Első ránézésre az új Specialized Tarmac SL9 alig változott. Közelebbről nézve viszont jól látszik, hogy a csúcskategóriás országúti kerékpárok fejlesztése új korszakba lépett: a nagy ugrások helyét átvették azok az apró mérnöki finomítások, amelyek végül a WorldTour-versenyek legfontosabb pillanataiban dönthetnek győzelemről és vereségről.
Van egy pont a kerékpár-fejlesztésben, amikor már nem lehet forradalmat csinálni. Nem azért, mert elfogytak az ötletek, hanem mert egyszerűen nincs hová ugrani. A csúcskategóriás országúti kerékpárok ma olyan közel vannak egymáshoz, hogy már nem tíz- vagy húszwattos különbségek választják el őket, hanem néhány watt, néhány száz gramm vagy néhány másodperc egy háromhetes verseny legfontosabb emelkedőjén.
Pontosan ebbe a világba érkezik meg a Specialized új csúcsmodellje, a Tarmac SL9.
Sokan arra számítottak, hogy a Specialized visszahoz valamit abból az őrült aero szemléletből, amit egykor a Venge képviselt. Hiszen az elmúlt egy-két évben szinte minden nagy gyártó ebbe az irányba indult el. A Colnago Y1RS, a Cervélo S5 vagy a Factor ONE is azt mutatja, hogy egyre magasabb csőprofilokkal, egyre agresszívebb formákkal próbálják megnyerni a szélcsatornát.
A Specialized azonban ismét szembement az árral.
Nem épített radikálisan gyorsabbnak látszó kerékpárt. Inkább azt mondta, a Tarmac már most is az egyik legjobb versenybringa a világon, ezért nem újra kell tervezni, hanem tovább kell finomítani. És ha belegondolunk, nehéz ezzel vitatkozni.
A Tarmac SL8 az elmúlt két szezonban gyakorlatilag minden terepen bizonyított. Hegyi befutókon, sprintbefutókon, egynapos klasszikusokon és Grand Tourokon is nyert. Kevés olyan országúti kerékpár létezik, amely ennyire sokoldalúan bizonyított volna a WorldTour mezőnyében. Ilyenkor felmerül a kérdés, mit lehet még rajta javítani?
A Specialized válasza meglehetősen egyszerű. Mindent. Csak már nem látványosan.
A gyártó szerint az új Specialized Tarmac SL9 45 km/h sebességnél 3,8 wattal aerodinamikusabb elődjénél, miközben a teljes rendszer tömege továbbra is gyakorlatilag az UCI minimális súlyhatárát súrolja. A 56-os méretű váz állítólag mindössze 687 grammot nyom, így a kerékpár továbbra is a könnyű mászógépek és az aero országútik közötti határvonalon egyensúlyoz.
Persze első hallásra a 3,8 watt nem tűnik világmegváltó fejlesztésnek. De aki követi a profi kerékpársportot, tudja, hogy ma már éppen ezekért az apróságokért költenek dollármilliókat a gyártók és a WorldTour-csapatok. Az a korszak már régen elmúlt, amikor egy új váz húsz wattot vert az elődjére.
Éppen ezért érdekesebb az, hogyan jutott el idáig a Specialized.
A fejlesztés egyik alapja az volt, hogy szerintük a legtöbb aerodinamikai számítás hibás feltételezésekből indul ki. A hagyományos modellek ugyanis meteorológiai adatok alapján számolnak a szélirányokkal, csakhogy ezeket jóval magasabban mérik annál, ahol egy kerékpáros valójában halad. A Specialized ezért saját adatbázist épített fel, amely a talaj közelében mért légáramlásokkal dolgozik. Ennek eredménye szerint a valós versenyeken jóval kisebb szerepet játszanak azok a nagy oldalszögek, amelyekre sok riválisát optimalizálták.
Ez magyarázza azt is, hogy a Specialized Tarmac SL9 miért nem lett olyan látványosan „magas profilú”, mint néhány konkurense. A Specialized szerint ugyanis nem a szélcsatornában kell a leggyorsabbnak lenni, hanem a Tour de France utolsó hegyi támadásán vagy a Liège–Bastogne–Liège döntő kilométerein.
