Home Blog Page 445

La Flèche Wallonne 2018: a szezon 26. Quick Step Floor győzelme

Ami nem sikerült a Flèche Wallonne-on  2015-ben és 2016-ban, az idén végre sikerült Julian Alaphilippe-nek: előbb célba érni a Mur de Huyon, mint Alejandro Valverde. Nem kevésen múlott azonban a meglepetés győzelem, igaz, annak is a Quick Step örülhetett volna. 

Ahogyan az előzetesen is várható volt, onnan kezdve vált izgalmassá a verseny, hogy a mezőny először haladt át a Fleche Wallonne legendás emelkedőjén, a Mur de Huyon. Nem sokkal később, 45 kilométerrel a cél előtt,  a Col d’Ereffe-en Vinczenzo Nibali (Bahrain-Merida) hajtott végre egy támadást.  Maximilian Schachmann (Quick-Step Floors), Tanel Kangert (Astana), Jack Haig (Mitchelton-Scott) valamint a verseny elején alakult szökevénycsoportból megmaradt Cesare Benedetti (Bora-Hansgrohe) és Anthony Roux (Groupama-FDJ) társaságában az utolsó kilométerekig tudta tartani az előnyét az üldözőkkel szemben.

Leginkább Michał Kwiatkowski (Team Sky) próbálkozott a csoport utolérésével, de csupán átmenetileg, hiszen idővel ő is beolvadt a Mikel Landa (Movistar) által vezetett főcsoportba. A baszk versenyző maradt az egyetlen segítője címvédő Alejandro Valverdének ebben a társaságban, miközben a Quick Step Floors versenyzői szép számmal képviseltették magukat: ott tekert Bob Jungels, Julian Alaphilippe, Philippe Gilbert és Pieter Serry is. Mivel nekik volt a szökevények között is egy emberük, így nem az üldözésben, hanem a kivárásban voltak érdekeltek. A Movistarnak természetesen akadtak szövetségesei, a Dimension Data és legfőképp a Lotto-Soudal is kivette a részét az üldözésben.

A Mur de Huy harmadszori, utolsó megmászásakor viszont új helyzet állt elő. Már az utolsó előtti Cote de Charave-on kezdtek morzsolódni a szökevénycsoportból a versenyzők, a legutolsó emelkedőre pedig  csak Jack Haig és Maximilian Schachmann maradt, kettejük közül pedig a német bírta a legtovább. Jelle Vanendert (Lotto-Soudal) volt a legerősebb üldöző, de amint utolérte Schachmannt, nagyjából 250 méterrel a cél előtt, máris egy másik Quick Stepest volt kénytelen üldözni, Julian Alaphilippe-et.

Jól helyezkedett még ezeken a métereken Roman Kreuziger (Mitchelton-Scott), a háttérben, nagyjából a 6-7. pozícióból pedig megindult Alejandro Valverde is. A spanyol versenyző robbanékonyságát bizonyítja, hogy pillanatok alatt ott volt Alaphilippe mögött, ugyanakkor megelőzni már nem volt ereje, végül a Quick Step versenyzője haladhatott át először a célvonalon. A csapat számára ez volt a szezon 26. győzelme, a tavaszi hónapokban mutatott dominanciájukat többek között az is bizonyítja, hogy a győzelmek listáján közvetlen mögöttük álló Team Sky-nak csupán 15, a Movistarnak pedig 13 győzelme (ebből kilencet Alejandro Valverde jegyez) van.

Az utolsó kilométer a versenyen:

Végeredmény top 10:

1 Julian Alaphilippe (Fra) Quick-Step Floors 4:53:37
2 Alejandro Valverde (Spa) Movistar Team 0:00:04
3 Jelle Vanendert (Bel) Lotto Soudal 0:00:06
4 Roman Kreuziger (Cze) Mitchelton-Scott
5 Michael Matthews (Aus) Team Sunweb
6 Bauke Mollema (Ned) Trek-Segafredo
7 Tim Wellens (Bel) Lotto Soudal
8 Maximilian Schachmann (Ger) Quick-Step Floors
9 Romain Bardet (Fra) AG2R La Mondiale
10 Patrick Konrad (Aut) Bora-Hansgrohe 0:00:12

(kísérőkép forrása)

SunRace: Ez itt nem az

Valahogy Ganxsta Zolee és a Kartel örökbecsűje ugrott be elsőre, ami bár 18-as karikát kapna még ma is, de kb ilyen súlyosságú ütést mérhet a közeljövőben a konkurenseire a Sunrace is. És bizony ez a Sunrance már nem az a SunRace amire a régmúltból emlékszünk!

Az első benyomásokat az új cuccaikkal kapcsolatban még tavaly a 2018-as Merida bringák bemutatóján szereztem, ahol meglepődve láttam, hogy a komoly gépeik némelyikén az új CS-MX80-as lánckeréksort használták (One-Sixty 600, One-Twenty 600, Big.Nine 600, stb.), amire rá is kérdeztem, hiszen eddig csak tisztán Shimano-val vagy SRAM-al készültek a gépeik. Megnyugtattak, hogy a bringákra rakott alkatrészeket ők előzetesen alaposan tesztelik, higgyem el, bizonyos tekintetben még jobbak is mint a konkurensek 🙂

Az 1972-ben alapított Tajvani cég eleinte valóban az alsóbb, majd később a középső szegmensben gyártott lánckeréksorokat, láncokat, váltókarokat és egyéb alkatrészeket, most azonban megcélozták a felső kategóriát is. Ha olvastátok a bringa építős cikkemet, akkor láthatjátok, hogy máris sikerült belőle tesztelni valót szerezni. Az általam is felszerelt lánckeréksor 11-46-os áttétellel 482 grammot nyomott a mérlegen és mindössze 16 000 forintba kerül. Ha emellé még tartós is lesz akkor nyert ügy!

