A nagy múlttal rendelkező, 2015-ben újraindított Tour de Hongrie 2018-ban magasabb besorolással, az eddigi 2.2-es helyett 2.1-essel, szerepel az UCI versenynaptárában. Jövőre már profi csapatok is várhatóak a versenyen!
A napokban jelentették be a szervezők, hogy a 2018. augusztus 14. és 19. között zajló Magyar Körverseny a következő évben a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség Europe Tour sorozatában 2.1-es bejegyzést kap, ezáltal a verseny színvonala is sokat fog emelkedni. A jövő évtől World Tour csapatokat is várnak a rendezők a legnagyobb hazai kerékpárversenyre, rajtuk kívül pro-kontinentális, kontinentális sorokat és nemzeti válogatottak vehetnek részt a többnapos viadalon. A magyar csapatok száma így csökkenni fog a Tour de Hongrie-n, jelenleg két hazai csapat áll kontinentális bejegyzés alatt és remélhetőleg egy nemzeti válogatottat is sikerül összerakni, ezenfelül a magyar versenyzővel rendelkező külföldi csapatokat is meghívják a szervezők, tehát hazánk legjobbjai rajthoz állhatnak majd a Magyar Körversenyen.
Most már végérvényesen elbúcsúzni látszik a jó idő, eljött az őszi/téli ruhák ideje. Megfelelő ruházat nélkül nem túl nagy élmény a kerékpározás hideg időben, ezért az, aki még nem rendelkezik speciálisan télre tervezett ruhadarabokkal gondolkozzon el azok beszerzésén. Számos nagy ruhagyártó készít ilyen célra teljes ruházatot, mi most a kerekeiről híres francia márka a Mavic (aki egyébként az Adidas tapasztalatait felhasználva tervezi ruhadarabjait) téli kollekciójának egy szeletét mutatnánk be.
Mavic Ksyrium Pro Thermo dzseki
A leghidegebb téli napokon is bringázóknak kínálja a Mavic a Ksyrium Pro Thermo dzsekit, ami maximális védelmet nyújt legyen bármennyire is hideg. A francia gyártó minden csúcstechnológiáját bevetette a legmelegebb kabátja tervezésekor, ilyen pl a Warm Wind Shell technológia és a Primaloft® Sport szigetelés.
Kerékpáros szempontból a magyarországi telek pár héttől eltekintve nem annyira extrémen hidegek, nincs feltétlenül szükségünk a legmelegebb téli ruházatokra. A Mavic tipikusan a hazai téli viszonyokra kínálja a Cosmic Elite Thermo dzsekijét, ami professzionális kialakításának és jó lélegzőképességgel rendelkező szélálló membránjának köszönhetően megvéd minket a téli kerékpározások során.
A hűvös, szeles őszi idő beköszöntével nyári ruházataink már kevésnek bizonyulnak, viszont a téli kabátban még túl meleg van, ilyen körülményekre kínálja a Mavic a szuper szélálló membránnal felvértezett őszi, enyhe téli mezét a Cosmic Pro Wind-et.
A kompromisszumot nem ismerőknek, akik a hideg téli napokon is a legjobb ruházatot szeretnék viselni, készítette a Mavic a Cosmic Pro Wind nadrágot, mely csúcskategóriás technológiáival védi meg alsó végtagjainkat a téli edzések során.
A hideg évszakok beköszöntével mindenkinek szüksége van egy jó téli nadrágra, ami megvéd az időjárás viszontagságaitól. A Mavic száraz/enyhén csapadékos késő őszi-téli körülmények közé tervezte meg a Cosmic Elite Thermo nadrágját, ami speciális kialakításának és kétféle anyaghasználatának köszönhetően végig melegen tartja lábunkat a hideg időben.
Hideg időben kiemelt figyelmet kell fordítanunk a lábunk védelmére, hiszen ez az egyik olyan testrész, ami elsőként kezd fázni, és ez gyorsan meg tudja keseríteni az addig élvezetes kerékpározásunkat. Ennek kiküszöbölésére kínálja a Mavic a Crossmax SL Pro Thermo cipőjét, ami a leghidegebb, legnedvesebb időben is megóvja lábunkat.
Extrém hideg időjárásra kínálja a Mavic a Ksyrium Pro Thermo+ zokniját, mely speciális anyagának és réz szálas technológiájának köszönhetően a legkeményebb időben is melegen tartja a lábunkat.
A Ksyrium Elite Thermo egy általános téli használatra tervezett zokni a kerékspecialista gyártó kínálatában. Meleg és kényelmes, tökéletes választás az intenzív téli edzésekre.
