Idén is közönségszavazás dönti el, hogy melyik útszakasz lesz az év kedvence
A Közlekedési Kultúra Napja rendezvénysorozat alkalmából a KTE Közlekedésbiztonsági Tagozata, az Aktív Magyarország, az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ (AÖFK), a Magyar Közút Nonprofit Zrt. (MK) és a Magyar Kerékpárosklub (MKK) pályázatot hirdetett, amelyben hazánk legkedveltebb kerékpárútját keresik. A harmadik alkalommal meghirdetett pályázat célja, hogy minél többen ismerjék meg az ország legszebb, legjobban kialakított, illetve karbantartott kerékpárútjait. Március 11. és 25. között, a jelölési szakaszban 59 ajánlás érkezett, melyek közül a szakmai zsűri 11 utat választott ki. Ezekre most a nagyközönség szavazhat május 4-ig az erre kialakított felületen.
Olyan útvonal kaphatja meg az Év Kerékpárútja címet, amely izgalmas turisztikai célpont a bringásoknak, illetve minőségében és biztonsági szempontból is kiváló. A pályázat célja, hogy a kerékpárral közlekedők és túrázók megismerjék az ország legjobb desztinációit, emellett pedig a kampány felhívja a nagyközönség figyelmét arra is, hogy az utak építése, fejlesztése és fenntartása is folyamatos munkát igényel. A Közlekedési Kultúra Napja és a kampány legfontosabb üzenete, hogy a kerékpárutak akkor nyújtanak felejthetetlen élményeket, ha azokon biztonságosan közlekedünk, betartjuk a KRESZ szabályait és figyelünk a közlekedés minden más résztvevőjére is.
A következő 11 kerékpárútra lehet szavazni:
Barcs-Drávatamási
Budapest-Nagykovácsi
Budapest-Szentendre
Győr-Pannonhalma
Kaposvár-Deseda-tó
Mezőkövesd-Bükkzsérc
Pécs-Orfű
Székesfehérvár-Kisfalud
Tihany-Örvényes
Vác-Ipolydamásd
Veszprém-Alsóörs kör
A végeredményt május 5-én fogják kihirdetni a szervezők. Az elmúlt évhez hasonlóan május 11-én, a Közlekedési Kultúra Napján kerül sor az ünnepélyes átadóra. A Közlekedési Kultúra Napját a Közlekedéstudományi Egyesület, az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) támogatásával 2015 óta szervezi meg azzal a céllal, hogy ráirányítsa a figyelmet a biztonságos és kulturált közlekedésre. Ennek a kezdeményezésnek része az Év Kerékpárútja pályázat is.
Integrált városmarketing programmal készülnek a Giro d’ Italia világversenyre a kerékpárosbarát településen
Hamarosan a magyarországi Nagy Rajtra figyel a kerékpáros világ, hiszen május 6-án hazánkból startol a 105. Giro d’ Italia kerékpárverseny. Keszthelyt május 8-án, a 3. szakaszon közvetlenül is érinti a Giro, ezért kiaknázva a verseny felhajtóerejét és a térség kiváló kerékpáros infrastruktúráját, a „Bringára Keszthely!” integrált programmal erősítenek rá adottságaikra a kerékpárosbarát településen. A program keretében tematikus kerékpáros hétvégéket, szemléletformáló túrákat és kísérőprogramokat, valamint a díjnyertes Hello Keszthely applikáció bevonásával aktív kihívásokkal egybekötött promóciós játékot szerveznek Keszthelyen.
– „Az egészséges életmód iránti érdeklődés folyamatosan nő, egyre többen töltik aktívan szabadidejüket Keszthelyen és térségében. Célunk, hogy az egyedülálló attrakcióinkat mind a helyben élők, mind a hozzánk látogató turisták természetközeli, környezetbarát módon fedezhessék fel, hiszen a Keszthelyi-hegység, a Balaton-part, a Kis-Balaton és Hévíz egyedülálló természeti környezetben kínálnak lehetőséget a szabadidő aktív eltöltésére. Keszthelyt nem véletlenül választották Európa legjobb vízparti városai közé és a kerékpárosbarát település címet is sikerült kiérdemelnünk. Csodálatos környezetben kínálunk tematikus kerékpáros körtúrákat, amelyek kitáblázott útvonalakkal és fedett esőbeállókkal ellátottak, jelentős és fejlett kerékpáros útvonalhálózattal rendelkezünk és kerékpáros központot is működtetünk. Most adjuk át a keszthelyi pumpapályát, a beruházásnak köszönhetően a fiatalok számára egy szabadtéri, extrém sportolási lehetőség válik elérhetővé. Hamarosan a kerékpáros központ fejlesztése is megvalósul, így az Energia téren többek között kerékpáros pihenő, új kerékpárokkal és gyorsszervizzel ellátott kölcsönzőpont, valamint segélyszolgálat is rendelkezésre állnak majd. A Helikon Kastélymúzeumban is jelentős kerékpáros fejlesztések zajlanak, ennek keretében egy kerékpárkölcsönző kialakítása is folyamatban van, amit összekapcsolunk az Energia téren működő központtal, erősítve a Festetics-kastély – Balaton-part turisztikai tengelyt.” – fogalmazott Nagy Bálint polgármester.
A kerékpáros fejlesztéseket a Bringára Keszthely! program teszi teljessé, amellyel a Keszthelyre látogatókat és a helyben élőket is megszólítják. A kezdeményezés célja, hogy az érdeklődők minél több kerékpáros programon, eseményen vegyenek részt, továbbá a www.hellokeszthely.hu/bringarakeszthely oldalon listázott „Bringára Keszthely!” kihívásokat is teljesítsék. A programokon résztvevők és a játékos kihívásokat teljesítők pontokat kapnak, amelyek az alkalmazás pontboltjában válthatók be különböző ajándéktárgyakra, bónokra. Aki minimum két Bringára Keszthely! tematikus kihívást teljesít, az a promóciós játékra is regisztrálhat, amelynek fődíja egy személyre szabott kerékpár.
– A Giro d’ Italia világverseny remek alkalom az egészséges és aktív életmód népszerűsítéséhez, elsősorban ezt szeretnénk kiaknázni a „Bringára Keszthely!” kampánnyal. A program turisztikai funkciója a tavaszi szezon erősítése, a meglévő és új kínálati elemek élményalapú összekötése a Hello Keszthely applikáció játékos kihívásaival. – mondta el Kovács Szabolcs polgármesteri turisztikai tanácsadó.
Tágas, hatalmas vidék ez egy túrakerékpáros számára
Észak-Amerika sivatagos vidéke, más néven a Vadnyugat bámulatos természeti látnivalók hazája. 2013 nyarán túrakerékpáros expedíciónk keretében a Sziklás-hegységről legurulva mintegy 2200 kilométer várt ránk ezen az embert próbáló vidéken. „A sivatag nem kínál semmit, de mindent elfogad” – tartja a mondás, s mi is sokat tanultunk, tapasztaltunk az itt töltött három hétben. Legfőképpen azt, egy túrát nem elég túlélni, hanem át is kell élni! Minden szépségével és nehézségével együtt. Minden út számos külső körülményt tár elénk, melyek nem fognak alkalmazkodni igényeinkhez, így nekünk kell alkalmazkodnunk hozzájuk. Ugyanakkor mindenkinek megvan a maga „belső” útja is, melyet saját maga alakít. A külső tényezők adottak, de a döntés rajtunk áll: mi az, amit hazaviszünk belőlük. Én így éltem át az itt töltött napokat.
Tágas, hatalmas vidék ez egy túrakerékpáros számára
Grand Canyon – a nevéhez méltóan óriási
Grand Canyon Village a déli perem központja, egyben a Nemzeti Park leglátogatottabb üdülőfaluja. Kicsit másmilyennek képzeltem! De csalódásom inkább pozitív irányú, még ha nekünk ez most csak részben kedvez is. Egy amerikai nemzeti parkban ugyanis a természet az úr. Még egy ilyen világhírűben is, mint a Grand Canyon. S hogy ez miben nyilvánul meg? Lássuk csak: itt nem vágtak ki egy darab fát sem szükségtelenül. A falu nem egy központi helyen épült, hanem elszórtan az ősvadonban, egymástól 500-600 méterre fekvő kisebb létesítmények alkotják. Közöttük olyan az út, mintha a világ végén járnánk. Nincs közvilágítás, nincsenek hatalmas bevásárlóközpontok, éttermek, szórakoztatóközpontok.
Szállásul fából épült kis apartmanok, valamint egy bekerítetlen, árnyas kemping szolgál, vásárolni pedig csupán egy kisméretű áruházban, egy úgynevezett „General Store”-ban lehet. Itt szinte minden megkapható, amire szükségünk lehet. Igaz, árban még az indiánokat is sikerül felülmúlniuk. A legnagyobb élet a modern látogatóközpont környékén van. Itt kapott helyet egy hatalmas parkoló, valamint a buszállomás, mely ingyenes összeköttetéseket biztosít a park különböző kirándulóhelyeivel és a falu egyes részeivel. Ez is Amerika, csak egy kicsit másképp!
Nyár közepe van, a főszezon. Az amerikai és külföldi turisták hosszú, tömött sorokban érkeznek ide ilyenkor. Ahogy közeledtünk, egyre nagyobb volt a forgalom az úton. Most viszont valahogy eloszlik ez a sok ember. S bár nem igaz a mondás, hogy sok amerikai kis helyen is elfér, aggodalomra semmi ok. Ez itt a Grand Canyon! A nevéhez méltóan óriási!
