fbpx

Colnago Master C-Record 1987-ből

Sorozatunkban elérkeztünk a kerékpárgyűjtők és -kedvelők legérdekesebb és legellentmondásosabb tárgyához. Az “aranykorban” még nem a marketing diktálta a fejlesztéseket, így a gyártók kiélhették minden vágyukat: a japán és európai (olasz, francia, angol) alkatrészmárkák versenyének eredménye a most bemutatott szett, a Campagnolo Corsa Record, rövidebb nevén a C-Record.

crec_master3

Eredendően az 1984-85-től 1992-94 ig terjedő időszakot nevezték “The Golden Era” nak, azaz a kerékpárépítés aranykorának. Ebben az időszakban még nem létezett fékváltókar, a váltókar az alsócsövön kapott helyet. A versenyző csak ülve, egyik kézzel a kormányt elengedve váltott. A váltás így a versenytaktika része volt, minden váltást előre el kellett tervezni. Valójában mindent meg kellett tervezni: a kanyarvételt, a sprintet és így tovább. Ha valaki ellépett a mezőnytől, és a másik nem készült fel rá, esetleg rossz helyre váltott, akkor vissza kellett ülni a nyeregbe, lenyúlni, majd váltani. Addigra már lekésett mindenről. Tehát figyelni kellett mindenre és mindenkire.

crec_master1

Azt hiszem, a biciklire hozzáértéssel tekintő ember, gyűjtő, valamikori versenyző számára a Campagnolo C-Record Delta szett a tiszteletet ébreszt. Mindegy, hogy éppen Shimano vagy Campagnolo párti az illető. A 80-as évek elején japánból a számos újítás és szebbnél szebb ötlet között érkezett egy formabontó szett, a Shimano Dura Ace AX, azaz a 7300-as széria. Na ennek következtében gurulhatott el a gyógyszer a Campagnolo mérnökeinél!

crec_master5És pedig biztosan elgurult annak, aki a fejéből kipattant a Delta fék, annak aki megtervezte, annak aki gyártásba engedte, majd a végén annak aki hagyta, hogy kettőnél többet legyártsanak belőle… 1985 környékén mégis megszületett a C-Record szett a Delta fékkel. A Shimano szimpatizánsok szidják, hogy nem lehet vele megállni, a „campapártiak” is szidják pontosan ugyanezért, ellenben akik versenyeztek vele észre sem vették a problémát mert lássuk be, az addigi egyforgáspontos Campa Super Record fék hatásfoka sem volt jobb a Deltánál, legfeljebb könnyebb volt és egyszerűbb. Egy dologban azonban mindenki egyetért: a Deltával megszületett a kerékpársport talán legszebb, legemblematikusabb tárgya!

1985-ben a kultikus Delta fékszett prototípusával jelentkezett a Campa (ez manapság Delta Prototype-ként emlegetik, és jó magas áron lehet hozzájutni), majd azt hamar leváltotta a mostanában első generációnak nevezett változat. Innen már szettként emlegetem, mert C-Recordnak nem csak a fékei lettek gyönyörűek! Született hozzá egy hátsó váltó, egy az addigi hagyományokkal erőteljesen szakító hajtókar, na és persze a legendás első és hátsó agy. Bátran keressen rá mindenki az interneten a “Campagnolo Sheriff Hub” szavakra, garantálom, hogy nem bánja meg! Nehéz olyan szettet találni a múltból vagy jelenből, ahol ennyire harmonikus és a hagyományokkal szakító formák jöttek össze egyszerre.

crec_master4

Manapság már nem születhetnek ilyen alkatrészek. Egyszerűen nem hiszem, hogy időt, technológiát, anyagot pazarolnának a gyártók valami hasonló létrehozására. A 80-as években kezdődött az aerodinamika figyelembevétele, mivel a váz anyaga az acélra korlátozódott, így az aránylag könnyebben megmunkálható alumínium alkatrészek lettek a határtalan fantázia áldozatai. Ez minden alkatrész esetében megfigyelhető: a fékek (Delta vagy Shimano AX), a nyeregcsövek (Campa Record Aero), a stucnik (cinelli R1 vagy a Shimano valamelyike az AX sorozatból), a váltók (Campa C-Record 1. generációs váltó alsó váltógörgőnél a kanál nincs kikönnyítve/áttörve), a kerékagyak (Campa Sheriff), a rejtett bowdenes fékkarok is aerodinamikus formával rendelkeznek, bowdenek kormány betekerő alá vagy épp a kormányba magába kerültek, majd a későbbiekben már a váltókarok is felkerültek az alsócső tetejére, annak szélárnyékába. Most ezeknek egy részét meg is nézhetjük meg ezen a csodálatos biciklin!