Mavic Ksyrium Pro Thermo és a Ksyrium Pro Thermo+ kesztyűk
A legkeményebb extrémen hideg időjárásra is, amikor már csontig hatol a hideg, tervezett kesztyűt a Mavic, ráadásul kettőt, egy öt ujjas és egy három ujjas változatot, a Ksyrium Pro Thermo-t és a Ksyrium Pro Thermo+-t, melyek fázós kezűeknek kötelező viseletek a téli hónapokban.
Kezünk védelme rendkívül fontos az őszi/téli időszakban, a láb mellett ez a másik olyan testrész, ami azonnal jelzi, hogy hideg van. A Mavic Aksium Thermo egy általános felhasználású téli kesztyű, ami tökéletes választás a késő őszi-közepes téli időre.
Hazánkban országúti fronton vélhetően az új Silex lesz a legnagyobb újdonság. Persze lesznek akik a nagyon aero Reacto-t akarják majd magukénak tudni, élversenyzésre érthető is, de azért egy klasszikus Pilis körön ezzel lesz mosoly a szád szélén. Mentünk nem csak a karbon kivitellel, hanem az aluvázas 700-assal is. Kéne nagyon.
Az alumínium vázas Merida Silex 700
Mi az amiből kevés van Magyarországon? Jó minőségű utakból. És mi az amiből sok van? Hát bizony rossz utakból. Ehhez még vegyük hozzá azt is, hogy egyre többen szeretnék földúton is használni az országútijukat, hiszen az egész gravel bike őrület innen indult. Mára akkorára nőtt a mindenhol országútizni akaró bringások tábora, hogy minden cég erős fejlesztésekbe kezdett. A Meridánál a Silex széria leváltotta a „régi” komfort geometriás Ride sorozatot, amit csak aszfalton lehetett használni, ellenben nagyon kényelmesek voltak.
Ugyanez karbonból-Silex 9000
A Silex viszont mindent visz, és ezt akár szó szerint is érthetjük, hiszen az alumínium és a karbon vázas kivitel villája is tartalmaz csomagtartó konzolokat, és a képen látható bringát a Merida eleve a gravel biking-bikepacking vonal követelményeinek megfelelően építette fel.
Nagyjából „bármit” tolerál a váz
Kerekekből pedig szinte olyat használsz amilyet szeretnél! 35-622-es, vagy akár 40-622-es, de belerakhatsz 650B-s kerekeket is 2.25” széles apró mintás gumival. Azzal a hazai erdei utak 80%-át be tudod járni vele. De egy 28-as gumit felrakva nem gond egy amatőr tókerülő versenyen való részvétel sem, bár tény hogy a nagyon vékony gumi már nem a legszebben mutat benne.
Első körben az aluvázas Silex 700-ast teszteltem, valóban nagyon vegyes terepen. Még olyan köves, gyökeres ösvény is volt benne, ami szerintem kicsit túlmutat a gravel biking-on, de simán bírta, pedig a rajta lévő 35 mm széles Maxxis Razzo gumikat nem erre tervezték. Aluváz létére kényelmes, pedig csak az útvonal kis része volt aszfalt, mégis sikerült flexibilitást varázsolni a bringa hátsó részébe amellett, hogy hajtás irányban merev.
Magas fejcső, zéró spacer
A fejcső brutálisan magas, így két dolgot is meg tudtak oldani egyszerre. Az egyik, hogy kényelmes legyen a kormány magassága, ne kelljen nagyon görnyedni, a másik pedig, hogy ehhez ne kelljen 5-10 centis hézagoló heggyel felemelni a kormányszárat ami nem csak irtó ronda, de rugalmas is, hiszen hosszú lesz a villanyak. Így megvan a merevség is, és még jól is néz ki a „lerakott” stucni.
Azért a Silex 700 sem mondható belépő szintűnek a rászerelt hidrós fékváltókaros, új Ultegra szettel (bár a fékváltókar még „csak RS505-ös volt a tesztgépen), és a Fulcrum kerekeivel. Szerencsére azonban „gondoltak” a hazai piacra is, így a 700-as alatt lesz még 600-as, 400-as, 300-as, és 200-as modell is!
