Ha azt hiszed, a kerékpár csak egy közlekedési eszköz, tévedsz. Idén májusban Pilisre költözik a hazai montis és országúti kultúra aranykora. Egy hely, ahol a ’90-es évek legvadabb poszter-bringái, legendás darabjai is megelevenednek és ahol még az egyedi Gózi Custom gépeket is testközelből láthatod. A több mint 110 darabos, exkluzív gyűjtemény tulajdonosával, a „Mountain&Bike Kiállítás Pilis” kiállítás kurátorával, Miklós Róberttel beszélgettünk
A kettéhasadt Csepeltől az USA zászlóshajóig
Sokunknak van gyerekkori emléke a kerékpározásról, de nálad ez mikor fordult át komoly szenvedélybe?
Minden egy pedál nélküli, nyeklő-nyakló, fekete műanyag motorral kezdődött, aztán jött egy sötétkék, ruszki gyerekbicikli, ami valamiért mindig lapos volt. Majd a Csepel Tacskó következett, amit úgy nyúztam a földutakon, hogy a középrésznél kettéhasadt a váz.
A valódi fordulópontot az 1990-es évek eleje hozta meg: ekkor láttam meg az osztályfőnököm fekete-türkiz Schwinn Woodlands-ét. Akkoriban az a gép olyan volt egy kamasznak, mintha egy űrhajót látott volna.
Az első saját mountain bike-od beszerzése sem volt mindennapi dráma. Igaz, hogy egy felirat miatt fordultatok vissza a boltba?
1993 elején kapott az egyik másodunokatesóm egy nagyon szép fényezésű, „7váltós” olasz, Frejus montit. Olyat akartam én is. Öcsém 1993 áprilisában kapta első montiját, amit a ceglédi Györe Kerékpáristállóban nézett ki. Ez egy kék Sprint Monterey volt, de csak „6váltós”. Pár héttel később Hajdúszoboszlón vették szüleim az első montim, természetesen „7váltóst”, de hazafelé megláttuk a feliratot: „Made in Taiwan”. Visszavittük, nekünk olasz kell. Kicseréltük egy zöld Sprint Monterey-re. Nagyon szerettem azt a gépet, de 5 éves korában 98′-ban eltört.
Mi lett a sorsa?
Igazából már 1996 körül elkezdtem tuningolni. Györééket lefárasztva, 21 sebességesre alakíttattam át a gépet. 1997-től jártam a kerékpár kiállításokra, szereztem sok matricát, amivel újabb tuningot kapott a gép. Vettem bele Sierra Magic teleszkópot, a hátsó kerék Remerx Grand Rock-ra lett cserélve, hogy bírja a strapát. Végül a gyenge láncszem a váz lett. Megnyúlt az alsócső, elhajlott a homlokcső, aztán egyszer, mikor indultam tekerni éreztem, hogy valami nem okés. Eltört a középrész-láncvilla csatlakozásnál. A vázjavítás után persze le kellett festenem. A MountainBikeAction Hungary-ban láttam egy USA Team festésű Cannondale montit. Teljesen lemásoltam azt a fényezést a sávokkal, csillagokkal. De mivel időigényes volt, csak a jobb oldala lett ilyen. 1999-ben az F1-es BAR Honda kétszínű fényezést kapott, ez adta az ötletet, hogy a montim bal oldala csak sima natúr acél maradjon, rajta egyedi matricázással, amire lakkréteg került. Igazi punk-bringa volt.
Ez a festés nagyon sérülékeny volt és persze már év vége felé rozsdásodott.
Mi volt az első, komoly kerékpárod?
Egy 2000-es, egyedi felszereltségű, ezüst-kék Mongoose NX 7.5.
Miért pont ezt választottad?
1996 őszén számtech szakkörre várva láttam a faliújságon egy 1996-os Mongoose katalógust, ami máig a kedvenc katalógusom és azóta meg is van. Innen ered a Mongoose mániám. Hiszen „az erdőben rengeteg látnivaló van és velük érek oda a leggyorsabban”.
1997-ben, az első kerékpárkiállításon, amin voltam, beszereztem sok katalógust, fotóztam rengeteget, majd utána hosszasan elemeztem a Mali és Shimano árlistákat. Kombináltam az alkatrészeket, mi, hogy jönne ki a legjobban. Először országútit akartam, mert montim volt ugye. Egy Shimano RSX / 100 SX-es Mongoose RX 5.1-t néztem ki.
