Ez a cikk a januárban kirobbanó sikert aratott tesztünk közérthetőbbé tett, némiképp átírt változata. A BikeMag kerékpáros szaklap munkatársaként több mint 6 éve foglalkozom kerékpárok, alkatrészek ismertetésével, tesztelésével, kerékpáros közélettel kapcsolatos írásokkal. Az itthoni piac minden szegmenséből kapunk bringákat, akár az egyes szakágakat, kategóriákat, akár a felhasználási területeket tekintjük. Az általunk próbált kerékpárok színvonala, technológiája – és ezáltal ára is – a legalacsonyabb, ún. „belépő” szinttől (vagyis azoktól a gépektől, amiket már érdemes megvásárolni) egészen a csúcskategóriáig terjed. Forintosítva ez 60-80.000 Ft-tól 1.000.000 Ft feletti összeget jelent.
Alapvető igazság, hogy minél összetettebb egy bicikli, minél több szolgáltatást nyújt, minél inkább megfelel az adott felhasználási terület követelményeinek, annál mélyebben kell a pénztárcánkba nyúlnunk, ha vásárlásra adjuk a fejünket. Ahogy lépkedünk feljebb minőségben az adott felhasználási területen belül, úgy komolyodnak az alkatrészek, váltók, kerekek, teleszkópok, úgy csökken a súly és természetesen emelkedik az ár.
Mit kell tudni egy downhill gépnek?
Jelenlegi bemutatónk témája egy nagyáruházban, ún. hipermarketben, 29.990 Ft-ért vásárolt összteleszkópos – ahogy a felirat hirdeti: „downhill” – kerékpár. Félreértés ne essék, egyes áruházakban egészen jó minőségű gépeket is kapni – különösen, ahol kimondott sportosztály is megtalálható -, de messze nem ennyi pénzért, és messze nem ilyen csábítónak tűnő összeállítással. A downhill az a szakága a kerékpározásnak, amely a legdurvább igénybevételnek teszi ki a gépet, és az alkatrészeket. Fontos a precíz működés, a nagy terhelhetőség és merevség, ugyanakkor elengedhetetlen a súly kordában tartása is. Amint azt az angol elnevezés is mutatja, ezeket a gépeket arra tervezik és építik, hogy úttalan utakon, sziklák és gyökerek között, sokszor több méteres szintkülönbségeken átrepülve haladjunk minél gyorsabban célunk felé – lefelé. Ezek alapján könnyen átlátható, hogy az egyik legdrágább szakág képviselőiről beszélünk. Itt kicsit mást hívunk belépő szintnek, és az árak is másképp alakulnak, mivel egy downhill (DH) kerékpár 300.000 Ft körül indul. Ezen kerékpárok fontos ismérve a hatalmas rugóúttal bíró duplavállas első teleszkóp, amely egészen a kormányig felnyúló száraival szavatolja a merevséget, a szintén hosszú rugóúton mozgó hátsó felfüggesztés, a merev váz, a strapabíró alkatrészek, erős, ám emellett könnyű kerekek, és a bitang erős tárcsafékek. Egy jobb gép 200 mm-es rugóutakkal, 17-18 kg-os súllyal, és 5-600.000 Ft-os árcédulával jellemezhető. Mostani tesztdarabunk súlya 19,61 kg pedállal…
No, ezen rövid fejtágítás után, nézzük, mit kapunk egy jobb kerékpár 2 db külső gumijának áráért a hipermarketben. Először jöjjenek a vásárlás körüli és utáni anomáliák, majd maga a teszt!
Beüzemelési „anomáliák”
Nem titkolt célunk volt, hogy minél több érdekességet felvonultató gépet szerezzünk be, és eladói szakértést mellőző vásárlást bonyolítsunk. Az első áruházban helyből lebuktunk, a sportosztály eladója ugyanis rendszeresen olvassa az újságot, emellett igen korrekt tájékoztatást adott a bringának látszó eszközökről. A többi – e helyütt meg nem nevezett – áruházat végigjárva találtunk rá erre a gyöngyszemre. Amíg az eladót vártuk, alaposabban szemügyre vettük, és próbáltunk nem túl hangosan vinnyogni a röhögéstől. Az eladó láthatóan nem volt az a kimondottan fanatikus bringás arc, mivel konkrét kérdéseinkre, melyekkel a felhasználási terület mibenlétét firtattuk, leginkább csak a vállát vonogatta, hogy hát igen, igen, ez itt egy ilyen sporteszköz, és hát végül is nagyrészt piros, minek utána ugye, hát már nem akciós, de ez épp az utolsó darab, mert viszi az istenadta nép. Az ütközésgátló habszivacs szakadt volt, a váz karcos, a villában alapban olyan csavar, hogy öröm volt nézni. Minden egyebet az ügyfélszolgálaton, meg a garanciapapírt, na azt is ott leszünk kedvesek, és igazán nincs mit, viszlát. A megjelölt pultban igen korrekt tájékoztatást kaptunk a pecsétek mellett, miszerint csak az általuk megjelölt szakszervizben történt beállítást követően érvényes a garancia. Ennek összege 4 -6.000 Ft közé tehető, és ne menjünk oda váratlanul, ha lehet, mert általában tele van az illető munkával, így eszközöljünk egy telefonos időpont-egyeztetést. Ja, a fővárosban egy szerelővel van szerződésük, tehát ne válogassunk sokáig.
