A downhill világkupa-sorozat félidejéhez érkezett a Rob Roy-ból vagy a Rettenthetetlenből ismert kopár, szeles hegyeken rendezett skót futammal, amely az egyik legklasszikusabb nyomvonal a sorozatban. Mindent – erőnlétet és technikai felkészültséget is – megkövetel a versenyzőktől, hiszen több mint 2800 méter hosszú, 550 méter szintkülönbségű és elég szélsőséges időjárással bír. Éppen ezért ezúttal a legjobbak is bőven négy és fél perc alatt értek csak le rajta, holott most teljesen száraz pálya és csak enyhén szeles idő fogadta a mezőnyt.
Ezen a nyomon nyert már Greg Minnaar, Sam Hill, Steve Peat és Chris Kovarik is a most hétvégén jelenlévő mezőnyből (utóbbi annak idején 14 másodperces előnnyel alázta a mezőnyt). Leginkább azonban Gee Athertonnak fájhatott a foga a győzelemre, aki otthon még nem tudott nyerni. Nem is teketóriázott sokat, hiszen az időmérőn ő futotta a legjobb időt, megelőzve az állandóan egymás mögött végző Minnaart és Hannah-t, Blenkisopot, Peatet és Hillt.
Az edzést mindenki elég komolyan vette: Rennie többet ment, mint valaha, ennek ellenére gyengén szerepelt – magához képest. Hannah továbbra is megfázással küzdött. Jól látható néhány fotón, hogy a szája elé egy védő tapaszt vagy textilt tett, hogy a hideg skót levegő ne kezdje ki még jobban a torkát. Összesen hatszor ment le egyébként a pályán az edzés alatt, annak ellenére, hogy ő legalább két éve nem látta már ezt a nyomvonalat, amibe egy új erdei, gyökeres szakaszt is iktattak. Matti Lehikoinen nagy bánatára, mert ezzel a kedvenc szakaszát vették ki az ösvényből. Ő egyébként a tavalyi sorozatos és súlyos sérülései után egyre jobb formában van, hiszen itt most már a nyolcadik helyig jött fel. Csapattársa, Filip Polc azt nyilatkozta a pályáról, hogy nagyon okosan kell beosztani az erőt az edzéseken, mert egyszerűen nem lehet ezt a pályát egyben bírni és jól gyakorolni. Ezt a verseny női szakkommentátora, a tavalyi 4X VK bajnok, Anneke Beerten csak megerősíteni tudta, mert ő – saját bevallása szerint – képtelen egyben lejönni itt.
A nők futamában az első tíz között 25 másodperc különbség volt, míg a férfiaknál csak bő nyolc másodperc. Ránézésre is hihetetlen nagy különbségek voltak köztük és az alsó tekerős szakaszra rettentően elfáradtak. Megsemmisítő volt emiatt Sabrina Jonnier mozgása, aki öt perc sprint után egyedüliként tudta a Nissan ugratót és az előtte lévőt is ívbe ugrani, majd onnan kilenc másodperces előnnyel repült a célba. Ezzel egyre inkább kezd meglépni Moseley-tól (már 150 pont körüli a különbségük), aki itt csak hetedik lett, mert hibázott az egyik fa kanyarnál, ami 15 másodpercébe került, és ezáltal nagyon értékes pontoktól esett el az összetettben.
A férfiak versenyében Nathan Rennie ment először egy tartós öt perc alatti időt. Őt a még nem túl ismert Brook Macdonald ütötte ki, aki meglepően sokáig ült a hot seatben. Őt az eredetileg kilenc hetesre tervezett kényszerpihenőről hét hét után visszatért Barel követte, aki emiatt nagyon elégedett volt a 15. helyével. Érdemes hozzátenni, hogy a térde még mindig hihetetlenül lötyög, ami miatt egy 600 grammos merevítővel tud(ott) csak tekerni. Még lihegett, amikor beért a közvetítő stúdióba, hogy szenzációs francia kiejtésével és hadarásával segítse és javítsa Rob Warnert, aki bizony rengeteget hibázott és sokakat összekevert.
Majd sorra jöttek a további nagy nevek: Kovarik, Smith, Leov, Gwin, akinek ez az első teljes sorozata és most ment egy 9. időt. Josh Bryceland, aki itt tavaly előtt defekt miatt bukta el az első junior világbajnoki címét, most közvetlenül mentora és csapattársa, Steve Peat mögött végzett a szenzációs hetedik helyen.
