Vastag középtalp, stabil kialakítás és rengeteg csillapítás: a HOKA Stinson 8 a hosszú terepfutások egyik érdekes szereplője. Több mint 200 kilométeres tesztünk során murván, köves ösvényeken és hosszú távon is kipróbáltuk. Megnéztük, mire képes, és hol vannak a határai.
A HOKA és a maximális csillapítás
A HOKA neve mára egyet jelent a vastag középtalppal és a maximális csillapítással. Amikor a márka megjelent a futócipők piacán, a hatalmas habréteggel rendelkező modellek még szokatlannak számítottak, ma viszont már szinte minden gyártónál találunk hasonló koncepciót. A HOKA ebben úttörő szerepet játszott, és a márka azóta is komoly tapasztalatot halmozott fel ezen a területen.
A Stinson a HOKA egyik legrégebbi modellcsaládja, amely a nagy csillapítást stabilitással és sokoldalú felhasználhatósággal próbálja ötvözni. Nem egy könnyű, gyors versenycipőről beszélünk, hanem egy olyan modellről, amelyben a láb védelme és a hosszú távú kényelem az elsődleges szempont.
A Stinson 8 ezt a filozófiát viszi tovább, de a heteshez képest kicsit megváltozott. A középtalp kialakítása és a gördülést segítő, felfelé ívelő orr-rész hangsúlyosabb szerepet kapott, és a külső talp teljesen megújult a mintázaton felül is. Ezektől eltekintve maradt a széles talp és a H-Frame rendszer, melyek mind a stabilitást szolgálják, míg az alsó, puhább habréteg az ütések csillapításában segít.
A cipő tömege a 45 1/3-os méretben 360 gramm (saját mért adat), a drop pedig 5 milliméter. A külső talpon 3,5 milliméteres bütykök találhatók, a gumikeverék neve Durabrasion. A HOKA nem a legagresszívebb tereptalpat választotta a Stinson 8-ra, hanem olyan mintázatot, amely a murvás utaktól az erdei ösvényekig sokféle felületen használható. A gyártó ezt a gravel kerékpározás világából ismerős, vegyes burkolatokra optimalizált koncepcióként mutatja be. Ami annyiban érdekes, hogy a HOKA eddig ATR-nek, azaz „all terrain”-nak nevezte ezeket a modelleket (Stinson, Challenger), de most már ők is felültek a jól csengő gravel hullámra.
HOKA Stinson 8 – az első pillanattól szerelem
Augusztus végén szükségem volt egy új terepfutócipőre. Először a Mafate modellcsaládot nézegettem, de aztán amikor megláttam, hogy a Stinson 8 már itthon is kapható, ráadásul egészen jó áron. Nem sokat vacakoltam, megrendeltem.
Ennek egyszerű oka volt, nagyon sokat futottam már Stinsonban, és életem leghosszabb távjait is a régebbi modellekben teljesítettem. A Stinson 7-ről két évvel ezelőtt tesztet is írtam, és akkor sem rejtettem véka alá, mennyire közel áll hozzám ez a cipőfilozófia.
A hetes modellben nagyon jól eltalálták a csillapítás és a stabilitás egyensúlyát. Nem az a túlságosan puha, süppedős cipő volt, amelyben az ember úgy érzi, mintha folyamatosan homokban futna. Sok hab volt benne, mégis jól tartotta a lábat, szépen gördült, és tempósan is lehetett benne futni. A nagyobb testsúlyú futóknak is jó választás lehetett, akiknek különösen fontos a megfelelő csillapítás.
Persze nem volt tökéletes. A felsőrész nem volt annyira tartós, és a külső talp kopásával sem voltam maradéktalanul elégedett. Ezeket azonban a remek futóélmény mellett el tudtam fogadni. A cipő így is bőven túlteljesítette egy átlag futócipő élettartamát.