Simán élhető az alu Silex, pont két fényévvel kényelmesebb és sportosabb mint az alu Merida Cyclocross volt ami pár éve járt nálam teszten, pedig a legtöbben ilyesmit használnak „mindenes” túragépnek. Ideje másként gondolni a Silex-re! Főleg ha vagy olyan szerencsés, hogy a karbon kivitelt veheted meg. A 9000-est a 700-ashoz nehéz lenne hasonlítani, mert a geometrián kívül nem nagyon különböztek. Ha autós hasonlatot kéne hoznom, akkor a 700-as volt a Dacia Duster ami egy igazi „daily driver”, jó az ár/érték aránya, felmálházható, stb…A 9000-es pedig a Porsche Macan Turbo. Ami szinte repül olyan erős, de azért a használata igényel némi kompromisszumot, és nem is feltétlenül mindenkinek megfizethető.
Flat mount hátsó fék mindegyik modellen
Az alu Silex-ről a karbonra felülni egy komplett dimenzióváltás volt. Annyival agilisabb, hogy nehéz érzékeltetni. Nem vagyok sem gyors, sem erős, de élmény volt megküldeni minden egyes emelkedőn. A mindössze 1500 grammos Fulcrum Red Passion kerekei iszonyatosan jól gyorsíthatóak, kemény murván simán elkezdett szitálni a hátulja jobbra-balra sprinteléskor. De ez nem valami negatív élmény volt, hanem inkább olyan, mint amikor egy Corvette-el gyorsítasz és minden egyes gázadásra csóválja a seggét. Nagyon jól ötvözték a Ride széria sportosságát a gravel bringák komfortjával. Külön piros pont jár a Merida S-Flex nyeregcsőért, ami brutálisan sok rezgést nyel el. Ha lehet majd külön is kapni, tuti veszek a saját gravel bringámba is.
Jól állnak egymásnak 🙂
Országútin valahogy nem jött be a szimpla tányéros SRAM szett, most viszont ezen a gépen teljesen összeállt a CX1. Országúton szeletelve kicsit nagyok voltak a hátsó sor ugrásai, de az összes többi helyen tetszett. Főleg az, hogy elől nem kellett a váltással bajlódni. Sokan azt mondják, a SRAM azért erőlteti a szimpla tányéros rendszert, mert nem tud jó első váltót készíteni. Nem tudom ez így van-e, de tény, hogy ez viszont nagyon megy nekik. A fékek is kiválóan fognak, semmi energia nem szükséges a könnyű kerekek blokkolásához. A 35 mm széles és a Meridával közösen ehhez a bringához fejlesztett Maxxis gumik aszfalton hihetetlenül rövid féktávokat biztosítanak, terepen is jól tartanak, de azért nem árt a többi verziót is megnézni ha rendesebb ösvényezést szeretnél vele végrehajtani.
Szerencsére a Meridások leteszteltek párat a Silex-ben! Nem szimpatikus a Maxxis? Tegyél bele 42-622-es Continental Contact-ot, vagy 650B x 2.25”-os Schwalbe Thunder Burt-öt, esetleg WTB Horizon-t 47-es szélességben. Ez utóbbiakat persze kerékcserével. A lehetőségek tárháza közel végtelen, hiszen maximum 42-622-es vagy 50-584-es gumit tudsz belerakni.
Ha eddig volt egy országútid és egy cyclocross bringád is, de nem akarsz versenyezni egyik szakágban sem, akkor egyetlen Silex-el meg is vagy. Igazából mindegy, hogy alu vagy karbon (persze nyilván nem mindegy), mindkettővel ugyanott el fogsz tudni menni, mindkettő ugyanolyan univerzális. Össesen nyolcféléből tudsz majd válogatni, amiből három karbon, a többi pedig alumínium, így könnyű lesz megtalálni az igényeidnek és pénztárcádnak megfelelőt. Sőt! Háromfélét máris raktáron találsz a forgalmazónál, így akár napokon belül gurulhatsz vele, hiszen bőven tart még a nyár 🙂
——————————FRISSÍTVE——————————
Új távlatokat nyit
Szerencsém volt a Silex-el, mert a forgalmazó jóvoltából megkaphattam egy hétre a 9000-est, hogy az itthoni, megszokott környezetben ki tudjam próbálni, és választ kaphassak két kérdésre. Az egyik az volt, hogy vajon hazai körülmények között is olyan élvezetes, mint a sajtótábor radlerekkel átitatott rövid edzőkörein? A másik pedig kicsit önös, kicsit közérdek: az egytányéros rendszer mennyire használható egy átlagos erőnlétű bringásnak? Mindkettőre választ kaptam az alatt a közel 500 km alatt amit sikerült belerakni.
