Leásunk kicsit a gyökerekhez, Blazsó Márton, a magyar mountain bike maratonok egyik legsikeresebb bringása most a kerékpározás alapvető funkciójáról, mint rekreációs sportról írja le véleményét, kerékpáros edzőként. Miért az egyik legjobb választás bárki számára a kerékpár, akár a kikapcsolódás, akár a mindennapi sport, mozgás, akár a fittség megőrzése, vagy a jó közérzet a cél.
Miért is bringázunk? Mert jó! Visszaemlékezem egy régi képre rólunk. Kb. 4-5 évesek lehettünk (bátyám és én), amikor tesóm nem engedett felülni a triciklire, én meg teljesen el voltam keseredve, hogy nem tekerhetek rajta. A kisgyerekeknek lételeme a mozgás. Jó volt látnom az alsósokat gyakorló tanításon, mikor mondtam nekik: „Jobbra át! Balra kanyarodással futás indulj! 10 kör!” Mint az őrültek elkezdtek rohanni és kénytelen voltam leállítani őket 15 kör után, mert még voltak feladatok és persze „játék”. Egész nap egy helyben kellett ülniük a kicsiknek, ezek után a mozgásos óra jelenti magát a szabadságot. Legyen az tesióra vagy nagyszünet. A felsősök, középiskolások már más tészta. Szinte módszeresen kiölik ezt az ösztönt a gyerekből, általános iskolától, egyetem végéig.
Az ember szervezete csak úgy működik normálisan, ha megkapja legalább a minimális mozgást. Elgondolkodtató azonban, hogy a 21. században, a fejlett országokban élők életben maradásához nem kell szinte semmit mozogni! Ennek az a következménye, hogy bizony külön kell figyelnünk a fizikumunk szempontjából is a testi egészségünkre! Van, aki felismeri a testi jeleket, van, aki nem! Az ösztön és az elemi szükségletek olyan dolgok, melyek furkálnak csendben, s teljesen nem lehet őket kipusztítani. Fel kell ismerni a valódi igényeinket újra! Aki a kocsmára gondol ilyenkor, az zsákutcába akar rövidíteni.
Manapság az emberek döntő többsége ugyanolyan, mint az előbb említett kicsik. Padba vannak kényszerítve, irodában, kocsiban, otthon, valamilyen munkahelyen… Aki ilyen helyen dolgozik, az tudja, hogy egy idő után nyugtalan lesz, nem tud koncentrálni, minden ülőpozíció kényelmetlen. Évek elteltével romlik az életminősége, mert fáj itt, fáj ott, hideg van, meleg van, „…az a baj”. Hiába keres sok százezer forintot.
Az irodai munkák térnyerésével szinte egyidőben felmerültek ezek a probélmák, amikre hamar megtalálták a megoldást! REKREÁCIÓS SPORT! (Ha jól tudom ezt sem a kedves páciens életminőségének javítása késztette elsődlegesen, hanem a munkáltatói érdek, mert aki így egyenesbe kerül, annak a munkája is hatékonyabb.)
A Rekreáció szó szerint újraépítést jelent. Tágabb értelemben a testi, lelki, szociális egyensúly újraépítését jelöli. Azok az irodai munkások, akik egész nap ülnek, figyelmük s agyuk dolgozik és közben a testük leépül. Főleg ha kocsival mennek munkába és haza, otthon meg a változatosság kedvéért a TV, számítógép előtt ülnek. Egy felnőtt szervezetnek nincs szüksége arra, hogy figyelmét állandóan ingerekkel bombázzuk. Lehet furcsán hangzik, amit mondok, de erősen az a véleményem, hogy egyre inkább hiányzik a nyugalom, monotonitás, meditáció, a „belassulás” a városi ember életében. Aki nem bírja nyugalommal 2 napra kikapcsolni a mobilját, az baj!
Sokan járnak „gyúrni”, de ez félmegoldás, nem nevezném rekreációnak. Az izmoknak szuper, hogy nem hagyjuk leépülni őket, de más haszna nem nagyon van. Sőt, „kardio” nélkül még a magas vérnyomás, ízületi bajok, hirtelen szívhalál kockázatát is növeli a súlyok ész nélküli emelgetése. A csapatsportokat, labdasportokat nehezebb összehozni és általában nagyobb figyelmet igényel művelésük. A húzódás, rándulás veszélye nagyobb, a 30-40-50 év fölötti korosztályban egyre inkább. Hosszútávon azért mindenképp nagyon jó, ha sportol az illető valamit, még akkor is, ha nem is a neki legmegfelelőbb mozgásformát választja, de van benne fokozatosság. Az igazi megoldást ilyenkor a ciklikus sportok jelentik.
