Benkó Barbi blogja a mountain bike szövetség minősíthetetlen (nem) működéséről
Első női hegyikerékpáros olimpikonunk, Benkó Barbara lezárta az idei cross-country szezont a hétvégi Bundesliga-fordulóval, legújabb blogbejegyzése azonban nem a sporteredményekről szól, hanem arról a sajnálatos helyzetről ír, aminek következtében már nemhogy hátráltatva vannak a magyar bringások a minél jobb eredmény elérésében a sportpályán, de esetenként nem sokon múlt, hogy egyáltalán a sportpályán láthassuk őket… Köszönhetően egy működésképtelen mountain bike szövetségnek.
Ahogy ígértem, némi háttér információ a Világbajnokságon történtekről magyar válogatott sportolói szemmel. Az olimpiás szövetségi mulasztásokról már írtam korábban, arra most nem térnék ki részletesebben, azok kedvéért, akik esetleg nem olvasták volna:
Édesapám, aki egyben az utánpótlás Szövetségi Kapitány és egyik hivatalos kísérő és szerelő lett volna velünk Londonban, csak verseny előtt 2 nappal tudott a faluba, illetve a pályára jönni, mert nem akkreditálták itthonról és kint a MOB már nem tudott ezzel kapcsolatban intézkedni, csak akkor amikor a triatlonos edző elhagyta a falut és az ő helyére beregisztrálták.
Ezzel csak az volt a baj, hogy ő jött ki autóval és hozta a kerékpárokat, szerelő cuccokat, tartalék alkatrészeket, mindent, így akkreditáció híján a cuccaink sem kerültek be, csak ha egyenként naponta kimentünk érte. Az én bringámat is úgy tette rendbe minden nap, hogy én kimentem a faluból és ott megcsinálta, amit kellett. Szállásra nem volt gondja, mert lakik kint pár barátunk, így ott addig elvolt. Köszi Attila!
Megérkezés után elég sok a regisztrációs és egyéb feladat, így az egyedül Tibire és ránk maradt Andrissal, elég sűrű volt az első pár nap. Arról nem is beszélve, hogy a MOB addig nem utal pénzt, amíg a szövetségi elszámolások nincsenek rendben, amik mondanom sem kell, hogy nincsenek rendben, így szüleim fizették a londoni autós túrát, kompjeggyel, buszbérléssel, üzemanyaggal stb. Ez mind nem két fillér, nem tudjuk viszont látjuk-e valaha a pénzünket, de Anyu azt mondta, hogy felfogja úgy, hogy belefektettek a sportolásomba…
Mindenesetre még reménykedünk! Kellemetlenül éreztem magam, hogy kijöttek és naponta ugrálniuk kellett London egyik feléről a másikra, hogy segítsenek nekünk, azért London egy nagyobb falu, vannak távolságok… A legrosszabb az volt, hogy a tiszteletjegyeinket sem kaptuk meg, mert a MOB-os email nem került továbbításra felénk, így se Édesanyám, se Bácsikám nem tudott kijönni a versenyemre, hiába utaztak emiatt az Olimpiára. Roppant mód rosszul éreztem magam emiatt, még akkor is, ha egyikőjük egy rossz szót sem szólt, hogy TV-n keresztül kellett követniük a versenyt, mintha otthon lennének.
Mindeközben Tibi mondta, hogy a Szövetség honlapja már nem is érhető el, mert nem lett befizetve a tárhely és nincs, aki frissítse az oldalt. Végül is, csak épp a világ egyik legnagyobb sporteseménye zajlott magyar résztvevőkkel, nem téma! Persze a Magyar Bajnokság pontjai sem lettek leadva, így hátracsúsztunk mindketten a Világranglistán, tehát nagyobb rajtszámot kaptunk, még akkor is, ha ez most csak pár emberrel hátrébb lévő helyet jelentett, azért érdekes, hogy a legkisebb afrikai ország is megtette ezt, csak Magyarország nem!
Én nem vagyok semmi újítás és forradalom ellen, a világ változik, haladni kell a korral, de amikor egy változással jelentősen visszalépünk, az annyira nem jó buli! Hosszas huzavona után új Elnökség lett választva tavasszal, Sipiczki Róbert lemondott az elnöki posztról, Módos Gabi szintén felmondta főtitkári állását. Az új Elnök Katona Kálmán lett, a Főtitkár Lobmayer Balázs, de, mint kiderült, ő is felmondott és hivatalosan pár hónapja nincs főtitkárunk.
Robit és Gabit személyesen is ismerem, jó viszonyban vagyunk, ezért is tegezem őket. Mint már mondtam, én nem sírok vissza semmi változtatást, de az ő idejük alatt nem volt olyan, hogy ne lett volna elérhető a Szövetség akármikor és minden egyes Magyar Bajnokságon megjelent valaki az Elnökségből, de legtöbbször személyesen Robi volt ott. Nevezésekkel, biztosításokkal, egyéb hivatalos dolgokkal Gabi mindig igyekezett segíteni nekünk.