Grand Canyon, a nevéhez méltóan óriási
– Hogy képes egy folyó egyszerűen „átfolyni” egy hegyen? – ez nem fért a fejembe
Sokszor hallottuk földrajz órákon, hogy a víz mindig megtalálja az utat lefelé. Építhetünk gátakat, görgethetünk eléje bármit, előbb–utóbb úgyis ő lesz az úr. Az erősebb. De ez akkor is durva! 1270 méterről indultunk reggel a folyó partjáról, hogy aztán ötven kilométerrel odébb ismét ugyanott lehessünk, csak 2267 méter magasan.
– Mintha direkt a legmagasabb helyen akart volna áttörni! – jegyeztem meg – Hogy lehet ez?
A kanyon peremére mindkét irányból csak jókora mászással lehet feljutni, s ott, ahol a legmagasabb… nos, pont ott van a Grand Canyon! 1500 méter szintkülönbség közvetlenül a lábunk alatt. Hátborzongató!
A Grand Canyont már mindenki látta. Nekem is sok–sok fényképet mutattak róla. Profi légifelvételeket szintúgy, mint a sok–sok pazar kilátó bámulatos képeit.
– Szép–szép, biztos szép! – mondtam, de valahogy nem nyűgözött le. Kicsit mindig tartok ezektől a „tömegturistás” helyektől.
– Tényleg annyira szépek, vagy csak az emberek szeretnék annak látni őket? – ez jár mindig a fejemben. Valahogy mindig a mögöttes érdekeket keresem gyanakvón.
Aztán lepillantottam…
Színek és méretek a Grand Canyonban
Azt a döbbenetet, amit akkor éreztem, nehéz leírni! A hatalmas űr, a színek kavalkádja és azok az elképesztő méretek! Ezt egyik fénykép sem tudta híven visszaadni! A Grand Canyon peremén átértékelődnek az elképzelések, megszűnnek az előítéletek. Egyszerűen lenyűgöz, rabul ejt és magával ragad!
Ezt az életben egyszer mindenkinek látnia kell! Megtapasztalnia a saját két szemével!
Estefelé értük el a látogatóközpontot. Gyors kör, majd újra a perem szélén állunk. Hatalmas az élet. Több száz, vagy akár több ezer ember lézeng a szakadék mentén elhúzódó sétányon ebben a kellemes esti órákban. Nem hiába. Nagy műsor van kilátásban. Egy egyfelvonásos, rövidke darabot játszanak itt szinte minden este, a címe: NAPLEMENTE. Ezt várja a nép, már el is foglalták az első sorokat. Beszélgetnek, fényképeznek, s jókat nevetnek. Nagyon jó a hangulat. Ahogy közelít a legfényesebb égitest a horizonthoz, úgy változik a kanyon belsejének színe. Először szürkés, majd sárgás és végül egyre sötétebb vörös színben pompázik. Bámulatos!
Majd – ahogy ilyenkor lenni szokott – eltűnik a nyugati égbolt sziklái mögött… és jön a taps. Ilyet sem láttunk még: megtapsolni a Napot. Érdekes.
S ahogy ujjong a közönség, egy vicces amerikai fiú, a hátsó sorokból beüvölti:
– One more time! – Vissza, vissza! Kérjük a ráadást!
Painted Desert – az ezerszínű sivatag
A felkelő Nap fényében ismét teljes pompájában ragyog a mélykék ég alatt a Festett-sivatag. Emitt változatos formájú és színű sziklaalakzatok meredeznek az ég felé, amott a Colorado völgyszurdoka mellett már látszik az utolsó arizonai városunk zöld oázisa: Page. Elképesztő látvány tárul elénk, ahogy folyamatosan veszítve a szintet, száguldunk feléje. Hatalmas távolságok, hatalmas méretek. S ezek a színek! Festeni sem lehetne szebbet!
A Monument-völgy vörös homokkősziklái
Emlékszem a Sziklás-hegységről legurulva, amikor először megpillantottam, még teljesen más érzésekkel töltött el. Akkor még kietlennek, kegyetlennek és jellegtelennek írtam le magamban a sivatagot. Egy olyan vidéknek, melyet jobb minél előbb magunk mögött hagyni. Az azóta eltelt nyolc napban sok minden megváltozott bennem. Több mint 1000 kilométert gyűrtünk le ebben a sziklás, forró világban. Először megtanított arra, hogyan kell túlélni a meleget, a vízhiányt és ezeket az eszméletlen távolságokat. Menni kell, folyamatosan! Ez volt a legnehezebb. Ötven–hatvan, sőt néha akár hetven kilométert is megállás nélkül! Mert nincs miért megállni! Nincs lehetőség pihenni! Aztán egyszer csak a semmiből ott terem egy kis falu, vagy egy elhagyatott, koszos, útszéli benzinkút. Itt lehet vizet tölteni, erőt gyűjteni a következő kíméletlen, kopár szakaszra!
Szervezetünk bámulatosan alkalmazkodott a körülményekhez. 36°C, az meleg? Á, dehogy! Ebben a száraz, szinte pára nélküli klímában legalábbis ilyennek érezzük. Kellemesnek. Gyomrunk már megszokta a vizet. Nem „morog,” ha egy litert húzóra beküldünk. Tudja mi a dolga. Legyűri még akkor is, ha meleg, vagy ha mellékíze van. Napi 8–9 liter simán lemegy. Vesénk azonban ebből nem sokat lát, nagy része a bőrünkön keresztül távozik.
Azt mondják, hogy a sivatag semmit sem kínál, de mindent elfogad. Bármit is keresünk benne, megtalálhatjuk. S most már végre van erőnk, s van türelmünk magunkon kívül mással is foglalkozni. Ezzel a hatalmas, csendes, nyugodt vidékkel, ami minket körülvesz. Az égbe meredő kopár sziklákkal és a tetejükről feltáruló eszméletlen látótávolságokkal. A sivataggal, mely nem legyőzni, elpusztítani akar minket, hanem megtanítani arra, hogy ami az életben tényleg fontos, azt soha nem készen kapjuk! Azért minden esetben nekünk kell megküzdeni!
Forrest Gump nyomában
Késő délután aztán egy hatalmas viharzóna állja az utunkat. Szinte másodpercenként szórja villámait. Nem rohanunk beléje, inkább kivárjuk, hogy odébb álljon. Százhatvan kilométer mögöttünk ezen a szeles, gurulós, könnyű napon, nincs már tovább hová sietnünk! A szakasz neheze megvan, innen most már csak rajtunk múlik, hogy tényleg sikerül-e megvalósítani tervünket, álmainkat.
A vihar után nyugodt, kellemes este borul a Colorado hatalmas völgyére. A sziklák között jól kivehető Page, mely még jó húsz kilométer távolságra van tőlünk. Egy útmenti vörös szikla tetejéről szemlélem a látóhatárt: a színes hegyeket és a távolban elvonuló heves zivatarfelhőket. Nem tudom, miért gondolják az emberek a sivatagról, hogy rossz hely? Hiszen gyönyörű! Olyan békés, olyan nyugodt! S ha szerencsénk van, még szivárványt is láthatunk, mely itt – a Festett–sivatag ezerszínű sziklái között – igazán különleges élmény.
Cottonwood Canyon – semmiből a semmibe vezető földút
Utah állam első látásra csupán egy szabályos – enyhén megcsonkított – téglalap az Államok térképén. De valahogy mintha szándékosan arra tervezték volna, hogy gyönyörködtessen. Az Államok egész keleti féltekén összesen nincs annyi nemzeti park, természetvédelmi terület, mint ebben az egyetlen államban. Mi most az egyik legnagyobb csodát vettük célba: a Bryce Canyont. Ez lebegett már napok óta a szemünk előtt. Ezért tartottunk – jókora kitérővel – nyugati irányunktól folyamatosan eltérve észak felé. Át az indiánokon, át az útlezáráson, s át a Cottonwood kanyon 64 km hosszú, néptelen földútján. Hosszú órák, napok kemény, izzasztó küzdelme pár másodpercnyi gyönyörért, azért az egy pillanatért, amikor kiállunk majd a szélére, s lepillantunk. Mint pár napja a Grand Canyon pereméről. S azért az érzésért, amit akkor érezni fogunk. Ami felülírja majd a hosszú, küzdelmes mérföldek gyötrelmeit. Amiért érdemes volt mindezt végigcsinálnunk!
Utah, Life Elevated
Utah ismét „tárt karokkal” várt minket. „Life Elevated” – hirdette büszkén az államhatárt jelző tábla. Jelentése hasonló, mint nálunk a Kékestető szlogenje: „Mert magasan a legjobb!” Kiszabadulván a „lenti világ” kaotikus, mély zűrzavarából. Manapság a hétköznapok már nem hordoznak annyi izgalmat magukban. Ha visszacsempészünk egy kis kockázatot életünkbe, az megakasztja ezt az unalmas verklit. Itt a sziklás, elhagyatott, sivatagos vadonban érzi az ember leginkább, hogy él!
Újra egy eszméletlenül hosszú, lakott település nélküli szakasz következett. Több mint száz kilométer. S ennek majdnem kétharmada egy egyszerű kis földúton. Mint egy teve, úgy döntöttük magunkba a vizet Big Waterben, a hosszú szakasz előtti utolsó kis falucskában. Minden cseppjére szükségünk lesz ezen a kemény, dombos szakaszon. Kulacsainkba ugyanis csak hat liter fér. A többit magunkban kell elvinni.
De nem volt mit tenni, nekivágtunk. 38 fok, forró déli szél. S a bizonytalanság:
– Elég lesz a vizünk? Hogy tudunk majd haladni a földúton? Nem lesz-e csúszós, süppedős?
