November 7-én Polony Istvánt, az OT Industries vezérigazgatóját választották a Magyar Kerékpársportok Szövetsége elnökének. Első interjúnkat a bemutatkozás és irányelveinek ismertetése jegyében készítettük sportágunk új vezetőjével:

Bikemag: A tisztújítás előtti cikkben röviden már bemutatkoztál, de hogyan mutatnád be a Bikemag olvasóinak Polony Istvánt, mint bringást?

Polony István: Polony István, mint bringás három éve kezdett el Bulgáriában hegyikerékpározni. A főváros déli oldalán húzódó Vitosa-hegységnek az alsó részén, 800 méter tengerszint feletti magasságon laktunk, a Vitosa felmegy 2300-ra, tele van erdei, hegyi utakkal. Volt egy német barátom, aki elcsábított, hogy kezdjünk el tekerni együtt. Vettem egy Santa Cruz Tallboy-t kint Szófiában, felültem rá, elmentem az első 20-25 kilométeres körre és olyan adrenalinnal tértem vissza, hogy azt mondtam, ezt muszáj folytatni (előtte gyerekekkel családi programokban merült ki az én bringázásom).

Folytattam is végig amíg Bulgáriában voltam, mindenféle előzetes tapasztalat nélkül teljesítettük a Vitosa-kerülő versenyt is, 100 kilométeres távon. Onnantól kezdve már mondhatjuk, hogy a bringázás része az életemnek. Azóta már kerékpárt váltottam, vettem egy Giant-et, itt már látszik a kötődés az Alpinbike-hoz, Ördög Danitól szereztem be egy nagyon jó állapotban lévő tesztbringát, és azóta is azzal tekerek.

Tavaly végigcsináltam sok magyarországi maratont, a Bakonyt, a Szilvást, a Bükköt, a Mátrát, voltam Bulgáriában is, összesen 9-10 versenyen. Idén a harmadik után átmeneti kényszerpihenőre ítéltek az orvosok, mert a Crosskovácsin sikerült a gerincsérvemet kiújítani. Azon küzdök éppen – most már azt gondolom, el lehet mondani sikerrel – hogy ne operáljanak meg. Várom, hogy tavasszal újból bekapcsolódjak a kerékpáros életbe, a télen az elvesztegetett hónapokban leromlott erőnléti állapotot kell most újra felépíteni. Ennyit érdemes rólam, mint bringásról tudni, nem vagyok versenyző, soha nem is voltam, kizárólag személyes kedvtelésre, egészségmegőrzésre, természetjárásra és hangulatjavításra használom a sportot.

Bikemag: Említetted, hogy bulgáriai munkából tértél haza, világjáró ember vagy. A kerékpársort szempontjából is fontos lehet a kérdés, hogy most hosszú távra rendezkedtél-e be Magyarországon?

Polony István: Abszolút hosszú távra, a családi állapotomból és a magánéletemből adódóan Magyarországhoz kötődöm, gyerekeim itt járnak óvodába, iskolába, az a világjárós időszak, ami az elmúlt 20 évet jellemezte most véget ért, úgyhogy lehet velem tervezni, én is úgy tervezem, hogy maradok.

Bikemag: Hogyan kerültél be a kerékpáros közéletbe? Ki keresett meg azzal, hogy a kerékpáros szövetséget rendbe kéne tenni?

Polony István: Egy nagyon kedves, még egyetemi időszakból ismert barátomnak a férje keresett meg, aki korábban versenyzett és most is aktív részese a sportág szervezetének. Elkezdtünk beszélgetni a helyzetről, mi alakult ki az elnökség kapcsán, mit szeretnének, mit gondolok én az ő koncepciójukkal kapcsolatban. Elmondtam, hogy mik azok az alapvetések, alapelvek, melyek mentén én ebben egyáltalán gondolkodni tudok, s mivel az alapelvek tekintetében teljes volt az összhang, elkezdtünk azon dolgozni, hogy a november 7-ei közgyűlésen be tudjam mutatni az elképzeléseimet.

Bikemag: Hamar kiderül rólad az internetet böngészve, hogy problémamegoldásban, válságkezelésben fajsúlyos figura vagy. Azt is megelőlegezhetnénk, hogy megfogta veled a kerékpársport az Isten lábát. Viszont felmerül a kérdés, hogy nyilván falakba is fogsz majd ütközni, és nem lesz élvezetes munka átverekedni magad ezeken a falakon. Mennyire vagy eltökélt ahhoz, hogy ne fordíts inkább hátat, ha kiderül, hogy sokkal rosszabb a helyzet, mint amire számíthattál? Sokan kíváncsiak vagyunk arra is, mi ad számodra motivációt, adott-e annyit neked a kerékpársport, hogy ilyen sokat szeretnél visszaadni?

