Pupu a közútkezelésről: Közös a közút, alakítsd te is!
Mint a neve is mutatja, a közút közhasznú létesítmény, mindenki használhatja. Amíg tiltással meg nem akadályozzák benne. Valódi, vagy mondvacsinált okkal. Az anomáliák be vannak építve a rendszerbe, ezért nem lesz egyszerű felszámolni őket. De aki meg sem próbálja, annak biztos nem sikerül. Mi megpróbáljuk!
Köszönjük, jól megférünk az autókkal
Cikksorozatot közlünk a kerékpáros közlekedés anomáliáinak felszámolásáért. Szerzője Karlovitz „Pupu” Kristóf közlekedés- és gazdasági mérnök újságíró-szakíró, aki öt évtized alatt, négy kontinens nagyon sok országában szerzett bőséges tapasztalatokat mindenféle kerékpárral és motorral, személyautóval és kamionnal, traktorral és versenyautóval. Kérjük, hogy segítsétek mindannyiunk érdekét szolgáló munkáját: hozzászólásaitokkal mutassatok rá visszásságokra és álljatok elő ésszerű, vállalható javaslatokkal.
Ez a tervezett sorozat harmadik cikke. Megjelent:
A közút közterület. Mindenkinek jogában áll igénybe venni. Természetesen csak a szabályok figyelembe vételével. Amely szabályok korlátozók is lehetnek. Tehát eleve be van építve a konfliktushelyzet, és néha bizony vitatható, mi szolgálja jobban a köz érdekét. A vitában pedig józan és elfogult, ésszerű és ésszerűtlen érvek ütközhetnek, sőt, szerepet játszhatnak közérdeknek feltüntetett egyéni vagy csoportérdekek is.
Ésszerű szabályok
Olyan természetességgel fogadjuk el közlekedésünk bizonyos korlátozásait, hogy nem is gondolkozunk rajta. Hát persze, hogy nem szabad forgalommal szemben menni az autópályán, gyalog kóricálni az úttesten, ezerrel száguldozni a városban. Kihalnánk, ha nem lennének ilyen szabályok.
Azonos területen több bringás haladhat, mint autós
Hasonlóan áll a dolog a kerékpárosokat érintő szabályozással is. Noha van rá példa a világban (lásd a világjáró erdélyi góbé, Kobra blogjának új-zélandi bejegyzését), hogy megfelelő forgalomtechnikai megoldásokkal igenis lehet biztonságosan kerékpározni autópályán, vagy négysávos gyorsforgalmi utakon Spanyolországban, minden további nélkül tudomásul vesszük, hogy Magyarországon nem. Nem is ácsingózunk utána, mert kellemetlen zajban, bűzben, légörvényben tekerni. Eddig rendben van.
Félre paraszt, jön az úr!
Ami nagyon nincs rendben, az a kerékpározás sablonos, megfontolatlan tiltása országutakon, illetve azok helységeken átvezető szakaszain.
Szögezzük le: nincs olyan, hogy „kerékpáros”, vagy hogy „autós”. Az nem két külön emberfajta. Állampolgár van, aki egyszer nyeregbe pattan, másszor volán mögé ül, és mindkét esetben ugyanolyan jogokat, bánásmódot követel magának. Tehát nem azt várja el, hogy amikor autót vezet, akkor felelős felnőttként kezeljék, amikor pedig biciklizik, dedósként, akinek majd döntenek a gondviselői a feje felett, hanem azt, hogy mindig olyan embernek érezhesse magát, akinek számít a voksa a szavazófülkében, és az adója az útépítésben.
Nézzünk meg egy szemléletes példát. A Magyar Közút Nonprofit Zrt. képviselőjének egy kerekasztal-megbeszélésen elhangzott érvelése szerint a 11-es út szentendrei átvezető szakaszán azért tiltják a kerékpározást, mert ott a nagy autóforgalom miatt biciklizni veszélyes. Ellenvetésként felhozhatnám, hogy ugyanennek az útnak a budapesti részén, ahol ráadásul 70 km/óra a limit (a szentendrei 50-nel szemben), és ugyanaz az autómennyiség árad, szabad kerekezni, vagy azt, hogy a folytatást képező Leányfalun szintén, pedig felére, két sávra szűkül az úttest.
