A Saxo-Tinkoff csapat nagyszájú tulajdonosa Oleg Tinkov elmagyarázza, hogy miért ajánlott 1 millió Eurót a világ legjobbjainak, hogy egy szezonban teljesítsék mindhárom GT-t. Vigyázat, szókimondó!
Fotó: Tinkoff Saxo Facebook
Tisztázom a #3GTchallenge (3 nagy körverseny kihívás) ötletemet.
Ez nem rólam szól, nem arról szól, hogy én lennék a Kerékpározás Cárja!
Ez a sportról szól, amit mindannyian szeretünk. Nem normális, amikor a legjobb 4-5 versenyző következetesen megpróbálja egymást elkerülni a nagyobb versenyeken és igazán kemény küzdelem nélkül nyernek. Ha nagyobb érdeklődést szeretnénk a kerékpársportnak, nagyobb TV nézettséget és bevételt, nincs más választás: a legjobbaknak meg kell mérettetniük egymással ugyanazokon a versenyeken.
Nem egyszerű formában lenni mind a három nagy körversenyen, de azt javaslom, hogy legalább a négy legjobb versenyző menjen végig rajtuk. Így mindnyájuk egyenlő feltételekkel fog versenyezni és senki nem fog előnyt szerezni a másik fáradtságából. Példa: Alberto (Contador) megcsinálja a Giro-Tour duplát 2015-ben (ez már hivatalosan is meg lett erősítve! – a szerk.). Froome és Nibali viszont valószínűleg kihagyja a Giro d’Italiát, így mindkettőjük előnyben lesz Albertóval szemben már a Tour rajtjától kezdve. Ez nem növeli a sport iránti érdeklődést és NEM dönti el, hogy ki a legjobb sportoló.
Tulajdonképpen ez az UCI feladata lenne, hogy gondolkozzon rajta, elősegítse, hogy ez megtörténjen, ahogy azon is, hogy valóban irányító testületnek gondolják-e magukat? Őszintén, nincsen olyan sok millióm, hogy kidobjam az ablakon, de legalább próbálom elérni, hogy felhívjam a figyelmet a problémára. És IGEN, én tartom az ajánlatomat.
Utolsó mondatával Tinkov arra utalt, hogy fejenként 250 000 Eurót fizetne a kihívott versenyzőknek (Contadornak, Froomenak, Nibalinak és Quintanának).
Az ötlettel én személy szerint egyet tudok érteni, annak ellenére, hogy kedvelem és tisztelem az országúti kerékpársport hagyományait. Tinkov magyarázata fontos lépcső, hiszen innentől kezdve nem csak egy üres „beszólásról” van szó (ahogy eddig ezt megszokhattuk tőle), hanem már – ha csak felszínesen, néhol részrehajlóan is – megpróbálta ész érvekkel alátámasztani a felvetését.
Persze ha mélyebben belegondolunk a történet megvalósíthatóságába, felmerül néhány fontos kérdés. Aki csak egy kicsit is kedveli ezt a műfajt, tudhatja, hogy a háromhetes győzelem egy teljes csapat érdeme, így meglehetősen komoly és újszerű kihívást jelentene egy alakulatnak kiválasztania azt a nyolc versenyzőt, akik az adott GT-n támogatják a kapitányt. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a UCI a jövőben csökkenteni kívánja a World Tour csapatok versenyzői keretét…
Egy biztos: Barailsford és Unzué (a Sky és a Movistar vezérei) már elgondolkoztak a kérdésen.
Végére még egy kis színes: Oleg Tinkov nyáron már bemutatta, hogy mekkora forradalmár. Itt éppen az Ice Bucket Challenge-t teljesíti meglehetősen sajátságos módon:
Valaki elsuhant a SwissCross-szal! A csodálatos Pókember? Vagy Superman?
Mit kínál Tom Ritchey 2015-re? Nos, a kormányok, stucnik, nyergek között mountain bike és országúti vonalon is találunk újdonságokat, sőt igazi csemegékkel is szolgálhatunk, ami az acél kerékpárvázakat illeti…
SuperLogic stucni az erő jegyében
A kiegészítők között ezúttal nem a szuperkönnyű cuccok kerültek előtérbe, ebből a szempontból már nehéz felülmúlni a Ritchey WCS és Superlogic alkatrészeket. Utóbbi szériában nem is egy súlyrekorder az egyik legfigyelemreméltóbb újdonság, ugyanis a 125 grammos karbon SuperLogic stucni tervezésekor inkább a merevséget javították, hogy a kormányt tépő sprinterek is megelégedéssel használhassák.
Ritchey Trail széria
Szintén vannak új fejlesztések karbonból a keményebb mountain bike vonalat célzó Trail szériában, például új kormányok, amelyek még nagyobb terhelést bírnak a hiperkönnyű „sima” Ritchey WCS modelleknél.
Ritchey Trail stucni 35 mm-es befogóval
A nagyobb merevség érdekében megnőtt a befogóméret is, egyes Trail kormányok, stucnik 35 mm-es befogómérettel szabvány szerint készülnek, ami már kezd elterjedni ebben a kategóriában. A kis enduró stucni pedig esztétikailag sem utolsó darab, s 45 mm-es hossztól kapható, lévén a rövidebb stucni-hosszabb felsőcsővel is divat mostanában.
Ritchey WCS kormány és stucni egyben
A minimalista cross countrysok is örülhetnek, ugyanis számukra készül egy karbon-kompozit egybeépített kormány-stucni elem, amivel a hatalmas feliratnak köszönhetően a márka szerelmesei is kifejezhetik identitásukat, nem mellesleg csavarodási merevsége szinte felülmúlhatatlan.
Monolink rögzítés a kedvező árú kategóriában is
A Ritchey nyeregszáraknál össze sem tudjuk már számolni, hányféle befogófejet különböztetünk meg, amit kiemelnénk, az új Link System. Ezt eredetileg a monorail nyergekhez fejlesztették, de adapterrel a hagyományos sínes nyergek is felszerelhetők rá.
A Ritchey SuperLogic Monolink EVo 130 grammot nyom
Természetesen választhatunk hozzá könnyű Ritchey monolink nyerget is, a SuperLogic Vector Evo-t, ami a mérlegen mindössze 130 grammot nyom.
egy a több nyeregrögzítő megoldás közül
És ha ez még nem elég, akkor ott a SuperLogic Carbon Link nyeregszár a szintén más szabványú karbon sínt használó nyereggel.
Ritchey retro-design
A retro szerelmesei – és sokan vannak ilyenek, egyre több drága acél kerékpár szaladgál az utakon – már teljes Ritchey-kollekcióból válogathatnak: króm fényezésű kormányok, stucnik, nyeregszárak, bőrszínű vagy fekete nyergek, bandázs, markolat javíthatják a bringák összképét.
Na és akkor, ha már acél kerékpárok…
Kezdjük a mountain bike-oknál, hiszen 29-es és 650b kerékméretű Ritchey vázra is építhetünk bicajt. A klasszikus piros-fehér-kék Ritchey-színeknek 2015-re búcsút inthetünk, helyette fekete és világoskék lesz a menő, és persze az acél, amiből kb. 2 kilogrammos, de rendkívül kényelmes vázak nyerhetők.
Ritchey P-650B Tom bácsitól szeretettel
A 27,5-es P-650B-n az új szín mellett a homlokcső kialakítás változott, tapered (kúpos) villanyakat fogad 2015-től. A kék-vörös színkombinációról megoszlottak köztünk is a vélemények, az igazi Ritchey-rajongók biztosan szeretni fogják…
Ritchey P29er
A 29-es mountain bike-nak, a P29er-nek változik a papucskialakítása, sima ejtőpapucsosra egyszerűsödött az állíthatóhoz képest. A geometria alapján a képen is látható Ritchey karbon merev villákkal, vagy telóval is használható.
Ritchey SwissCross Disc
A kultikus cyclocross bringa, a Frischknecht-fémjelezte piros SwissCross áldozatul esett a „sötét erőknek”, az egyre jobban domináló tárcsafékes kialakítással és fekete színben is készül majd. A részletmegoldások továbbra is kiváló minőségről árulkodnak.
