Összehasonlító mountain bike teszt: a Merida új 27,5-es és 29-es team kerékpárjai
A mallorcai Merida Press Camp mountain bike tesztnapját egy olyan összehasonlító teszt jegyében próbáltam kihasználni, amire nem sűrűn adódik lehetőség. Az új „csodafegyvert”, a Merida Big.Seven 27,5-es kerékméretű, merevfarú XC team-bringát a hasonló 29-es karbon team mountain bike-kal, a Big.Nine Team-mel és a következő szezonra full karbon felfüggesztéssel érkező Big.Ninety-Nine fullyval mértem össze.
Merida Big.Ninety-Nine Carbon Team
Elsőként nézzük a műszaki jellemzőket, fókuszban a Merida Big.Seven prototípusával, amit a Multivan-Merida Team versenyzői már élesben is használnak. A dimenziókat tekintve a 27,5-es kerék szabvány átmérője alapján közelebb áll a 26-oshoz, milliméterre pontosan az adatok a következők: 559 (26”) 584 (27,5”) 622 (29”). Nyilván a gumiköpenyekkel is lehet variálni, például ha egy 2,25-ös külsőt teszünk a 27,5-esre, és úgy hasonlítjuk össze egy 2,1-essel szerelt 29-essel, tolódnak kicsit az arányok.
Merida Big.Seven Carbon Team
A vázgeometria szempontjából a 27,5-es bringa egyértelműen az agresszívabb, “XC-sebb” felhasználást támogatja, tengelytávja, láncvilla-hossza és a villa beépítési magassága szempontjából is. Ki sem kell próbálni, alapvető dolgok az adatokból is kiolvashatók: a 27,5-es majdnem olyan fordulékony technikás pályán, mint a 26-os, a 29-essel pedig nagyobb sebességnél biztonságosabb a közlekedés.
Merida Big.Nine Carbon Team
Mivel a tesztelt bringák még nem a végleges modellek, most nem írnék pontos szögeket és millimétereket, de amit például biztosan tudni lehet, a Big.Seven láncvilla hossza 425 mm lesz, vagyis csak 5 mm-rel hosszabb, mint a 26-osé. Ugyan készülnek 29-es bringák extrém rövid láncvilla-hosszal – például a BMC 29ere pont 425 mm-es – de ebben az esetben kompromisszumot kell kötni, például a sárférőhely rovására. Utóbbi szempontjából a Big.Seven még a ballonosabb gumival sem hagy kívánnivalót, de ez igaz a már futó Big.Nine modellre is, aminek egyébként 440 mm-es a láncvillahossza.
Utóbbi kerékpár amúgy szintén átesett egy ráncfelvarráson, az egész Multivan-Merida Team-et érintő új design mellett – ahogy minden Merida team bringán – a vázon belül vezetik a váltóbowdeneket, és minimálisan könnyebb is lett a váz, amely az Ultra High Modulus (UHM) karbonból készül. A kiválóan csillapító Flex Stay támvillák kialakításánál a karbon szövetben egy úgynevezett „bio-szálas” réteget is találunk, ami fokozza a rezgéselnyelő tulajdonságokat. Továbbá elérhető lesz a Big.Nine 15”-os méretben is (karbon verzióban és lite aluban eddig nem volt).
Merida Big.Ninety.Nine karbon 29er fullyk várják, hogy elvigyék őket
Ha már szóba került a 15”-os méret, a 29 vs. 27,5 összevetésben nyilván figyelembe kell venni a rider testmagasságát is. Jó alany vagyok ebből a szempontból, mert pont a határértéket képviselem, ami – nem csak szerintem – a 180 cm környékén húzódik. Mára az már nagyjából letisztult, hogy 180 cm fölött a mountain bike állóképességi szakágában inkább előnyös egy 29-es a 26-os kerékpárral szemben.
