Már megint egy szlovén – mondhatnánk fanyalogva, látva a san remói befutó eredményét. Tény, hogy az idei évben a mindössze kétmilliós kis ország kerékpárosai erőn felül teljesítenek, azonban a verseny babérjait ezúttal nem az aratta le, akire a legtöbben számítottak. A Pogačar-Roglič duó elől elhúzta a mézesmadzagot honfitársuk, Matej Mohorič (Bahrain Victorious), aki jó ütemben indított, a mezőnynek pedig nem volt ellenszere ma a 27 éves versenyzőre. Mohorič győzelmével olyan elit társasághoz csatlakozott, melynek többek közt tagja Fausto Coppi és Eddy Merckx is.
Elérkezett az év első nagy klasszikusa, a “La Classicissima” – ahogy az olaszok hívják -, vagyis a Milánó-San Remo (1.UWT) kerékpárverseny (márha a pontosan két hete megrendezett Strade Bianchét nem emeljük be a legnagyobb versenyek közé, de ez egyelőre még várat magára). A szokásos, március közepi időpontban megrendezett versenyen napsütés fogadta a kerékpárosokat, akik a Vigorelli Velodrómból indultak hatórás, hátszéllel támogatott útjukra. Az északolasz gazdasági központból a Ligur-tenger partjára vezető 293 kilométer viszonylag sík volt, a táv felénél az 532 méter magas Passo di Turchino (Turchinói-hágó) jelentette az egyetlen komolyabb emelkedőt. Ez így biztos, hogy nem volt teljesen korrekt volt a hegyimenőkkel szemben, és ezt érezték a szervezők is. Kárpótlásul az útvonalat – szokásos módon – átvezették a Cipressán (239m, átlagban 4,1%) és a Poggión (160m, átlagban 3,7%) is. Mindkettő rövid emelkedő – amelyeknek jelentősége csekély lenne, ha útközben kéne őket megmászni – ám tekintve, hogy közvetlen a cél előtt vannak, így fontosságuk felértékelődött, főleg Pogačar számára. A kimenetelt így nehéz lett volna megtippelni, hiszen a mezőnyhajrá mellett arra is megvolt az esély, hogy valaki egy hosszabb-rövidebb szökésből hazaér.
Előzetesen böngészve a névsort, egy dolgot biztosan megállapíthattunk: nem lesz ott magyar versenyző a startvonalon, ellenben a Bianchéval, ahol három honfitársunk is képviselte a magyar színeket, Valter Attila pedig egy elképesztő versenyzéssel negyedik lett Toszkánában. Nem kell megijedni, így is ütős mezőnyt dobtak össze a csapatok. Ez volt az év első versenye, ahol a két szlovén sztár egymás ellen feszült: ott volt a mezőnyben Tadej Pogačar (UAE Emirates) – aki eddig az összes versenyét megnyerte, ahol idén rajthoz állt (UAE Tour, Strade Bianche, Tirreno-Adriatico) – és Primož Roglič (Jumbo-Visma), aki egy Párizs-Nice győzelemmel hangolt San Remóra. A sprinterek közül ott volt a mezőnyben Mads Pedersen (Trek-Segafredo), Jasper Philipsen (Alpecin-Fenix), Alexander Kristoff (Intermarché), Fabio Jakobsen (Quick-Step Alpha Vinyl Team), Peter Sagan (TotalEnergies) és Wout van Aert (Jumbo-Visma) is, csupa olyan kerekes, akinek idénről van már szakaszgyőzelme. Kristoff és van Aert korábban már a San Remón is győzedelmeskedett- előbbi 2014-ben, utóbbi két éve, a járvány miatt szokatlan időpontban, augusztusban megrendezett versenyen. A tavalyi győztes belga Jasper Stuyven ezúttal nem volt ott a mezőnyben, ahogy Remco Evenepoel is hiányzott. Hosszú kihagyás után viszont visszatért Mathieu van der Poel (Alpecin-Fenix), aki idén először ült nyeregbe.