Triplán húzott Ritchey Logic II csövekből áll össze, drop in csapágyat fogadó homlokcsővel, a vázat és a villát úgy alakították, hogy elöl 160mm-es, hátul akár 140 mm-es tárcsákat is felszerelhetünk az agyra, hidraulikus vagy mechanikus rendszerrel is kompatibilis.
Ritchey Commando
Persze szólnunk kell a legtöbb stand elmaradhatatlan idei kellékéről, a fatbike-ról is, amely Tom bácsinál a Ritchey Commando nevet kapta a keresztségben. Promóciós célból én megkörnyékezném vele Arnold Schwarzenegger kormányzó urat, biztos tetszene neki, és a kaliforniai homokban sem utolsó játékszer…
Valaki elsuhant a SwissCross-szal! A csodálatos Pókember? Vagy Superman?
S ha már filmsztárok, ne feledkezzünk meg a csodálatos Pókemberről sem, aki a Demo Day-en Superman módjára repült el a tűzpiros SwissCross cyclocross géppel, amit a fentebb bemutatott tárcsás változat mellett továbbra is elérhető majd a virtigli krosszosoknak!
További Ritchey-információk Magyarországon: KATTINTS IDE!
Miután Sanyi nemzetközi szintű idővel – új 200 méteres országos csúccsal – bizonyított Svájcban, érkezett a felfoghatatlan hír, miszerint nem vehet részt a korábban megígért, és fejlődéséhez valamint az olimpiai kvalifikációs folyamatban is létfontosságú Európa-bajnokságon. Az ügy hatalmas negatív visszhangot kapott, a kerékpáros társadalom egy emberként állt a fiatal sprinter mögé, így a dilettáns döntést meghozó sportvezetésnek is át kellett értékelni álláspontját.
Szerdán még arról olvashattunk a szövetség honlapján, hogy Sanyi spanyol edzője véleményét kérik ki, hogy „érdemes-e” részt vennie az Európa-bajnokságon, Miguel Tarros Martin válasza természetesen nem okozott meglepetést. A szinte értelmezhetetlen történet – reméljük – pozitív végkifejlete az mksz.sport.com-on olvasható:
Az edző levele megérkezett, amiben küldött egy jellemzést az első hónapi munkáról és válaszolt az EB-vel kapcsolatos kérdéseinkre.
Az edző egy hónap után így jellemezi Sándort:
„Folyamatosan lenyűgöz Sándor hozzáállása mind a munkához, mind a legutóbbi versenyen nyújtott teljesítménye. Sándor jól fejlődik fizikálisan, azonban keményen kell dolgoznia a technikai készségein, mivel egyelőre nem tudja megmutatni a valódi képességeit tapasztaltabb versenyzőkkel szemben. Sándor fizikai kapacitása és technikai készségei predesztinálják arra, hogy kvalifikáljon a 2015-2016-os szezonra.”
Válasz az EB szerepléssel kapcsolatos kérdésünkre:
„Fizikálisan a legjobb 10-ben lehet, de egyelőre, mivel csak egy versenyen láttam eddig, így még korai jósolni ilyen rövid idő alatt.”
„Elég erős, hogy a döntőbe kerüljön, de minden a versenyzői képességétől függ.”
„Ahhoz, hogy egyáltalán kvalifikálni tudjon az olimpiára és a következő világkupa sorozatra, szüksége van az Európa-bajnokságokon gyűjtött pontokra.”
Szalontay Sándor utazik az EB-re, most már nincs más dolgunk, mint szurkolni neki, hogy jó eredményt és sok pontot szerezzen a Karib szigeteken rendezett Európa-bajnokságon!
A közelmúlt egyik – ha nem a legnagyobb – országúti tehetsége végleg szögre akasztja a sisakot az idei Tour de France-on elszenvedett sérülése miatt.
Andy Schleck máig emlékezetes, 2011-es Touron aratott szakaszgyőzelme a Galibier csúcsán.
Schleck akkor a jobb térdét ütötte be, amit meg kellett operálni. Később egy interjú során, még a nyár folyamán azt nyilatkozta, hogy nem így szeretné befejezni a pályafutását. Ma azonban a 29 éves luxemburgi, sajtótájékoztató keretében jelentette be, hogy térdén a porc olyan mértékben sérült, hogy nem folytathatja tovább kerékpáros pályafutását.
A „kis Schleck” a 2007-es Giro d’Italián elért összetettbeli második helyével robbant be a kerékpársportba. 2008-ban már fehér trikós volt a Tour-on is és nagy szerepet játszott Carlos Sastre győzelmének elérésében. 2009-ben Liége-Bastogne-Liége klasszikust nyert, majd ugyan abban az évben szakaszt nyert hazája körversenyén, második lett a Tour de France-on és újra megszerezte a fehér trikót. 2010-ben a pályán már jóval kisebb különbséggel, de ismét legyőzte Alberto Contador, viszont nyert két szakaszt és a spanyol későbbi eltiltása miatt hivatalosan ő a 2010-es kiírás győztese. Utolsó igazán sikeres évében, 2011-ben harmadik lett a Liége klasszikuson és ismét második a Tour-on, ahol azon a bizonyos Grenoble-i időfutamon maradt alul az idén szintén visszavonuló Cadel Evans-szel szemben.
2012-ben a Dauphiné időfutamán sérült meg súlyosan, akkor a medencéje tört el, így egy évig egy versenyt sem tudott befejezni. A következő Tour-on végül elindult és a körülményekhez képest jó, 20. helyen zárt összetettben, ám ez már közel háromnegyed órás hátrányt jelentett a győzteshez képest. Schleck formáját azóta se találta, és karrierjének úgy tűnik, csúnya véget vetett az idei Francia Körversenyen elszenvedett újabb bukása az utolsó angol szakasz hajrájában.
Az elmúlt napok ellentmondásos hírei, levélváltások és telefonbeszélgetések alapján távol állunk attól, hogy a végkifejletről beszéljünk, mindenesetre a nyilvánosság ereje ahhoz hozzájárult, hogy már nem lehet egy mozdulattal a szőnyeg alá söpörni vagy hallgatni olimpiai reménységünk versenyeztetéséről.
A Szövetség honlapján tegnap megjelent egy reményt keltő írás, és Sanyi is megerősítette, hogy a svájci edzőközpontban spanyol edzőjéhez, Miguel Tarros Martin-hoz megérkezett a mail, melyben véleményét kérik az Európa-bajnoki indulással kapcsolatban. Az mksz.sport.hu-n az alábbiakat olvashatjuk (amennyiben kézzelfogható fejleményről értesülünk, természetesen azonnal közzétesszük):
Egymásnak ellentmondó hírek keringenek egy, már több év óta kimagaslóan tehetséges, de csak néhány hónapja újrafelfedezett sportolóról, az FTC színekben kerékpározó Szalontay Sándorról. Ezért a Magyar Kerékpársportok Szövetsége az alábbi tájékoztatást adja a fiatal versenyző Eb-re utazásával kapcsolatban.
Sanyi számára egészen mostanáig nem volt olyan biztos háttér, amely lehetővé tette volna, hogy tehetségét kamatoztathassa. Nem indították versenyeken, így eddig nem tudta bizonyítani a tehetségét. Egy lelkiismeretes korcsolyaedző, Kiss István, foglalkozott vele, és próbálta segíteni a fejlődését. Az idei évben megtört a hosszú évek alatti stagnálás: a magyar pályakerékpáros rekordokat döntögető fiúnak a Magyar Kerékpársportok Szövetsége kezdeményezésére lehetősége nyílt Svájcba utazni, és ott, egy három hónapos ösztöndíj keretében egy neves spanyol edző, Miguel Tarros Martin segítségével kerékpározni. A kitűnő tréner irányításával Sanyi minden várakozást felülmúló fejlődésnek indult, gyorsasága megnőtt, technikai tudása is javult. Az egyik legfontosabb cél természetesen az olimpiára való kijutás. Ehhez pontokat a Világkupákon és az EB-n lehet megszerezni. A Világkupákon még nincs módja részt venni, mert az UCI rangsorban nem tartozik a legjobb 48 közé, az EB-re pedig egy költségvetési átcsoportosítással megoldható lenne a kiutazása, ennek indokoltságához azonban a jelenlegi, spanyol edző véleményét kérte a Szövetség. Amennyiben ő megerősíti, hogy komoly esélyekkel indulhatna Szalontay az Európa bajnokságon, az MKSZ megoldja a versenyző kiutazását.
