Cyclocross Világbajnokság 2018: Brit győzelem U19-ben és az U23-as nőknél, Cant megvédte a címét
A 2018-as UCI Cyclocross Világbajnokság első napján rendezték az U19-es fiúk, az U23-as és Elit női futamokat. A néhol tengelyig érő sárban a junioroknál a brit Ben Tulett küzdött meg keményen a győzelemért, az U23-as nőknél Evie Richards nyert könnyedén, míg az Elit nőknél a címvédő Sanne Cant vívott óriási harcot a világbajnoki címért.
A valkenburgi pálya nem kegyelmezett a világbajnokság részvevőinek, sok szinttel és többnyire tekerhetetlen sárral nehezítette meg a dolgukat. Szombaton még talán szerencsésnek is mondhatták magukat a versenyzők, mert a pályabejáráshoz képest nem volt akkora sár, persze ettől még így sem volt könnyű legyőzni a legendás holland pályát.
Az U19-es fiúk futamában Vas Balázs személyében magyar versenyzőnek is szurkolhattunk, ráadásul a jó idei helyezéseinek köszönhetően a 3. sorból rajtolhatott, ami kulcskérdés egy cyclocross versenyen. A rajt után egyből a svájci Európa-bajnok Loris Rouiller állt az élre, kis idővel hozzá csatlakozott Tomas Kopeczky, de a nagy káosz ellenére (komédiába illő esések, pályáról kicsúszások) a kör végére megint összeállt a mezőny. A második kör elején az amerikai Maher tudott egy kicsit ellépni a többiektől, de előnye nem tartott sokáig.
A bringacserék után még a második körben a brit Tulett állt az élre és kiépített magának egy pár másodperces előnyt. A 7 főre apadó élmezőny üldözte őt, de egyedül csak Kopeczky tudott rá felérni a 3. körre, viszont Maher is loholt nyomukban, ezért haladniuk kellett. Tulett-en érezhető volt, hogy ez az ő napja lesz, könnyebben mozgott, mint a cseh, erőfölényét még a 3. körben megmutatta és lerázta Kopeczky-t, a 3. helyért is óriási harcot vívtak, még a cél előtt egy fél körrel teljesen más volt a sorrend, mint ami a végeredmény lett. A csatából a holland Ryan Kamp jött ki a legjobban és megszerezte a bronzérmet Tom Linder, Lane Maher és Pim Ronhaar előtt.
Vas Balázs technikai problémákkal küzdött az első körben, de a verseny második felében erőre kapott és végül a 47. helyen fejezte a versenyt. Rövid beszámolóját itt olvashatjátok:
“Egész jó helyről rajtoltam az UCI pontok miatt (3.sor), a rajtot követően sikerült elöl maradni a 25. hely körül és egyre jöttem föl, ez így ment fél körön keresztül, de mikor a depó mellett elhaladtunk nem mentem ki cserélni, mert az holt terv, hogy körönként cserélünk és nem is volt még nagyon-nagyon saras. Azonban a depó utáni második kanyarban a mellettem haladó versenyző leugrott pont rá az első kerekemre és a cipőjében lévő szög kivágta a gumimat 5 cm hosszan, így egyből full lapos lett. Utána 2 km-t a sárban defektes első kerékkel menni nagyon nem volt könnyű, sok volt a defekt miatt a futás nagyon, sokat kivett belőlem és visszacsúsztam az 55. helyre. A második körben nagyon meg voltam rogyva és nem is tudtam előrébb jönni semmit, viszont utána kicsit jobban lettem és a végére feljöttem a 47. helyre. Nagyon nagy élmény volt, nagyon jól éreztem magam és jó erőben is voltam, csak hát ez egy technikai sport…”
A női U23-as futamon papírforma győzelem született, a szakértők számára nem volt kétség, hogyha komolyabb technikai problémája nem lesz az idén már világkupafutamot is nyerő, brit Evie Richards-nak, akkor ő fogja hazavinni az aranyat. Sokan nem is értették, hogy miért az U23-asok közt indul miközben az Elitek között is dobogóesélyes lenne. Lényegében rajt-cél győzelmet aratott, a rajt utáni pár kritikus kanyar után az élre állt és gyakorlatilag senki nem tudta vele tartani a lépést. Egyedül honfitársa, a még csak 16 éves Harriet Harnden (a jövőben valószínűleg még sokat fogunk róla hallani), próbálkozott a nyomában maradni, de látszott, hogy neki még túl kemény ez a tempó és fél kör múlva már jelentősen megnőtt köztük a távolság és kezdett rá közeledni a holland Ceylin del Carmen Alvarado és az osztrák Nadia Heigl alkotta duó.
A 2. kör végén Richards-nak a váltójával akadt problémája, nem tudott keményebb áttételre váltani, kénytelen volt pörgetni a következő depóig, de így sem tudott jelentős időt faragni rajta a holland, osztrák páros, akik időközben már megelőzték Harnden-t.
Könnyű győzelemnek tűnt Richards-é, de mi sem bizonyítja jobban, hogy a brit mindent beleadott, hogy a célba beérve összeesett. A 2. helyen 38 mp hátránnyal Ceylin del Carmen Alvarado ért célba, a 3. pedig Nadia Heig, míg a 16 éves Harriet Harnden a 4. helyet szerezte meg.
Az Elit nők futama ígérkezett a legizgalmasabbnak, mert mostanában nem tűnt ki annyira Cant a mezőnyből, hogy előre neki adták volna a győzelmet és így többen odaérhettek volna a dobogó legfelső fokára. Maga a futam a világbajnoki címvédő Sanne Cant és az amerikai Katherine Compton óriási csatáját hozta. Elég volt egy kör a versenyen, hogy lássuk, ezen a napon ez a két hölgy fogja eldönteni, hogy ki lesz 2018 világbajnoka, párosuk hamar ellépett a mezőnytől és végig igazi ki-ki meccset vívtak egymással. Kettőjük közül most Compton tűnt erősebbnek, többször eltávolodott Cant-tól pár másodpercre, amit a belga csak nagy erők árán tudott ledolgozni, bár néha visszatámadta az amerikait.
Az utolsó kört Cant 8 másodperccel hátránnyal kezdte meg, már-már azt lehetett hinni, hogy Compton meg fogja őt fosztani a szivárvány színű meztől, de a depóig ledolgozta a hátrányát a címvédő és utána egyből megtámadta a 39 éves amerikait, aki erre nem tudott reagálni. Sanne Cant megvédte címét és 12 másodperc előnnyel ért célba Katherine Compton és 26 másodperccel a 3. helyezett Lucinda Brand előtt.
Fotók: Farkas Milán – (www.milanphoto.hu)