Polony István: Több elemből áll össze a válasz. Az egyik az, hogy alapvetően olyan ember vagyok, aki nem nagyon vállal el olyan dolgokat, amiről nem hiszi azt az elvállalás pillanatában, hogy meg tudja csinálni. Az hogy én ezt elvállaltam, egy olyan meggyőződésen nyugszik, hogy a rendelkezésre álló információk alapján – a jelenlegi helyzetről, feladatokról, kihívásokról, adottságokról, velem együtt – úgy gondolom, hogy sikert lehet elérni.

Kettő: Az üzleti életben olyan hasonló jellegű feladatokat vállaltam be korábban, ahol nagyon hasonló volt a kockázati profil. Tehát egy borzasztóan széttagolt, rosszul működő, egyáltalán nem hatékony, rossz költségstruktúrájú, stratégiamentes, rossz üzleti kultúrájú vállalatot kaptam meg, kétszer is. Egyszer Bulgáriában, egyszer Magyarországon, s mindkét esetben jóval magasabb szintre tudtam juttatni az adott szervezetet. Tehát van a zsebemben az üzleti életből két olyan sikeresen végigcsinált vállalati transzformáció, ami alapján azt gondolom, hogy tudom mivel jár ez. A kerékpáros szövetség esetében társadalmi szervezetről beszélünk, önkormányzati rendszerben szerveződik, tehát vannak különbségek, de bizonyos alapelvek nagyon hasonlóak, és úgy gondolom, én ezeket fogom tudni hozzátenni.

A harmadik: Ha valaki rákeresett az önéletrajzomra, kiderül, hogy karrierem elején angolszász kultúrájú cégben kezdtem el dolgozni, s már az egyetemi évek alatt is sokat jártam angolszász területen, Amerikában szereztem a másoddiplomámat, két évet éltem ott, majd azt követően három évet Angliában, Londonban. Azt gondolom, egy angolszász beállítottságú, angolszász gondolkodású menedzser vagyok. Transzparencia, átláthatóság, beszámoltathatóság, elszámoltathatóság, eredményorientáltság – ezek a filozófiám alapjai, de a te kérdésed szempontjából nem ez a lényeg, hanem az, hogy mint angolszász területen szocializálódott valakinek, a gondolkodásom részévé vált, hogy az ember – főleg ha a tálentumok osztásánál jutott neki és sikeres – adjon vissza a társadalomnak!

Bikemag: Magyarországon sajnos ez még nem divat, hogyan magyaráznád el röviden a hazai valóságban szocializálódott embereknek, miért fontos egy magasabb rendű civilizációban a társadalmi felelősségvállalás?

Polony István: A kérdésedben van a válasz. Az én felfogásomban egy magasabb szintű civilizációban élünk, ahol többről szól az élet, mint anyagi javaknak a felhalmozásáról. Fontos, hogy az ember teljes életet éljen, azt érezze, hogy hozzátett célokhoz, hozzátett másoknak a boldogulásához is, hozzátett közösségi céloknak az eléréséhez, vannak a magasabb civilizáltságból adódó olyan célok, amelyekért az ember anyagi haszonszerzés nélkül kell, hogy felelősséget vállaljon és energiát tegyen bele a megvalósításukba.

Bikemag: Térjünk át a kerékpársportra. Mi az első három dolog, ami eszedbe jut erről a szóról, hogy kerékpársport?

Polony István: Országút, pálya, monti. Bevillan háromféle járgány. Először ahogy a Tour de France-on mennek a mezőnyben. A másik a már-már tudományos-fantasztikus ruházatban, teljesen lecsupaszított teljesítmény-orientált gépeken ülő pályaversenyzők, ahol már az az ember érzése, hogy össze van nőve a kerékpáros az eszközével. Amikor egyébként azt mondják nekem, hogy a pályaverseny egy nehezen eladható szakág, azzal soha nem értettem egyet, mert azt gondolom, nagy üzleti lehetőségek vannak benne. El kell vinni kicsit olyan irányba, hogy a technikai aspektusát nézzük., ami Nagyon egyszerűen mérhető milyen teljesítményt ad le az ember és nagyon egyszerűen bemutatható dolog.