Mivel most kicsit mélyebben belemegyünk a témába, gyorsan hozzáteszem azt is, hogy ezeknél az összevetéseknél mi, akiknek az a feladatunk, hogy írjunk róla, kimondottan keressük a különbségeket, ami egy tesztben, cikkben eltúlozva jön le, mintha ezek markánsan megmutatkoznának a teljesítményben is.
A Big.Seven kerékpárból a 18,5-es méret volt a jó választás
A félreértések elkerülése kedvért szögezzük le az elején, hogy a tesztkörön nem produkált időben még 5%-ot megközelítő különbséget sem 29-es és 27,5-es merev bringa, de a nüanszokról igenis érdemes beszélni, mert a versenysportot a technika fejlődése is előreviszi, és az évek során az apróságok összeadódnak, így mondjuk 10 év távlatában már valóban megmutatkozik a különbség két hasonló kategóriájú konfekció-bringa között.
Sokszor lehet olvasni a „tökmindegy, ezt is, azt is csak tekerni kell…”- típusú kommentárokat, amiket viszont furcsállok kicsit, lévén egy kerékpáros portált pont azért olvas vagy szerkeszt valaki, hogy megtárgyalhassa a „finomságokat”, és könnyebb valamiről markáns jelzőket használva beszélni. (Zárójel bezárva.)
Rudi Van Houts továbbra is kitart a Big.Nine mellett
Visszatérve a méretekhez és a nüanszokhoz, nekem például alapvetően bevált a szezonban a 29-es bringa. Versenyszerű megmérettetéseken túlnyomórészt hazai maratonokon használtam, ahol nem találkozunk technikás szakaszokkal (veszélyesekkel, például fél méter mély avar 50-nel – sajnos igen…). Viszont a másik oldalon, például az Underworld Kupán vagy az EliminaTour XCE versenyen már sokszor hátránynak éreztem a nagyobb tengelytávot és a kevésbé merev kerekeket. Nyilván ez az „érzés” is változik a testmagassággal, 190 cm-es barátom például már minden lehetséges helyzetben jobban érzi magát a nagykerekűn.
A Multivan-Merida Team Sram XX1-t használ majd a vk-kon, a képen Ondrey Cink fullyja
Versenyzőknél is karakter, ízlés (és nem utolsó sorban szponzori elvárás) kérdése, hogy ki mire ül, a Multivan-Merida csapatból például Rudi Van Houts azt mondta, ő marad a 29-esen, Gunn-Rita élete eddigi legjobb bringájának nevezte a nagykerekűt, de mégis be fogja vetni a világkupa-futamokon a 27,5-est. Érdekesség a két fiatal versenyző véleménye, akik a fullykon nevelkedő generációt képviselik, a cseh U23 világbajnok, Ondrey Cink például az össztelós 29-esre esküszik, s főleg a full karbon Big.Ninety Nine-t kívánja hajtani a szezonban (persze azért PR-szempontból is jól elosztották, hogy minden team bringa megjelenjen a versenyeken).
Jose Hermida Merida Big.Seven gépe
A svájci Thomas Litscher véleménye tér el talán leginkább az aktuális divattól. Mentünk együtt két kört a pályán, és alatta meglepő módon a „temetett” 26-os karbon Ninety-Nine volt. Litscher amúgy fiatal kora ellenére „sarkos” figura, és érthetően meg is indokolta, miért kedveli a 26-os fullyt. A 26-os kerék gyorsíthatóság szempontjából vitán felül a legjobb, ráadásul szerinte a Merida csúcsmodellek közül a 26-os Ninety.Nine a legmerevebb a középrésznél is, ha zárja a lockout-ot. Számára a legfontosabb, hogy minél kevesebb Watt vesszen kárba tekerés közben, a minimális súly – lévén ő sem tartozik a könnyű versenyzők közé – nem számít, az összteló pedig jól jön a lejtőkön, a 26-os kerékméretű bringát pedig amúgy is jobban lehet mozgatni. (Meglátjuk, mit kér majd tőle a szponzor idén…)
Masszív full karbon felfüggesztés az egyébként 1850 grammos (tag nélkül) vázon
Világkupa-menők mögött haladva egyébként az is kiütközik, hogy az ő szintjükön mennyire máshogyan kell értelmezni a „29-es kerék jobban gördül, kapaszkodik…”- kezdetű sztereotípiákat, Litscher például könnyedén, akadozásmentesen haladt a 26-os Ninety-Nine-nal a meredek kövesen is, miközben én a nagykerekűvel bukdácsolva büszke voltam, hogy minden erőmet összeszedve egyáltalán nem szakadok le, a lejtőn pedig életem kockáztatásával is nőtt a távolság… Azt akarom ezzel csak mondani, visszautalva a nüanszokra, hogy attól még nem fog valaki szárnyakat kapni, mert átül egy 29-esre, legföljebb a lejtőn megnövekedő biztonságérzetnek köszönhetően könnyebben fogja tudni tágítani a határait.