Ehelyett mást vetek fel, hogy elkerüljem a részletekről szóló parttalan vitát. Az a szentendrei 11-es út egy közút. Nem autópálya, és nem autóút. Városon átvezető országút. A Közút kezelésében áll, de nem birtoka. Közterület. Az enyém is, akár autózni, akár biciklizni akarok rajta. Az utóbbi tiltását csak akkor fogadom el, ha bizonyítottan veszélyes. De nem az! Amikor még nem tiltották, illetve nem ilyen elszántan szereztek érvényt a rend őrei a tiltásnak, magam is sokszor kerekeztem rajta, a Dunakanyar, a Skanzen, Pilisszentlászló, vagy a Dömörkapu, tehát fontos kirándulóhelyek, idegenforgalmi vonzásközpontok felé. Elég széles az út, sohasem volt kellemetlen élményem, nem tartottam fel senkit. E tekintetben nem változtak a feltételek, hiszen az autók nem lettek szélesebbek, nem mennek gyorsabban, és ugyanolyan követési távolsággal haladnak egymás mögött, mint régebben.
Az elöntött kerékpárút járhatatlan, a behavazott veszélyes. A vegyes forgalmú út tiltása viszont állandó
Akkor miért is tilos? Egy szemlélet következtében. Valaha úgy fogalmazták meg ezt, hogy „félre paraszt, jön az úr!” Jön az autós úr, és te, paraszt bringás, takarodj az útjából! Mert ha nem így lenne, és csakugyan a bringások biztonságáról volna szó, akkor például korlátozhatnák 40 km/órára a sebességet (semmi szükség rá – lásd a Békásmegyeri 70-et). Mi lehetne ennek a következménye, csak úgy elméletileg kérdezve? A reggelente ott vonszolódó bádoglavina résztvevői néhány másodperccel később érnék el a belvárostól Budakalászig érő dugó végét, ahol aztán úgyis csak araszolgathatnak. Miközben a kerékpárosok elsuhannak mellettük…
De ez a sebességkorlátozásos ötlet csak fikció. Magam lennék a legádázabb ellenzője, hiszen én is autózom arrafelé. És tisztában vagyok azzal, amivel a Közút illetékesei látszólag nem: a kerékpárosok jelenléte önmagában forgalomcsillapító hatású, így automatikusan áll be a biztonságos ritmus. Ha sok biciklistát látnak az autósok a jobboldali sávban, akkor ehhez igazítják vezetési stílusukat, az éjszaka üres úton viszont kihasználják a limitet. Ilyen egyszerű ez. Automatikusan működik, nem kerül pénzbe.
A biztonságunkra hivatkozó érvelés engem nem győz meg, „félre paraszt, jön az úr!” hozzáállást hallok ki mögüle. Ami egyértelműen szembemegy a korszellemmel, a józan ésszel és a közjóval.
„Nincs ember, nincs probléma”
Még jobban gyöngíti a Közút Szentendrén említett hivatkozását egy nagyon egyszerűen felfogható gondolatmenet. Ha azt állítják, hogy megvédésük érdekében tiltják ki a kerékpárosokat, mert felelősséget éreznek minden egyes balesetért, akkor a nagy klasszikus, Joszif Visszarionovics Sztálin örökbecsű szavait – „Nincs ember, nincs probléma!” – a helyzetre alkalmazva ugyebár az autóbalesetekért is felelősséget kell vállalniuk, tehát ki kellene tiltani az autókat! Mivel autósból több közlekedik, mint kerékpárosból (noha szépen tolódik el az arány az utóbbiak felé), az igazán nagy emberbaráti intézkedés a mostani „Merci-táblák” (traktornak, lovas kocsinak és kerékpárnak tilos, „háromágú csillaggal” tagolt jelzőtábla) eltávolítása és a gépjárműforgalmat tiltók kihelyezése lenne. Ekkora blődséget természetesen senki sem javasol, csupán az indoklás tarthatatlanságát kívánom érzékeltetni.