Bikemag: Ha ugyanez a kérdés a magyar kerékpársportra vonatkoztatva, mi, vagy ki az első három?

Polony István: Blazsó Marci, aki rendszeres résztvevője volt azoknak a versenyeknek, ahol indultam, most pedig olvastam róla, hogy Ausztráliában a többnapos Crocodile Trophy-n nagyon előkelő helyen végzett. Viszonylag friss impulzus Somogyi Miklós, a kerékpársport egyetlen olimpiai bajnoka, erre rendkívül büszke lehet ez a sport, és arra is, hogy aktívan részt vesz abban, hogy ezt a sportágat előre mozdítsuk. Ha pedig nem személyekben gondolkozunk, a velodrómot mondanám mindenképpen. A velodróm egy olyan lehetőség a magyar sportnak és a magyar kerékpársportnak, amivel szerintem még nem is vagyunk tisztában. Nincs még teljes rálátásom ezzel kapcsolatban, de a jelenlegi terv nagyon egyszerű: nem szabad hagyni, hogy ne valósuljon meg.

Bikemag: Melyek szerinted a legfőbb feladatai egy sportági szövetségnek?

Polony István: A magyar olimpiai mozgalmon belül található sportágak realitása és a magyar sportfinanszírozás realitása, hogy olimpiai részvétel, kijutás és eredményesség szempontjából mérik egy adott sportágnak a sikerességét. Ez azt jelenti, hogy az ernyőszövetségnek, a Magyar Kerékpársportok Szövetségének és ennek az élén az elnöknek az elsődleges feladata, hogy ebben a finanszírozási és támogatási rendszerben, ehhez igazodva allokálja képességeit, forrásait adottságait, és egy olyan működési rendszerét hozza létre a tagoknak, egyesületeknek, szakági szövetségeknek, amely révén eredményeket lehet letenni az asztalra. Ha nincsenek eredmények, a támogatási rendszerből is szűkebben jut.

Bikemag: Vagyis ebből a szempontból a konzervatív olimpia-centrikus elvet követed?

Polony István: Az olimpiai bizottságon keresztül a szövetség felé eljuttatott pénzek vonatkozásában mindenképpen, hiszen ez az elvárás. De azt gondolom, a szövetségnek van egy másik nagy feladata, hogy többpilléressé tegye a finanszírozást, vagyis egy olyan gazdasági rendszert dolgozzon ki és hozzon létre, amelyben a szövetség a központi finanszírozási forrásokon kívül egyéb forrásokra is támaszkodhat. Utóbbiak szétosztásában már kicsit szabadabb kézzel tud elmozdulni, mondjuk az utánpótlás nevelés, tömegbázis, diákbázis és a társadalom szélesebb körének bevonása irányába. Ez egy önmagát generáló folyamat, ha széles a sportág bázisa, jóval nagyobb a szponzorvonzó képessége, ami nagyobb támogatásokat eredményez, melyből a sportágnak egyértelmű érdeke, hogy azt a bázist, amire támaszkodik, tovább támogassa és fejlessze.

Bikemag: Ha megnézed a kerékpáros szövetség jelenlegi struktúráját és a résztvevőket, jelenleg nem a tiédhez hasonló projektszemlélet uralkodik. Ez a közeg várja a pénzt, amit majd eloszt valamire. Aki az üzleti életből jön, az ugye inkább projektekben gondolkozik, amikhez megpróbálja előteremteni a pénzt akár állami, akár egyéb forrásból. Hogyan fogod tudni áthidalni ezt a – szerintem létező – szakadékot?