„Szerencsére” akkoriban tört el a Sprint Monterey és mivel sosem lett igazi, elkezdtem még jobban a montizásba mélyedni. A kiállításon láttam az egyedi vázas Mongoose Comp SX-et, a V.R.S.-eket és emlékszem, ahogy unokanővéremnek magyaráztam, melyik lenne jobb.
Majdnem 2 éven át fantáziáltam arról, hogy milyen montit vegyek. Zsebpénzem volt csak, spóroltam rá. Aztán csak összejött 2000 nyarán. Akkor jelent meg az elérhető árú, 9-es Shimano Deore szett. Ezzel szereltettem össze. Az volt a lényeg, hogy a váz és a teleszkóp, a két legdrágább alkatrész tartós legyen. Az alkatrészeket meg az évek során majd cserélgetem. Így is lett. Full XT-s lett, tárcsafékkel, Syncros és Answer alkatrészekkel, WTB VelociRaptorokkal.
Aztán 2011-ben elrepedt a nyeregvázcső-felsőcső találkozásnál. Máriusz javította, de azóta nem nyúzom. Nagyon ritkán megyek vele. A váz és a Manitou X-Vert is megvan és működnek a mai napig is. 2000-es XTR-rel, XT tárcsafékkel építettem végleges meg olyannak, amilyet akkor szerettem volna.
Milyen monti jött utána?
2011-ben Nella-ba mentem Trek vázat venni, de volt féláron egy Cube LTD váz. Erre szereltem át az NX felszerelését. Ez a váz 7 hónapot bírt ki. Nella-ban garanciálisan cserélték volna, de megegyeztünk inkább egy Trek 8500-as vázban. Ehhez szereztem gyári arany Fox telót is. Sajnos ez a váz is elrepedt végül 2016 májusában. Újabb garanciális csere, kicsit nehezen ment, hogy 26″-os Trek vázat kapjak, de sikerült. Utolsó 26″-os csúcs alu vázat kaptam meg, egy 8.8-ast. Sajnos piros volt, emiatt levehető réteget képező festékkel átfujattam bronz-aranyra, a nem piros részeket eredetinek megtartva, kimaszkolva.
2019 februárjában találtam egy szinte karcmentes 8500-as vázat, ami kicsivel nagyobb is a réginél, felépítettem 2011-es XT-vel, annyi szabadságot engedtem, hogy a legújabb XT 4 dugattyús fékeket és XTR féktárcsákat, valamint egy XTR első váltót szereltem rá.
Mi volt a pillanat vagy az a konkrét kerékpár, ami elindította ezt a gyűjtői szenvedélyt?
Ezt nem tudom. Annyi biztos, hogy 2007 tavaszán vettem Németországból, Ebay-en egy új NX 8.1 vázat és még 3 új DX és egy 20”-os Newman vázat is és pár alkatrészt. 2 DX-et megépítettünk országútira, 26”-os kerékkel, de Continental Grand Prix 1.00 és Maxxis Xenith 1,5” külsőkkel.
Ezzel tekertem Németországban, mikor ott éltem. Szerettem, de mindig is egy igazi Zero-G járt a fejemben, emiatt eladtam.
Így 2007-től gyűjtöm a Mongoose vázakat, majd elkezdtem a Manitou telókat is.
2013-ban jött az áttörés. Még mindig akartam nagyon országútit, de újra nem volt elég pénzem. Elborult az agyam és megvettem életem első használt kerékpárját, egy Mongoose I.B.O.C. World Champion országútit.
Milyen bicajok jöttek utána?
Pár hétre rá találtam a szomszéd faluban egy Jamis Durango-t, amilyet egy régi MBAH-ban is reklámoztak. Ezt egy Klein Rascal követett.
Milyen állandó használatú gépeid vannak?
2013 nyara óta egy Klein Quantum Race ’00 a fő országútim. 2025 tavasza óta egy ’98-as Cannondale Saeco-t és egy 2001-es Quantum Race-t is használok. Fő mountain bike-om a 2011-es Trek 8500-as. Nagyon jól mászik, jól gyorsul és gyönyörű! Mellette használok sokat egy Trek Farley fatbike-ot, egy Cannondale Flash -t, meg egy RZ 120-ast.
A steril birodalom: „A használt bicikli maga a fertő”
Különös ellentmondás: mániákusan ragaszkodsz a tisztasághoz, mégis szinte csak használt kerékpárokat vásárolsz. Hogyan fér ez össze?
Gyerekkorom óta így van: otthon még a LEGO-imhoz is csak szigorú kézmosás után lehetett hozzányúlni.