A SunRace termékek forgalmazójának a BikeLogistics-nek a weboldalát böngészve az is kiderül, hogy az árak még a külföldi webshopokénál is olcsóbbak, így nem kell bajlódni a rendelésekkel! Természetesen nem csak 11 sebességes rendszerekhez kaphatóak SunRace alkatrészek, hanem 6-12 sebességesig. Sőt, ha igazak a hírek, akkor hamarosan érkeznek a 10-11-12 sebességes hátsó váltó, amit azonnal tesztelésre is fogunk majd! Ideje tehát másként tekinteni a SunRace-re és a készletek is maxra vannak tolva. Jelenleg 48-féle lánckeréksor, lánc és egyéb alkatrész van raktáron, tehát mindent meg fogsz találni amire szükséged lehet. És ami még nem mindegy, hogy a partnerboltjaikban megnézheted élőben a cuccokat, segítenek a neked szükséges modell kiválasztásában, a kompatibilitással, így nem kell külföldről rendelned, ami sokszor nyelvi bonyodalmakkal és tetemes szállítási díjakkal jár. Te használsz már felső kategóriás SunRace cuccokat? Ha igen, akkor írd meg kommentben a véleményedet!

CTM Stark 1.0 teszt – A szürke eminenciás

Egy bringa, ami igazán sokoldalú. Egy jól felszerelt bringa, azoknak, akik nem akarnak feltűnést kelteni. Az utóbbi időben a régióban a legtöbb márka a visszafogott német ízlésre alapoz, a CTM Stark 1.0 ennek az ékes bizonyítéka. De a visszafogott dizájn kifejezetten tetszetősre sikerült és a konstrukció is átgondolt és egységes.

A trónfosztás reményével – La Flèche Wallonne 2018 előzetes

Lesz-e új király a Mur de Huyon, vagy sorozatban ötödszörre (összességében hatodik alkalommal) is Alejandro Valverde (Movistar) állhat majd a dobogó legfelső fokára a Flèche  Wallonne-on? Szerda délután négy után kiderül. 
Kép forrása:/twitter.com/flechewallonne

 

Három új emelkedő került a programba az összességében 198 kilométer hosszú (Seraing és Huy közötti) verseny első felében, taktikailag nem lesz nagy szerepük, inkább csak fárasztásnak jók. A küzdelem amúgy is, idén is feltehetőleg az utolsó emelkedőn, a legendás Mur de Huyon fog eldőlni. A „falat” összesen háromszor fogják megmászni, először 58 km-rel, majd 29 km-rel a vége előtt, végül pedig itt lesz a befutó is. Az emelkedő 1300 méter hosszú, bár az igazi meredek rész csupán 800 méter ebből (ezért is találhatóak eltérő adatok az átlagmeredekségével kapcsolatban, attól függően, mely távval számolunk). A legmeredekebb rész nagyjából 500-tól 400 méterig található a céltól visszafelé számolva, az alábbi ábrán ezt jelzi a 19%-os felirat és van egy kanyar, melynek a legeleje 26%-os.

 

Az elmúlt négy évben sorozatban Alejandro Valverde aratta itt a sikereket, összességében öt győzelmével (van neki egy még 2006-ból is), messze ő a rekordtartó, még Eddy Merckx is csak háromszor diadalmaskodott (1967,1970, 1972) a versenyen. Idén is a sokadik reneszánszát élő 38 éves spanyol kerékpáros a legnagyobb esélyes,  a szezonja eddig is a már szokásosnak mondható módon alakult: több többszakaszos versenyt is nyert (Volta Valenciana, Abu Dhabi Tour, Volta Catalunya), s a múlt vasárnapi Amstel Gold Race-en is ott volt a végső, esélyesekkel teli csoportban, több támadással is próbálkozott, végül 5. lett.

A korábbi évek eredményeit böngészve Valverde legnagyobb kihívója Dan Martin ( UAE Team Emirates) lehet, aki évről évre egyre jobb helyezéseket ér el a versenyen: 2012-ben 6., 2013-ban 4., 2016-ban 3. volt, 2014-ben és 2017-ben pedig a dobogó második fokán állhatott eredményhirdetéskor. Martin idén még nem sokat versenyzett, csak a Volta ao Algarve-ot és a Volta Catalunyát fejezte be. Vasárnap ott volt az Amstel Gold Race-en is, ám azt kénytelen volt feladni. Mindenesetre a Mur de Huy megmászásának többszöri tapasztalata benne van a lábaiban, joggal reménykedhet benne, hogy ez alkalommal előbb halad át a célvonalon, mint  Valverde.

Jóval többet láthattuk Julian Alaphilippe-et (Quick Step Floors) versenyezni idén, már a Párizs-Nizzán is agilisen versenyzett, volt szakaszgyőzelme a Vuelta al Pais Vascón és múlt vasárnap is a főcsoporttal tudott tartani, végül 7. lett. Neki is jó tapasztalatai vannak a „vallon nyíllal” kapcsolatban: 2015-ben itt robbant be a neve a köztudatba, miután második helyen ért célba Valverde mögött (ahogyan pár nappal később a Liege-Bastogne-Liege-en is), ezt a teljesítményét egy évvel később megismételte. Tavaly nem indult, idén viszont ismét csatasorba áll.

Dylan Teuns (BMC) a harmadik olyan versenyző, aki Alejandro Valverde mellett (mögött) jó teljesítményt nyújtott az elmúlt években: tavaly 3. helyezést ért el. Bár az Amstel Gold Race-en próbálkozott ő is megmaradni az élcsoportban, végül 25. helyen ért célba, egy héttel ezelőtt azonban 7. lett a Brabantse Pijlen.

Két olyan Sky-versenyző is ott lesz a mezőnyben, aki már ért el dobogós helyezést a versenyen: Sergio Luis Henao (2. hely 2013) és Michał Kwiatkowski (3. hely 2014.) A Team Sky az Amstel Gold Race-en is beszállt időnként a mezőny vezetésébe, a két versenyző azonban a velük szembeni elvárásokhoz képest hátrébb végzett: Henao 18., Kwiatkowski 31. lett.

