A ház külső megjelenését sok minden meghatározza – a homlokzat színe, a tető formája, az ablakok stílusa –, de van egy olyan eleme, amire gyakran kevesebb figyelem jut, pedig kulcsszerepet játszik az épület kinézetében és védelmében egyaránt.
Ez pedig nem más, mint a lábazat, amelynek nem csak esztétikailag van nagy jelentősége. Ez az épület egyik legfontosabb és leginkább igénybe vett része, hiszen közvetlenül érintkezik az esővízzel, a hóval, a sárral, a talajmenti faggyal.
Éppen ezért nagyon fontos, hogy amikor lábazatfestés előtt állunk, akkor a megfelelő festéket válasszuk! Ha még nem tettük, akkor mindenképpen érdemes körülnézni a Vitál-Kolor lábazatfestékei között, hiszen itt könnyen megtalálhatjuk azt a terméket, ami minden szempontból megfelelő lesz számunkra.
Mai írásunkban ezt a témát fogjuk egy kicsit jobban is górcső alá venni, és elmondunk minden fontos tudnivalót.
Mi a szerepe a lábazatfestéknek?
A lábazatfesték elsődleges szerepe az, hogy megfelelő védelmet nyújtson ennek az épületelemnek az időjárási hatásokkal, a nedvességgel, a faggyal, a hőmérséklet-változásokkal, valamint a mechanikai hatásokkal szemben.
A lábazatot gyakran érik olyan környezeti hatások, amelyek hosszú távon roncsolhatják a vakolatot. Felcsapódó esővíz, sár, olvadt hó, fagyás-olvadás váltakozása, tárgyak okozta ütődések – csak hogy néhányat említsünk a sok közül.
A lábazatfesték egy olyan speciális termék, amely egyrészt megbízható védőréteget képez a felületen, másrészt pedig esztétikai szerepet is betölt, ugyanis egységes, rendezett megjelenést ad az épület alsó részének.
Milyen egy jó lábazatfesték?
Egy igazán jó lábazatfesték időjárásálló és vízlepergető, ugyanakkor kimagasló páraáteresztő képességgel is rendelkezik. Ennek azért van nagy jelentősége, mert nem szabad, hogy a festék a falban természetes módon keletkező párát “bezárja”. Ha ez megtörténik, és a nedvesség a festékréteg alatt marad, akkor hosszú távon a festék leválását eredményezheti és akár penészedést is okozhat.
Szintén elengedhetetlen, hogy a festék kopás- és fagyálló legyen, különösen a mi éghajlatunkon, ahol a téli fagyok és a nyári hőség váltakozása nagy igénybevételt jelent. A festéknek el kell tudnia viselnie ezeket a hőmérséklet-változásokat anélkül, hogy megrepedezne vagy lepattogna.
Amit még érdemes tudni…
A lábazatfestés során a felület előkészítése legalább annyira fontos feladat, mint maga a festés. Mielőtt nekiállnánk a műveletnek, alaposan tisztítsuk meg a felületet a portól, a mohától, a laza vakolattól és a korábbi festékrétegektől. A száraz, tiszta felület biztosítja, hogy a festék megfelelően tapadjon és ne váljon le idő előtt.
A festés időpontjának megválasztása is kulcsfontosságú: ne legyen se túl hideg, se túl meleg, és lehetőleg ne közvetlen napsütésben dolgozzunk. Ha ezekre odafigyelünk, akkor garantáltan jó munkát végzünk. Már csak a művelethez szükséges termékeket, eszközöket kell beszerezni? Akkor keressük fel a Vitál-Kolor webshopját!
Az elmúlt években egyre több kerékpáros használja a konzol világát nem csak játék céljára, hanem edzés, motiváció és szórakozás kombinációjaként is. Ha belegondolunk, a bringázás és a videojáték nem is áll olyan messze egymástól: mindkettő ritmust, önfegyelmet és reakciót igényel. A technológia pedig egyre inkább lehetővé teszi, hogy otthon, biztonságosan ötvözzük a mozgást és az élményeket. De hogyan férnek össze ezek a világok egymással? És miért lesz egyre népszerűbb az, hogy bringások konzoloznak?
Edzés játék közben – hogyan működik?
A modern kerékpáros edzőberendezések és okos trénerek egyre több konzollal vagy PC-s alkalmazással képesek szinkronban dolgozni. A virtuális környezetekben (például Zwift, Rouvy, Bkool) valós útvonalakat tehetsz meg, versenyezhetsz másokkal, vagy edzésprogramokat is teljesíthetsz. Ilyenkor a konzol egyfajta játékvégponttá válhat, azaz a bringázásod vizuális megjelenítőjévé. A vezérlés a pedálfordulattól, sebességtől vagy a virtuális mérési adatoktól függ.A Zwift Play vezérlők például arra szolgálnak, hogy közvetlenül a kerékpáron tudd a menüpontokat kezelni, és ne kelljen állandóan leállnod a konzolon való navigációhoz. Léteznek olyan eszközök is, mint a Gamebike kontroller, amely a bringás mozdulatokat videojáték vezérlőként alakít át – így egyszerre edzhetsz és játszhatsz.
Miért annyira vonzó ez a világ a bringások körében is?
Egyrészt a motiváció kérdése óriási szerepet játszik. Egy hosszú, monoton edzésnapon kevesen maradnak lendületben kizárólag az akaraterejük segítségével. Ha azonban egy virtuális verseny vagy kihívás ad lendületet, sokkal könnyebb kitartani. Másrészt a játék és mozgás kombinációja a testet és az elmét is stimulálja: a reakcióidő, fókusz és döntéshozatal is részévé válik az edzésnek. Ezen túl az egyéni igényeidhez igazított edzéstervet követheted a konzol segítségével: virtuális emelkedők, vízszintes szakaszok vagy sprintfeladatok variálásával, mindezt szabályozható környezetben. A fizikai és kognitív komponens ötvözése olyan összhatást teremt, amely a bringázás élményét is magasabb szintre emeli.
Mire figyelj, ha te is kipróbálnád?
Először is fontos, hogy a leendő rendszered pontosan képes legyen mérni a pedálfordulatokat, távolságot és teljesítményt – csak így lesz hiteles az élmény. A stabil, azaz minőségi kerékpáros állvány is alapkövetelmény, így nem mozdulhat el tekerés közben, amikor már nagyon belelendültél. A kényelmes pozíció is kulcsfontosságú: a konzolos kijelzőt szemmagasságban kell elhelyezni, hogy a nyak megerőltetése nélkül is tudj játszani és tekerni egyszerre. Egyes fórumozók szerint a játék használata edzés közben „furcsa pozícióba hozhatja az embert”, ha nem jól van beállítva a rendszer. A konzol kompatibilitásánál érdemes ellenőrizni, hogy az adott játék vagy alkalmazás támogatja-e a kerékpáros inputot – a menüből való navigálás, fékezés, irányváltás mind fontos funkció.
Ne hagyd ki a jövő bringás élményét! Fedezd fel most a legújabb konzol modelleket a fizz.hu oldalon, és lépj be a virtuális edzésvilágba – hozd ki a maximumot a mozgásból és a szórakozásból egyszerre!