Rendhagyó módon a Crank Brothers 2015 bemutató részünkről szubjektív lesz: nehezen lehet elvonatkoztatni attól, hogy 2001-ben – az akkor még szárnyait bontogató európai kerékpáros szakkiállítást meglátogatva – a BikeMag csapat az egyik csarnok sarkában megpillantott egy néhány négyzetméretes „kistermelő” standot.
Dobozokkal körülvéve a lelkes tulajdonosok maguk mutatták be fél évvel azelőtt piacra dobott terméküket, a négyoldalas belépést és kiváló sártűrőképességet kínáló Eggbeater pedált. Ardó Tommal megvizsgáltuk az ígéretes kuriózumot, beszélgettünk az egyik alapítóval, Andrew Herrick-kel, aki kezünkbe nyomott két párat a kartondobozokban felhalmozott készletből: „Srácok, próbáljátok ki, és ha tetszik, írjatok róla a magazinban!” A többi már történet… mind a Crank Brothers, mind a BikeMag részéről!
Minden színben szinte minden…
Kezdjük a legelején! A Crank Brothers a kaliforniai Laguna Beach-ben alapított, rendkívül innovatív kultuszmárka. A tervezés a mai napig az óceánparton lévő irodaépületben folyik panorámakilátással a Távol-Keletre, ahol az alkatrészek és kiegészítők gyártása történik. A hegyek pedig az iroda másik oldalán: innen indulnak a legendás montis ösvények! Az alapító Carl Winefordner, Frank Hermansen és Andrew Herrick mind a Laguna Rads montis klubban bicajoztak, egyik eposzi MTB túrájuk pihenő szünetében döntötték el, hogy unalmas mérnöki munkájuk helyett inkább kerékpáralkatrészek tervezésével szeretnének foglalkozni. A tervet pedig tettek követték…
A tulajdonosok nem ültek a babérjaikon: újabb és újabb innovatív fejlesztéssel rukkoltak elő…
A 2001-ben megjelent Eggbeater pedál volt az első fejlesztés, amelyet Crank Brothers megőrzött magának – azaz a srácok nem adták el más gyártónak, mint a korábbiakat. A „habverő” forradalmi újítás volt, mivel a konyhai robotgépekhez hasonlóan a pedál négyoldalas kialakítású, így mind a négy oldalról be lehet lépni a szokásos egy vagy kettő helyett. Az Eggbeater sikere minden elvárást felülmúlt, hamar „kultdarabbá” válva mind a hardcore montisok, mind a cyclocross versenyzők táborában. A tulajdonosok nem ültek a babérjaikon: újabb és újabb innovatív fejlesztéssel rukkoltak elő, mint például a kétfázisú pumpával, az üreges, ragasztott kialakítású hajtókarral, a forradalmi fűzést és abroncsprofilt alkalmazó kerékszettekkel, a Joplin majd a Kronolog távvezérelt nyeregmagasság-állítóval, illetve a hihetetlen megjelenésű kormányszárakkal.
A legenda – még ma is a legkönnyebb (gyakorlatban is használható) MTB pedál!2015-ben egy új Cobalt modellel jelentkezik a Crank Brothers: mind a kerékszerkezetet, mind a fűzéstechnikát egyszerűsítették, így alacsonyabb árszínvonalon elérhető a tömeget a tengely felé átcsoportosító kialakítás…
Az egyre több főt számláló, gondosan összeválogatott tervezőcsapat mottója „problémamegoldás egyszerűen” – azaz nem túlbonyolítani a megoldáshoz vezető utat, kerülni a felesleges technikai kacskaringókat. A hozzáállás teljesen új és szokatlan ötleteket szült: a Cobalt kerékszett abroncsprofilja például nem négyzet- vagy háromszögprofilú, hanem Y-profil, speciális, két eltérő anyagú szegmensből álló küllővel, illetve páros fűzéssel. Minden fejlesztés esetében igaz, hogy a prototípusok immár 6 éve 3D nyomtatón készülnek, és a nyomtatott alkatrészek alapján történik a sorozatgyártás Tajvanon.
A „keretes habverők” új változatai…
Bár a Crank Brothers méretét tekintve egyáltalán nem számít óriáscégnek, az MTB pedálpiacon a Shimano 84%-kos részesedése mellett 13%-kot tudhat magáénak, így mindössze 3%-kot hagyva az összes többi gyártónak. A BikeMag hasábjain az új évezred első évtizedében rengeteg Egbbeaterrel kapcsolatos írást olvashattatok – minden olvasó számára is egyértelmű volt, hogy lelkesedésünk nem csekély a C.B.-termékek iránt. Így az idei Eurobike-on a gazdagon berendezett standra érthető módon furcsa érzésekkel léptünk…
[divider scroll_text=”Crank Brothers 2015″]
Az Eggbeater mára már legenda, az alapítók mind visszavonultak, Laguna Beach-en surföznek, bicajoznak vagy más cégeket vezetnek. Mindazonáltal az eredeti ötlet egyszerűsége nem vesztett népszerűségéből: az alapmegoldás zseniális, a kevés számú alkatrész, illetve a nemes egyszerűséggel jobb-bal stoplicserével történő holtjátékállítás maga a kerékpáripar haikuja. A pedálszínválaszték ma már közel határtalan, a kompozittestes Candy változat pótolja a sokak által hiányolt stabilitást, a platformos Mallet pedig az extrém kerékpárosok igényeit is maximálisan kielégíti. A Mallet 2015-ben új „Race” változatban is elérhető lesz, minden bizonnyal számos új DH- és endurobicajon viszontlátjuk. Több finomítás történt a többi Eggbeater modellen is: például a pedáltest stabilizátorral kiegészíthető, ezek cserélhetők, pótolhatók, variálhatók. 2015 pedig a színvilág éve lesz, igen érdekes limitált sorozatú változatokkal a kerékpár-kereskedések polcain.
[divider scroll_text=”Crank Brothers 2015″]
A Mallet 2015-ben új „Race” változatban is elérhető lesz, minden bizonnyal számos új DH- és endurobicajon viszontlátjuk…
A kerékszettek terén az innovatív abroncs- és fűzéstechnikát alkalmazó Cobalt, Iodine és Opium ugyancsak beváltotta a hozzá fűzött(!) reményeket: nemcsak mérnöki szempontból jobbak a hagyományos kerékszetteknél, hanem a gyakorlatban is bizonyították létjogosultságukat. A tömeget az innovatív megoldás a kerék középpontja felé mozgatja el, így a gyorsíthatóság – főleg a 29-er méret esetében – észrevehetően javul. 2015-ben egy új Cobalt modellel jelentkezik a Crank Brothers: mind a kerékszerkezetet, mind a fűzéstechnikát egyszerűsítették, így alacsonyabb árszínvonalon elérhető a tömeget a tengely felé átcsoportosító kialakítás. 650B és 29-er méretben lesz elérhető, 21 mm-es abroncsszélességgel, illetve 1900 grammos tömegadattal rendelkezik. A páros, félig alu, félig acél küllőzésnek köszönhetően a kiváló stabilitás és gyorsíthatóság állítólag alig szenved majd csorbát, ellenben akár középkategóriás gépek alapfelszereltsége lehet. (Az ár 400 dollár alatt lesz!)
A Crank Brothers irodája pontosan ott áll, ahol egykoron a srácok a szokásos Laguna Beach-i montis körüket indították…
De honnan a sok innovatív ötlet? Az egykori alapítók együtt bicajoztak, fejlesztőmérnökök lévén folyamatosan azon ötleteltek, miként lehetne a felszerelés működésén javítani. Ma is ugyanígy mennek a dolgok: a Crank Brothers irodája pontosan ott áll, ahol egykoron a srácok a szokásos Laguna Beach-i montis körüket indították, a mostani fejlesztők, mérnökök, marketingszakemberek pedig nap mint nap elindulnak az iroda kapujából a klasszikus túrák valamelyikére. Természetesen részben így tesztelik a kidolgozott ötleteket, prototípusokat, majd visszatérve a cég kávézójában megbeszélik a tapasztalatokat, rendszerint újabb ötleteket szülve a bicajos élmény és a koffein hatására!
