Ha országútisként még nem tudod, hogy mit csinálsz a június 8-9-i hétvégén akkor mindenképpen érdemes számba venni a régiónk legnagyobb gran fondóját, a Maraton Franját, amit Szlovénia fővárosában, Ljubljanában rendeznek és kevés olyan bringásról hallani, aki nem csupa jó élménnyel tért haza erről az eseményről. Két távon lehet indulni, 156 km-en és 97 km-en és nem mellesleg a verseny része az UCI Gran Fondo sorozatnak.
Nekem nehéz nem elfogultan írni a Franjáról, eddig négyszer vettem részt az eseményen, egyszer a rövid távon (mediofondo) és háromszor a gran fondo távon indultam és mind a négyszer olyan élményben volt részem, amit eddig más amatőr országúti versenyen nem tapasztaltam. Kevés olyan rendezvény van, amire azt mondanám, hogy ezt nem hagyhatom ki, de a Maraton Franja ezek közé tartozik.
Honnan ez a lelkesedés?
Úgy kell elképzelni ezt a versenyt, hogy Ljubljana bevásárló negyedét megkapják a kerékpárosok a verseny napjára, mivel Szlovéniában vasárnap minden bolt zárva van, ez így nem annyira nagy dolog, viszont akkor is egy korlátlan parkolóval rendelkező, forgalommentes területről indul el a verseny. Aztán a rajtoltatásban nincs hiba, nincs káosz, mindennek megvan a maga rendje, szabálya, nincs kordonon átmászás, mindenkinek oda kell beállnia, ahová a szabályok szerint jogosult. A két táv nagy időkülönbséggel indul egymáshoz képest, így nincs probléma a távok elválásakor.
És a verseny… teljes útzár a szlovén fővárosban és a teljes távon, helyenként 6-8 sáv széles úton hagyjuk el a várost, na persze óriási tempóval, mert a szlovén (és a versenyre ellátogató) amatőrök brutálisan erősek. De akkor sem kell aggódnunk ha nem bírjuk a tempót velük, mert távonként 2000 feletti az indulólétszám és garantáltan lesz egy nagy bolyunk. Az első emelkedőig egy őrült száguldás a verseny, ahol a kisebb buckán szétszakad a mezőny, majd a magyar szemmel nézve nagy hegyen tényleg eldől, hogy ki milyen erős. A szervezés színvonalát jól mutatja, hogy a hegyen autóból kínálják a versenyzőknek a vizet. A hegy után biztosan lesz bolyunk, amivel be tudunk “gurulni” a célba. A célban sem hagynak minket étlen-szomjan, hanem kapunk enni és a szponzorok is gondoskodnak pár finomságról.
Ha távolságot nézzük akkor nincs messze Ljubljana, nekem 4 óra körül van a 400 km Székesfehérvárról, az ország közepéről egy kicsit több, van hazai település, ami nekem időben távolabb van. Mivel korán van a gran fondo táv rajtja, ezért érdemes előző nap lemenni és egy jót pizzázni este vagy ízlés szerint beülni valamelyik étterembe.
A távok, fent már említettem, hogy 97 km-es és 156 km-es távok közül lehet választani, bár mindkét távban található egy hegy, de ennek ellenére nem nevezném nehéz pályának, mert ezenkívül többnyire sík vagy dombos mindkét útvonal, ezért a nagy bolyokban kis energiabefektetéssel lehet ottmaradni. A pályák könnyűségét jól mutatja a győztesek ideje, bár azt is hozzá kell tenni, hogy ex-profi versenyzők is feltűnnek rendszeresen a mezőnyben. Az elmúlt években belekerült a pályákba egy rövid gravel szakasz is nem sokkal Ljubljanába történő visszatérés előtt, de nem kell emiatt aggódni, mert országútival könnyedén át lehet menni ezen a szakaszon.
Ha szeretnéd kvalifikálni magad a Gran Fondo VB-re akkor arra is jó lehetőség a Franja, mert az óriási indulólétszám miatt a megszerezhető kvóták száma is hatalmas és jóval könnyebb megszerezni itt, mint más nyugati versenyeken vagy ott ahol kevesen indulnak.
További információkat a franja.org oldalon találtok.