Olyan helyeket fedezhetsz fel, ahol eddig nem jártál
Azért amikor valódi „mindenhol bringázásról” beszélünk, akkor az országútis mértékű edzőköröket el kell felejteni, vagy nagyon erősnek kell lenni. Ha a útvonal 70-80%-át terepen teszed meg, akkor egy 40-50 km-es kör már komoly terhelést fog adni. Teljesen más mint montival, de az aszfalttól is messze van. Eléggé változatos utakat raktam össze a Silex tesztelésére, olyan is szerepelt benne, ami a hazai montisok nagy részének már gondot okozna technikailag. A Silex ezeket is abszolválta, de tény, hogy köves, technikás terepen már komoly hátrányban vagy egy montival szemben, nincs is értelme ott erőltetni. A klasszikus murvás, földes, mezőgazdasági utakon viszont elemében van a gép, és bizony a tempó is könnyedén lehet 30 km/h fölötti, sőt! Amikor döngölt talajra értem, közel aszfaltos tempó érzése volt a bringázásnak, de azért van ennek veszélye is, hiszen mégis terepen haladsz, így vicces tud lenni mikor laza homok vár a lejtő alján. A Silex-re szerelt 35-622-es Maxxis Razzo-k középen simák, így aszfalton haladósak, de csak oldalt van mintázatuk, így nem árt figyelni.
Semmi sem állhatja útját…na jó van ami mégis 😀
Ennek ellenére annyira mindenhol lehetett vele bringázni, hogy teljesen új dimenzióját nyújtotta az országútizásnak. Lakóhelyem körül rengeteg a szántóföld, így kedvemre csapkodhattam át az aszfaltos mellékutak között, szinte végtelenre változtatva az edzőkör lehetőségek számát. Az első kérdést tehát megválaszoltam. A Silex és maga a gravel bike kategória tényleg új élményt nyújt, akkor is amikor az újdonság varázsa elmúlik. Újragondolod a bringázásaid útvonalát, és új távlatok nyílnak. Persze aszfalton kicsit lassabb, mint az országútim, de ez igazából csak annak köszönhető, hogy nem 25 mm széles, hanem 35-ös volt rajta. Amatőr szinten ez a különbség elengedhető, nyilván egy komoly erőnléttel rendelkező bringás, vagy versenyző lehet másképpen fogja gondolni. Bár úgy vélem, többet ad egy gravel bike, mint amennyit elvesz.
A lendületes túrázás élmény vele
Az egytányéros rendszer viszont már sokkal megosztóbb lesz. Bevallom őszintén, Shimano párti vagyok, de a szimpla tányéros SRAM szettek nagyon bejönnek (első váltást nem igazán tudnak jót csinálni). Ez a Force 1 szett is nagyon szerethető, bár aszfalton, főleg csapatosan tekerve a hátsó sor ugrásai kicsit nagyok, de úgysem Flórián körökre gyúrnak azok akik gravelezni szeretnének. A Silex-en elöl 44-es tányér volt, hátul pedig 10-42-es. Ez nekem kevés volt sajnos. Síkon 50 km/h fölöttig lehetett vele pörgetni, ami ok lenne, sőt nekem sok is, de ha kicsit is meredekre váltott az út/ösvény, akkor elfogytam mint az akciós mosópor…. Ahogy számolgattam, 40-es tányér kéne az erőnlétemhez, ami viszont már aszfalton korlátozná le kicsit a lehetőségeket. A lánctányért cserélni nem nagy truváj, de valahogy nem vágyom erre. Maradok tehát a 2×11-es Ultegránál, vagy 105-nél, szerencsére majd minden gyártó kínál ilyen verziót is. Azok, akik heti rendszerességgel edzenek, jó lehet a szimpla rendszer, bár hallottam panaszkodni nálam sok komolyabb W/kg-ot tudó bringásokat is a Pilisben.
A szimpla tányér viszont vízválasztó
Összességében tehát nem, hogy nem változott negatív irányba a véleményem, hanem megerősödött bennem az érzés, hogy kell egy gravel bike. Nem vagyok versenyző, nem török semmilyen babérokra, de egyre kevesebbet van kedvem kamionok és autók között szenvedni az aszfalton, a mellékutak minősége pedig több mint ramaty, és itt kiválóan teljesít a gravel bike. A földutakról nem is beszélve!
Ma már a „kiló alatti” főcímmel nem lehet túl nagy hírverést elérni, hiszen már a merev monti vázak is ott vannak lassan, viszont ha hozzátesszük, hogy a Storck Aernario .2 esetében az 1.000 gramm alatti súly a vázszettre vonatkozik, akkor már más a helyzet! Marcus Storck mindössze 53 darabot fog készíttetni a gépből, melynek váza 670 grammot, a villája pedig 280 grammot nyom!
