fbpx

Lance Armstrong interjú: ha visszafordíthatnánk az idő kerekét…

Interjúsorozatunk előző három epizódjában Lance Armstrong beszélt korai versenyzői éveiről, a médiával való problémás kapcsolatáról, illetve boncolgattuk személyes kapcsolatait, az azokban bekövetkezett változásokat. Már tudjuk, hogy bűnbaknak tartja magát, és kifogásolja a az egyenlőtlen, igazságtalan bánásmódot, amelyben részesült. A CyclingNews által készített riport utolsó részéből további részleteket tudhatunk meg a USADA-val folytatott harcról, az alapítványtól való kényszerű távozásáról, Armstrong viszonyáról a falon bekeretezett hét legendás sárga mezhez, illetve Hein Verbruggen, Tyler Hamilton és Floyd Landis mai megítéléséről.

Nem sok minden maradt a zsebekben...

Nem sok minden maradt a zsebekben…

CN: Milyen hibák voltak az eljárásban, amit az USADA ellened lefolytatott?

L.A.: Nem kaptam egyenlő bánásmódot, aránytalanul nagyobb fokú büntetésben részesültem, és így tovább. Persze értelme nem lett volna, hogy mást tegyenek meg bűnbaknak, ezt elfogadom, de miért nem próbálták meg legalább az egyensúly látszatát fenntartani. Ha két nap alatt mindenki megkapta az USADA idézést, én miért nem kaptam semmit? A kerékpársport megtisztítása nem az én büntetésem révén fog bekövetkezni, hanem számos egyéb rendelkezés pontos betartatásával, a fejlettebb ellenőrzési módszerekkel, stb. Jól tudom, hogy a háttérben olyan emberek irányították az eseményeket, mint Jonathan Vaughters.

CN: Akkor ez nemcsak Travis és a Te harcod volt?

L.A.: Nem tudom, hogy mi volt a pontosan felállás, de a telefonom mindig be van kapcsolva, és senki nem keresett meg az USADA-tól.

CN: Változhat az ítélet?

L.A.: Remélem, kell hogy legyen valami megoldás.

CN: Ki kezdeményezi?

L.A.: Talán az UCI, talán a WADA. Enyhén optimista vagyok, türelemmel várom a fejleményeket. Én kész vagyok megegyezni bármelyikkel.

CN: Mit kínálnál cserébe?

Verbruggen és McQuaid már nem segíthet, talán Cookson, az új elnöl igen...

Verbruggen és McQuaid már nem segíthet, talán Cookson, az új elnöl igen…

L.A.: Minden kérdésre válaszolok, őszintén, leellenőrizhetően.

CN: Azért érdekelne, hogy miért olyan fontos számodra az ügy továbbgörgetése? Mit akarsz elérni?

L.A.: Szerintem, ha nem derül minden az ominózus időszakkal kapcsolatban, akkor nem zárul le, és tovább folytatódik. […] Engem valóban foglalkoztat a kerékpársport jövője, szeretem, követem az eseményeit, amikor tehetem, magam is kerékpárra ülök. Ha valamivel hozzá tudok még járulni előre mozdításához, mindenképpen megteszem. […] A rajongók számára vissza kell adni a bizalmat, kellenek további szponzorok, és így tovább. Az új UCI elnök Brian Cookson és vezetése képes lesz ezt véghez vinni, és ebben szívesen segítem. Húzzunk most egy vonalat, és végleg lépjünk túl ezen a hibás korszakon!

Az Alapítványtól nehéz volt a búcsú, talán nem kellett volna összekeverni a versenyzést, a dopping és a rák elleni küzdelmet

Az Alapítványtól nehéz volt a búcsú, talán nem kellett volna összekeverni a versenyzést, a dopping és a rák elleni küzdelmet

CN: Váltsunk témát, beszéljünk az alapítványodban folytatott szerepedről! Vissza fogsz e valaha térni a Lance Armstrong Foundation berkeibe?

L.A.: Lehet, hogy már nincs visszaút. Nagyobb esélyt látok arra, hogy a kerékpársport visszafogad, mint az alapítvány. Mindenképpen el kell mondani, hogy nem a Tour győzelmek hívták életre a LAF-ot, az már 1997-ben létrejött. Kétségtelen, hogy jelentős médianyilvánosságot a sikerek hoztak számára, de az alapkoncepció már jóval előtte megvolt. Akkor szerény reményekkel indult, megpróbált segíteni azokon, akiben daganatos betegséget diagnosztizáltak. Mint már a riport során említettem, számos nyilatkozatommal igen sokat ártottam az alapítványnak, amit a vezetőség nehezen felejt. Remélem, hogy egy későbbi vezetés megértőbb lesz, és akkora talán már részben tisztázni tudom nevem a nagyközönség előtt. Természetesen szeretnék ismét segíteni embereken, jobban hiányzik, mint a kerékpársportba való visszatérés. Nem az én döntésem lesz, hogy kapok-e szerepet a LAF munkájában, de reménykedem benne.

