Körülbelül 12 éve vágtam neki először a legendás körnek. Akkor még szervezett kereteken belül a gyalogosoknak kitalált híres-hírhedt teljesítménytúrán, kakukktojásként, természetesen kerékpárral. Az élmény maradandó volt. A Gerecse 50 útvonala azóta is az egyik kedvencem, de a teljesítménytúra első tapasztalatai miatt azóta sem indultam és ezt más bringásoknak sem ajánlom.
A kiindulópont
A szervezőknek 12 éve még új volt a mountainbike, így nem foglalkoztak vele (nem tiltották a részvételt), de a gyalog indulók – ha szolidan is – már akkor nemtetszésüknek adtak hangot és nekem sem volt túl nagy élmény a kerülgetés. Az idén már a kiírásban is szerepelt, hogy kerékpárral indulni tilos… Akik szeretik a bringás teljesítménytúrákat, azok remélhetik, hogy egyszer más hazai rendezvényekhez hasonlóan a reggeli órákban a gyalogosok előtt bringával is indulhatnak, elejét véve a kerülgetésnek és az esetleges szóváltásoknak. Addig is induljunk neki magunk, vagy ha ragaszkodunk a társasághoz, hívjuk a barátainkat. Mindenképpen nagy élményben lesz részünk…
Tata és az Öreg-tó
Ha már a szervezett keretekről mindenkit lebeszéltem, az alábbi túraleírásban sem ragaszkodom teljes mértékben az eredeti útvonalhoz. Ezzel ugyan 6-7 kilométerrel rövidül a kör, de így nem kell annyi kerítés miatt bosszankodnunk és a végén annyit másznunk.
Baji-vadászház
Tatabánya–Tardos
Kiindulópontnak Tatabánya legfőbb nevezetességét, a Turult választottam. Itt a városra nyíló szép kilátás mellett elég parkolóhelyet és ivókutat találunk. Miután előkerültek a bringák és startra készek vagyunk, a parkolóból a piros sávot követve vágunk neki a nagy útnak, majd egy enyhe emelkedő és gyors lejtő után aszfaltúthoz érkezünk. Balkanyart követően a facsemetést körülvevő kerítéssel párhuzamosan haladunk pár métert, majd – szerencsés esetben mászás nélkül – keresztezzük azt, és haladunk tovább a piroson. A csemetést rövid emelkedő, majd gyors, köves lejtő követi a Tatabánya DH útátugrásáig, ahonnan jobbra kanyarodva megkezdjük az első nagyobb lélegzetvételű kapaszkodást.
Az út megint sziklásra vált, jobbra a DH-pálya letöréseit látjuk. Kisvártatva egy masszív betontömbbe bújtatott barlangbejárat következik. A barlang után ismét kerítéshez érkezünk, amit szerencsére megbontottak, így nem kell az átkelésre rendszeresített létrán átszenvedni magunkat. A kerítésen túl egy irtáson át tekerünk, majd ismét dróthálóval találjuk szembe magunkat, de a mászást most is megússzuk, mert balra a sárga jelzést követjük és ismételten kerítésbe botlunk, ami általában nyitva áll. A hegygerincig már kevés van hátra, az utolsó pár száz méteren valamivel szélesebb az út. Eddig szinte csak felfelé tekertünk, de a murvás erdészeti úthoz érve, balra fordulva, picit végre pihenhetünk az eleinte sík, majd enyhén emelkedő szakaszon. Az emelkedő vége felé érdemes balra pillantani, mert csodás kilátás nyílik Tatára és az Öreg-tóra.
Hideg-kút
A bámészkodásnak egy gyors lejtő vet véget, amely továbbra is murván, éles kanyarokkal tarkítva – változatlanul a sárga jelzés mentén – egy nagyobb kereszteződésbe torkollik, ahol a piros sávot követve élesen jobbra kell fordulnunk. A Baji-vadászházat elhagyva, döngölt erdei talajon nagyon élvezetes „hullámvasúton” ismét irtáshoz és természetesen kerítésekhez érkezünk. Az elsőn általában nem jelent akadályt, de a másodiknál az ingatag létrát kell használnunk. A nyaktörő mutatványt követően öklömnyi sziklákkal tarkított lejtő következik. Ha kiürültek a kulacsaink, ne feledkezzünk bele nagyon a DH-ba, mert a rázós rész végén balra a Hideg-kútból feltankolhatunk.
A piros sávot tovább követve aszfaltúthoz érünk, ahol jobbra kell fordulnunk. Az út finoman emelkedik, a tetején bal kéz felé pihenőhely van, amit kereszteződés követ. Itt balra – Tardos irányába – kanyarodunk és az ezt követő lejtőn pillanatok alatt a takaros faluba érünk. A főutca a templomot elhagyva kereszteződésben végződik. A Gerecse 50 útvonalát jobbra kanyarodva a kék kereszten követhetjük, de itt érdemes egy rövid kitérővel megnézni a Malomvölgyet. Ehhez balra kell fordulnunk és egy keveset gurulnunk a pihenőhelyig, ahol hétvégenként büfében csillapíthatjuk éhségünket. Eredeti útvonalunkhoz azon az úton térhetünk vissza, amin érkeztünk. Ahogy már említettem, innentől a kék keresztet követjük, a Tardos végéig emelkedő aszfaltúton.