Az elöntött kerékpárút járhatatlan, a behavazott veszélyes. A vegyes forgalmú út tiltása viszont állandó
Odafelé így, visszafelé úgy
Biciklizzünk csak Budapestről Vác felé! A városhatárig tartó kerékpárút után Merci-tábla fogad. Most ne nyissunk vitát arról, hogy indokolja-e a forgalom nagysága, vagy bármi egyéb objektív tényező – tökéletesen védhetetlenné teszi, hogy ugyanennek, a Dunakeszi előtti körforgalomig tartó útszakasznak a Pest felé vezető oldalán semmi sem tiltja a kerékpározást! Odafelé tilos, visszafelé szabad! Ez nem egyéb, mint a Közút munkájának selejtje.
Erre kell Rétság felé menni… (Vácnál)
Viszont nem egyedi eset. Kicsit odébb, Gödön szabad kerékpározni a 2-es utat átvezető
főutcán. Kivéve kifelé és befelé egy-két utcasarok-köznyi szakaszt, ahol kinn van a tiltótábla. A szabálykövető kerékpáros ezeken a részeken leszállhatna, és a járdán tolhatná a biciklijét. Miért is? Ha csakugyan azért, mert a Közút éppen itt akarja védeni őket a forgalomtól, akkor ez ugyebár semmi egyebet sem jelent, mint hogy az út többi, nagyobb részén viszont lelketlenül odaveti őket az életveszélynek!
Remélem nyilvánvaló, hogy eszemben sincs ilyen vádat megfogalmazni. Tilalmat indokló veszély nincs, amit bizonyít a tilalommentes szakaszok biztonságos közlekedése. Csak arra mutatok rá, hogy ötletszerűen, meggondolatlanul kitett táblákkal ha nem is kényszeríti (lehet tolni!), de készteti szabálysértésre a közlekedőket a Közút. És nem hivatkozhat biztonsági szempontokra, felelős viselkedésre.
… egészen Szendehelyig: ott 150 méteren tilos
Megkérdezném: a Magyar Közút Nonprofit Zrt. munkatársai sohasem járnak arra, vagy ha igen, nem veszik észre ezeket az ordító forgalomtechnikai hibákat? A narancsszínű útellenőrző gépkocsik személyzetének nincs jelentési kötelezettsége az ilyesmiről? És ha felfigyelnek rá, technikailag mennyi időbe telne egy-egy ilyen hiba kijavítása? Döntés, aláírás, megbízás, végrehajtás? Vélhetően hetekbe, legfeljebb egy hónapba. Akkor hogy állhat fenn a visszás helyzet évek óta?
Ezeket a kérdéseket nem lehet elintézni azzal, hogy sok a munka, kevés az ember, súlyozni kell, és vannak fontosabb elvégezni valók is. A kirívó hibák eltüntetése másodpercek alatt meghozható döntéseket és negyedórák alatt végrehajtható munkát kíván. Egyébként pedig hadd kérdezzük meg, kerékpárosként: hogyan akarja magát a biztonságunk és a szakmai tudás letéteményesének feltüntetni olyan szervezet, amely ennyi és ilyen jól látható hibával hívja fel magára a figyelmet?
Kizárás életfogytiglan
Van egy szempont, amelyről nemigen esik szó. A kerékpárosoknak tiltott átvezető útszakaszon üzlet, orvosi rendelő, iskola lehet, ahová netán biciklivel járnának a helyiek – sőt emberek laknak ott. Kérdem, mit tegyen, aki ott él? Szépen tologassa el a biciklit odáig, ahol már ráülhet, majd megint haza? Vagy vegye tudomásul, hogy őt egyszer s mindenkorra, azaz a büntetőjogból vett szakkifejezéssel életfogytiglan kizárták a lehetőségből, hogy otthonról kerékpárral indulhasson el, és ugyanúgy térjen vissza? Át tetszettek ezt gondolni?
