Egy hónappal ezelőtt, április végén még nagyban arról cikkeztünk, hogy Magyarország ad otthont a Grande Partenzának, az Olasz Kerékpáros-körverseny rajtjának. Szinte hihetetlen, hogy így elszaladt felettünk az idő, hiszen az ország legszebb épületeinek rózsaszín köntösbe való borulása, a közös tekerés Valter Atival a Hősök terén, vagy az óbudai Danubius Hotel parkolójának kerékpárszervizzé való átalakulása már mind-mind a történelem részét képezi. De ez a történelem egykor még jövő volt, amelyet olyannyira vártunk, és amely jövő igen kevés országnak adatott meg ezidáig: hazánk előtt mindössze tizenegynek. Nézzük, mit tartogatott számunkra a Corsa Rosa idei kiadása, hiszen izgalmakból, küzdelmes vagy komikus jelentekből idén sem szenvedett hiányt az Olasz Körverseny.
Sok dolog kavarog az újságíró fejében, amikor három hét történéseit szeretné egy cikkbe összefoglalni, úgy, hogy az ne nyúljon túl hosszúra. Már-már lehetetlen küldetésnek tűnik, hiszen annyi impulzus, élmény ért bennünket, kerékpárszurkolókat az elmúlt időszakban, hogy az egyenesen könyvért, de legalábbis egy hosszabb terjedelmű írásért kiált. Jelen cikkben mégis megpróbáljuk röviden bemutatni a Giro legemlékezetesebb pillanatait a budapesti csapatbemutatótól egészen a Veronai Arénáig. Nézzük először a nyers számokat!
A Giro örök nyomot hagyott Magyarországon
3410 – ennyi kilométert tekertek összesen a versenyzők a három hét alatt. Ez több, mint a Föld átmérőjének a negyede, és olyan, mintha öt alkalommal tennénk meg a Budapest és Verona közötti távot, légvonalban.
50 580 – ennyi métert kellett megmászniuk a kerekeseknek. Ez olyan, mintha valaki öt és fél alkalommal megmászná a Mount Everestet, vagy közel 50 ízben felkirándulna a Kékesre – természetesen a tengerszintről.
2239 – ilyen magas volt méterben a Passo Pordoi, az idei verseny királyhegye (Cima Coppi), amely emlékezetes pillanatokat hozott, hiszen ezen a szakaszon dőlt el a rózsaszín trikó sorsa.
149 – azon versenyzők száma, akik teljesítették a távot, amelynek 22 csapat 176 kerékpárosa vágott neki. Ez azt jelenti, hogy a versenyzők több, mint négyötöde célba ért.
3 – a magyar igazság! Soha korábban nem szerepelt még 3 magyar versenyző is egy háromhetesen, lévén, hogy a közelmúltban az is ritkaságszámba ment, ha egyáltalán egy versenyzőnk oda tudott kerülni a világ élvonalába. 2020-ban Valter személyében egy, 2021-ben Dina Marcival kiegészülve kettő, míg idén Fetter Erikkel és Peák Barnával együtt már hárman képviselték a piros-fehér-zöld színeket. Lesz-e 4 jövőre?
A főszereplők, akik nélkül nem lett volna ugyanolyan a verseny
5 – ennyi olasz szakaszgyőzelem született az idei Girón, ami valljuk be, nehezen indult a házigazdák számára. A 11. napig kellett várni, amíg Alberto Dainese a dobogó legfelső fokára állhatott Reggio Emiliában, az azt követő 10 szakaszból azonban négyet is olasz versenyző vitt el – ráadásul négy különböző.
10 – ennyi nemzet versenyzői nyertek szakaszt az idei Girón. Közülük is kiemelkedik Biniam Girmay, aki első afrikai kerékpárosként vitt el egy etapot a Grand Tourok történetében. Arnaud Démare háromszor nyert, ezzel övé lett a legjobb sprinternek járó trikó, de a hegyek királya, Koen Bouwman sem szerénykedhet a maga két győzelmével. Az összetett győztes Jai Hindley egyszer nyert, míg számunkra természetesen a legkedvesebb Valter negyedik helye a 19. szakaszról.
7 óra 13 perc – ennyi volt a különbség az első és az utolsó versenyző között. Jai Hindley 86 óra és 31 perc alatt ment végig a távon, míg Roger Klugénak 93 órára és 44 percre volt szüksége. De legalább becsülettel végigment!
Jai Hindley mindössze egy szakaszon viselte a rózsaszínt – de az az egy a legutolsó volt
A számok után következzen néhány emlékezetes jelenet, amelyekre évek múltán is garantáltan emlékezni fogunk!