A HOKA Stinson 8 megérkezésekor rögtön feltűnt a fehér szín. Gyönyörű volt, de a poros nyári időszakban nem kellett sok fantázia ahhoz, hogy elképzeljem, milyen gyorsan fog elszürkülni. Ez végül be is igazolódott, az első futás után már szürke volt és később a tisztítás után sem lett már olyan fehér. Ami számomra egyébként nem nagy probléma, mert nem a színéért veszem meg a futócipőket, és hát be kell valljam, az összes terepfutócipőm koszos. 🙂
Ami viszont már az első pillanatban kiderült, az a cipő illeszkedése. Vannak futócipők, amelyeknél már felvételkor érzi az ember, hogy valami nem stimmel. Nem tartja megfelelően a lábat vagy egyszerűen nem áll természetesen a lábunkon, esetleg dől benne valamerre az ember. Ezekkel általában futás közben sem javul a helyzet.
A HOKA Stinson 8 esetében ennek éppen az ellenkezője történt. Amint belebújtam, tudtam, hogy jó lesz. Nem kellett hozzá hosszú bejáratás vagy több próbakör, már álló helyzetben megvolt az a stabil, kényelmes érzés, amelyet egy igazán jól sikerült futócipőtől várok.
Az első 13 kilométer: rögtön a mély vízbe
Nem vártam sokat az első futással. Még aznap elvittem a helyi közösségi futásra Gántra, ahol terepen 13 kilométert futottunk.
Már az első pár lépés után a HOKA Stinson 8 pontosan azt az érzést hozta, amiért megszerettem ezt a modellcsaládot. Sok hab a talppárnáim alatt, amik minden egyes lépésnél vádik a lábamat, illetve a Stinson a futóstílusomnak megfelelően vezeti a lábamat. Ennek köszönhetően mosollyal az arcomon vágtam neki az aznapi távnak. Aztán lefelé volt még elképesztő a Stinson 8. Olyan érzésem volt, mintha egy enduró kerékpárral száguldanék lefelé a hegyről, mielőtt addig csak egy gravel bringával próbáltam ugyanezt.
Egyszerűen lehetett vele menni lefelé. A vastag középtalp elnyelte a kövek okozta ütéseket, a lábam stabilan maradt, és nem kellett folyamatosan arra figyelnem, hová lépek. A cipő nemcsak kényelmes volt, hanem kifejezetten biztonságérzetet adott a tempós lejtőzéshez.
Ennek az eredménye sem maradt el, olyan lejtőn futottam meg a idei legjobb időmet, amelyen korábban mások rendszeresen elhagytak, most meg én őket. Ráadásul mindezt úgy, hogy először volt a lábamon a cipő. Nem kellett hozzászoknom, nem kellett óvatosan próbálgatnom a határait, egyszerűen csak vitt.
Persze a HOKA Stinson 8 nem változtatja meg a futót egyik napról a másikra, és a technikai tudást sem helyettesíti. De ha az ember megtalálja azt a cipőt, amely megfelelően tartja a lábát, csillapítja az ütéseket, és magabiztossá teszi a mozgását, az nagyon sokat számít. Nálam ez már az első 13 kilométeren egyértelművé vált.
51 kilométer a Magas-Bakonyban – erre is jó?
Az első futás után ugyanazon a héten következett az igazi próba, egy 51 kilométeres magas-bakonyi teljesítménytúra, amelyet futva teljesítettünk Adrival.
Egy ilyen távon már nem elég, ha egy cipő az első néhány kilométeren kényelmes. A csillapításnak a sokadik órában is működnie kell, a felsőrész nem dörzsölhet, a talpnak pedig a változó talajon is megfelelő védelmet kell nyújtania. Ha valami nincs rendben, azt a végére biztosan megérezzük.
A Stinson 8 viszont ezen a távon is remekelt. Az 51 kilométer végén nem fájt a lábam, és összességében olyan érzésem volt, hogy a cipő végig elvégezte a feladatát. A kövek nem nyomódtak kellemetlenül a talpamba, a csillapítás pedig folyamatosan tompította az érkezéseket.
A HOKA ezt a modellt elsősorban vegyes, könnyebb terepre pozicionálja, de a magyar terepek jelentős részén ennél jóval többre is képes. Murván, homokos utakon, erdei ösvényeken és köves szakaszokon is jól használható. A bütykök nem túl mélyek, mégis elegendő kapaszkodást nyújtanak ahhoz, hogy a szokásos hazai terepeken magabiztosan haladjunk.