Egy használt sporteszköz viszont, amit évekig hajtottak, ebből a szempontból maga a fertő. Ezért fejlesztettem ki egy sajátos, kíméletlen rituálét. Amikor megérkezik egy új szerzemény, azonnal atomjaira szedem. A markolat és a bowdenek azonnal repülnek a kukába. A váz és a fémalkatrészek benzinben kezdenek, majd órákon át áznak hypós, mosogatószeres és Sanyitolos meleg vízben. A gumiabroncsokat Cif-fel és Domollal sikálom át kívül-belül, végül az egészet szilikonbalzsammal zárom. Ez a tisztítási procedúra és az újraépítés gépenként nettó fél napot vesz igénybe.
Mennyi ideig tart egy ilyen ceremónia?
A teljes folyamat – a szétszedéstől a tisztításon át az újraépítésig – gépenként kb. egy napot vesz igénybe. Őszinte leszek: nagyjából a 60. kerékpár óta a tisztogatós részt már kevésbé élvezem. 😊
Felújítás során mit tartasz szem előtt?
Olyan gépet választok, ami eleve jól van szerelve és gyári felszereltséghez minél jobban hasonlítson. Ha nem sikerül ugyanolyan alkatrészeket találnom, akkor jobbakkal építem meg. Nagyon ritkán fordul elő, hogy csak ideiglenesen is, de alacsonyabb minőségű alkatrészt építek be.
Mi a legnehezebb része egy 20-40 éves kerékpár felújításának?
A megtalálása. Ha jó az alap, a felújítás is sokkal könnyebb. Rengeteget kínlódok a vázak festésének javításával. Van egy festő, gyönyörűen dolgozik, nagyon nagy érzéke, tehetsége van az air-brush-oláshoz, de az elmúlt években nem tudtam rávenni, hogy javítsa a kis leverődéseket, felhólyagzásokat még alapszínű fekete vázaknál sem. Kleinoknál és Cannondale-eknél ráadásul a színárnyalat eltalálása is nagyon nehéz.
Ma már a festésjavítást is én végzem, ha egyszerű a szín. Időigényes munka, kell hozzá türelem, de ha szépen sikerül, akkor nagy élmény és öröm is. És nem csak a festék és hígító miatti elmebaj hatásától…
Honnan szerzed be az évtizedekkel ezelőtti, speciális alkatrészeket?
Van 2-3 állandó beszállítóm, akik ismerik a wanted listem, de sokszor hívom Rolandot is a Maxi-Bike-nál és a Testbike, valamint az Ebay is állandó forrás. Vadászni kell a hirdetéseket, mert a ritka darabokra azonnal lecsapnak.
Mesélj a kollekcióról, miket gyűjtesz?
Kedvenc márkáimra specializálódtam. Mongoose, Klein, Cannondale, Trek, Yeti. De ezeken kívül van sok Reflex, van Alpinestars, Jamis, Specialized, Tomac, KTM és Colnago is természetesen.
Miért pont ezekre esett a választás?
Mongoose mániám a ’96-os katalógus óta van. Cannondale-t mindig is szerettem, emlékszem, hogy csodáltam a MBAH-ban a Viper Red piros F2000-eseket és SuperV-ket. Trek-eket a Nella-ból ismerem, sokat jártam hozzájuk. A bronz-arany 8500-ast 2011-ben Kaprun-ban láttam élőben, azóta akartam egyet. Annyira megtetszett, hogy Trek-eket is elkezdtem gyűjteni. Klein-ok meg valahogy jöttek, de nem tudom, hogy. Tudtam róluk, 2013 elején el is kezdtem gyűjteni a netről az infókat, aztán 2013 tavaszán jött a Klein Rascal UV, majd a Quantum és elkezdtem ezeket is gyűjteni. Yeti-t pedig mindig is szerettem, szintén MBAH-ban láttam először ezeket is.
A többi gyártó hogy jött?
Reflex-ből is van pár darab. Megláttam egy piacon a neon színeket és kellett. Utána katalógust bújtam és vadásztam a többi változatra is. Ugyanígy az Alpinestars-t is a neon színek miatt szeretem, de nehéz jót kifogni.
Specialized-ek tetszettek mindig, de nem annyira, mint a Cannondale. StumpJumper FSR, Enduro, Demo wanted listen van, de majd egyszer…
Jamist Tanárbá által ismerem. Tomac az Tomac… KTM montik, országútik tetszettek régebben, de amim van teljesen más okból került hozzám.
Colnago-t pedig nem kell bemutatni. Ami a sportautók közt a Ferrari, az nálam az országútik közt a Colnago. Gyűjteményem egyik ékköve.
Milyen korszakból gyűjtöd a gépeket?
