Kinek a pap, kinek a papné, de azért a gyémánt legyen gyémánt, és a cső pedig legyen cső.
Szerencsére azért van néhány cég, aki szembe megy az árral. Pedig mostanában sajnos nem trendi, hogy a kerékpár váznak kerékpár váz alakja legyen. Jönnek-mennek mindenféle űrállomásra hasonlító szerkezetek, melyekhez a marketing osztály legyártja a szlogent, miszerint “Álló helyzetben is látszik rajta, hogy iszonyat gyors!” , mi pedig bevesszük, hogy ez tényleg fontos, és legfőképpen hogy nekünk szükségünk is van ám rá, de nagyon. Aztán jönnek a következő szlogennel, mely szerint a nagy csőátmérő az olyan “erőt sugárzó” …
Átsiklunk felette, hogy rohadtul nem illik a 25 mm körüli csirke gumihoz 80-90 mm-es csőátmérő, de a marketing osztálynak erre is van válasza: Vegyél hozzá 50-80 mm magas profilú karbon felnit, mert hát fontos, az aerodinamika, és így már újra egységes lesz – az egyébként dagadt – összhang. Az ne zavarjon össze, hogy az aero cuccok a beledet is kirázzák, de legalább közben szélvész gyors leszel. Ha benyújtod a panaszod a marketing osztályra, bizonyára lesz egy-két jó ötletük, hogy mit kellene még megvenned az általuk felírt vérnyomáscsökkentő okozta, mellékhatásként jelentkező szédülés kompenzálására. Végül is a Red Bull bizonyára altatóval együtt hat a legjobban.
Én azért örülök, hogy vannak olyan cégek, mint az ITM, ahol a klasszikus értékekbe vetett hit, időnként képes legyőzni a trend diktátor markec guruk aktuális szlogenjeit. Első tétel: a váznak legyen kerékpárváz formája. Nem mindenkinek kell űrhajóval repkednie. Vannak, akik szimplán csak kerékpározni szeretnének. Nem kell, hogy a legkönnyebb legyen, de azért ne legyen kő-nehéz. Modern anyagokból, új technológiákkal is lehet klasszikus szépséget alkotni. És a modern technológiák előnyeinek nagy része így is érvényesülni fog. Nem gond, ha elvész egy kis erő a sprinteléskor, és attól sem dől a bicajosok többsége a kardjába, ha van egy kis „élete” a váznak. Van élet a hajtáshatékonyságon túl is.
A második tétel, hogy a cső legyen cső. Nem hátrány, ha egy cső falvastagsága nem 0.3 mm, hanem mondjuk 1 mm. Sz.r ügy, amikor a több ezer órányi fárasztásos tesztet túlélt csúcsmodell 2 másodperc alatt válik romhalmazzá, csak mert álltó helyzetben eldőlt, és közben lekoccolt valamelyik csövével egy akármi-bármit, ami azonnal beszakította a cső falát, mert az annyira papír vékony volt. A kerékpár gyártás utóbbi 100 évében foglalkoztak azzal az alapszabállyal, miszerint minden csőátmérőhöz tartozik egy arányszám, ami megmutatja, hogy az adott cső átmérőhöz melyik az az ideális falvastagság, amelynél optimálisak lesznek a cső tulajdonságai, azaz egyaránt bírja a húzó, valamint a nyomó igénybevételt, és a felülete is viszonylag ellenálló az azt ért ütésekkel szemben. Ne hidd el, hogy a vékonyabb átmérőjű cső, az feltétlenül gyengébb, mint egy durung kályhacső.
Ha montis vagy, és nem érzed magad otthon az országútik világában, akkor vess egy pillantást a Nicolai vázaira, és gondolkozz el rajta, hogy vajon ők miért használnak még mindig hagyományos cső alakú csöveket, és felülhegesztéseket a kritikus szakaszokon? A válasz majd egy következő esti mesében lesz benne, addig is kattints bele a képekbe, és csodáld meg őket eredeti méretben. Így néz ki egy igazi klasszikus szépség, modern köntösben. Majdnem minden porcikája hibátlan, pedig nem várjuk el tőle, hogy tökéletes legyen.
Nos? Egyedül vagyok a véleményemmel, hogy van élet a durung karbon, ultra-aero hipertér ugró űrhajókon túl is?
Szerző és fotók: Ardó Tamás
A cikk eredetileg itt jelent meg: https://bikepro.hu/atom_blog