A Merida Big.Seven homlkorésze
Litscher okfejtésére visszatérve, azt magam is megerősíthetem, hogy a Big.Nine egyik jellegzetes tulajdonsága, hogy a láncvilla az átlagosnál jobban hajlik, és ha ehhez hozzávesszük a tavalyi Big.Nine Team-be épített fűzött 29-es kerék nyúlósságát, az profi szinten már zavaró lehet (és itt tegyük hozzá rögtön, hogy ugyanez a „kényelem” egy amatőr maratonistának előnyt jelenthet hosszú távon).
Rock Shox Sid villa és Fulcrum Red Metal XL kerekek a tesztelt Big.Nine-ban
Az új 29-es Team bringákon a teszt során sokat dobott egyébként a Fulcrum Red Metal XL kerékszett, ami nem tartozik a legkönnyebbek közé, ellenben merevségben markáns a különbség a fűzött DT-Alexrims kombóhoz képest. Ilyen „apróságokkal” lehet egyébként manipulálni a gyanútlanabb újságírókat, akik ezáltal mondjuk a komplett új kerékpárt fogják merevebbnek érezni…
Szintén új beszállító a Prologo
A spanyol José Hermida az alacsonyabb versenyzők közé tartozik, és vele kapcsolatosan volt egy olyan benyomásom, hogy megváltást jelent számára a 27,5-es team bringa. Ha visszaolvassuk a tavaly ilyenkor kifejtett véleményét a 26 vs. 29 kérdésben, érezhető volt, hogy a szponzorérdek miatt nyilván nem mondhat semmi rosszat kategorikusan a nagykerekűről, de számára a Big.Nine túl nagy és nehézkes. Ő robbanékony, agresszív stílusú versenyző, az XC-pályákon kiáll a nyeregből, lószol, visszaül, kiáll – ehhez minél könnyebb, minél merevebb bringára van szükség.
Hermida bringájában az új Fulcrum 650B csúcs kerékszett, a tesztgépekbe sajnos ilyen még nem jutott
Nos, az új Big.Seven súlya nagyjából az O.Nine és a Big.Nine között lesz, a kerekek pedig a Fulcrum új 650B méretű karbon csúcsmodelljei. A Fulcrumra azért esett a választás, mert merevség/súly szempontjából kiválóak és belső nélkül használhatók. Kompatibilisek továbbá a Sram 1×11-es szettjével, amit a világkupákon használnak majd a versenyzők. A Multivan-Merida Team egyébként szakított a DT-vel, nemcsak az agyak, hanem a villák tekintetében is. Jürgen Falke a Rock Shox megbízhatóságát emelte ki fő érvként, de nyilván szerepet játszott az is, hogy a Sram-Rock Shox-Avid konszern visszautasíthatatlan árajánlatot adott OEM villákra.