A 1987 Colnago Master C-Record története is érdekes. 1989 nyarán a régi rendszerhez méltóan a horvátországi Losinj-szigetén, azon belül Mali Losinj falucskában nyaraltunk szüleimmel, akkor épp középiskolás voltam. A nyaralás derekán egy ugyancsak ott üdülő olasz baráti társaság iszogatásaik miatt pénzügyi gonddal küzdöttek, sebtében arra jutottak, hogy piacra dobják egyikőjük akkor 2 éves biciklijét. Az öregem szerette a bicikliket, és majdnem az összes pénzünkkel alkuba bocsátkozva megvette tőlük ez a szépséget. Jobb nem tudni édesanyám milyen váleményen volt: elvégre ha jól emlékszem 900 márkát szurkoltun le érte, 30 forint körül volt akkor a márka, és mindez akkoriban talán 4-5 havi fizetés lehetett.

Az olaszok a biciklit a Colnagónál vásárolták, pontosan így, ahogy a fényképeken megtekinthető. Kivétel ez alól a matricaszett, amit 1996 körül raktam rá, Nápolyban vásárolva, elvileg eredeti darabok. A Colnago Master C-Record minden apró porcikája a szett tagja, a kormánycsapágytól kezdve a klipszszíjig teljes a harmónia. Az ülés az akkor elmaradhatatlan Selle Turbo egyik változata. A kormányon a mostanihoz hasonló bőr borítás volt, a mostani a varrás mintájában különbözik csak tőle. A kormány környéke az akkor igen népszerű Cinelli terméke: a stucni Cinelli R1, a kormány pedig Cinelli Criterium. A C-Record szett egyik legszebb része viszont épp a kerék!

crec_master7

Itt láthatjuk a C-Record agyakat mind elöl, mind hátul, az akkor szokásos Mavic felnikkel, és természetesen szingó gumikkal. Ugyan, ez nem a magasperemes “Sheriff” agy, hanem annak kistestvére, de ezen is látható milyen porvédő gyűrüket produkált ez a kor az aerodinamika jegyében. A ma fellelhető agyak rettentő karcosan szoktak előkerülni pont amiatt, hogy a kerék ki-be rakásakor a villa papucsa ezen a szép porvédő kupakon kap irányt a megfelelő hely elérésére. Hátul már 7-fokozat található (az 1. gen agy még menetes racsnit fogadott a 2. gen 1990 körütől már kazettásat), hozzá a pozícionált váltókarral, amelynek „kattintásos üzemmódja egy “tárcsa” elforgatásával kikapcsolható. Továbbá ennél a szettnél debütált az aerodinamikus, lapított üléscső is. A hajtókarnál ezzel a szettel vezette be a Campa azt a hajtásmerevséget szolgáló megoldást, hogy az ötödik csillagkar felfüggesztése maga a hajtókaron található. Gondolom súlyban is szimpatikus volt a tervezőknek, de esztétikai élményben még nagyobbat alkottak vele. Ez a megoldás azóta is a Campagnolo sajátja a prémium Record szetteknél, bár az esztétikán vitatkozhatunk…

A biciki másik fő része pedig ugyebár a váz! Gondolom többen kifogásolják, hogy már megint egy Colnago. :-), de bizonyos szempontból igaz, hogy más gyártó is kínálta ugyanezt a minőségkategóriát akkoriban. Sokan ezért kicsit ferde szemmel néznek a Colnagókra és túlértékeltnek tartják a típust, de azért nem véletlen, hogy ma a legnépszerűbb abból a korból! Valahogy jól találta meg egymást a reklám, a gyártás, a profi csapatok szponzorálása és még sok egyéb tényező. Ezek szerintem jó összhangot alkottak, innen a kivételes hírnév. És ismerjük el az öreg Colnago az odaadó építési hozzáállásával, innovatív munkájával sokat tett le az asztalra a kerékpárgyártásban.