A komplett bringa 5300 gramm (55-ös méretben), ami már önmagában is durva, és azért csak 53 darab készül, mert ennyi éves a cég tulajdonosa. A döbbenetes adathoz hozzátartozik, hogy a Hysteresis Flex stucni/kormány kombó az új layup-nak köszönhetően csak 300 grammot nyom, az MLP135 Monolink nyeregcsövet pedig kifejezetten ehhez a vázhoz tervezték. A váz elkészítése 60 órát vesz igénybe, természetesen rengeteg kézimunka igénybevételével, a komplett gépet pedig 15.000 EUR-ért, azaz több mint 4.500.000-ért lehet majd megvenni SRAM RED eTap váltórendszerrel, DT Swiss RC38T Mon Chasseral karbon kerekekkel, THM Fibula karbon fékekkel, és THM powerarms hajtóművel. Már ha sikerül egyet megkaparintani az 53-ból 🙂
Mostanában minden médiából az folyik, hogy a szeptemberben megválasztott új UCI elnök, David Lappartient, mindent meg fog tenni azért, hogy a kerékpársportból eliminálja a mechanikai doppingot. De jogosan merülhet fel bennünk az a kérdés, hogy milyen mechanikai doppingról beszél, hiszen mindössze egy versenyzőt kaptak el motoros rásegítés miatt UCI versenyen. Lássuk, mi van a történet mögött.
A szakértők szerint az új elnök azért győzte le a választásokon a korábbi elnök brit Brian Cookson-t, mert teljes mellszélességgel kiállt a mechanikus dopping (rejtett motorok) ellen, ráadásul elődje nem teljesen tisztázott körülmények között szerezte be a motorok ellenőrzésére szolgáló tableteket. A történet további pikantériája, hogy gyakran beszélnek mechanikus doppingról, de eddig csak egy kerékpárban találtak UCI versenyen, 2016-ban a Cyclocross VB-n, a belga U23 versenyzőnő, Femke Van den Driessche, használt rejtett motort, (szigorú büntetést is kapott érte, 6 évre eltiltották). Idén júliusban egy 53 éves amatőr kerékpáros bukott le Brescia-ban, októberben pedig egy 43 éves szintén amatőr francia férfinél találtak motort az ellenőrzés során. Könnyen belátható, hogy ezek nem jelentős esetek, ezek alapján nem lehet ráhúzni a profi mezőnyre, hogy mechanikai doppingot használnak, de akkor mégis miről beszél Lappartient?
A választ lehet megadja a francia sport tv szeptember forgatott műsora, ahol bemutatják, hogy az ellenőrzéshez használt tabletek valójában mennyire hatékonyak. A videó alább látható, francia vagy angol tudás szükséges hozzá.
Röviden összefoglalva arról van benne szó, hogy a tabletek, csak a hagyományos középcsapágyba épített motorok felderítésére használhatók és akkor is nagyon gondosan kell eljárniuk az UCI ellenőröknek, hogy felderítsék azt, ráadásul rengeteg hamis pozitív eredményt mutatnak, ami szintén nem szolgálja az ellenőrzés hatékonyságát. Varjas István is megjelenik a műsorban egy kerékagyba épített motorral, ezt is tesztelik a tablettel, de az eredmény negatív. Arról is szó van a videóban, hogy a tabletek valójában kiválthatóak egy mobiltelefonnal, felesleges volt drága pénzeket erre költeni és az is kiderül, hogy a tabletek gyártója egy olyan angol cég, akinek nem az ilyen készülékek gyártása a profilja.
Persze lehet, hogy ez csak egy összeesküvés-elmélet, de lehet, hogy mégis van mögötte valami és valamiért megválasztották idén Lappartient-t Cookson helyére, idővel remélhetőleg kiderül.
Az országúti kerékpár rajongók mind ismerik Raimondas Rumšas-t, a litván versenyzőt, aki 2002-ben 3. helyezett lett összetettben a Tour de France-on. Pályafutása doppingbotrányoktól sem volt mentes, őt eltiltották, felesége pedig börtönbüntetést kapott. Két fia (Raimondas Jr. és Linas) követte apját, mindketten kerékpárversenyzőnek álltak, de úgy tűnik idén mindkét fiú pályafutása véget ért.
(AFP)
A történet ott kezdődik, hogy 2002-ben, amikor Rumsas 3. lett a Tour de France-on, a feleségénél egy autónyi doppingszert találtak miközben hazafelé tartott a versenyről. Az ügyet sokáig tárgyalta a bíróság és végül 2005-ben mindketten négy hónap felfüggesztett börtönbüntetést kaptak. Közben Rumsas 2003-ban megbukott a Giro-n, ezért egy év eltiltást kapott és elvették a versenyen megszerzett 6. helyét. Később még visszatért és Grand Fondo-kon ért el kiemelkedő eredményeket (ahol nincs olyan komoly doppingellenőrzés, mint az UCI versenyeken).
