blogok hírek magazin mountain bike verseny

Győzelem és sárga trikó Blazsó Marciéknak Portugáliában!

2016.03.24.

3, 2, 1… Így fest a Blazsó Márton és Milton Ramos által rajzolt sorminta az UCI S2 kategóriás Portugal Tour mountain bike körverseny első három napja után, avagy szerdán szakaszgyőzelmet és összetett elsőséget ünnepelhetett a páros!

A hatnapos verseny az események tekintetében nem zökkenőmentes, a prológon Marci párja bukott, az első szakasz után este pedig kiderült egy szerencsétlen – majdnem – végzetes – géphiba, ettől a ponttól kezdve meséli a el a Mesterbike ILB Factory versenyzője, hogy mi történt sárga trikó megszerzéséig:

Az első szállodából tegnap átköltöztünk egy másikba, ami nem is volt olyan bonyolult, hiszen Dani Gomez a segítőnk remekül segít mindenben! Napi több órás melója van mellettünk. Videót vesz föl Miltonnak és szponzorainak, bicajmosás, frissítés minden itatóponton, logisztika… Este bicajmosáskor jött az üzenet, hogy “Gyere nézd meg a bicajod!” Kimegyek és látom el van repedve a támvilla. Volt egy elcsúszásom egy sziklára felugratáskor, amikor megtorpant előttem egy ügyetlenebb srác. Csak egyik lábbal letérdeltem mikor leléptem és megcsúszott a kövön a bringáscipő. Még esésnek is túlzás lenne nevezni. A bicajt oldalra döntöttem és valószínűleg pont a szikla élének csapódott támvilla. Nem vettem észre. Még jó hogy kibírta a szakasz végéig! Abban biztos voltam, hogy ezzel egy métert sem merek menni. Nem tudom, hogy intézték el a srácok, de az egyik riválistól megkaptam a cserebringáját! Hoppá!!! Pár dolgot átszereltem a gépemről, de azért kicsit tartottam attól, hogy megint 1×11-el kell mennem ráadásul ovális fogaskerékkel, meg levegős hátsófékkel, amit este már nem bírtunk normálisan légteleníteni.

Rajt után kiderült, hogy tökéletesen beállítottam az idegen gépet. (Nem volt nehéz. Amikor BMC-t megkaptam, minden méretét mérőszalag mellett lefotóztam a telefonommal.) Már több felől, hallottam, hogy bármit adnak alám, azzal ugyanúgy jól tudok menni. Ez azért nem teljesen igaz! Én inkább a BMC-vel mentem volna!!! Szóval kényelmesen ültem, az egyetlen gond, hogy fékezés előtt pumpálni kellett a fékkarral a hátsóféket. Annyi baj legyen! Legalább versenyben vagyunk. Ma sokkal jobbak voltak a lábaim, Csapaton belül nem volt gyenge pont. A 66 km-es táv felénél a leghosszabb emelkedőn a tegnapi győztes portugálok támadtak, nem reagáltunk azonnal, előbb leráztuk a francia párost és lassan felértünk rájuk. Fennsíkon összedolgoztunk négyen, mert egy olasz csapat még elmenésben volt, de az utolsó hosszú lejtő elején beértük őket. Mindkét rivális együttesnél volt kevésbé technikás ember. Nálunk viszont nem! Örültem, hogy a levegős hátsófékkel is elég gyorsan tudtam menni, hogy mindenkit lerázzunk lefele. A városba érve már nem volt esélyük felérni. Némi előnnyel megnyertük a mai szakaszt és átvettük a vezetést összetettben. Holnap a leghosszabb etap 95-100 km és kb. 3500 m szintemelkedés. Most este 10 óra! A szerelő srác még nem végzett a hátsó fékkel, de azt mondta kb. fél óra múlva már kipróbálhatjuk. Háááát, hmmm…. Izgalmas lesz!