Talán ennél is érdekesebb, hogy a fejlesztés során már olyan részletekre koncentráltak, amelyek néhány éve még inkább marketingfogásnak tűntek volna. A mérnökök például arra jutottak, hogy a profi versenyek döntő pillanataiban a kerékpárosok többsége már csak egy kulaccsal megy. Emiatt a nyeregcső és a hátsó kerék környéki légáramlást nem két kulacshoz, hanem egyhez optimalizálták.
Nevetségesen apró részletnek hangzik. Valójában viszont jól mutatja, milyen szinten zajlik ma egy csúcskategóriás versenykerékpár fejlesztése.
Hasonló történet az új nyeregcső is. A Specialized szerint a kerékpáros lábai között felgyorsul a levegő áramlása, ezért teljesen újraformálták a nyeregszár felső részét, hogy ezt a légáramlást is kihasználják. Néhány éve valószínűleg sokan mosolyogtak volna ezen az elképzelésen, ma viszont már CFD-modellek és szélcsatornás mérések igazolják, hogy ezek az apróságok valóban mérhető különbségeket jelenthetnek.
Közben a Tarmac egyik legismertebb formai eleme, a hosszúkás fejcső – a Specialized szóhasználatával a Speed Sniffer – természetesen megmaradt. Sőt, még hangsúlyosabb lett. A villa szélesebb profilt kapott, keskenyebb lett a fejcső homlokfelülete, a fékcsövek pedig még integráltabban futnak a kormánycsapágy mellett. Belül már kormányelfordítás-gátló is helyet kapott, hogy egy esetleges bukásnál a villa ne sérthesse meg a karbonvázat.
Ami viszont talán a legfontosabb, a Specialized nem nyúlt hozzá ahhoz, ami már eddig is kiváló volt. A geometria lényegében változatlan maradt. Nem lett hosszabb, nem lett alacsonyabb, nem lett agresszívebb. A Tarmac továbbra is az egyik legkiegyensúlyozottabb országúti versenykerékpár, amely egyszerre tud magabiztosan mászni, sprintelni és gyors lenni síkon.
Az első tesztek pontosan ezt támasztják alá. A bringa könnyedén gyorsul, rendkívül közvetlenül reagál minden pedálmozdulatra, miközben meglepően kényelmes maradt. A kezelhetősége továbbra is az egyik legerősebb fegyvere, különösen technikás lejtőkön és gyors irányváltásoknál. Aki már ment korábbi Tarmackal, az valószínűleg az első kilométereken otthon fogja érezni magát.
Persze akadnak olyanok is, akik hiányolni fogják a látványosabb változásokat. Nem lett belőle egy új Venge. Nem kapott extrém elnyújtott csőprofilokat, és első ránézésre nem ordít róla, hogy ez egy teljesen új generáció. De talán éppen ez mutatja meg legjobban, mennyire kiforrott kerékpár lett a Tarmac az elmúlt években.
Merida Reacto 6000 teszt – amikor a sebesség már nem jár kompromisszumokkal
A Specialized inkább úgy viselkedik, mint az Apple az iPhone-okkal. Nem minden évben akarja újra feltalálni a kategóriát, hanem évről évre lecsiszolja a részleteket. Kívülről néha alig észrevehetően, belül viszont nagyon tudatos mérnöki munkával.
Lehet ezen vitatkozni. Biztos lesznek, akik szerint egy csúcsmodellnek látványosabbnak kellene lennie. Mások pedig azt mondják majd, hogy ha egy kerékpár már most is a világ egyik legjobb versenygépe, akkor nem kell felforgatni mindent csak azért, hogy újnak tűnjön.
Egy dolog azonban biztos, a Specialized Tarmac SL9 nem a dizájnjával akar történelmet írni, hanem az eredményeivel. És ha a következő években ismét ezt látjuk sok WorldTour-győzelem alatt, akkor valószínűleg a Specialized ismét jól mérte fel, hogy a kerékpár-fejlesztés csúcsán már valóban csak a részletek döntenek.
(Fotók: Specialized.com)