Az első ötbe a negyedik Gee Atherton kivételével csak a déli félteke versenyzői kerültek: 5. Mick Hannah, 3. Sam Blenkinsop, 2. Sam Hill és a győztes Greg Minnaar. (A statisztika kedvéért: az első húszban már összesen hatan vannak délről, míg heten Angliából. A maradék helyeken két spanyol, két francia, két amerikai, meg egy-két egyéb náció osztozik, míg a nőknél az első öt helyen franciák végeztek.) Bár egyelőre a Szindikátus tagjai vezetnek az összetettben, mindenképpen érdemes odafigyelni a még „csak” ötödik Hillre, aki bár eddig még nem nyert, de végig ott van a többiek sarkában, holott eddig egyik pálya sem volt az ő specialitása. A részidők alapján most is csak az alsó tekerős szakaszon kapott ki az SPD-s és nagy tekerő hírében álló Minnaartól. Ráadásul az eddigi futamok inkább mind tekerősek voltak, mint meredekek és technikásak, és ő meg – a többiekkel ellentétben – nem használ patentpedált. Meg hát most jönnek majd az ő pályái – pl. Maribor vagy Schladming -, amelyeken már többször is nyert.
Most hétvégén egyébként egy különleges – és eléggé szokatlan színű (rózsaszín-sárga) – mezben ment, amire licitálni lehet az e-bayen, ugyanis ebben az évben két jó barátnőjénél is mellrákot diagnosztizáltak, és ezzel az akcióval szeretne nekik gyűjteni, illetve buzdítani az embereket a rák ellen küzdő alapítványok támogatására.
Greg Minnaar pedig inkább kabalákat használt a gépén a feltűnő színek helyett, ugyanis a pietermaritzburgi győztes, 1-es feliratú rajtszámot is fennhagyták a gépén a most használt 2-es alatt, meg egy kis dél-afrikai port is. A jelek szerint ez segített is, bár ebben biztos közrejátszott az otthoni rajongóklubjának nagy számú és rendkívül zajos jelenléte. (A dél-afrikai győzelme egyébként még azért is annyira becses neki, mert, amikor először volt ott verseny, akkor ő tizenöt évesen korkedvezménnyel indult egy 48-as fogszámú XC géppel, amivel 51. lett. Egy évre rá megint volt ott verseny, amelyen már 27. lett. Most meg végre felnőttként, egy tökéletes biciklivel nyerhetett.)
Ezen a hétvégén rendezték a 4X sorozatot is, amelyen a nőknél Jill Kintner nyert, aki idén egyszemélyes csapatként megy Intense bringákkal, ami azt jelenti, hogy magát kell menedzselnie, szponzorokat keresnie, szállást foglalnia, utazást szerveznie, szerelést intéznie, amelyben csak a szintén szabadúszó és a DH időmérőn top tízes időt futó Bryn Attkinson van segítségére. Érdekes, hogy a másik bajnokaspiráns, Beerten is ugyanebben a cipőben jár.
A férfiaknál Jared Graves idén végre a szerencsével is leszerződött, és most végre képességeinek megfelelő eredményeket tud szállítani a Yeti csapatnak, hiszen már a 3. versenyt nyerte meg nagy riválisai előtt.
Eredmények:
DH, férfiak:
1. Greg Minnaar (összetett 2.)
2. Sam Hill (összetett 5.)
3. Sam Blenkinsop (összetett 6.)
4. Gee Atherton (összetett 3.)
5. Mick Hannah (összetett 4.)
DH, nők:
1. Sabrina Jonnier (összetett 1.)
2. Emmeline Ragot (összetett 3.)
3. Céline Gros (összetett 6.)
4. Floriane Pugin (összetett 5.)
5. Myriam Nicole (összetett 4.)
4X, férfiak:
1. Jared Graves
2. Romain Saladini
3. Lukas Mechura
4. Jurg Meijer
5. Michal Prokop
4X, nők:
1. Jill Kintner
2. Caroline Buchanan
3. Fionn Griffiths
4. Melissa Buhl
5. Anneke Beerten
További eredmények és információk:
www.dirtmag.co.uk
www.sicklines.com
www.littermag.com
Szöveg: KGÁdám
Fotó: www.sicklines.com