Ám nem kellett aggódnunk. Hamarosan megkaptuk a választ mindegyik kérdésünkre.
Egy kis fatábla jelezte a leágazást. Mögötte egy apró, jellegtelen, hepehupás utacska kanyargott bele a nagy–nagy semmibe. Ha nincs kint a tábla, s nem néztem volna végig az út minden méterét a Google műholdképein még télen, akkor eszembe se jutott volna, hogy ide betérjek. Annyira kopár, annyira idegen! Szinte már ijesztő!
Földút a Cottonwood Canyonban
A hibátlan főút után hatalmas volt a váltás. A bringák kapartak, csúszkáltak, süllyedtek a homokos, göröngyös nyomvályúban. Több fokozattal vissza kellett kapcsolni, hogy ki tudjuk tekerni a terep okozta nagyobb ellenállást. Már az első kilométeren többször le kellett tennem a lábamat. Aztán csak elkaptuk a lendületet, ám a napunk így is valahol a kanyon közepén ért véget.
Ma sem volt átlagos napunk. Ez a sivatag már csak ilyen. A végletek birodalma. Néha eszméletlenül unalmas, néha fárasztó, sőt, inkább kimerítő, néha kegyetlen. S néha ilyen nyugodt és csodálatos. Mint amilyen most.
Otthon sohasem tapasztalt csend borul a tájra. A szél nem jár, a madarak nem csivitelnek, semmi nem mozdul. Még egy kósza repülőgép–kondenzcsík sem hasítja fel a felettünk elterülő szikrázó nyári égboltot. Tisztán kivehető a tejút sokmilliónyi apró csillaga, a végtelen űr. A kanyon peremein fölénk tornyosuló, napközben színpompás hegyvonulatoknak most csak a csipkés sziluettje látszik. Közöttük húzódik a mélységesen fekete, apró világító pontoktól szikrázó, felhőktől, párától – s bármilyen zavaró fényforrástól – tökéletesen mentes, varázslatos filmvászon. A Hold most nincs az égen, más pedig nem zavarhat be. Negyven kilométeres sugarú körben egyetlenegy lakott település sem található körülöttünk.
– Odanézz, hullócsillag! – lelkesedünk fel, ahogy egy meteor apró csóvát rajzol a sivatag káprázóan tiszta égboltjára.
Hátunkat a földnek vetve „mozizunk” üres sátraink előtt. Élvezzük a nyugalmat, a csendet. A lenyűgöző este minden pillanatát. Csak mi és a néptelen, hosszú Cottonwood Canyon.
Tudom, ez nem normális dolog. Otthonról nézve biztosan nem. Mit keresünk mi itt, egy elhagyatott sziklakanyonban a semmi közepén? Hol van az éltető civilizáció? Hol van a pörgés? Ám ez az, ami most egyáltalán nem hiányzik. Nem mondom, 4–5 deci víz jól jött volna még a vacsora mellé, mert elég csípős volt az instant rizs fűszerezése. Ha akarnám, megihatnám, de valamit hagynom kell holnap délelőttre is. Ez az egyetlen dolog, ami hiányzik még a tökéletességhez. Más nem.
Bryce Canyon – álomból valóság
– Megérkeztünk Csodaországba!
A Sunrise Point kilátóhelyen állunk. Úgy, mint akinek földbe gyökerezett mindkét lába. Próbáljuk befogadni, elhinni azt, amit szemünk lát, de mégis olyan, mintha tréfát űzne velünk. Mert ilyen nincs. Vagy mégis van?
Alattunk a Bryce Canyon sok ezer narancssárgás, vöröses árnyalatú sziklaoszlopa mered az ég felé. Nehéz elhinni, hogy a természet művelte ezt a csodát, s nem valamely híres művész kezeit dicséri ez a fenséges műalkotás. Annyira rabul ejt a látvány, hogy percek kellenek, hogy észrevegyem a kilátóhely mellől induló, a tájba teljesen beleolvadó, a kanyon szívébe vezető kis ösvényt.
– Gyertek fiúk, ezt meg kell néznünk közelebbről is!
A Bryce Canyon csodavilága
A Bryce Canyon méltán az egyik leghíresebb és legszebbnek tartott nemzeti park az Egyesült Államokban. Legfőbb látványosságai a sok ezer sziklaoszlopot tartalmazó, arénaszerű Bryce amfiteátrumra néző kilátópontok. Mert ez nem egy „hagyományos” kanyon ám! Sokkal inkább egy fennsík pereme, ahonnan páratlan kilátás nyílik erre a természeti csodára. Miután – annak rendje és módja szerint – megnéztük a látogatóközpontban félóránként vetített igényes és látványos húsz perces kisfilmet, a park ingyenes buszjárataival jártuk végig ezeket a kb. 2400 méterrel a tenger szintje felett található kilátóhelyeket. Mindegyik újabb szöget, újabb rálátást kínál, de az élmény ugyanaz! Befogadhatatlan!
A nap legérdekesebb része azonban még csak most jön. Ebéd után ugyanis gyalog indulunk le a peremről, s bevetjük magunkat a hatalmas, narancssárga csodavilágba. Mintha nem is a Föld nevű bolygón járnánk! Olyan valószerűtlenek a színek, a formák! Életem egyik leglátványosabb, legérdekesebb túrája vár rám az elkövetkezendő másfél órában, ahogy kicsiny, de jól kiépített utunk jókora kanyarokkal bevágja magát a sokezer sziklatű közé, melyek tornyokként meredeznek a fejünk fölé. Csupán néhány kifejlett erdeifenyő példány és némi aljnövényzet emlékeztet minket a valóságra, a többi inkább egy mesefilm díszletéhez hasonlatos. S ahogy bolyongunk ebben az elképesztő „csodavilágban,” már biztosan tudjuk: bármit is kellett eltűrnünk, elszenvednünk a Grand Canyontól idáig tartó viszontagságos, kétes kimenetelű útszakaszon, megérte kockáztatni!
Séta a sokezernyi sziklatű között
Zion Canyon – belépés csak szandálban
Hideg reggelre ébredtünk. 2400 méteren már nem sivatagi körülmények uralkodnak. A tíz fokot alulról súrolta a hőmérő higanyszála, ahogy előkászálódtunk sátrainkból. Még szinte az egész tábor aludt. Csendben pihentek az amcsik a hatalmas lakóautóikban, vagy hasonlóan nagyméretű sátraikban. Szerencsére este sem volt zajos társaság a táborban. Közvilágítás nincsen a bekerítetlen, egyszerű kis táborhelyen, csak a tábortüzek és az elemlámpák fénye világította meg az éjszakát. Ez nem hasonlít azokra a kivilágított, hangos, részeg fiataloktól tomboló európai kempingekre, melyekből az utóbbi években már végképp kiábrándultunk. Amelyek helyett rendre a „vadkemping” nyugalmát és egyszerű, „keleti kényelmét” választjuk útjaink során. Amelyek miatt már megtanultuk, hogy a jég hátán is meg lehet élni, sőt, el is lehet aludni. Táboroztunk már többmilliós nagyvárosok, zsongó éjszakai életet élő üdülővárosok közvetlen környezetében úgy, hogy azok lakói mit sem tudtak a létezésünkről. A sötétség volt a jóbarátunk. Na, meg a sok éves rutin!
Nem gondoltam, hogy pont itt, Amerikában fogok újra beleszeretni a „kempingezésbe.” Mert ők valahogy ezt sokkal jobban érzik! Aki sátorral megy, annak nem selyempázsit kell és tökéletesen kicsempézett vizesblokk. Ők beérik a fenyőerdő göcsörtös, tobozos talajával és egy kis patakkal, vagy kúttal is. Nem véletlenül választották ezt az utazási formát az apartman, vagy szállodai szoba kényelme helyett! De a nyugati országokban ez már nem „trendi”. Helyette kicsiny alapterületű, magas kerítéssel körbekerített, sátrakkal zsúfolásig megtelt tömegszállások várják a kalandos lelkű utazókat, akik pontosan ellenkező irányba szeretnének haladni. Menekülni a világ zajától a nyugalomba, a csendbe. Vissza a „vad” anyatermészetbe! Erre bezárják, bekerítik őket. Mert így könnyebb lesarcolni, megadóztatni őket, könnyebben szemmel tarthatóak. Mert Nyugat–Európában már ez is sajnos csak erről szól! Az „ipari turizmusról.”
Amerikában kicsit máshogy vélekednek a kempingezésről
Nincs időnk felocsúdni az egyik ámulatból, máris itt a következő! Egy újabb nemzeti park! Mi jöhet még, ami képes az utóbbi hetekben, napokban jelentősen túltelítődött „élmény–ingerküszöbünket” megtornáztatni? Nemcsak látjuk, hanem érezzük, szívjuk magunkba és néhol saját kezünkkel tapintjuk a természet csodás alkotásait, de mire leülepedne, mire eljutna az agyunkig maga az élmény, arra már itt a soron következő. Tud-e még hozzátenni a Zion Nemzeti Park ehhez a sokszínű kavalkádhoz? Vajon sikerülhet-e neki? S – ha hiszitek, ha nem – már az első kilométereken sikerült!
Úton a Zion Canyon felé
Százhúsz kilométer sivatagmentes szakasz állt mögöttünk. Jaj, de jó volt! Újra zöld színben pompázó virágos rétek, hatalmas fenyvesek között! Egész nap 1600-2300 méteres magashegyi környezetben tekertünk. De tudtuk, hogy nincs vége, a sivatag ott „lent” leselkedik, vár ránk ugrásra készen. S ez a sivatag megint más lesz, mint az eddigiek. A legkegyetlenebb fajtából való!