Két fia született, Raimondas Jr. (1994) és Linas(1995), akik apjuk nyomdokaiba léptek, de sajnos a rossz értelemben. Idén májusban jött a hír, hogy a fiatalabbik Rumsas fiú, Linas, hirtelen rosszul lett és meghalt. A pontos okokat nem tudjuk, de erősen sejteni lehet, hogy mi játszott ebben hatalmas szerepet. A rendőrség nyomozást indított a haláleset után után és többféle doppingszert találtak Linas olaszországi lakásában és az autójában nagy mennyiségben. Összesen öt ember érintett az ügyben, akik ellen tiltott szerek forgalmazása, lopott áruk kereskedelme és a doppingellenes törvény megsértése miatt folytatnak nyomozást. Októberben jött a hír, hogy az idősebb fiú, Raimondas Jr., pozitív doppingmintát produkált, GHRP-6 peptid hormont találtak a mintájában. Raimondas Jr csapata, az Olivano Locatelli és Salvatore Commesso (volt profi olasz kerékpáros) vezette Team Soligo Amaru’ Palazzago Sirio elhatárolódott az ügytől, állításuk szerint Raimondas Jr. Rumsas egyedül cselekedett.
A történet további érdekessége, hogy Litvánia a dopping elleni harcban nem igazán jár az élen, még mindig magán hordozza a keleti blokk jegyeit, nagyon könnyen hozzá lehet jutni tiltott szerekhez, lehet nem véletlenül volt mindhárom Rumsas érintett ilyen ügyekben.
A Trek-Segafredo egyik fiókcsapatában, az EFC-L&R-Vulsteke csapatban, versenyző Bjarne Vanacker-t álmában érte a halál. Mindenki értetlenül áll a történtek előtt, mert a fiatal kerekes teljesen egészséges volt.
Vanacker tehetséges „all-rounder” típusú versenyző volt, tavasszal 10. lett az U23 Paris-Roubix-én, a szezon végén 15. Piccolo Giro di Lombardia-n, utolsó győzelmét pedig júniusban szerezte egy kermesse versenyen Nieuwpoort-ban. A csapatvezetője, Michel Pollentier, 100 százalékig meg volt róla győződve, hogy a fiatal kerekesből egyszer profi válik. Senki nem érti, hogy hogyan történhetett meg ez az eset, a versenyzők egészségi állapotát folyamatosan ellenőrzik és Vanacker-nél soha nem találtak semmilyen problémát. Pollentier azt nyilatkozta, hogy jelen helyzetben a legfőbb feladatuk a csapattársak segítése, hogy fel tudják dolgozni barátjuk elvesztését a szomorú történtek után.
Megérkezett az ősz, ami együtt jár a vadállományok „szabályozásával”, amit jellemzően az állatok kilövésével oldanak meg az erdészetek. Ezeket a hajtóvadászatokat novembertől februárig tartják, ami együtt jár bizonyos területek időszakos lezárásával, ami a bringásoknak is fontos információ lehet.
A társas vadászatok helyszíne időjárásfüggő, gyakran a vadászat előtti napokon derül ki, ezért a Pilisi Parkerdő Zrt. kéri az erdőbe indulókat, legyenek szívesek a vadászatok előtti napokon figyelemmel kísérni honlapunkat a pontos helyszínt illetően!
A késő őszi és téli vaddisznó hajtóvadászatok a legalkalmasabbak a vadállomány szinten tartására, szabályozására. Február végéig rendszeresen folynak a vadászatok, melyre az előkészületeket már hónapokkal korábban megtették az erdészetek. Nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy lehetőleg a kirándulni vágyók által leginkább kedvelt turista utakat ne zavarja a vadászat. Természetesen egyes esetekben egy-egy út és terület rövidebb-hosszabb ideig történő lezárása elkerülhetetlen. Fontos, hogy a kirándulók a szakembereink útmutatását elfogadják, és kellő türelmet tanúsítsanak, ellenkező esetben veszélyeztetik a hosszas és bonyolult szervezést, előkészítést igényelő feladat végrehajtását.
——————————————————————–
A korlátozások a Budai-hegység, Gerecse, Gödöllői-dombság, és a Pilis területeire vonatkoznak, de az aktuális időpontokról és az érintett utakról, ösvényekről bringázás előtt INNEN informálódj!
