End of season! Minden értelemben. Jelenleg olyan állapotban vagyok, hogy ha akarnám sem tudnám folytatni, de nem is annyira akarom, úgy készültem hogy az utolsó Világkupa után megkezdem a pihenő időmet. Természetesen nem egészen így terveztem lezárni a szezont, de most így jött ki, még így is szerencsém volt, hogy nem törtem össze jobban magam és „csak” a versenyt kellett feladnom.
Pedig nem ment rosszul, 20. hely környékén mentem és nem éreztem magam rosszul, kíváncsi lettem volna, mit tudok kihozni belőle a végén. Pontosan már nem emlékszem hogyan estem el, azt tudom, hogy ment előttem valaki, de a hosszabb nyomot választotta egy letörésnél én pedig a rövidebbet, ami nehezebb volt, de gyanús volt, hogy egyszerre érünk oda, aminek megint csak nem lett volna jó vége, így behúztam a féket, ami hiba volt, plusz megcsúszott az első kerekem egy gyökéren és fejre estem.
Fel akartam pattanni, hogy tovább menjek, de nem igazán sikerült, mert valami ideget eltalálhattam a lábamban és nem tudtam ráállni. Miután összeszedtem magam és feljött egy mentős is, odaadták a bringám, és kérdezték, hogy mi a terv, mondom megyek tovább, de rájöttem, hogy nem tudok ráülni a biciklimre, sőt a fejem és az oldalam is fáj. A sisakom eltörött, úgyhogy ennyit arról, aki cikinek gondolja a sisakot, valószínű megint az életem mentette meg! Aztán önállóan le sem tudtam jönni a pályáról, így kénytelen voltam kiállni. Megvizsgáltak, mondták, hogy a lábam csak zúzódva van, de elég csúnyán, a bordám viszont elrepedt. Az arcomon csak pár karcolás van.
Azóta eltelt pár nap, a lábam egyre csúnyább és az fáj a legjobban, tegnap még a járás is nehézkes volt, a bordám különösebben nem zavar, csak nevetésnél meg tüsszentésnél. Az arcom meg már be is varasodott. Halmozom az élvezeteket, ma reggel túlestem a bölcsesség fog műtéteken is. Jelenleg úgy érzem magam, hogy a rokkantkártya igénylés abszolút indokolt. 🙂 A számat még nem érzem, de már dagad rendesen, kicsit komplikáltabb volt, mint gondolták elsőre, mert nagyon mélyen és rossz helyen volt, így több helyen is felvágták az ínyem és mindkét oldal össze van varrva. Most pár napig biztosan nem megyek ki az utcára.
Múlt héten azért rengeteg jó dolog is történt Norvégiában. Megint szuper hetet töltöttünk el a csapattal, ismét rájöttem, hogy mennyire szeretek velük lenni és nagyon örülök, hogy jövőre is ennek a csapatnak a tagja lehetek. A legnagyobb sikereimet az ő segítségükkel és támogatásukkal értem el, amiért nagyon hálás vagyok. Külön öröm nekem, hogy hosszú távra terveznek velem és hisznek bennem a balszerencsés szezon ellenére is. Lesz némi változás a csapat összetételében, de nem jelentős, erről majd csak később adhatok hivatalos információt. Az viszont már most biztos és hivatalos, hogy megkaptuk az Elite státuszt, tehát a Világranglistán bekerültünk a top 15 csapat közé, ami jár majd némi kiváltságokkal jövőre és persze mind a vezetőséget, mind a versenyzőket majd nagyobb feladat elé állítja, de együtt biztosan meg fogunk tudni birkózni vele.
Remek évet zárt a csapat és történelmet írt. Markus révén megszerezte az első német Világkupa összetett győzelmet! Hihetetlen, de német nemzetiségű versenyző még nem nyert összetett Világkupát. Egészen idáig. Nagyon büszke mindenki Markusra, nagyon megérdemelte, nem csak a pályán, de a pályán kívül is egy remek sportoló, igazi példakép lehet bárkinek. Helen összetett harmadikként állt rajthoz, de két defektet is kapott, amivel csupán a 11. helyre tudott bejönni és ez a balszerencse a 3. helyébe került, végül 4. helyen zárta a 2013-as évet, amivel nagyon csalódott volt, de mondtam neki, hogy van még egy éve U23-ban, jövőre majd megnyeri! Uwe és Shlomi is nagyon jól mentek, összességében egy sikeres hétvége volt és még annál is sikeresebb évet zártunk! De ez mind nem történhetett volna meg a csapatvezetés és a szponzorok segítsége nélkül, amiért nem lehetünk elég hálásak!
A komplett csapat megkezdte a pihenőjét, de október elején újra találkozunk, a csapatközpontban, a német Alpokban lesz csapatépítő tréning, új bringák tesztelése, beállítása, mental tréning és pár előadás. Jó most itthon lenni, még ha nem is vagyok életem formájában, de pihenek, gyógyulok, legalább rá vagyok kényszerítve. Azért várom már, hogy megint együtt legyünk és végre tesztelhetjük a 29-es és a 650B bringákat egyszerre és mindenki eldöntheti, mivel szeretne jövőre menni. Onnan pedig egyenesen nyaralni megyünk és október közepétől, ha minden igaz újrakezdem az edzéseket! VB után finoman szólva nem voltam motivált, de most valahogy újra visszajött a kedvem és bár érzem, hogy kell a pihenő, biztos vagyok benne, hogy nem lesz gond újra kerékpárra ülni.
Szezon végére való tekintettel meg szeretném köszönni mindenkinek a sok szurkolást, bíztatást, segítséget, nagyon sokat jelent, különösen ilyen nehéz évben. Persze a legtöbbet most is családomtól, csapatomtól, barátaimtól kaptam, köszönöm!
.