Ma viszont még felette jártunk. „Life elevated” – ahogy a tábla is hirdette a határon. Egy más, emelkedett életben! Az út mentén bölénycsordák, tehenek, lovak szabadon, vagy hatalmas karámokban elkerítve, néhány kicsiny, de élhető városka, s végül egy jókora hágó. Megérkeztünk! A Zion Canyon National Park „üdvözölt” minket.
A parkban ingyenesen használható gázmeghajtású, csuklós buszon ülve utaztunk végig a 800 méter magas, vörös színű sziklafalak szorításában ölelkező kanyonban egészen az Angels landig hatalmas sziklatornyáig, amely körül hatalmas ívet ír le a Virgin–folyó. Innen gyalog folytattuk utunkat. Már így a reggeli órákban is kellemes hőmérséklet uralkodott, s a tömött busz utasaival együtt vígan lépdeltünk az egyre csak szűkülő kanyon gondosan kiépített folyóparti sétányán. Ám ez is gyorsan elfogyott. Már csak a mederben vezetett tovább „út.” Tomival szandálban jöttünk, így gyorsan belegázoltunk a térdig érő, kristálytiszta vízbe. Kellemesen meleg volt. A túra további részét már vízben gázolva kellett megtennünk.
Zion Canyon – itt nem lehet száraz lábbal átjutni
A sivatagot átszelő kerékpárosnak ritkán adatik meg, hogy kiszakadhasson ebből a kietlen világból. A hosszú, gyötrelmes egyenesek hatalmas teret engednek a tekintetnek, ugyanakkor az útszéli táblák tudatosítják az utazóval, hogy mindez hiú remény, hiszen a lakott települések távolsága így is sokkalta nagyobb, mint ameddig a szemünk ellát. Ám amikor elérünk egy igazi természeti csodát, hirtelen elfelejtünk minden szenvedést, minden gyötrelmet. Pár pillanat elég ahhoz, hogy kimondjuk: „már most megérte végigcsinálni”.
Érdekel a teljes történet?
[wpsm_box type=”dashed_border” float=”none” text_align=”undefined”]
Új kiadásban kapható a Kerékpárral Keresztül Amerikán című könyvünk! 65 nap és 7200 kilométer minden élménye, gondolata, varázsa 334 oldalon keresztül! Merülj el benne, éld át te is velünk a hófödte hegycsúcsok, a pokoli sivatagok, végtelen puszták és csillogó nagyvárosok egyedi hangulatát! Tekerd velünk keresztül Amerikát!
A modern világ átalakította a szabadidő és a kalandok élményét. Ma már a felfedező szellem nem csak a vadonban vagy távoli tájakon él, hanem otthonainkban is ugyanolyan élénken virágzik. Legyen szó virtuális fitneszóráról, új hobbi felfedezéséről vagy kerékpározásról a szabadban, a kalandok mára olyanokká váltak, amelyeket bármikor, bárhol választhatunk.
Ez a változás – a nyílt utakról a nappalikra való áttérés – tükrözi, hogy az emberek hogyan definiálják újra az aktív életmód, a szórakozás és a kapcsolattartás jelentését. Fedezzük fel a két világ legjobbjait: a kreativitást felébresztő beltéri tevékenységeket és a szabadságot felébresztő szabadtéri kalandokat.
A beltéri kalandok felemelkedése: Ahol a kényelem találkozik a kíváncsisággal
A kényelem és a kapcsolat korában a beltéri tevékenységek túlnőttek az egyszerű időtöltésen. Ma már az elkötelezettség, a tanulás és a kikapcsolódás gazdag keverékét kínálják – mindezt anélkül, hogy ki kellene mozdulni a szabadba.
Ha az időjárás kiszámíthatatlanná válik, vagy ha egy fárasztó hét után valami kikapcsolódásra vágyik, a beltéri szórakozás végtelen számú lehetőséget kínál, amelyek testet és lelket egyaránt ápolnak.
1. Online kaszinóélmények – a játék digitális izgalma
Az olyan online kaszinóplatformok, mintOnlineKaszinok.com, a hagyományos szerencsejátékot interaktív, elérhető időtöltéssé alakították át, amely tökéletesen beleillik a modern életvitelbe. A játékosok otthonuk kényelméből is átélhetik a blackjack, a póker, a rulett vagy a nyerőgépek izgalmát.
Ezek a virtuális kaszinók ötvözik a szórakozást a technológiával – az élő osztók, a magával ragadó látvány és a közösségi csevegések újraalkotják a valódi kaszinók hangulatát. A kulcs természetesen az egyensúly és a felelősségteljes játék. Kezelje úgy, mint a szabadidő eltöltésének egyik formáját, ne pedig mint bevételi forrást. A digitális szerencsejátékok világa izgalmat és stratégiát kínál, olyan szellemi kihívást, amely élesben tartja az elmét, miközben a pihenőidőben szórakoztató pillanatokat biztosít.
2. Virtuális fitnesz és otthoni edzések – Az edzőterem eljön hozzád
A fitnesz az interaktív alkalmazásoknak, a virtuális edzőknek és a streaming platformoknak köszönhetően az edzőteremből a nappaliba költözött. Legyen szó nagy intenzitású intervallumos edzésről, jógáról vagy szobakerékpározásról, az emberek felfedezik a beltéri aktivitás módját.
Egy spinning kerékpár, futópad vagy akár egy jógamatrac segítségével otthonának egy sarkát személyes wellness-térré alakíthatja. A virtuális közösségek és a fitneszkihívások motivációt és összetartozás-érzést adnak – bizonyítva, hogy nem kell kimozdulni a szabadba ahhoz, hogy megizzadjunk vagy következetességet fejlesszünk.
3. Online órák és kreatív tanulás
Az internet a tanulási lehetőségek univerzumát nyitotta meg. A digitális fotózástól és a művészeti műhelyektől kezdve a nyelvtanuláson át a főzőtanfolyamokig az online platformok összekötik Önt a szakértőkkel és közösségekkel szerte a világon.
Ez egy értelmes módja annak, hogy a szabadidőt személyes fejlődéssé alakítsd át. Olasz süteményeket sütni, tájképeket festeni vagy gitározni megtanulni ugyanolyan kifizetődő lehet, mint bármilyen szabadtéri elfoglaltság – és gyakran élethosszig tartó hobbivá válik.
4. Kulináris kalandok otthon
A konyha csendben a kalandok egyik legizgalmasabb terévé vált. A nemzetközi konyhákkal való kísérletezés, a trendi receptek kipróbálása vagy a virtuális főzőtanfolyamokhoz való csatlakozás globális ízeket varázsol az asztalra.
Az otthoni főzés elősegíti a tudatosságot, a kreativitást és a kapcsolatot – különösen, ha a barátokkal vagy a családdal osztjuk meg. Emellett ez az egyik leghasznosabb módja az utazásnak anélkül, hogy elhagynád az otthonodat, hiszen így a világ minden tájáról megízlelheted a kultúrákat és hagyományokat.
5. Olvasás, filmek és digitális menekülés
A könyvek és a filmek továbbra is időtálló beltéri kalandok. Egy nagyszerű történet kontinenseken át, az időn keresztül vagy a sajátodtól teljesen eltérő életekbe képes elrepíteni. Akár egy irodalmi klasszikust nézel újra, akár a világ rejtett zugairól szóló dokumentumfilmet streamelsz, ezek az élmények kitágítják a perspektívát és a képzeletet.
A nagyszerű természet: A szabadság és a mozgás újrafelfedezése
Míg a beltéri tevékenységek kényelmet és kapcsolatot nyújtanak, a nagyszerű szabadban valami pótolhatatlan érzést nyújt – a szabad levegő, a napfény és a mozgás érzését. A szabadtéri kalandok megfiatalítják a testet, felfrissítik az elmét, és olyan módon kapcsolnak vissza minket a természethez, ahogyan a képernyők soha nem tudják.
1. Kerékpározás: A végső szabadtéri menekülés
Kevés tevékenység ragadja meg úgy a szabadság lényegét, mint a kerékpározás. A ritmikus mozgás, a szél zúgása és a változó táj egyszerre teszi a testmozgás és a meditáció egyik formájává.
A kerékpározás minden életstílushoz igazítható – a városi ingázástól a hegyi kerékpárutakig vagy a hosszú vidéki túrákig. Azok számára, akik szeretik a durvább terepek felfedezését, akár egy gyorsGravel kerékkészlet teszt is megmutathatja, hogy a megfelelő felszerelés mennyire javítja az élményt. Fejleszti az állóképességet, kitisztítja az elmét, és környezetbarát módját kínálja a környezet felfedezésének.
Az elmúlt években a kerékpáros turizmus rohamosan fejlődött. Sok utazó ma már festői útvonalak és kerékpárosbarát úti célok köré tervezi a nyaralását. Ez több, mint edzés – ez egy módja annak, hogy a világot másképp lássuk, a bringa nyergében.
2. Túrázás és természetjárás
Ha a kerékpározás a mozgásban lévő szabadság, a túrázás a csendesebb testvére – egy egyenletes utazás a természet szívében. A szelíd parki ösvényektől a kihívást jelentő hegyi ösvényekig a túrázás lehetővé teszi, hogy kikapcsolódj, elmélkedj és mélyeket lélegezz.
Emellett minden edzettségi szint számára kiváló tevékenység, amely a tudatosságra és a környezet megbecsülésére ösztönöz. Minden ösvény a saját történetét meséli el, békét és perspektívát kínálva.
