Mire is jó egy sajtótábor? A 2016-os Trek bemutatón jártunk
Egy össztelós gépet mindig nehezebb belőni
A nagyobb gondot a telós montik jelentik. Általában megkérdezik (vagy nem) mennyi a súlyod és ehhez lövik be a rugóstagokat (vagy nem). De mindenkinek megvan a maga szokása. Én jellemzően 20-25% SAG-el szeretem használni a bringákat, de szinte kivétel nélkül 10-re lövik be (vagy ahogy sikerül). Ezért telópumpa mindig van nálam, és a fotózós kör alatt kialakulnak a beállítások is.
A vacsora helyszínek általában nem hagynak kívánnivalót maguk után
Este ha mázlid van (mert nincsen újabb prezi), akkor van 1-2 órád fürdeni, pihenni, fotókat válogatni, posztolni pár képet, majd jön a vacsora. Ez az est fénypontja, de főként nem is a választék miatt. Ilyenkor lehet szóba elegyedni a fejlesztőmérnökökkel, marketingesekkel, és kihúzni olyan információkat, melyek nem hangoztak el, vagy esetleg nem hangozhattak volna el. De néhány pohár alkoholos ital általában oldja a gátlásokat 🙂 Itt tudhatod meg hogy a montis feljesztő srác saját gépe egy 29+ kerékméretű Stache (pedig kb bármilye lehetne), és hogy az amerikai piacon akkora durranás a fatbike, amit itt Európában el sem tudunk képzelni. Az este általában hosszúra nyúlik, így kb. éjfél után érsz vissza a szállodai szobába. Ekkor átnézed az összes aznapi képet, mert ha valami bemozdult, vagy életlen lett, esetleg hiányzik, akkor másnap pótolnod kell! Jobb esetben egy óra körül már alszol is. A másnap pedig a 6-os keléssel indul, hiszen 7-kor már újra a reggelinél kell ülnöd ha ki akarod maxolni a jellemzően 1 teljes és két fél napot amiből egy ilyen press camp áll.
Néha van egy kis idő lazítani egy kávé melett, de akkor is készül pár kép “valamire jó lesz” felkiáltással
A teljes napok a nem aktívan versenyző sajtósokat bizony komoly próbatételek elé állítják, hiszen sok kilométer és szint megy a lábadba szinte pihenés nélkül, már ha pihenésnek lehet nevezni a fotózások közbeni gugolásokat. Reggel két kör országútizás Madone-nal, majd az új Superfly tesztje, végül két kör a ducigumisokkal, hogy kiderüljön melyik a jobb?! A 29+ vagy a 26” fatbike.
Minden van mint a búcsúban 🙂
A Trek sajtótáborban azt szeretem, hogy berendeznek egy mini Eurobike kiállítást, vagyis szinte az összes 2016-os bringájuk ki van rakva, nem beszélve a Bontrager kerekekről, kiegészítőkről, ruhákról, cipőkről. Konkrétan mindent végig tudsz tapizni, megvitatni, kérdezni. Persze mikor megláttak a gramm pontos mérlegemmel a kezemben akkor a figyelem középpontjába kerültem. Majd az ötödik gép lemérése, és feljegyzetelése után az egyik mérnök megkérdezte segíthet-e valamit? Kicsit beszélgettünk majd folytattam. Ekkor egy egészen magas beosztású hölgy jött oda, hogy nem mindegyik gép a végleges modell! Ezen már csak mosolyogtam. Furcsa ez számomra.
Minden megtapizható, és lemérhető. Na ok, ez utóbbi nem szívesen látott dolog
A világ legkiválóbb bringáit készítik, mégis utálják a mérlegelőket. Pedig sok minden kiderül. Meg nem akadályoznak, de 15 bringa után már érzed a hátadban a kést 🙂 Este persze a vacsoránál megint elsimulnak a dolgok, mégis érdekes. A napot szintén éjszakába nyúlóan zárod.
Az elutazás napján belefér még egy kis tekerés, általában azzal a géppel ami még valamilyen kétséget hagyott benned, vagy nagyon tetszett. Ha mindennel megvagy, akkor lehet egy kicsit lazítani, örömbringázni, de kifingani azért nem szabad, mert utána még vár rád 3-10 óra autóvezetés. Véletlenül sem szeretném ha panaszkodásnak tűnne, hiszen egyrészt tudjuk mire számíthatunk, másrészt imádjuk ezt a fajta pörgést. Ez nem 8 órás munka az irodában, de éppen ezért választottuk. Szerintem sokan cserélnének velünk.
A teszt terülten mindig pörgés van. Nem lennék a szerelők helyében!
Sokszor megkapjuk a kérdést: milyen bringateszt már az, amikor pár órát mégy csak vele? A válasz az, hogy alapvetően teljes. Több száz teszten vagyunk már túl, és legtöbbször az első kilométerek után tudjuk, jó vagy sem az adott modell. Az alkatrészekkel napi szinten találkozunk, a fő kérdés az, hogy a vázszett milyen. A SID villa nem változik, az XT szett is ugyanolyan mint márciusban, és a Formula fék sem kap szárnyakat… Szerencsére a Trek a SRAM X01-es gépein is Shimano féket használ. Talán tudnak valamit! Igen, jobban szeretjük ha extrém környezetben lehet tesztelni, és van is olyan gép ami megkövetelné, de mindig az adottságokhoz kell igazodnunk.
Most mázlink volt, nem esett az eső mint tavaly
A feelinghez pedig sokat hozzáadhat egy hangulatos kisváros, mint Mikulov a gyönyörű belvárosával, és a kiváló sörözőivel, de nem sírjuk el magunkat akkor sem, ha Morzine egyik pályaszállásán kell eltöltenünk ezt a pár napot. Nekünk magyaroknak azért jó egy sajtótábor, mert olyan gépekkel mehetünk, amelyeket itthon a hazai forgalmazó döntő hányada nem fog tudni befogni tesztelésre, és instant módon kaphatunk képet a gyártó teljes palettájáról, akár a legfinomabb részletekig belemenve a fejlesztésekbe. Méghozzá első kézből származó infókkal. Hamarosan jövünk a részletes beszámolókkal, tesztekkel!