Belül vezetett váltóbowdenek minden team bringán, a Big.Ninety-Nine-on is
A Big.Seven vázának kidolgozása szerintem ha lehet, még igényesebb, mint a Big.Nine-é, belülre került a fékkábel is. A felsőcső-homlokcső találkozásnál harmonikus a forma és a festés, a hátsó traktusnál pedig az elérni kívánt merevség és a kényelem céljából is finomították, lapították a vonalakat, a postmount-féknyereg környékének kidolgozása is szép. A geometriát bevallottan úgy alakították, hogy középmagas és alacsonyabb riderek válasszák ezt a bringát. A Merida célja hosszútávon egyébként az, hogy a felső kategóriában marad a 27,5-es, valamint a 29-es kerékméret, és a későbbiekben a 26-osról mondanak le.
A Big.Ninety Nine Carbon Team felfüggesztése hátulról
Műszaki szempontból még a Big.Ninety-Nine-ról is ejtsünk pár szót: a 29-es fullynál a legfontosabb változás, hogy könnyebb lett, megfeleltetve egy profi versenyző igényeinek is. A tavaly ilyenkor még alumínium prototípusként tesztelt bringa team-változatának a hátsó traktusa is karbonból készül majd, a támvilla egy darabból, karbon a himba és a láncvilla is. A váz rugóstag nélkül 1850 grammot nyom. A középrészt egy és kéttányéros hajtóműhöz optimalizálták a geometria támogatja a 100 mm-t és a 120 mm-t mozgó villákat is. A Rock Shox Monarch rugóstag és a Rock Shox Sid villa lehetővé teszik kormányról vezérelhető hidraulikus Lock-Out használatát.
A Big.Seven-nel voltam a leggyorsabb
A teszt, és az első benyomások élesben… A mallorcai teszthelyszínen négy nyomvonalat jelöltek ki a szervezők, melyek közül végül kettőt (leginkább egyet) használtam az összehasonlításhoz. Volt egy lagymatag kör, amit kihagytam, és volt egy technikásabbnak nevezett „kör”, aminek tetejére tolva lehetett feljuttatni a kerékpárt, majd következett egy száz méteres meredek, ahol vagy ugrottál két nagyot, vagy lassabban jöttél (részemről utóbbi), ezt követően pedig minimális lejtéssel lehetett szambázni hatalmas köveken, nem túl izgalmas ritmusban. Utóbbit is hanyagoltam, a legtöbbet egy könnyed kis XC-körnek is beillő pályán hajtottam a gépeket, ami egy lendületes kis lejtő után meredek, köves, technikás mászásba váltott, még meredekebb, köves, csiki-csuki lejtmenettel, majd vissza fel sotteres dózerúttal.
A Merida Big.Nine hátsó traktusa
A koncepcióm az volt, hogy először az össztelós Big.Ninety-Nine-t viszem ki, a fullyval könnyebb megszokni a pálya technikásabb részeit, és nem az formálja majd a véleményemet, hogy egyre jobban ismerem a pályát. 5-5 kört terveztem a team-bringákkal, az össztelós után a Big.Nine következett, ami ugye ismerős, lévén itthon ilyenen ülök, a végére pedig az új Big.Seven-t hagytam, hogy minél pontosabban érzékeljem a különbségeket. Méretre a két nagykerekű az itthon bevált 19″-es volt, a 27,5-es pedig 18,5″-es.