3. Kempingezés és csillagászkodás
A kempingezés továbbra is klasszikus szabadtéri kikapcsolódás. Akár egy hétvége az erdőben, akár egy éjszaka a szabad ég alatt, újraéleszti az egyszerűség érzését. A tűz fölött főzés, a sátorban alvás és a csillagos éj figyelése emlékeztet minket a földdel való kapcsolatunkra.
A családok és barátok számára a kempingezés a kötelékeket is erősíti – távol a digitális zavaró tényezőktől és a napi rutintól.
4. Vízi sportok és tengerparti tevékenységek
Ha a tengerpart vagy egy tó közelében laksz, a vízi sportok egészen új ritmust adnak a szabadtéri szórakozásnak. A kajakozás, a paddleboardozás, a szörfözés vagy akár az úszás egyaránt felélénkítheti a testet és a lelket.
A strandröplabda, a homokvárépítés vagy egyszerűen csak a parton való séta összekapcsolja a kikapcsolódást a fizikai mozgással. A víz természetes nyugalma olyan helyreállító hatással bír, amely minden szabadban töltött pillanatot újrakezdésnek érezhet.
5. Városi felfedezés és helyi kalandok
A helyi kalandok támogatják a közösségeket, összekötnek az emberekkel, és életben tartják a kíváncsiságot. A kerékpárosok aMagyar Kerékpáros Turizmus Szövetség (MAKETUSZ) által biztosított forrásokon keresztül regionális útvonalakat és tervezett útvonalakat is felfedezhetnek. Néha az ismerős helyek új szemmel történő újrafelfedezése ugyanolyan izgalmas érzés lehet, mint egy távoli utazás.
A beltéri és a kültéri életmód egyensúlyban tartása: A tökéletes keverék megtalálása
A modern élet nem kényszerít minket arra, hogy válasszunk a beltéri és a kültéri élvezetek között – arra hív, hogy mindkettőt egyensúlyba hozzuk.
A hidegebb évszakokban vagy a munkával teli hetekben az olyan beltéri tevékenységek, mint az otthoni edzések, az online órák vagy a digitális játékok életben tartják az energiát és a kreativitást. A derűsebb napokon az olyan szabadtéri tevékenységek, mint a kerékpározás, a túrázás vagy a piknikezés megújulást és inspirációt nyújtanak.
A kulcs a változatosság. A beltéri és kültéri élmények keveredése segít fenntartani a fizikai egészséget, a mentális jólétet és a társadalmi kapcsolatokat. A cél nem az idő kitöltése, hanem annak gazdagítása – kalandot találni a nyugalomban és a káoszban egyaránt.
Sokak számára ez az egyensúly életmódfilozófiává vált. Egy szombat délelőtti jógaóra átmehet egy délutáni biciklitúrába. Egy esős este átalakulhat kulináris kísérletezéssé vagy online játékesté a barátokkal. Végső soron a kaland nem a helyszínről szól – hanem arról a hozzáállásról, amit minden egyes élményhez magunkkal viszünk.
Gyakorlati tippek a kiegyensúlyozott életmód kialakításához
Hozz létre egy heti rutint: Szánj időt mind a beltéri pihenésre, mind a szabadtéri tevékenységekre. Már rövid séták vagy 30 perces otthoni edzések is sokat számíthatnak.
Határozd meg a képernyőidő világos határait: Élvezd a digitális szórakozást, de a fáradtság megelőzése érdekében kiegyensúlyozottan tedd.
Maradj kapcsolatban a társadalommal: Akár online, akár offline, az interakció kulcsfontosságú a mentális jóléthez. Csatlakozz klubokhoz, online közösségekhez vagy helyi csoportokhoz.
Helyezd előtérbe a biztonságot és a felelősséget: Gyakorold a felelősségteljes játékot az online kaszinóplatformok élvezete során, és maradj biztonságban a szabadban a kerékpározás és a túrázás biztonsági irányelveinek betartásával.
Hallgass a testedre és az elmédre: Pihenj, amikor szükséges, és állítsd kihívások elé magad, amikor ihletet kapsz. A kalandnak energiát kell adnia, nem pedig kimerítenie.
A kaland új meghatározása
A kaland hagyományos elképzelése – hegyek megmászása, óceánok átkelése – mára személyesebbé és rugalmasabbá bővült. A mai rohanó világban a kaland a kíváncsiságról, a növekedésről és az elkötelezettségről szól, akár digitális szemszögből, akár fizikai utazáson keresztül.
Az ember találhat izgalmat egy virtuális pókerjátékban, tudatosságot egy jógaórán, kreativitást a főzésben, vagy szabadságot a nyílt vidéken való kerékpározásban. Mindegyik a kapcsolat egy formáját kínálja – önmagunkkal, másokkal vagy a körülöttünk lévő világgal.
A kaland lényege mindig is a felfedezés volt. Ami megváltozott, az a táj: ez ma már fizikai és digitális, közeli és távoli. A nappali lágy fényétől az út tágas tereiig a lehetőségek végtelenek.
A kaland ott él, ahol hagyod
Végső soron a kaland nem egy cél, hanem egy gondolkodásmód. A felfedezésre való hajlandóság – a próbálkozásra, a tanulásra és a mozgásra való hajlandóság, még a hétköznapokban is.
Tehát akár egy virtuális fitneszórán pörögsz, akár egy online kaszinóban teszteled a stratégiádat, vagy a szabad ég alatt kerékpározol, ne feledd, hogy a felfedezés belülről indul.
A világ számtalan lehetőséget kínál arra, hogy élőnek érezd magad – a nappalitól a nyílt utakig, a csendes éjszakáktól az izgalmas reggelekig. Csak kíváncsiságra, egyensúlyra és a bátorságra van szükséged, hogy megnyomd a „start” gombot.
Nagyon trendi manapság is a falak tapétázása. Sok esetben egymástól teljesen elütő tapétákat használnak a falfelületeken egy helyiségen belül is. Ez persze nem mindenkinek jön be, és ha az ingatlanba más költözik be, akkor bizony gyakran le kell szedni az előző tapétát. Emiatt egyáltalán nem kell kétségbeesni, mert ez nem lehetetlen küldetés ám!
Jó eszközökkel sokkal könnyebben megy
A JOSZERSZAM.com építőipari gépek kínálatában remek gépeket és eszközöket találsz ahhoz, hogy könnyebben, gyorsabban és kevesebb időráfordítással meg tudj szabadulni az előző tapétarétegektől. Ennek nagyon gyakran nem is esztétikai okai vannak, hanem előfordulhat, hogy azért kell mindenképpen megválni az előzőtől, mert az már magába szívott mindenféle olyan szagot, amely bizony irritálja az orrot.
Ha tapétaváltáson töröd a fejed, akkor már tapasztalhattad, hogy igen nagy választékot találsz a szakkereskedésekben. Vannak a texturált tapétáktól kezdve egészen a linóleumhatásúig mindenfélék, s ezek nemcsak típusukban eltérőek, hanem az eltávolításuk módja is különbözhet. Vannak olyan tapéták, amelyeket könnyedén, szinte egy mozdulattal le lehet a falról húzni, mások azonban sokkal “ragaszkodóbbak”.
A gőz erejével
Általában nem egy-, hanem kétrétegűek a tapéták. A felsőt lehet mindig könnyebben eltávolítani, míg az alsónak a leszedése, ami magához a falhoz tapad, már trükkösebb. Nagyon hasznos ehhez a folyamathoz egy tapétagőzölő készüléket alkalmaznod. Ha nagy a felület, akkor mindenképpen megéri, mert sokkal gyorsabban haladhatsz ezzel. Lényegében vegyi anyagok alkalmazása nélkül, csak a csapvízből képzett gőz segítségével dolgozhatsz.
A gőzzel jól megdolgozott réteget már sokkal könnyebb akár kézzel, akár kaparókéssel, spaklival leszedni a felületről. Ha az egyik kezedben a gőzölőt tartod és a másikban a spaklit, akkor igazán hatékony és gyors lesz a folyamat. Közben, ha lehet, végig tartsd nyitva az ablakot, vagy legalább szellőztess időnként, és mindenképp iktass is be rendszeresen kis szüneteket.
Vigyázz a fal minőségére
Persze arra érdemes nagy gondot fordítanod a gőzölés közben, hogy a falnak a következő tapéta- vagy festékrétegeket is meg kell tudnia tartani. Egy-egy falrészt tehát csak maximum 15-20 másodpercig kezeld a gőzzel. A JOSZERSZAM.com forgalmaz egy speciális hengerekkel szerelt tapétaeltávolító eszközt is, amellyel szintén sikeresen és kíméletesen tudod tapétamentesíteni a falakat. A tapétával kíméletlen, a falhoz azonban gyengéd, így lehetne jellemezni ezt a teleszkópos, könnyen használható szerszámot. Nem kíván nagy erőkifejtést, a magas helyek is könnyen elérhetők vele. Az utolsó simítás a fal lecsiszolása, ebben a jó öreg csiszolópapírok ma is verhetetlenek.
A tapétaeltávolítás során mindig alkalmazz védőeszközöket, vízhatlan kesztyűt és akár még védőszemüveget is. A gőz veszélyes is lehet, légy óvatos!
A szervezők és a Rendőrség becslése szerint több mint 10000-en vettek részt az I bike Budapest bringás felvonuláson, amit az átjárható Lánchídért és a bringasávokkal élhetőbbé tett Üllői útért tartottak szombaton.
Fotó: Pozsonyi Roland
Az I bike Budapest megmutatja, milyen jó hely az a város, ahol fiataloktól idősekig bárki bringára tud ülni. De ez nem csak egy hétvégi program. Szeretnénk, hogy az év másik 364 napján is bringás város legyen Budapest! Ehhez három dolgot kérünk a városvezetéstől, három olcsó, de nagyon sokat számító dolgot – mondta a menetet lezáró hagyományos bringaemelés előtt Halász Áron főszervező.