Országútiknál és montiknál is más a kezdő év. Montiknál igazából mindegy, de a nagyon régi, nagy vázasok nem tetszenek, nem fognak meg annyira. Legrégebbi egy 1989-es Reflex.
Országútiknál kritérium szokott lenni, hogy fékváltókaros legyen. Ennek ellenére van néha kivétel, mint mondjuk a nagyon szép állapotú Trek 2300-as, amit pont a szinte gyári állapot miatt vettem meg.
Hogy változott a gyűjtési szempontod az évek során? Mennyiségre vagy inkább egy-egy ritka technikai megoldásra vadászol?
Kb. kiszámíthatóan és tervezetten gyűjtök kezdetektől fogva.
Klein-okból, Mongoose-okból mondjuk szinte minden jöhet. 1-2 olyan szín van, amitől falra mászok és nem is vettem meg, kimondottan csak a szín miatt. Cannondale-ből, Trek-ből a felsőbb kategóriásokat és szép, érdekes festésűeket keresem. Yeti-ből meg örülök, ha találok valamit.
Viszont nem mindent és főleg nem minden áron akarok megszerezni.
Ma már nagyon figyelem, hogy mit veszek és erősen visszafogom magam.
Milyen vázanyagú kerékpárokat gyűjtesz?
Alumíniumból van a legtöbb. Sokan az acélvázasokat tartják nagyon szépnek, jónak. Bennem viszont él még mindig az acél Sprint Montereyem megnyúlt vázának emléke. Ráadásul rozsdásodnak is. KTM-en nem látszik annyira, mert bronz-arany színű, de a két Stumpjumperen, főleg a fehéren, nagyon csúnya.
Alumíniummal viszont nem szokott gond lenni, max ritkán pereg a festék, vagy felhólyagosodik. Ez többnyire a nem megfelelő használat következménye.
Karbont szeretem, van is pár váz, ezeket nagyon szépen meg tudták formázni és a karbon szövet látványa is felemelő érzés. Titán vázasok nem mozgatnak meg. Drágák is és nem is tetszenek annyira.
Van olyan kerékpárod, aminél a technikai megoldás megelőzte a korát, de végül zsákutcának bizonyult?
Van pár ilyen. Elég mondjuk a Klein Mantra-kra gondolni, amik jónak indultak, de egy nagyobb fékezésnél ledobják a ridert. Vagy a Klein Palomino-k, amik nagyon egyedi és érdekes vázak, de az integrált rugóstag az egyedisége miatt nehezen szervizelhető.
Melyik darab megszerzése volt a leghosszabb vagy legkalandosabb folyamat?
Legtöbb időbe egy 2010-es Yeti AS-R SL beszerzése telt, mert Ebay-en vettem Németországból és pont arra jártam kb. egy hónappal később. Így érte mentem.
A legkalandosabb pedig egy 1992-es Cannondale M2000 volt, amit hosszas telefonálgatás árán tudtam megvenni.
De kalandos volt első Klein-om, egy Rascal beszerzése is, ami csak perceken múlt, mert már más is lecsapott rá telefonon, de szerencsére meghagyta nekem.
Melyik a legritkább váz vagy alkatrészcsoport a kiállításon?
Itthon elég sokan gyűjtik a mountain bike-okat és országútikat. Sokszor csodálkozok, hogy mikre költöttek az elmúlt években az emberek, akár milliókat… Ennek ellenére szerintem biztos van olyan, ami csak nekem van az országban. Szerintem ilyen mondjuk a Yeti AS-R SL, vagy a Yeti 575-ös, ami egy enduro kerékpár és mivel ezeket nyúzták, így ha van is, valószínűleg leharcolt állapotban. Van egy Cannondale Super V 3000-es-em és egy Manitou FS-em is. Ritkaságnak számít a Colnago C40-es is, főleg ilyen állapotban. De például Mongoose Amplifier 2-ből, NX Dh-ból, NX 9.7-esekből, V.R.S.-ekből sem láttam az elmúlt 20 évben sokat hirdetve, élőben meg pláne.
Alkatrészekből egy nagyon ritka, tárcsafékes Manitou 3 teleszkóp számít különlegességnek, vagy mondjuk a kormányszarvra szerelhető XTR váltókarok. De olyan kis aprósággal is ritkán találkozok, mint a fogaskoszorúra szerelhető, eredeti Shimano lánctányér-köz tisztító.
Mik a gyűjtemény ékkövei?
Általában a csúcsfelszereltségű gépek. Országútikból a C40-es és a Cannondale R4000 Saeco. Mindkettő csúcsfelszereltségű.
