a konkurens újságban, és erre lépnie kellett a L’Autonak. Így született a Le Tour de France, ami hazafias hangzása miatt különösen tetszett a francia népnek.
1903-ban rendezték meg első ízben a versenyt, 6 szakaszból állt, és 2428 km-t tettek meg a bátor és sok ízben vakmerő kerekesek. A versenyt Maurice Garin nyerte, előnye 2 óra 39 perc volt, ami a mai napig a legnagyobb különbség az összetettben, és minden bizonnyal ez így is marad. Ekkor még technikáról nem beszéltünk, ráadásul az utak is macskakövesek voltak, hegyi szakasz nélkül, ráadásul még egy bő 18 órás szakaszt is beiktattak a szervezők. A L’Auto eladási rekordokat döntött, és a Tour napról-napra híresebb lett mind Franciaországban, mint külföldön.
A következő éveket botrányok tarkították, nem egyszer zárták ki az első helyezettet. Volt olyan, hogy a szurkolok annyira elragadtatták magukat, hogy az ellenfeleket különféle módon hátráltatták. Például, ha az egyik esélyes ellenfele szülővárosába érkezett, akkor komoly atrocitásokra kellett felkészülnie. Henri Desrange azzal is szorosabbá akarta tenni a versenyt, hogy nem engedte a technikai problémák külő segítséggel történő megjavítását. Így többször előfordult, hogy a versenyzőknek órákat kellet sétálnia a célig, ha egy váz- vagy villatörést, esetleg láncszakadást nem voltak képesek orvosolni.
1910-ben bevezették a hegyi szakaszokat: első ízben a legendás Col de Tourmalet-t mászta meg a peloton. Története mára legendává vált, ugyanis akkortájt alig tudták feltérképezni. Ezután természetesen nagyban átalakult a kerékpározás, egyrészt másfajta technika kellett ilyen emelkedők leküzdéséhez, másrészt az esélyesek sora is átalakult. Az első hegyi szakaszon mindössze egyetlen embernek sikerült úgy leküzdenie a Tourmalet-t, hogy ne tegye le a lábát: Gustave Garrigounak. Igaz ő csak másodikként ért fel a hegyre, de a történelembe mégis ő került be.
Az első világháború után a nagy veszteségek és megélhetési nehézségek ellenére a Tour csak népszerűbb lett. 1919-ben bevezették a sárga trikót (megegyezve a L’Auto papírszínével), ami az összetettben vezetőnek jár. Akkoriban még csak egy sárga trikó volt, tehát a versenyzők egymásnak adták, ráadásul első viselője, Eugene Christophe, rikító színe miatt nem is volt hajlandó felölteni. A táv évről-évre nőtt, és 1926-ban 5745 km tekertek, ami a mai napig rekord, és valószínűleg az is marad.
A 30’-as években a Tour hatalmas fejlődésen ment keresztül. 1930-ban a rádió kísérleti adást adott a versenyről, a franciák milliói tapadnak a készülékek elé. A márkák helyett ezután nemzetenként verbuválódtak a csapatok, illetve megtartották ez első egyenkénti időfutamot. 1934-ben pedig elérik a bűvös 30 km/h-ás átlagot. A versenyigazgatóságban is változások történek: Desgrange helyett Goddet veszi át a vezető szerepet. (Desgrange 1940-ben meghalt, emlékét a Galibier-n látható emlékmű és a sárga trikón lévő HD monogram őrzi.)
1944-ben megszűnik a L’Auto, helyette Goddet megalapítja a L’Equipet, amely hamar a legolvasottabb francia sportnapilappá válik. A háború után először 1947-ben rendeznek Tourt. A mezőny foghíjas volt, és nem igazán lehetett esélyeket latolgatni, hisz a háború előtti menők kiöregedtek, míg a fiatalok még legfeljebb a harcmezőn bizonyítottak. Végül Jean Robic volt az, aki megnyerte az első Tour-t a békeidőben: ő azon versenyzők közé tartozott, akiknek karrierjét a háború kettévágta.
A következő évben történelmi tett volt a Tour győzelem. Az olasz választások után már-már polgárháborús helyzet alakult ki, ekkor a kereszténydemokraták elnöke – Alcide De Gasperi – felhívta a Tour-on versenyző Bartalit, hogy nyerjen egy szakaszt, hátha enyhül a feszültség. Bartali erre úgy reflektált, hogy akkor inkább a Tourt. Bartali megnyerte a versenyt, és az olasz politikai helyzet is megoldódott. Sokan Bartalinak tudják be, hogy nem lett Olaszországban polgárháború.
Godet 1988-ig marad a Tour első embere, majd átadta helyét Jean-Marie Leblanc-nak, aki 2005-ig igazgatta az eseményeket. Jelenleg Christian Prudhomme vezeti a Tourt. Az utóbbi években a verseny elkezdett globalizálódni és gyakorlatilag a világ minden táján nézik. 1958-tól a TV-ben is lehet követni az eseményeket, de a nézőszám drasztikusan Greg Lemond Tour győzelmét követően növekedett meg, hiszen az amerikai nézőket is elkezdte érdekelni. Manapság minden ország tv-jében van róla összefoglaló, és amióta az Eurosport is közvetíti, mi magyarok is élőben követhetjük az eseményeket. A Tour nézettségének az is jót tesz, hogy nincs komolyabb „vetélytársa” nyaranta, így a legtöbb ember már csak azért is nézi, hogy szóljon valami.
A Tour de France-t napjainkban közel 200 országban közvetítik és milliárdos nagyságrendű néző követi a versenyt világszerte. A LeTour honlapján 13 millió egyedi látogató várható a három hét alatt, Facebook oldalának 750 000 követője van. Az utak mentén több mint 10 millióan szurkolnak a versenyzőknek a Tour alatt.
Forrás: Bicycling Australia
Képek: archív