2015-ös szerszámújdonságuk a várhatóan ugyancsak iskolát teremtő „Y-transzformer”
A közkedvelt Crank Brothers kiegészítőket még nem nagyon említettem: zsebszerszámok világában is otthonosan mozognak a tervezők, például egy korai modelljük még ma is kedvelt szerszámom. Nem akar tönkremenni, köszönhetően a kiváló alapanyagoknak, működése pedig mindenképpen megelőzte korát, sok későbbi szerszám megszületését ihlette meg. 2015-ös szerszámújdonságuk a várhatóan ugyancsak iskolát teremtő „Y-transzformer”, amelynek neve egyszerűen Y-tool lesz. Az egyszerűbb változat 12-funkciós, 2-8 mm-es imbuszkészlettel, torxszerszámokkal és csavarhúzókkal, mindez pedig egy foltozókészlettel kiegészítve. De lényeg a kialakítás és a funkcionalitás: a 6 szerszámot tartalmazó két Y-egység egymásba pattintható, amely egy keretbe csúsztatható. A szerszám használata tényleg kézre áll, jelentős erőt lehet kifejteni általa, illetve sokkal stabilabb, mint a legtöbb marokszerszám. Három „dobozka” kap még helyet a szerszámkeretben, amelyekben a kiegészítő szerszámfejek „pihennek”, a 3.-ban pedig a foltozó kerül.
A 16-funkciós változat a 3-ból két tárolót feláldoz, az egyik helyén profi láncbontót találunk, a másikban pedig CO2 pumpafejet. Az egész szerszám simán a mezzsebbe vagy táskába csúsztatható, a 12-funkciós 166 gramm tömegű, az azonos méretű „nagytestvér” pedig 260. Természetesen az összes korábbi szerszámkollekció továbbra is kapható: a rozsdamentes elegáns, a klasszikus M-széria, továbbá a kétfázisú (kétáttételes) pumpák úgyszintén. A kiegészítők – azaz a stucnik, kormányok és markolatok – tavaly újultak meg, 2015-re változatlanok, de ettől még frissnek hatnak: a Crank Bros mindig olyan dizájnnal jelentkezik, amely nem szürkül bele a kerékpáripar „alkatrésztengerébe”. Talán ezért is szeretjük annyira a kaliforniai bicajáttételt szimbolizáló kék logóját: a technikai innováció már csak hab a tortán!
Korrupció; hamisítás; szakmaiatlanság; Gittegylet; a magyar válogatott leszereplése; válogatott edzőtáborok hobbikerékpárosoknak, nincsenek bajnoki mezek; vannak bajnoki mezek, de rosszak – címszavakban összefoglalva, ahogyan már lemondott sportvezetők is látják a kerékpáros szövetség ténykedését. Ezek után nem csoda, ha az olvasó ingerküszöbét nehéz átlépni, mi azonban most újult erővel és lelkesedéssel állunk elébe a feladatnak. Hátha ezúttal rend teremtődik…
Eisenkrammer Károly és Tóth Árpád után ezúttal azt a személyt kerestük fel, aki a közvélekedés szerint Katona Kálmánt pozícióba hozta. Harangvölgyi András-interjú:
Harangvölgyi András (mikrofonnal a kezében)
Bikemag: A hazai Mounatin bike sportágban köztudott, hogy Katona Kálmán a te jelölésed alapján lett az MMTBSzSz szövetség elnöke. Kérlek, meséld el miért tartottad őt a legjobb jelöltnek!
Harangvölgyi András: Ez egy nagyon összetett dolog. Magát a jelölést megelőzte az, hogy lemondott az akkori szövetségi elnök (Sipiczki Róbert) egy új, üzleti alapon szerveződő szövetségi modellel és reformcsomaggal előálló csoport javára. Ezek után volt egy közgyűlés, – hiszen ezt hivatalossá kellett tenni – ahol a csoport vezetője és elnökjelöltje, Simonyi Ákos kijelentette, hogy ő csak az általa hozott stábbal és az általuk megalkotott alapszabály tervezet megszavazása esetén hajlandó vállalni a feladatot. Ezt végül nem fogadta el a közgyűlés. Ezek után nem is volt választás, mert a Simonyiék fölálltak és kivonultak a közgyűlésről.
Azon a közgyűlésen váratlan helyzet állt elő és az országúti szakág képviselői ott helyben Sipos Jánost szerették volna elnökké választatni. Akkor én, mint a MMTBSZ alapító tagja, védve a montisok érdekét javasoltam, hogy az elnök választást halasszuk el, annak érdekében, hogy a montis szakág is tudjon jelöltet állítani. Ezt a közgyűlés megszavazta és akkor került a képbe Katona Kálmán. Megjegyzem, azok után, hogy a háttér beszélgetések során senki nem akarta vállalni az elnökséget. Később Kálmán egyeztetéseket folytatott az országúti lobbival (Törzsök Zsolt, Takács Gyula), akik később támogatásukról biztosították őt. Sipos János pedig visszalépett az elnökjelöltségtől.
Közeledett a következő közgyűlés, ahol gyorsan elő kellett állni egy új elnökjelölttel. Én akkor kértem fel Katona Kálmánt a pozícióra.
Bikemag: Honnan ismerted Katona Kálmánt? Hogyan került a képbe, mint elnökjelölt?
Harangvölgyi András: Annak idején végigment a Duna Maratonon. Ez neki nagyon tetszett, és amikor ő olyan pozícióban volt, akkor megpróbálta támogatni a versenyt és általában a kerékpársportot. A Balatoni kerékpárutat is ő lobbizta ki, mint Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi miniszter (1998-2000 között töltötte be ezt a tisztséget – a szerk.) és arra gondoltam, hogy annyi konfliktus volt már a sportágon belül, hogy jöjjön kívülről egy olyan ember, aki nem vett ezekben a vitákban részt, nincsenek sérelmei.
Közben felvetődött egy másik jelölt, Lánczi Tamás is, akit Eisenkrammer Károly javasolt.
Eljött az újabb közgyűlés ahol Lánczi Tamás visszalépett, így Katona Kálmán lényegében véletlenül lett elnök. Ő maradt az egyetlen jelölt. Az országútisok elfogadták ezt.
Azt gondoltam, hogy Kálmán alkalmas lesz arra, hogy ezt a feladatot ellássa. Tehát nem én döntöttem. Jól is néznénk ki, hogyha egy személyben én döntenék. Volt egy közgyűlés és ott törvényesen megszavazták őt. Nem innen datálódik a probléma…
Bikemag: Azóta két év telt el. A fejlemények tükrében, ma is úgy gondolod, hogy jó ötlet volt őt elnöknek javasolni?
Harangvölgyi András: Erre nehéz válaszolni. Nem volt jó ötlet. Nem az történt, amiben előzetesen a szakmai stábbal megállapodtunk. Az ezzel kapcsolatos terveket egyébként a választás előtt több nyílt fórum keretében állítottuk össze. Annak tudatában lett Katona Kálmán az elnök, hogy ezt a modellt meg akartuk valósítani.
Hozzá kell, tegyem, hogy az egyesületek nagy felelősséggel tartoznak a dolgokért, mert lehet mindenféléket mondani, de effektíve az ő mérhetetlen passzivitásuk az már eleve meghatározza a jelenlegi helyzetet. Itt jelen pillanatban a törvények szerint a közgyűlés dönt, ahol mindenki szavazhat és elmondhatja a véleményét. Az MMTBSzSz szakág elnök választási közgyűlésen összesen nyolc egyesület vett részt. Egyhangúlag Katona Kálmánt választották meg, más jelölt nem volt és senki nem is javasolt mást.
Bikemag: Nyolc egyesület vett részt a körülbelül mennyiből?
Hatvanból. De a legutóbbi közgyűlésen is csak 12-en voltak. Ez kulcsfontosságú dolog, teljes passzivitás van az egyesületi vezetők részéről.