CN: Mi volt számodra a legnehezebb pillanat az utóbbi 12 hónapban?

L.A.: Sok volt, nem is tudnám mind felsorolni. Ha már kérdezted, kétségtelenül a LAF-tól való elválás volt az egyik legmegrázóbb esemény, de amitől leginkább tartottam, gyermekeim sorsa és lelki állapota, szerencsére mindvégig rendben volt. […]

Hazugsághegyek

Hazugsághegyek

CN: Harcoltál a LAF-ból való kizárás ellen?

L.A.: Erről nem szeretnék beszélni, maradjunk annyiban, hogy a válás nagyon nehéz volt számomra.

CN: Mióta nem viseled a sárga karkötőt?

L.A.: Egy jó ideje, de nem a LAF-tól való búcsú pillanatától, ha ezt akarod tudni.

Az ominózus kép, amit Lance magáról publikált...

Az ominózus kép, amit Lance magáról publikált…

CN: És a mezek a falon? [Armstrong bukása után feltett egy olyan képet az Internetre, amelyen egy kanapéról, elégedetten tekint a falon lógó hét mezre…]

L.A.: Egy dobozban vannak, mivel éppen költözöm. Tudtam, hogy ez a kérdés előjön az interjú során, és ha erre azt kérdezed, hogy kiteszem-e újra a falra őket, a válasz igen!

CN: Mit jelentenek számodra?

L.A.: Ezt nehéz pontosan megválaszolni, most túl sok a zavaró körülmény, de lényeg, hogy az ominózus internetes kép talán nem volt helyénvaló.

CN: Ebben egyetértünk, de azért elmondhatod, hogy milyen érzések fognak el manapság, ha rájuk tekintesz?

A 2009-es visszatérés tévedés volt, inkább már csak a showról szólt...

A 2009-es visszatérés tévedés volt, inkább már csak a showról szólt…

L.A.: A mezeket kemény munkával érdemeltem ki, szerepe volt benne az egész csapatnak, a vezetésnek, a segítőknek, a taktikának, a technológiának, az edzésmódszereknek és így tovább. Nem igaz, hogy azok kizárólag a dopping gyümölcsei. Rengeteg mindennek kellett ahhoz teljesülni, hogy a Champs Elysée-n felhúzhassam azokat: szükség volt kitartásra, a győzelem utáni fékezhetetlen vágyra, volt benne bőven szerencse is, illetve a balszerencse hiánya. Rengeteg emlék fűződik hozzájuk, és én továbbra is sajátomnak érzem mind a hetet. […]

CN: Mit mondana Neked ma az 1993-as Armstrong, illetve Te neki?

L.A.: Ez olyan, mintha Luke fiamnak kellene tanácsot adni, vagy neki kellene figyelmeztetni engem a rám váró dolgokra! Így könnyebb számomra elképzelni a helyzetet: természetesen beszélgetésünkben szerepelne, hogy ne válaszd azt az utat, ne szedd a szereket, mert nem lehet megúszni.

CN: Ha most látna az 1993-as éned, mit gondolna rólad?

L.A.: Nem tudom, talán teljesen máshogy vélekedne az egy évvel ezelőtti énemről, mint a mairól, de lehet, hogy úgy látná, hogy a kettő valójában ugyanaz. Jó versenyző voltam, aki bizonyos jellemvonások miatt súlyos hibákat követett el, belekeveredett egy olyan helyzetbe, amelyből nem volt kiút számára. A bejárt út során voltak lépcsőfokok, ahol megvolt a választás lehetősége, ezeknél sorra a rossz döntést hoztam. Ide tartozik a hét megnyert Tour-t követő visszatérés is. Ha ez nem lett volna, akkor szerintem ma nem ülnénk itt!

CN: Ha nem térsz vissza a profi kerékpársportba, beszéltél volna arról az időszakról?

L.A.: Nem tudom.