Ketyeg az óra a Lánchíd és a 3-as metró felújításának befejezéséhez, de még nem tudni, hogyan közlekedhetünk utána. Olcsó, gyors, pár táblába, felfestésbe és egy városvezetői döntésbe kerülő dolgot kérünk. A Lánchídon bringázható buszsávokat kérünk, hogy dugómentes, vagyis átjárható legyen a város legszebb jelképe. Az Üllői úton és az évente 1.000.000. kerékpározó által használt Astorián alakítsák kerékpársávvá a metrópótlás után feleslegessé váló buszsávokat, hogy levegőt kapjon a forgalmas út, ahol Ferencvárosnak is lehetne belvárosi kapcsolata – fejtette ki.
Fotó: Pozsonyi Roland
A Lánchíd és a metrófelújítás két akkora ziccer az élhetőbb Budapestnek, hogy hatékonyan és környezetbarátan lehessen közlekedni, amit óriási hiba lenne kihagyni – mondta Halász, aki arra biztatta a felvonulás résztvevőit, hogy vigyék el bringázni az ismerőseiteket, rokonaikat.
„Segítsetek nekik biciklit választani, megszerelni, meséljétek el, ti miért tekertek, és miért szeretnétek, ha veletek tartanának. Nem kell minden nap, csak amikor jól esik. Úgyis jól fog esni, és úgyis rá fognak szokni. Azok fognak a legtöbbet bringázni, akik ma a legjobban tiltakoznak, hogy ők aztán nem. Mi se biciklivel születtünk, nekünk is van autónk és BKK jegyünk. De amikor úgy van, és általában úgy van, akkor biciklivel járunk. Nincs ebben semmi különleges, ez a világ legtermészetesebb dolga.”
Fotó: Pozsonyi Roland
Úgy tekertek át a városon, ahogy máskor nem lehet
Az I bike Budapest felvonulás 16 kilométeren kígyózott át Budapesten. Olyan helyeken lehetett lezárt úton biciklizni, ahol máskor csak nehezen. A felvonulás célja, hogy megmutassa, hogy ahol jó bringázni, ott jó élni, és az év 364 másik napján is ilyen legyen Budapest.
A felvonulás a Városligetből indult, ahonnan Efstathios Andreou, a Holland Nagykövetség ügyvivője indította el a menetet. Végigtekertek a Rákóczi úton és az Erzsébet hídon Budára, ahol az Alagúton át visszafordulva az Erzsébet hídon visszatekerve mentek le a pesti alsó rakpartra, hogy az Árpád hídról a Margitszigetre gurulhasson a tömeg. Itt a Nagyréten a hagyományos bringaemeléssel és zenés piknikkel ért véget az idei esemény.
A szervezők 300 önkéntessel biztosították a nagyobb kereszteződésekben a közösségi közlekedés és az autók áthaladását, illetve a gyalogosoknak is segítettek a zebráknál, így jóval kisebb fennakadást okoztak bármelyik utcai eseménynél.
A hideg idő beköszöntével sok szülő tart a szabadtéri programok szervezésétől, a játszóterezéstől, kirándulástól, azt gondolván, hogy könnyen megfázik, vagy elkap valamit a gyerek. Tény, hogy érdemes körültekintőbbnek lenni az időjárással és a program hosszával, helyszínével kapcsolatban, de ha megbizonyosodunk róla, hogy nem várható vihar, erős szél és extrém fagyok, illetve a tervezésnél figyelembe vesszük, hogy egyszerre egy-két óránál többet ne legyünk a szabadban, és a sötétedés se az erdő közepén érjen minket, bátran kivihetjük a gyerekeket ősszel és télen is!
A szabad levegőn való játék erősíti az immunrendszerüket, fejleszti az idegrendszerüket, jobban alszanak majd éjszaka, és kültéren a fertőzések veszélye is alacsonyabb, mint egy zsúfolt játszóházban, moziban, plázában. Arról nem is beszélve, hogy amíg a parkban szaladgálnak, addig sem a képernyő előtt ülnek!
Fogadd meg a következő tanácsokat a zavartalan élményért, és irány a szabadtér!
Így védd meg a gyerekeket a megfázástól!
Kimozdulás előtt erre a néhány dologra kell csak figyelned, hogy másnap ne csöpögő orr és kaparó torok emlékeztessen a szuper családi időtöltésre. A cél, hogy a gyerkőcök ne izzadjanak le túlságosan, ne fázzanak át, és ne ázzon át a cipőjük, ruhájuk, ha nedves időben vagy hóban játszotok, kirándultok.
Ehhez öltöztesd őket rétegesen, de számolj azzal, hogy mozogni fognak! Ne legyen túl sok ruha sem rajtuk, különben gyorsan leizzadhatnak! Hidratálókrémmel bekenheted az arcukat, hogy óvd őket a túlzott kiszáradástól. Pótkesztyűvel, pótzoknival érdemes készülni, de ha nagyon beázik a cipő, vagy a felsőruházatuk is nedves a kabát alatt, indulás haza megmelegedni!
Ha kocsival kirándulunk, ahol át is tudjuk őket öltöztetni, legyen a csomagtartóban egy teljes szett száraz ruha! Legyen nálunk bőven zsebkendő, vigyünk magunkkal termoszban meleg teát, és némi egészséges rágcsálnivalót.
Milyen játékokkal mozgassuk meg a gyerekeket?
Van, hogy a gyerekek elvannak egy bottal is, de nem árt, ha van a tarsolyunkban egy-két játékötlet, amivel szórakoztathatjuk őket, és a mozgásigényükről is gondoskodhatunk. A fogócska vagy versenyfutás (pl. a következő fáig) mindig bevethető ötlet, de igénybe vehetjük különböző fejlesztő játékok segítségét is.
Nem kell nagy dolgokra gondolni, hiszen tökéletes elfoglaltságot nyújt egy labda, bicikli, hó esetén szánkó, a játszótéren a mászókák, de akár velünk tarthat a kedvenc LEGO Technic távirányítós autó is. Ilyenkor arra érdemes figyelni, hogy a gyerkőc lehetőleg ne egy helyben állva kövesse a LEGO Technic autó útját, hanem mozogjunk mi is vele!
Ha a természetben töltünk néhány feltöltő órát, gyűjtsünk szezonális terméseket, amikből hazatérve pompás családi dekorációt készíthetünk!
A hazatérés utáni teendők
A gyerkőcök minél gyorsabban dobják le a kinti ruhákat, és vegyenek fel meleg, száraz otthoni játszósruhát. Ha nagyon átfáztak, vagy esetleg át is nedvesedett a cipőjük, ruhájuk, egy kád meleg vízbe is betehetjük őket. Ha csak kicsit elgémberedtek a hidegben, kapjanak friss, forró teát vagy levest (ezeket indulás előtt előkészíthetjük, hogy csak melegíteni kelljen), és kuckózzunk be együtt puha takarók alá.
Ha kellemesen elfáradt az egész család, tartsunk mozidélutánt vagy vegyük elő a retró diavetítőt, de ha még bírják szuflával az apróságok, előkerülhetnek a kedvenc társasok, kirakók, vagy elkészülhet az első kézműves alkotás a frissen gyűjtött gesztenyéből és tobozokból.
Szerbiát átszelni autóval jóval bonyolultabb mintha Magyarországot szeretnénk. Térképre rápillantva ennek nyilvánvaló okai vannak. A Dinaridák nem adják könnyen magukat, főleg az autópályák hiánya miatt.
Sötét éjszaka van már mire átkelek a határon. Szerpentinen éjszaka autózni külön rutint igényel, néha utolérek egy kamiont és inkább kényelmesen andalgom mögötte minthogy egy rizikós előzésbe belevágjak.
A táborhelyet a park4night alkalmazásban kerestem. Autós parkolónak tűnt amelyet takar a növényzet az út zajától és a házaktól.
„Haladok a kiszemelt táborhely felé a földút mintha eltűnne a sötétben a kocsi kerekei alól. Egy füves félreeső helyen félreállok. Csattanás a kocsi alól. Vajon mi lehetett. Leállítom a motor. Elkezdek rendezkedni. Reggel majd megnézem hol akadt fel. Zseblámpa fénye jelenik meg az éjszakában. Lebuktam!”
Bekopognak az ablakon. Bennem a félsz mit akarhatnak. Némi nyelvi nehézség után rájövök hogy azt kérdezik jól vagyok-e? Nem nagyon értik miért akarok én pont itt aludni, de kis nézelődés után odébb állnak. 🙂
Szerencsére a kocsinak se lett komoly baja csak a hátsó lökös mozdult picit ki. Amit hetyke mozdulattal rúgok vissza a helyére.
2021.07.26. Hétfő
Reggel szedem a sátorfámat és elhajtok Kolasin főtere felé. A helyet ahol az autót hagyom már előre kinéztem. Főtér, de nem fizetős a parkolás, grátiszként a rendőrség előtt tudok megállni. Ilyen jellegű bringatúrán mindig kérdéses a parkolás. Főleg a déli és keleti országokban, nem garantált hogy úgy találjuk a gépjárművet ahogy hagytuk.
Főtéren OTP bankban tudok eurót nyomtatni, illetve beszerzem az elmaradhatatlan Cockta készletet. Innen délnek veszem az irányt, a Tara folyó völgyén felfelé haladva elérem Matesevo-t. A kisvárost elhagyva a hegynek felfelé haladva mintha teljesen más világba értem volna. Mintha 20 évet utaztam volna vissza az időben. Megtapasztalom a vidéki Montenegrót.