Bikemag: Szerinted miért alakult ki ez a homokba dugom a fejemet hozzáállás az egyesületi vezetők részéről?
Harangvölgyi András: Egyrészt az egyesületek nagy része baráti társaságot képez, ahol van, aki lelkesen megpróbál egy ilyen csapatot összehozni, majd utána rájön, hogy nincs pénz, rájön arra, hogy ez gyakorlatilag mekkora munka, lelohad a lelkesedés és onnantól kezdve nincs motivációja arra, hogy komolyan, mint egy egyesületi vezető csinálja ezt az egészet – és így a szövetségi döntésekbe sem kíván belefolyni. Magyarán szólva nagyon sok munka van vele, iszonyatos sok adminisztrációval jár, és közben pedig se pénz se posztó. Ezért effektíve azok közül az egyesületek közül, akik most képezik a szövetséget, van 8-10, akik aktívak, akik járnak versenyekre, akik foglalkoznak azzal, hogy szponzorokat találjanak, de a tagegyesületek 60-70 %-a hobbi szinten, szórakozásként végzi az egészet. Ez egyáltalán nem biztos, hogy rossz, de mégsem mehetünk el a dolog mellett szótlanul, hiszen szavazati joggal bírnak, ám nem élnek ezzel a lehetőségükkel.
Bikemag: Térjünk vissza az előző kérdésre! Kérlek, fejtsd ki egy kicsit bővebben, hogy miért gondolod úgy, hogy Katona Kálmánt nem volt jó ötlet jelölni! Mik a jelenlegi legnagyobb problémák?
Harangvölgyi András: Ahogy az előbb is mondtam, fölállítottunk a szakmával, egyesületi vezetőkkel egy olyan koncepciót, ami szerint úgy gondoltuk, hogy a monti sportnak és az MKSZ-nek működnie kéne. Erről írásbeli dokumentumok is készültek. Ez beadásra került a Magyar Olimpiai Bizottsághoz (MOB) is. Ugyanebben az időszakban, Madarász Gábor lett az MKSZ elnöke, aki kapcsolatai révén lobbizta ki, hogy a kerékpársport bekerüljön a 16 kiemelt sportág közé az utolsó pillanatban. Tehát ezt a közvélekedéssel ellentétben nem Katona Kálmán intézte el, ezt tisztázzuk.
Felcsillant a remény, hogy lesz pénz. Ekkor jelentősen megváltozott Katona Kálmán hozzáállása is, mert onnantól kezdve nem egy hobbi szövetséget kellett valahogy elirányítgatnia, hanem ez már kihívás lett számára. Úgy gondolta, hogy ő ebből a dologból, mint sikertörténetből tud majd kijönni.
Innentől datálódik a probléma: minden döntést saját hatáskörbe vont. Összesen két embert engedett be a szakmából, pont azt a két embert, aki végig ellene szavazott a korábbi közgyűléseken. Gyakorlatilag mi, akik segítettük és sokat dolgoztunk a szakmai tervvel, ki lettünk zárva minden döntésből mind formálisan, mind szakmailag – hogy miért arra a mai napig nincs válasz. Én két éve Katona Kálmánnal nem is beszéltem. Egyik pillanatról a másikra olyan pálfordulatot vett, ami nyilván a politikusi vénából adódik – abban a szakmában elképzelhető, hogy egyszer ezt mondja, máskor meg mást. Ezeknek a dolgoknak én hangot is adtam, amire én ellenség lettem, majd szépen lassan következett Eisenkrammer Károly, Nagy Ádám és a többi elnökségi tag… Ezeket az embereket – akik alapvetően sokat tettek a Mountain bike sportért – Katona Kálmán nemkívánatos személyeknek kiáltotta ki.
Bikemag: Úgy gondolod, hogy az elnökségi tagok ezért mondtak le?
Igen, mert Katona Kálmán mindent csak egy személyben volt hajlandó eldönteni. Hiába dolgozott az államigazgatásban évekig és volt nagyvállalati vezető is, nálunk egyszerűen nem tartotta be az alapvető szabályokat, törvényeket. Az elnökségnek kell döntenie, nem az elnöknek! Az elnök a végrehajtója az elnökség döntéseinek.
Amikor semmibe vette az alapszabályt. a működési szabályt, az elnökségi tagokat, akkor ők maguk sorra elkezdtek lemondani. Az elnök hamar lényegében egy olimpiai sportágban egy személyben hozta a döntéseit, ami nonszensz.
További nagy probléma, hogy a sorozatos szabálytalanságokra való felhívásaink miatt egyes tagegyesületek negatív skatulyába zártak minket: „Na, már megint ők, biztos nem kapnak elég pénzt.” Ilyen nagyfokú tudatlanság mellett nehéz rendet csinálni.
Bikemag: Akkor lényegében egyetértesz azokkal, amiket megfogalmazott a Eisenkrammer Károly és Tóth Árpád a korábban megjelent interjúikban?
Harangvölgyi András: Igen. Én a sportág érdekében hallattam mindig is a hangomat. Soha nem pályázta semmiféle elnöki pozícióra, sőt még elnökségi tagságra sem. Pontosan azért, hogy nehogy összeférhetetlenséggel vádolhassanak meg. Direkt ezért nem akartam funkcióba kerülni, nehogy az legyen, hogy én azért akarok valamilyen pozíciót, hogy aztán a saját pecsenyémet sütögessem.
A legnagyobb sérelem számomra az, hogy az Elnök úr a szövetség honlapját a teljesen a saját cenzúrája alá vonta. Csak ő férhet hozzá az információkhoz. Ebből adódóan nincs hírlevél, nincs semmiféle kommunikáció az elnökséggel és az elnökkel illetve a sportág szereplői között. Egyszemélyes diktatórikus vezetést kezdett el az Elnök úr csinálni, ami abszolút mind a törvénnyel, mind az alapszabállyal, mind az erkölccsel ellentétes.
Bikemag: Mit gondolsz, lesz-e változás az október 18-ai (következő) közgyűlésen?
Harangvölgyi András: A legnagyobb probléma az, hogy jelen pillanatban a szövetségi felállás és az egyesülési törvény (ami most szabályozza egy ilyen civil szervezet működését) az teljesen rossz és használhatatlan, ugyanis senkinek semmilyen felelőssége nincs, és ha valaki nem a törvények szerint jár el, szinte semmilyen retorziónak nincs kitéve.
Nincs olyan fék, amivel ezen gyorsan lehet változtatni. A MOB azt mondja, hogy: „gyerekek intézzétek el magatok között! Kaptok tőlünk pénzt, osszátok el, ha veszekedtek, akkor nem kaptok egy fityinget sem!”
Az ügyészség azt mondja, hogy a közgyűlés döntse el, mert az a legfőbb szerv. Ők kivizsgálhatják a dolgokat 2-3 évig, és utána hozhatnak valamilyen határozatot, de addig nem történik semmi.
A közgyűlés meg ugye nem dönt semmiről, mert el sem jönnek a tagok, nem is érdekli őket az egész. Ha mégis, akkor az éppen hatalmon lévő vezetés az mindenféle manipulációkkal el tudja érni, hogy a közgyűlési határozat olyan legyen amilyen. Nincs eszköz, amivel a szövetség vezetését számon lehet kérni és innentől kezdve nincsenek illúzióim. Az biztos, hogy ez így jelen pillanatban a monti sport halála, ami most folyik, és én azt gondolom, hogy az Elnök úrnak le kéne vonnia a konzekvenciát. Én a helyében már rég lemondtam volna az MMTBSzSz elnöki posztjáról, hogyha látom azt, hogy mellőlem az összes elnökségi tag, akikkel együtt kéne dolgozni az lemondott. A történtek fényében ez lenne a minimum, de sajnos ez máig nem történt meg, ami nonszensz.
Nem tudom, hogy az országúti szakágnál hogyan áll a helyzet, de ha a mi szakágunkban nem történik sürgős mélyreható változás, ki fog kerülni a kerékpársport a támogatott szakágak közül, ami évtizedekig visszavetheti a sportág fejlődését. Ha ez sem elég figyelmeztetés az egyesületeknek, hogy aktívabban vegyenek részt a döntésekben, akkor el kell felejteni Magyarországon a kerékpáros élsportot.