Montikból több van. Trek 9.9 SSL, Klein Adept Pro, Yeti A.R.C., 575. Ez mind XTR-es. Vagy a Yeti AS-3 Race XT. De a Manitou FS is nagyon ritka, csak az még épülőben van.
Vázakból a Mongoose NX DH és 9.7-es.
Van-e „szent grál”, amit évekig keresett, és végül sikerült megszerezni?
A Mongoose V.R.S. szériát nagyon sokáig vadásztam. Ezek 1997-ben jelentek meg, és a későbbi Newman (NX) vázak elődjei voltak. 2010-ben szinte ingyen jutottam hozzá négy darab új V.R.S. 3.0 első háromszöghöz, de a hátsó részeket hosszú évekig kerestem hozzájuk. Végül pár éve sikerült kifognom egy 5.0-s csúcsváltozatot, idén pedig egy 1.0-s alapverziót is. Ezeket a gépeket néztem ki legelőször montinak, ezért érzelmileg nagyon fontosak.
Van olyan, amit máig nem sikerült megszerezni?
Sajnos van ilyen bőven. Klein Attitude, Adroit a 90-es évek elejéről például, vagy Yeti 303 DH váz. Mongoose I.B.O.C. Zero-G. (Egy kb. újat láttam egy német boltban, de pont zárva volt, meg annyi pénzem nem is volt rá…) De ami tényleg most wanted, az a Mongoose Amplifier 2 Team, amit a Nicolai-nál gyártottak a Mongoose-nak és sorra nyerték a DH versenyeket vele.
Konkrét, új projekt nincs a láthatáron, minden áron nem vásárolok, de ha jön egy kihagyhatatlan ajánlat, lecsapok rá.
Ha csak egyetlen gépet tarthatnál meg a hatalmas flottából, melyik lenne az?
Természetesen a 2011-es Trek 8500-asom, országútiból meg a 2000-es Klein Quantum Race-em.
Igaz az a hír, hogy van egy misztikus beavatási szertartásod is, mielőtt egy gép végleg a gyűjtemény része lesz?
Igen. Amikor elkészül egy restaurálás, a műhely előtt gurulok vele pár métert, de az igazi felavatás egy szent rituálé: egy magányos, hajnali, napfelkeltés tekerés. Ez szimbolizálja az új kezdetet a gép számára. Azt üzeni: „Volt egy nehéz előéleted, de most már biztonságban, értő kezekben vagy.” Jelenleg 31 gépem várja ezt a hajnali felavatást.
Milyen gyakran szervizeled ezt a hatalmas flottát? Van segítség, vagy egyedül csinálod?
Jelenleg 13 országútim, 97 montim (ebből 24 fully), 2 cruiserem és 1 fatbike-om van. Mindent egyedül csinálok a gépeken a kerékfűzéstől a teleszkópokig, mert csak így kapom meg az általam elvárt, tökéletes minőséget. Egy gigantikus Excel-táblázatban vezetek mindent: a gyári és a tényleges alkatrészek listáját, a beszerzendő darabokat, és most már a kilométerállásokat is ebbe fogom írni.
Mi volt a legbonyolultabb szerelésed?
Egy 2001 körüli Cannondale Fatty teleszkópot szedtem szét. Kiderült, hogy a tűgörgő létrákat közrefogó fémlemezek lézerrel vannak tizedmilliméter pontosra alakítva, és kizárólag a gyári sorrendben lehet összerakni őket. Valahogy mégis sikerült megoldanom pár óra alatt.
Milyen érzés ránézni egy 90-es évekbeli, neon színekben pompázó montira? Mit idéz fel?
Konkrét emléket nem. Nem jártam versenyekre, nem láttam ezeket élőben. Talán Robert van der Plas Nagy mountain bike könyvében láthattam ilyeneket, meg valami tv műsorban, filmekben. A 90-es évek hangulatát szeretem. Szerintem az emberiség történetében, különösen a kerékpározásban, nagyon jelentős korszak. Rengeteg innováció volt akkoriban a kerékpárok területén, mertek kísérletezni, nem a profit volt az elsődleges és nem marketingesek irányították a gyárakat, hanem a tulajdonosok, akik szívvel-lélekkel tervezték és gyártották a kerékpárokat és alkatrészeket. Sok sportolónak volt még mai szemmel is érdekes kinézete (mondjuk Missy a piranha-val a nyakában), de mégis emberek tudtak maradni és arrogancia és önelégültség helyett felszabadultságot és vidámságot sugároztak. Ez a lélek és szabadság látszik meg ezeken a gépeken.
Szerinted jobbak a régi gépek, mint a mai, modern kerékpárok?