Kevés jobb őszi program van annál számomra mint lefutni egy 21 km-es terepfutóversenyt a Vértesben, ahol nemcsak a gyors pályát élvezheti az ember, hanem a sárguló, vöröslő erdőt is.
Számomra az ősz a terepfutás ideje, ilyenkor van valami a levegőben, egyszerűen érzem, hogy hív az erdő. A bringázásból is ismert ösvényeimet már falevelek kezdik borítani, jó érzés ősszel kicsit nyugodtabban nézelődve végigmenni rajtuk. Az erdő színei ilyenkor gyönyörűek, én szeretem a tavaszi zöldet, a nyári kiégett sárga mezőket a kék ég alatt, de az őszi sárga, vörös, barna, zöld színkeverék mindent visz. Én nem vagyok az az egy helyben álldogálós nézelődős, fotózós típus, mint ahogy kerékpáron sem, de futás közben gyakran jár a fejem.
Ha már kijárok rendszeresen futni akkor nehezen tudom megállni, hogy egy-egy versenyen ne induljak el, főleg ha valahol a közelemben vannak. Jó kipróbálni, hogy mit tud az ember versenykörülmények között, mert „edzésen” általában csak alaptempót futok, és azért időnként szeretem feszegetni a határaimat. Ráadásul egy versenyen olyan pályán futhatok, amin általában edzéseken nem szoktam, bár vannak kivételek, mert a Szavanna Trail pályáján kb 50%-ban szoktam futni, meg van másik futóverseny is, aminek az útvonalának kitalálásában kulcsszerepem volt (a mai napig én jelölöm).
Szóval a Columbia Csákvár ECO Trail pont kapóra jött, mert itt van a közelemben és bár részben ismerem a pályát, de mindig csak a másik irányból futottam, bringáztam rajta, úgy meg totál más. Plusz ehhez még hozzájön, hogy az elmúlt évben csupa jó tapasztalatom volt a Trailrun.hu versenyeivel, így nem volt kérdés, hogy október 19-én rajthoz fogok állni.
A verseny előtti hétfőn kimentem megnézni, hogy milyen is lesz a pálya, mire készüljek, melyik cipőmet vegyem fel. Az a futás pocsékul esett pedig lassan futottam. Minden összejött, eltévedtem kétszer (pedig végig turistajelzésen megy), elestem egy kőben miközben egy túrázónak köszöntem, és a végére még teljesen elfáradtam. Persze lehet nem egy cyclo-cross verseny másnapján kellett volna kimennem megnézni a pályát, amikor a lábaimat nem tudom olyan „jól” emelni. 🙂 A pályabejárás ettől még nem is lett olyan lassú, ezért sejtettem, hogy a verseny gyors lesz. Mondtam minden ismerősnek, aki kérdezte, hogy milyen a pálya, hogy figyeljen a lába elé, mert az avarban sziklák bújnak meg mindenféle rendszer nélkül.
Október 19. reggelére hideget ígértek, konkrétan fagyott volt a szélvédőm induláskor, de az előrejelzés napos, gyorsan melegedő időt jósolt, ezért csak rövidnadrágot tettem be és egy rövid, illetve egy hosszú vékony felsőt. A 21 km-es távon a 13. km-nél volt frissítőpont, ahonnan egy rövid emelkedő után már csak lefelé futás volt a pályából, ezért úgy döntöttem, hogy nem állok meg a frissítőponton és a Salomon Adv Skin 5 futómellényemet viszem hátul a tartályban 1 liter izóval, ami elég lesz az egész versenyre. Jobban szeretem, ha hátul van a súly a táskában, de erről majd még valamikor részletesebben. Cipőből egy jól párnázott viszonylag stabilt választottam a sok kő miatt, és a Hoka Stinson 7 mintái bőven elegendőek erre a pályára.
A csákvári focipálya melletti tornateremben volt a versenyközpont, pillanatok alatt átvettük a rajtszámokat, pedig nagyon sokan mentünk a rajtszámért egyszerre. Minden a helyén volt, persze az autótól a csarnokig kellett sétálni pár percet, de Csákvár infrastruktúrája nincs ennyi emberre felkészülve, mint ahányan egy ilyen verseny indulunk. Vissza a kocsihoz, gyors átöltözés és irány a rajtba. Bár a fű még deres volt az árnyékban, de a rövidnadrág és a vékony (nyári) hosszúujjú elégnek tűnt a versenyre, na meg persze kesztyűt is vettem fel, mert a kezem fázós. De ebben tényleg egyediek vagyunk, Adri (barátnőm) hosszúnadrágot vett fel, meg vastagabb felsőt, csősálat.
A rajtban sokan voltunk, ezúttal is inkább hátrébb álltam, úgyis általában útban szoktam lenni a gyorsan kezdőknek. A pálya első 2,5 km-én széles az út és jól lehet előzni, ezért csak az első 100-200 méteren volt araszolás, utána már utazó sebességre lehetett kapcsolni. Mivel nem melegítettem semmit, így kicsit lassabban kezdtem, előztek is hátulról sorban, aztán 3 km-nél az emelkedőnél értem őket utol. Egy nagy hegy található a pályában, amiben van 2 km meredek szakasz, a pályabejáráson is megfutottam, ezért nem volt kérdés, hogy a versenyen is meg fogom. Sokan automatikusan elkezdtek sétálni a meredek szakaszon, pedig előtte a laposon nagyon tolták neki, persze mindenki más taktikával fut. Igazából az előzgetések voltak kicsit energiaigényesek, mert sok volt a kő és a törmelék felfelé.
A 6. km körül értünk fel a hegycsúcsra, de utána is még jó pár kilométert hullámzott az út, keveset lehetett pihenni, vagy meredeken kellett lefutni vagy felfelé mentünk vagy folyamatosan emelni kellett a lábamat a kövek miatt. Emlékeztem a pályabejárásról, hogy az új vadászles mellett nem szabad elesni 🙂 és utána jobbra le kell fordulni egy törmelékes lejtőre. Lefelé próbáltam vigyázni a lábaimra, mert szükség volt még rájuk a táv további részein és lefelé kapja a legnagyobb ütéseket (sokkot) az izom, ami ki tud belőle venni rendesen. Páran felértek rám a Csákvár-Oroszlány összekötő aszfaltúton, ami szerintem abból a szempontból érdekes, hogy ilyen nagy forgalmú úton még nem futottam terepfutóversenyen, de itt megy egyébként a zöld jelzés is.
Ezután újra felfelé futottunk, a pálya második leghosszabb emelkedőjén, ami valójában nem is annyira hosszú, és amit egy hosszabb síkszerű pihenős szakasz követett. Itt csak arra figyeltem, hogy ne fussak túl gyorsan, mert még a táv fele hátravan. A verseny során végig futottak előttem, ezért az eltévedés lehetősége kb nulla volt. Lehetett érezni, hogy többen már fáradnak, mert kezdtem utolérni a pihenős szakaszokon is embereket. A Csákvár-Gánt út hangját amikor meghallottam akkor tudtam hogy közel a frissítőpont, ami az utolsó emelkedő követ. A tervek szerint nem álltam meg a ponton, hanem egyből megkezdtem a mászást. Ez az emelkedő volt az, ami tarthatott volna örökké, olyan jól éreztem magam rajta. Csak előzgettem az embereket, megvolt a ritmus, tudtam hogy most minden rendben van velem, nincs túl meleg, jó volt eddig a frissítés és a verseny elejét sem futottam el.