A szervizzel másnap beszéltem, 1 hét múlva tudtak volna fogadni, így fájó szívvel búcsúztam a garanciától, és nekiindultam néhány ismert és ismeretlen kerékpárboltnak személyesen és telefonon egyaránt, az után érdeklődve, hogy mi módon tudnám én ezt a beállítást elvégeztetni, mint ugye egy egyszeri, laikus vásárló.
Némiképp meglepő eredményt hozott a szervizek felkeresése, ugyanis ahogy szóba került, hogy milyen gépről és milyen feladatról lenne szó, 10 boltból 7 kerek perec kijelentette, hogy felárért sem foglalkoznak ezekkel a bringákkal. A másik 3 helyen elvállalták volna, azzal a kikötéssel, hogy nem vállalnak garanciát a szerelésre. Vidám helyzet, no. Aztán jöttek a szerelők rémtörténetei beállítás közben eltört fékkarokról, 2 naponta rémült nyolcasba ugró felnikről, centrírozás közben elszakadt küllőkről, leszakadt hajtómű csillagokról, törött pedálokról, lefittyedt kormányokról, és persze folyamatosan náluk reklamáló páciensekről.
Mit tud Ő?
Ezen meglehetősen hervasztó indítás után, következzen az alapos vizsgálat! Játsszunk olyat, hogy sorra veszem a gép főbb alkatrészeit, elmondom mi célt szolgálnának eredetileg, mennyibe kerül egy jó minőségű darab, valamint, hogy a tesztgépen található felszerelés esetében milyen hiányosságokról beszélhetünk, vagyis milyen kívánalmaknak nem felel meg!
Váz
A kerékpár alapja ugye a váz, és a benne levő rugóstag, ami a hátsó felfüggesztés mozgását biztosítja. Feladata, hogy merev kialakítása révén elviselje az agresszív, nyeregből kiállva tekerésből eredő erőhatásokat, melyek a középen található főcsapágyház környékén ébrednek. Kialakításánál szem előtt kell tartani a váz egyes részeinek méretét, szögeit, hiszen ezek összessége adja a gép alap geometriáját, magyarán, hogy a gép mennyire lesz stabil, fordulékony, mennyire marad irányítható nagy sebességnél, illetve hegynek felfelé. Emellett fontos szempont, hogy a villával való kapcsolódási ponton, az ún. fejcsőnél is meg legyen erősítve, hiszen a teleszkópot érő erőket ez a részegység hivatott elnyelni, kibírni. Ez utóbbit megfelelő módon elhelyezett, speciális átlapolásokkal, felülhegesztésekkel szokták megoldani. Egy jó minőségű DH vázért 150.000 Ft-tól 300.000 Ft-ig szokás fizetni, melybe beleértendő a már említett, megfelelő csillapítással rendelkező hátsó teleszkóp, vagyis a rugóstag. Ez utóbbi feladata, hogy a hátsó kereket érő, a talaj egyenetlenségéből eredő ütéseket a kerék felfelé történő mozgásával elnyelje, az utat mintegy „kisimítsa” alattunk. Ezáltal sziklás, göröngyös terepen is a földhöz ragasztja a kereket, tehát az kontrollálható marad extrém körülmények között is.
