A hétvégi XIII. 24 órás mountain bike maraton legkeményebb, szóló kategóriájában 19 férfi és 6 női versenyző indult. A kategória legjobbja Kakas László (KTM Team-Digitaljet) 12 kör előnnyel, 117 teljesített körrel volt a leggyorsabb. Az alábbiakban az Ő beszámolóját olvashatjuk a versenyről:
Robika foglalta a helyet nekünk, mivel mi reggel mentünk le tesómmal, így egész közel a váltózónához sikerült sátrat verni. Persze jobb lett volna közvetlen a pálya mellett, mert akkor kevesebbet kell rohangálni a supportnak, de oda már a csapatok befészkelték magukat, viszont legalább Geriék közel voltak. Herk Imi most nem indult, segített Gerinek és még nekem is…
6-os rajtszámot kaptam, de ennél sokkal jobb volt az, hogy bátyónak külön „Team Manager” kártyát adtak! Ezzel mehetett is rögtön a csapatvezetői értekezletre. A rajtlistán 19 férfi szólós ott volt, sőt még Baros Bálint is befutott, aki még a Duna maratonon azt mondta, hogy nem jön… ezzel meg is lett rögtön az ellenfél! Tartottam még nagyon az osztrák sráctól, de Bálint mondta a rajtnál, hogy nem kell tőle félni.
fotó: Kezso
Ádám nyomott egy FIRE-t és elkezdtük a körözést. Meglepődve tapasztaltam, hogy nem törték-zúzták egymást a pilóták rögtön az elején, pedig sokan voltunk. Most nagyon toleránsak voltak egymáshoz és ezért a hangulat is sokkal jobb volt. Az első két órában nem igazán találtam a ritmust, próbáltam ragadni Bálintra, de az nekem sok volt, utána elengedtem, jobb volt, ha nem láttam, szépen megnyugodtam és nyomtam az egyenletes köröket. Aztán látom, hogy Bálint kicsit belassult, nem értettem, viszont innen elkezdtem építeni a körelőnyöket.
Iszonyat meleg volt, amin még rontott a közelgő front is, mivel tolta maga előtt a párás levegőt. 3 kulacs High5 izotóniás is bement óránként, kiegészítve plusz 4:1-es porral, hogy már az elejétől meglegyen a fehérje utánpótlás. Nem akartam úgy járni, mint tavaly, ezért erre most nagyon figyeltünk tesóval.
Valószínűleg a meleg miatt, de sokkal korábban jöttek a holtpontok is, már 4-5 óránál éreztem, hogy megjött az első és már a váltós csajok is kezdenek lekörözni! Nagyon durván nyomták, az biztos, le a kalappal! Közben a por miatt többször is megálltam egy-egy mosdásra, mert már karcolt a szememben a lerakódott sár. Még csepegtettünk is, nehogy begyulladjon. A körönkénti nyakon öntés miatt elég mocskos voltam, de kellett a hűtés…
fotó: Kezso
Még sötétedés előtt volt egy gyors átöltözés, az előbbiek miatt, meg azért is, hogy javuljon a komfortérzet és a dokihoz sem lehet menni ilyen koszosan. Itt egyszerre 3-an segítettek, Geri, Imi és Tesó segítettek bringát, cipőt takarítani, tiszta F1 érzés a boxutcából! Sokat így nem hagytak pihenni, menni kellett…
Gerivel dumáltunk az elején, kérdezte mi a cél, mondtam az, hogy ne kapjak kört éjfélig, mert a verseny úgyis, csak utána kezdődik. Ez annyira jó sikerült, hogy 12 óra után 4-5 kör előnyöm volt Bálinthoz képest. Most 24-02-ig volt orvosi, mentem is volna rögtön, de kellett még mennem vagy hármat, mire meglett a doki. Bátyó rögtön kiintett és már ott is voltam a mentőautóban. Vérnyomásméréskor kicsit meglepődött a doki, hogy ennyi tekerés után 110/80-at mért, rögtön kérdezte mennyit tekerek… Kimosta a szemem fiziológiás oldattal, ez jólesett, aztán ültem még egy kicsit, hogy leteljen a kötelező 15 perc. Közben levest kanalazgattam, de éreztem, hogy valami nem OK a gyomromban és a következő pillanatban már jött is a rókakoma a mentőautó mellé, ráadásul Bálint szeme láttára… Hiába, ami nem odavaló, azt kiveti a szervezet! Utána viszont sokkal jobb lett, és mivel az izó már nem ment le, émelyegtem szinte mindentől, kipróbáltam Hocsa Allin italát, ami egész jól esett és ami a legfontosabb volt, belül maradt! Innen csak víz volt egy darabig, hogy tisztuljak picit.
fotó: Kezso
Fél kettő körül megérkezett a vihar, amire már előre felkészítettek mindenkit. Ezt nagyon jól kezelték a rendezők. Egy dologgal lett volna még jobb, ha az elveszett másodperceket is tudják mérni, de ezt még a Forma1-ben sem tudják, ha bejön a Safety Car, pedig ott lenne mivel! Ez a kör emlékezetes marad, azt hiszem. Folyamatos ködszerű por volt előtte is, mivel állt a levegő, de a hirtelen szélben volt olyan hely, hogy az első kerékig alig láttam és közben mindenütt villámlott. Beérve bátyó rögtön üvöltött, hogy „piros zászló” és már szaladtunk is a sátrat fogni, nehogy elvigye a szél. Közben megint leküzdöttem egy Allin-t és kb. 20 percet talán még bóbiskoltam is, de Ádám újra beszólításra hívta a mezőnyt.