2017. November 4-5-én rendezték a csehországi Tábor-ban a Cyclocross Európa Bajnokságot, ahol főként utánpótlás és Masters kategóriákban voltunk érdekeltek. Az elit férfiaknál a holland Mathieu Van Der Poel lett az első, míg az elit nőknél a holland Sanne Cant állhatott a dobogó legfelső fokára. A magyar versenyzők közül a 16 éves Vas Kata Blanka nyújtott kiemelkedőt, az U23-as női mezőnyben a 17. helyet szerezte meg.
Az EB első napja a Masters versenyzőkről szólt, ők küzdöttek meg egymással a 2950 méter hosszú sáros pályán, több futamban is állt rajthoz magyar versenyző, közülük Szekeres Viktória érte el a legjobb eredményt, a 35-39 év kategóriában az ezüstérem birtokosa lehetett.
A vasárnapi futamok az U19-es fiúk korai rajtjával kezdődtek meg, itt Fetter Erik és Vas Balázs révén voltunk érdekeltek. A győzelmet végül a svájci Loris Rouiller szerezte meg a cseh Tomas Kopecky és a brit Ben Tullet előtt. Hazánk fiai is mindketten be tudták fejezni a versenyt, Fetter Erik a 38. helyen 3:17, míg Vas Balázs a 47. helyen 4:04 hátránnyal.
„Már tegnap pályabejárásnál nem éreztem jónak a lábaim, nem úgy forogtak, mint ahogy szoktak. A bemelegítésnél sem voltam jól, a rajtot jól elkaptam és jól tudtam venni az első pár kanyart, utána viszont egyre jobban csúsztam vissza, nem éreztem az erőt a lábakban. Nem ment jól a verseny, nem vagyok elégedett, fáradt voltam. A technika rendben volt, minden jó volt csak én nem, ez van majd legközelebb jobb lesz….” – értékelte Vas Balázs a versenyt.
Az U23-as nők futamával folytatódott az EB, két fiatal U19-es lány képviselte hazánkat, Vas Kata Blanka és Buzsáki Virág személyében. A versenyt az olasz Chiara Teocchi nyerte, a belga Laura Verdonschot és a cseh Nikola Nosková előtt, a magyar lányok közül Vas Kata Blanka szerepelt jobban, fiatal kora (16!) ellenére a 17. helyen ért célba 1:37 hátránnyal, Buzsáki Virág az elején önhibáján kívül bukott és az azt követő szerelés jelentős idejébe került, de így is a 31. helyen haladt át a célvonalon.
Vas Kata Blanka: „Nehezen indult nekem ez a cyclo szezon, nem volt hozzá túl sok kedvem. Apa próbált rábeszélni és közben megérkezett az új Merida bringám is, innentől eldőlt a dolog. Az EB előtt elindultam cseh és szlovák versenyeken, ahol a felnőtt nők között kellett versenyeznem – volt amelyik egész jól sikerült. Belejöttem ebbe az egészbe és a kedvem is megjött az EB-re. Szóval megérkeztünk Táborba az EB színhelyére, a pálya csúszós volt, de nekem nagyon tetszett. A verseny napján hideg volt, és a reggeli fagy miatt nagyon csúszott a pálya. A mi futamunk volt a második, az utolsó előtti sorból rajtoltam. A rajt egész jól sikerült kb a 15. helyre sikerült feljönni. Az első 2 kör nagyon jól ment, igazából végig a 15. hely környéken mozogtam, végül 17.-nek ertem célba.”
Buzsáki Virág így számolt be a versenyről: „38.-nak, azaz legutolsónak szólították be, majd életem legjobb rajtjával feljöttem a legelejére. A pályán az első hupliról lefordulva konkrétan felraktak a francba. Lebukfenceztem a síkra. Nem is az esés vett el sok időt, hanem visszarakni a láncot és helyére verni úgy ahogy a fékváltókart. Mire ezekkel végeztem elment mindenki és utolsónak mentem tovább. Fejben szanaszéjjel estem. Minden percben harcoltam saját magammal. Erős késztetés éreztem, hogy megálljak, átrakjam a kordonon a biciklit és elmenjek zuhanyozni forró vízzel, mert nagyon hideg volt. Ellenben nem tettem, utolsó körre pedig sikerült összeszednem magam, megelőztem még két lengyel csajt és bejöttem 31.-nek.”