Reméljük nem így lesz.
Sorozatunk hamarosan folytatódik a további érintettek bevonásával…
A Mondraker Foxy all mountain bringákat mindenki, aki próbálta, szívébe zárta itt a Bikemagnál. Eddig alumíniumból készültek, azonban a spanyol cég legfontosabb innovációja 2015-re a karbonvázas Foxy bemutatása…
Az új karbon Foxy-k
A Mondraker a Zero Suspension virtuális forgáspontú felfüggesztéssel szerelt össztelósait mindeddig Stealth/Stealth2 alumínium csövekből gyártotta, a lehető legjobb minőségű kidolgozással. A csúcs DH-romboló, a Summum sokak szerint az egyik leghatékonyabb himbarendszerrel rendelkezik a mezőnyben, emellett megmaradt a legkönnyebb versenyzők között, a spanyolok büszkén hirdették, hogy mindezt alumíniumból sikerült megvalósítaniuk, nem nyúltak a kényesebb karbonhoz.
továbbra is készülnek Foxy-k alumíniumból
A minőségi alumínium talán a cég védjegyévé is vált, és az össztelós modelleket – beleértve az XC/trail kategóriát is – mindeddig alumíniumból gyártották. A mostanában világszerte rendkívül népszerű közepes rugóutas szegmensben viszont elérkezettnek látták az időt, hogy súlyban is felvegyék a versenyt a konkurensekkel. A hírek szerint több éves fejlesztés eredménye a FoxyCarbon, melynek bemutatása egybeesik a közkedvelt modell 10. születésnapjával.
Mondraker Foxy Carbon XR
A Foxy Carbonról nemrég közöltünk egy bővebb írást, melyben az első menettapasztalatok is olvashatók. Ami a legfontosabb, hogy a Stealth Carbon csövekből épülő váz lényegesen könnyebb lett az elődnél (amely már szintén 27,5-es kerekeken gurult), mindössze 2,1 kg-ot nyom M-es méretben, rugóstag nélkül. Maradt az azóta egyre több neves gyártó által másolt Forward Geometria, vagyis a nagyobb tengelytáv, hosszabb felsőcső a lehető legrövidebb stucnival, valamint a Mondrakerekre jellemző lapos, szögletes csőformák és robusztus homlokrész kialakítás.
A virtuális fő forgáspontot és az ezzel együtt elmozduló rugóstag-bekötési pontot egyesítő felfüggesztés 140 mm progresszív rugóutat ad ki, a Zero Suspension-re jellemző karakterisztikával. A himbarendszert egytányéros hajtóműhöz optimalizálták, ilyennel használva elvileg tovább nőt a Foxy eddig is fantasztikus hajtáshatékonysága. A Fox CTD rugóstagot is gyárilag a Foxy-hoz hangolták. Közelebb lépve a bringához feltűnik az is, hogy a karbont használva is megtartották a spanyolok a legapróbb részletekre is kiterjedő igényességüket, gondolok itt a forgáspontok vagy a belül vezetett kábelek számára kialakított nyílások kidolgozására, vagy éppen a rugóstagot védő kis karbon „sárvédőre”.
Négy modell, a Foxy, Foxy R, Foxy RR és Foxy XR közül választhatunk, ilyen szintű fullyknál pozitívum, hogy négy méret S (15.5”), M (17”), L (19”), XL (21”) is elérhető. A csúcsmodellen SRAM XX1, és az arany díszítéssel harmonizáló Crank Bros. kerékszett díszeleg, elöl természetesen Khasima-bevonatos Fox 36 Talas 160 mm-es villával.
A másik három változat 140 mm-es Foxokkal van építve. A Foxy Carbon R, RR és XR modelleken szériatartozék a változtatható magasságú nyeregcső, az RR és az XR elöl egytányéros hajtókarral, az R és a sima Foxy duplával kapható.
Mondraker Dune
A 27,5-es kerékméret tavaly a Foxy bringákon debütált, a tapasztalatok alapján azonban a Mondraker a teljes palettát tekintve letette a voksot emellett a 26-ossal szemben. A Foxy nagytesója, az Enduro kategóriába tartozó Dune is nagyobb kerekekkel lép át 2015-be, és számíthat sikerekre az EWS (Enduro World Series) versenyeken is. A 160 mm rugóút maradt, de a nagyobb kerekekkel egyértelműen tovább tágultak a határok, viszont ez súlyban nem nagyon jelentkezik: a legjobb Dune, az XR 14 kiló alatt marad. Ezzel technikás terepeken komoly lejtmenetek is abszolválhatók a kerékpárral, és az átvezető szakaszokon a tekerés sem okoz gondot, főleg a Zero Suspension-re jellemző hajtáshatékonysággal.
A Mondraker Summum DH-gépek is 27,5-es kereket kaptak
Fordulópontnak is tekinthető a 2015-ös esztendő a Mondrakernél, hiszen a kerékméret változtatás – bár első blikkre nem annyira látványosan – de a teljes össztelós paletta átdolgozását jelenti. Újra kell gondolni a felfüggesztések kinematikáját, a mechanizmusok tagjainak méretét, az arányokat, nem arról van szó, hogy csupán a kerékmérettel arányosan nőnek egyes elemek. Némi kockázatot is jelent ez, hiszen kiforrott modelleket is megváltoztattak, köztük a Summum DH-rombolót.
Zero Suspension
A Summum már a világkupákon bizonyított korábban, most pedig 27,5-es kerekekkel folyik a tesztelés, és a 2015-ös modell már ezzel a mérettel érhető el. A technológiák, az alumínium Stealth csövekből épült váz, a Zero Suspension felfüggesztés, a Forward Geometria maradt, csak megnőtt kicsit a bringa. Ha már úgyis át kellett tervezni a kerékpárt, javítottaka forgáspontok csapágyazásán is, és megválasztható, hogy a kábelek a vázon belül vagy kívül fussanak. Annak ellenére, hogy a kerekek nőttek, az eddig is a legkönnyebbek közé tartozó váz tömege csökkent, nem is kevéssel, 200 grammal.
A 27,5-es Summum rugóútja 205 mm, a tengelyt fogadó persely cseréjével változtatható a láncvillahossz, hasonlóképpen változtathatjuk különböző csészékkel a fejcsőszöget is, mindenki megtalálhatja a számára tökéletes geometriát a különböző pályákon is. Három felszereltségi szint közül választhatunk, a Summum Pro Team akár világkupa-versenyzésre alkalmas konfiguráció, 200 mm-t mozgó Fox F40 RC2 FIT Air Kashima-bevonatos villával, Fox DHX RC4 Kashima rugóstaggal, DT kerekekkel, SRAM X01 váltással. A bringát 203 mm-es tárcsákon keresztül Formula Oval tárcsafékek állítják meg, a Forward Geometria jegyében itt a legrövidebb az állíthatóstucni: mindössze 20-30 mm-es.
Mondraker Vantage
Még mindig 27,5-es kerekek és ismét all-mountain kategória, de ezzel mindent elmondtam, már amennyi hasonlóság van a Foxy Carbon és a Mondraker stílusos hardtail-je, a Vantage között. Utóbbi egy szanaszét verhető strapabíró élménybringa, egyszerű mint a bot: atomtámadást is túlélő alumínium merevváz, 140 mm rugóutas villa, lejtőre kihegyezett Forward Geometria. Persze a felszereltségből nem hiányozhat az állítható nyeregszár, mert azért mégiscsak 2015-öt írunk hamarosan.
Mondraker Factor
A korábban 29-es kerékmérettel rendelkező trail mountain bike, a Factor jelentős változásokon ment át az utóbbi időben, 2014-re a Forward Geometria szellemében alakították a vázát, hosszabb felsőcsővel, rövidebb stucnival, 2015-re pedig változik a kerék is 27,5-esre. Tulajdonképpen a Factor lesz a belépő kategóriás össztelós, ami háromféle felszereltséggel.
A „belépő kategória” persze nem belépő szintet jelent, hiszen a váz a könnyebb Stealth 2.0 alumínium csövekből épül, Zero Suspension felfüggesztéssel, 120 mm rugóúttal. Az RR változatban elöl-hátul FOX csillapítást találunk, CTD – climb, trail, descend, azaz mászás, trail, lejtőzés – vezérléssel, SRAM X9 2×10-es váltással, Shimano M396 tárcsafékekkel.