Némiképp meglepően erősnek és kezdeményezőnek bizonyult Rudy Molard (Groupama-FDJ), aki a februári kisebb francia többnaposokon többször is volt már 3. összetettben, a Párizs-Nizzán pedig hegyi befutóval végződő szakaszt is nyert és 15. lett összetettben. Vasárnap szintén a 15. helyen ért célba, de előzetesen nem biztos, hogy sokan gondolták volna róla, hogy egyáltalán lesz említésre méltó megmozdulása.

Hasonlóképpen a néhány nappal ezelőtti támadókedvük alapján mondható, hogy érdemes még figyelni, mihez kezd szerdán Jacob Fuglsang (Astana), Tim Wellens (Lotto-Soudal), valamint Ion Izagirre (Bahrain-Merida).

A verseny 11:15-kor rajtol, várható célba érkezés 16:08 és 16:38 között.

 

Tabló: Superior Team Sopron Egyesület

Egy újabb frissen alakult kis csapat, a Superior Team Sopron, mutatkozik be Tabló sorozatunk keretein belül.

A “Tabló” célja: A 185.80.49.65/teszt-uj-wp/ szerkesztősége lehetőséget biztosít a hazai egyesületeknek, hogy egy riport keretében bemutatkozhassanak az oldalunkon és nem utolsósorban kifejezzék céljaikat, elvárásaikat a hazai kerékpáros sportéletben, hasonló kérdésekre válaszolva. Ha úgy tetszik, megteremtve egy közös értékrend alapjait, fórumot adva a párbeszédnek, amibe bárki bekapcsolódhat, nem titkolt célunk megkönnyíteni az egyesületek számára egy közös irány kijelölését. Reméljük, hogy a tabló ezután is tovább bővül, nem szeretnénk kihagyni senkit, aki dolgozik a hazai kerékpársportért.

Bikemag: Kérlek mutasd be néhány mondatban az egyesületeteket!

Rosenmayer András: A budapesti székhelyű Superior MTB Team csapatrégiójaként 2018 januárjában alakult meg a Superior Team Sopron Egyesület, így egy új alternatívát kínálunk a kerékpársport szerelmeseinek Sopronban és környékén. A csapaton belül közös edzéseket, edzőtáborokat szervezünk, valamint már az első szezontól tervezzük a magyar és nemzetközi versenyeken való részvételt. Egyesületünknél két fő szakág van, a mountainbike és az országúti kerékpár, de szezonálisan cyclocross versenyeken is részt veszünk. Az amatőr versenyzők, bringások mellett hobby kerekeseket is szívesen látunk körünkben!


Bikemag: Milyen sporteredményeitekre vagytok a legbüszkébbek?

Rosenmayer András: Mivel csapatrégiónk mindössze pár hónapja alakult, ezért közös, illetve egyéni eredményeink még nincsenek. 2018-ban az a célunk, hogy minél több versenyen megjelenjünk, és lehetőleg minél jobb eredményeket érjünk el!

Bikemag: Mivel foglalkozik még az egyesületetek?

Rosenmayer András: Fontos célkitűzésünk, hogy a soproni kerékpáros életet fellendítsük! Partnereink, támogatóink bizalmát élvezve lendületesen kezdtük meg a működést, sok segítő szándék nyilvánult meg felénk, reméljük még több kapcsolatot tudhatunk majd magunk mellett és talán a jövőben megpróbálkozhatunk a versenyszervezéssel is!

Bikemag: Mi jut eszetekbe először, amit megemlítenétek, hogy a ti nevetekhez fűződik a hazai klubéletben/versenyrendszerben?

Rosenmayer András: Regionálisan tudunk ilyet felmutatni: tudtommal elsőként szerveztünk Sopronban külön országúti szakosztályt!


Bikemag: Milyen versenyrendszerben versenyeztek/versenyeznétek (amennyiben jelenleg nincs ilyen) szívesen? Ha van ilyen, mi a legfőbb hiányossága a magyarországi versenyrendszereknek?

Rosenmayer András: Csapatunk elsősorban olyan versenyeken indul, melyek Sopronhoz viszonylag közel fekszenek, jól megközelíthetők. Ez persze nem zárja ki a távolabbi versenyeket sem, de főként ezekre koncentrálunk. Az MTB szakág idén elsősorban maratonokon indul, bízom benne, hogy jövőre már megpróbálkozunk az XCO-val is. Országúti csapatunk egyaránt részt vesz csapat és egyéni időfutamokon, maratonokon és teljesítménytúrákon.

Bikemag: Milyen hosszútávú céljaitok vannak az egyesületben?

Rosenmayer András: Egy-két éven belül szeretnénk elindítani egy esetleges utánpótlás programot, de erről még kicsit korai beszélnünk. Nagyon sok mindennek kell még kiderülnie, lényeg az, hogy ha lehetőségeink engedik, a felnőttek mellett gondolni fogunk a kicsikre is

Bikemag: Mi szükséges ahhoz, hogy ezeket a célokat elérhessétek?

Rosenmayer András: Sokkal több idő, amit a sportra, elsősorban pedig a heti edzésekre tudunk fordítani. Természetesen kell egy képzett edző is, aki be tudja vállalni ezt az igencsak megterhelő feladatot. Ugyancsak fontos, hogy olyan gyerekeket és szülőket sikerüljön a bringázás ügye mellé állítani, akik elkötelezettek és anyagilag is tudnak erre áldozni, hiszen ez nem egy olcsó sport. Bízunk benne, hogy sikerül!

Bikemag: Milyen forrásokból működtetitek az egyesületet, milyen forrásokból tervezitek a jövőben működtetni?

Rosenmayer András: Az újbudai egyesületünkhöz tartozunk, mint csapatrégió, tehát anyagilag nem vagyunk függetlenek! A tagdíj és szponzori támogatás jelentik a legfőbb forrásokat.


Bikemag: Ha az egyesületek támogatóit nézzük, akár szponzor támogatókat, akár kerékpáros szövetséget, véleményed szerint miben kellene segítséget nyújtani számotokra, hogy az egyesület céljai könnyebben elérhetők legyenek nektek?

Rosenmayer András: Úgy gondoljuk, hogy a versenyekre való eljutás, nevezési díjak, esetleg szállás, igen komoly költségeket jelentenek, tehát egy ebben megnyilvánuló segítség nagyon sokat jelentene!