Az U23-as férfiaknál és az elit nőknél nem volt magyar induló, az előbbiben a belga Eli Iserbyt nyert hatalmas sprinten a brit Thomas Pidcock előtt, a bronzérem tulajdonosa a 7 másodperc hátránnyal érkező holland Sieben Wouters lett. A nőknél szintén kiélezett sprint döntött a bajnoki cím sorsáról, a belga Sanne Cant jött ki belőle jobban, ő lett 2017 Európa Bajnoka, míg a holland Lucinda Brand-nak be kellet érnie az ezüsttel, mögöttük 15 másodperc különbséggel ért be a 3. helyezett, az olasz Alice Maria Arzuffi.
A nap végére maradt az elit férfiak küzdelme, ebben a kategóriában Búr Zsolt volt az egyetlen magyar résztvevő. A várttal ellentétben ez a futam nem hozott kiélezett küzdelmet, már a verseny elején támadásba lendültek a hollandok Mathieu Van Der Poel és Lars Van Der Haar révén, Van Der Poel olyan tempót diktált, hogy a honfitársa sem bírta vele az iramot és egészen a célig tempózott egyedül. A 3. helyért volt várható nagy csata, az utolsó körben egy sok fős boly érkezett együtt a célegyenesbe, itt a két belga, Toon Aerts és Michael Vanthourenhout, sprintelt hatalmasat, amiből az előbbi került ki győztesen. Búr Zsolt a 41. helyen ért célba, a 8-ból 4 kört teljesített értékelhetően.
Elképesztő egyéni teljesítményt láthattunk a Kínában zajló Tour of Hainan kilencedik, záró szakaszán, az új-zélandi Joseph Cooper (IsoWhey) többször is újítva egyedül ért célba szökés után!
Az UCI kiemelt kategóriás verseny 153 kilométeres zárószakasza rendkívül izgalmasan alakult, a 31 éves Cooper a verseny második felében végig ott volt a szökésekben, újra és újra továbbment, még az utolsó 5 kilométeren belül is, amikor a mezőny pár másodpercre is megközelítette. A brutális egyéni teljesítményt siker koronázta, aminek az összetettet vezető olasz Jacobo Mosca (Wilier-Triestina) is megköszönt, hiszen így Cooper elvitte a győzelemért járó időjóváírást, Moscának nem került veszélybe a sárga trikó.
Dér Zsolt a 11. helyen érkezett (összetettben 72, 37:55 p hátránnyal), de beszámolójából kiderül, csalódott az idei Tour of Hainan kapcsán:
A mai nap lószparádéval kezdődött megint, benne voltam egy négyfős elmenésben, de 5 kilométeren belül utolértek minket. Aztán próbáltam Schellinget elhelyezni két hegyihajrára, hogy esetleg a 3. helyről előre tudjon lépni, vagy esetleg megnyerni a hegyi trikót, de a pöttyös trikós és a második folyamatosan a kerekén ültek, úgyhogy sokmindent nem tudott csinálni. Végig szélárnyékban mentek, Buts gyors, le is kerülte az első hegyi hajrán. A másodiknál Buts már leszakadt, de az IsoWhey-es srác elvitte a nagy pontokat, így Schelling nem tudott javítani a helyezésén.
Később még megpróbáltuk leszélezni a mezőnyt, de pont mielőtt irányt váltottunk volna, Rienhard kétszer első defektet kapott, kilyukadt, aztán miközben jött fel megint kilyukadt, várni kellett rá. Aztán megint lószok, végül elment tőlünk Honig is. A Wiliert nem érdekelte a szökés, mert nem voltak veszélyesek az összetettben, de a Delko és a Kolls 25-tel a vége előtt nagyon megindultak és pikkpakk leszedték az 1 perc előnyt.
Amit az IsoWhey-es srác csinált elöl, valami brutális, nem tudom milyen Wattokat hajtott, de nem volt normális. Elment a hegyi hajránál egyedül, a mezőny pedig eléggé repült, ő meg távolodott. Aztán a végén a 3. hegyi hajránál megint belószolt, és senki nem tudott vele menni, úgyhogy érdekes dolgok vannak itt. Az előző napokon nem demonstrálta az erejét, de amit ma produkált, az nem semmi.
A sprinten a Lienhard ment előttem és a fiatal német Martin Meiler, utóbbi gondoltam segíteni fog, de teljes erőből magának nyomta a sprintet, én meg már láttam miről van szó, bejöttem mögötte. Nem volt egy túl sikeres verseny, nem sikerült a végén a 11. helyről előrelépni a 10.-re a pontversenyben sem (amiért már jár egy kis pénzdíj), a mai győztes összeszedte a nagy pontokat. Összességében csalódott vagyok az egész versennyel, nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna.