Mondraker Crafty
És egy csemege az össztelós palettavégére, a 29-es kerékméretével kilógó all-mountain gép: a Mondraker Crafty. A nagy kerékméretből adódóan ez az alumínium fully azoknak készült, akik a lehető legnagyobb biztonsággal szeretnének gyorsan átgurulni minden akadályon a hegyről lefelé. Hátul 130 mm rugóúttal kényeztet a ZeroSuspension felfüggesztés, elöl az XR verzióban 150 mm-es Rock Shox Pike simítja az utat, a Crafty R-ben és a Craftyban 140 mm-es Fox. Alapból FG 30-as stucnival szállítják, de FG 10 mm-essel is rendelhető, ami érdekes kombináció a pályájáról nehezebben kimozdítható 29-es kerékkel!
Mondraker Podium Carbon 29
A cross country-fanatikusokat sem hagyjuk Mondraker álombringa nélkül, A Pdium Carbon 29-es merevfarú is megújult, sőt, mintha egyenesen ebbe a mountain bike-ba találták volna ki a Rock Shox RS1 upsidedown villáját. Maradt a megjelenésekor Eurobike-nagydíjat nyerő integrált stucnis vázforma (a bleső ütközés állítós technológia, ami a vázat védi a túlzott elfordulástól, szintén megmaradt), de a módosításoknak köszönhetően további 64 grammot sikerült faragni.
Szalontay Sándor a 3 Jours d’Aigle nemzetközi pályaversenyen 200 méteren a harmadik idővel kvalifikált a sprint futamokra, majd negyedik lett a végelszámolásnál, megverve többek között a német sztársprintert, Maximilian Levit, ami függetlenül Levi aktuális formájától fantasztikus teljesítmény. Sanyi hatalmas motivációtól fűtve fejlődik, a svájci UCI-edzőközpontban egy hónap alatt kiderült, hogy felzárkózhat a nemzetközi szintre, ha végre szakértő kezekbe kerül…
A versenytervezetében az október 15-én kezdődő pályakerékpáros Európa-bajnokság szerepelt, amivel kapcsolatban sokkoló hír érkezett: nincs rá pénz. Sajnos meghaladja képességeinket kibogozni, hogy miért nincs rá pénz. Miért nincs pénz annak a versenyzőnek a világversenyen való szerepeltetésére, aki azon kevesek közé tartozik, akik nemzetközi mércével mérhető sportteljesítménnyel tudják képviselni Magyarországot? (Ha elkezdünk az ujjunkon számolni, olimpiai számokat nézve tulajdonképpen az MTB XCO-s Parti András és Juhász Zsolt sorolható még ebbe a szűk elitbe a közelmúltban lezajlott világversenyeket tekintve.)
Nincs pénz Sanyi Eb-szereplésére? Csak kérdezzük, remélve, hogy valami félreértés történt, félretájékoztatás, reméljük, hogy csak a mi információink rosszak, reménykedhetünk, hiszen a hazai kerékpársportban a hivatalos információáramlás a béka seggénél is lejjebb van. De ha mégis így van, akkor a kérdés egyben felkiáltás: nincs pénz Sanyi Eb-szereplésére??? Miközben fű, fa és virág is részt vesz – értékelhetetlen eredményeket elérve – különböző világbajnokságokon mindennemű sportszakmai koncepció nélkül?
Szóval fű, fa és virág világversenyekre hurcolására van pénz? Vagy esetleg fűnek, fának vagy virágnak anyu esetleg apu, vagy más fizeti az utazási költségeit, miközben ugyanezek a költségek születnek újjá a rejtélyes excel-táblákban, és a rublikák közül egy tehetséges sportoló Európa-bajnoki indulása kiszorul? Fűt fát és virágot kísérő sportvezetők nyaraltatására a világ különböző pontjain pedig van pénz? Fű, fa és virág cimboráinak, túratársainak több turnusban való edzőtáboroztatására (bocsánat, csoportos bicikliztetésére) van pénz?
Talán csak tévedés az egész. Talán csak tévedés volt az azóta már törölt facebook-poszt, ami alatt Sanyi cimborája kétségbeesésében gyűjtést kezdeményezett az Eb-költségekre… Ami egyfelől önmagában is megalázó, és egy nagyszerű sportteljesítmény porba tiprása. Remélem tévedés, és nem ezzel szentesíti kétéves felháborító ténykedését a hazai kerékpáros sportvezetés. Ha tévedés, kisebb megkönnyebbüléssel fogom törölni ezt a cikket, amint biztosnak látszik, hogy Sanyi utazhat az Eb-re és a világkupákra…
A Cervélo igazi nagyágyú az országúti bringák piacán, nem is elsősorban az értékesített mennyiségnek köszönhetően, annál inkább a minőség és az innovatív megoldásaik miatt. Csak egy példa: a Cervélo névhez kötődik az első aero országúti váz, a Soloist, melyet azóta az egész iparág követ.
A kanadai céget 1995-ben hozták létre, azóta a kerékpáripari fejlesztések egyik úttörője. A Cervélonál nehéz 2015-ös újdonságokról beszámolni, ugyanis a modelljeik nem is mindig kötődnek évjáratokhoz. Nem azért változtatnak, mert jön egy másik számmal jelzett naptári időszak, hanem azért és akkor, amikor azt műszakilag szükségesnek tartják. A gyártó kifejezetten specializált, csak országúti és pályagépekkel foglalkoznak, más egyáltalán nincs a kínálatukban. A palettát így elég egyszerű áttekinteni: az R (road) széria jelöli a sima klasszikus országúti gépeket, az S (Soloist) az aero vázas országútikat, a P az időfutam/triatlongépeket, míg a T (track) a pályagépeket. Eredményeiket tekintve elég csak a Garmin-Sharp Pro Tour csapatra gondolnunk (vagy a korábbi években a Team CSC-re), Ryder Hesjedal Cervélo nyergében győz a 2012-es Giro dItalia-n, de ott van a hosszú távú triatlon világbajnok Rachel Joyce, az Ironman győzelmeket halmozó Heather Wurtele, vagy az Ironman világbajnok Frederick van Lierde, de eredményekben nem szűkölködnek pályakerékpár szakágban sem. Némi hazai kötődés: Cervélo P széria típusainak nyergében érte el több sikerét is Csomor Erika, hazán legsikeresebb hosszú távú női duatlonistája, triatlonistája. Azt még meg kell jegyeznünk, hogy az egész Cervélo paletta csak karbon modelleket tartalmaz, a vázak nem a távol keleten készülnek bérgyártásban, és szinte minden vázukra jellemző, hogy megoldásai annyira tipikusak, hogy matrica nélkül is messziről fel lehet őket ismerni. A gépeket a legnevesebb gyártók alkatrészeivel szerelik, a sort olyan cégek neve fémjelzi, mint a 3T, Mavic, FSA, HED, Magura, Rotor, Profile Design, vagy a Fizik. Minden típus kapható csak vázszettként is, hogy mindenki a saját igényeinek leginkább megfelelő gépet állíthassa össze.
világbajnokok részére…
Számos érdekes és általában nagyon praktikus, előremutat fejlesztéssel álltak elő az elmúlt pár évben is, ilyen pl. A „Future-Proof” nevű kábelvezetés, ami fogadja mind a mechanikus bowdeneket, mind az elektromos vezetéket, mind pedig az esetleges hidraulikus fékvezetéket. Ezt a fejlesztést egyébként mostanra az egész Cervélo kerékpárpalettára kiterjesztették. Ennek köszönhetően a vázak a jövőben továbbfejleszthetők, nem kell őket egy másik fék vagy váltórendszerre átállás miatt lecserélni.
Cervélo P5 Frederick van Lierde edition
Kezdjük talán a leglátványosabb P szériával, annak is a legérdekesebb és legfejlettebb típusával. A képen az Ironman világbajnok Frederick van Lierde 2014-es versenygépe, egy alaposan tuningolt P5. Erőteljesen ovális Osymetric lánctányérok, elektromos Dura-Ace szett, magas profilú karbon Cosmic kerekek, a 3T időfutamkormányra pluszban felszerelt kulacstartó, és X-lab aerodinamikus váztáska a felsőcsövön.