Elérhetőségeink:
superiorsopron@gmail.com
www.superiorsopron.hu
https://www.facebook.com/Superior-Team-Sopron-2466867186713411/

A 185.80.49.65/teszt-uj-wp/-n szeretnénk lehetőséget adni mindazoknak, akik aktívan dolgoznak, értéket teremtenek a kerékpársportban. Aki tehát minderről a munkáról be szeretne számolni weboldalunkon keresztül, nyitott kapukat dönget, bármikor megkereshet minket a janos.markus@bikemag.hu címen.

Merida Reacto Disc 5000 teszt – Tárcsafékes aero bringa nem csak vérprofiknak

A profi bringák árnyékából lép elő a Merida Reacto Disc 5000, mely a csúcskategóriás kerékpároktól megörökölt alacsony légellenállást és extrém merevséget nyújtja az amatőr sportolók számára. Legyen mezőnyverseny, időfutam vagy triatlon, a Reacto értékes másodperceket spórolhat meg neked.

A Reacto név az országúti kerékpársportot követőknek biztosan ismerősen cseng, hiszen a World Tour-ból ismert BAHRAIN MERIDA profi csapat már 2017 óta használja a Merida csúcs aero kerékpárját. A Reacto és más aero kerékpárok koncepciója onnan ered, hogy az évtized elején több gyártó kezdett rájönni, hogy nem feltétlenül a minél alacsonyabb tömeg elérésével juthatnak a versenyzők technikai előnyhöz, hiszen, már kicsit eltúlozva, a középkategóriában is elérhető az UCI által megszabott súlylimit. Ráadásul a tömeg messze nem minden, síkon gyakorlatilag észrevehetetlen +/- 1 kg a kerékpár súlyában, viszont a levegő közegellenállásával mindenkinek keményen meg kell küzdeni. Persze az ember a legnagyobb légellenállással bíró felület, de a kerékpár aerodinamikussá tételével is lehet értékes másodperceket/wattokat faragni. Emellett, ha már a leggyorsabb mezőnybringák megalkotását tűzték ki célul a gyártók, akkor a hajtásmerevségen is javítottak még egy kicsit, hiszen a sprintek közben, ahol a légellenállásnak kulcsszerepe van (mert a sebesség négyzetével növekszik) brutális terhelést kapnak a vázak. Így születtek meg az új, aerodinamikus, versenyzésre tervezett országúti kerékpárok, melyek sík szakaszokon hamar a versenyzők kedvencei lettek. A Merida Reacto-nak keresztelte el az ő aero modelljét, melyet hamar a legmagasabb szintű versenyeken is láthattunk a BAHRAIN MERIDA kerekesei alatt. A Scultura, mint hegyi/all-rounder versenymodell is megmaradt a gyártó kínálatában, ezzel jól kiegészítve egymást a Reacto-val.

Pár év alatt a Reacto már egy teljes modellcsaládot ölel fel a Meridánál, megtalálható benne a belépő kategóriás alu vázas modelltől a profik által használt csúcsbringáig minden. Jelen tesztünk alanya a tárcsás, karbon vázas, CF2 elnevezésű típus, mely a profi szint (CF4) alatt eggyel található és geometriáját a hobbi/amatőr sportolók igényeinek megfelelően tervezték meg. A Merida is pontosan tudja, hogy másfajta kerékpárra van szüksége azoknak, akik a világ élvonalában a kenyerüket keresik a kerékpárjuk nyergében és másra azoknak, akik csak élvezni akarják az országútizás örömeit. Valószínűleg sokan felhagynának az országúti kerékpározással, ha olyan bringán kéne szenvedniük, mint a profiknak, ezért is készülnek a CF2 vázas modellek, melyek kényelmesebbek, az átlag emberek testi adottságainak megfelelően készülnek (persze vannak olyanok, akik profik által használt geometriát preferálják, de ők az erős kisebbség).

Olvasóink egy részét lehet nem érdekli, hogy pontosan milyen technikai megoldásokkal érte el a Merida, hogy a Reacto igazán áramvonalas kerékpár legyen, de azért én „untatnálak” titeket vele 🙂 .
Elsősorban a „csőformáknak” köszönhető, hogy a Reacto csak úgy hasítja a szelet, a józan ész határain belül mindenhol törekedett rá a gyártó az aerodinamika szempontjából optimális alakokat használja a csöveknél, a váz bármely elemére ránézünk kétség kizáróan megállapíthatjuk, hogy itt bizony egy aero vázról van szó. Na, de nézzük a finomságokat! A villa és a váz integrációja tökéletesre sikerült, nincs egy felesleges hézag, ami nem kívánt turbulenciát tudna okozni és mellesleg gyönyörű is ez a kialakítás. A nyeregvázcső formája amellett, hogy lapított egy egységet képez a hátsó kerékkel és szerencsére a gyártó nem alkalmazta az UCI hitelkártya szabályát (minimum akkora résnek kell lenni a kerék és a váz között, hogy egy bankkártya beférjen), így ha felszed valamit a gumi, akkor nem fogja szétkarcolni az adott tárgy a vázat. A fejcső, az alsócső és a támvillákból is sugárzik az aerodinamika, minden részletre ügyelt a Merida. A bovdenek az alócsőben rejtve futnak, így azok sem keverik feleslegesen a levegőt. A személyes kedvencem pedig a más gyártónál is bevált ékes megoldású nyeregcsőbilincs, amit a felsőcsőbe integráltak. Itt megemlíteném a nyeregcsövet is, ami formájában már-már az időfutam kerékpárokban használatosokra emlékeztet, de most nem is csak ez a lényeg, hanem a gyártás pontossága, az ilyen megoldású nyeregcsőbilincseknél/vázaknál nagyon gyakori, hogy a nyeregcső recseg a vázban, mert valami nem illeszkedik tökéletesen, a Reacto-nál nincs ilyen, a legnagyobb csendben teszi dolgát a váz ezen része. Nem mellesleg élettartam garancia jár a vázra…

Tárcsafékes kerékpár lévén természetesen átmenőtengelyes kerekeket fogad a váz, ami a merevségre is jótékony hatással van, de megint kiemelnék egy fontos dolgot, ami az ilyen jellegű vázaknál nem túl gyakori, könnyű visszatenni a kerekeket a vázba, villába. Tudom, furcsán hangzik, de aki már próbált több átmenőtengelyes országútit az megerősíti, hogy a kerékcsere többnyire elég problémásra szokott sikeredni, kicsit el kell vele játszani, hogy a kerék pontosan a helyére kerüljön és át lehessen dugni rajta a tengelyt, ami a Reacto-ra nem jellemző (nem véletlenül van, hogy néhány tárcsafékes profi csapat inkább ad egy új bringát a versenyző alá defekt esetén, minthogy kereket cseréljen).

