Durvább tempót akarsz menni José Antonio Hermidánál? Akkor ülj fel egy 170/160 mm-t mozgó Shimano E8000-es szettel hajtott enduro gépre! Ez meg is volt. Egy hiba volt csak. Maga Hermida is ilyennel jött. Így tudtunk olyat veretni a köves vízmosásban felfelé, hogy az adrenalinszintünk ugyanolyan lett, mintha lefelé mentünk volna! És utána bizony jött a lefelé…
Amikor feldobták a lehetőséget a Merida 2018-as bemutatóján, hogy lehet tesztelni az új elektromos rásegítéssel rendelkező enduro bringájukat, akkor csak mérsékelten voltam lelkes. Annyi izgalmas „normál” monti és országúti volt a tesztflottában, hogy nem mozgatott túlzottan. Mikor azonban hozzátették, hogy az ex profi versenyzőjük, a jelenleg márkanagyköveti státuszban dolgozó Hermida lesz a túravezetőnk, akkor már cuccoltam is fel a gépre. A Eurobike Media Days-en már volt szerencsém vele egy kört menni a bikeparkban, és hát lehet tőle tanulni minden téren, legyen szó vidámságról, kommunikációról, vagy kerékpárkezelésről, ideális nyomvonal választásról.
A választék az új eOne-Twenty-ből és az eOne-Sixty-ből állt. Véleményem szerint ha komoly terepezés a célunk, akkor hagyni kell a fenébe ezeket a 120-130-akat mozgó „xc gépeket”. A brutálisan erős Shimano E8000-es motor a kicsit nehezebb enduro gépet is úgy rántja fel a hegyre mintha világkupa menő lennél, csak győzzél kapaszkodni a kormányba. A bringázás elején nagyon meredek murvás úton mentünk felfelé, nyélen, de a középső „trail” rásegítési fokozatban. Ugyanúgy lógott a belem, mintha hagyományos bringával mentem volna, csak 3x gyorsabb voltam, és az élmény is a háromszorosa volt. A Shimano E8000-ről érdemes tudni, hogy „boost” fokozatban nagyon durván megy felfelé. Murvás úton még kezelhető, de ahogy köves, gyökeres, technikás terepre érünk, már sokszor a „trail” is soknak bizonyul. Hiába, ennyi nyomaték még a 650Bx2.8”-os gumikon is nehezen megy át a talajra.
Majd jött egy brutál technikás vízmosás amiben felfelé kellett menni. Hermida felhívta a figyelmünket hogy csak „eco”-ban használjuk a Shimano hajtást, és bizony igaza volt. Az összes technikai tudásomat össze kellett szednem, hogy ne szakadjak le róla. A 2.8-as gumik belevájtak a talajba, a rugóút felénél is többre volt szükség néhol, olyan tempót mentünk felfelé. Az adrenalin a fülemen jött ki mikor felértünk a tetejére. A csapat 80%-a leszakadt, mert az erőnlét helyett itt a bringakezelési tudásra volt szükség. Volt, aki esett is. Mikor levegőt tudtam venni, kérdeztem Josét, hogy ezt a tempót rendes bringával tudta volna tartani? Mondta, hogy hátttt… fénykorában igen, mert ez világkupa tempó volt. Embertelen lehet, amit az élmezőny nyom sok körön keresztül….
Az eOne-Sixty tökéletesen irányítható volt, nem volt jellemző rá az enduro bringák „lustasága”, nagyon agilis volt felfelé, minden egyes mozdulatomat azonnal lekövette. Persze nem is 8-10 km/h-val mentünk felfelé, hanem 15-20-szal! És innen indult a lefelé, aminek az eleje „beszoktató” volt, aztán jött az ereszd el a hajam. A 170/160 mm-es rugóútnak és a „félplusz” gumiknak köszönhetően nem kellett nagyon figyelni a talajra, csak az ideális nyomot kiválasztani, és kiengedni a féket (sajnos az eOne-Sixty hátsó része is felkeményedik fékezés hatására), majd jöhetett a flow. Egyedül egy dolgot felejtettem el. Hermida már sokadik körét nyomja a trailen, így más tempót fog menni, illetve más gyorsasággal jönnek ilyen tempónál az érdekes részek. Így sikerült „no control”-ban lezuhanni egy méteres gyökeres letörésről, amit ő szimpla egyszerűséggel leugrott, nekem meg már nem volt más választásom mögötte fél méterrel 🙂 Azt hiszem a rugóutat kimaxoltam. De kimozogta és élek. Ilyen az, amikor utas vagy egy sokkal komolyabb bringán. Az eOne-Sixty egy repülőszőnyeg, nagyjából mindenen át és le lehet menni vele. Aki kezdő montis annak iszonyatosan sok tartalékot fog adni, amiből fel lehet használni ha hibázol, ha pedig komolyan tudsz lefelé menni, akkor sem lesz kevés a tudása. Bringázás után azt beszéltük, hogy ha valamit el tudnék engedni a hagyományos bringáim közül akkor a monti lenne az amiből csak elektromossal is elégedett lennék. Versenyezni úgysem nagyon fogok, edzeni országútival megyek, ha meg montizom, akkor a 100%-os örömbringázás a cél. Ezzel meg fel is le is megvan. Kevesen vannak, akik világkupa tempóban (vagy akár csak hazai élmezőny tempóban) tudnának felfelé tekerni, pedig az igazi élmény akkor jön ha nem órákig rugdosod a pedál a hegyre fel.
És, hogy miből áll össze a bringa? Majdnem mindegy…na jó nem! Az eOne-Sixty 900-as Rock Shox Lyrik RC villával készül, hátul pedig Super Deluxe R tag simítja az utat. Természetesen boost szabványos elöl/hátul. XT váltórendszerrel látták el, 11 sebességes kivitelben, 11-46-os lánckeréksorral és 34-es első tányérral. A kormány bal oldalára egy XT Di2 váltókar került, amivel a rásegítési fokozatokat állíthatod, és ha összeszoksz a bringával akkor úgy fogod használni, mint egy első váltót. Ha elfogy a fokozat, csak felnyomod „eco”-ból „trail”-be és már hasítasz is.
A Maxxis DHR gumik a lehetetlenre is képesek, sőt talán még kicsit a fölött is, a gumikeveréküknek, és a 2.8”-os szélességüknek köszönhetően. Hátha még tubeless kivitelben lettek volna a gépre rakva! A dropper post alap egy enduro gépen, kell is rá mint egy falat kenyér. Szerencsére nem Reverb-et kapott, hanem a Merida saját fejlesztésű Expert modelljét.
1.690.000 forintos árával ha nem is a low budget kategóriába, de kifejezetten a kedvező árúak közé tartozik, és ismervén a menettulajdonságait, abszolút a csúcskategóriát nevezném meg mint „szülőhelyét”. Tőle már csak egy modell van feljebb, a 900e FOX telókkal, Saint cuccokkal, de szerintem nem kell feltétlenül „kétkilóval” többet adni azért. A sima 900-as is mindent tud amit tudni kell ma a pedelec endurok terén. Kedvezőbb áron pedig az alatta lévő 800-ast találod.
Forgalmazó: BikeFun Kft.
Elérhetőség: http://www.bikefun.hu/product/merida-2017-eone-sixty-900-piros-fekete