fbpx

DH világkupa 3. forduló – Andorra

Lezajlott a harmadik forduló is a világ leggyorsabb montisai közt, akik ennek ellenére még mindig nem mentek olyan igazi, technikás, meredek DH pályán. Az első két helyszín teljesen új volt, míg ez az andorrai is csak tavaly debütált. Valószínűleg a helyi erő, Cedric Gracia és az andorrai székhelyű Commencal lobbiereje is közrejátszhat a helyszín megtartásában, annak ellenére, hogy kimondva-kimondatlanul elismeri mindenki, hogy ez azért nem feltétlenül egy világkupa pálya. A Trek csapatfőnöke egyértelműen ki is jelentette, hogy „ilyen pályákat nem kellene látnunk a világkupákon.”

A versenyzők így tudták, hogy egy nem túl technikás és viszonylag rövid, fent nyitott, döntött kanyaros, míg alul nagyon beszűkülő, csiki-csukis terepen kell majd menniük, ahol nem igazán van nyomválasztási lehetőség. A helyzetet fűszerezte még, hogy a verseny előtt az interneten megjelent pár kép, amelyen a behavazott pálya volt látható, így napokig mindenki aggódva figyelte a hőmérséklet változását, meg a helyi hójelentést. Aztán persze kiderült, hogy bár a szomszédos hegyek havasak, meg van pár hófolt a nyomvonal mellett, de a pálya tökéletesen száraz.

Az időmérőn Hill belelendült végre és megnyerte, nem sokkal megelőzve a tavalyi emlékezetes győzelmet arató Gee Athertont. (Emlékeztetőül: tavaly a húga, Rachel a nőknél nyert, míg a bátyja, Dan 4X-ban. Idén viszont mindketten vállproblémák miatt csak nézőként követték az eseményeket.) Sokat sejtetett, hogy Peat ment egy harmadik időt. Öröm volt látni, hogy az ötödik helyre egy svájci fiú, Nick Beer futott be, aki már az előző versenyen is összehozott egy 18. helyet.

andorra_2

A vasárnapi versenyen Mick Hannah most már egyértelműen bebizonyította, hogy nem csak véletlenül szerepelt jól az eddigi futamokon. A jelek szerint tényleg jó felkészülés egy szezonra a krumplibetakarítás. Greg Minnaarral folytatott adok-kapokjából, most megint – a hét elején nagyot esett – Minnaar jött ki jobban, igaz csak 0,25 másodpercen múlt. Utána Peat közel másfél másodperc előnnyel dübörgött be a célba, ami hatalmas különbség ezen a pályán. Gee Atherton a közvetítéseken jól láthatóan letette egy villanásra a lábát a felső köves kanyarok egyikében. Ha ezt nem teszi, akkor valószínűleg megvan az a 0,02 másodperc is, amivel lemaradt a dobogó legfelső fokáról. Már csak Hillt kellett kivárni, aki hihetetlen tempót diktálva az első 45 másodperces részidőnél 1,6 másodperccel vezetett, majd a célba mégis bő öt másodperccel lemaradva ért be. Az egyértelmű volt, hogy esett, de csak másnap kerültek elő videók a nézők köreiből, amelyekből kiderült, hogy az egyik letörésnél túl nagy tempóval érkezett, saját állítása szerint megpróbálta lenyomni a gép elejét, hogy laposabban szálljon, de túlbillent és iszonyatos sebességgel csapódott a kövek közé. A gondot tetézte, hogy az arca egy hókupacba is beleért, amiből a szemüvegébe is került, így keveset látott az alsó szakaszon. Szóval, ahogy tavaly megnyerte a vb-t Gee-nek, most úgy nyerte meg ezt a futamot Peatnek, aki ezzel történelmet írt. Mostani első helyével ugyanis a 34 éves veterán már 17 világkupa győzelemnél tart, amivel átvette a vezetést Nico Vouilloz-tól. Vouilloz egyébként nagyon sportszerűen azt nyilatkozta, hogy „néztem élőben Steve-et, amint megdönti és elveszi a győzelmi rekordomat. Gratulálok a nagy embernek!”

Így most egy versennyel a féltáv előtt az összetett első öt helyén – Mick Hannah kivételével – ugyanaz a négy ember áll, mint akik tavaly a szezont nyerték. Teljesen egyértelmű, hogy Peat, Minnaar és Gee tudásban és erőben annyira közel áll egymáshoz, hogy tulajdonképpen csak véletlenek döntenek köztük. Hill technikai képességeit tekintve valószínűleg jobb náluk, de egy fokkal még mindig gyengébb, és ami rosszabb, hogy nem megbízható. Ha összejön neki, akkor mindenkit csúnyán elver, de sokszor hibázik nagyot, illetve nem tud ugyanolyan kimagaslót nyújtani minden pályán, mint a másik három angol anyanyelvű társa. Mick Hannah teljesítményét pedig még talán korai lenne megítélni, de nyilvánvalóan csak használt neki az egy év kihagyás, mert nagyon motivált és erős, amit eddig is tudott mindenki, hiszen két éve Vigoban például ő nyert. Az összetett eredmények pedig jól mutatják az öt ember fölényét, hiszen az első Peat és a hatodik Leov között már több, mint kétszer akkora a pontkülönbség, de az ötödik Hill is bő száz ponttal van előbbre, és most jön el majd az ő ideje, hiszen jön Fort William, ahol világbajnok lett, utána meg Maribor, ahol sok másodperccel szokta verni a mezőnyt. Érdemes még megemlítenünk Justin Leov-öt, aki komoly megfázással küzdve is be tudott jönni az ötödik helyre, és ezzel megszerezte élete és a Trek csapat eddigi legjobb (férfi) eredményét. A női harmadik helyet megszerző, és az összetettben is csak kettő ponttal lemaradó Tracy Moseley-nek hála a csapatversenyben ők a másodikak. Az időmérőn nagyot menő Nick Beer pedig nem a véletlennek köszönhetően ment olyan jól, mert a döntőben is kitekert magának egy hatodik helyet.

Összetett, férfiak:
1. Steve Peat – 645 p
2. Greg Minnaar – 518 p
3. Mick Hannah – 512 p
4. Gee Atherton – 482 p
5. Sam Hill – 427 p

Összetett, nők:
1. Sabrina Jonnier – 642 p
2. Tracy Moseley – 640 p
3. Emmeline Ragot – 525 p
4. Nicole Myriam – 372 p
5. Fionn Griffiths – 300 p

További részletes eredménylisták, fotók, források:
www.sicklines.com
www.dirtmag.co.uk
www.littermag.com

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.