Fox 34 SL FLOAT SC 120 2025 tartósteszt: a külső meghódít, a belső megtart!
2025-re a teljes Fox paletta nagy megújuláson ment keresztül: teljesen új csillapítások, kisebb-nagyobb módosítások a felépítésben és az ezt tükröző változások az elnevezésekben… Fox nagykövetként lehetőségem nyílt rá, hogy az elsők között kapjam kézbe a villát és tesztelhessem a képességeit. Következzen a bemutató!
Először is nézzük át gyorsan hogyan változott a paletta, hogy kontextusba tudjuk helyezni az új villát: a legfontosabb dolog, hogy új csillapításokat terveztek minden Factory villához. Eddig a paletta az egyszerű Grip-ből, xc vonal csúcsát jelentő FIT4-ből és az agyonállítható, gravity fókuszú Grip2-ből állt. A Grip csillapítást megtartották 2025-re is, a FIT4-et és Grip2-t viszont három új rendszer váltja: az extra könnyű Grip SL, a könnyű, de már erősen gravity fókuszú Grip X, és a csúcs DH-s Grip X2.
A tesztpéldány Fox Float 34-ben is a Grip SL csillapítás található, így erről lesz részletesebb menettapasztalat is, ami a technikai infókat illeti már a 100mm-es verzióban is 60 grammal könnyebb, mint a FIT4 elődje, ami döbbenetesen sok egy csillapításnál! A FIT4-ben még volt alacsony sebességű kompresszió állíthatóság, a Grip SL-ben elhagyták ezt, maradt a három állás (vezérelhető kézzel és van remote verzió is), beton lock teljesítményt és páratlan menettulajdonságokat ígérve.
A Grip X ehhez képest a régi FIT4 és Grip 2 között helyezkedik el: az előbbin kettő, az utóbbin négy különböző állíthatóság volt, a Grip X hármat kapott: visszaút csillapítás, alacsony sebességű kompresszió, nagy sebességű kompresszió. Plusz van rajta egy firm mode-nak nevezett állás, amit a lock out-hoz hasonlóan egy mozdulattal elforgatható kar, és egyszerre zárja az alacsony és nagy sebességű kompressziót, jelentősen felkeményítve a villát. Emellett pedig 120 grammal könnyebb a csúcs DH-s Grip X2-nél, ami szintén egészen számottevő különbség!
A Grip X2 megkapta a Grip 2 négyszeres állíthatóságát, tovább finomítva az eddig is etalonnak számító rendszert, az álszerénységet mellőzve csak a győzelem zálogaként hivatkozva rá. A csillapítás alapja 20mm-ről 24mm-re hízott, 7 helyett 23 szelepet kapott, szóval alaposan átalakították a rendszert.
Felépítésben a legnagyobb változást a Fox 32 SC kapta a generatív mesterséges intelligencia által alkotott, fordított rácsos szerkezetű fékhíddal. A Fox ezzel megalkotta a jelenlegi legkönnyebb szériagyártású xc villát, ami méghozzá 40%-kal merevebb is lett az elődnél – valljuk be ez azért nem egy gyakori kombináció!
Ha ezek az újítások még nem lennének elég meggyőzőek, a technikai változtatások mellett a gyártó az 50. évfordulóját a Podium Gold aranyszínű limitált kiadással ünnepli idén, ami kevés bringában nem áll jól 🙂
Ennyit az elméletről, láthatjuk, hogy papíron elég nagy volumenű változást hozott a 2025-ös modellév, de térjünk is át az izgalmasabb részekre és lássuk, mit mutatnak a gyakorlati tapasztalatok.
Beépítés
Az új villa számomra legizgalmasabb tulajdonsága a limitált arany színe mellett az új csillapítása volt, hiszen leginkább ennek köszönhetően jelentősen (közel 100 grammal) lett könnyebb az elődjénél. Az első dolgom az volt, hogy lemérjem, mennyire pontosak a gyári adatok. Érdekesség, hogy a villa gyakorlatilag egy súlyban van a 2018-as (második generációs) Fox 32 Float SC 100-as villával, ami valljuk be, hogy döbbenetesen jó adat. Ilyen tekintetben tehát sikerült (sokadszorra) egy új etalont készítenie az amerikai gyártónak.
Az már természetes, hogy az utolsó részletekig nagyon szépen kidolgozott villát kapunk. Míg a “normál” Fox 34 közvetlen 180mm-es PM fékrögzítéssel rendelkezik, az SC verzió PM 160-at kapott. Hogy ez előny vagy hátrány mindenki döntse el maga, én alapvetően örültem az opciónak, hogy kisebb tárcsával is használhatom, ami könnyebb és kevésbé csavarja a villát, de természetesen adapterrel használható 180mm-es tárcsával is. A tengely már hosszú ideje szigorúan gyorszár nélküli, ezzel is spórol a gyártó valamennyi súlyt, persze kicsit macerásabb kivenni a kereket, illetve könnyebb túlhúzni a tengelyt, de profi felhasználóknál, akiknek a villa készült egyik sem fog problémát okozni. Az új villáknál amúgy a Kabolt SL csavaros tengelyen is könnyítettek a gyártó állítása szerint még 12 grammot az előző verzióhoz képest, ami szintén nem kis eredmény, ha azt nézzük, hogy ez kb az 1/3-a lehet a tengely teljes tömegének.