Egy EB, VB előtt, után Robi az első 3 ember között volt, akitől sms-t kaptunk, teljesen mindegy hogy sikerült a verseny, tudom, ez baromira nem fontos dolog, de látszik belőle, hogy tudta mi zajlik a MTB sportban, de legalábbis azt, hogy mikor, hol, és ki szerepel a Magyar Válogatottból! Persze sokan akkor is csak fújolni tudtak, nyilván nem volt minden tökéletes, mindig van hová fejlődni ez egyértelmű, de volt egy működő valami, ami igyekezett segíteni a sportolókat!
Új elnökünkkel én egyszer találkoztam, amikor Magyar Bajnokság előtt pénteken bementem a bajnoki mezekért az irodájába, ami most ideiglenesen otthont ad a Szövetségnek. Azért én mentem, mert hazai egyesületem a PCCC rendezte idén a Bajnokságot, és amivel tudtam nyilván én is segítettem a szervezést. Ekkor derült ki, hogy a szövetségi mobilszámon jelenleg az Elnök Úr személyi titkára érhető el, aki Balázstól vette át ideiglenesen a főtitkári állást, amíg nem találnak új munkatársat.
Ő nem nagyon volt elérhető azokban a napokban, mert az esküvőjét szervezte és mondta, hogy utána két hétre nászútra megy, tehát ne nagyon keressük! Ezért személyesen az Elnök adta oda nekem a mezeket! Bemutatkoztam ki vagyok, kaptam két csomagot is, ami a MOB-tól jött Andrisnak és nekem, majd kicsit elmosolyodtam, amikor megkérdezte, hogy akkor most a triál Bajnokság lesz-e. Mondtam, nem, én cross country-zom, így megkaptam a szatyrot a mezekkel, rá is volt írva, hogy XCO, minden nagyon jó, oda is adtam a Vörösváriaknak, megvolt minden hiánytalanul.
Majd jött az Olimpia, ami után erősen aggódni kezdtem a VB szereplésünket illetően. Nem kis munkába tellett Apunak mire kiderítette Főtitkárunk elérhetőségeit. Megkérte, nevezze be a sportolókat, szállást mi már régen foglaltunk, utazás megoldva, semmi más dolog nincs. Mint utólag kiderült, ez nem sikerült, ha Aput a nevezésnél nem ismeri a UCI bíró és az egyik delegált régebbről, akkor biztosan nem vehettünk volna részt a VB-n!
Hab a tortán, hogy segítők sem voltak beregisztrálva, azért külön kellett még ugrálni ide-oda Apuéknak, hogy valaki egyáltalán a rajt-cél területre bejöhessen hozzánk, na meg ugye itasson, mert az már kicsit divatjamúlt, hogy lerakjam a kulacsaimat a zónába, majd verseny közben megálljak és felvegyem, az esetleges technikai gondokról már ne is beszéljünk… De végül sikerült az akkreditáció mindenkinek, hurrá, igaz, egy nap elment vele. Számomra az volt meghökkentő, hogy amikor a Tibi felhívta a Főtitkárt, hogy küldjön már most egy emailt a UCI-nak oda, mert kérték, hogy nyoma legyen a regisztrációnak és odaadják a rajtszámainkat, akkor az ember kiabált vele a telefonban, nem is értem.
Sátorhely szintén nem volt foglalva, 150 euróért foglalhattunk volna a helyszínen, Tibiék elhozták az Euro-One-os standot, de senkinek nem volt kedve ezt kifizetni, mert úgyis tudtuk, hogy ezt a pénzt soha nem látjuk viszont! Végül is az Alpokban sosem fordul elő eső, nem kell sátor, de még ha szerencsénk is volt az idővel és csak egy nap esett, akkor is jó lett volna egy hely, ahová az összes magyar sportoló odamehet, lerakhatja a cuccát, görgőzhet, stb. Én nem panaszkodom, nekem kijött a csapat a Ziener kamionnal, mellette meg a Focus stand, én ott melegítettem, Apu ott rakta rendbe a bringám, ott voltak a cuccaim, de a többieknek semmi nem volt!
Azt már megszoktuk, hogy nálunk senkinek nincs saját válogatott ruhája és mindenki a csapatmezében edz, tarkák vagyunk. Jó, a Zsoltinak meg nekem van saját egybe mezünk versenyezni. Mivel a DH kivételesen egy héttel korábban volt, így velük küldték ki a mezeket nekünk is, meg is kaptuk hiánytalanul. Egy baj volt vele, hogy a két évvel ezelőtti, piros retró design-os Hungary-s mezek voltak, a UCI-nál viszont nem ez van leadva, ami büntetéssel fog járni! Még jó, hogy Tibiék később jöttek ki és Apu telefonált neki, hogy hozzon az utánpótlás csapattól idei mezeket, hogy legyen miben versenyezni!