A Gém-hegy alatt vitt el a pálya a Vérkör útvonalával szemben, egészen a célig. Ebben az irányban talán csak egyszer futottam rajta nagyon régen, meglepett, hogy mennyire lejt. A másik irányból kamusíknak érzem, most meg lehet rajta lefelé száguldani. Hátulról érkeztek rám többen, nyomták rendesen lefelé, még a köves egynyomoson is mentek lihegve, de fennakadtunk egy lassabb futón, melynek köszönhetően szerintem biztonságosabb tempóban sikerült lejutni a bokatörős lejtőn. A Csákvár előtti dombtetőn volt a pálya egyik legszebb része, lehet nem véletlenül készültek ott a versenyfotók is, vagy a fotósnak oda volt egyszerű kimenni járművel. 🙂
Csákvár szélétől még volt jó pár kilométer a célig, de többnyire lejtett vagy sík volt, így tényleg lehetett haladni. Itt már nem kellett tartalékolni, én is elkezdtem nyomni. A versenyeken mindig jó ez a rész, ha az emberben marad még tartalék akkor sorban „levadászik” mindenkit maga előtt. Most így volt velem is, legalább 6 embert értem utol az utolsó pár kilométeren. A focipálya utcájába érve azért már vártam, hogy mikor lesz vége, mert kezdett kicsit sok lenni ez a tempó. Aztán a parkban Andrew mutatta, hogy forduljak jobbra és már be is értem a célba, 1:54:02-es idővel az abszolút 52. helyen. A kerékpárversenyekről ismert Jácint, a speaker, köszöntött a célban, utána odamentem Adrihoz, aki mondta, hogy most nem is kellett olyan sokat várnia rám, csak 7 percet (köszi 🙂 ). Az utóbbiban biztosan benne van az is, hogy gyors a pálya és ilyenkor kisebbek a különbségek időben.
Az átöltözés után a sportcsarnokban töltöttem vissza az elégetett kalóriákból, a Trailrun.hu versenyei ebben mindig nagyon jók, a célban is található normális „frissítőpont”, ahol szívesen eszik az ember. Aztán anyukám is befutott (igen, ő is 21 km-en indult) és egy kis fotózkodás után elindultunk haza.
Ha belefér az időmbe akkor jövőre biztosan újra elindulok ezen a versenyen, de az biztos, hogy addig fogok még ezen az útvonalon többször futni edzésképpen. Ha valaki még idén futna versenyen a Vértesben akkor számukra jövő héten november 1-jén ott van a Vértes Expressz, ahol erdei aszfalton nézhetik meg az erdőt Pusztavám és Csákberény között.
A kerékpározás egyszerre sport és önkifejezés: a szabadság, a kitartás és a közösség nyelve. Ez az élmény inspirálta a G42 x UAE Team Emirates-XRG helmetverse.ai nemzetközi kihívását is, ahol a kreativitás és a technológia találkozott a kerékpáros szenvedéllyel.
A helmetverse.ai a G42, a MET Helmets és az UAE Team Emirates–XRG közös kezdeményezése, amelyet az első generatív AI-alapú sisaktervező versenyeként hirdettek meg. Az UAE Team Emirates–XRG, amelyben a kétszeres világbajnok és négyszeres Tour de France-győztes Tadej Pogačar is teker, ezzel a projekttel a technológia és az emberi kreativitás határait feszegette.
A versenyre a világ minden tájáról érkeztek pályaművek, több száz alkotás közül választotta ki a közönség a döntősöket. A pályázat nyitott volt: bárki nevezhetett profi tervezői háttér nélkül is, hiszen a cél a kreativitás felszabadítása volt, hogy a mesterséges intelligencia bárkinek lehetőséget adjon alkotni, szakmai tapasztalattól függetlenül. A döntőbe végül a közönség online szavazatai alapján a tíz legtöbb szavazatot kapott terv került, köztük két magyar alkotóé.
A legtöbb közönségszavazatot R. Fonyó Barbara, kommunikációs szakértő, szövegíró és ötgyermekes édesanya kapta, aki a szakmai pályájától látszólag távol eső területen próbálta ki magát.
„Amikor megláttam a felhívást, nem tervezőként reagáltam rá, hanem történetmesélőként” – meséli Barbara. „Azt éreztem, hogy egy kerékpárverseny nemcsak hegyekről és völgyekről szól, hanem valami sokkal mélyebbről: az erőről, a kitartásról, a hitről, ami végigvisz az úton.”
A Barbara által tervezett sisak alsó részét aranybarna tónus uralja, ez az Egyesült Arab Emírségek sivatagát, az álom kezdetét és a csapat támogató hátterét jelképezi. A felső, világos törtfehér árnyalat a cél, a jövő és a lehetőség szimbóluma. A két színt összekötő finom átmenet nem csupán grafikai megoldás, hanem a fejlődés íve: a mélyebb tónusból indulunk, és ahogy haladunk felfelé, egyre tisztábban kirajzolódik az irány. A térképszerű vonalháló az erőfeszítések és a belső utazás mintázata, az úté, amit mindannyian végigjárunk.
A helmetverse.ai verseny a technológia és az emberi történetek találkozása: a mesterséges intelligencia eszközeivel létrehozott formák mögött emberi érzelmek, szimbólumok és tapasztalatok húzódnak meg. Barbara szerint ez a projekt nem a dizájnról szól, hanem arról, hogyan válik láthatóvá a gondolat, hogyan lesz egy történetből vizuális élmény.
„Nem az számít, milyen eszközzel mesélsz, hanem hogy mit akarsz elmondani” – hangsúlyozta. „És ha a történet őszinte, akkor mindig van, aki meghallja.”
Október 30-án két magyar döntősért is szoríthatunk, amikor Abu Dhabiban, a Colnago Caféban – az országúti kerékpározás egyik ikonikus helyszínén – egy kiállítás keretében bemutatják a tíz legtöbb szavazatot kapott sisaktervet, és kihirdetik a győztest.
A szervezők szerint a helmetverse.ai nemcsak egy projekt, hanem egy újfajta inspirációs tér, ahol az emberi történetek és a technológiai innováció találkoznak. A gálaesten derül majd ki, ki viheti haza a fődíjat: az AI-tervezett kerékpáros sisak megvalósítását, amelyet az UAE Team Emirates-XRG kerékpárosai viselnek a 2026-os UAE Touron, valamint egy kétszemélyes VIP utazási csomagot az eseményre. A győztesről a G42, a MET és a kerékpárcsapat szakértőiből álló zsűri dönt, akik a kreativitás, a megvalósíthatóság és az innováció szempontjai alapján választják ki a végső nyertest.