Ha egy városban ki akarok vágni néhány köztéri fát, át akarok helyezni egy buszmegállót, lakossági fórumot kellhet tartani, egyeztetni és véleményeket kikérni, önkormányzattal, parlamenti képviselővel tárgyalni. Így is helyes, hiszen az ottaniak életminőségéről van szó. De akkor hogy történhet meg, hogy egy útkezelő cég egyetlen hivatalnoka, akit személyesen talán nem érint a probléma, bárki megkérdezése, jóváhagyásának kikérése nélkül hozhat döntést, amely durván korlátozza a település életét? Csak úgy kitalálhat valamit az emberek feje fölött, akik „így jártak”, apelláta és orvoslás nincs? Sőt még örülhetnének, hogy ily nagyszerűen használták fel az ő javukra az ő adóforintjaikat? Mi ez, diktatúra?
A demokrácia az én fogalmaim szerint kissé másképp néz ki. Fontolgatjuk, hogy – jelenleg konkréten Szentendrén, de szükség szerint másutt is – az önkormányzat segítségével bevonjuk a lakosságot és a parlamenti képviselőt is a protestálásba és a mindenkinek kedvező állapot kialakításába. Reméljük viszont, hogy előbb győz a józan ész, és nem lesz szükség ilyesmire.
Megsokszorozott veszély
A bevezető cikkben már említettem az 5-ös országút problémáját, amely persze csupán egyetlen példa a sok közül. Budapestről Kecskemét, Szeged felé ez a kézenfekvő menetirány. Kerékpárút csak kivételesen (például Lajosmizsénél) van mellette, alternatív lehetőség (már amelyiken végig legális lenne a kerékpározás) legjobb tudomásom szerint nincs. Az úttest oly széles, jól kiépített és jó állapotú, hogy az autópálya megnyitásáig elvitte a teljes forgalmat. Most gyéren szállingóznak rajta a gépjárművek, különösen, hogy kitiltották a 7,5 tonna fölötti teherautókat. Eszményi kerékpáros út! Lenne…
Az útellenőrzőknek nem szúr szemet a sok önellentmondó szabályozás?
Csak lenne, mert gondosan végigrakták „Merci-táblákkal.” A biztonságunk érdekében? Kíváncsi volnék az érvelésre. Ésszerű magyarázat híján hadd gyanakodjunk gépiesen alkalmazott, helytelen megrögzöttségre.
Miközben bringámmal illegálisan suhanok az 5-ösön, van időm eltűnődni a forgalomtechnikai megoldás fonákságán. Kerékpározni tilos, de gyalogolni nem. Gyalogosan kerékpárt tolni szintén nem. Tehát ha nagyon szabálykövető, és nagyon bolond lennék, elsétálhatnék Szegedig, mellettem a kerékpárommal. Ez talán biztonságos? Nézzük csak. Kétszer olyan széles vagyok, és hatszor olyan lassú, tehát tizenkétszeres az esély, hogy elütnek. Persze a biztonságom érdekében…
Ez az érvelés megrendíti az engem megállító rendőr magabiztosságát is: utamra bocsát. Egy ésszerűen viselkedő bringás és egy ésszerűen viselkedő rendőr. Akkor ki járt el ésszerűtlenül az 5-ösön? A megfejtéseket kommentek formájában kérjük – várom a Magyar Közút Nonprofit Zrt. területileg illetékes munkatársainak válaszát is! Egyébként örömmel jelentem, hogy hallomásom szerint már folyamatban van egyes jelenségek felülvizsgálata, erről szívesen tudnánk meg többet.
Célforgalom
Bringázd végig a 8-as utat Vas-megyétől Veszprémig vagy az 1-est Győrtől Komáromig, ugyanabban a tapasztalatban lesz részed, mint nekem. Sok helyütt kinn van a „Merci-tábla”, alatta kiegészítővel: kivéve célforgalom. Mit jelent ez? Szó szerint azt, hogy Józsi bácsi, a vázhoz kötözött kaszával, kibiciklizhet a földjéhez, de távolsági túrázó nem használhatja az utat. Van ennek értelme? Nincs. Hatása? Tapasztalatom szerint a rendőrség nem törődik az ott kerekező bringással, tehát a vélelmezhető célt, a kerékpározás megszüntetését, nem éri el. Egy nem kívánatos célt viszont elér. Mint megannyi egyéb baklövés, lazítja a közlekedők szabálykövető hajlandóságát.