A budapesti csapatbemutató – nem lehet elmenni szó nélkül a fantasztikus hangulatú, a kerékpáros világ krémjét felvonultató esemény mellett, amellyel hivatalosan is kezdetét vette a 2022-es Giro d’Italia. 18 World Team és 4 prokontinentális csapat érkezett Budapestre olyan nevekkel, mint Mark Cavendish, Alejandro Valverde, Richard Carapaz, vagy Vincenzo Nibali. Az idei év egyik legnagyobb sporteseményének nyitányára tízezrek voltak kíváncsiak a Hősök terén, és százezrek a televízió képernyői előtt.
Ezrek gyűltek össze a Hősök terén
A 3 magyar szakasz – sosem felejtjük! Azt a hangulatot, amit a magyar szurkolók teremtettek, a lovas huszároktól kezdve a tűzoltókon keresztül a spinningesekig, azt az érzést, amelyet a Giro rajtja hozott el az országba. Minden egyes falu kitett magáért, rózsaszínbe öltöztetve mindenkit (és mindent) is, aki az út mellett biztatta a versenyzőket. Caleb Ewan bukása Visegrádon az utolsó métereken, a budapesti időfutamról készült pazar fotók az Országházzal és a Várnegyeddel, vagy Cavendish balatonfüredi sprintje kitörölhetetlen emléket jelent sok-sok ezer kerékpárrajongó számára. A zámolyi buszmegállóról nem is beszélve, amely az Eurosport kommentátorainak a felvetésére a brit legenda nevére lett keresztelve.
The Giro d’Italia is not just about cycling: it’s about folklore, tradition and lots of fun 😍
cc: Saint László Hussar Association Martonvásár#Giro pic.twitter.com/tqIgi4o3TK
— Giro d’Italia (@giroditalia) May 6, 2022
Blockhaus – az idei Giro egyik legjobban várt hegye, melyen a verseny legnagyobb esélyese, az olimpiai bajnok Carapaz, és – mint az lassan kiderült – legnagyobb kihívója, Hindley csatázott a győzelemért. Az ausztrál vitte a hegyet, így rózsaszín trikója mellé egy szakaszgyőzelmet is begyűjtött Itáliában. Érdekesség, hogy amennyiben Carapaz nem fárad el az utolsó szakaszon, az minden bizonnyal úgy jelentett volna összetett győzelmet az ecuadorinak, hogy a 21 szakaszból egyet sem vitt el. “Nem mindig az arat, aki vet”- szól a mondás, amely a kerékpársportra hatványozottan igaz.
A pezsgősüveg – az utókor megdöbbenve olvashatja majd, hogy bizony az szilveszteri esték vagy szülinapi partik elengedhetetlen kelléke is összeállításunk részét képezi. A helyzet egyszerre komikus és megmosolyogtató, másrészről pedig sajnálatos és abszurd, amely nyomán szabályváltozásokat is eszközölt az RCS sportiroda. (Ezentúl előre kibontják a pezsgőt a versenyzőknek.) Kellett mindehhez egy bizonyos Bini Girmay, aki egy órán belül kétszer is történelmet írt. Egyrészt Afrikát (és Eritreát) is felhelyezte a térképre – már ami a háromheteseken elért szakaszgyőzelmeket illeti -, másrészt a dobogón állva, az üveg dugójával kilőtte a saját szemét, és feladta a versenyt. Ezt előtte van der Poel már eljátszotta Visegrádon, annyi különbséggel, hogy a holland folytatni tudta a Girót, amit legnagyobb meglepetésre be is fejezett a nem kimondottan háromhetes-specialista versenyző.
Az a bizonyos balkanyar – Valter Attila végig szökésben volt a 19. napon, ennek köszönhetően pedig reális esélye nyílt a szakaszgyőzelemre is. A castelmontei befutót azonban jó kesze-kuszára csinálták a szervezők, és közvetlen a vége előtt egy derékszögű kanyart is beraktak. Ez lett a veszte legjobb kerékpárosunknak, aki annak ellenére, hogy a kanyar előtt nem volt a legjobb pozícióban, a kisiklás nélkül a dobogóra odaérhetett volna. Mindegy, a múlton már kár töprengeni, Ati negyedik helye így is soha nem látott magyar eredményt jelentett a Girón.
Passo Fedaia – arra számítani lehetett, hogy a szökevények hazaérnek a mezőny előtt, de arra nemigen vannak szavak, amit Alessandro Covi művelt. A 23 esztendős olasz a Cima Coppin “visszaváltott kettesbe”, és meg sem állt a célegyenesig. A királyszakasz döntőnek bizonyult, Hindley itt vette át a rózsaszínt a erejével teljesen elkészülő Carapaztól, akinek meg kellett elégednie a második hellyel. Ezzel történelmi ausztrál győzelem született, a Veronai Arénába a Bora kerekese gurulhatott be rózsaszín kerékpáron.
Jai Hindley erre a napra örökké emlékezni fog – a Giro első ausztrál győztesét köszönti a Veronai Amfiteátrum