A helmetverse.ai döntő így nemcsak az egyéni sikerekről, hanem a közösségi élményről és az emberi kreativitás határtalan erejéről is szól. Október 30-án pedig kiderül, ki lesz az, akinek története szó szerint életre kel a pályán, és ezzel új fejezetet nyit a kerékpáros dizájn világában.
A Lazer VeloVox segítségével egyszerre hallhatod a kerékpározás közbeni külső zajokat és a kedvenc zenédet, de a VeloVoxot használhatod headsetként is vagy többet összekapcsolva saját csoportot tudsz létrehozni, amin keresztül folyamatosan tudtok kommunikálni bringázás közben.
Kerékpározás közben sokan szeretnek zenét hallgatni, amivel az a probléma, hogy a fülhallgatók többsége kizárja a külvilág zajait, ami kockázatossá teszi a bringázást, hiszen biciklizés közben a fülünket is használjuk. Elég csak arra gondolni, hogy mekkora segítség az, hogy halljuk ha jön mögöttünk egy autó vagy ha egy másik bringás jelez nekünk, hogy hátulról érkezik, nem beszélve arról, hogy pl az erdőben is bármi történhet, amire a zaj figyelmeztet. Vagy ha valami technikai gond van a kerékpárral akkor azt sem baj ha halljuk mielőtt pl teljesen tönkremegy a bringánk. De a fülünk mint egyensúly szerv is dolgozik, ezért a bedugózott fülek valamennyire rontják az egyensúlyunkat is.
Szerencsére a fenti problémára már vannak megoldások, például a cikkünk alanya a Lazer VeloVox a külső zajok megtartása mellett képes számunkra zenét szolgáltatni. Bár a VeloVox ennél jóval több, nemcsak egy fülhallgató, hanem egy fejlett kommunikációs eszköz, amivel tudunk telefonálni is, illetve több eszközt össze lehet kapcsolni, melynek köszönhetően a csoportba tartozó emberek folyamatosan képesek egymással beszélni kerékpározás közben. Az utóbbi tulajdonság ismerős lehet motoros körökből, a VeloVox fejlesztője, a Cardo is ebből a szegmensből érkezett, ahol már ismert márka a piacon.
Hogyan működik?
A Lazer VeloVox-ot a sisak oldalsó pántjaira tudjuk rögzíteni, értelemszerűen jobb és bal oldalon is, hiszen párban járnak, mindkét fülünkhöz tartozik egy-egy készülék. Egyszerű a pántot belebújtatni, kb fél perc alatt fel tudjuk szerelni a sisakunkra. Nemcsak Lazer sisakokkal kompatibilis, hanem gyakorlatilag bármely márka fejvédőre fel lehet őket tenni aminek nem extrém formájú a pántja, bár én maradva a márkánál egy Lazer Z1-re és egy Lazer Vento-ra tettem fel őket, ugyanis mi két párat kaptunk, hogy ki tudjuk próbálni milyen velük menet közben beszélni. A készülékek belső fele gumírozott, így nem csúszkálnak el a sisakunk pántján.
Megvan, hogy melyik a jobbos, illetve a balos „fülhallgató”, nem felcserélhetőek, mert különben nem a fülünk felé lennének a hangszórók. Mindkét oldalon a hangszóró felett és alatt is egy-egy gomb található, mellyel különböző funkciókat érünk el, bekapcsolhatjuk, felvehetjük a hívást, lenémíthatjuk és a hangerőt szabályozhatjuk.
Ha használni szeretnénk a VeloVoxot akkor elsőként a mobiltelefonunkkal kell párosítani, amit bluetoothon keresztül tudunk megtenni. Pont ugyanúgy működik, mint bármelyik más headsetnél. Ha csak szimpla headsetként akarjuk használni akkor másra nincs is szükségünk, mert az alkalmazás nélkül is tudunk rajta zenét hallgatni, illetve telefonálni. Viszont ha ki szeretnénk használni a teljes tudását, a csoportos kommunikációt akkor le kell töltenünk a Cardo Connect alkalmazást, ahol több új funkciót tudunk elérni. Például csoportokat tudunk létrehozni, amibe meg tudunk hívni más VeloVox használókat, akikkel így folyamatosan tudunk beszélni kerékpározás közben. Ilyenkor a kommunikáció adat alapú, tehát ha nincs mobilhálózatunk akkor ugyanúgy nem tudunk beszélni a másikkal mint telefonálás közben. Ezenfelül ha Shimano elektromos váltót használunk akkor be tudjuk állítani, hogy a fékváltókarok kiegészítő gombjai a VeloVoxot irányítsák, például a hívások felvételére is tudjuk használni őket.
Jól lehet hallani menet közben?
Kicsit szkeptikus voltam amikor először megláttam a VeloVoxot, tartottam tőle, hogy külső eszközként nehezen fogja kezelni a menetszél zaját. Mégiscsak telibe fújja a menetszél kerékpározás közben, aminél rengeteg zajszűrős headset el szokott vérezni. De mellette szólt, hogy olyan cég fejlesztette, aki szakértő ezen a területen és az árazása működő terméket tükröz.
Összepárosítottam a telefonommal, feltettem a sisakomra, kiválasztottam egy jó lejátszási listát a telefonon és elindultam gravelezni. Barátnőmet megkértem, hogy hívjon majd fel kicsit később, hogy kipróbáljuk, hogyan működik a VeloVox. A zene meglepően jól szólt, persze nem kell extra hangzást várni, főleg mert a teljes menetzajt is megkapjuk hozzá, tényleg lehetett mindent hallani a kerék suhogásától, a racsni hangján át a menetszélig. Szóval nem voltam vele vakon, azaz pontosabban süketen bringázás közben. A hangerőt meg fel lehet annyira húzni, hogy engem már zavart annyira erős volt.
Bejövő hívás érkezett a puszta közepén a barátnőmtől a megbeszéltek szerint. Felvettem egy gombnyomással, aztán elkezdtünk beszélgetni. A hangja olyan volt, mintha kihangosítóról beszélne, de abszolút jól hallottam csak kicsit megvolt a dobozhang. Aztán elkezdtem kérdezgetni, hogy jól hall-e engem, nem hallja-e a menetszelet, a racsnit. Azt válaszolta, hogy olyan mintha pl az autóban kihangosítva beszélnék és nem hallja a szelet, sem egyéb zajt. Vagyis amikor elkezdek beszélni akkor egy pillanatra hall zajt, utána pedig már csak engem. Forgattam a fejem minden irányba a szélben, mentem köves úton, hogy legyen rendes zörgés, de egyik sem hallatszott be a beszélgetésbe. A VeloVox nagyon szépen kiszűri a beszédhangon kívüli zajokat. Később kipróbáltuk, hogy mindketten VeloVoxot használunk bringázás közben, és ugyanígy működött.
Számomra a VeloVox viselése kicsit szokatlan volt, a pánt tartotta a helyén az arcom mellett, de nekem extrémen széles járomcsontjaim vannak (széles az arcom), amiken a kerek formájuk miatt semmi sem fekszik fel rendesen, a VeloVox is az elején nyomta egy picit, amit idővel megszoktam, de azért kényelmesebb a pánt ha nincs rajta semmi. Másnál valószínűleg ez nem lesz gond, barátnőm sem mondta, hogy őt zavarná. Egyébként a szemüveg is simán elfért a VeloVox felett, azzal sem volt probléma.