Sok szempontból igen. Ez a tendencia nemcsak a kerékpározásban, de az autóiparban vagy a hifi területén is látszik. Ma a gyártók sokszor egyetlen okoshangszóróval akarnak térhatást elérni, a vásárlói igények pedig alacsonyabbak lettek. A modern kerékpároknál a fékek vagy a váltáspontosság persze sokat fejlődött, de egy jól beállított régi géppel nagyon hasonló érzetet és sebességet lehet elérni. Ráadásul több teszt igazolja: a régivel sokszor nagyobb élvezettel lehet menni. Ma a piacot a divat, a kivagyiság és leginkább a haszon hajtja.
Gondolom, ez a filozófia tartott meg a klasszikus 26 colos méretnél.
Részben igen. Sokszor kísértett meg a „gonosz” a modern trendek képében, de ellenálltam. 2014 körül nyertem egy 29-es montit: állandóan beleakadt a lábam a kerékbe, lomha volt, magas pozícióban ültem rajta. A mountain bike nem véletlenül lett eredetileg 26-os: ez adja a legjobb manőverezhetőséget, fordulékonyságot és a könnyű súlyt. A marketingesek szerint a nagy kerék kényelmesen átmegy az akadályokon. De a montizás nem arról szól, hogy ülünk kényelmesen a nyeregben! Ez a sport teljes testmozgást igényel, ahol folyamatosan egyensúlyozni kell. Új nagykerekűt nem tervezek venni, bár egy limitált Yeti fully vagy egy kék Cannondale F-SI Tinker az Ocho villával vizuálisan megérintett, de nem érné meg felépíteni.
Van olyan kerékpár vagy alkatrész, amit eladtál és azóta is bánod?
Nem vagyok impulzusvásárló, megfontoltan döntök, így mindössze 4-5 ilyen esetem volt. Amit igazán sajnálok, az egy Yeti DH-8 prototípus váz és egy jubileumi kiadású, komplett Shimano Dura-Ace szett.
Mennyire inspirált a profi kerékpársport és a nagy versenyek a gyűjtésben?
Minimálisan. A Tour de France-nál mindig is többre tartottam a Giro d’Italia-t, mert sokkal jobb a hangulata, a környék, a közvetítés, és eleve imádom Olaszországot. A versenyeket 1997 óta követem, valószínűleg innen égett be a tudatomba a Colnago és a Cannondale Saeco márkák kultusza.
Két Saeco-d van. Hogy sikerült ezeket beszerezni?
Kalandos történetek ezek is. Piros színt nem szeretem, csak Ferrariban és Cannondale csúcsváltozatokban. Évekig vadásztam piros Saeco-ra, 2-3 lehetőséget is elszalasztottam. Majd véletlenül találkoztam az eladóval, aki egy ugyanilyen bicajjal járt. Persze rögtön kérdeztem, mennyiért adja, a szokásos „nem eladó” válasz után kiderült, hogy van otthon egy teljesen hibátlan, különálló vázszettje. Pár hónappal később megvettem tőle. A másik, minden tekintetben „most wanted” darabom az USA-zászlós Saeco volt. Ezt is sokáig kerestem, mire felkerült a netre a jelenlegi, szinte teljesen gyári, makulátlan állapotú példányom. Az eladó szerencsére tartotta nekem pár hétig, így került hozzám.
MÉH-telep, cserkészparancsnokok és a szép, új világ kritikája
187 centi magas vagy, a gyűjteményedben mégis sok a kisebb vázméret. Tudsz velük egyáltalán tekerni?
Alapból L-es monti és 58-60-as országúti váz kellene nekem, de a kisebb, kompaktabb vázakon mindig is jobban éreztem magam. Van persze olyan gépem, ami túl kicsi vagy túl nagy, de örülök, hogy egyáltalán vannak. A Trek Farley fatbike-ommal például rengeteget megyek. A leghosszabb tekerésem vele egy 80-100 kilométeres, kőkemény sárdagasztás volt – teljesen más izmokat mozgat meg, másnap garantált az izomláz
Mit szól a családod és a baráti köröd ehhez a hatalmas házi múzeumhoz?
Szinte mindenki értetlenkedik, de elég, ha én értem, mit ad nekem ez a hobbi.
A legjobb barátomat az utóbbi időben sokat fárasztottam a szerelési nehézségekkel, mire ő nagyon mókásan mindig felajánlja, hogy segít elvinni a MÉH-telepre az egészet. 😊
Számomra ez a gyűjtemény és a tekerés tiszta örömöt jelent. Tavaly a Saeco-val Úri felé olyan tempóval tudtam bevenni a kanyarkombinációkat, hogy önkéntelenül nevetni kezdtem tekerés közben. Ott jött vissza az igazi, hamisítatlan életérzés. A gyűjtés pedig pluszban jó befektetés is.