crec_master9

Ide kívánkozik még egy kis apróság. Ernesto Colnago egy csapatnál dolgozgatott mint vezető szerelő, a csapat neve Molteni, amely 1958-tól 76-ig uralta a világ biciklisportját. Évkönyvek szerint 663 (!) versenyt nyertek olyan manusok mint Eddy Merckx (3xTour, 3x Giro 1xVuelta, 2xvb.), Gianni Motta (Giro), Marino Basso (vb), Michele Dancelli (11 szakasz a Girón, 1 szakasz a Touron). Sok olasz kerékpárversenyző a profi karrier után alapított bicikligyártó céget, döntő részük kiváló modelleket hoztak létre, ellenben a Colnago “Master” típus több ezeknél annyiban, hogy itt indult el a nem kör keresztmetszetű csövekből épülő vázak kora.

crec_master12

A Master család 1986-ban debütált a Gilco-Design néven emlegetett csőprofillal. Ez a cső már próbaképp beköszönt Retro Blogunk korábbi Colnago Superissimo Saronni biciklijén felsőcső formában, egy nagyjából 3-4 évvel korábbi szérián. A gyűjteményemben van olyan korai Master váz is amelyiknek viszont csak az alsócsöve ilyen profilú (szerintem 84-ből). A hátsó támvilla felső végén az eddigi “Colnago” gravírozást lecserélték egy kis lóhere gravírra. A vájtfülüek kedvéért írom, hogy a Gilco a Columbus SL csőhöz áll legközelebb, súlyban pár grammal nehezebb, de speciálisan a versenyfelhasználásban, a hirtelen erőhatásoknak ellenálló, merev váz készíthető belőle.

crec_master14

A Master tipust a mai napig gyártják apróbb változtatásokkal: Master Piu, Mater Olympic és kb. 1993 óta Master X Light néven. Pár évvel későbbtől (1997-98), amikor már a fékváltókar átvette a hatalmat a hagyományos váltásmódszertől, az alsócsövön lévő váltókar kis konzolját lecserélték egy bowdentartó szemre. Egyébként a Master X Light-ból 7,2 kg-os bicikliket építettek már 93 környékén is, az ára manapság (most figyeljünk!) 2300€ és 2800€ között mozog festéstől függően. És viszik! Nem mint a cukrot, de viszik 🙂 Pár évvel ezelőtt Colnago mester évi 1200 darabot vallott be egy riportban.

És majd elfelejtettem: ott van még a villa is! Angolul “Colnago Precisa Straight Fork” néven emlegetik ezt a speciális, forradalminak mondható (egyenes szárú) modellt. Ernesto Colnago 1986-ban kezdett érdeklődni az új alapanyagok iránt, együttműködésre lépett a Ferrari autógyár mérnökeivel, és együtt kezdtek el kísérletezni a karbon alapanyaggal. Ennek az együttműködésnek az eredménye az említett nevű egyenes villa is. És rá egy évvel az első karbonváz is ebből a projektből született, de arról majd a sorozat egy következő epizódjában mesélek.

crec_master13

crec_master15Ezt a villát azóta is gyártják mind karbonból mind acélból. Sok elméletet hallottam ennek előnyeiről, részben olyanokat, amit Ernesto Colnagonak tulajdonítanak, de igazán egyik sem állja meg a helyét. Szerintem egyszerűen a karbon gyártástechnologiájából, illetve a karbon alapanyag igényéből született az egyenes formájú szár ötlete: a hajlított karboncsövek nem elég merevek, legalábbis a kezdetekben egyenesre kellett őket gyártani a szilárdság miatt. Aztán bevált a forma és kész!

A végére egy kis mentegetőzést szeretnék idebiggyeszteni. A bicikli 1989 óta nálam van, és használatban is van. Gyűjteményemben a sorozat következő részeiben is látható lesz egy két karcmentesre restaurált példány, akár még ugyanezzel a szettel is. A Colnago Master C-Record nem ilyen bicikli. Ez nem lett restaurálva, lásd elöl ilyen a szingó, hátul pedig olyan. A lánc cserénél mindig bajban vagyok: most éppen egy KMC 8-sebességes arany lánc van rajta, ami talán kilóg a sorból. Vagy mégsem? Elvégre akkoriban a legdrágább és legnépszerűbb a Sedis lánc aranyszínű felületkezelést kapott! Az ok prózai: ezzel a géppel szoktam kerékpározni, a restauráltakkal pedig nem (annyira). A fékkarok, fékkargumik viszont szép állapotban megmaradtak, a Delta fékeken az idő kicsit kiszívta a Campagnolo pajzsos logót, de ez így reális, nem cserélem le, pedig van jobb állapotú első generációs C-Record fékszettem. Egyénként minden egyben van, nagyon egyben 🙂

Szöveg: CéRekord

Kép: CéRekord

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.