Shimano STePS E8000 teszt: a japó villany “szellem”
Három körben is sikerült tesztelni a Shimano legújabb montis szettjét az E8000-es StePS-et. Először a Eurobike Media Days-en volt szerencsém hozzá egy rövid körre, de úgy voltunk vele, hogy egy ilyen rendszer sokkal hosszabb tesztelést kíván. Utána volt egy hosszabb bringázásom Jose Hermidával egy eOne-Sixty nyergében, majd végül a hazai Shimano-tól megérkezett a tesztgép, ami közel egy hónapig nálam lehetett.
Feszítsetek keresztre, de ez akkor is baromi jó móka!
Úgy voltam vele, hogy merni kell nagyot álmodni, amihez pont kapóra jött az esemény, hogy a Medvés kört, amiről mi is beszámoltunk már, tavaly októbertől már elektromos bringával is lehet teljesíteni. Eddig ugyanis csak hagyományos géppel lehetett úgy nekivágni, hogy teljesítménytúraként az értékelésben is részt vegyél. Viszont haladva a korral, most már a pedelec-ek előtt is nyitva áll a kapu. Eddig egyelőre csak az én 4:46:19-es időm szerepel az ebike kategóriában, de tuti, hogy idén többen is neki fognak állni. Nem megdönteni lesz nehéz az időmet, hiszen volt benne pár eltévedés az én hibámból adódóan és két kávé szünet is, hanem inkább egy akkuval végigmenni rajta. A kör ugyanis 63 km-en 1600 méternyi szintet tartalmaz, és ebből nem igazán a táv ami megeszi az akkut, hanem a szint. A szintidő pedig 5 óra, így rendesen tölteni nem lesz időd. Pót akkuja meg nem sok mindenkinek van, hiszen nem olcsó játék. Tehát meg kellett oldanom, hogy kibírja a célig. Nem volt könnyű.
Az akkun is kijelzi a töltöttséget, de jobb a kijelzőre hagyatkozni
A Shimano STePS rendszerben 504 Wh-s akkumulátor dolgozik, a motor pedig 70 Nm-es nyomatékkal rendelkezik. Elvileg 100 km-t is kibír egy töltéssel, de ez nyilván nem ezer fölötti szint mellett reális. Így tehát kérdés sem volt, hogy csak ECO módban fogom tudni abszolválni a távot, bár Zsolt, a Medvés kör kitalálója kételkedett benne(m). Előre lelövöm a poént, sikerült. Pedig 74 km és 1787 m szint lett a vége, de azért trükközni kellett. Azokon a szakaszokon ahol önerőből is tudtam több mint 20 km/h-s tempóval haladni, lekapcsoltam a hajtást. A pedelec szabvány miatt úgyis „csak” 25-ig hajt. Ez persze terepen bőven elegendő. Sőt, azért 25-tel nyélen menni egy köves emelkedőn simán XCO világkupa tempó.
A fekete bestia
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy kétszer álltam meg kávézni 10-10 percre, ami alatt akár tölthettem volna is az akkut, de két okból sem vittem magammal töltőt. Egyrészt ki akartam maxolni a tesztet, tehát megoldható-e, hogy egy kemény montis kört lenyomjak egy töltéssel? Másrészt 10 perc töltéssel alig pár kilométert tudsz nyerni, viszont egy fém téglatest (töltő) az álmoskönyv szerint nem lesz jó barátságban a gerinceddel esés esetén. 🙂 Sajnos messze járunk még attól, hogy a komplett töltőelektronika beköltözhessen az akkuba, és csak egy 220-as kábelt kelljen magaddal vinni.
A sípálya sokkal meredekebb, mint a képen látszik
Az is tény, hogy bennem volt a kisördög, hogy mi lesz ha idő előtt lemerül, mivel kikapcsolva emelkedőn haladni azért majdnem lehetetlen vele a súlya miatt, de ez kb az összes elektromos monti esetében így van. A tesztgép egyébként egy Ghost Kato FS S8.7+ AL volt, amit a Shimano „noname”-re kozmetikázott, ahogy azt mindig szokták a teszt szettek esetében. Az akkuról ment az XT Di2 hátsó váltó is, de annak fogyasztása elenyésző. A komplett gép egyébként bitang jó volt, vajpuhán mozgott, a 650B+ gumik nagyjából mindent toleráltak, és a köveket sem kellett nagyon figyelni. 1 800 000 forintos árát azonnal aláírom, nekem jobban bejött mint a hasonló KTM Macina Kapoho 271. A geometria is nagyon eltalált a 66 fokos fejcsőszöggel, és a relatív rövid 1185 mm-es tengelytávval.