Természetesen vannak határai. Nagyon technikás, gyökeres, sziklás ösvényeken a magas középtalp miatt jobban érezhető az oldalirányú billegés. Ez nem kizárólag a Stinson sajátossága, hanem a nagy talpmagasságú cipők általános kompromisszuma, bár a konkurenciákhoz mérten ebben a HOKA nagyon jó (azaz kevésbé billeg és csavarja ki az ember bokáját). Egyébként ilyen környezetben én is inkább alacsonyabb, közvetlenebb talajérzetet adó modellt választanék.
A széles, kavicsos utakon viszont kifejezetten élvezetes benne futni. Felfelé is lehet haladni, lefelé pedig egészen komoly tempót lehet diktálni, miközben a cipő folyamatosan védi a lábat a kemény talaj okozta ütésektől.
És másnap még egy félmaraton!
Ha valaki azt gondolná, hogy az 51 kilométer után a cipő és a lábam is pihenőt kért, annak elárulom, hogy másnap még egy gravel félmaratont is lefutottam benne, a Don Quijote futóversenyen.
Ez már komoly dupla terhelés volt, és pontosan az ilyen helyzetekben derül ki, mennyit ér a megfelelő csillapítás. A hosszú futás után másnap újabb 21 kilométert vállalni nem feltétlenül az a program, amelyet az ember minden cipőben szívesen bevállal.
A HOKA Stinson 8-cal viszont működött a dolog. A folyamatos ütéscsillapításnak köszönhetően nem éreztem azt a fokozatosan felhalmozódó terhelést, amely egy keményebb talpú cipőben vagy kevésbé megfelelő lábvédelem mellett könnyen jelentkezhetett volna. A derekam, a combom, a vádlim, a bokám és a térdem sem jelzett olyan problémát, amely miatt megbántam volna a másnapi futást.
Ebből természetesen nem következik, hogy a Stinson 8 önmagában megvéd a túlterheléstől, vagy hogy mindenkinek jó ötlet két egymást követő napon ilyen távokat futni. A regeneráció, az edzettség és a terhelés fokozatos felépítése továbbra is alapvető. Az viszont a saját tapasztalatom, hogy a cipő csillapítása ebben a helyzetben rengeteget segített. Biztos vagyok benne, hogy az itthon található cipőim közül csak a Stinson 8-ban tudtam volna megcsinálni ez a duplát ennyire problémamentesen.
Újabb 40 kilométer a Vértesben
A tesztelés utána sem állt meg. Egy hétre rá a Vértesben újabb 40 kilométert futottam a HOKA Stinson 8-ban, és ott is azt kaptam tőle, amit korábban.
A hosszabb távokon nagyon értékelem, hogy nem kell minden egyes lépésnél a talaj keménységével foglalkoznom. A cipő csillapítása levesz valamennyit a lábat érő ütésekről, a széles talp pedig stabil alapot ad a mozgáshoz. Ez nem azt jelenti, hogy minden terepen ugyanazt a tempót lehet futni benne, de a megszokott, nem extrém technikás hazai útvonalakon nagyon jól használható.
A Stinson 8-ban nem a könnyedség vagy a robbanékonyság az elsődleges, hanem az, hogy hosszú időn keresztül komfortosan lehessen haladni. Ha pedig a terep engedi, a gördülő talpkialakítás miatt lefelé kifejezetten gyorsan is lehet vele futni.
Nem gyors cipő, de nem is annak készült
Fontos tisztázni, hogy a HOKA Stinson 8 nem egy könnyű, gyors tempófutásokra vagy versenyzésre optimalizált modell. A 360 grammos tömeg és a vastag, stabil középtalp nem azt a célt szolgálja, hogy minden lépésnél a lehető legnagyobb dinamikát kapjuk.
Ha valaki háromperces kilométereket szeretne futni, vagy egy könnyű, közvetlen talajérzetű cipőt keres, annak nem ezt ajánlanám. A Stinson 8-cal is lehet tempósan haladni, de ehhez megfelelő erő és futótechnika kell. A cipő stílusa sokkal inkább a hosszú, kényelmes futásokhoz passzol.
