Egy régi magazinposzter néha többet jelent egyszerű papírdarabnál: évekig ott lóg a falon, majd eltűnik a fiók mélyén, de közben észrevétlenül is dolgozik bennünk. A ’90-es évek egyik legikonikusabb gépe, a Trek Y-22 pontosan ilyen nyomot hagyott – futurisztikus formájával, karbon vázával és azzal az érzéssel, hogy ez a bringa valami egészen más. Több mint húsz évvel később pedig eljön a pillanat, amikor az álom valósággá válik: egy ritka darab felkutatása, aprólékos felújítása és az első tekerés, ami nemcsak tesztkör, hanem igazi időutazás vissza a mountain bike hőskorába.
1997 szeptember. Vége a hosszú nyári szünetnek, a nyaralásoknak. Folytatódik újra az iskola. De azért van valami jó is, megjelent az új MountainBike Action Hungary, benne az egyik legszuperebb poszterrel.
A képen a 95-ös Trek Y-22 és a Specialized Ground Control látható bevetés alatt.
Mindig is tetszett a Trek Y, de számomra mindig elérhetetlen, futurisztikus gép volt. A poszter kb. 2006-tól kinn volt a bicajos műhelyemben, de mivel egyetlen poszterem volt, inkább lefűztem az újság mellé. Az Y Trek pedig feledésbe merült.
Beszerzés
Egészen 2019 végéig, amikor feltűnt egy natúr karbon színű gép, Spinergy kerekekkel, annyira jó áron, hogy annak ellenére, hogy gyors reagálású hadtestként csaptam le a hirdetésre, már le is foglalózták. Nem baj, álmodozok tovább.
Aztán 2020 júniusában újra felbukkant a gép, más kerekekkel, teló nélkül. Jó áron volt, szóval kellett így is.
Megkezdődött egy új, agyelborítós felújítási program, a szertartásos tisztogatással és felújítással.
Felújítás
Mivel ritka gépről van szó, minőségi alkatrészekkel szerettem volna megépíteni.
Gyárilag Shimano Deore LX-XT szettel, Rock Shox Judy XC teleszkóppal és a Trek saját márkás Bontrager kiegészítőivel volt szerelve. A szettet XT-re cseréltem, a kiegészítőket pedig nevesebb, tuning alkatrészekre.
A ’96-os Rock Shox Judy teleszkóp ritka, főleg a jó állapotban lévő. A belső részek nem tartósak, oxidálódnak, rozsdásodnak, vagy csak simán lebomlanak. Egy korabeli Manitou sokkal jobb minőségű alkatrészekkel van legyártva. Ezen kívül a festése is nagyon sérülékeny, a lakkréteg könnyen elválik a színtől, így foltos lesz a felület, de a polírozott alu villanyak is hamar bemattul. Az olajpatronos csillapítási rendszer újnak számított még 1996-ban, de műanyagból van, így az sem tartós. Az első Judy-kkal való megismerkedésem utáni felháborodáson túltettem magam, ráadásul mint mára kiderült, azért van belőlük szebb állapotú is. Szerencsére gyorsan be tudtam szerezni egy szépet, így 2021 májusában már készült is a gép.
A váz, a teleszkóp és az alkatrészek is elég jó állapotban voltak, ezért kihasználtam, hogy lehet kapni új Panaracer Smoke és Dart külsőket, amikkel teljes lett az összkép.
1996-ban három változatban volt elérhető, Y-33 (XT), Y-22 (LX – XT) és Y-11 (STX-RC – LX). Az Y-22 új korában 2.299,99 $-ba került, ami mai áron kb. 1.617.400 Ft lenne + adók és vámok.
OCLV
Egy kerékpár legfeltűnőbb eleme a váz, ez az Y-22-esnél még inkább érvényesül. Trek mindig is híres volt a karbon vázairól, amit az OCLV karbon vázaknak köszönhet, amilyen az Y-22-es is.
A Trek már az 1980-as évek közepén kísérletezett karboncsöves vázakkal, első széria kerékpárjuk az 1986-os Trek 2500 országúti volt, ahol a karboncsöveket alumínium tokokba ragasztották. Az első ragasztott karbon-alu mountain bike-ot 1990-ben mutatta be a Trek, 8900-as néven. A kompozit csöveket belső, üvegszál magra ragasztott, 6 azonos szálirányú és egy 45°-ban fektetett karbon rétegből gyártották kézzel. A csöveket alumínium lugokhoz ragasztva állt össze a váz. Az epoxy ragasztásos technológiát (Advanced Bonding Technology, azaz ABT) a repülőiparból vette át a gyártó. A hátsó háromszög Easton E9 alumínium volt.
Az első (majdnem) teljesen karbon, Trek OCLV váz 1992-ben mutatkozott be az 5500-as országútival, amit 1993-ban követett az első karbon mountain bike, a 9900-as.
A Trek OCLV (Optimum Compaction Low Void) technológiája nemcsak a cég, hanem az egész kerékpáripar egyik legfontosabb mérföldköve. Ez tette lehetővé, hogy a karbonvázak a törékeny prototípusokból megbízható, tömeggyártott versenygépekké váljanak.