A késő délelőtti órákban startolt a mezőny a Vigorelliből, egy tíz kilométeres felvezető szakasz következett, az igazi verseny ezután vette kezdetét. Az elején rögtön kialakult egy kisebb szökés – ebbe nyolc kerékpáros került bele -, melynek előnye 5 perc volt 240-el a vége előtt. A szökevények nagyot mentek, a mezőny pedig eseménytelenül csorgott utánuk. 100 kilométer után tovább növelték előnyüket (közel hat percre), a szakasz legmagasabb pontjáig, a Turchinóig pedig hét percre hizlalták azt. A pelotont a Jumbo-Trek-Intermarché triumvirátus vezette, a helyzet azonban nem sokat változott. Időközben a versenyzők a szárazföld belsejéből kiértek a tengerpartra, és lélegzetelállító utakon – jó kis hátszéllel – folytathatták a tekerést. A szökevények életében a 210. kilométer jelentette a fordulópontot: előnyük elkezdett csökkenni, 50-el a vége előtt már csak négy és fél perc maradt.
A nyolc szökevény. Fotó: Getty Images
A három Capóra – Capo Mele, Capo Cervo, Capo Berta – még úgy-ahogy együtt értek fel a szökevények, azonban folyamatos volt a lemorzsolódás. 38 kilométer volt vissza, amikor már csak négy versenyző volt elöl, előnyük még mindig több, mint három perc volt. A peloton egyre nagyobb tempót ment, a TotalEnergies, az Ineos, a Jumbo és a Bahrain is előre küldte segítőit. A Cipressára még először értek fel a szökevények, élre jött azonban az UAE, és a lejtőn szépen lenyomta a rést egy perc alá. A Poggio kaptatója előtt repültek a kulacsok minden irányba, az elkészült kerekesek az utolsó energia tartalékaikat mozgósították az utolsó tíz kilométerre. A szökevények álma kilenccel a vége előtt szertefoszlott, a mezőny beolvasztotta őket. És most kezdődött csak az igazi csata. Az előzetesen esélyesek közé sorolt versenyzők egytől-egyig benne voltak a viaskodásban: Pogačar, van Aert, Roglič és van der Poel négyese nem jutott dűlőre. Roglič helyét Kragh Andersen (Team DSM) vette át, és elsőként értek a Poggio-ra. A kis domb lejtőjén érkezett Mohorič, és hatalmas tempót diktálva nyitott egy kis rést társai előtt, akik hiába próbálták utolérni a szlovént, nem sikerült: Mohorič két másodperc előnnyel elvitte az év első monumentumát, még úgy is, hogy az egyik utolsó kanyarban problémája akadt a lánccal! Másodiknak Anthony Turgis (TotalEnergies), harmadiknak van der Poel érkezett meg, de a top10-ben zárt Pedersen, van Aert és Pogačar is. A győztes idő 6 óra 27 perc volt, ami 45 km/h-s átlagot jelent. Nem semmi 300 kilométeren!
Egészen elképesztő véghajrát láthattunk tehát San Remóban, ahol a nevető harmadik, a Pogačar-Roglič árnyékából kilépő Mohorič tekert a leggyorsabban. Előzetesen nem sorolták az esélyesek közé a Bahrain menőjét, honfitársait viszont annál inkább. Mohorič élete legkomolyabb győzelmét aratta ezzel, habár korábban nyert szakaszt mindegyik háromhetesen, tavaly pedig hazája országúti bajnoka lett. A verseny történetében először avattak szlovén győztest, így ebből a szempontból sporttörténelmi pillanatnak lehettünk tanúi. Érdemes megemlíteni, hogy egy negyedik szlovén, a szintén Bahrainos Jan Tratnik is ott volt a legjobb 10 között. Valamit tudnak délnyugati szomszédaink, már ami a kerékpározást illeti.