A hajtómű kivételével a komplett új Ultegra (R8000) szett teljesít szolgálatot a Reacto-n, nem rég jelent meg róla teszt nálunk ezért részletesen nem taglalnám, hogy pontosan milyen, csak röviden leírnám, hogy hibátlanul teszi a dolgát a komplett szett és a teljesen új tervezésű első- és hátsóváltóval sincs semmi probléma, tökéletesen működnek. Az FSA Gossamer hajtómű az 52/36-os tányérjaival is teljes mértékben beleillik a Reacto koncepciójába, a 11/28-as sorral síkon és hegyen is jól teljesítenek egyaránt.

A kiegészítőkről is ejtsünk pár szót, a kormány és a kormányszár saját márkásak, de aggódnunk nem kell miattuk teljesen korrekt darabok, a kormány hajlítása modern, teteje lapított, jó fogású. A távtartókat viszont mindenképpen meg kell említenem, azok is aero formájúak, apróság, de akkor is megdobban az ember szíve, amikor ilyet lát.

A nyeregcsőről már írtam, külön a vázhoz tervezték és Di2 kompatbilis, ha egyszer át szerelnénk szerelni elektromos váltóssá a bringát. Érdekesség vele kapcsolatban, hogy létezik hozzá olyan fej is, ami megfordítható (pl triatlonistáknak a meredekebb nyeregvázcsőszögért) és 2019-től az összes CF2 Reacto-t ilyen nyeregcsővel fogják szerelni. A nyereg is Merida feliratos, de kényelmes.

A kerekek is a gyártó saját termékeiből állnak össze (itt lehetne spórolni egy kis súlyt, ha egy drága kerékszettet vennénk bele), a felni közepesen magas aero profilú, alumíniumból készült, melyen a Continental Grand Sport Race külsői feszülnek 25 mm-es szélességben, ami számomra jó hír, mert nem szeretem, ha a gyártók az egyik legfontosabb alkatrészen, a gumikon próbálnak költséget megtakarítani.

Menettapasztalatok
Brac szigetén volt lehetőségem tesztelni, ahol síkból viszonylag kevés van, de emelkedőből és lejtőből viszont annál több, így az emelkedőkön a váz merevségét, lefelé pedig az aerodimanikát volt lehetőségem próbálgatni. Elsőként, amit fontos megemlítenem, hogy a kerékpáron elfoglalt helyzet más, mint a „normál” országúti kerékpárokon, a nyereg előrébb van és ezt kompenzálandó a kormány kicsit távolabb, ez azért lényeges, mert a Reacto ezzel rákényszerít arra, hogy aerodinamikusabb pozíciót vegyünk fel a kerékpáron, tehát nem csak a bringa, hanem mi is hozzájárulunk a nagyobb sebesség eléréséhez. Irányításra szinte teljesen olyan, mint az átlagos kerékpárok, ebben nem is lett volna értelme változtatni a Meridának, jó ahogy van, síkon, lejtőn egyaránt könnyen kezelhető.

A váz hátulja az aero formák ellenére merev, de nem annyira kényelmetlen, mint vártam, sőt sok all-rounder országúti ennél sokkal kényelmetlenebb, a Reacto-nál abszolút nem éreztem azt, hogy extrém mértékben átadná az út felől érkező ütéseket. Viszont hajtás közben lehetett érezni, hogy merev, nem veszik el az energia, a szigeten az egyik hegy olyan meredek volt, hogy csak kiállva tudtam rajta feltekerni értelmezhető sebességgel és nagyon szépen ment fel rajta a Reacto, nem mászott közben össze-vissza oldalra a hátulja. A váltásra és a fékekre nem pazarolnám szót, az Ultegra szett tökéletesen vált és a fékerő időjárástól függetlenül brutális. Egyetlen dolog, ami számomra nem, másoknak meg pont előnyös tulajdonság, a hosszú fejcső. Amióta az eszemet tudom versenyvázas országútikat hajtok és azt szeretem, hogyha nagyon mélyen van a kormány, ennél a Reacto-nál ezt nem lehet megvalósítani, de pont ezt fogják szeretni a hobbi/amatőr sportolók, akiknek így nem fog leszakadni a háta, viszont akik a brutál versenyzős geometriákat szeretik, azok nézelődjenek a CF4-es vázas modellek között.

A hobbi/amatőr országútisok mellett a Reacto Disc 5000 a triatlonistáknak is egy kitűnő választás lehet, hiszen a sportjukból eredően ők sem szeretik a mély kormánypozíciót és nekik is kiemelten fontos az aerodinamika, főleg egy olyan versenyen, ahol tilos bolyozni. Az időfutamozni szerető amatőrök is szeretni fogják, mert az aerodinamikus felépítés mellett könnyen időfutamosítható is a Reacto, de bátran veheti bárki, aki egy vagány szépségen szeretni száguldozni az országutakon.

Ha valaki ki szeretné próbálni a vásárlás előtt akkor azt megteheti a Merida tesztpartnereknél!