Az új, könnyebb fully a profik által is bevetésre kerül majd versenyen
A Big.Ninety Nine-ra felülve rögtön ráeszméltem, hogy milyen jó február elején 13 fokban száraz pályán montizni. Majd váltogatva, fékezgetve, a hidraulikus LockOut-ot nyomogatva utóbbival kapcsolatban tűnt fel az első lényeges dolog: hogy mennyire merev a 29er fully kimerevítve. A köves emelkedőn azonban miért használnám a LockOut-ot, ha mozgó hátsó résszel simábban haladhatok… Lefelé a harmadik körben már nem óvatoskodtam, ahol nem kellett, az össztelós nagykerekű szinte nem is érezte azokat a kövekes kombinációkat, melyek elsőre még megoldandó feladatnak tűntek. Kiemelendő, hogy akkor abszolút nem éreztem nehéznek a bringát, ellentétben mondjuk egy 12-13 kilós alumínium 29er fullyval. Összességében kiérdemelte a „Kell egy ilyen” címkét, de ekkor még nem volt összehasonlítási alapom…
Sárférőhely a Big.Seven támvilláinál – ebből a szempontból szerencsére nem kellett letesztelni
Következett a karbon Big.Nine, ami nagyon pozitív élménnyel ajándékozott meg. Először is a teszten kijött, milyen óriási különbséget jelenthet két, egyébként ugyanolyan bringánál egy merev kerék: a Fulcrum erősebb aluküllőkkel épített Red Metal XL szettje rakétává változtatta a kerékpárt az egyébként szinte teljesen hasonló sajátomhoz képest. A fullyt egyedül a technikás felfelén éreztem gyorsabbnak, de lehet csak azért, mert könnyedébben haladt. Lefelé nagyjából hasonló sebességet produkált a két bringa, a sotteresen pedig a merev volt a nyerő.
A tesztnepon természetesen a 650B kerékméretű Merida volt a sláger
Időben is a Big.Nine produkálta a jobb eredményt, a Litscher árnyékában teljesített kör pedig mindent vitt, de ezt nem számolom, mert ott nagyon acsarkodtam. A legfőbb különbség nyilvánvaló: a merev bringa „könnyebb” (és itt nem csak a konkrét súlyára gondolok), a fully pedig kényelmesebb. Kinek-kinek a beállítottságától függ, melyik való neki, időben pedig nem volt nagy diferencia, még az is elképzelhető, hogy ha pont a Big.Ninety-Nine-on ülve futok össze a profi versenyzővel, akkor azzal teljesítem a leggyorsabb kört…
A Big.Seven középrésze ránézésre is “keményebb”, mint a Big.Nine-é
És akkor a várva várt Big.Seven, amire a helyszínen is várni kellett vagy fél órát… Ez csak azért érdekes a teszt szempontjából, mert beburkoltam közben pár virslit, ami ugye nem éppen pozitívan befolyásolja az emelkedőn haladást. Ennek ellenére az első találkozás a 27,5-es karbon versenygéppel nagyon jól sült el. Összességében is fürgébbnek éreztem a nagykerekűnél, de sprintelgetésnél már-már „ing-gatya” menetekre inspirált (a virslik ellenére). És ami ugyancsak nagyon pozitív, a lejtőn – bár kicsit nagyobb volt bennem a félsz a köveken áthaladva – a szűkebb kanyarokba, súlypontáthelyezésekbe határozottabban be tudtam fordítani, volt egy olyan kanyar, ahol kimondottan markáns volt a különbség ebből a szempontból.
Minden lapítás a funkció jegyében…
Időben a 27,5-es átlagban jobban teljesített, mint a 29-es, kivéve azt az egy kört. Ami azonban a Big.Nine mellett szól, az a kényelem hosszú távon. Ebben az XC-s elemeket tartalmazó körben eleve inspirált a környezet, sokat álltam ki a nyeregből, hajtottam keményen, erőből. Ebből a szempontból tovább „hergelt” a fürge 27,5-es. A nyeregben ülve azonban érezhető volt adott köves szakaszokon, hogy a 29-es könnyebben gurul át, és egy hosszú távú maratonon utóbbi lehet a kifizetődő. A „melyik a jobb bringa” kérdést tehát általánosságban nem tudnám megválaszolni, személy szerint azonban szívesen eltölteném a következő szezont egy 27,5-essel ismerkedve, több XCO-jellegű megmérettetésre elkeveredve, mert mindig inspirál, ami új…
A legfrissebb Merida információk a hazai forgalmazó honlapján: KATTINTS IDE!
(Specifikációkat ezúttal nem közlünk, lévén a kerékpárok még nem a véglegesen kereskedelmi forgalomba kerülő állapotukat tükrözik.)
Az akciófotókért köszönet Jorge Mártin Álvarez-nek (mtbpro.es) és Yosuke Suga-nak!
