Megterhelő időszakon vannak túl a Waberer’s Areus Cube olimpiai kvótafutói, Juhász Zsolt és Parti András, mivel a világkupákkal tűzdelt hétvégék után, szusszanás helyett, a mountain bike XCO Európa bajnokságon kellett bizonyítaniuk.
Az Eb-t megelőző albstadti világkupa nem sikerült úgy egyik versenyzőnek sem, ahogy szerették volna. Mindketten fizikai és technikai gondokkal küzdöttek a versenyen. Míg Zsoltnak a kerékpárral akadtak gondjai, Andrásnak a mezőnnyel gyűlt meg a baja a sorozatos összeakadás és tolakodás miatt.
Parti András – „Zsoltival majdnem egymás mellől rajtoltunk a kb. 150 fős mezőnyben. Viszonylag jól kaptam el a rajtot, de ez csak kb. 100 méterig volt így, mert akkor elkezdődtek az elakadások. Az első kört a 68. helyen fejeztem be, azonban mivel elég rövid volt a kör, és már az elején tekintélyes hátrányt szedtünk össze, pont kiszedtek egy körrel a vége előtt. Végül az 54. helyről szólítottak ki. Zsolti a 69. helyen végzett, neki sem esett jól ez a nap.”
A küzdelmes német világkupa után érkeztek a szintén németországi Sankt Wendelbe, az idei Európa-bajnokság helyszínére. Ideális körülmények fogadták őket, minden adott volt egy remek teljesítmény eléréséhez.
Parti András
Parti András: „Ezúttal a 35-ös rajtszám jutott nekem. Ez egyben a beszólítási pozíciómat is jelentette, csakhogy engem teljesen a jobb szélre állítottak a bírók, így elég gyenge rajtot vettem. Az első rövid meredeknél összeakadtak előttem, én beléjük mentem, hátulról meg belém. A kavarodásnak köszönhetően visszacsúsztam, és csak 50-en kívül kezdtem meg az első kört. Zsoltinak jobban jött ki a rajt, hamar eltűnt előlem. Annyi szerencse azért volt a dologban, hogy a pálya jellege miatt egy-két kör alatt egészen jól vissza tudtam dolgozni magamat. Az első kör után már 27., majd 17. is voltam. Többnyire csoportokra szakadt a mezőny, mivel elég „bolyozós” pálya volt. Én is egy 5-6 fős csoportban haladtam. Volt, hogy leszakadtam róluk, de mindig visszaküzdöttem magam valahogy. Két körrel a vége előtt volt egy kis technikai malőröm, mivel a láncom beesett a legkisebb fogsor és a váz közé és nem igazán akart kijönni. Leszakadtam a csoportról, bár folyton láttam őket magam előtt, nem tudtam érdemben közeledni. Csak az utolsó körben tudtam az onnan leszakadókat megfogni. A befutónál sprintre jöttem egy portugál sráccal. A 18. helyen végeztem, ami a saját – és egyben Magyarország – eddigi legjobb Európa bajnoki szereplése. Majdnem 1 óra 49 percet mentem a 32 fokos hőségben, ami kicsivel hosszabb, mint ahogy optimális lett volna. A győztes Julien Absalon-tól 4 perc 53 másodperccel maradtam el.”
Juhász Zsolt
Juhász Zsolt: „2009-ben voltam már itt, akkor szintén kontinens bajnokságot rendeztek. A pálya „old school”-os, pont, mint 5 éve. Ez a pálya most kifejezetten feküdt nekem. Jól éreztem magamat rajta, legalábbis a többi versenyzőhöz képest. Jól bírtam a hirtelen jött meleget is, ellentétben az északi kollégákkal. A startom kiválóan sikerült. Nehéz volt elhinni, hogy mindössze két perccel a rajt után, az esélyesek már szédelegtek a mezőny végére. Ez tovább motivált, bőven pont esélyes helyen tekertem. Az utolsó előtti körömben jött el számomra egy kisebb mélypont, de szerencsére még tudtam rátenni és már nem volt messze a top 20 sem. Ekkor azonban elkezdett fel- és leváltani a hátsó váltóm. Lenéztem és láttam, hogy az egész csak lóg. Amíg a technikai zónában próbáltuk orvosolni a problémát, utolértek páran. A gond gyorsan megoldódott, csak vissza kellett tekerni a kilazult átütő tengelyt. Valószínűleg az árthatott meg, hogy olykor 70-nel lehetett haladni a rázós szántásban. A végén viszont jött, amit nagyon nem szeretek (még ha megy is); sprintre jönni a befutóra. Szerencsére azért meglett a 24. hely! Ha Andris nem döntögetné meg saját legjobb magyar eredményeit, akkor most én döntögetném meg az övéit! Ezúttal is üzenem neki: „még mindig jó vagy”! :-)”
.
