Jómagam is bőven tesztelhettem a 2008-as gépeket, és meg kell mondjam, idén valóban odatették magukat a tervezők. A design és a használhatóság sikeresen egyesül bringáikban. Így van ez a Five-O-val is. Rendhagyó csővezetése, papucsai és kormánycsapágya, no meg az abba kapaszkodó batár nagy villája látványos, de ugyanakkor működőképes elegyet alkot.
A váz – mint már említettem – rendhagyó alakot öltött. A papucsok lecsavarozásával morbid módon lógnak a levegőben a tám- és láncvillák. Gyorsan ki is próbáltam, mennyire tudom megnyomorgatni őket. A vártnál nagyobb ellenállást tanúsítottak, így nyugodtan konstatáltam, hogy valószínűleg sok mindent ki fognak bírni. A merevséget többek között fokozta az is, hogy a két támvilla egy darabból készült, és mindezt egy cső közvetítésével kötötték össze a nyeregvázcsővel. A felsőcső meghajlításával könnyebb átlépést tettek lehetővé. Ennek azonban az ára az, hogy a bowdenek nincsenek megakasztva egyetlen helyen sem. Alul az akasztószemek kétségbeesetten próbálnak rendet tartani az olykor igen kusza kábelek közt. Pozitívum viszont, hogy laposabb szöget zárnak be az alsócsővel, így nagyobb hosszon képesek egymásba kapaszkodni. Ezáltal az egész első háromszög merevebb lett. A fejcső félintegrált kormánycsapágyat foglal magába. Anyagvastagságot nem mértem ugyan, de bíztató, hogy ezt a méretes villát bele merték építeni.
A villa valószínűleg az All Mountaint hivatott kiváltani. Méretei szinte pontról-pontra megegyeznek a tavalyi 66-al, csak ez éppenséggel 55 néven fut, ami mindenképpen bizakodásra ad okot a tartósság terén. A vállak nagy hosszban fogják közre a két becsúszószárat, amelyek 35 mm vastagsággal bírnak. A láb a már megszokott módon egyetlen darabból készült. A hidat sikerült egy batár nagy darabból kigyúrniuk, de sebaj, ott sem fog már eltörni. Legszimpatikusabb újításuk viszont mégiscsak az, amellyel az összes eddigi bolt-onos rögzítést lealázzák. Pofonegyszerű, és akár egy félkarú vak majom is minden különösebb gond nélkül ki-be szereli a kereket. Lényege, hogy a tengely egyik vége menetes, másik végén pedig egy nyomatékszabályzóval ellátott erőkart találunk. A tengelyt egyszerűen be kell illeszteni, a kart pedig addig tekerni, amíg a racsni át nem ugrik. Ezután a kart már bármilyen pozícióba be lehet állítani. Mozgása szerintem minden igényt kielégít. Nagy előnye, hogy mostantól nem kell a bringa alá feküdni, ha a visszaút-csillapítást állítani akarjuk. Minden bizonnyal mintegy villámként csapott a tervezők fejébe a felismerés, hogy az állítócsavart akár felülre is rakhatják, ez pedig éppen a bal oldalra került. Jobb oldalon a levegőráfújást lehet elvégezni.
A kerekeket nagyon jól eltalálták. Sajnos a KK tárcsás első agy itt is beépítésre került. Hátul viszont semmilyenségével tökéletesen beleolvad a gép összképébe a 475-ös agy. A felnik szinte már túl jók is a gépbe, a gumik pedig remekül helytállnak a hazai erdőkben található talajok nagy részén, aszfalton viszont visszafogják a gépet.
A váltás könnyedén és viszonylag gyorsan/pontosan bonyolódik, az első váltó viszont nem mindig volt a helyzet magaslatán, de az is lehet, hogy én szoktam el az effajta alkatrészektől. Fékek terén a Strokert köszönthettem a gépen, mely minden bizonnyal a jövő év nagy slágere lesz. Ezen belül is a kedvezőbb árfekvésű változattal hozott össze a sors, ami fékpofában és fékkarban egyaránt különbözik a bátyótól. Ennek ellenére nagy működésbeli különbséget nem éreztem a két fék közt. Az irányítópult hatalmas valójában terül szét a vezető előtt. Ennek hátránya, hogy ezt bizony át is kell fogni… Iszonyatosan széles a kormány, persze ez is csak szokás kérdése. A nyereg nagyon kényelmes, általában véve is szeretem a WTB nyergeket. A pedál a Wah-Wah után sehol sincs, mégis néhány héttel ezelőtt még a kedvenceim közé tartozott.
Élesben a bringa nagyon kényelmes benyomást keltett. A 18”-os méretének köszönhetően nem úgy néztem ki tekerés közben, mint az a bizonyos majom a köszörűkövön. Ez a normális kerékpáros testtartás (a BMX-em után) számomra „testidegen” volt. Nagy nehezen azonban megszoktam, és ezek után már hosszabb túrát is bevállaltam vele. Jellegét tekintve egy jól tekerhető enduro biciklire hasonlít leginkább, annak minden pozitívumát, és negatívumát magába foglalja. Mivel dörtözni szeretek a legjobban, ezért ki is vittem a pályára, ahol viszont elég esetlennek mutatkozott. A hossza miatt nem lehet vele látványos trükköket végrehajtani, de stabilitása miatt nem jön zavarba nagyobb levegővételű ugrásoktól sem, a villa pedig mindvégig ott volt utolsó esélyként, ha esetleg valamit elrontanék. Necces helyzetekben sem esett kétségbe, hirtelen irányváltásoknál is azonnal közvetíti a szándékot az első kerék felé. Azoknak javaslom ezt a gépet, akik szeretnek sokat tekeregni az erdőben, és az útjukba eső akadályokat nem kikerülni óhajtják, hanem leküzdeni.
[poll id=”26″]
Eredetileg megjelent a Bikemag 2008. márciusi lapszámában.
Forgalmazó: X-Factor
Származási hely: Tajvan
Vázgarancia: 1+2 év
Alkatrész-garancia: 1 év
Vázméret: 14”, 16”, 18” (tesztelt), 20”, 22”
Ajánlott fogyasztói ár: 299.900 Ft
Vázanyag: Kona Clump 7005 Alumínium
Villa: Marzocchi 55-R; 20 mm átütős; 140 mm út
Hajtómű: FSA Alpha Drive ISIS
Középrész: RPM ISIS DH
Lánckeréksor: Shimano HG30; 11-32; 8 seb.
Lánc: Shimano IG-70
Váltókarok: Shimano Alivio
Hátsó váltó: Shimano Deore
Első Váltó: Shimano Alivio
Fék: Hayes Stroker Trail
Első agy: KK disc; 20 mm
Hátsó agy: Shimano M475; tárcsás
Felnik: Sun Equalizer 3.1 SL
Küllők: 2 mm; húzott; rozsdamentes
Külsők: Maxxis Minion DH; 26x 2,35”
Kormány: Kona DH alu
Kormányszár: Kona Clump; 5 fok / 60 mm
Markolat: Kona Cowan Signature
Kormánycsapágy: FSA félintegrált
Nyeregcső: Kona kétcsavaros
Nyereg: WTB Speed V Comp
Pedál: Kona Jackshit
Geometriai adatok:
Fejcsőszög: 67,5 fok
Nyeregvázcső-szög: 71,5 fok
Tengelytáv: 1140 mm
Láncvillahossz: 433 mm
Felsőcsőhossz: 580 mm
Vízszintes felsőcsőhossz: 605 mm
Fejcsőhossz: 125 mm
Tömeg: 15,3 kg