Inkább a szél volt nagy, sajnos csak kevés eső esett. 4-kor sikerült újraindítani a versenyt. Kicsit lecsökkent a létszám, kerestem Bálintot, de nem láttam, mondtam is tesónak, figyelje, de ő sem látta. Azt mondta, hogy amit most megyek, az mind tiszta körelőny!! Ennek főleg azért örültem, mert miután Bálint is látta a rókázást, féltem, hogy elkezdi majd nyomni, így viszont nem, mert nem volt a pályán. Beálltam egyenletesre és próbáltam újraindítani a gyomromat. Néha már egy fél babapiskóta, kiflivég lement, miután egy egész körön át „kevergettem”, de legalább ettem.
fotó: Kezso
A kényszerpihenővel viszonylag rövid lett az éjszakai műszak, 5 órától már lámpa sem kellett nagyon. 18-20 fokra esett vissza a hőmérséklet, valamelyest elült a por, de ahogy felkelt a nap, rögtön megint felment 25-30-ra. Megint kellett a vízhűtés…
Közben egyszer csak megjelent Bálint, rögtön kérdeztem tesót hogy állunk. Bálint már 13-14 kört kapott és a 3. volt. Aztán találkoztam Boda Petivel, aki a 2. helyen állt. Pár szót váltottunk, mondtam is neki, ha most megnyomja még meglehet a 2. hely. Ezt gondolom Bálint is tudta, mert innentől rendes kergetőzésbe kezdtek. Ennek azért nem örültem, mert végig tekernem kellett, nem állhattam meg, különben utolérnek. Persze bátyó sem hagyta ezt, pedig kb. 2 órányi körelőnyöm volt.
A végére már nagyon nem akarózott a körözgetés, ezért fél 12-kor úgy döntöttem, hogy a Support Team Manager és a segítők tiszteletére nyomok egy „gyors kört”, tesó egyből belelkesedett, mikor meglátta a lendületet. A vége 8:01 perc lett az utolsó előtti körben, ami a szólósok között a legjobb köridő lett! Beérve szépen leültem a székbe a boxutcában és mondtam tesónak, most hagyjon békén, már csak az utolsó körre megyek ki Gerivel. Így is tettem 11:50-kor elindultunk és egy laza 12 perces körrel begurultam a célba elsőként a szólósok között! Bátyó pezsgő híján ásványvizet locsolt az arcomba, FLYING ROOSTERS zászló a nyakamba, SIKERÜLT! Most tényleg Szárnyaltak a Kakasok!
fotó: Kezso
Rögtön „celeb” lettem Ádám mondta is, hogy innentől mindenki olyan bringával akar majd tekerni mint az enyém… jót nevettem! Aztán megtaláltak a TV-sek is, rövid riport, majd eredményhirdetés és pakolás. Na itt már éreztem, hogy nagyon elfáradtam, alig tudtam nyitva tartani a szemem.
Kaptam egy bringás órát és egy zsírszázalék mérő kütyüt. Otthon kipróbáltam és láss csodát „zsíros” vagyok!
Nagyon köszönöm a sok-sok buzdítást mindenkinek a verseny alatt. Néha nem is tudtam, ki mondta, hogy hajrá, ezért elnézést, de jólesett (Fehér Csabi, Lili nektek is!) ! Külön köszönet Iminek és Gerinek akik folyamatosan segítettek bátyámnak, a képekért örök hála Iminek, Kezsónak és persze Hostya Zolinak, akik nem sajnálva a drága cuccokat, ott voltak még a legnagyobb porban is!
Természetesen a Szponzorációban kapott High5 porok és gélek nélkül nem tudtam volna ilyen eredményt produkálni de HoCsa Allin itala is csodát tett, mivel átsegített a gyomorproblémákon. Görcsök és mindenféle fájdalom (a fenekemet leszámítva) sikerült letekerni ezt a 117 kört.
fotó: Kezso
Összesen 327km-t mentem, a Tarajos (KTM PHINX 1.0) megint hiba nélkül tette a dolgát, csak olajozni kellett a láncot. Egyszer odavertem a pedált egy kőnek, de mivel Egg Beater Candy volt, ezért a 4-ből maradt még 2 belépési opció, ezért nem kellett megállni.
Most jön egy hét pihenő, majd hétvégén Bükk maraton OB!