Hogy ne csak az országutakért és azok településeken átvezető szakaszaiért illetékes Magyar Közút Nonprofit Zrt.-ről írjak ecetbe és epébe mártott pennával, van egy gyöngyszem az antikerékpáros-város, Szentendre önkormányzati hatáskörbe eső részén, a Duna-korzónál is. A Dél felől érkezőt piros szélű, kerek fehér tábla fogadja: minden jármű behajtása tilos! Kerékpáré is – az EuroVelo 6-os nemzetközi kerékpáros útvonalon… Szerencsére itt is van azért egy kis könnyítés: kivéve célforgalom. Ha komolyan veszem – márpedig a közlekedő elvileg nem mérlegelheti egy tábla értelmességét, köteles ragaszkodni a szabály betűjéhez –, akkor egyértelmű a helyzet: csak begurulni egy fagylaltért a Korzóra, az rendben van. De ha továbbmegyek Leányfalu felé, az már bizony szabálysértés. Mióta van így? Régóta. Egyedül nekem tűnik fel?
Told át a kerékpárt! De meddig? Feloldó táblája nincs
Gyengeelméjűek vagyunk?
Amellett a hozzáállás mellett, hogy inkább mi, kerékpárosok tűnjünk el az autósok szeme elől, mintsem hogy ők legyenek kénytelenek egy kicsit csillapítottan közlekedni, elfogadhatatlan az is, hogy sommásan gyengeelméjűként kezelik a kerékpárosokat.
Egy alkalommal felvetettem közutas beszélgetőtársamnak, hogy noha nem tilos autópályára felhajtani maximum 60-as tempóra képes vénhedt Trabanttal, sose látunk ilyet. Azért nem, mert mindenkinek van annyi józan ítélőképessége, hogy ön- és közveszélyes lenne bemerészkedni a külső sávban 90-nel dübörgő kamionok közé. A Trabi-matuzsálem szépen elpöfög a mellékutakon.
Most képzeljük el, hogy ugyanaz a trabantos nagypapaként kíséri biciklizni a kis unokáit. Feltételezzük róla, hogy a forgalmas, többsávos utat választja? Nem. Mármint én nem. Vitapartnerem viszont igen: az autósnak van jogosítványa, tehát feltételezhetően képvisel egy bizonyos szintet, a kerékpárosnak meg nincs, őt eleve ki kell tiltani, különben bemegy, vagy bemehetne! ha elfogadnánk ezt a logikát, az összes biciklistát mindenhonnan ki kéne tiltani, hiszen vélhetően nem ismerik a jobbkéz-szabályt és a többit sem!
Hadd kérdezzem meg: ha mégis észlelünk egy vészesen elöregedett, lassú csotrogányt az autópályán, akkor erre hivatkozva tiltsuk ki az összes személyautót? Ugye, milyen kolosszális bölcsesség lenne? Pontosan akkora, mint egy-egy oda nem való kerékpárosra számítva az összeset letiltani a szentendrei 11-esről és a hasonlókról. Ha elfogadjuk, hogy az autós és a kerékpáros ugyanaz az ember, akkor nem indulhatunk ki abból, hogy értelmi képességei pillanatnyi járműválasztásától függnek. Bizonytalanul imbolygó kezdő nyilván nem fog a négysávoson biciklizni, de ha mégis megpróbálná, pillanatokon belül megszeppenve távozna.
A képzett, intelligens kerékpáros választhat például olyan megoldást, hogy vasárnap biciklizik a máskor nagy teherautó-forgalmú úton, vagy az éjszakai-hajnali órákban hagy maga mögött egy-egy főúti szakaszt. Jómagam gyakran túrázom így. A sommás tiltással ezt is illegálissá teszik.
Minket, kerékpárosokat gyengeelméjűnek vélni és akképp kezelni egyetlen esetben jogos, de akkor teljes mértékben: ha szó nélkül hagyjuk a minket kellemetlen helyzetbe hozó vagy veszélyeztető forgalomtechnikai hibákat, indokolhatatlan tiltásokat. Sok egyéb (aláírásgyűjtés, egyeztetések, levelezgetés stb.) mellett bizonyítsa ez a cikksorozat, hogy nem hagyjuk szó nélkül.