Összefoglalva
A Lazer VeloVox véleményem szerint egy előremutató fejlesztés, mellyel kerékpározás közben tudunk zenét hallgatni, telefonálni miközben a külső zajok érzékelése is megmarad, azaz biztonságosabban tudunk bringázni mint egy zárt headsettel. Ezenfelül mivel a VeloVoxot kifejezetten kerékpározáshoz tervezték ezért a kezelése is egyszerű kerékpáron ülve, akár kesztyűben is fel tudunk venni egy hívást, tudjuk állítani a hangerőt vagy le tudjuk némítani az eszközt. Pluszban még a Shimano elektromos váltónk fékváltókarjának gombjaihoz is hozzá tudjuk kapcsolni a kezelését. A másik fontos tulajdonsága a VeloVoxnak, hogy akár 30 fős csoportokat is létre lehet hozni az alkalmazásban amiben a VeloVoxot használók egymás között tudnak kommunikálni. Ez jó lehet túraszervezőknek, ahol elöl és hátul is megy egy-egy ember és folyamatos kapcsolatban tudnak egymással lenni, de akár terepen is egyszerűbb a kommunikáció a bringások között, hogy kivel történt éppen valami vagy a veszélyre fel lehet hívni a figyelmet.
A 3T teljesen újratervezte a versenyzésre szánt gravel kerékpárját, a Racemax2 Italiát, ami a modern trendeknek megfelelően 51 mm-es gumikkal is kompatibilis, az alsócsőben található egy tárolórekesz, illetve a nyeregcsőben beépített világítás.
A 3T kerékpárok fejlődését már régóta követjük, mert a magazinunk egyik szerzője, Kuntár Bence részt vett az első 3T gravel kerékpár megtervezésében. Az Exploro névre hallgató gravel bringa a megjelenésekor az egyik legjobb volt a piacon, igazi mindenes volt, gyors és kényelmes, ráadásul nagyon jól nézett ki és olyan tulajdonságokkal rendelkezett, amit a többi gyártó is szép lassan átvett. Aztán lett nekik országútijuk Strada néven, de fontosabb, hogy kijöttek 2022-ben egy új Exploroval, ami akkor a modern gravel kerékpárok minden elemét magán hordozta, befértek a széles gumik 622-es kerék esetén 47 mm-ig, illetve 650b esetén 61 mm-ig. Az Exploronál mindig fontos volt az aerodinamika, ezért láthatunk a kulaccsal együtt aero formát adó széles alsócsöveket, illetve a nyeregvázcsőbe is szépen beleillik a hátsó kerék. Abból a bringából lett Ultra és Racemax változat is, az előbbi egy általánosabb, kényelmes gravel bringát testesített meg, míg az utóbbi a versenyzős változatot.
A gravel kerékpározás és a gravel kerékpárok közben töretlenül fejlődtek, a gumik tovább szélesedtek és egyre keményebb terepre lettek alkalmasak a gravel bringák. A 47 mm-es gumi férőhely már nem számított extrának, sőt olyan vázak jelentek, amikbe ennél nagyobb gumik is simán befértek. A 3T sem tétlenkedett közben, folytak a fejlesztések és a napokban bemutatták a legújabb gravel kerékpárjukat a Racemax2 Italiát, ami a legmodernebb gravel bringákkal is felveszi a versenyt.
Az új 3T Racemax2 Italia 1x hajtás esetén már 51 mm-es gumikkal kompatibilis, azaz beletehetünk egy 2.0-s mtb gumit is, két tányéros (elöl váltós) rendszernél pedig 48 mm-es gumit tud fogadni a kerékpár. Ez már tényleg az a szint, aminél többre egy gyors gravel bringánál már nincs igazán szükség.
Újdonság, hogy az alsó csőben kialakítottak egy tárolórekeszt, amibe belet tudjuk tenni a tartalék belső és a szerszámokat, mellyel helyet spórolunk a táskáinkban vagy akár nyeregtáska nélkül is nekivághatunk az útnak. További extra még a nyeregcsőbe épített hátsó lámpa, ami a láthatóságunkat hivatott növelni.
A versenyzők számára lényeges infó, hogy a 3T Racemax2 Italia 1,5 %-kal aerodinamikusabb mint az elődje és mindezt úgy éri el, hogy szélesebb a kerékpár eleje, pontosabban szélesebb gumihoz tervezték, azaz nagyobb a frontfelület. A fejcsőben CeramicSpeed SLT csapágyakat találunk és a formáját a Stradához hasonlóan a légellenállás minimalizálása mentén tervezték.
A váz készítése a 3T presezzoi gyárában készül Jazz Carbonból, ami persze csak egy fantázianév a gyártó által használt technológiára. De ha már a gyártásnál tartunk akkor érdemes megemlíteni, hogy a gyártótól megszokott extra szép színekben elérhető a Racemax2 Italia.
Az újdonságokon felül az elődjéhez hasonlóan az új Racemax2 Italia is integrált nyeregcsővel készül, illetve a kormányszár is integrált és persze kifejezetten 3T kerékpárokhoz készül. Ha vázszettet veszünk akkor a kormány, a kormányszár és nyeregcső is járnak a váz és a villa mellé.
Az új 3T Racemax2 Italia váz M-es méretben festetlenül 990 grammot nyom, a tárolórekeszes verzió pedig 1050 grammot.
Jövőre már harmadik alkalommal rendezik meg a Wörthi-tó Gravel Versenyt, mely Európa egyik legjobban szervezett gravel versenye. Az eseményre április 12-én kerül sor. A napokban megnyílt a nevezés és nem árt sietni ha ott szeretnénk lenni, mert hamar be fog telni.
(c) Sport-IT
A 2026-os Wörthi-tó Gravel Versenyre múlt pénteken megnyílt a nevezés és már az első napokban rengetegen neveztek a jövő évi versenyre. A 2024-es sikeres debütálás után, melyen mi is részt vettünk, 2026-ban már harmadik alkalommal fogják megrendezni a hazánkhoz legközelebb lévő UCI Gravel World Series-be tartozó versenyt. Ismét Velden am Wörthersee ad otthont a rendezvénynek, melyen 2026. április 12-én több mint ezer gravel bringás fog részt venni. Az esemény nyitott mind az amatőr, mind a profi versenyzők részére, akik ezen az eseményen kvalifikálhatják magukat az ausztráliai világbajnokságra.
A 2025-ös gravel verseny után is töretlen a lelkesedés a régióban. Több ezer néző állt a pálya szélén, a hangulat fergeteges volt, a hétvégén zsúfolásig megteltek a szállodák és hatalmas forgalmat könyvelhettek el az idegenforgalomból élő helyi vállalkozások, mellyel új mércét állított fel a karintiai sportesemények számára.
