Kép forrása:/twitter.com/flechewallonne
Három új emelkedő került a programba az összességében 198 kilométer hosszú (Seraing és Huy közötti) verseny első felében, taktikailag nem lesz nagy szerepük, inkább csak fárasztásnak jók. A küzdelem amúgy is, idén is feltehetőleg az utolsó emelkedőn, a legendás Mur de Huyon fog eldőlni. A “falat” összesen háromszor fogják megmászni, először 58 km-rel, majd 29 km-rel a vége előtt, végül pedig itt lesz a befutó is. Az emelkedő 1300 méter hosszú, bár az igazi meredek rész csupán 800 méter ebből (ezért is találhatóak eltérő adatok az átlagmeredekségével kapcsolatban, attól függően, mely távval számolunk). A legmeredekebb rész nagyjából 500-tól 400 méterig található a céltól visszafelé számolva, az alábbi ábrán ezt jelzi a 19%-os felirat és van egy kanyar, melynek a legeleje 26%-os.
Az elmúlt négy évben sorozatban Alejandro Valverde aratta itt a sikereket, összességében öt győzelmével (van neki egy még 2006-ból is), messze ő a rekordtartó, még Eddy Merckx is csak háromszor diadalmaskodott (1967,1970, 1972) a versenyen. Idén is a sokadik reneszánszát élő 38 éves spanyol kerékpáros a legnagyobb esélyes, a szezonja eddig is a már szokásosnak mondható módon alakult: több többszakaszos versenyt is nyert (Volta Valenciana, Abu Dhabi Tour, Volta Catalunya), s a múlt vasárnapi Amstel Gold Race-en is ott volt a végső, esélyesekkel teli csoportban, több támadással is próbálkozott, végül 5. lett.
A korábbi évek eredményeit böngészve Valverde legnagyobb kihívója Dan Martin ( UAE Team Emirates) lehet, aki évről évre egyre jobb helyezéseket ér el a versenyen: 2012-ben 6., 2013-ban 4., 2016-ban 3. volt, 2014-ben és 2017-ben pedig a dobogó második fokán állhatott eredményhirdetéskor. Martin idén még nem sokat versenyzett, csak a Volta ao Algarve-ot és a Volta Catalunyát fejezte be. Vasárnap ott volt az Amstel Gold Race-en is, ám azt kénytelen volt feladni. Mindenesetre a Mur de Huy megmászásának többszöri tapasztalata benne van a lábaiban, joggal reménykedhet benne, hogy ez alkalommal előbb halad át a célvonalon, mint Valverde.
Jóval többet láthattuk Julian Alaphilippe-et (Quick Step Floors) versenyezni idén, már a Párizs-Nizzán is agilisen versenyzett, volt szakaszgyőzelme a Vuelta al Pais Vascón és múlt vasárnap is a főcsoporttal tudott tartani, végül 7. lett. Neki is jó tapasztalatai vannak a “vallon nyíllal” kapcsolatban: 2015-ben itt robbant be a neve a köztudatba, miután második helyen ért célba Valverde mögött (ahogyan pár nappal később a Liege-Bastogne-Liege-en is), ezt a teljesítményét egy évvel később megismételte. Tavaly nem indult, idén viszont ismét csatasorba áll.
Dylan Teuns (BMC) a harmadik olyan versenyző, aki Alejandro Valverde mellett (mögött) jó teljesítményt nyújtott az elmúlt években: tavaly 3. helyezést ért el. Bár az Amstel Gold Race-en próbálkozott ő is megmaradni az élcsoportban, végül 25. helyen ért célba, egy héttel ezelőtt azonban 7. lett a Brabantse Pijlen.
Két olyan Sky-versenyző is ott lesz a mezőnyben, aki már ért el dobogós helyezést a versenyen: Sergio Luis Henao (2. hely 2013) és Michał Kwiatkowski (3. hely 2014.) A Team Sky az Amstel Gold Race-en is beszállt időnként a mezőny vezetésébe, a két versenyző azonban a velük szembeni elvárásokhoz képest hátrébb végzett: Henao 18., Kwiatkowski 31. lett.
Némiképp meglepően erősnek és kezdeményezőnek bizonyult Rudy Molard (Groupama-FDJ), aki a februári kisebb francia többnaposokon többször is volt már 3. összetettben, a Párizs-Nizzán pedig hegyi befutóval végződő szakaszt is nyert és 15. lett összetettben. Vasárnap szintén a 15. helyen ért célba, de előzetesen nem biztos, hogy sokan gondolták volna róla, hogy egyáltalán lesz említésre méltó megmozdulása.
Hasonlóképpen a néhány nappal ezelőtti támadókedvük alapján mondható, hogy érdemes még figyelni, mihez kezd szerdán Jacob Fuglsang (Astana), Tim Wellens (Lotto-Soudal), valamint Ion Izagirre (Bahrain-Merida).
A verseny 11:15-kor rajtol, várható célba érkezés 16:08 és 16:38 között.
