Egy végigbringázott szezonnal a hátunk mögött kicsit untuk a szokásos Mészégető-Dobogókőt, vagy a Flórián-kört, így egy őszi vasárnapi napon felültünk a kerékpározás egyik „új hullámára”, amit külföldiül gravel biking-nak neveznek.
gravel biking
Magyar megfelelője még nincs, de ha a mountain bike is része nyelvünknek, talán nem is kell erőltetett fordításban gondolkoznunk, persze lehet próbálkozni… A gravel biking – bár a tengerentúlon versenyeket is rendeznek ilyen néven – teljesen hétköznapi tevékenység: kerékpározás rekreációs, túra vagy edzés céllal változó burkolatú utakon, aszfalton vagy éppen dózerúton (gravel), bele-belecsípve képességeinkkel és kerékpárunkkal kompatibilis terepekbe.
gravel bike-ok (na jó, cyclocross bringák) és gravel riderek
A „gravel bike” a cyclocross bringákra hasonlít leginkább, ami tulajdonképpen tökéletesen alkalmas erre a tevékenységre. Egyes gyártók palettáján már szerepel speciális gravel bike, amit elsősorban geometriája különböztet meg egy cyclocross kerékpártól. Utóbbi versenyzésre kihegyezett eszköz, agilis geometriával, míg a gravel bike kényelmesebb testtartást ad magasabb homlokcsővel, nagyobb tengelytávval, laposabb villaszöggel, nagyobb menetstabilitást és kényelmet garantálva.
a gravel ride is a Flórián téren kezdődik
Egy gravel bike nyergében, amikor letérünk az aszfaltról, továbbra is haladhatunk nagy sebességgel, enyhén lejtő dózerúton ez 40-50 km/h-t is jelenthet, ilyenkor máshogy viselkedik a bringa, mint a csiki-csuki cx-pályákon. Éppen ezért egy ilyen kerékpáron előny a cyclocrossban tiltott ballonosabb (35-38 mm) gumi, ami általában semi-slick, hiszen az aszfalton ennek annyira jók a gördülési tulajdonságai, mintha országútin ülnénk. Egy gravel bike-on már előny lehet a tárcsafék is, ugyanis nagyobb sebességnél is adódhat olyan helyzet – nedves időben is – hogy szükség lehet a nagyobb fékerőre.
letérve az országútról
Két-három éve, amikor belekóstoltam a cyclocrossba a SuperCross-sorozatnak köszönhetően, rögtön adta magát, hogy télen a cx-bringával induljak el bringázni rekreációs céllal is. Akkor még nem is tudtam, hogy létezik a „gravel bike” kifejezés, egyszerűen csak változatosabbá tettünk pár ismert aszfaltos edzőkört azzal, hogy átkötöttük itt-ott a szántóföldeken vagy más terepen átvezető szilárd burkolat nélküli utakkal. Ilyenkor kitágulnak a határok, új ingereket kapunk, mégis valamennyire „országútis” marad a kerékpározás, nagy területeket járhatunk be.
Tegnap is ezt javasoltam a srácoknak, amikor elindultunk 11-kor a Flórián térről, hiszen mind a négyen cyclocross kerékpárral voltunk, úticélunk az új kilátó a Pilis-tetőn, adta magát a gravel biking. Mindenféle térkép vagy előzetes útiterv nélkül is 2 perc alatt kitaláltunk egy útvonalat, hogyan iktassunk be terep-szakaszokat, hogy eljussunk időben Pilis-tetőre és a teljes bringázás se vegyen igénybe sokkal több időt, mint egy országúti Dobogókő oda-vissza.
A Bécsi úton a Pilisborosjenő-tábla után fordultunk fel a meredeken, itt kicsit szívott, akinek 23-as fog volt a sor tetején, majd a gravel biking-hoz jobban illő kisebb kerülőút helyett a “montisabb” utat választottuk tovább egyenesen a település felé, csak hogy „felpörögjön a rendszer” mindjárt az elején. Legalább kiderült, hogy a 36-27 (28, esetleg 30) valóban szükséges egy ilyen bringára, illetve mindenkinek a képességeinek mérten érdemes tervezni a terepes átkötéseket.
“összefekvés” csapatképre az első kimerítő mászás után
Pilisborosjenőtől az „Egri vár” felé haladtunk, belecsípve a móka kedvéért a régebbi XC-pályába, majd a csobánkai temető felé haladtunk a széles döngölt úton. Sokkal ingergazdagabb volt ez a szakasz cyclocross bringával, mint mountain bike-kal, nagyobb sebességgel az „unalmas terep” is igényelt kis koncentrációt. Következett a hosszú-hegyi dózerút a maga enyhén köves szakaszaival, itt beiktattunk egy hosszabb résztávot is az emelkedőn, majd – hogy legyen idő pihenni – sor került az első defektszerelésre is…
Pilis-tető felé
Itt álljunk meg egy szóra, hiszen számomra a legrosszabb tapasztalat a korábbi gravel bike-ozásaim alapján, hogy a cyclocross gumit nagyon könnyű felütni, régebben alap volt az átlag egy defekt/bringázás. Szerencsére pár hete megoldódott a probléma egy cyclocross tubeless rendszerrel (speciális felni és külső defektmentesítő folyadékkal), azóta egyre merészebb vagyok vele, és eddig nemhogy defektet nem kaptam, még nyomást sem veszített útközben.
A szép kilátás a fehér folt helyére képzelendő
Pilisszentkereszttől következett egy kis laza pörgetés az aszfalton az Esztergom-Dobogókő elágazásig, majd balra a sorompón át a Pilis-tetőre vezető út. Bár a burkolat nagy része aszfalt, jól jött cyclocross gép, hiszen helyenként enyhén sáros szakaszok vártak ránk, a végén pedig a „strade bianche” a kilátóig. Sajnos a délelőtt még szép idő felhősre váltott, így a kék éggel, drámai felhőzettel díszített színes képek helyett inkább az egykori rakétasilók járataiban próbáltunk fotózkodni…
Hazaindulás előtt kortárs szipósok bölcsességeit olvashatjuk a rakétasilók betontömbjein
Lefelé és hazafelé az aszfaltot választottuk, a szokásos Szentkereszt-Pomáz-Budapest útvonalon, így időben sem nyúltunk túl egy átlagos országúti bringázáson.
Térkép:
Straván: http://www.strava.com/activities/217301041
Egy gravel bike-ban az is fantaztikus, hogy szinte teljes értékű országúti gép a maga gyorsaságával, emellett, hogy a megfelelő terepen teljesen más élménnyel is megajándékoz. Egy mountain bike-kal egy cyclocross/gravel kerékpárhoz képest tötymörgés az országúton haladás. Ahogy hűvösebbre fordul az idő, valószínűleg fordítva működik majd a dolog, fölfelé aszfalt, és hazafelé terepezve nem fogunk annyira fázni, mint egy dobogókői lejtmenetben 5-10 fokban.
A gravel biking során legtöbb defektet elszenvedő büntetést érdemel…
Hirtelen ennyit kedvcsinálóként a gravel biking-hoz, ha valaki kedvet kapott hozzá, csak ajánlani tudom, biztosan mi is foglalkozunk még a témával a Bikemagon…
Fedezz fel új utakat!
.