CN: Ezzel szerintem visszakanyarodtunk oda, hogy valóban megbántad-e tetteidet, vagy csak sajnálod, hogy miattuk megbuktál…

L.A.: Megbántam azt, ahogy a folyamatot kezeltem. Ennél érthetőbben nem tudom megfogalmazni azt, amit érzek az időszak iránt. Sajnálom, szörnyen érzem magam a gonoszságokért, amit elkövettem, legyen az Paul Kimmage-dzsel vagy David Walsh-sal történt konfrontáció, Emma O’Reily ellehetetlenítése, majd megtámadása, az Alapítványnak elmondott hazug beszédek, és a többi. Szörnyen szégyellem magam, rossz cselekedetek voltak, sajnálom. Ezeken nem tudok már változtatni, valahogy megpróbálom jóvá tenni az okozott sérelmeket. Ilyen ronda dolgok megtörténtek más hírességekkel is, akik egykoron úgy gondolták, hogy népszerűségük és hatalmuk folytán érintethetetlenek.

"Azok a boldog szép napok, ég veled..."

“Azok a boldog szép napok, ég veled…”

CN: Hogy érzel Floyd Landis iránt?

L.A.: Nem sok jót tudok vele kapcsolatban mondani, megpróbáltam segíteni neki, támogatni, egészen addig a napig, amikor mindent kitálalt. Szerintem lelkileg túlságosan érzékeny az olyan dolgokkal kapcsolatban, mint az omerta [a profi kerékpárosok közti titoktartás törtvénye], de azért kilóg a lóláb, mivel ugyanaznap lépett a nyilvánosság elé, amikor a 100 milliós polgári pert ellenem elindította.

CN: Ezek szerint megveted?

L.A.: Nem, nem, Floyd-ot nem utálom, inkább sajnálom.

CN: Miért?

L.A.: Erről nem fogok beszélni, legyen ennyi elég.

Lance állítólag sok mindenkit hidegre tett...

Lance állítólag sok mindenkit hidegre tett…

CN: Többször említetted, hogy a győzelemre törők egyenlő esélyekkel indultak, mivel mindenki valamilyen doppingprogramban vett részt. De egyenlő volt-e minden versenyző az UCI szemében? Tyler Hamilton könyvében megvádol azzal, hogy Te árultad be az UCI-nál, neked ott olyan befolyásod volt, amivel bármelyik versenyzőt hidegre tehetted. Így történt?

L.A.: Egészen biztosan soha nem hívattam be egyetlen versenyzőt, de tudtam arról, hogy őket az UCI beidézi. Tyler esetében saját felelőtlen magatartása okozta a vesztét, emiatt hívták be az UCI központjába. Nekem előre szóltak, hogy így fognak tenni, de ha lehet, beszéljek vele előbb én, próbáljam meggyőzni, hogy vegyen kicsit vissza a doppingból. Akkoriban jelentek meg az első szintetikus haemoglobin-készítmények, még nem voltak a piacon, de egyesek már szedték. Az UCI kapcsolatba lépett velem, hogy értesültek, Hamilton is ilyen kúrán van, megkérdezték, mit tudok a dolgokról. Tudtam a szerről, tudtam, hogy egyesek már szedik az AICAR-t [sic – lásd komment], ezt megosztottam velük is. De nem említettem Tyler nevét, és ismét leszögezem: nem én kértem a beidézését.

CN: Ezek szerint olyan kapcsolatban voltál az UCI-val, hogy Te mindenről értesültél, így pedig egyértelmű, hogy csak valamilyen kapitális hiba miatt bukhattál volna meg az általuk elvégzett doppingteszteken…

L.A.: Nem bukhattam meg, mert a csapat konzervatív doppingprogramot folytatott.

CN: De ha mégis lett volna valami gebasz, azt el lehetett volna intézni úgy, mint az 1999-es kortizol-vétséget…

L.A.: Szerintem a nagy esélyesek ebben is egyenlőek voltak: felteszem Fernando Escartin bukott volna meg egy teszten, őt is értesítette volna Verbruggen, mielőtt nyilvánosságra kerül az ügy […]

Ez volt talán a legnagyobb tévedés?

Ez volt talán a legnagyobb tévedés?

Ezt kérdezd meg Verbruggentől!

Ezt kérdezd meg Verbruggentől!

CN: Miért ragaszkodsz ahhoz, hogy 2009-ben tisztán versenyeztél? Az UCI nem rendelkezik visszamenőleges tesztadatokkal, így nem bizonyítható az állítás se pro, se kontra?

L.A.: A visszatérésem előtti időszakban a dán anti-dopping szakértő, Rasmus Damsgaard végezte el a vizsgálatokat, ő megbízható szaktekintély, szerinte a mintáim rendben voltak, semmilyen manipulációt nem észlelt. Én ezzel már bizonyítottam tisztaságomat, gondolom senki nem feltételezi, hogy Damsgaard le lett fizetve az állásfoglalásáért.

CN: Elime Vrjiman, aki az UCI számára újraelemezte az adatokat, teljesen más konklúziót vont le: akkor ő lett lefizetve?

L.A.: Ezt kérdezd Verbruggentől!

.

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.