Benkó Barbi blogja: London – Micsoda hét van mögöttem…
Első női hegyikerékpáros olimpikonunk, Benkó Barbara, az olimpiai futamról és természetesen sok minden másról, londoni élményeiről számol be legfrissebb blogbejegyzésében:
Micsoda hét van mögöttem… Annyi minden történt, olyan gyors és élményekben, eseményekben gazdag volt a Londonban töltött idő, hogy meg sem próbálom összefoglalni, nem is tudnám! Egy dolgot sajnálok, nagyon kevés fényképet készítettem, amúgy sem vagyok az a nagy fotós, szinte semmit nem szoktam megörökíteni, de a szívemben és a fejemben örökké élni fog minden egyes apró mozzanat! Hihetetlen mi volt ott kint, micsoda szervezés, mekkora esemény! Gondoltam, hogy ez valami nagy kaliberű dolog lesz, de hogy ekkora…
Az összehasonlítás kedvéért, minden túlzás nélkül állíthatom, hogy egy VB Megye 2 ehhez képest! Tényleg! Úgy kezeltek minket, mint valami kiskirályokat, minden tiptop módon koordinált, nem nagyon tudtam volna belekötni semmibe, de nem is akartam! Egyszerűen csak élveztem a történéseket, koncentráltam a versenyre és az edzésre és mindeközben életre szóló barátságokat és ismeretségeket kötöttem! Nem utolsó sorban pedig rengeteget tanultam. Általában nyitott és kíváncsi vagyok a világra, minden érdekel és szeretek tanulni, hát itt ömlöttek az információk azok számára, akik hasonlóak hozzám és nem zárkóznak be a kis világukba!
Rengeteg sokat tapasztalt versenyzővel és csapatvezetővel találkoztam, főleg ugye magyarokkal. Ez tetszett a legjobban, hogy itt mennyire összetartó volt a Magyar Csapat, ami ugye általában a magyar emberekről nem nagyon mondható el… Mindenki közvetlen és kedves volt, érdeklődő, segítőkész, akkor is, ha pár napja neki játszották a Magyar Himnuszt a dobogó tetején! Nem mondom, hogy nem voltak furcsa alakok itt is, de hol nincsenek és mondanom sem kell, hogy nem az eredményes sportolók közül kerültek ki ezek az emberek. A legtöbbet talán a kézis fiúk edzőjétől, Mocsai Lajostól tanultam, egy apartmanban voltunk és sokszor néztük este együtt a közvetítéseket és közben beszélgettünk. Nagyon tapasztalt és okos ember, sok ilyen kéne a magyar sportnak, de ugyan ezt elmondhatom Kemény Dénesről is!
A sportolók közül Risztov Évivel nagyon jóban lettem, rendkívül szerény és szimpatikus, érett sportoló, tőle is sokat tanultam, ráadásul arany érmet nyert és az elsők között lehettem, aki megöleli és gratulál neki, nagyon jó érzés volt! Verrasztó Evelynben is kellemeset csalódtam, a legjobb fej úszó lány, valamint sokat mozogtam Berki Krisztiánnal és a masszőrével is! Krisztián is nagyon normális, teljesen rákattant a biciklimre, minden nap ment vele egy kört a faluban! 🙂 De egyébként tényleg mindenki nagyon jó fej volt, sok atlétával is összebarátkoztam!
A verseny: Nem ez volt életem legjobbja, de nagyjából beleillett az idei szezonba. Nem érkeztem nagy célokkal, szerettem volna a maximumot kihozni magamból és elégedetten elhagyni Hadleigh Farmot. A hangulat, a nézők, a pálya, a szervezés, a körülmények, minden grandiózus volt! 25.000 néző ordította végig a futamot, minden centiméteren álltak és szurkoltak, én ilyet még nem éltem, óriási volt! Ha az itatózóna végén dobtam el a kulacsot az már nem koppant, egyből ráment valaki, hihetetlen volt az egész felhajtás! A pályáról már írtam, nekem nagyon tetszett, feküdt is, csak sajnos a technika nem volt az én oldalamon. Az első kör vége felé egy váltásnál lenyomtam az első váltó kart és az úgy is maradt, de szerencsére még feldobta nagytányérra, így ott maradt és azon végi tudtam menni, még mindig jobb, mintha kicsin maradt volna ezen a pályán! Mondjuk az emelkedők nem estek jól, de még jó, hogy nem voltak olyan hosszúak! Hihetetlenül elfáradva, kicsit csalódottan, de ugyanakkor boldogan értem be, hogy ez is mögöttem van!