Polony István: Amit mondasz, hogy én másképp ülök a lovon, az teljes mértékben így van. Az ember felméri hol van, és azt is felméri, hogy hol szeretne lenni egy bizonyos időtávon belül. Ehhez kell egyfajta realitásérzék, egyfajta tapasztalat, meg kell hallgatni olyan embereket, akik ebben a dologban jártasak, és ezeket mind összegyúrva egy reálisan befutható, de mégis kihívást jelentő pályát kell berajzolni, és azt mondani, hogy itt vagyunk most és 10 év múlva itt akarunk lenni. A 10 év múlva lévő ponthoz vezető utat el kell kezdeni kirajzolni, és ezt mindenkivel, tehát akár a tagsággal, akár a klubokkal, akár a szakági szövetségekkel, akár a támogatókkal, cégekkel, társadalmi szervezetekkel, a csatlakozó iparágak, a szektor képviselőivel meg kell értetni. Tehát rengeteg kommunikációs feladat van ebben a dologban! El kell magyarázni, mi a szövetség sportágfejlesztési koncepciója, és hogy ebben a különféle elemek milyen szerepet tudnak betölteni – legyen szó pénzügyi támogatásról, vagy magánprogramot működtető szereplőkről, akár az üzleti élet szereplőiről. Ebben az is benne van, hogy be kell menni a Magyar Olimpiai Bizottsághoz vagy a Minisztériumhoz, és el kell mondani nekik, hogy mi ezen az úton fogunk végigmenni, így és így fognak változni az eredményeink, ehhez ilyen és ilyen egyéb pénzre van szükségünk. Ami most lehet évi 180 millió, de szeretnénk, ha jövőre 180+x, majd azt követően 180+3x legyen, és ehhez forrásokat kell kiharcolni. A központi költségvetésnek is nagyobb lesz a támogatási hajlandósága, ha azt látja, hogy üzletileg is életképes és eladható program valósul meg alternatív forrásokkal. Nem csak egy egypillérű finanszírozás van, hanem a szövetség igenis képes olyan egyéb forrásokat fölsorakoztatni, melyek kiegészítik azt, ami a központból jön. Ez nekünk is előny a diverzifikáció szempontjából, hiszen nem alakul ki olyan helyzet, hogyha elzárják a csapot, lehúzhatjuk a rolót.

Bikemag: Mennyire vagy tisztában az MKSz jelenlegi helyzetével, hol tartasz az analízisben?

Polony István: A jelenlegi helyzet felmérése elindult, információkat gyűjtök, beszélek emberekkel, és el fogok indítani egy teljes körű pénzügyi és operációs auditot, ami után fogok kapni egy teljes átvilágítási jelentést, hogy mi a helyzet pénzügyileg, szerződésileg, kötelezettségileg, tervek tekintetében hogy állnak az ügyeink. Milyen pénzügyi és egyéb eszközeink vannak, amivel gazdálkodni tudunk, pénzügyi és egyéb.

Bikemag: Mennyire bízol magadban abból a szempontból, hogy szakmailag – vagy ha ez nem a megfelelő szó, fogalmazzunk úgy, hogy szakági szinteken – is átlásd a kerékpársportot? Egyáltalán látod-e már azokat a személyeket, akikkel együtt fogsz tudni dolgozni?

Polony István: Ahogy elmondtam a közgyűlésen, az elkövetkezendő hetek arról fognak szólni, hogy intenzíven és proaktívan megyek körbe, és találkozom az emberekkel. Klubok szintjén klubvezetőkkel, edzőkkel, szövetségi kapitányokkal, ígéretes versenyzőkkel, hogy lássam, kik azok, akikkel együtt lehet dolgozni. Engem is kerestek, és ez fontos is, mindenkinek a véleményére kíváncsi vagyok. Ezeknek a beszélgetéseknek két célja van, egyrészt tárgyi tudás és információ gyűjtése, több ember szemszögének a megértése. És van egy másik is, vizsgálom az illetőt, hogy tudok-e vele együttműködni, gondolom-e róla azt, hogy valahol helye van abban a rendszerben, amit én elképzelek. Mindig támaszkodok azokra, akik szakterületi specialisták. Azt gondolom, hogy a korábbi tapasztalataim felhasználásával jó rutinnal meg tudom mondani, hogy ki az akivel együtt lehet és érdemes is dolgozni.

Bikemag: Vagyis a rutinod alapján jó eséllyel meg tudod mondani olyan területen is, ahol nem vagy szakember, hogy valaki megfelelő szakember-e?

Polony István: Ezt a céget (OT Industries, korábban Olajterv Csoport) 2013. októberében kezdtem el vezetni úgy, hogy ezelőtt az olajiparágban nagyon kis tapasztalatom volt, és ugyanez volt a kihívás, mint a kerékpáros szövetségnél: Hogyan csinálunk egy integrált olaj-, vegy- és gázipari fővállalkozó céget ebből a cégcsoportból. Egy éve vagyok itt, azt gondolom, hogy rengeteg eredményt elértünk és nagyon jó úton haladunk. Szakmailag azokra az emberekre kell támaszkodnunk, akik ezt csinálják és ehhez értenek 15 vagy 25 éve, és adott szakterületüknek a megkérdőjelezhetetlen gurujai. Őket menedzsmentszemlélet szerinti rendszerben kell helyzetbe hozni: azt mondani, hogy itt van egy kérdés, gyere, ülj le ide az asztalhoz, mond el, hogy mit gondolsz erről. Én pedig azt teszem hozzá, hogy a strukturált üzleti gondolkodás és a szakmai tudás összeálljon egy olyan szinergikus dologgá, amiből eredmények lesznek. Hiszek benne, hogy az MKSZ és a tagszövetségek által fémjelzett rendszert is fogom tudni így működtetni, meg fogom keresni, meg fogom találni azokat az embereket, akik a sportág stratégia szempontjából fontos feladatok, programok, célkitűzések gazdái tudnak lenni.