Tardos–Héreg
A települést elhagyva egy könnyen kerülhető sorompó után a kék kereszten balra hagyjuk el a széles dózerutat. Az ösvény ismét emelkedni kezd, és rövidesen a kék sávba torkollik. A mászás agyagos talajú szekérúton indul, középső szakaszán sziklásra, vízmosásosra vált, majd szusszanásnyi sík után egy rövid lendületes emelkedővel végződik. A hosszú kapaszkodást követően gyors fel és le, de itt sem érdemes nagyon sietni, mert a meredek hegyoldal, a hatalmas fák és a lombok mögül előbújó táj megér egy fékezést. Az emelkedő végén egy mesébe illő kastély fogad.
A kék sávot tovább követve túránk legizgalmasabb részéhez érünk. Az ösvényt méretes sziklák borítják, próbára téve ügyességünket. Míg az elején a kövek, a lejtő végén a rézsűs, gyökerekkel átszőtt útszakasz gondoskodik a magas adrenalinszintről. Széles, murvás úthoz érve jobbra, a piros sávon kell továbbtekernünk. A köves, rázós fölfelé kerítéssel végződik, amely legtöbbször sajnos zárva van, így marad a létra. Ha azonban még duzzadunk az erőtől, a mászókázás előtt a piros keresztet, majd a kék háromszöget követve meghódíthatjuk a Gerecse legmagasabb – 633 méteres – pontját. A tetőn hatalmas TV-torony nyújtózik, de a hegység szépséges panorámája rejtve marad. A toronytól északkeleti irányban – továbbra is a kék háromszög mentén – kicsit elrejtve geológiai mérőtornyot találunk, amely sajnos „A toronyba belépni életveszélyes és tilos!” felirattal fogad minket, pedig a tetejéről csodás kilátás nyílik a Gerecsére. Ha a tiltás ellenére – nagyon felelőtlenül – mégis bemerészkedünk, vigyázzunk, mert az acélszerkezet a több évtizedes rozsdától igen ingatag. Vissza a kerítéshez!
Héregi pihenő
Ha kihagytuk a veszélyes mutatványt, vagy nem tudunk betelni a látvánnyal, lefelé, a piros keresztes szakasz közepénél – ahol az út két meredek sziklafal közé szorul – érdemes megállnunk és egy balra lévő aprócska ösvényen 4-5 métert kapaszkodnunk, mert innen is szép kilátás nyílik keleti irányba. Létra, mászás, gurulás egészen Héregig. A faluhoz közeledve a lejtő egyre gyorsabb. Különösebb technikai tudást nem igényel, és egyre gyorsabb tempóra csábít, de itt fokozottan figyeljünk a gyalogosokra és az útvégi sorompóra. A laza limbózást követően a temetőben feltölthetjük kulacsainkat és a zöld sávon, egy mindig nyitható kerítésen hagyjuk el a települést.
Héreg–Vértestolna
Héregtől kezdődik a Gerecse 50 útvonalának legkeményebb és legrettegettebb kapaszkodója fel a Bánya-hegyre. Az igazi kihívás egy tisztáson lévő vadetetőtől indul, ahol ha szerencsénk van, szarvasokkal, őzekkel találkozhatunk. Az emelkedő meredek, cserjésen átvezető, agyagos, de nagy nehezen azért tekerhető ösvénnyel indul, középtájt szekérutat keresztez, majd „fallá” válik. A toligálást követően a hegytetőig még van pár száz méter tekerhető szakasz és már fent is vagyunk! Innen balra kanyarodva ismételten a kék sávot követjük – jól megérdemelten lejtőn. A gurulás végén szekérúthoz érünk. Itt a kéket elhagyva egy jobbkanyar és egy nyitható kerítés után a szántókig gurulunk. Balra fordulva az erdő és a szántók határán haladva aszfaltúthoz érünk, ahol ismét balra kanyarodunk. Körülbelül 500 méter megtétele után a kereszteződésnél jobbra, Vértestolna felé vesszük az irányt. A faluba nem megyünk be, hanem a kék jelzésen folytatjuk utunkat.
Vértestolna–Tatabánya
Döngölt erdei talajon Koldusszállás felé hullámzunk tovább. Egy tisztásra érve utunk éles jobbkanyarral a sárga sávon, murván folytatódik a Kis-réti vadászház romjáig. Innen a piros kereszten haladunk egy erdőgazdasági aszfaltútig. A kereszteződésnél balra kanyarodunk és rövid ereszkedést követően – az elejéről már jól ismert – facsemetéshez érünk.
A bevezetőben már említettem, hogy az első Gerecse 50-em óta 12 év telt el. Azóta több tízezer kilométert gyűjtöttem, hosszútávon csináltam végig szinte az összes hazai maratont és tekertem az Alpokban 2500 méter környékén. Ennek ellenére ez a kör ma sem könnyű, még akkor sem, ha csak lazán, nézelődve tekerek. A változatos terep, a kemény emelkedők, a néhol előforduló technikás részek és peresze a kerítések mindig gondoskodnak arról, hogy hazaérve a fürdést és a kiadós ebédet/vacsorát követően jólessen a pihenés.
A Gerecse 50 útvonalát a fent említettek miatt elsősorban haladó, rutinos bringásoknak ajánlom, akiknek a terep nyújtotta kihívások mellett még marad erejük gyönyörködni a Gerecse szépségeiben.
Megjelent a Bikemag 2008. augusztusi számában.
Szöveg: Kovács Botond
Fotó: Kovács Botond