Tesztalanyunk vázának geometriája teljesen kusza és átgondolatlan, lejtőzésre a legkevésbé sem alkalmas a meredek villaszög, és az extrém mértékben alacsony pedálmagasság miatt. (Ez utóbbi olyannyira alacsony, hogy városi használat közben is könnyen leér a bringás sarka, tehát terepen való csapatásra már emiatt sem lenne alkalmas.) A váz varratai nagyon gyenge minőségűek, így valószínűleg nem sokáig bírnák a kiképzést a gyártó által javasolt felhasználási területen, rövid időn belül repedéseket találnánk a fejcső körüli illesztéseknél. A vázba szerelt rugóstag szintén értékelhetetlen minőségi szempontból, darabosan mozog, és csillapítással egyáltalán nem rendelkezik. Emiatt a gép hátulja már döngölt földúton is elpattog, és normál tekerés közben is le-fel himbálódzik, elnyelve ezáltal tekerési energiánk jelentős részét, mellékhatásként enyhe hányingert okozva. Tárcsafékszemet nem találtunk a vázon, ellenben a cuki kis piros kulacs szériafelszerelés a váz alján. A higiénés szempontból érzékeny bringások esetleg kifogásolhatják, hogy az első kerék pont a csutorára hányja a sarat, de magára valamit is adó férfiember szemében igen maszkulin dolog a reggeli tea szürcsölése közben csikorgó homok a fogak között.
Első teleszkóp
A gép első, teleszkópos villája az első kerékre ható erőket kezeli le, a rugóstagnál leírtaknak megfelelően. Fontos, hogy rugóútja megfelelő nagyságú legyen, ami manapság 180-200 mm-t jelent. Az útját egyenletesen mozogja végig, állítható karakterisztikájú csillapító egységgel rendelkezzen, és rendkívül merev kialakítású legyen. Ez utóbbit hivatott erősíteni a felső, második váll (innen ered a „duplavállas” elnevezés). Egy jó minőségű duplavállas DH villaért 100.000 Ft-tól 300.000 Ft-ot szoktak kérni a boltok. Tesztgépünk első villája nemhogy nem mozog sokat, de nem mozog egyáltalán semmit. Hogy ez gyárilag ilyen, vagy konstrukciós hiba, esetleg csak mi fogtunk ki egy hibás példányt – forgalmazó és gyártó híján – valószínűleg nem fogjuk megtudni. Az egyenletes, hosszú utakon történő mozgást ily módon már el is felejthetjük, lássuk hát, mennyire merev a drágaság. Jó közelítést adhat a villa merevségének vizsgálatakor az az eljárás, hogy az első kereket lábaink közé kapva megpróbáljuk elfordítani a kormányt. Egy normális teleszkóp ilyenkor néhány mm, esetleg 1-2 cm elmozdulást tesz lehetővé. Nem így szegény gagyibringa. Kevés híján akár csomót is köthetünk a villa száraira, az is csoda igazából, hogy egyáltalán el tudja fordítani a kereket. Amint az a képeken is látható, a merevségért felelős vállak, becsúszárakhoz való rögzítése botrányos, nagyrészt nincs is közöttük kapcsolat. Ez komoly balesetveszélyt jelent abban az esetben, ha valaki botor módon komolyabb terepre kívánná vinni friss szerzeményét.
Kerekek
Fontos kitérni még a kerekekre. Nagyon sok mindent ki kell bírniuk, hiszen a teleszkópok előtt ők kapják az ütéseket, ők gördülnek át a sziklákon, kisebb fákon, és minden egyében is, ami utunkba kerül. Ehhez jó minőségű csapágyakkal szerelt kerékagyak, masszív küllők, és megerősített, dupla rétegű (ún. duplafalú) felnik szükségesek, ha nem szeretnénk minduntalan szervizbe hordani kis kedvencünket a rengeteg deformáció, nyolcas miatt. Ezen kívül nyilvánvalóan nem árt, ha jól tapadó, különféle beépített védelmekkel ellátott külső gumiköpenyekkel szereljük őket, hogy ne kelljen lépten-nyomon defektet javítani. Egy jó minőségű első-hátsó DH kerékszettre gumikkal 50.000 Ft- tól 150.000 Ft-ig tudunk költeni. Kis piros bringánkon már 0 km-esen is berágódott, gyenge minőségű csapágyakkal szerelt agyakat találunk, szimpla falú felnikkel, amikbe már gyárilag vagy szállítás közben került némi deformáció, ezért kacsázva futnak. A felnik és a szintén borzalmas minőségű gumik miatt könnyen megjósolhatók a közeljövőben bekövetkező felni-törések, -ferdülések, defektek.
Egyebek
A bringák felszerelésének többi részét bontani szoktuk fékekre és hajtásláncra. Az előbbinél nyilván egyértelmű, hogy mit is takar, de az utóbbi esetleg némi magyarázatra szorul. Ha hajtásláncról beszélünk, akkor összevontan gondolunk a hajtókarokra (ők azok az alkatrészek, amikből a pedálok merednek oldalra), hajtóműre (a hajtókarok és a lánctányérok összefoglaló neve), láncra, lánckeréksorra (az a kis sündisznóra emlékeztető lánckerék-halmaz, amit a hátsó kerék agyára rögzítenek), első és hátsó váltóra.