Azoknak viszont, akik szeretik a vastag habot a lábuk alatt, fontosnak tartják a csillapítást, és nem akarnak minden kavicsot külön megérezni, nagyon jó választás lehet. Különösen igaz ez a nagyobb testsúlyú futókra, akiknek sokszor nehezebb olyan terepfutócipőt találniuk, amely egyszerre kellően párnázott és stabil.
A külső talp és a tartósság kérdése
Ha van terület, ahol a HOKA Stinson 8 esetében kompromisszumot kell kötni, az a külső talp. A Durabrasion gumikeverék és a 3,5 milliméteres bütykök jól illenek a modell vegyes talajra szánt karakteréhez, de az én korábbi tapasztalataim alapján a HOKA ezen a téren nem mindig teljesít olyan tartósan, ahogyan szeretném.
A Stinson 7-nél is azt tapasztaltam, hogy a talp gyorsabban kopott a vártnál. A nyolcas modellnél egyelőre még korai lenne végleges ítéletet mondani, de aszfalton én nem használnám rendszeresen, mert már látszik rajta a kopás.
A Vibram talpnak személy szerint jobban örültem volna, de a Stinson család hagyományosan a HOKA saját talpgumi anyagát használja, és a gyártó ezúttal is ennél maradt.
A felsőrész tartósságáról szintén később tudok majd biztosat mondani. A teszt írásakor körülbelül 220 kilométer van a cipőben, és eddig összességében nagyon jó állapotban van.
Kicsit keskenyebb lett a talpa
Ami megváltozott az előző modellekhez képest az a talp szélessége. Ugyanis az előző modellekben nem tudtam autót vezetni, mert olyan széles volt a cipő, hogy egyszerre több pedált nyomtam, ha ráléptem a fékre vagy a gázra. A Stinson 8-ban viszont tudok autót vezetni, mert kicsit keskenyebb lett a talp, amit a tolómérő is megerősített.
HOKA Stinson 8 teszt – összegzés
A HOKA Stinson 8 számomra egyértelműen az egyik legjobban sikerült terepfutócipő, amelyet az utóbbi időben használtam. A Stinson 7 után magasak voltak az elvárásaim, és az új modell már az első futáson megmutatta, hogy méltó utódja lehet a korábbinak.
A 13 kilométeres első terepfutás, az 51 kilométeres magas-bakonyi teljesítménytúra, a másnapi gravel félmaraton és a 40 kilométeres vértesi futás mind megerősítették, hogy hosszú távokon nagyon jól működik. A csillapítás folyamatosan védi a lábat, a széles talp stabilitást ad, a gördülő kialakítás pedig a megfelelő terepen tempós futást is lehetővé tesz.
Nem tökéletes: a külső talp tartósságát még figyelem, a Vibram megoldásnak jobban örültem volna, a fehér szín pedig a poros terepeken nem a legpraktikusabb. A magas középtalp miatt technikás, egyenetlen ösvényeken is érdemes óvatosnak lenni.
Ezek azonban nálam nem írják felül az előnyöket. A Stinson 8 egy kényelmes, stabil, nagy csillapítású futócipő, amelyben hosszú kilométereket lehet gyűjteni anélkül, hogy minden lépésnél a lábunk védelmével kellene foglalkoznunk.
A teszt során már azon gondolkodtam, honnan szerzek majd újabb párat, amikor ez elkopik. Nálam ez talán a legjobb visszajelzés, nem egyszerűen elégedett vagyok vele, hanem már most tudom, hogy ha eljön az ideje, szívesen választom újra a Stinsont.
Kinek ajánlom?
Azoknak, akik hosszú terepfutásokhoz keresnek maximális csillapítású, stabil cipőt; a nagyobb testsúlyú futóknak; illetve mindenkinek, aki szereti a vastag habot a lába alatt, és elsősorban murvás utakon, erdei ösvényeken, illetve könnyebb-közepesen nehéz terepen fut.
Kinek nem?
Aki könnyű, gyors versenycipőt keres, vagy rendszeresen nagyon technikás, sziklás, gyökeres terepen fut, annak érdemes más karakterű modellt választania.