2026-ra a rendezvényt tovább fejlesztik és megerősítik Európa egyik legjobban szervezett gravel versenyeként betöltött pozícióját. „A Wörthi-tó Gravel Verseny Európa legjobban szervezett versenye” – mondta Lukas Pöstlberger, aki a múlt hétvégi hollandiai gravel világbajnokságon a legjobb osztrák volt, a legutóbbi Autsaid podcastban.
Nagy várakozások a Wörthi-tónál
Julius Rupitsch, a verseny igazgatója izgatottan várja az eseményt: „Az izgalom évről évre növekszik – ezúttal több mint 2000 résztvevőre számítunk több mint 40 országból.” Peter Peschel, a Wörthersee-Rosental régió ügyvezető igazgatója hangsúlyozza az esemény fontosságát: „A Wörthi-tó Gravel Verseny a régióban folytatott kerékpáros stratégiánk élharcosa. A nemzetközi résztvevők magas aránya és a szálláshelyek egyre növekvő száma miatt ez az esemény a Wörthi-tó környéki turisztikai fejlesztés nélkülözhetetlen eleme.”
A Wörthi-tó Gravel Verseny az UCI Gravel World Series részeként
Az UCI Gravel World Series 2022-ben indult és évről évre növekszik. 2026-ban több mint 40 futamot rendeznek világszerte. Különösen izgalmas, hogy a profik és az amatőrök ugyanazokon a versenyeken fognak versenyezni. Az indulók 25%-ának van esélye kvalifikálni magát a világbajnokságra, amelyre 2026-ban Nyugat-Ausztráliában kerül sor.
A Bike Expo és a kísérőprogram felejthetetlen eseményt biztosít
A 2026-os Wörthi-tó Gravel Verseny kísérőprogramja bővül. A mintegy 30 kiállítóval megrendezésre kerülő Bike Expo három napon keresztül zajlik, és már most számos neves márkát vonz a kerékpáriparból. „A program bővítésével még magával ragadóbb élményt szeretnénk nyújtani a résztvevőknek és a látogatóknak a Wörthi-tónál” – mondja Peter Peschel, a Wörthersee-Rosental régió ügyvezető igazgatója.
A tavalyi siker után idén ismét megrendezik a Fillari Uphill versenyt Budaörsön, ahol ahol a bringások egy rövid emelkedőn több futamos, kieséses rendszerben versenyeznek a győzelemért.
A Brit-szigeteken régóta hagyomány, hogy a bringások őszi hétvégéken egy-egy domboldalt szállnak meg, hogy eldöntsék, ki a legerősebb a hosszú szezon után. A Fillari Team Budaörs csapatában arra gondoltak, hogy ezt érdemes lenne hazánkban is kipróbálni. Ezután megkeresték az erre alkalmas a legjobb utcát, megszerezték a legjobb helyi egyesületek és cégek támogatását és 2024-ben megrendezték az I. Fillari Uphill versenyt. Idén pedig a tavalyi sikeres rendezés után ismét rajthoz állhattok október 26-án Budaörsön, hogy megmutassátok, ki a legerősebb.
A verseny kieséses rendszerben zajlik, olyan kialakításban, ahol legalább két futamban 3-3 ellenféllel szemben próbálhatod ki magad. A versenyre 14 évesnél idősebbek jelentkezhetnek. A fiatalabb korosztálynak alternatív programokkal készülnek.
Dátum: október 26., vasárnap 13:00 Helyszín: Budaörs, Cserebogár utca
A városokban Magyarországon is egyre nagyobbak a dugók, egyre lassabban lehet autóval közlekedni, mondhatnánk, hogy erre megoldás a kerékpár, de vannak olyan helyzetek amikor egy normál bicikli már kevés a városi feladataink ellátásához, például egy nagyobb bevásárláshoz vagy a gyerekek óvodába vagy iskolába szállításához, nem beszélve arról, hogy valakinek a munkájához kapcsolódik a nagyobb tárgyak szállítása, nekik sem opció egy városi kerékpár. Viszont a cargókat, azaz a teherbringákat erre a célra találták ki, amikkel gond nélkül meg lehet csinálni egy nagyobb bevásárlást, illetve akár 3 gyereket is el tudunk vinni velük az iskolába. Ráadásul az elektromos kerékpárok fejlődésével cargókból is megjelentek az elektromos rásegítéses változatok, amiknek ebben a kategóriában tényleg van értelme, a nyugat-európai országok tapasztalatai alapján egy városi autót kisebb kompromisszumokkal kiválthat. Jelen tesztünkben ennek szerettünk volna utánajárni, amihez kaptunk a CUBE hazai forgalmazójától egy jó-érték arányú e-cargót, egy CUBE Cargo Hybrid-et.
CUBE Cargo Hybrid
Hazánkban sajnos még mindig sokan ragaszkodnak az autójukhoz a városi használat során, hiába lassabb nekik eljutni A-ból B-be mint kerékpárral lenne, ők inkább az óriási esővédő karosszériát választják az időspórolás helyett és állnak órákat a dugóban az autóban ülve. Természetesen millió okot lehet olvasni, hogy ki miért nem száll ki az autóból, miért van neki szüksége az autóra és miért kellenének Magyarországon mindenhova 2×10 sávos utak 100 emeletes parkolóházakkal (kicsit túlzok 🙂 ). Az okok között jellemző, hogy sokan a beteg nagymamát, nagypapát szállítják az orvoshoz vagy éppen vállalkozók rengeteg szerszámmal és felszereléssel. Ha ez mind igaz lenne akkor elég furcsa társadalomban élnénk 🙂 és többségében nem olyan autókat látnánk az utakon ahol csak egy ember ül az autóban. Racionálisabb ok szokott lenni, hogy a nagy bevásárlást autóval tudják csak elintézni vagy a gyerekeket is autóval viszik az óvodába, iskolába. Például én sem tudom teljesen letenni az autót a városi közlekedés során, pedig próbáltam többször is, mert sokszor cipelek nagy méretű tárgyakat amiket nem tudok elvinni biciklivel, plusz szerencsére én egy olyan városban élek ahol a dugók mérete össze sem hasonlítható a Budapestiekkel.
Ha nem akarunk ülni a dugóban akkor ki kell szállnunk az autóból
Ha túllépünk azon, hogy csupán lusta/kényelmes valaki kiszállni az autóból akkor a szállítás problémája még mindig adott, mert egy normál kerékpár szállítási kapacitása véges. Egy cargo viszont megoldhatja ezt a problémát bizonyos határok között. Nyugat-Európában rengeteg ilyen teherkerékpárt látni, amivel nemcsak a futárok dolgoznak, hanem mindennapi csomag- és gyerekszállításra is használják őket. Az elektromos kerékpár forradalommal pedig eltűnt a nehéz hajthatóság problémája, így elvileg nem lehet akadály az ha nehéz „rakományt” kell felvinni az emelkedőn. Persze fontos megemlíteni, hogy nyugaton már szabályozással elkezdték kiszorítani a városokból az autókat és másképp is gondolkoznak az emberek, sokkal környezettudatosabbak és nem annyira kelet-európai vagy balkáni a gondolkodás mint hazánkban, ami azért sokat segít a kerékpáros közlekedés népszerűségének növekedésében (ez a téma megérne egy külön cikket – szerk).