Hágót elhagyva változó minőségű úton rázhatom le a kóbor kutyák elhaló csaholását. Igazi vad Balkáni vidék ez annak minden fűszerével.
Lent a völgyben az első város nem hagy bennem mély nyomot, haladok is gyorsan tovább. A Linn folyó völgye bár ha itthoni szemmel nézem érdekes, de valahogy mégis beleszürkül a Montenegrói szürkeségbe. Murinot elérve ágazik el az utam Albánia felé.
A boltban szerettem volna Burekot burkolni, de sajnos nem volt. Így a közeli kifőzdében a nagy adag Cevapra esett a választásom. Salátáért kenyérért és 10 cevapért kértek 5 EUR-t. Sajnos ez sok mindent elárul a környék gazdasági helyzetéről. Én szeretem kipróbálni a helyi ízeket, bringatúrához hozzátartozik az is hogy elvegyülsz a nép közzé és nem egész nap az All inclusive szállodai szolgáltatásokat fogyasztod.
Tele hassal vágtam neki az útnak. Balról az Albán Alpok havas csúcsai mutatták hogy helyes döntés volt ide jönni, nem pedig az eredetileg tervezett Svájcba. (Svájcban éppen azon a héten minden napos eső és árvizek voltak). Bringatúrán mégiscsak a legjobb útitárs az időjárás
A kisvárosba betérve már ízelítőt kaptam az Albán közlekedési morálról. Itt bárki bármikor megáll az út közepén. Ezen senki se idegeskedik. Budapesten már tülkölnének a tulkok Itt békésen kerüli ki mindenki a forgalmi akadályt.
A határt 3-kor léptem át, feltöltöttem vízkészleteimet és elhatároztam, hogy megkeresem az első bunkert. Nem kellet sokat haladnom alig 1 km-t. Azonban komisz 15% meredekség állta utamat.
Linn völgyében haladtam tovább felfelé a hágón. A hágómászás monotóniáját egy elhaladó autós törte meg. „szorgos népünk győzni fog” Szürreális élmény volt magyar szavakat hallani itt. Kicsit arra gondoltam, hogy ki van jobban eltévedve, én aki bringával gyűrőm le a hágót, vagy a kocsiból kikiabáló posztkommunista ember
Hágót elérve megláttam az Albán futball színe javát. Szürreális volt látni a kiégett mezőn labdát rúgó emberek látványát. Főleg annak fényében, hogy nemzeti tizenegyünk néhány hónap múlva kikap az albán válogatottól.
Ezután szédületes gurulásban volt részem. Faltam a kanyarokat, a völgy ahova ereszkedtem majdnem ezer méterrel volt alattam. Szurdok jellegéből adódóan teljesen kopár kősivatag.
Valahogy így képzelem Közép Ázsiát. Száguldásomat egy szembe jövő, szamarát ütő albán törte meg. Határozottan kellett ösztökélni az állatot a felfelé haladásra.
Tamaré a völgy központja. Itt fel tudtam tölteni a vízkészletem. Némi kalória pótlás után lódultam tovább. Szédületesek voltak a sziklafalak amik körbe vettek. Ezt látni kell nemhiába az SH22 Albánia egyik legnagyobb látványossága.
Völgy aljába leérve még egy hágót kellett megmásznom a Skodra tóig, ami az esti célom. Az albán Stelvió hágóként is emlegetett hágó nem tett különösebb benyomást rám. A lent található forrás annál inkább aminek jéghideg vize hatékonyan hűtötte a kedély állapotomat.
A hágó tetején beszerzett jéghideg üdítő életmentő volt, így el tudtam készíteni a kötelező fényképeket.
Irány lefelé. Szinte másodpercek alatt lejutottam. Albánia egyik legforgalmasabb útvonala volt előttem. Azonban arra ami történt nem voltam felkészülve. A kétsávos út mindkét szélén aszfaltozott padka adott helyet a lassabb közlekedési járműveknek.
Én is itt haladtam amikor a bozótosban hűsölő házisertés rámtámadott. Határozottan szedte a sonkáit, és nagyokat horkantva futott utánam. Szerencsére az aznapi összeszedett km-ek ellenére is egy koca lesprintelése nem okozott akadályt, még csomagokkal megpakolva sem. Sovány malac vágtában szeltem a kilométereket.
Kempinget már félhomályban értem el. Gyorsan felvertem a sátrat a kölcsönkapott kalapáccsal és átadtam magam az alvás élvezetének.
Aznapi táv 178 km és 2200 m szint.
2021.07.27. Kedd
Éjszaka sikeresen rátöltöttem az elektromos eszközeimre. Kempinget elhagyva egyből Skodrába vettem az irányt. Burekre fájt a fogam, amit egy szocreál pékségben szereztem be.
A város templomai középületeinek makulátlan tisztasága éles kontrasztot mutat a lakóházakra vastagon rátelepedett korommal.
A város közlekedésére leginkább a káosz a jellemző. Itt mindenki megy mindenfelé. A KRESZ szabályait hírből sem ismerik. Nyugodtan jön a szembeforgalomban a bringás, húzza rád a kormányt az autós. De ellentétben a magyar közlekedési kultúrával itt senki se ideges, mindenki csendben dudaszó nélkül elfogadja ezt a helyzetet. Rendőr is békésen nézi a káoszt. Először arra gondoltam, hogy nincs jogosítványa az embereknek. De mivel tanuló autót is láttam ezért számomra ez is kérdéses.
Rosafa Vára messziről látszik az út mentén. A várhoz köthető monda a mi Déva várunkkal és Kőmívés Kelemen balladájával gyakorlatilag azonos. A habarcsot mindenesetre jól bekeverték mert még szilárdan áll a vár.
Skodrát elhagyva gyorsan Montenegróban találtam magam. A hágó előtt már kezdett aggasztóan nagy lenni a hőség. Ezért egy árnyékos padon hűsölve töltöttem magamba az energiát. Mediterrán hágó déli oldal, 10 óra, semmi jóval nem kecsegtetett. De most ez volt a feladat, ezt kellett legyűrni.
Ég a nap melegétől a kopár szík kőhalom Arany János nem járhatott az Adrián. Mert ott tud csak kegyetlenül pörkölni a nap a fehér sziklafalon. Km órám ötven fokot mutatott. Felfelé egy éteremben megálltam, a pergola alatti árnyékon járt némi levegő. Kértem egy üdítőt és megtöltötték jéggel a kulacsomat. Ezt mindenkinek csak ajánlani tudom, sokat tud segíteni.
Hágó tetején kezdődik a tényleges panoráma út. Illetve itt lehet meglátni az először a Skodra tavat. Maga tó látványra szó szerint mintha tenger lenne. Szemközt az Albán Alpok tegnapi hegyei, balra kis kolostorszigetek látványa.
Némi gurulás után kis faluban fagyizó, jobb hely nekem nem is kellett per pillanat. Fagyi és jég a kulacsba. Majd uzsgyi. Némi mászás után páfrányokkal dúsított őstölgyest értem el. Mintha egy másik kontinensre értem volna. A levegő kapásból 10 fokot hűlt. Ezen terület természeti védelem alatt áll igazi ritka fajokkal a mediterrán régióban.
A következő kilátó előtt elkanyarodtam jobbra, hogy megmártózzak végre a Skodra tóban Donji Muricinál, a víz szinte forrt, érzésre 30 fokos lehetett. De mivel a levegő még melegebb volt ezért frissített. Kellett is mivel a pancsolás miatt gurultam majdnem 400 métert. Érdekes volt visszamászni, de megérte, mert újra a tó panorámájában gyönyörködhettem.
A panorámaút egészen Virpazarig tartott és az utolsó 10 km-e szinte végig lejtett. A féktelen száguldásnak azonban nemcsak az útminőség hanem az időnként felbukkanó forgalom is gátat vetett. Ugyanis ezt az utat anno még szekerekre és szamarakra tervezték. Ők jól el is férhettek rajta azonban a mai gépjárműveknek sok helyen ténylegesen tolatni kellett, hogy el tudjanak menni egymás mellett.
Virpazarba érve találtam egy kutat és citromos sörrel frissítettem magam. Maga a kisváros hemzseg a turistáktól, ami annak köszönhető hogy a Rijeka Crnojevića delta torkolatába innen indulnak a turista hajók. Biztos kényelmes lehet hajókázni, de amikor bringával is meg lehet nézni akkor én számomra egyértelmű a választás.
Még szerencse, hogy pont egy panoráma út vezet a kis üdülő faluhoz. A már ismert keskeny úton haladok fölfelé. Az első kilátópontig. Itt mindent elönt a zöld. A hegyoldalt és lent a torkolatot is ez a szín uralja. Hosszasan időznék de erősen szürkül az ég.
A folyóparton lévő kempingbe már naplemente után érek. Gyors sátorverés és életjel az otthoniaknak és már alszom is.
Aznapi táv 118 km és 1800 m szint.
2021.07.28. Szerda
Kempinget elhagyva gyors kitérőt tettem Danilóhoz. Aki nevével ellentétben nem tud nyeríteni, ellenben a török idők óta rendíthetetlenül ott áll. Jellegzetes Balkáni boltív híd kőből kirakva a városka fő nevezetessége. A kora reggeli óráknak köszönhetően nem kellett osztoznom rajta temérdek emberrel
Elhagyva a várost némi mászás után ismét a zöld mennyország tárulkozott elém. Bizonyos helyeknél a látvány szempontjából nagyon fontos az időzítés. Így van ez a Balkán Dunakanyarnál is. A napsütés itt szinte garantált. De a lemenő nap fénye, illetve a tavaszi üde színek sokat tudnak dobni az amúgy sem ingerszegény környezeten.