Idén már nem ez volt az első váltó problémám, ugyan ez már kétszer is megtörtént London előtt, de mindig edzésen. A Sramnál tudnak róla, csak az a baj, hogy elég random, hogy melyik hibás és nem is lehet megmondani, mert elsőre ez is tökéletesen működött, Val d’Isere-be versenyen is le lett tesztelve, edzettem is a bringával előtte, de sajnos pont a versenyen adta meg magát! Ugyanakkor van olyan bringám, amelyiken év eleje óta tökéletesen működik és általában ez a tapasztalat, én nagyon szeretem a Sramot, mert egyébként tökéletesen működik! De hát ilyen a technikai sport…
Végül a 27. hely lett az enyém, Julie Bresset (FRA) elhódította a trónt a 2. helyezett Sabine Spitz-től (GER), 3. az idén top formában versenyző Gerorgia Gould (USA) lett! A fiúknál Jaroslav Kulhavy (CZE) megszakította a nyugati dominanciát, de Nino Schurter (SUI) 2. és Marco Aurelio Fontana (ITA) 3. helye megint csak a nyugat felé billentette a mérleget! Andris sajnos nagyon nagyot esett, elvesztette az eszméletét és kórházba került. De azóta már hazaért és jobban van! Innen is villámgyors gyógyulást kívánok és felejtsd el, hogy csalódást okoztál bárkinek is, büszkék vagyunk rád! Sokat utaztunk együtt idén is, tudom mennyi munka, lemondás, fegyelem van a felkészülésedben és a jó formádban, amivel rajthoz álltál! Tudod Te is, hogy ilyen ez a sport, most élvezd a családod és Jucus szeretetét és hamar rendbe fogsz jönni, hidd el, sajnos tapasztalatból beszélek, idén már én is felálltam, Te is fel fogsz!
Élőben nem lehettem ott a futamon, mert szombat délután kaptam egy telefont, hogy el tudnék-e repülni vasárnap Stuttgartba fotózásra, majd hétfőn este hazajöhetnék Pestre. Elsőre egyből nemet mondtam, mert mindenképp részt szerettem volna venni a záró ünnepségen, és ha csak egy napot is, de élvezni Londont! Aztán mondták, hogy nagyon örülnének neki és pont engem szeretnének, így végül igent mondtam. A fotózás tegnap megvolt, így úgy néz ki, benne leszek a 2013-as Cyclepassion naptárban!
Árnyoldala is volt ennek az Olimpiának, de erre nem szeretnék sok szót fecsérelni, mert egy részről változtatni nem tudok, más részről annyira jó élmény volt, hogy nem akarok a rossz oldallal foglalkozni! Ez pedig a Kerékpáros Szövetségünk! Nem lettek leadva a Bajnokság eredményei, pedig én magam csináltam meg az Excel táblázatot, hogy ezzel is segítsek az egyesületünknek, mert főtitkár hiányában ránk hárították ennek elkészítését! Köridőkkel, pontokkal, UCI kódokkal, licence számokkal mindennel, csak továbbítani kellett volna, nem mondom, hogy keveset dolgoztam vele, viszont nem lett elküldve, így a pontjaink sincsenek meg, igaz, a legutolsó afrikai ország is leadta rajtunk kívül, tehát visszacsúsztunk a Világranglistán és hátsó rajtszámot kaptunk. Az már csak hab a tortán, hogy nem lehet elérni senkit és az emailek megakadnak, így szüleim és hozzátartozóim sem láthatták a versenyem élőben, mert nem kapunk meg semmilyen MOB-os információt, így a tiszteletjegyekről is lecsúsztunk.
Ma pedig barátnőm kérdezte, hogy megyek-e én is a Syma-ba aug. 20-án, hallotta a rádióban, hogy az összes Olimpikon ott lesz, mondom, én erről nem tudok, bár gondolom ez az email is el lett küldve, csak már hozzám nem jutott el. Sajnos senki sem elérhető, már csak abban reménykedem, hogy a VB-re beneveznek, mert hamarosan az a határidő is lejár… Még jó, hogy szállást már tavaly foglaltunk Apuval a magyaroknak, amikor a tesztversenyen voltunk! De elég is ebből, sorolhatnám még, de minek! Lényeg, ami a lényeg, óriási élmény volt és széles mosollyal az arcomon tértem haza! Nagyon-nagyon szépen köszönöm a segítséget és a türelmet Apunak, hogy saját költségen kijött busszal, persze parkolni nem tudott, mert ez sem lett itthon elintézve és miután nagy nehezen elintéződött az akkreditációja, rendbe rakta a bringáinkat és mindenben segített! Tibinek is köszönök mindent, Laszák Lacinak és Tóth Pistinek a masszázst és a MOB-os lányoknak a segítséget! Valamint Módos Gabinak és Dósa Eszternek a pontgyűjtést, nélkületek biztosan nem írtunk volna történelmet és nem lett volna meg az első magyar MTB női kvóta!
Barbi naplója: http://benko.blogger.hu/