Mit tanácsolsz annak, aki ma szeretne vintage kerékpárok gyűjtésébe fogni?
Menjen és csajozzon inkább! Ha mégis belekezd, nagyon nehéz dolga lesz. Én is későn fogtam bele, az árak folyamatosan emelkednek, a jó gépek fogynak és a nepperek is kikupálódtak: ma már pontosan tudják, mi az az XT vagy XTR. De ha valaki mégis Klein, Mongoose, Cannondale vagy Yeti ritkaságba botlik, az minél előbb szóljon nekem!
A mai, modern kerékpárokból lesznek-e ekkora ikonok 30 év múlva?
Szerintem a profitorientáltság szisztematikusan megöli a kerékpározás romantikáját. Régen az iskolában ugyanazt a kerékpáros újságot bújtuk, a katalógusokat kívülről fújtam, az olasz tengerparton órákig elemeztem a Cannondale füzetét. Ma már nyomtatott, de sokszor letölthető katalógusok sincsenek a gyárak honlapján, átláthatatlan lett az egész. A mai kerékpárokból nagyon kevés éli meg a 30-40 éves kort. Gyűjtői értéke mindig a ritkaságoknak, a Colnagóknak, Yetiknek lesz, vagy azoknak, amikkel nagy versenyeket nyertek.
Miért éppen Pilis? Miért pont „Mountain&Bike”?
Hogyan jött a kiállítás ötlete?
Sokan jelezték, hogy megnéznék a flottát, de a műhelyben nem lehetett őket testközelből szemügyre venni. Januárban kitaláltam: legyen akkor most egy kiállítás.
Sokan hajlamosak összekeverni a várost a hegységgel. Pontosítsunk: hol lesz a kiállítás?
Így igaz, ez nem a Pilis-hegység, hanem Pilis város, Budapesttől mindössze 40-50 percre a 4-es út mentén, Monor és Cegléd között, a környéken a legjobb terepviszonyokkal, a Gödöllői-dombság kezdeténél.
A helyszín a pár éve épült, gyönyörű, tágas Csernai Pál Művelődési Ház lesz.
Körülbelül 100-110 kész gép, kb. 40 váz és 40-60 teleszkóp, sok ritka alkatrész lesz látható. A komplett bicajok közül kb. 30 Klein, 19 Mongoose és 15-15 Cannondale és Trek. De a pontos darabszám majd csak a kiállításkor derül ki, mert még pár épül.
Mindegyik kerékpár egységes, részletes információs adattáblával ellátva. Az egész egy passzoló környezetben, pár design elemmel kiegészítve lesz berendezve. Nem egy raktárszerű lerakatot kell elképzelni, hanem egy igazi múzeumi élményt óriási infóáradattal. Ráadásul a hazai custom gépek mestere, Gózi is elhozza 5-10 teljesen egyedi Custom kerékpárját.
Mountain&Bike Kiállítás Pilis. Honnan jött a névválasztás? Mit jelent az a bizonyos „&” jel a címben?
Sokáig törtem a fejem a logón és a hangzáson. Nem akartam, hogy azt higgyék, csak montik lesznek, az „&” jelzi, hogy az országúti vonal is erős. De van benne egy titkos családi szál is: „montendbájk”. Amikor ezt kimondtam, hirtelen beugrott: nagyapám és a régi cserkészparancsnokom, Pista bá hívták mindig így a mountain bike-okat. Ez a név egy pici tisztelgés előttük is.
Sok kerékpáros cég segít?
Ceglédi Györe Kerékpáristálló tulajdonosa, Györe Szabolcs segít rengeteget és elejétől kezdve biztatott, támogatta az ötletemet, ráadásul mivel hatalmas tapasztalata van, sok jó tanácsot, ötletet is adott. Mivel híres, nagy múltú cég, rengeteg használható berendezési tárgyat, díszletet tud adni.
Szintén hatalmas segítséget ad a Művelődési Ház vezetősége azzal, hogy biztosítja a helyszínt és a lebonyolítást.
Úgy hallottam, lesz a kiállításon egy egészen rendhagyó, szinte kakukktojásnak számító darab is, ami a helyieknek sokat jelent.