Miután kigyönyörködtem magam Montenegró fővárosa Podgorica felé vettem az irányt. Úgy kellett ez nekem mint púp a hátamra, de az autó felé menet nem tudtam kikerülni. A nagyvárost elhagyva ismét dilemma előtt álltam. Vagy a forgalmas főutat. Vagy alacsonyabb rendű, ám makadám szakaszt is tartalmazót választom. A kis forgalmút választottam.
Városból kifelé menet. Sikeresen elsuhantam az utolsó nyitott bolt mellett is. Nem sejtettem hogy a következő 50 km-en jelzett településeken ilyen luxust mint élelmiszerbolt nem találok
Felfelé ékszerszerteknősök keresztezték utam. Annyira aranyosak, kedvesek voltak, hogy eszembe juttatták szívdobogásom okozóját. Vajon örülne-e neki? Túlélné-e szegény állat az utazást? Mivel etetném? Jobb őket itt hagyni, talán nem vasalja ki mindet a gyér forgalom.
Bezjovoba felérve találtam egy kutat, ami szó szerint aranyat ért. Podgoricai régióban nem ritka a negyven fokos hőség, így most se fáztam.
Következő pihenőt egy kiszáradt forrásnál ejtettem meg míg kb 1200m magasan elértem a Nemzeti Park határát. Itt a levegő is hűvösebb lett és igazi hegyi világ fogadott. Ráérős mosolygós emberek, szabadon legelő állatok. Kis hegyi kunyhók, tanyák amiket errefelé Katunnak hívnak.
Két óra felé értem el a Bukomisko Jezerot, ami a legszebb alpesi tavakat idézi. Kristálytiszta vizével és benne tükröződő hegyláncokkal. Sajnos az ott lévő forrás elég lassan csordogált illetve a fürdést se kíséreltem meg a tóban, pedig lehetett volna benne fürödni.
A tó után minimális mászással értem el a hágót. Innen gurulás egészen az autóig. Az útvonal némileg megtévesztő lehet, mert egy helyen az aszfalt egyenesen visz, míg a Kolasinba tartó út balra kanyarodik egy földútra. Természetesen nincs kitáblázva. Némi térkép és helyi útbaigazítás után sikeresen irányba álltam.
A makadámos szakasz nem tartott sokáig. Ellenben a gyomrom korgását már az égiek is rossz szemmel nézték, így az első nyitva lévő éterembe be is vágtáztam. Báránysültre vágytam amit google képkeresőbe beütve tudtam csak elmutogatni. Nyema válaszra mutatták a hatalmas pisztrángos tavat. Hát erre én is csak annyit tudtam kinyögni Dobre.
Miután a pincérrel jól kibeszéltük magunkat☹ Gyorsan kikapott egy termetes darabot. Bólintásom után csapta is tarkón.
Május első vasárnapján, ami egyben május elsejére esik, immáron 8. alkalommal indul útjára a korábban Borsod MTB Bajnokaként megismert, ma már „Lukács Autó – Borsod MTB Series 2022.” néven futó akkreditált, nyílt XCO versenysorozat.
A sorozat nagy hangsúly fektet az utánpótlás versenyzők versenyzési lehetőségeinek biztosítására, de az őket kísérő szülőket, illetve a sportággal ismerkedő bringásokat is próbálják bevonni egy könnyen teljesíthető, pár körre szóló rekreációs „Hobbi-futamra”, ahol a résztvevők megízlelhetik a versenyzés hangulatát.
A sorozat futamai:
2022. Május 1. Hangony
2022. Június 19. Kazincbarcika
2022. Július 3. Miskolc, Majális-Park
2022. július 17. Miskolc-Görömböly
Az összes futam és program részletes információja, valamint az internetes nevezési felület elérhető a bmtbseries.hu oldalon.
Május 1. Hangony
Az első futam rendezője, a sorozatot megálmodó Ózdi Kerékpáros Egyesület, akik ezúttal az Ózd mellett található Hangony településre várják a versenyezni vágyókat.
Rövid mászásaival és technikás lejtőivel a hangonyi eltér a megszokott XCO pályáktól, így a fizikai felkészültségen kívül próbára teszi a technikai tudást és a koncentrációs képességet.
Az elmúlt évekhez hasonlóan ezúttal is kizárólag előnevezéssel lehet a versenyeken részt venni, helyszíni nevezésre nem lesz lehetőség. Utánpótlás korú versenyzők, valamint a Hobby futamok résztvevői ismét kedvezményes áron nevezhetnek a sorozat futamaira.
Új utakon a sorozat
A Lukács Autó Kft. a Volvo hivatalos miskolci személygépkocsi márkakereskedője korábban is támogatta a sorozatot, ám ettől az évtől már a Borsod MTB Series névadó szponzoraként lépett elő, ezzel is támogatva a környezettudatos, egészséges életmódot, mint a kerékpározás és a sport kapcsolatának népszerűsítését. Céljuk, hogy ezzel még szélesebb körben megismertessék a Volvo fenntartható jövőképét, azaz, hogy a klímaváltozás elleni harcban magunk is a megoldás részévé kell, hogy váljunk.
A Volvo és a hegyikerékpározás kapcsolata nem újkeletű. 1994-től 9 évig a Volvo a Cannondale kerékpárgyártóval közös csapatot hozott létre Volvo Cannondale Racing Team néven. A Volvo-Cannondale-t széles körben a mountain bike történetének legdominánsabb csapataként tartják számon. Ki ne emlékezne a legendás David ‘Tinker’ Juarez-re, Alison Sydor-ra vagy Cedric Gracia-ra, de ebben a csapatban kezdte „profi” pályafutását a többszörös MTB Világkupa, majd később a 2011-es Tour de France győztese, Cadel Evans is.
A francia kerékpáros csapat névadó szponzorának magyarországi leányvállalata, a Groupama Biztosító különleges eseménnyel készül a világ egyik legrangosabb kerékpárversenye, a Giro d’Italia budapesti startjára. Május 3-án ezer jelentkezőnek biztosít lehetőséget arra, hogy székházánál találkozzon, majd együtt tekerjen a Városligeten keresztül a „Nagy Rajt” helyszínére Valter Attilával, a Groupama-FDJ versenyzőjével. Mutatjuk a „Nagy Rajtot” felvezető program részleteit.
Valter Attila – ahogy többi versenyére is – a Giro d’Italiára is itthon készül a csapatától és francia edzőjétől kapott edzéstervének megfelelően. A kerékpározást nem tartja monoton sportnak, állóképességi edzéseken, vagy ha egyedül edz, sokat gondolkodik és nagyon elvont elektronikus zenét hallgat. Az évi 30-35 ezer km-es távjaival bő évente megkerülhetné akár a Földet is az Egyenlítő mentén, idén már 10 ezer km-nél tart. A teljesítmény mellett azonban fontosnak tartja azt is, hogy élvezze, amit csinál, ebben csapata is maximálisan támogatja.
A cél egy szakaszgyőzelem
Úgy érzi, fizikailag és mentálisan is megfelelő állapotban van, sikerült jól felkészülnie a nagy versenyre. „A Giro d’Italián a cél egy szakaszgyőzelem, ami idén reális is, és ez az, amire ebben az évben igazán vágyom. Szeretném kiélvezni, hogy egy ilyen nagy verseny itt van Magyarországon, szeretném mélyen bevésni az élményt. Ezt ajánlom a szurkolóknak is és azt, hogy bizakodjanak, és kövessék végig a versenyt, mert szerintem Olaszországban fognak az igazán nagy dolgok történni” – mondta el az esélyeket latolgatva Valter Attila.
Már a „Nagy Rajt” előtt is szurkolhatunk Valter Attilának
A Giro d’Italia előtti FELVEZETŐ KÖR rendezvényről így nyilatkozott: „Jó látni, hogy a Groupama nem csak Franciaországban, hanem itthon is felkarolja a kerékpározás ügyét. Nagyon örülök ennek a találkozónak, valószínűleg nem csak engem, de az egész csapatomat motiválja majd, másrészt a szurkolókat is felkészíti erre a csodás versenyre. Várom a találkozást és bízom abban, hogy a FELVEZETŐ KÖR résztvevői visszatérnek majd a verseny szakaszaira, és ott is szurkolnak majd nekünk.”
[wpsm_box type=”blue” float=”none” text_align=”undefined”]
A május 3-i ingyenes, de regisztrációhoz kötött FELVEZETŐ KÖR programja:
16:00-tól várják az érdeklődőket a Groupama Biztosító székházánál (1146 Budapest, Erzsébet királyné útja 1., Hungária körút felőli bejárat). Az eseményre legfeljebb 1000 fő regisztrálhat.
16:30-tól Till Attila, a rendezvény házigazdája több ismert kerékpárost is a Groupama színpadára hív, többek között Bodrogi Lászlót, az egyik legeredményesebb magyar országúti-kerékpárversenyző legendát vagy Marc Madiot-t a Groupama-FDJ csapat általános igazgatóját.
17:00-től Till Attila Valter Attilával beszélget pályafutásáról, eredményeiről, felkészüléséről.
17:30-tól 1000 bringás együtt teker a Városligeten keresztül a Hősök terére, a Giro d’Italia „Nagy Rajtjának” helyszínére, ahol magasba emelt biciklikkel és teli torokból üvöltött biztatással indítják a nagy versenyre Valter Attilát.[/wpsm_box]