Ebbül baj lesz more!
No de vissza a STePS-re és a körre. Piroson villogó akku kijelzéssel értem vissza a körről, vagyis már 0 km-es hatótávot írt ki. Egyszer használtam a „trail” módot egy nagyon rövid, de annál meredekebb részen, a „boost” egyszer sem került aktivizálásra. Abban is biztos vagyok, hogy egy ilyen nehézségű kör teljesítése bőven meghaladja az átlagos montisok igényeit, még elektromos bringával is. Ha megnézed a Strava adataimat, akkor látható, hogy 157-es átlagpulzussal nyomtam végig, vagyis a „motorozástól” és „lötyögéstől” ahogy illetni szokták az ebike-ozást, nagyon messze állt. És ehhez célszerű megnézni mondjuk a Salzkammergut maratonon normál össztelóssal teljesített hasonló távom adatait, ahol koppra ilyen pulzusadatokkal „versenyeztem”. A legérdekesebb, hogy „boost” módban is ugyanilyen pulzus adatok jöttek volna ki, mert ilyenkor nyélen tekersz, csak mondjuk más tempóban haladsz az emelkedőkön. Csak akkor már a fél kör alatt csontig merült volna az akku, pedig az igazán energiaigényes rész a „szlovák oldalon” jött.
Kompakt motor, kis Q-faktor
Persze most sokan feltennétek a kérdést, hogy Bosch vagy Shimano? Ők ketten tarolják most az ebike piacot, bár a Brose is jelen van, illetve idén robbant be a Fazua amit a könnyű gépekbe raknak, de kisebb hatótávval. Volt már szerencsém a Bosch rendszert is tesztelni hosszabb távon egy Gepida bringában, ezért kimondható, hogy az energiamenedzsment vélhetően jobb a Bosch-nál mint a Shimano esetében, ugyanis a nagyobb szintet tartalmazó körben többször is használtam az ECO módon kívül az erősebb fokozatokat is és mégis marad még 10 kilométernyi az akkuban. Viszont a E8000 sokkal dinamikusabb szett. Nehéz lenne azt mondani, hogy erősebb, de mindenképpen jobban ugrik, sokkal inkább érzed úgy, mintha a lábadban találtál volna még pár száz wattot. Az viszont biztos, hogy a Shimano hatótáv kijelzésében sokkal jobban lehet hinni mint a terhelésfüggően változó Bosch-nak.
Amit imádtam, az a kezelőszerv, ami egy XT Di2 váltókar+kijezőből áll. Így nagyon hamar úgy dolgozol vele, mintha valódi váltókar lenne, csak éppen az aktuális terephez igazítod vele a rásegítés mértékét. Amikor emelkedőn kapcsolsz egy Trail helyett Boost módot, az olyan mintha feltennéd nagytányérra és persze az ehhez szükséges erő is a lábadban lenne. Arról nem beszélve, hogy a hajtómű Q-faktora nagyon kicsi (177 mm), pontosan megegyezik a hagyományos XT hajtóműével, ebben verhetetlen a konkurensekhez viszonyítva. A rendszer testreszabhatósága is a Bosch fölött áll. A német gyártó gyakorlatilag tiltja a felhasználó általi belenyúlást, a Shimano pedig sok mindenben szabad kezet ad a E-tube szoftveren keresztül. Kétféle motor karakterisztikát állíthatsz be a „Dinamic Mode” és az „Explorer Mode” kiválasztásával, de ott van még a „Custom Mode” is, ahol tiéd a pálya, és te állíthatod be, hogy az „eco”, „trail” és „boost” módokban milyen legyen a rásegítés mértéke. És ezeket az E-tub app segítségével akár menet közben is megteheted!
Megcsináltuk! Egy töltéssel!
Szóval egy szó mint száz, a Shimano sokáig várt a vérbeli montis pedelec szettel (a trekkinget már tavaly teszteltük), viszont ahogy minden téren, itt is nagyot dobbantott. Lehet, hogy van nála erősebb (Brose), lehet, hogy van nála takarékosabb (Bosch), de egy össztelós montihoz biztosan ez a legjobb választás jelenleg szerintem. Természetesen a STePS E8000-est is csak bringába szerelve tudod megvásárolni, de abból viszont óriási a kínálat, ITT meg is találod részletesen a gyártókat.