Váz: Reacto CF2 Disc [386] R12
Méret: XS(47)-S(50)-SM(52)-ML(54)-L(56)-XL(59) cm
Teleszkóp/Villa: Reacto Carbon pro 12 FM
Fékkar: Shimano Ultegra
Fék Első: Shimano Ultegra Disc
Fék Hátsó: Shimano Ultegra Disc
Féktárcsa Első: Shimano RT54 160
Féktárcsa Hátsó: Shimano RT54 160
Lánc: KMC X11-1
Hajtómű: FSA Gossamer Pro 52-36 [386]
Középrész: FSA Gossamer Pro 386
Váltó Első: Shimano Ultegra DF
Váltó Hátsó: Shimano Ultegra RD-R8000SS
Fogaskoszorú: Shimano CS-5800-11 11-28
Pedál: Nem tartozék
Kormány: Merida Expert Aero 31.8
Kormányszár: Merida Expert 31.8 -5
Agy Első: Bearing CL 12-100
Agy Hátsó: Bearing CL 12-142
Tengely Első: Merida QR48N 12-100
Tengely Hátsó: Merida QR48 12-142
Felni: Merida Expert CW pair Disc
Nyereg: Merida Race
Nyeregszár: Reacto carbon Race [Di2 ready]
Váltókar Első: Shimano Ultegra Disc
Váltókar Hátsó: Shimano Ultegra Disc
Gumikülső Első: Continental Grand Sport Race 25 fold
Gumikülső Hátsó: Continental Grand Sport Race 25 fold
Tömeg: 8,66 kg (mért adat) – M-L (54 cm)

Ajánlott fogyasztói ár: 729 000 Ft
Élettartam garancia a vázra.

Bővebb információk a forgalmazó honlapján.

Mapei Tour de Zalakaros – 2018. Június 16-17.

2018 június 16-17-én ismét várja a kerékpározás rajongóit a MAPEI Tour de Zalakaros. Megújul a maraton, a táv 137 km lesz, bekerül az útvonalba két új emelkedő a névadó szponzor pedig a Bianchi lett. A 60 km-es középtáv és a 33 km-es Karos-Spa Kis-Balaton kerülő családi túra útvonala nem változik és az sem, hogy a 14 éven aluliaknak ingyenes az indulás. Mindhárom útvonalon a június 17-i vasárnapon lehet tekerni. 

Szombaton, a négy vagy öt fős céges csapatokat 2018-ban is a Szabadics Ride Company Challenge várja, szintén 33 km-es távon. A gyerekeknek teljesen új pályán szerveznek több korcsoportban versenyt, az erre való nevezés április végén indul. Az összes futam rajtcsomagjának közös pontja, hogy a nevezők rajtszámukkal INGYENESEN látogathatják meg a zalakarosi élményfürdőt.

A MAPEI Tour de Zalakaros futamaira és a Szabadics Ride Company Challenge céges csapat időfutamra az internetes előnevezés még tart, melyet közvetlenül megtehetsz a www.tourdezalakaros.hu honlapon, ahol útvonal térképek, rajtcsomag információk és akciós wellness szállásajánlatok is várják az érdeklődőket, valamint a nevezéseket már bankkártyával is lehet fizetni.

Kétszeres Giro d’Italia győztessel bringázhatsz a MAPEI Tour de Zalakaros-on júniusban

A 2017-es év hazai, amatőr vonatkozású eseményein egy igazán nagy név is jelen volt, a profi országúti kerékpársport egyik nagy alakja, a korábbi Párizs-Roubaix győztes Andrea Tafi a Mapei Tour de Zalakaroson tette tiszteletét. Tafinak olyannyira megtetszett a zalai kerékpáros hétvége és táj, hogy idén újra visszatér hozzánk bringázni, de rajta kívül egy még nagyobb név is. A Giro dItalia kétszeres összetett győztese, Gilberto Simoni lesz a sztárvendég, aki a korábbi többszörös magyar bajnok, Víg Aurél közbenjárásával jön el. Simoni nevéhez 8 Giro, 2 Vuelta és 1 Tour de France szakaszgyőzelem is fűződik, korszakának egyik legjobb hegyi menője volt.


Zalakaroson nem csak messziről lesz látható a két olasz sztár, hanem aktívan részt is vesznek az eseményen. A szombati warm up ride-on, majd a vasárnapi Bianchi Zalakaros Maraton 137 km-es távján is rajthoz állnak mindketten, ezen kívül lesz autogram osztás, közös fotózás és színpadi beszélgetés is velük.

Szombaton Rudy Project szerviz nap. Nézd meg, megéri!

Újra SupportDay a Rudy Project bemutatóteremben az Árpád-híd pesti hídfőjénél! Ha a hivatalos PR hírre vagy kíváncsi, akkor KATTINTS IDE. De mire is jó neked ezen részt venni?

Több okot is tudnánk rá mondani! Alapvetően arra találták ki, hogy ha valami problémád van bármilyen Rudy Project szemüvegeddel, ami legyen sport vagy akár dioptriás kivitel, akkor beviszed és biztosan tudnak adni neked hozzá alkatrészt. Az, hogy tíz évvel ezelőtti a modell, igazából nem jelent semmit, erről is híres az olasz gyártó, nagyon sokáig minden apróság kapható hozzá. Elkopott az orrnyereg? Elhagytad a szárvég gumit? Semmi gond, be kell menni szombaton (2018.04.21) a bemutatótermükbe, vinni a szemüveget és segítenek újjá varázsolni.

Persze jó hír az is, hogy akár 40-60-80%-os kedvezményekkel veheted meg ezeket az apróságokat, de mondunk egy másik indokot! Nagyon sok Rudy Project szemüveg kusztomizálható, vagyis cserélhetőek rajta a színes részek. Orrnyereg, logó, szárvég gumi, stb. Most érdemes az új mezeddel, vagy sisakoddal harmonizáló szettet beszerezni, mert ezek is kedvezményes áron lesznek!

Lényeges viszont, hogy a kedvezményes árak CSAK A HELYSZÍNEN érvényesek és csak szombaton! A további részleteket olvasd el ITT!

Amstel Gold Race 2018: a legkisebb fiúé az elsőség

Nagy nevekkel teli csoport rázódott össze az 53. Amstel Gold Race véghajrájában. Közülük végül az a kerékpáros haladhatott át elsőként a célvonalon, akiről eddig a legkevesebbet hallhattunk. Michael Valgren (Astana) idei tavaszi teljesítményével felnőtt a legjobb egynapos specialistákhoz. 