Fék
A fékkel szemben a legfontosabb elvárás a kiemelkedően nagymértékű fékerő. (Emellett persze fontos, hogy esőben is jól fogjon, ne melegedjen fel hamar, és még sorolhatnám.) A DH gépeken szinte kizárólag tárcsafékeket találunk, nagyméretű féktárcsákkal szerelve. Egy jó minőségű DH tárcsafékszett (tehát a 2 fék vezetékekkel, tárcsákkal) 60.000 Ft-tól 110.000 Ft-ig szerezhető be. Tesztgépünk fékei egyszerű V-fékek – tehát felnifékek -, ráadásul ebből is a minősíthetetlen színvonalat képviselik. A fékpofákat tartó konzolok, az ún. fékpillangók hajlékonyak, és szorulnak a felfüggesztési pontjaikon, így értékelhető fékerőt már emiatt sem tudnak kifejteni, emellett beállítani sem lehet őket, hiszen vagy folyamatosan hozzáérnek a kacsázó felnikhez, vagy fékezéskor sem képesek rájuk préselődni. A fékkarok szintén gyenge minőségű, műanyag darabok, melyek rugalmasságuknál fogva már eleve elnyelik a fékerőt.
Hajtáslánc
A hajtáslánc lényege, hogy kifogástalanul, lehetőleg minél rövidebb idő alatt történjenek meg a fokozatok közötti váltások, és a hajtómű ne imbolyogjon, merev legyen, tehát ne hajladozzon a kerékpáros tekerése közben. Egy DH hajtáslánc váltókkal 70.000 -130.000 Ft-nyi összeggel könnyítheti meg a családi költségvetést. Kis kedvencünkön igazából csak a kritikán aluli, vékony profilú, rossz kidolgozású hajtókarral volt gondunk, mely esetében merevségről még érintőlegesen sem beszélhetünk.
Összegezve
Most, hogy pontról-pontra végigvettük a szempontokat, árakat, kifogásokat, problémákat, buktatókat, világosan látszik, hogy egy nagyon olcsó utánzatot kapunk, ha ehhez hasonló gépet terveznénk vásárolni az egyik közértben. A legnagyobb gondok abból erednek, hogy a kerékpár könnyen balesetveszélyes lehet, és a rövid időn belül csőstül jelentkező problémák megkeserítik a bringázás felszabadult élményét. Ne higgyünk tehát a csillogó felszerelésnek, ne dőljünk be a „dánhill” feliratoknak, gagyi tárcsafékeknek, duplavállas villáknak! Gondoljuk végig reálisan, hogy milyen minőséget kapunk a pénzünkért a fentiek függvényében!
Könnyen rájöhet mindenki, hogy mind hosszú, mind pedig rövid távon jobb választás egy egyszerűbb, de megbízható gépet vásárolni, szigorúan kerékpárboltban, ahol a szakértő eladók felvilágosítása alapján megtalálhatjuk a stílusunknak, igényeinknek, pénztárcánknak leginkább megfelelő bringát. Emellett kapunk mindenre kiterjedő felvilágosítást a kerékpár üzemeltetéséről, ingyenes beállítást, és utánállítást, válogathatunk az alkatrészek közül, cserélhetünk ezt-azt még a vásárlás folyamán, a garancialapon pedig megtaláljuk a gyártó céget, az itthoni forgalmazót, felvilágosítanak minket a garanciális ügyintézés menetéről, és biztosított az alkatrész-utánpótlás is.
Néhány pontban tehát összegezzük végül tapasztalatainkat:
Megvettünk egy gépet,
– amelynek nem ismerjük a gyártóját,
– nem tudjuk ki forgalmazza,
– ugyanaz a garanciafüzete mint a botmixernek
– 1 db méretben, 1 db felszereltséggel létezik,
– nem tudjuk milyen felhasználás esetén érvényes a garancia,
– nem tudjuk, ez kell-e nekünk,
– nem tudjuk mit, hogy kell rajta használni.
Az egy dolog, hogy a hivatalos szervizes épp nem ér rá beállítani, ám, ha akut problémánk adódna a jövőben, az átlagos boltos is csak mosolyogna a bánatunkon…
Szöveg: Jorus, Fotó: Lcs
A cikk eredetileg a Bikemag 2008. tavaszi “Kerékpározz velünk!” különszámában jelent meg.