Amit még kiemelnék, az a keskeny lábakhoz képest brutálisan nagy gumiférőhely, ami mondhatjuk, hogy már szintén alap a mai modern bringáknál. 30mm belső szélességű felnin, 2,4-es ballonos Maxxis gumi is bőségesen elfért benne, még akkor is maradt elegendő hely, amikor egy nem gyári műanyag sárvédőt kötegelőztem rá, hiába szedett fel a gumi valamennyi sarat, nem akadt meg tőle a kerék.
Saját tapasztalatok
Ami a gyakorlatot illeti, a villát az elmúlt időszakban igyekeztem a lehető legváltozatosabb körülmények között tesztelni: bringáztam vele a nyakaskői épített pályáktól a Mecseken és Budai-hegység klasszikus útvonalain át hazai XCO és XCC versenyig, illetve a Salzkammergut Trophy-n is, úgyhogy kapott a villa hideget-meleget, port és sarat bőven!
Beépítés után elvégeztem gyorsan a szokásos alapbeállításokat (levegőnyomás, visszaútcsillapítás), majd indultak is az első körök. Már az első benyomás is nagyon meghatározó volt, hiszen a tekerés elején teljesen meg voltam győződve róla, hogy nem fújtam fel kellően, ugyanis összehasonlíthatatlanul finomabban indult meg, mint bármelyik villa, amit eddig próbáltam, egyedül a régi, tűgörgős Cannondale Lefty nyújtott ehhez hasonló érzést. Aztán az első veretősebb lefelé után világossá vált, hogy a villában nemhogy nincs elég levegő, még túl is fújtam kicsit, hiszen közel sem mozogta ki az útját még, pedig adtam neki bőven lehetőséget rá. Így tehát eresztettem kicsit belőle, a kapott rugózási karakterisztika pedig etalon lett: a rugóút elejénél tényleg leheletfinom megindulással kezd, szó szerint teljesen kimozogja még a kisebb köveket is. Ezután szép lassan kifejezetten progresszívvá válik, ennek köszönhetően nem bólint be egyáltalán meredekebb lefeléken sem, kellően magasan tartja az elejét. Végül az utolsó 10-20mm-t már tényleg a kemény helyzetekre tartogatja: szinte csak érkező nélküli ugrókon sikerült kicsikarnom belőle a teljes rugóutat, mindezt úgy, hogy nem raktam belé egyetlen plusz tokent sem.
Mivel előtte a klasszikus (nem Step-cast lábas) Fox 34 Factory FIT4 villát használtam, így adja magát az összehasonlítás: ahogy írtam a megindulás könnyedsége hatalmasat fejlődött, a jelentős súlycsökkentés (-290g!) viszont nem csak a bringa összsúlyán érezhető, hanem a merevségen is: a nem Step-cast verzió nagyobb fékerőt ad át, és irányíthatóságban is stabilabb valamivel. XC-maraton felhasználásra ugyanakkor nem is kérdés, hogy a Step-cast verzió az ideálisabb, de ha valaki agresszívabb stílushoz vagy nagyobb testtömeghez keresi a tutit, érdemes lehet a klasszikus 34 felé kacsingatni.
A villának a tesztelt időszakban egyetlen gyengeségét tapasztaltam: a limitált arany színű kiadást csak háromállású, „lenyúlós” lockkal gyártották, miközben én a Scott Sparkban a Twinloc-hoz voltam szokva. A remote lock hiánya az extra könnyed megindulással párosítva versenyen nekem kifejezetten zavaró volt, nem tudtam annyira hátra terhelve kiállni, hogy ne pogózzon az eleje. Régebben merev xc gépeknél nem is nagyon használtam a lockot (éppen ezért akkor nem is a remote verziókat preferáltam), mert pont annyival indultak meg kevésbé finoman, hogy megfelelő technikával kiállva nem rugóztak ki túl sok energiát. Az új Grip SL csillapításnál viszont a remote lock abszolút elengedhetetlen versenyzéshez, hiszen ott nincs idő lenyúlogatni, és nem megengedhető a pogózás sem. Jó hír viszont, hogy a középső állás nagyobb különbséget ad a korábbi verzióknál, tehát ebben érezhetően kevésbé indul meg könnyen a villa, így a megoldás tényleg adott.
Összefoglalás
Amikor megkaptam a felkérést a tesztelésre a két legfontosabb kérdés az volt, hogy a valóságban mennyi igaz a „beígért” súlycsökkentésből, és mennyire sikerült jól az új csillapítás karakterisztikája. Az elsőt a mérleg is igazolta, a másodikban én őszintén megmondva nem reméltem túl nagy fejlődést, azzal is megelégedtem volna, ha nem romlik a mozgás, hiszen egy jóval kisebb csillapítási egységgel éppen elég mérnöki kihívás lehet tartani a korábbi szintet. Arról nem is beszélve, hogy a Fox villáknak eddig is erőssége volt a könnyed megindulás, ehhez képest különösen meglepett, hogy ekkorát tudtak még fejleszteni ezen a területen. Az már csak hab a tortán, hogy ezt az etalon mozgást egy jóval kisebb egységgel, így pedig abszolút verhetetlen tömeggel tudták elérni, így igencsak fel lett adva a lecke konkurenciának!
Az 50. évfordulós Foxok itthon kizárólag a Rad-companynál érhetőek el, erősen limitált darabszámban!