Bikemag: Fontos kulcsszó volt a közgyűlésen az „eredményesség”, miszerint a klubok is eredményességtől függően részesülhetnek majd támogatásban. Nos, a helyszínen ott voltak a százegynéhányból nyolcvanan, csúnya ilyet kimondani, de több küldött, mint versenyző… Adódik a kérdés, hogy ha szeretnél eredményesség szerint súlyozni, hogyan képzeled elérni, hogy valóban csak azok szólhassanak bele a kerékpársport alakításába, akikről valójában szól ez a történet, vagyis azok a klubok, ahol munka folyik, azokat a versenyzőket segítse a szövetség, akik ezt megérdemlik, és így tovább…

Polony István: A helyzetfelmérés és elemzés keretében teljesen egyértelműen a klubok tevékenységére vonatkozó információgyűjtés is zajlik majd. Hol, milyen versenyzőállomány van, hányan, milyen eredményeket érnek el, egy ilyenfajta versenyző-térkép megrajzolása mindenképpen része a munkának, és a szövetségnek meggyőződésem szerint – az olimpiai célok elérését szem előtt tartva – ehhez igazítva kell kialakítani a stratégiáját.

Bikemag: Nem mehetünk el amellett, hogy jelenleg lesújtó a helyzet, versenyző nélküli klubok működnek, egy tagság fele úgy szavaz, hogy szinte köze sincs az adott sportághoz. Azért tartom fontosnak erre kitérni, mert ebből bármikor – akár számodra is – kontrollálhatatlan helyzet alakulhat ki…

Polony István: Teljes mértékben egyetértek, 10 fő alakíthat egyesületet, egy versenyzői licenc kiváltása és egy versenyen való elindulás a feltétele annak, hogy valaki szavazzon… Ki lehet számolni, hogy ennek mi a teljes éves költsége, de ez néhány tízezer forintos nagyságrendű dolog. Gyakorlatilag kimondhatjuk azt, hogy ma a kerékpársportnak a dolgait néhány tízezer Forint befektetéssel bárki jelentősen befolyásolni tudja. Komolyan el kell gondolkodnunk, hogy azoknak a céloknak az eléréséhez, amilyen irányba haladni szeretnénk, ez egy üdvözítő állapot-e?

Bikemag: A közgyűlésen említetted a „felelősséget” is, mint kulcsszót. Ezt rád is vonatkoztathatjuk, abból a szempontból, hogy itt nagyon kényelmetlen helyzetekben találhatod majd magad, pedig inkább a kerékpársportnak van szüksége rád, mint fordítva. Átérzed-e ezt a felelősséget? Milyen határokig vagy képes elmenni, kitartani, miközben bármikor „leléphetsz”?

Polony István: Nem szoktam bedobni a törülközőt, általában végigcsinálom, amit elvállalok. Ez általában rengeteg konfrontációval jár, az életem része a konfrontáció, nem azért mert szeretem, hanem azért, mert ha az ember azzal foglalkozik, hogy szuboptimálisan működő rendszereket átalakít és hatékonyabbá tesz, akkor érdekeket sért, és az érdeksérelem kötelezően és szükségszerűen konfrontációval jár. Azt gondolom, a konfrontációbíró képességem és a konfrontáció menedzsment képességem is jó.  Azért is vagyok magabiztos, mert egy jó együttállása van annak, hogy adott egy borzasztóan jó potenciálú sport jelentően alacsonyabb szinten, mint ahogy lehetne, adottak bizonyos anyagi források, illetve az a fajta sportág közeli, de mégis sportágtól független menedzseri szemlélet, amit ebbe én bele tudok tölteni. Mindezt összegyúrva ebből ki tud jönni egy jó dolog, és ki is fog jönni egy jó dolog…

.