Én ugye már közel egy hónapja Németországban vagyok versenyek miatt, ezért mielőtt eljöttem, az országútis Főtitkár Orsival beszéltem és ő kötötte meg a licence-hez járó biztosítást meg a Zsoltinak is, mert hivatalosan csak mi vagyunk válogatott sportolók! A többiek biztosítás NÉLKÜL voltak kint, kivéve, aki magának kötött máshol. Ez azért nem olyan veszélytelen sport, mondanom sem kell, hogy Andris mindjárt első nap elesett, de szerencsére semmi komoly nem történt, a Vöröskereszt ellátta és nem kértek biztosítást!
Nem újdonság, hogy nem reagáltak Apu emailjére a biztosítást illetően, ahol leadta a kiutazók névsorát, a triálos srác, Hegedűs Laci, aki történelmet írva első magyarként VB döntőbe jutott, majd 8. lett, mondta, hogy 3 emailt írt, hogy nevezzék a VB-re, de semelyikre nem érkezett reakció, így ő sem volt benevezve, egy szerencséje volt, hogy őt is már mindenki ismeri, hisz idén minden Világkupán top 10-ben végzett, az EB-n pedig dobogóra állt, így indulhatott! Ez már inkább siralmas, mint vicces!
Teljesen megértem, hogy már folynak az intézkedések, hogy jövőre ne piros-fehér-zöld zászló legyen a neve mellett… Meglehetősen kínos volt, hogy Apu nem győzött mindenkitől elnézést kérni a szervező bizottság és a UCI hivatalos emberei körében. Azt gondolom, ennél jobban már nem lehet leégetni a Magyar Kerékpársportot, nem csodálkoznék, ha ezek után még annyiba se vennének minket, mint eddig, totálisan leírtuk magunkat! Nem csak a UCI-nál, a MOB-nál is! Tőlünk kérdezgették Londonban, hogy mi folyik nálunk a vezetésben, mert erre a katasztrófa nem elég szó. Most erre mit mondjak egy MOB Főtitkárnak? Kíváncsi vagyok jövőre mennyi támogatást kapunk, de van egy tippem…
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt fogom mondani, fáj is, de idén nem egyszer megbántam, hogy anno 4 éve nem fogadtam el egy másik ország állampolgársági ajánlatát! Persze akkor még fiatal voltam, nem is nagyon gondolkodtam és még most is kicsit bennem van az a magyar betegség, hogy büszke vagyok a hazámra és az állampolgárságomra, és hogy soha nem cserélném le! Még ha elsőre nem is gondolná az ember, igenis kihat a teljesítményemre az a sok rossz, idegeskedés és bosszúság, ami az embert éri verseny előtt!
Nem azt mondom, én nem vagyok egy szupersztár, nem mindenkinek körülöttem kell ugrálnia, nem vagyok azon a szinten, de ha ott lennék, se igényelném, de ez a nemtörődömség azért kicsit felháborító! És az a legrosszabb, hogy semmit sem tudok tenni, Tibi azt mondta, hogy ősszel lesz valami választás megint, mert ez egy ideiglenes Elnökség, nagyon remélem, hogy lesz változás, mert így eltemethetjük a magyar MTB sportot!
Még csak példát sem tudunk mutatni az utánpótlásnak, hogy csináljátok gyerekek, készüljetek, edzetek, mert mekkora megtiszteltetés Világversenyen az hazátokat képviselni, mert fű-fa-virág kijöhet egy VB-re, hisz pénz nincs, mindenki önköltségen van kint és ha kijutsz sincs benne sok köszönet, jobb esetben beneveznek… Nem tudom hová tartunk, lehet, hogy nem is akarom tudni, de azt gondolom most már végképp nem lehet szemet hunyni ezek a dolgok felett és sürgősen cselekedni kell, mégpedig összefogással, mert ez máshogy nem fog menni és mindenki érdeke, hogy legyen egy működő Szövetség, legyél hobby vagy profi kerékpáros!
Most már csak azon aggódom, hogy kapjak egy új licencet a cross szezonra, hisz lehetőségem van tapasztalatot szerezni és tanulni a Rapha Focus Cyclocross csapatnál az európai Világkupákon, még ha indulni nem is szeretnék, mert attól a szinttől még nagyon messze vagyok, de ahhoz, hogy beregisztráljanak kell egy 2013-as licenc! Ahogy hallottam a 3 hónapja beadott kérelmekre még nem készült el a licenc, és még csak fel sem dolgozták őket, azt sem tudják, hol vannak… Van lejjebb?
Barbi naplója: http://benko.blogger.hu/