CUBE elektromos teherkerékpárok
A CUBE is meglátta, hogy a zöld közlekedés fejlődésével van igény az elektromos rásegítéses teherszállító bringákra, ezért mára már több modellt is kínál ebben a szegmensben, például a kínálatukban szerepel Trike Hybrid, Longtail Hybrid és Cargo Hybrid is. Én az utóbbit kaptam tesztelésre, ami legpraktikusabb módja a nagyobb csomagok szállításának. A teszt előtt életemben egyszer mentem cargo bringával, akkor is csak egy tesztpályán egy rövid kör erejéig, így tényleg érdekelt, hogy milyen lesz egy bringával közlekedni, mennyire lehet megpakolni, meg egyáltalán mennyire könnyű vele haladni.
CUBE Cargo Hybrid
A normál biciklikhez szokott szem(em)nek mindig furcsa egy cargo kerékpár, hosszú tengelytáv, elöl pici kerék, hátul nagyobb, középen van a kormány, ami nincs egy tengelyen az első kerékkel, és van elöl egy nagy talicskára emlékeztető csomagtartó. Jellemzően az összes cargo hasonló felépítésű, ebben nem kell csodát keresni. A CUBE Cargo Hybrid erős alumínium vázra épül, hogy csavarodásmentesen elbírjon akár 200 kg-os össztömeget, amiből a kerékpár tömege közel 50 kg, tehát kb 150 kg-ot tudunk vele szállítani biztonságosan. Az első csomagtartó hatalmas műanyag „kosara” masszív alu profilokra rögzül és a kosarat leszedve akár bármit fel tudunk tenni a helyére, de gyári kiegészítőket is tudunk oda venni, pl át lehet alakítani fedett gyerekszállítóvá is.
A cargo bringákon a kormányzás egy érdekes kérdés, mert mint említettem a kormány és az első villa nem egy tengelyen van, hiszen a kormány a váz közepén, míg az első villa a kerékpár elejében található. A két alkatrészt egy rúd köti össze, ami pont annyit fordít a villán, mint amennyit mi fordítunk a kormányon. Emiatt az irányítás más lesz, mint egy normál biciklin, de erről majd írok a tapasztalatoknál. A kerékpár orrában egy Suntour teleszkóp található, ami elsőre lehet meglepő, de rossz úton szükség van rugózásra, már csak a szállítmány tehetetlensége miatt is.
A CUBE Cargo Hybrid csak egy méretben készül, de ezt az egy méretet úgy tervezték meg, hogy szinte mindenkivel kompatibilis legyen. A nyereg és a nyeregcső széles határok között állítható egész alacsonytól az óriásokig, míg a kormánymagasságot is extrém mértékben tudjuk állítani a byschulz bilincsnek köszönhetően. Egy cargón eleve nem sportosan előredőlve ülünk, ezért a hosszok kevésbé számítanak, a magasságok pedig állíthatóak.
A rásegítést a Bosch Cargo Line 100 Nm-es egysége végzi, természetesen jóval erősebb, mint a normál e-bike-okban megtalálható motorok, de itt a nagy tömeg miatt szükség van a nagy nyomatékra. Két 500 Wh-s akkumulátor található a teszt bringában, ami komoly kapacitás egy városi felhasználásra tervezett kerékpárnál. Kapunk kijelzőt és távirányítót is a Cargo Hybridhez, bár szerintem egy ilyen bringánál ezek kevésbé fontos alkatrészek. Váltóból egy Shimano Deore-t kapunk és a lánckeréksor is montis vonalról való, ami a terhelhetőség és a tartósság szempontjából is jó választásnak tűnik.
A nagy tömeg cipeléséhez nem átlagos kerekek kellenek, elöl egy 20″-os, hátul egy 27,5″-os kereket találunk. Mindkettő igencsak masszív és a kis méretük ellenére sok küllő (36) van bennük. Az agyak természetesen montihoz fejlesztettek és az elöl található a merevebb rögzítésű, ami 15-ös átmenőtengellyel rendelkezik. A gumik sem hétköznapi darabok, kifejezetten cargo kerékpárokhoz készíti őket a Schwalbe, a nevük is beszédes, Pick-Up névre hallgatnak és hátul 2,6″-os, elöl 2,35″-os a méretük.
A fékeken is megakadt a szemem, a CUBE nem aprózta el a fékválasztást a Cargo Hybridnél, 4 dugattyús Magura fékek állítják meg a kerékpárt ha kell. Bár ha jobban belegondolunk akkor a nagy tömeg miatt valóban szükség van jó fékekre, hiába csak egy városi kerékpárról van szó.
A sárvédő és a világítás is tartozéka a CUBE Cargo Hybridnek, na meg a kitámasztó is, ami egy igazán izmos darab, hogy telepakolva se dőljön el a kerékpár. Az utóbbinak kifejezetten örültem, mert nélküle nem tudom, hogy hova támasztottam volna le a bringát.
Használat közben
A teszt kissé rendhagyó módon zajlott, mert a nagykerből bonyolult lett volna hazahozni a CUBE Cargo Hybridet. A mérete miatt egy teherautó kellett volna hozzá és az egész szállítás egy normál kerékpárhoz képest nagyon macerás lett volna. Itt megemlíteném a Cargo Hybrid tárolását is, ehhez a kerékpárhoz garázs kell vagy olyan tároló ahová könnyen be tudjuk tolni, ami a normál kerékpártárolókra általában nem igaz. Vagy másik opcióként hagyhatjuk az utcán jófajta riasztós lakatokkal lezárva, egykönnyen senki nem fog elfutni 🙂 vele az biztos.
Szóval útra keltem vele Csepelen, de előtte a srácok még jól megpakolták nekem mindennel, hogy tényleg valós tapasztalataim legyenek. Bőven belefér egy nagy bevásárlás, de megfelelő kiegészítővel gyerek vagy kutyaszállításra is alkalmas. Meglepő módon nem volt annyira bonyolult kitolni a nagyker ajtaján, pedig oldalanként kb 2-2 cm volt a kormány és az ajtókeret között, és a rámpákon is le lehetett vele manőverezni. Őszintén bevallom, hogy elsőre nem sikerült vele elindulnom, sőt másodszorra sem, valahogy nem találtam meg vele az egyensúlyt, de aztán harmadszorra jobban odaléptem neki és elindult a bringa. A csepeli rossz utakon is abszolút vállalható volt a kis első kerék ellenére, azért próbáltam rá vigyázni, de arrafelé több a lyuk az úton, mint maga az út. Ennek ellenére teljesen jól bírta a megpróbáltatásokat a nagy gumik és a teleszkóp sokat számítanak.
Gyorsan ráéreztem az irányításra, gyakorlatilag kormányozni kell egy ilyen bringát nem csak az egyensúlyt áthelyezni mint egy hagyományos kerékpárt. Mentem vele kerékpárúton, autó között, kerékpárútra fel, kerékpárútra le, abszolút jól irányítható a méretéhez képest és végig biztonságban éreztem magam rajta. Persze nagyobb a fordulóköre mint egy normál kerékpárnak, de hát jóval hosszabb is. Ami még furcsa volt, hogy a kormánynak volt egy pici holtjátéka, illetve az úthibák nem ütötték közvetlenül a kormányt.