Cervélo P5
A P5 modellnek két variánsa van: a UCI szabályoknak megfelelő P5-three, és a nem UCI konform triatlon variáns, a P5-six. A lényegi különbség a villa kialakítása, a triatlon verzión egy nagyon lapított szárú villa van, a fejcső előtti áramvonalazó elemmel – mely voltaképpen nem más, mint a villán rögzülő fék áramvonalazó burkolata, illetve a kormányszáron rögzülő felső rész -, míg a UCI verzión kevésbé aero villa van hagyományos rögzítésű fékkel.
A váz minden részletére a végletekig kihegyezett aerodinamika jellemző: a csőformák, az integrált első Magura fék, a hajtómű mögé rejtett hátsó fék, a villa áramvonalazó eleme a fejcső előtt, rejtett bowdenvezetés, az aero nyeregcső, minden elemében kompromisszumok nélküli időfutam váz. A váz méltó kiegészítője az elképesztő formájú, leginkább valami előrenyilazott szárnyú repülőgépre hasonlító 3T márkájú triatlon kormány és könyöklő kombó. A vázszett ára 7000 amerikai dollár, ami ottani mércével mérve sem aprópénz, úgyhogy nem minden nap fog szembejönni, viszont a profi triatlonisták közül mégis nagyon sokan választják e típust. A komplett gépek közül a képen látható Di2-es Dura-Ace szettel, Rotor Flow hajtókarral és HED kerekekkel szerelt változat szerény 11.000 dollárt ér.
A villa vonalaiba simuló áramvonalazó elemmel takart Magura hidraulikus fék nem csak nagyon hatékony aerodinamikai szempontból, de elég jól is mutat.
Cervélo P5
A hátsó féket megannyi más időfutam géphez hasonlóan levitték a középcsapágyház mögé, ahol egy kis áramvonalazó elem is javítja az aerodinamikát.
Cervélo P3
A P3-as eddig is már jelentős sikereket tudhat magáénak a triatlonversenyekről, most mégis újítottak rajta. Alacsonyabbra került az alsócső, így jobban átsiklanak a légáramlatok az első kerékről az alsócsőre, a nyeregvázcső teljes hosszában hozzásimul a hátsó kerékhez, meg az egész vázkialakítás korszerűbb lett tovább fokozva az eddig sem rossz aerodinamikai tulajdonságait. A legkisebb 45-ös vázméretet az optimális geometria elérése céljából 650-es kerékmérethez tervezték.
Cervélo P2
A P2 típus jó ideje gyártásban van már, de most ő is megújult, és megkapta a P3 modell vázát, így a két modell csak felszereltségben tér el egymástól. Egyik-másik triatlon magazin tesztjében a kétszer ennyibe kerülő gépekkel összehasonlítva is jobbnak találtatott. Gyárilag 105-ös szettel szerelik, amit már 2500 dollártól meg lehet venni, ami viszont nem rossz ajánlat figyelembe véve a nagyon magas műszaki színvonalat képviselő vázat.
Cervélo S3
Az S széria az aero vázas országútikat jelöli. Az S3-at is újratervezték nemrég, ennek köszönhetően még hatékonyabb lett, megkapta a „Future-Proof” kábelvezetést, A gép világbajnokságot is nyert már és szintén számos kerékpáros szaklap áradozott teljesítményéről, számos összehasonlító teszt győzelmet besöpörve. A váz és a villa akár 25 mm-es külsőkkel is kompatibilis. A komplett bringát mechanikus vagy elektromos Ultegra szettel vásárolhatjuk meg.
Cervélo S5
Az S széria legfrissebb tagja a jövőre megújuló S5-ös. Lényegében minden megoldást belezsúfoltak a vázba, amit az időfutam gépeknél kitaláltak, mindezt normál országúti geometriával és UCI előírásoknak megfelelő mértékben és módon. Az előző S5-öt 3 évvel ezelőtt volt szerencsém a kiállítást megelőző tesztnapon kipróbálnom. Minden túlzás nélkül mondom, hogy csak és kizárólag szuperlatívuszokban lehet róla beszélni, annyira új élményt jelentett pozitív értelemben. Ezt újították most meg, aminek köszönhetően a gyártó állítása szerint „21,3 wattal hatékonyabb lett a gép”. Javítottak kicsit az aerodinamikán, kicsit merevebb is lett a váz, és pár részletet, például a papucsokat újratervezték. Érdekes alkatrész a saját fejlesztésű aero kialakítású koskormány. A gépet kompletten Dura-Ace szettel rendelhetjük, de azt akár elektromos verzióban is. A Cervélo mostantól több modelljét is kínálja HED kerékopcióval. A képen látható gép a full fekete-fehér színösszeállításban nagyon ütős volt, a fotó ezt sajnos csak részben adja vissza.
aerokormány a Cervélo S5-ön
A kormány aero kialakítású koskormány rejtett bowdenvezetéssel, normál 31,8 mm-es befogó mérettel. Az aerodinamikus formája miatt a gyártó mérései szerint önmagában is 4,4 wattal kisebb erőkifejtéssel tartható a tempó vele. 4,4 watt, pontosan megmérték, ilyen ez a Cervélo… A kormány megfelel a UCI 3:1-es szabályának is, így annak használatát jóváhagyta. Amúgy határozottan kompakt formájú, 80 mm előrenyúlás és 128 mm esés jellemzi. Vajon ezzel is trendet indítanak el, mint anno a Soloist vázzal?
Cervélo R2
Az R2 modell jelenleg az R széria belépőmodellje, mely megkapta az R3-as modell vázát. Az összes szokásos fejlesztéssel bír (tapered fejcső, Future-Proof integrált bowdenezés, karbon papucsok stb.), a pláne, hogy a váz tömege 1000 gramm körül mozog, ami elég jó érték ebben az árkategóriában. Az R széria 105-ös felszereltséggel indul FSA és 3T kiegészítőkkel.
Cervélo R3
Az R3/R2 váz közelebbről. E két modell kényelemre optimalizált típusok. Az R3-assal amúgy hétszer indultak a Paris-Roubaix versenyen, ebből hatszor dobogós helyezést értek el, amiből 3 győzelem volt. Kell-e ennél többet mondani a híréről? A lekerekített négyszög keresztmetszetű alsócsővel (Squoval tubing) a gyári infó szerint 7 wattot spórolhatunk azonos tempó mellett, mivel az 24 %-kal növeli az oldalirányú merevséget az előző R3-as modelléhez képest. Komplett gépként Ultegra szettel és Fulcrum Racing 5-ös kerekekkel elérhető.
Cervélo R5Ca
Az R5Ca nevében a Ca jelölés Californiát jelöli, ott is van a Cervélonak egy fejlesztőrészlege, akik a legkönnyebb vázakat készítik, a Garmin-Sharp csapat által is használt R5-ösöket is fejlesztik. Az eredmény egy kifejezetten mászógép hegyi szakaszokra. Az R5Ca kerékpárt több, neves szaklap is a kategória legjobbjának választotta. Csak pár érdekes technikai részlet: 650 g körüli váztömeg, alul 1,3/8”-os villanyak, lekerekített négyszög keresztmetszetű alsócső (Squoval tubing), aszimmetrikus PressFit középcsapágy-kialakítás (BB Right), elektromos váltószett esetén üléscsőbe rejtett Di2 akkumulátor. Mindezt nem adják olcsón: 5000 dolcsi a vázszett és 9000 a komplett Dura-Ace Di2 szettes gép. A top minőségnek ára van…
Cervélo T4
A sort a gyártó pályagépével zárom. A T4-es is magán viseli a jellegzetes Cervélo jegyeket: a jellegzetes, a hátsó kerékre simuló üléscső, a tipikus fejcsőforma, az alsócső-üléscső találkozásának kialakítása stb. A gyártó a váz tervezésekor megpróbálta egyesíteni a merevséget és az aerodinamikát. Kifejezetten extrém igénybevételre tervezték a legerősebb sprinterek alá. A T4 csak vázszettként kapható.