Az elnevezés a gyártási folyamat két legfontosabb eleméből jön:
„Optimum Compaction”, azaz optimális tömörítés: A karbonrétegeket hatalmas nyomással préselik össze a formában, hogy a rétegek között ne maradjon felesleges gyanta vagy hézag.
„Low Void”, azaz alacsony üregtartalom: A Trek mérnökei rájöttek, hogy a karbon szerkezetben maradó mikroszkopikus légbuborékok miatt keletkező gyenge pontoknál repedhet el leginkább a váz. Az OCLV eljárással a légbuborékok arányát 1% alá szorították, ami messze meghaladta az akkori repülőgépipari szabványokat is.
Az OCLV vázas mountain bike a korszak legkönnyebb és legfejlettebb merevfarú kerékpárja volt, amivel sorra nyerték a bajnokságokat.
A szénszálas merev vázak után, mintegy 16 hónapos fejlesztést követően, 1995-ben jelent meg a Trek egyik legikonikusabb összteleszkópos mountain bike-ja, amely a futurisztikus Y-vázas kialakításával és az OCLV karbon technológiával hívta fel magára a figyelmet.
A kezdeti formákat már 1993 májusában megrajzolták, novemberben már a prototípusokat vetették be 10 napos tesztelésre. Az első komplett gép 1994 június elején készült el. A hivatalos bemutatóra az 1994-es Mountain Bike világbajnokságon, Vail-ban került sor.
A kerékpár a Unified Rear Triangle (URT) dizájnt alkalmazta. Az OCLV karbonból készült fő háromszög Teflon bevonatú kompozit csapágyas forgáspontokon keresztül csatlakozik a 6061 T6-os alumíniumból készült hátsó lengőkarhoz. A teljes váz 1935 gramm. A tervezésnél elsődleges szempont volt, hogy a pedálozásból eredő pogózást minimalizálják, emiatt került a teljes hajtáslánc a hátsó háromszögre.
A 296 grammos alap Fox Alps 4 levegős-olajos rugóstagot a légnyomás szabályozásával hangolható a Judy SX teleszkóphoz. A hátsó rugóút 10,16 cm.
Tesztkör
A váz ránézésre is egy műremek, nagyon kíváncsi voltam, milyen vele menni. Kicsit féltem tőle, mivel kézzel megnyomkodva látható bemozdulásokat tudtam produkálni a nagy keresztmetszetű részeken, de hát ez egy Trek, örökélet garanciával. Nem lehet gond.
Az építés gyorsan ment, élmény volt összerakni a szinte új állapotú gépet.
A felavatás a kb. 20 km-es „házi tesztpályán” történt ezúttal is. A körülmények ideálisak voltak a június végi, fülledt hajnalon. A várost hátrahagyva kiértem a szántóföldes, erdős részre és igazából el is telt ez a kb. 10 perc azzal, hogy aggódva füleltem, hallok-e recsegést, nyikorgást, bármi furcsa zajt a kb. 90kg-os versenysúlyom alatt „szenvedő” váz felől, de semmi. Kezdeti idegeskedésem egyre inkább jól eső izgalomra váltott. „Double speed up!” Irány tovább, fel, a kilátóhoz vezető kaptatón. A belógó, tüskés gallyak engem, én meg a technikát nyúztam, de bírtuk mindketten. Még a rugóstag is, pedig az nem kapott felújítást. nagy valószínűséggel az eredeti állapotában van azóta is. Hiába na, akkoriban még volt anyag a minőségi cuccokban.
A kilátónál elkaptam a naplementét. Nem szoktam számolni, de utólag mindig kiderül, hogy kb. 120 fényképet készítek a feltámadásos tekeréseken a gépekről. Na most több volt. A karbonszövet már normál megvilágításnál is nagyon szépen mutatkozik meg, de a napfelkelte fényeinél még gyönyörűbb volt a látvány.
Egy régi gép felavatása mindig különleges, de az érzés, amit egy 20-30 éves, szépen megőrzött, kb. új gép felavatásakor érzek, talán még kellemesebb, mint egy teljesen új gép első bevetése. Ez adja az igazi időutazásos élményt. Mintha visszamentem volna 1996-ba.
A fotózás után irány tovább. A kacskaringós miniDH után kiérek az aszfaltos út maradványaira, itt van egy kis időm elmélázni. Lenézek a vázra, nézem, ahogy mozog a teleszkóp, mint mikor első telóm mozgását csodáltam. Gyönyörködök a natúr karbon vázban és beugrik az MBAH poszter, mintha azon a tájon járnék ’96-ban.