Lassan indult be az igazi verseny, a 263 kilométerből mintegy 220 arról szólt, miként közelíti meg egyre jobban a mezőny a nap elején negyed órányira is ellépő szökevényeket. A kilenc bringásból – Bram Tankink (TLJ), Tsgabu Grmay (TFS), Willie Smit (TKA), Matteo Bono (UAD), Lawson Craddock (EFD), Oscar Riesebeek (RNL), Eddie Dunbar (ABS), Preben Van Hecke (SVB), Marco Tizza (NVF) – végül az amerikai Lawson Craddock bírta  legtovább, ő végül 9. helyen ért célba.

A lendületet nagyjából 40-44 kilométernél a Bahrain -Merida adta meg a versenynek, amikor a főmezőny felett átvették az irányítást. Ugyancsak jót tett a küzdelemnek, amikor a Lotto-Soudal versenyzői is előre jöttek. Az Eyserbosweg és a Fromberg emelkedőkön már látszódott, ki mindenki szeretne fontos szerepet betölteni a véghajrában, megmutatta magát többek között Roman Kreuziger (Mitchelton-Scott) is.

Nem sokkal ezután Ion Izagirre (Bahrain-Merida) hajtotta végre az első komolyabb említésre méltó támadást, bár ő is csak pár kilométeren át bírta. Majd Jacob Fuglsang (Astana) következett, ő későbbiekben is még többször próbálkozott.  Sokat változott a helyzet 26 kilométerrel a vége előtt, amikor egy másik Bahrain-Merida versenyző, Enrico Gasparotto (2012 és 2016 győztese) indult meg, majd vele tartott Roman Kreuziger (aki nem mellesleg 2013-ban volt első ezen a versenyen). Ők utol is érték az akkor már csak hat fős eredeti szökevénycsoportot.

Ahogyan arra számítani lehetett, a Caubergen (harmadszorra, 18 kilométerrel a cél előtt) kezdődött az igazi tűzijáték. Alejandro Valverde (Movistar) Julian Alaphilippe (Quick Step Floor), Peter Sagan (Bora-hansgrohe) és Tim Wellens (Lotto-Soudal) is megmutatta magát, ők és a két Astanás, Fuglsang és Michael Valgren utol is érték a szökevényeket. Volt próbálkozása Dylen Teunsnak, Greg van Avermaetnak (BMC) és Rudy Mollard-nak (Groupama-FDJ) is, de ők később már nem tartottak az élcsoporttal.

Valamivel több, mint 2 kilométerrel a vége előtt indult meg Michael Valgren, vele tartott Kreuziger, és ez már a győztes mozzanat volt. Valgren végül hozta a versenyt, Kreuziger második lett. Harmadikként Gasparotto ért célba, aki még az 1 kilométeres kapunál próbálta a másik kettő versenyzőt utolérni – eredménytelenül.

Az 1992-es születésű Michael Valgren eddig talán nem került rivaldafénybe, ám már az elmúlt években is komoly teljesítményt nyújtott. Többek között 2013-ban nyert korosztályos Liege-Bastogne-Liege-t, 2014-ben a felnőttek közt dán nemzeti bajnok lett mezőnyversenyben, volt már egyszer 2. helyezett az Amstel Gold Race-en (2016), és idén már megnyerte az Omloop He Nieuwsbaldot, valamint  van egy 4. helye a Ronde van Vlaanderenen is.

Összefoglaló videó a versenyről:

Top 10 a versenyen:

1 Michael Valgren (Den) Astana Pro Team 6:40:07
2 Roman Kreuziger (Cze) Mitchelton-Scott
3 Enrico Gasparotto (Ita) Bahrain-Merida 0:00:02
4 Peter Sagan (Svk) Bora-Hansgrohe 0:00:19
5 Alejandro Valverde (Spa) Movistar Team
6 Tim Wellens (Bel) Lotto Soudal
7 Julian Alaphilippe (Fra) Quick-Step Floors
8 Jakob Fuglsang (Den) Astana Pro Team 0:00:23
9 Lawson Craddock (USA) EF Education First-Drapac p/b Cannondale 0:00:30
10 Jelle Vanendert (Bel) Lotto Soudal 0:00:36

Összejön végre Valverdének? – Amstel Gold Race 2018 előzetes

Cycling: 50th Amstel Gold Race 2015

Utolsó felvonásához érkezett a tavaszi egynapos klasszikus szezon, következnek az ardenneki klasszikusok, közülük is elsőként az Amstel Gold Race. A verseny egyik nagy esélyese Alejandro Valverde, aki összesen kilencszer győzött már az Ardennekben, de az Amstel Gold Race-en még soha.  

 

Kép forrása: Tim de Waele/velonews.com

 

A Maastricht és Berg en Terblijt közötti 263 kilométeres úton összesen harmincötször kell emelkedőt másznia a versenyzőknek, a programban több olyan emelkedő is akad, melyet többször is. Ezek közül a Cauberg talán a legismertebb, amelyen korábban négyszer, a tavalyi útvonal-módosítás következtében most már csak háromszor kell a kerékpárosoknak túljutnia. Annak ellenére, hogy most már nem a végső emelkedő, mégiscsak fontos pontja lehet a versenynek, hiszen amikor harmadik alkalommal ér majd ide a mezőny, már csak 18 kilométer lesz a célig. Könnyen megeshet, hogy itt történik majd egy olyan támadás, mely sikeresen hazaérhet.  Ezt segítheti az is elő, hogy a rákövetkező két emelkedő, a Geulhemmerberg  és a Keutenberg lejtmenete meglehetősen trükkös, az üldözőknek nehéz dolga lehet egy ügyes szökevénycsapattal vagy éppen szólóban szökő versenyzővel szemben.

