Száz kilométerbe sikerült már 1600 méter szintemelkedést is belepasszíroznunk hazai országúti edzőkör-ajánlataink során, az ellentétes oldalt pedig mindeddig Kecskemét és környéke vezette alig száz méter szinttel. Ezúttal ezt a negatív rekordot kívántam túlszárnyalni, amikor Békéscsabára böktem a térképen, és amennyiben nem a vasútállomás melletti felüljárót választom a sínek keresztezésére, akkor akár a harmadát is megspórolhattam volna a begyűjtött összesen 60 méter szintnek. Meditatív jellegű, állóképességet és monotónia-tűrést fejlesztő edzésajánlatunk következik…
Amelynek nyugodt szívvel nekieshetünk egysebességes szabadonfutós vagy akár örökhajtós géppel is. Én az utóbbit választottam, nem is bántam meg, miután a környék annyira problémamentes, hogy szinte még a féket sem kellett használnom.
A vasútállomásról kikanyarodva az Orosházi úton hagytam el a várost a Csanádapáca táblákat követve. Az utat hosszú nyílegyenes szakaszokból állították össze, ahol az öt-nyolc kilométerenként következő kanyarokat táblával jelölték, hogy bágyadó járművezető még véletlenül se haladjon rutinból egyenesen tovább.
Csanádapácáig – ahol egy balost nyomunk Kaszaper-Tótkomlós felé – közepes a forgalom, utána viszont határozottan enyhül, bizonyos szakaszokon pedig akár az út közepén is letáborozhatunk percekre anélkül, hogy bármelyik irányból megzavarnának minket.
Kaszaperre érve éles balos Mezőkovácsháza felé, majd a települést elérve a centrumban található körforgalomból Medgyesháza irányába szállunk ki. A legkevésbé ingergazdag szakasz következik, 14 kilométer nyílegyenes, 0 méter szinttel, kiváló alkalom arra, hogy az ember végiggondolja a pályafutását „nem tudom az életemet hol rontottam én el…” jelleggel.
Vagy akár kacarászhatunk a helyiek humorérzékén, látván, hogy a fagyiskocsihoz hasonló módon előnevelt csirkéket az utcáról árusító teherautóra a „Pipi-Expressz” feliratot biggyesztették Medgyesegyházára érve egy balos-jobbos kombináció után egy hasonló hosszúságú etapot kezdünk Kétegyházáig. Az út elenyésző forgalmú és eleinte elég csapnivaló minőségű, de az utolsó 3-4 kilométer igen príma aszfaltborítást kapott, itt jócskán felpörgethetjük a tempót.
A faluközpontba érve nem a jobbra Elek felé mutató táblát követjük, hanem balra Gyula irányába folytatjuk utunkat, de nem sokáig, mert pár száz méter múlva Szabadkígyós felé nyomunk egy balost. Amikor újabb válaszúthoz érünk a Szabadkígyós-Békéscsaba lehetőséget válasszuk.
A takaros, ámde különösebb látnivaló nélküli alföldi települések sorában – amelyeken eddig áthaladtunk – Szabadkígyós jelenti az első valódi izgalmat, itt található ugyanis a Wenckheim család egykori uradalma. A faluba érve diadalkapu fogad minket jobbról, amely alatt az írás szerint maga a Käiser haladt át nejével anno. Ezt követi a nemesi család kriptája és sírkápolnája, majd a faluközpontban jobbra kanyarodva a kastély és annak Természetvédelmi Terület státuszban lévő parkja.
Itt érdemes megpihenni kicsit, helyet foglalni a szökőkút melletti padok valamelyikén, és végigpásztázni az Ybl Miklós tervezte épület (1874-79) főhomlokzatát, vagy rácsodálkozni arra, hogy 85 kilométer alatt eddig mindössze 35 méter szintet gyűjtöttünk.
Úgy tűnik, az „Európai Falu – Leader Közösség” cím elnyerésének alapkövetelménye az adott falun átvezető kerékpárút megléte. Hogy ez milyen jellegű, az szinte tökmindegy, úgysem szól másról a dolog, mint hogy az illetékes elmegy a közlekedési tábla-boltba, vesz X darab kerékpárút táblát, és kiböki a korábban járdaként funkcionáló közterület mellé.
Ha szerencsénk van, akkor aznap csak gyalog- és kerékpárút tábla volt a boltban raktáron, így a KRESZ szerint nem kötelező a járdát használnunk (ez ma már sajnos nem így van – a szerk.). Következő állomásunkon Újkígyóson nem ez a helyzet, így a jogkövető magatartás jegyében használnunk kell.
Edzőkörünk által érintett települések mindegyikének belterületén találkoztam amúgy valamiféle kerékpárúttal, de a falvak között semmi sem volt. Igaz szükség sem volt rá, mivel – mint azt említettem – a forgalom többnyire visszafogott.
Visszakanyarodva Újkígyóshoz, a falut elhagyva nemsokára belefutunk a Békéscsabára visszavezető forgalmasabb útszakaszba, amelyre jobbra rákanyarodva nemsokára ismét a csabai vasútállomás mellett találhatjuk magunkat. Befejezésül cipóban felszolgált fokhagymakrémleves és házi csuszatésztából készült tepertős túrós csusza elfogyasztását javaslom a főutca egyik teraszán.
Megjelent a Bikemag 2007. szeptember-októberi számában.
Szöveg, ábra, fotó, valamint nádihegedű és csörgődob: HBalage