De következik a hosszú trail. Az Y-22 itt is remekül teljesít. Van egy kis pogó, de kit érdekel, 30 éves gép. Az új gumiknak köszönhetően agresszívan vehetem a kanyarokat, betapad. Enyhébb ugratásokat is bevállalok. A gép meg se nyekken. A tesztkör vége felé érve nem akarok még hazamenni. Extended tesztkör lesz ez. Utam két kukoricatábla közt vezet. Ilyenkor mindig felsejlik a Jurassic Park egyik mondata: „Ne menjetek a magas fűbe!” De velociraptorok helyett csak az egyik haverrel találkozok, aki éppen futott. Utam a körzet egyetlen megmaradt fenyő erdejébe vezet. Ez is egy megszokott útvonalam, a Standard kör része. A reggeli pára begyöngyözi a gépet. Lehet itt Finish Line Showroom Shine polírozó, még ez a csodaszer sem adja vissza a harmatcseppes ragyogást.
Aztán 22 m-rel lejjebb a völgyben már sár fogad száraz út helyett.
Nem gond. Az endorfin dolgozik. ilyenkor egy kis sár csak még inkább szélesíti vigyorom. A gépeket úgyis mosom felavatások után, mielőtt elrakom őket rejtekükre. Ráadásul legalább a sárférőhelyeket is tesztelem.
A rugózás hozta az elvárt formát. Ülve kevésbé pogózott, emiatt jól lehet mászni vele. Kiállva, az URT kialakítás következtében összenyomódó rugóstag miatt szinte merevvázasként viselkedik a gép. A lejtőn és kanyargós ösvényeken is jól teljesít az Y-22-es. Az XT V-fékek jó fékpofákkal és jól beállítva sok mai tárcsafékkel is felveszik a versenyt.
A váz merevségére sincs panaszom. Nem nyaklik, gyors, szűk kanyaroknál sem ér a kerék a tám-, vagy láncvillához. A terepet szépen leköveti, nem pattog. A teleszkóp inkább küzd nehézségekkel, de ez inkább az elöregedett, de még eredeti elasztomereknek köszönhető.
A nagy, üreges karbon váz viszont felerősít minden zajt, így mindig, ha a vázhoz verődik egy kavics, vagy a lánc, leizzadtam, hogy mi maradt a festésből, de a fényezés is bírta.
A matricázás is tartós, mivel lakkréteg védi. A fém emblémákat pedig mindig is szerettem. Sokkal minőségibb érzetet adnak, mint egy sima matrica.
PacificBlue
Az ápoló iszappakolás után indulás haza, egy újabb szép emlékkel gazdagodva.
Nem tudom, mennyi van még a gépben, meddig bírja az epoxy, de bízom a technikában. Mindenesetre a géppel csak 95 kg alatt tekerek. Lehet még az is sok.
Mondjuk, ha azt veszem alapul, hogy a gép a Pacific Blue című amerikai sorozatban is szerepelt, ahol a Santa Monica-i rendőrség kínozta őket a tengerparti bűnözők elkapása közben. A helyi Déli krónika tele is volt a nagy fogásaikkal, úgyhogy az adófizetők is örülhetnek, nem adták hiába a pénzt a Spinergy Rev-X kerekes csúcs Trek-re .
A sorozatban használt kerékpárok egyike nemrég került fel az eBay-re, 15.000 $-os kikiáltási áron. Talán kicsit túl van árazva, még akkor is, ha egy filmsztárról van szó.
Szóval a váz a tesztkörön meg se nyekkent. A hajtás, váltás, fékezés, rugózás rendben volt. A Shimano Deore XT szettet nem kell bemutatnom. A 4 karos hajtókart direkt választottam ehhez a géphez, mivel az is különleges. A Panaracer Smoke és Dart külsők igaz újak, de a régi, 30 éves változatok is jól tartják magukat, még a drapp oldalfalú változatok is. Nem véletlenül minden idők egyik legjobb külsői. Mintájuk hasonlít a személyes kedvenc WTB VelociRaptor-okéhoz.
A gépen egyedül a nyerget kell szebbre cserélnem, valamint a villanyakat és talán a nyeregcsövet veszem talán rövidebbre, hogy még tökéletesebb legyen az összkép.
Az Y-t 1995-1997 közt 9 változatban gyártották és bár szerintem ez a Nude carbon változat a legszebb, azért egy első szériás kéket, vagy bordót elfogadnék.
1998-ban módosítottak a kialakításon és 1999-ig összesen 5 változatban készült a gép. 2000-től pedig alumínium vázas lett minden Y. Az eredeti Y közvetlen leszármazottja a merev vázas OCLV-ből kifejlesztett STP (Soft Tail Pro) volt, amit egy másik cikkben mutatok majd be.
Gépparkomban van jó pár érdekes kerékpár, de talán ez az Y-22-es az egyik legkedvesebb számomra.
A kerékpárt élőben megcsodálhatod Te is, ha eljössz a 2026.05.27-31 közt megrendezett „Moutain&Bike Kiállítás Pilis”-re (ejtsd: Montendbájk), ahol Trek OCLV-k mellett Colnago, Klein és Mongoose karbon gépeket is megcsodálhatsz.
Bővebb infó:
https://www.facebook.com/events/1434570305047212/
Early Bird jegyek még kaphatók:
https://www.jegy.hu/program/mountainbike-kiallitas-pilis-188596