Ez a gyűjtemény legszemélyesebb darabja. Egy 1982-es KTM országúti, ami egykor a szeretett pilisi Háziorvosunké, Dr. Pázmány Eleméré volt. Ő egy hihetetlen karakter volt: télen-nyáron, fagyban és hőségben, rövidnadrágban és fehér zokniban tekert ki a betegekhez ezzel a géppel, amit teljesen a saját igényeire alakított át. A kiállításon pontosan úgy fogjuk bemutatni, ahogyan a Doktor Úr használta a mindennapokban. Biztos vagyok benne, hogy a helyiek arcára ez a bicikli csalja majd a legnagyobb mosolyt és némi könnyet is.
Mit szeretnél átadni azoknak, akik belépnek az ajtón?
Szeretném, hogy nagyobb tiszteletet kapjon a kerékpár sport. Szomorú látni, hogy a montisokat sokszor ellenszenv fogadja az erdőben, az országútisokat meg folyton le akarják szorítani az utakról, holott ez a sport elképesztő állóképességet, akaraterőt és kitartást igényel.
Másrészt szeretnék tudást átadni, megmutatni a mai modern gépek gyökereit. Egész Európában, de még az USA-ban is alig van 1-2 ilyen jellegű kiállítás, szóval ez egy igazi kuriózum.
Lesz tárlatvezetés is, ezt hogy tervezed?
Három időpontban lesz tárlatvezetés és előre kell regisztrálni. Ez egy kb. 1-1,5 órás „túra” lesz a múltban.
2026.05.27. – 19:00
2026.05.30. – 10:00
2026.05.30. – 15:00
A kiállított darabokat mutatom majd be, valamint saját, adott kerékpárral kapcsolatos élményeimet mesélem el és legalább nem kell felolvasni mindegyik miniregényem az információs táblákon.
A kiállítás mettől meddig látogatható?
2026.05.27–31. közt lesz. A Challenge Day / Kihívás napján nyitjuk meg a kiállítást. Lesz egy kisebb megnyitó „ünnepség” is. De az egész nap elég sok, változatos program lesz. Ráadásul a művház vezetősége és az önkormányzat mindig tesz azért, hogy jó bulik legyenek itt. A Csernai Pál Művelődési Ház az elmúlt években egyre nagyobb és egyre színvonalasabb kültéri rendezvényeket szervez, fellépőkkel, árusító standokkal, gasztronómiailag is külön élmény az egész.
Igen, terjed a híre, sok környékbeli településből is sokan járnak a pilisi rendezvényekre.
Így igaz. Ráadásul szombaton gyereknapi programok is lesznek, mindenféle szórakozási, kikapcsolódási lehetőséggel. A gyerekeknek pedig külön élmény lesz a kerékpárok megcsodálása. Bízom benne, hogy sokuknak megtetszik a kerékpározás.
Mi a következő nagy projekt a kiállítás után?
Glocknerkönigen indulok június 7-én, névnapomkor a 98-as Saeco-val. Utána pedig kipihenem a kiállítással kapcsolatos fáradalmakat.
Hogyan látod a gyűjteményed jövőjét?
Növekvő tendenciában. Bízom benne, hogy azért minden évben kifogok pár szép Kleint. Szeretnék újabb gépeket is venni. Gózival is folynak az egyeztetések egy teljesen egyedi gép építésével kapcsolatban.
Lesz jövőre is kiállítás?
Ez a fogadtatástól függ. Sok pozitív visszajelzés jött, bízom benne, hogy megmozgatja az országot és minél többen ellátogatnak a kiállításra, elvégre ilyen témájú kiállítás nem hogy ritka, hanem szinte nincs is. USA-ban 2-3, Europában talán 2 állandó kiállítás van.
Szóval ritkaságszámba megy ez. Emiatt is szeretném jól, egyedien és igazi élményt adóan lebonyolítani a Művelődési házzal.
Jó lenne, ha jövőre még több géppel, más gyűjtőket is bevonva tudnánk megszervezni a kiállítást.
Ezen kívül gondolkozok más helyeken is kiállítani. Hajdúszoboszlón, illetve Tihanyban. De helyszíni, ill. logisztikai nehézségek miatt egyelőre nem foglalkozok ezekkel komolyabban.
Köszönöm a beszélgetést, sikeres kiállítást és jó versenyzést kívánok!
Találkozunk a Mountain&Bike Kiállítás Pilisen 2026.05.27-31 közt.
Bővebb infó:
https://www.facebook.com/events/1434570305047212/
Early Bird jegyek még kaphatók:
https://www.jegy.hu/program/mountainbike-kiallitas-pilis-188596
Találkozunk a Mountain&Bike Kiállítás Pilisen 2026.05.27-31 közt.
