A kerékpáros ruházat elképesztő fejlődésen ment keresztül az elmúlt néhány évtizedben. A gyapjú alapanyagot felváltotta a korszerű technikai műszál, a szabás ma már egyszerre kényelmes és testhez álló, a korszerű nadrágbetétnek köszönhetően pedig akár többórás használathoz is kellemes viselet. A korábban megjelent sapka-, cipő– és zoknitörténet után most tehát a bicajos nadrág van terítéken.
A kezdetekben a ruházat kérdése talán fel sem merült, azon felül, hogy ne akadályozza a hajtást…
A legtöbbünket a kerékpár technikai paraméterei foglalkoztatja, mindazonáltal a ruházat legalább annyira befolyásolja a teljesítményt, mint egy váltó- vagy éppen fékrendszer. Ahogy azt ruházati körképünkben írtuk, nyáron a kulcs az izzadtságelvezetés, télen viszont ezen felül a viseletnek melegen kell tartani, illetve a csapadék behatolását is célszerű megakadályoznia. Ehhez vegyük hozzá a mozgásszabadsághoz elengedhetetlen vékony, rugalmas felépítést, a stabil és pontos illeszkedést, a fokozott védelmet, a láthatóságot, az ellenállóságot, az egyszerű tisztítást és még megannyi egyéb szempontot…
Kecskebőr betét – ideális esetben vazelinnel bekenve!
Egészen a 90-es évekig a kerékpáros nadrágok gyapjúból készültek, kizárólag fekete színben, a “kritikus helyen” kecskebőrből készült betétbéléssel. A természetes szövetek kedvelői elégedetten csettintenek ennek hallatán, viszont mosolyuk menet közben valószínűleg hamar elhalványul. Bár a gyapjú jól vezeti el a test nedvességét, nem elég elasztikus ahhoz, hogy a közvetlenül a bőrrel érintkezzen, így a mai anyagokhoz képest jobban megizzadunk alatta. Ezt a tulajdonságot fokozott hőszigetelése tovább rontja, továbbá nehezebb is, és több vizet képes tárolni.
Rövid, fekete és a mez alatt szuszpenzor…
A kerékpáros nadrág szabása manapság testhez álló kantáros kivitel, korábban mind a rövid, mind a hosszú nadrág derékgumírozott volt, ami csatos gumikantárt igényelt. A mai “egybekantáros” kivitel legnagyobb előnye, hogy feleslegessé teszi a derékgumírozást, így a gatya előre hajolt testhelyzetben is kényelmes, egyben megelőzi a lecsúszást, annak bármilyen irányú mozgását. Természetesen ebben a modern elasztikus anyagok feszes, testhez álló szabása is segít. Régen a gyapjú nadrág csak azért nem csúszhatott le teljesen, mivel a csatos gumikantár – azaz a szuszpenzor – ezt nem engedte. A csat viszont nyomott, a keskeny gumipánt pedig a vállat szorította, dörzsölte.
A betéttechnológia is hétmérföldes léptekkel halad…
A korszerű technikai alapanyagokhoz hasonlóan a betéttechnológia is hétmérföldes léptekkel halad, a mai kínálat össze sem hasonlítható az egy-két évtizeddel ezelőtt alkalmazottakkal. Egykoron a kecskebőrt vazelinnel kenték, puhították, ennek ellenére nem csillapította a rezgést és a gyakoribban voltak a gyulladások és a bakteriális fertőzések. A legtöbb modern kerékpáros nadrágban immár többrétegű, eltérő szivacssűrűségű betétet találunk, amely ráadásul elasztikusak is, így pedálozás közben a láb mozgását szépen lekövetik. A fejlettebb típusok egyben a megfelelő nedvességelvezetést és a szellőzést is biztosítják. A betét antibakteriális kezelése is alaptulajdonság, lévén a téli nadrág alatt sem viselünk alsóneműt. Ha másért nem is, a modern betéttechnológia miatt mindenképpen érdemes egy korszerű kerékpáros nadrágba beruházni.
Ma már korszerű alapanyagokból és fejlett betéttel is kínálnak retro bicajos nadrágot…
A ruházat fokozott rugalmasságának kérdése ugyancsak az utóbbi időben került előtérbe. Részben az aerodinamikát hívatott elősegíteni, így manapság a nadrágok szabása összetett, többpaneles, eltérő szövettípust és szálirányt alkalmaz, így biztosítva a lehető legpontosabb illeszkedést. A rugalmasság maximalizálása egyben a lábmozgást is megkönnyíti, újabb értékes wattokat takarítva meg a kerékpáros izommunkájából. Emellett a lezser ruhaviseletet kedvelők számára is is kapható technikai alapanyagokat alkalmazó kerékpáros viselet. A laza szabású bicajos nadrágokban is megtaláljuk a fejlett szivacsbetétet, amely növeli a kényelmet, illetve megakadályozza a kidörzsölődést.
A bicajos nadrágok hosszabbak és színesebbek lettek, emellett tökéletesen követik a test mozgását, elvezetik az izzadságot és egész napos kényelmet nyújtanak!
A kantáros kivitel egyértelműen kényelmesebb és praktikusabb…
Végezetül nézzük az esztétikai szempontokat és trendeket! A fekete szín egykoron egyeduralkodó volt, ami jól rejtette a kerékpározással járó szennyeződést – ebbe akár az olajos ujj is beletörölhető! Továbbá minden színhez és mintához jól passzol, és nem utolsósorban még vizesen is megoldja az áttetszőség problémáját.
Az utóbbi évtizedben megjelentek a színes, a világos, és akár fehér bicajos nadrágok. Ez utóbbi már csak a modern műszálas alapanyaggal lehetséges, a mintázat fokozottan rugalmas alapanyagra való felvitele is korszerű szublimációs eljárást feltételez. Persze csak azért mert “lehet”, de biztos, hogy célszerű! A világos nadrágon minden kosz meglátszik – gondoljunk csak az útról felfröccsenő vízre, sárra -, gömbölyíti a kerékpáros testhelyzetben hangsúlyos “altájt”, vizesen áttetsző, és esztétikailag sem “könnyen emészthető”.
A nadrághossz tekintetében a szabásvonal egyértelműen egyre lejjebb kúszik, az egykori valódi rövidnadrágok manapság már majdnem a térdkalácsig nyúlnak. A négyfejű combizomnak kétségtelenül jót tesz a kompressziós tartás, így segítve az izommunkát. A hosszabb szabás védelem és az izzadság elvezetését is fokozza, illetve a felcsúszás megakadályozása terén is hatékonyabb.
Vonjuk le a következtetéseket! Először is sem alapanyag, sem a betét, sem a szabás terén nincs okunk a múltat dicsőíteni. Talán a szín maradhatott volna egységesen fekete, de mivel esztétikáról van szó, ez a vélemény vitatható…
Retro hatású, de egyben korszerű!
