A 2015-ös Európa Kupa sorozat első fordulóját Szlovéniában, Kranjska Gorában rendezték, mely a második magyar válogató versenynek is számított az idei válogatottsághoz. Liszi Attila folytatta idei remek szezonkezdését és bejutott a legjobb 30-nak járó szuperdöntőbe, ahol végül a 25. helyen végzett!
A válogató versenyre tekintettel szép számban neveztek magyarok az eseményre és még az sem szegte igazán kedvét a brigádnak, hogy az eredetileg Mariborban kezdődő Európa Kupa helyszínét szinte utolsó pillanatban áttették Kranjska Gorába, a 2009-es Európa-bajnokság helyszínére. Ez persze okozott nehézségeket mind a versenyzők, mind a szervezők részére, és ha igencsak döcögősen is, de a döntőkre talán egyenesbe jöttek a dolgok.
A tavalyi összetett győztes David Trummernek (AUT) volt néhány nagyobb esése a hétvégén, a döntőben a fenti szakaszon hibázott.
A csütörtöki depóépítést követően több, mint 50 mm eső zúdult a pályára, amitől már a péntek délelőtti gyalogos pályajárás is kész túlélő túrává változott: jégként csúszó agyagos talaj és gyökerek ezrei. Egyszerű a kombináció, aminek eredménye fenéken csúszás és rengeteg nevetés. Érdemes megnézni az összefoglaló videót, amiben némi ízelítőt kaphatunk ebből.
Az eső alábbhagyott az edzésekre, de akadtak olyan szakaszok a pályán, amelyek még a legjobbaknak is komoly kihívást jelentettek. Nem a tempó, hanem a lejutás! Meredek gyökeres részek, leléptetésekkel, itt-ott egy kis „kellemes” rézsűvel. A pálya kijáródott, még több gyökér jött elő, egyre nagyobb gödrök alakultak ki. Ezek egysége odáig fajult, hogy szombat reggel a nyomvonal néhány kritikus ponton szinte járhatatlan volt. Tíz emberből nyolc esés, a túlélésre törekedtünk. Ha ez még nem lett volna elég, közel egy óra volt egy kör, néha több, néha kevesebb, ahogy éppen a sorban állás engedte. Lifthez egy jókora sor, majd fent kiszállás és a rajthoz egy ugyanakkora, nem a sok körről szólt a hétvége, de talán nem is baj.
Nick Beer (SUI) a legelső technikás részen egyből a rajt után, talán ez volt a legkevésbé kritikus szakasz.
Mondhatni megváltásként ekkor kisütött a nap és elkezdtek száradni az ívek, rohamosan javult a pálya biciklizhetősége és lassan előkerültek a pályakarbantartók is, elkezdték kivenni a legkritikusabb gyökereket. Talán kicsit későn, de jobb később, mint soha. Ez már túl kemény volt, pedig az elmúlt 10-15 évben láttunk már ezt-azt.
Az időmérőkre érve, alig-alig volt olyan versenyző, aki ne fájlalta volna valamiét vagy ne lett volna túl egy nagyobb esésen vagy annak közeli élményén. A legtöbben a biztonságra törekedtek első futamukban, ugyanis a válogató rendszerbe az időmérő nem számít, az összetett jó helyezésre pedig egy honfitársunk kivételével pedig nem igazán volt esély. Neki, Liszi Attilának viszont ez volt a hétvége igazi megmérettetése, ezért jöttünk, aminek egy új szabály is az oka. Az időmérő legjobb 30 helyezettje jut a szuperdöntőbe, ahol újra összecsapnak a legjobbak és kialakul a végeredmény. Ha valaki nem kerül be az időmérőn, akkor legjobb esetben is csak 31. helyen végezhet a versenyen. Attila mindent beleadott és az előkelő 22. pozícióban kvalifikálta magát a szuperdöntőbe, ami az elmúlt hetek sikerei után egy újabb lépcsőt jelentett.
Az időmérőt a német ex-fourcross-os Johannes Fischbach nyerte, tekintélyt parancsoló hat másodperces előnnyel. A magyarok közül pedig Attila mögött Keresztes Péter és Zámbó Dávid végzett, de mint tudnivaló, az időmérők a válogatóba nem számítanak, volt is nagy szórása az időknek.
Johannes Fischbach (GER)
A döntők napjára szinte teljesen felszáradtak a kritikus szakaszok és tovább vagdosták a gyökereket, amitől egészen élvezhetővé vált a nyomvonal. Kemény volt és technikás, de biciklizhető.