Ciklikusnak nevezzük azokat a sportokat, amiket egy adott mozdulatsor ismétlésével végzünk. Futás, úszás, KERÉKPÁROZÁS, evezés… (ilyen még a szép havas időkben űzhető sífutás is) Ezekben a tevékenységekben az agy egy meditáció szerű állapotba kerül a folyamatosan ismétlődő mozdulatok által. Kevesebb figyelmet igényelnek, mint például a labdasportok. Rendkívül jó „feltöltő” hatással van az agyra. Magyarországon népbetegségnek számító bajok (szív/érrendszeri problémák, magas vérnyomás, elhízás…) összességére hatékony megelőző módszer.
Ezeken felül a kerékpározás visszaadja az ember szabadságérzetét. „Arra megyek amerre akarok a saját erőmből. Jó érzéssel tölt el, mikor látom, mennyi kilométert tudtam letekerni, milyen gyorsan sikerült.” Még az országútisok is közelebb kerülnek a természethez. Minden nap kicsit más az edzőkör. Egyszer nagy széllel kell megküzdeni, egyszer a meleggel, néha zivatar elől kell sprintelni. Végül megtanuljuk értékelni a „tökéletes napot”. Emlékszem pár éve fárasztó előadások után egy őszi napon gurultam le országútival Remeterétről Orfű felé (Pécs közelében) miközben ezernyi citromsárga levél hullott le a fákról, amit a délről sütő nap megvilágított. Úgy éreztem magam, mint az X-faktorban, amikor a győztesre hullik az arany konfetti. (Illetve kicsit jobban, mert nem ordítottak a tinilányok.) Kaliforniáról meg a Csendes óceánról még nem is szóltam. Tudom, háttérképnek is le lehet tölteni ilyeneket, de benne lenni „kicsit” jobb. Kb. mint egy igazi F1-es autóban ülni a játékprogram helyett.
A rekreációs bringázás nem a teljesítményről szól! Ha megizzadunk tekerés közben, 3-4 alkalommal 30-40 perc egy héten – már az is hatalmas előrelépés a semmihez képest! Mehetünk munkába is bicajjal, ha van tusoló a munkahelyen, akkor a mozgásigényünket letudhatjuk akár úgy is, hogy kisebb-nagyobb kerülővel megyünk, ami nagyon időtakarékos. Csak kis erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy a szervezetben elinduljanak olyan folyamatok, reakcióba lépjenek olyan anyagok, amelyek jó közérzetet biztosítanak még órákkal a mozgás után is. Erre mondják a „szaklapok” hogy boldogsághormon, de hívhatjuk pl. Endorphin-nak is.
Kezdetben kevesebb is elég, hogy ennek hatását érezzük. Persze később rászokhatunk és több kell majd az örömhöz, de a jó hír az, hogy akkor már sokkal erősebbek, fittebbek leszünk, tehát nem kell többet szenvedni, hogy ezt a nagyobb adag mozgást, több km-t, nagyobb sebességet elérjük, amihez a jó közérzet társul. Én „fordított drognak” hívom. A hétköznapi értelemben vett drogosok rövid intenzív élvezetért cserébe egyre rosszabbul érzik majd magukat és gyorsan leépül az egészségük, míg aki úgymond az endorphinra szokik rá ily’ módon, az rövid erőfeszítésekért cserébe egyre egészségesebb és egyre vidámabb lesz.
Összefoglalva: A bringázást azoknak ajánlom, akiknek munkájuk kevés fizikai aktivitással jár (irodai munka) vagy sok figyelmet, agyi megterhelést igényel. Kezd eltunyulni, elhízni. Széles korhatárban művelhetjük, mivel az ízületeket nem terheli megfelelő áttételben. A terhelést magunk választhatjuk meg. Azoknak is hasznos elfoglaltság, akik nem versengő típusok, mert nem muszáj egymás ellen tekernünk. Mehetünk egyedül, vagy csapatban is, együtt egymást segítve. Tegyük meg magunkért, hogy rászokunk a tekerésre!
(Tudom, kevesen fogják olvasni ezt a cikket pont azok akik még nem bicajosok, mivel ez a Bikemag – kerékpáros magazin. De jó érveket és egy kis gondolatébresztőt szereznék szerezni ezzel az irománnyal azoknak is, akik rokonukra, ismerőseikre gondolnak, amikor olvassák ezeket a sorokat. …és nem utolsó sorban jó reklámot a bicajozásnak. :))
