Nem fogjuk megúszni a kerékpár elektronikus vezérlését! Emellett két igen ésszerű érv is szól. Az első, hogy világunk egyértelműen ebbe az irányba halad: írógépből szövegszerkesztő lett, analóg telefonból GSM, mechanikusból szervókormányzás, emulziós filmből digitális fényképezés, térképből GPS-navigáció, kazettás magnóból MP3-lejátszó… miért éppen a kerékpár esetében maradna fent egy archaikus mechanikus rendszer?
Másodsorban a mechanikus váltórendszer kétségtelenül óriási fejlődésen ment keresztül az elmúlt bő 40 évben. A Campagnolo Cambio Corsa működtetése a hátsó patentszár kioldásával kezdődött, majd egy fém kar elfordításával folytatódott és a patentszár visszazárásával végződött. De legalább nem kellett leszállni a kerékpárról a fokozatváltáshoz, így rengeteg időt nyert a versenyző! Később kettő-, majd egybowdenes lett a váltórendszer, egyre gyarapodott a fokozatszám, a 80-as évekre megjelent a pozícionált váltás, míg a 90-es évek slágere a fékváltókar lett. Aztán 2000-re megszületett a 10. hátsó lánckerék, 2009-ben pedig már akár 11-ig pöcögtethetünk. Ezzel párhuzamosan a váltás egyre gyorsabb, pontosabb és kisebb erőt igényel, az alkatrészek pedig már olyan könnyűek, amiről egy-két évtizede még álmodni sem mertünk volna.
Igen, elérkeztünk egy olyan ponthoz, amikor már nehéz érdemben javítani a váltórendszereken, a felsorakoztatott hangzatos fantázianevű technikai megoldásokkal a működés villámgyors, precíz, kifinomult – még erős terhelés mellett is működőképes. Az alkatrész-alapanyag terén pedig már mindent bevetettek: dúralumíniumot, karbont, titánt, magnéziumot és kerámiát… azaz mindent, amit egyébként egy űrhajón is megtalálunk. Persze lehet még néhány grammot faragni a magas szintű működés csorbítása nélkül, de már közel a határ. Óriási költségráfordítás mellett felkerülhet a 12. lánckerék is a hátsó agyra, viszont lassan már nem lesz kiadó fogszám a sorokon. Nincs más hátra, mint előre – változtatni kell a láncváltás elvén. No, de milyen irányba és hogyan?
A bemutató szintjén már írtunk a Shimano új elektronikus országúti váltószettjéről, ezúttal azonban más aspektusból járjuk körbe a témát. A gyökerek mellett szó esik a lehetséges előnyökről és hátrányokról, valamint próbáljuk megjósolni, mit hoz a jövő ezen a területen. A cikk rendhagyó módon két véleményt ütköztet, Németh Balázs a nyitottság, az optimizmus és a fejlődésbe vetett töretlen hit oldaláról érvel, míg jómagam – óvatos duhajként -, némi maradisággal felvértezve gyanakvó kritikát fogalmazok meg. Mindez magazinunk 2009. január-februári számában, majd a megjelenést követően nemsokára a weben is, hogy az olvasók is kifejthessék, mit gondolnak a témáról.