Közös a közút (Koppenhágában)!
Munkatárs vagy ellenfél?
Az eddigiekből talán úgy tűnhet, hogy a kerékpárosokkal szemben ellenséges szervezetnek vélem a Magyar Közút Nonprofit Zrt.-t. Nem így van! Óriási a munkaterülete, kénytelen rangsorolni a feladatokat, és meg lehet érteni, hogy eddig nem kiemelten foglalkozott a kerékpáros közlekedéssel. Szakemberei hivatkozhattak arra, hogy szerteágazó teendőik mellett nem figyeltek fel a kerékpárosokat érintő forgalomtechnikai hibák tömkelegére. Hivatkozhattak – eddig. Most már észre kell venni, hogy elértük a kritikus tömeget: nagy tömeg vagyunk és nagyon kritikusak!
A szemléletváltásban a Közútnak nem ellenfele, hanem értékes, megbecsült munkatársai szeretnénk lenni! Mégpedig nemcsak üres szavakban, hanem beszédes tettekben. Kérem, hogy a mellékelt e-mail címekre mindenki jelentse, lehetőleg mellékelt fotóval együtt (fényképezésre alkalmas mobiltelefon ugye mindig van nálunk?), az észlelt hibákat: a rosszul kihelyezett, önellentmondó, vélelmezetten fölöslegesen korlátozó jelzőtáblákat és egyebeket. Tegyük ezt úgy, mintha a területileg illetékes Közút erre felkért volna.
Amit kérünk, az nagyon kevés, és nagyon egyszerű. Először is tekintsenek értelmes felnőtt embernek minket, ne kezeljenek terelgetni való óvodásként, ne vonják egy kalap alá a különféle kerékpárosokat, hagyják, hogy magunk ítéljük meg, mi biztonságos nekünk, és mi nem. Másodszor ne mentegessék a menthetetlent, magyarázgassák a megmagyarázhatatlant a mundér védelmében. Mondják inkább: – Hát igen, érthető és menthető okokból nemigen törődtünk ezzel, de ezentúl szeretnénk. Máig inkább a felelősséget igyekeztünk elhárítani magunktól, de belátjuk, hogy nem vehetjük semmibe városok lakosságának szempontjait, nem száműzhetjük a bringásokat. Köszönjük, hogy felhívták a figyelmet az évek óta felhalmozódott forgalomtechnikai hibák sokaságára, sajnáljuk őket, a lehető leggyorsabban kijavítjuk, kérjük odafigyelésüket, segítségüket a jövőben is!
Elvégre közös a közút!
Karlovitz „Pupu” Kristóf
Nemrég indult, aláírásgyűjtéssel egybekötött kezdeményezés a 11-es út szentendrei szakaszán lévő tiltó táblák eltávolítására. Az alábbi elektronikus aláírásgyűjtő ív kitöltésével lehet támogatni a kezdeményezést:
Több szem többet lát!
Kérek minden tudatos kerékpárost, hogy szakszerűen megfogalmazott, lehetőleg fotómelléklettel kiegészített levélben jelezze az illetékeseknek az észlelt hibákat. Alább látható a Magyar Közút Nonprofit Zrt. területileg illetékes igazgatóságainak e-mail címe. A levél tárgyánál meg lehet adni, hogy a Forgalomtechnikai és kezelői osztály a címzett.
Keretes:
Felhívás a Magyar Közút Nonprofit Zrt. megyei igazgatóságaihoz
A kerékpárosok hiteles tájékoztatása érdekében kérem együttműködésüket a cikksorozat folytatásához: tudassák véleményüket, állásfoglalásukat a felvetettekkel kapcsolatban, hogy továbbadhassam a nyilvánosságnak. Természetesen a nem-válaszolást is lehet egyfajta válasznak tekinteni, és arról beszámolni, de sokkal jobban örülnék partneri hozzáállásnak.
Válaszukat a következő címre kérem: karlovitzpontkristofkukacchelloponthu