A megállás és az indulás a régi tandemes élményeimre emlékeztetett, ott is hasonlóan nagy súlyt kellett megtartani állás közben. Annyi, hogy itt a motoros rásegítésnek köszönhetően gyorsan elindul és felgyorsul a bringa. Apropó gyorsaság, pillanatok alatt 25 km/h-n volt alattam a bringa úgy, hogy nem a legerősebb üzemmódban használtam. Stabilan lehet vele menni 25 km/h körül és minimális rásegítéssel is 20 km/h fölött mentem vele. Síkon egyébként akkor sem kell aggódnunk, ha lemerülnek az akkuk, mert rásegítés nélkül is könnyű tekerni, nem olyan mint egy mtb e-bike hogy motor nélkül beleragadsz aszfaltba, hanem inkább egy jobb városi e-bike-re emlékeztet, például a Kathmandu Hybridre.
Stabil 25 km/h-s átlaggal számolva városban gyorsan eljuthatunk vele bárhova, sokkal gyorsabban, mintha egy autóval állnánk a dugóban, és nem is kell sok energiát beletenni a tekerésbe a haladáshoz. Teszt közben 3 cargo bringással is találkoztam, akik mind valamilyen csomagot szállítottak éppen. Nem tudom, de eddig nem igazán tűntek fel a cargo bringások nekem, most meg egyből hárommal is találkoztam. Összességében nekem nem okozott problémát a kerékpár kezelése irányítása, sőt a végén már azzal szórakoztam, hogy minél szűkebb helyekre forduljak be vele. A fékekről még nem írtam, igazából nincs is mit írni róluk azonkívül, hogy nagyon durván fognak, pillanatok alatt megállítják a bringát. Egy dolog volt kicsit nehéz a cargo bringázás során, ami nem más mint a kitámasztó használata. Kellett erő a kitámasztáshoz, bár lehet csak én voltam kissé ügyetlen.
Összefoglalás
Engem a teszt meggyőzött arról, hogy a CUBE Cargo Hybrid egy praktikus eszköz csomag- és teherszállításra. A szállítási kapacitása bőven elegendő egy nagy bevásárlásra, másik csomagtartóval gyerekeket is tudunk vele szállítani, illetve szerintem praktikus megoldás olyan cégeknek, akik belvárosban foglalkoznak csomagszállítással. A normál kerékpárnál nem sokkal szélesebb, valójában a legszélesebb pontja ugyanakkora mint egy normál bringa kormánya, tehát bőven elférünk vele a kerékpársávban, az autók között, folyamatos haladás szempontjából csak minimális hátrányunk van vele. Az elektromos rásegítésnek köszönhetően a 25 km/h-s utazósebesség garantált és a meredek utcákon is fel tudunk vele tekerni. Érdemes végiggondolni, hogy csúcsforgalom idején mennyivel gyorsabb a haladás egy ilyen e-cargóval, mint egy autóval.
Persze hátrány is van, az egyik a tárolás, szükség van garázsra vagy könnyen megközelíthető kerékpártároló helyiségre a mérete miatt, vagy az utcán kell hagynunk. A másik probléma az időjárás, egy autóhoz képest kellemetlenebb esőben, hidegben közlekedni vele, bár vannak jó esővédő ruházatok már, elég megnézni a nyugati példákat, ahol esőben is napi szinten ilyen kerékpárokat használnak. Viszont ha erre gondolunk akkor az autó valójában csak egy óriási esővédő karosszéria, amit csak a kényelem miatt használunk? 🙂 😉
November 30-án az egyik legnépszerűbb hazai terepfutó versenyen, a Nyúlcipőbolt Budai Trailen fogunk részt venni, ahol az indulók 3 táv (26,7 km, 17,3 km, 13,5 km) közül választhatnak, melyek a Budai-hegység legszebb részein vezetnek végig. A fővároshoz közeli helyszínnek és a terepfutas.hu kiváló szervezésének köszönhetően a nevezés általában rekordgyorsan betelik, idén is már betelt, de a létszám bővítésnek köszönhetően még van pár hely, ami gyorsan be fog telni, nem árt sietni ha indulni szeretnél rajta.
A terepfutó szezon egyik csúcspontja az őszi időszak, nincs már meleg, a hőmérséklet alkalmasabb a futáshoz mint a nyáron, ilyenkor a legtöbb terepfutó aktivizálja magát, én is ilyenkor már legalább annyi időt töltök el futással, mint kerékpáron. Míg bringán az erdőben ilyenkor már gyakran fázunk (pl egy hosszú lejtőn) addig futáshoz éppen optimális a hőmérséklet, ráadásul a lassabb tempónak köszönhetően még nézelődni is van időnk. Számomra ilyenkor sokkal élvezhetőbb a terep futva és időnként izgalmasabb is.
Ebben az időszakban terepfutóversenyekből sincs hiány, én például ilyenkor indulok legtöbbet futóversenyeken az évben. A idei évbe bekerült a programomba az egyik legnépszerűbb hazai verseny, a Nyúlcipőbolt Budai Trail, amire régóta el akartam menni. A Telkiből rajtoló versenyen 3 táv (26,7 km, 17,3 km, 13,5 km) közül lehet választani, melyek közül természetesen a leghosszabbon fogok rajthoz állni, hiszen ennek közel a kétszeresét lefutottam a tavasszal a Vértes Terep Maratonon. A pályák a Budai-hegység legszebb helyein mennek, amiket a montisok részben már ismerhetnek a Crosskovácsi MTB Maratonról (én például még soha nem futottam a Budai-hegységben, de rengeteg név ismerős a térképről).
A szintemelkedéseket (822 m , 527 m, 490 m) tekintve egyik táv sem tartozik a könnyű kategóriába, bár ennél azért vannak bőven szintesebbek terepfutóversenyek is. Viszont ha beválik, amit a szervezők ígérnek, hogy lesz hó vagy sár, akkor biztosan izgalmasak lesznek az emelkedők is. Mondjuk a jelenlegi aszályos időszakban nehezen tudom elképzelni hogy lesz valaha már sár. 🙂
Ez a verseny egyébként annyira népszerű, hogy a nevezés múlt héten kezdődött és 1 hét sem kellett ahhoz, hogy beteljen a 650 fős létszámlimit, de ennél volt extrémebb eset is 2016-ban, amikor 12 perc 11 másodperc alatt telt be a 500 fős limit. Viszont ha még valaki kedvet érez ahhoz, hogy elinduljon az idei versenyen akkor van lehetősége regisztrálni a várólistára ugyanis megkapta a verseny a hatóságoktól az engedélyt arra, hogy bővítse az indulók számát, így ma (10.16.) déltől 150 fő tud regisztrálni a versenyre a várólistáról. Nem árt sietni!
Vajon miért ennyire népszerű ez a verseny? A választ pontosan nem tudom, csak sejtem, de december első hetében a beszámolómban megírom. 🙂
