Japán legnagyobb japánkertje
Takamatsu városába tartok, ahol vészesen fogyó készpénz-készletemet kellene feltölteni. A postán próbálkozom – leszámítva a hosszú sort -, simán tudok pénzt szerezni az automatából. Miért is figyelmeztetett minden útikönyv és beszámoló a pénzfelvétel nehézségeire? Smafu. A postán minden gond nélkül használhatjuk a bankkártyánkat, ráadásul angol menü is van az ATM-en, így nem kell a kandzsikat a telefonból beazonosítani, amely elég reménytelen vállalkozás a jelkép-analfabétáknak.
Takamatsu kikötőjében.
Természetesen nem a postára jöttem egészen Takamatsuig, sokkal inkább a város legendás japánkertje hozott ide, a káprázatos Ritsurin Koen. A 75 hektárnyi területen található tájkert puszta körbejárásához órák kellenek, aki pedig többre vágyik a kert „lerohanásánál”, nyugodtan számoljon egy egész délutáni programmal. Többek között 13 mesterségesen épített domb, 6 tó, számos kőépítmény, múzeum, bonsaikert, teaház és persze rengeteg különleges fa, növény és virág kápráztatja el a látogatókat. Ehhez a pazar kerthez tökéletes hátteret biztosít a gyönyörűen zöldellő Shiun-hegy, amely a táj kialakításában is meghatározó szerepet játszott a 17. század elején. A 75 hektár minden négyzetmétere ki van dolgozva, Ritsurin Koen óriáskertje részleteiben is mestermunka.
Seto ohashi, az emeletes hídóriás.
Sakaide emeletes hídja
Shikoku magyarul annyit tesz „négy tartomány”, amelyből hármat már bejártam az első körutam során. Takamatsu az általam utolsóként érintett Kagawa tartomány fővárosa, talán a leghangulatosabb nagyváros a zarándokok földjén. Három híd köti össze Shikokut Honshuval, ebből kettőt már megnéztem, így nem hagyhatom ki a harmadik monstrumot sem.
Sakaide városánál lehet felhajtani a Seto ohashi nevezetű emeletes hídra, amelynek felső szintjén autópályán, alul pedig vasúton kelhetünk át Honshu szigetére. A biciklisekre sajnos nem gondoltak az öt szigeten átívelő hídkomplexum építésekor. A másik két híd is lenyűgöző alkotás, de a Seto ohashi pillérjénél állva érzem magam a legkisebbnek. Szinte nyomasztó a kolosszus közelében tartózkodni, ugyanakkor gyönyörű látvány a távolba vesző, kanyargó híd sziluettje.
Kompira-san lépcsői eleinte még nem okoznak nehézséget.
Csodálatos parkot hoztak létre a 40 évig épült híd emlékére, kilátótoronnyal, múzeummal és egyéb szórakoztató komplexumokkal, most azonban teremtett lélek sincs a kisebb városnyi területen. Hangyánál is kisebbnek érzem magam a hatalmas építmények és terek ölelésében. Kihaltsága baljóssá teszi a Seto parkot, bonsaiméretű sátramban kényelmetlenül forgolódok az óriások földjén. Még a legbeképzeltebb embereket is elcsendesítené a megaépitmény brutális kisugárzása, helyére teszi fejemben a porszem kifejezést.