A válogató csatákat a juniorok kezdték, kicsit megfogyatkozva, összesen két főre redukálódva. Tóth Péter nyerte kettejük viadalát igaz tetemes előnnyel, de 20%-nál kevesebbel, így Simonics Tamás is szerezhetett pontot (az abszolút legjobb magyarhoz képest 30%-ba is belefért végül).
A felnőtteknél már valós küzdelem alakult ki, Palotai Gábor korai rajtolása az időmérős esésének volt köszönhető, így viszont Liszi Attiláig ő állt végig legjobb magyarként. Zámbó Dáviddal sajnos megint kibabrált kicsit a technika ördöge, de így is csak egy hajszállal csattogott be (szó szerint) Gábor mögé. A negyedik Keresztes Péter lett, aki egészen az utolsó erdő végéig joggal pályázhatott a második helyre, de az egyik legrosszabb részen esett el, ahol csak lehet. Közvetlenül egy lapos tekerős szakasz előtt, rengeteg másodpercbe került az a kis hiba, pedig a részidőnél bő egy mp-vel vezetett még Gáborék előtt. Magyarok közül 5. Nagy Márton első éves felnőttként, 6. Ettingshausen Máté, aki mindenki nagy örömére végre egyben érkezett a célba, 7. Kántor Miklós, akinek könyökét pályanézés közben egy cseh versenytársa vitte el, de szerencsére egy kis meglepődéssel megúszta, 8. Gács Péter egy sokkal jobb eredményre hivatott részidővel, 9. Edőcs Tamás még befért a pontszerző limitidő alá, 10. Káposzta Dávid, már pontok nélkül.
A kisdöntőt a szlovén Miran Vauh nyerte, aki néhány évvel ezelőtt még hazánkban is járt UCI DH versenyen, a 2010-es Tihany DH-n.
Rangjához méltóan a szuperdöntővel zárult a hétvége programja, ahol Liszi Attiláért szoríthattunk. „A pálya pénteken és szombat délelőtt szinte teljesíthetetlen volt, úton-útfélen nyomvonalon hempergő versenyzőkbe botlottunk mindenhol. Az egyik legnehezebb volt, amivel eddigi pályafutásom során találkoztam. Alapvetően a top 30-as szuperdöntőbe jutást tűztük ki célnak, ami sikerült is. 22. helyen kvalifikáltam. Magabiztos voltam, így a döntőkre az első 20 helyet néztem ki magamnak és talán kicsit előrébb is, mert azok UCI pontot érő helyezések. Végül a 25. helyet sikerült megszereznem, sajnos tüdőből elfogytam és egy-két nyomon rossz helyen mentem. Kicsit csalódott vagyok, de nem lehet okunk panaszra. Amiért mentünk, azt maradéktalanul teljesítettük.” – fejezte be beszámolóját Attila kicsit búsan, pedig ahogy ő is mondta, nem lehet oka a panaszra, eddigi legjobb Európa Kupás helyezését érte el. Ebből is látszik, hogy Ati vérbeli versenyző, mindig jobbat és jobbat akar!
Liszi Attila az utolsó ugratón – már napsütésben és száraz talajon.
Az abszolút helyezéseket illetően, Johannes Fischbach megtartotta első helyét, azonban előnye egészen kevésre apadt, ettől nagyon izgalmassá vált a végjáték. Az ezüstérmet a lengyel Slawomir Lukasik szerezte meg, a bronzot pedig a szlovén Jure Zabjek, aki ezúttal legyőzte jóval tapasztaltabb csapattársát, Ziga Pandurt.
A felnőtteknél a válogató versengést Liszi Attila vezeti, de mögötte óriási csatározás alakult ki a fennmaradó két válogatott helyért Palotai Gábor, Keresztes Péter és Zámbó Dávid között. Junioroknál Tóth Péter vezet toronymagasan, a nőknél továbbra is Megyaszai Lilla egyedüliként áll az élen. A tét nem kicsi, mégpedig a részvétel az idei világbajnokságon, melyet Andorrában rendeznek szeptember első hetében!
A következő válogató versenyre június 27-28-án, Szlovákiában, Jasná-n kerül sor, majd rá két hétre a hazai OB-n, Eplényben kialakul a végleges lista, július 12-én!
Összefoglaló videó:
[youtube height=”360″ width=”580″]https://www.youtube.com/watch?v=XYGiL_SnoRM[/youtube]
Részletesen a válogatási elvekről és szabályzat itt.
Fotók: ixsdownhillcup, Bedécs Péter