 

 

Az emelkedők teljes listája (km a rajttól/km a célig):

1 Slingerberg 9,6/253,4
2 Adsteeg 14,5/248,5
3 Lange Raarberg 22,7/240,3
4 Bergseweg 38,7/224,3
5 Sibbergrubbe (1) 50,4/212,6
6 Cauberg (1) 54,8/208,2
7 Geulhemmerberg (1) 59,4/203,6
8 Heiweg 78,8/184,2
9 Kallenberg 82,8/180,2
10 Wolfsberg 89,8/173,2
11 Loorberg (1) 93,3/169,7
12 Schweibergerweg 104,8/158,2
13 Camerig 111,2/151,8
14 Drielandenpunt 122,4/140,6
15 Gemmenich 127,0/136,0
16 Vijlenerbos 130,4/132,6
17 Eperheide 139,1/123,9
18 Gulperberg (1) 147,9/115,1
19 Plettenberg 151,5/111,5
20 Eyserweg 153,7/109,3
21 St. Remigiusstraat 158,3/104,7
22 Vrakelberg 163,7/ 99,3
23 Sibbergrubbe (2) 171,6/ 91,4
24 Cauberg (2) 176,0/ 87,0
25 Geulhemmerberg (2) 180,5/ 82,5
26 Bemelerberg (1) 193,5/ 69,5
27 Loorberg (2) 209,0/ 54,0
28 Gulperberg (2) 218,9/ 44,1
29 Kruisberg 224,3/ 38,7
30 Eyserbosweg 226,3/ 36,7
31 Fromberg 230,1/ 32,9
32 Keutenberg 234,6/ 28,4
33 Cauberg (3) 244,7/ 18,3
34 Geulhemmerberg (3) 249,3/ 13,7
35 Bemelerberg (2) 256,1/ 6,9

 

Esélyesek:

Ugyan jól láthatóan változik a mezőny összetétele, az esélyesek felsorolását azonban mégiscsak érdemesebb azokkal a versenyzőkkel kezdeni, akikkel az előző hetekben is találkozhattunk. Philippe Gilbert (Quick-Step Floors) a címvédő, akinek nem véletlen „Mr Cauberg” az egyik beceneve, összesen négyszer (2010, 2011, 2014 és 2017) nyerte már meg a versenyt, ráadásul 2012-es világbajnoki címét is egy a Cauberggel végződő útvonalon szerezte. Gilbertnek nincs még győzelme a szezonban, ugyanakkor az egyik meghatározó szereplője volt az elmúlt heteknek. Ha a mostani versenyen újra elsőként haladna át a célvonalon, akkor az örök ranglistán beérné a rekorder ötszörös győztes Jan Raast (1977,1978,1979,1980, 1982).

Peter Sagan (Bora-hansgrohe) múlt heti Paris-Roubaix győzelmével válaszolt az őt kritizálóknak, s talán könnyebben tudja kezelni majd azt a helyzetet is, hogy világbajnokként mindenki ellene teker a mezőnyben. Összesen háromszor vett eddig részt a versenyen (2011, 2012, 2013), legjobb helyezése egy 3. hely 2012-ből.

Egynapos versenyen utoljára a Ronde van Vlaanderenen találkozhattunk Vincenzo Nibalival (Bahrain-Merida), ahol teljesítményével még saját szakvezetőit is meglepte. A Milano-Sanremo idei győztese ugyan nem tekerte végig az egész egynapos szezont, de ahol jelen volt, ott emlékezeteset alkotott (az ő versenyzői alkatával egy 26. hely a Rondén több, mint dicséretre méltó), az ardenneki klasszikusok pedig inkább fekszenek neki, mint a korábbi versenyek.

Március elején még úgy tűnt, Michał Kwiatkowski (Team Sky) nagy éve lehet 2018, végül azonban nem vált meghatározó szereplőjévé azoknak a versenyeknek, amelyeken részt vett. Az Amstel Gold Race-szel új fejezet kezdődhet számára is, a lendület pedig akár jövő hét végéig is kitarthat.

Alejandro Valverde (Movistar) is megmutatta már magát a tavaszi egynaposokon, a Dwars door Vlaanderenen bizonyította, hogy akár a jég hátán  nedves, csúszós macskaköveken is megél. Bármennyire is hihetetlen, de az ötszörös La Flèche Wallonne (2006, 2014, 2015, 2016, 2017) és négyszeres Liege-Bastogne-Liege (2006, 2008, 2015, 2017) győztes versenyző még soha nem volt első az Amstel Gold Race-en. Második helyezése azonban több is volt (2013, 2015).Valverde idén újfent impozáns eredményeket tudhat magáénak az előző hónapokból: megnyerte a Volta Valencianát, az Abu Dhabi Tourt és a Volta Catalunyát, valamint van egynapos győzelme is, a GP Miguel Indurain. Nem csoda hát, ha sokan őt tekintik az idei Amstel Gold Race legnagyobb esélyesének, sőt, akár csatlakozhat azokhoz a versenyzőkhöz, akik egy évben voltak képesek megnyerni mindhárom ardenneki klasszikust (utoljára ilyen 2011-ben történt, akkor Philippe Gilbert vitte véghez ezt a tettet).

Bár idén csupán a Milano-Sanremón vett eddig az egynaposok közül részt (35. hely), Julian Alaphilippe-t több szempontból is érdemes mégis megemlíteni. Egyrészt mert a jelenlegi legerősebb csapat, a Quick Step Floors tagja, másrészt már az Abu Dhabi Touron,  Paris-Nizzán, illetve a Vuelta al Pas Vascón is mutatta magát (utóbbin két egymás utáni szakaszt is nyert). Ráadásul három évvel ezelőtt az ardenneki klasszikusokon elért jó eredményeivel robbant be a köztudatba (Amstel Gold Race 7. hely, míg a másik két versenyen csak Alejandro Valverde volt nála jobb).

Akikre érdemes még odafigyelni: Tim Wellens, Jelle Vanendert és Tiejs Benoot (Lotto-Soudal), Sonny Colbrelli (Bahrain-Merida), Dan Martin (UAE Team Emirates), Damiano Cunego (Nippo Vini Fantini-Europa Orvini), Michael Matthews (Team Sunweb), Greg van Avermaet (BMC)

A verseny fél tizenegykor rajtol, várható célba érkezés nagyjából 17 óra után.